Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
4 íítcm •d/fr m K/untw 1975. MÁRCIUS 1., SZOMBAT A valóság, amelyet nem kell felfedezni SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁG EMLÉKMŰ SZÁZHALOMBATTÁNAK Darvas József nevét vette fel a váci HAGY könyvtára TÉVÉFIGYELŐ Tudtuk, hogy más lesz... Az emlékmű modellje Gyarmati Sándor felvétele A művész sohasem választható el alkotásaitól. Egyénisége művészetében tükröződik a legszemléletesebben, s a külvilág, a környezet hatásainak és változásainak szintézisében, alkotásaiban lép előre, fejlődik tovább. A mű és a művész megbonthatatlan egységet képez; egy jól kifejezett gondolat újabb tartalom, más összefüggések felkutatására ösztönöz, s a kevésbé, sikeres kísérlet ismét próbálkozásokra buzdít. Miközben a szentendrei művésztelepen élő és alkotó Rózsa Péter műtermének ajtaján kopogtattam, valahogyan ez a — rá olyannyira jellemző — gondolat fordult meg fejemben. Az alkotóműhelyek jóli ismert képe tárult elém: a falak polcain sorakozó kisplasztikák, változatos formára mintázott emberfejek, modellek — első pillantásra is érthető és mélyebb, elgondolkoztató mondanivalót magukbarejtő alkotások — kifejezően ábrázolják művészeti fejlődését is. Kevés alkotó útja mentes belső vívódásoktól, útkereséstől. S természetszerűleg Rózsa \ Péter is nagy utat - tett meg, amíg a — munkásnegyed életszféráját magába szíva, gyári, üzemi tapasztalatok birtokában — eljutott a művészi kifejezésig. Amikor harmincnégy évesen elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, nem kellett ismeretlen, új világot felfedeznie; a magával hozott életmód és szemlélet — a munkások gondolat- és érzésvilágának összetevői — saját maga és alkotásai meghatározóivá váltak. Meghitt hangulatú kisplasztikák és portrék útján jutott az alkotó, gondolkodó, pihenő munkások megformálásához. Szobrai több Városunk arculatát színesítik. Legjelentősebbek: a zalaegerszegi Szerelmespár és Gondolkodó, az abonyi 1919-es Mártír- emlékmű és a lábatlani Papíröntők. Nálajártunkkor még a százhalombattai' leendő városközpont számára készülő szovjet—magyar barátság emlékmű modellja magasodott a teremben. Kértük, beszéljen erről. — Az előzményekhez tartozik, hogy a városközpontot díszítő emlékmű megtervezésére kiírt pályázaton az én művemet fogadták el. Ez pedig jelképes alkotás. Kettős probléma megoldása előtt álltam: konkrét adott környezetben kellett ábrázolnom a két nép közötti barátságot. Ám a barátság alakuló, bonyolult fogalom. Különböző korok képző- művészetében — a társadalmi fejlődést tükrözve — formálódott. Ez azt a folyamatot jelenti, amely alatt az ismeretlen, felszabadító barát, jól ismertté, segítőkész támogatóvá, együttműködővé válik. És ez a több. A szovjet—magyar barátság emlékművének elképzelésében megannyi jelkép segítségével bontakozik ki a belső tartalom. A majdnem teljes körvonalat bezáró, egymás felé közeledő és hajtó oszlopsor hatalmas növekvés végpontjaiban egyesül. Őrzőn és védőn borul a — környezetre utaló — egymásból kiinduló és visszatérő olajcsövekre. Százhalombatta önmagában is a barátság jelképe. Ez a félreérthetetlen kapcsolódás tehát beleilleszti, hozzákapcsolja a városhoz az alkotást is. — Milyen anyagból készül az emlékmű? — Az oszlopok márványzúzalékos betonból képűinek. A csövek és a középen elhelyezkedő fáklya bronz. A betonrészek kivitelezője a pilis- szentiváni Kőfaragó és Épületszobrász Vállalat, a bronzrészeken pedig a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szoboröntödéjében munkálkodnak. Hazank felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére leplezik le a városban a szovjet—magyar barátság emlékművet. öt méter magas, öt és fél méter széles és öt méter mély, monumentális tömbje Százhalombatta alakuló központjának méltó jelképe lesz! ' 1 V. F. „A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára könyvtárának, őszinte csodálattal' (ez nem udvariasság!), mert itt a szak- szervezet és a könyvtáros varázslatával valami remek dolog történik. Az igazi magyar irodalomnak neveltek, nevelnek értő, nagyszerű közönséget! 1972. IV. hó 29-én, Darvas József.” Ezen sorokat írta be Darvas József a könyvtár vendégkönyvébe, amikor — nem sokkal halála előtt — a 60. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepségen utoljára találkozott a gyár dolgozóival, a könyvtár olvasóival. Az üzemi könyvtár idén ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját és ebből az alkalomból tegnap délután a gyár kultúrtermében ünnepséget rendeztek, amelyen o könyvtár felvette Darvas József nevét. Pethö Miklósáénak az üzemi szakszervezeti bizottság titkárának üdvözlője után a Dolores Ibárruri szocialista brigád tagjai köszöntötték a megjelenteket, köztük Darvas József özvegyét. Ezt követően Radics József, a Kiadói Fő- igazgatóság tudományos munkatársa szólt a magyar könyvkiadás és a munkásosztály, a munkásművelődés kapcsolatáról. ~ Fábián Zoltán, a Magyar frók Szövetségének titkára elmondta, hogy a Darvas Józseffel folytatott beszélgetésekből tudja, miért szerette az író annyira ezt a könyvtárat, Vácot és vidékét. Szerette, mert a népi írók legprogresz- szívebb nemzedékéhez tartozott, melynek egyik találkozó- helye a Gödi Fészek volt. A továbbiakban Darvas József özvegye emlékezett férjére, majd az ünnepség részvevői meghallgatták az író 60. születésnapját köszöntő est magnófelvételét, és megtekintették a Vác város felszabadulásának 30., születésének 900., valamint a könyvtár megalakulásának 10. évfordulóig tiszteletére rendezett kiállítást. Tegnap este Martom. Pálné őszinte, szép szavaival kezdődött a,televízió új, négyrészes riportsorozata. Az országos hírű és tekintélyű vérségi íróasszony, s rögtön utána Nagy Lajos csemői iskolaigazgató, Berta Mihály kőrös- tetétleni tsz-tag is a változásokról, Pest megye régi és új életéről beszélt. S ezt vizsgálta maga a negyvenöt perces riport is, a tévé sorozatának első darab ja, amely Tudtuk, hogy más lesz... címmel • arra vállalkozott, hogy a változások, a fejlődés adatainak tükrében fölmutassa a megye kommunistáinak cselekvő akaratát, a kommunista emberek történelmet, jövőt formáló erőfeszítéseit, példamutatását. Ismerős, kedves tájakkal találkoztunk a képernyőn. A régmúlttal, a hosszan elnyúló, homokos tanyavilággal, rozzant, megtört épületeivel, és az újjal, a legfiatalabb és a legöregebb város, Százhalombatta és a 900 éves Vác égbe törő gyárí^éményeivel. És azzal, ami e változásokkal együtt járt: az átalakult mezőgazdasággal. A felszabadulás óta élteit harminc esztendőnek ugyanis — mint köztudomású — nemcsak azt köszönheti a megye, hogy mezőgazdasági jellegű - területből ipari megyévé vált. hanem azt is, hogy közben teljesen átalakult a mezőgazdasága is. Az ország legnagyobb „baromfigyára” a hernádi, amelyet a riport részletesen bemutatott, csak egyik példája ennek a nagy változásnak. Dr. Bíró Ferenc, a Pest megyei pártbizottság tátikára, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, aki a tudomány és a napi politika szoros kapcsolata,írói is beszélt, mondotta el a filmben, hogy az állattenyésztésen kívül egyre inkább tért hódít a megyében is az iparsaerű mezőgazdasági termelés, egyre nagyobb szerepet kap pélEredmények és tapasztalatok A Pest megyei karnagyklub munkájáról Közművelődési gyűjtemény a levéltárban A megyei közművelődési gyűjtemény féltett, gondosan őrzött eredeti kéziratait, fényképeit, dokumentumait a Pest megyei Levéltár egyik helyiségében szakszerűen tárolják, s dolgozzák föl. Célja, hogy az utánunk következő nemzedék ne csak fő vonalaiban, hanem teljes részletességben ismerje' meg azt a közművelődési munkát, mely egyre erőteljesebben bontakozik ki a megyében. 'Adatokkal, s a hely és idő pontos megjelölésével találhatók a gyűjteményben a közelmúlt, s a régebbi időszak jelentős kulturális eseményeinek dokumentumai. Itt van az 1973-as aszódi Petöfi-ün- nepség teljes anyaga; kiadványok, fényképek, a méltató beszéd dedikált kézirata, a leleplezett szobor fotója. Beleolvasok az aszódi Petőfi Múzeum kiadványába, nézem a kiállítás anyagát, Petőfi használati tárgyait, kéziratait. A látni- és tudnivalók sűrűjében a kiadvány pontos szövegé nemcsak anyanyelvűnkön igazít el, hanem — igaz. csak kivonatosan —, angol, illetve orosz nyelven is. Fölnézek s a szekrény egyik polcán matt fényű fémdoboz tűnik a szemembe. i Pest megye madártávlatból Vajon mit rejt ez a doboz? — kérdezem Egei Tibor levéltárost. — A múlt évben a televízió A Hét című műsorában Pest megyéről sugárzott filmjét —, hangzik a válasz. Gondolja el — teszi hoz- I zá —, milyen' értéke lesz ennek a' filmnek harminc év múlva, hiszen ezt a 25 perces filmet helikopterről vették föl, s számos község, település mai arcát — madártávlatból — örökíti meg. S a film mellett őrizzük azt a számtalan fotót, amit szintén a gépből készített a Pest megyei Hírlap fotóriportere. Ezek ma is komoly értékűek a mi szemünkben, de értékük az időben csak növekszik. Itt, nálunk biztosan megmarad, s a jövő nemzedék bizonyára hálás lesz előrelátásunkért. A gyűjtemény következő értékes darabja a ceglédi kórház centenáriumához kapcsolódik, ez a kézirat a magyar kórháztörténet szinte tudományos értékű feldolgozását adja, rövid, szakszerű áttekintésben. Emlékünnepségek, múzeumavatás Folytatni lehetne a sort a vecsési és a váci Goldmann- \ ünnepség, s a vérségi Falumúzeum anyagának ismertetésével, s még számos más dokumentummal, hiszen a gyűjtött anyag máris jelentős. s egyre bővül. S ezért várja a levéltár a közművelődésre vonatkozó anyagokat, dokumentumokat, kéziratokat, melyek még kü- lön-külön léteznek, hogy ne maradjanak egyedi kuriózumok, hanem itt egységbe teremtődjenek, s az összefüggések rendszerében, számtalan megvilágításban pontos képet adjanak a megye. köz- művelődéséről. Pest megye kórusmozgalmá- ' nak országosan kiemelkedő sikerei, az újonnan alakuló kórusok és a régiek állandó fejlődése, a minősítőkön elért eredményeik sugallják a kérdést: mi hozta meg ezeket az eredményeket, amelyek a megyében egységesen jellemzők. Az egyéni adottságok természetesen döntő fontosságúak: mindig a lelkes és céltudatos karnagy munkája adja meg a kórus arculatát. Ennél azonban még fontosabb a szakmai továbbképzés ösz- szefogó ereje, a megyei karnagyklub, amely húsz éve megszakítás nélkül működik. Tevékenységet gyakran országos példaként emlegették különböző szakmai konferenciákon. A továbbképzést a Pest megyei Népművelési Tanácsadó fennhatósága alatt folytatják, Kovács Lajos karnagy lelkes, értő vezetésével. Vele beszélgettünk a karnagy- klub eredményeiről és tapasztalatairól. Továbbképzés szervezetten — Ha csak a számszerű adatokat nézzük — mondta —, már az is sokat jelez, hogy a megyébe tíz évvel ezelőtt öt felnőttkórus volt országosan minősíthető, tavaly pedig huszonöt kórusunk szerepelt már. Az Éneklő ifjúság mozgalomban Budapest után Pest megye vezet a résztvevők számával. Csak egy év alatt hét új felnőttkórus alakult. Nehezebb körülmények között dolgozó együttesek is az országos minősítés magasabb kategóriájába emelkedtek. Sok egyéb más mellett ez is jelzi, hogy megyénkben megnőtt’ a kórusmozgalom tekintélye és megbecsülése. — Mi a formája a foglalkozásoknak? — Nyaranta 30—40 kórusvezetőnek tartunk többnyire kéthetes bentlakásos' tanfolyamot, ilyenkor a Népművelési Tanácsadó segítségével koncertlátogatásokat is beiktatunk a programba. Télen havonta egy alkalommal van klubfoglalkozás. Ezek lényegében összekötik, s továbbfejlesztik a tanfolyam munkáját. Koncertlátogatásokat természetesen a karnagyok részére ilyenkor is szervezünk, többnyire kórus- hangersenyekre. A tartalmi munka jelentősége — Mj vonzza a karnagyokat éveken keresztül ezekre a foglalkozásokra? — Részben a karnagyok maguk is tisztában vannak a továbbképzés i fontosságával, részben pedig munkájukban is tapasztalhatják a pozitív hatást. A legfőbb biztosíték azonban a klubfoglalkozások tartalmában rejlik. Makiári József Liszt-díjas váci karnagy indította el ezt a fajta munkát és éveken át vezette a foglalkozásokat. Országos feladatai 6ajnos nem teszik lehetővé, hogy állandóan irányítsa a klub munkáját, de nyáron eljön a tanfolyamokra, s időnként a klubfoglalkozásokra is — elmondja tapasztalatait, bemutat magnó- felvételeiből és kórust is vezet. Számunkra igen jelentős az ő segítsége, bár meghívott előadók is részt vesznek a klub munkájában. Személyes ismeretség alapján szívesen jönnek hozzánk országos hírű karnagyok, pedagógusok, zeneszerzők. Előadónk volt Balázs Árpád, Bárdos Lajos, Katanics Mária, Karai József, Földes Imre, Dobray István, Juhász Előd, Turcsányi Emil, Lukin László és Farsang Árpád. — A gyakorlati, módszertani kérdések mellett bizonyára mUvészetpolitikai szempontokkal is foglalkoznak? A tapasztalatcsere fóruma is — Természetesen, hiszen döntő fontosságúnak tartjuk karnagyaink helyes kultúrpolitikai szemléletének alakítását, formálását is. Rendszeresen kapunk tájékoztatást az aktuális mozgalmi feladatokról az MSZMP Pest megyei Bizottságától, a Kórusok Országos Tanácsától, vagy a Népművelési Intézettől, ahonnan legutóbb Emődy Györgyi élesztette fel karnagyaink lelkesedését a szakmunkásképzőkben és a szak- középiskolákban. megvalósítható zenei névelés országos eredményeinek feltárásával. Hatása máris jelentkezik: két évvel ezelőtt mindössze egy szakmunkásképzőből szerepelt kórus a Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari szemlén, az idei bemutatóra már eddig öt ilyen kórus jelentkezett. — Mi adja az összejövetelek klubjellegét? — Leginkább az a lehetőség, hogy a karnagyok megismerjék egymást, kölcsönösen kicseréljék tapasztalataikat. Igazi baráti közösség alakult itt ki — terveiket megbeszélik, kottákat cserélnek, s itt szerveződnek a megyei dalostalálkozók is. Az énektanárok megyei továbbképzése is kapcsolódik a klubfoglalkozásokhoz. A megyei Pedagógiai Továbbképző Intézet lehetővé tette, hogy évente három-négy alkalommal a megye mintegy 110 énektánárja is részt vegyen a továbbképzésen. Munkámban nagyon sok segítséget kapok megyei szakfelügyelő-társamtól, Szentet/ Mariennetól, aki a tanfolyamokon is gyakori előadó és a karnagy klub titkára. Korda Ágnes dául a napjainkban oly kiemelkedő jelentőségű zöldségtermelésben. De mindez — mint a remekbe készült téváriportibói is kiderült — csak a dolgok egyik oldala. Pest megye gazdasága, társadalma, kultúrája — ahogyan ez dr. Mondok Pál megyei tanácselnök szavaiban is hangsúlyt kapott — rendkívül sokszínű. Múlt és jelen, ipar és mezőgazdaság, elmaradottság és haladás, nehéz örökség és máj kultúra, ragaszkodás a régihez, és határozott törekvés az újra, a jobbra, egyaránt szerepet játszanak a megye sajátos karakterének formálásában. De ma már úgy, hogy egyre inkább uralkodóvá válik az új, a jobb, az előrevivő. Nincs még egy olyan megye az országban, ahol például — mint nálunk — naponta harminccal növekednék a lakosság száma. A Kitűnő riport adatok és tények sokaságával meggyőzően, hitelesen bizonyította, hogy — akárcsak szerte az országban — itt is a kommunisták cselekvő akarata nyomán változott meg, alakult újjá az élet. Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára világította meg ennek útját, azt a koncepciót, azt a tudatos, vtervszerű megyei politikát, amelyre ez a fejlődés épült, és amelyben a párttagok és a pártszervek, a megyei és városi, járási pártbizottságok munkája egyaránt alapvető szerepet játszott. Pest megye körülöleli a fővárost, és ez nemcsak azt jelenti, hogy magától értetődő kötelességként hozzá kell járulnia Budapest ellátásához, hanem azit is, hogy elsődleges feladatokat kell ellátnia az évi 10—14 ezer beváhdorló ipari munkássá válásának és letelepedésének segítésében. A párttagok a kezdet kezdetétől máig elősegítették ezt a folyamatot, abból indulva ki, hogy a bevándoroltakat egyaránt támogatni kell a letelepedésben, a tudatformálásban, és abban, hogy ipari munkásokká váljanak. Kit idézzünk még a tartalmas, adatgazdag riportból? Sokan és meggyőzően beszéltek a megye életének változásairól: így Németh Ferenc, a Mechanikai Művek lakatosa, a megyei párt vb tagja, Cserháti Pál, a hernádi közös gazdaság Eötvös-díjas elnöke, Dékány István, az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezet nyomdászból lett elnöke, Furulyás János, a Valkó — Zsámbok — VácszentlászlŐ Egyesült Zöld Mező Termelőszövetkezet elnöke, Bata Mihály, az ikladi műszergyár < üzemvezetője és sokan mások. Lehetetlen ennek a gazdag anyagú riportnak minden részletét felidézni, még az olyan jellemző színfoltokra is csak utalhatunk, mint Braun Jánosné közreműködése: az ikladi gyár fiatal munkásasszonya a tanulás fontosságáról beszélt. A részletek helyett a rak<m_ szenves riport lényegét kell itt hangsúlyoznunk. Azt a mondanivalót, amit a film végül kimondva-kimondat- lanul, de igen határozottan hordoz: úton vagyunk — hogy Ady Endre versét idézzük itt — az „értől az óceánig”, a felszabadulás előtti nyomorúságos múltból a szocialista, kommunista jövőbe. Űtun- kon találkozunk még akadályokkal, nehézségiekkel, gondokkal — ma is van még belőlük elég —, de a kommunisták, a párttagok és a párt- szervek cselekvő akarata, amely az elmúlt esztendők diadalainak is alapja volt, biztosíték arra, hogy sikeresen járjuk végig utunkat. Ezt sugallja, mondja, magyarázza — az élet hiteles tényei nek ereiével — a pénteken látott riport, Konner János és Sipos József szerkesztő, Várszegi Károly operatőr. Szepesi György riporter és B. Megyeri Gabriella rendezőkitűnő. emlékezetes hatasú munkája. O. U
