Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-25 / 71. szám

1975. MÁRCIUS 25.. KEDD %mhw Sikert hozott a településfejlesztési verseny Hogyan érték el a szentendreiek az elsőséget? A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága a Hazafias Népfront Pest megyei elnök­ségével egyetértésben — mint lapunkban közöltük — dön­tött az 1974. évi településfej­lesztést segítő társadalmi ver­seny helyezéseiről. E szerint a városok közötti versenyben Szentendre lett az első. Másodszor az élen Szentendre ipari intézmé­nyei, szövetkezetei, kereske­delmi létesítményei s a város lakossága egyénenként is 4 és fél millió forint értékű társa­dalmi munkát végzett 1974- ben. A társadalmi .munka szervezésében, lebonyolításá­ban a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága és a tanácsta­gok nyújtottak segítséget. — Ezzel az eredménnyel megismételtük — mondta dr. Bertalan Ferenc, a szentend­rei tanács vb-titkára — az 1971. évi elsőségünket és is­mét bebizonyítottuk, hogy na­gyon sokat tehetünk a váro­sunkért társadalmi összefogás­sal. A kapott első díjat, 450 ezer forintot is a város fej­lesztésére fogjuk fordítani. Szentendrén közüggyé vált a város fejlesztése, szépítése. Munkaerővel — anyaggal Mit tettek és kik Szentend­rén? A választ Bernáth Tibortól, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkárától kaptuk. A társadalmi munkában — mondta — közutak építése, karbantartása, autóparkolók, csatorna- és vízhálózat építé­se, műemlékvédelem, sportpá­lyák építése, lakótelepi laká­sok karbantartása, bölcsődék, óvodák, iskolák patronálása, .terek, utcák parkosítása, virá- gosítása szerepelt. A társadal­mi munkák vállalásakor, a szerződéskötéskor úgy oszlot­tak meg a feladatok, hogy minden résztvevő munkaköré­nek, személyi adottságainak megfelelően tevékenykedjék. így például az Elektromos Művek szentesi üzemosztálya a Felszabadulás lakótelepen villanyórákat szerelt fel és be­kötötte a villanyt a Szabad­ságforrás úti óvodához. Az Építőipari Ktsz csatornázta a Lenin utat, megoldotta a Sza­badságforrás úti óvoda szenny­vizének elvezetését és a Vas­vári Pál lakótelepen vízaknát épített. A Duna menti Regio­nális Vízmű bővítette a vízhá­lózatot és automatizálta a pismányi gépházat. Ezzel jobb vízellátást biztosított a lakó­telepnek és a Papszigetnek. A teljességhez az is hozzá­tartozik, hogy a résztvevők olyan munkákba is bekapcso­lódtak, melyekhez esetleg csak munkaerőt, nyersanyagot, vagy éppen gépeket adhattak. Így segítette a Beton- és Vas­beton Művek transzportbe­tonnal a lakosság járdaépítő akcióját. Három kilométer járda készült el úgy, hogy minden résztvevő a saját jár­daszakaszát építette. A Kos­suth Lajos Katonai Főiskola útjavításban, a mezőgazdaság megsegítésében és sportpá­lyák építésében vett részt. Mindezek csak kiragadott példák, mint ahogyan Nagy Istvánná alakja is csak egy a sok lelkes, lelkiismeretes részt­vevő közül. Asszonyokhoz illő feladat Nagy Istvánné, a Szentend­rei Ipari Szövetkezet részleg- vezetője, a szövetkezeti bi­zottság elnöke. A szövetkezet a Petőfi út karbantartását vé­gezte el, részt vett a mező- gazdaság megsegítésében, kö­zösen a szövetkezet dolgozói­val. Ám vállalásukban szere­peltek olyan feladatok is, me­lyeket a varró részleg nő­dolgozói teljesítettek. A hat­tagú brigád elvállalta, hogy 7800 kisruhát készít el két szombaton, kommunista mű­szakban. Bölcsődéket, óvodá­kat láttak el babapólyákkal, kispárna huzatokkal, függö­nyökkel, terítékkel. Iskolák­nak készítettek zászlókat, de­korációs anyagokat. Mindezek mellett olyasmit is vállaltak, mely igazán asszonyokhoz il­lő, szép feladat. Kilenc öreg szentendrei lakosról gondos­kodnak. Szobát, két öregnek! — Ezek a kisöregek — me­sélte Nagy Istvánné — idős, beteg emberek, egyedül él­nek, nincs aki gondozza őket. Szociális otthonba helyhiány miatt nem juthattak be. Ezért a brigádtagok naponként, egy­mást váltva eljárnak hozzá­juk. Bevásárolnak, takaríta­nak, mosnak rájuk. A kilenc pártfogókból egy idős testvér­pár fönt lakik a menedékház környékén. Ezt az utat még jó időben, száraz úton is ne­héz megtenni. Olyan körül­mények között élnek, hogy szinte egyszerűbb lenne azt mondani: minek segítsünk, hiszen úgysem lesz látszatja. Az asszonyok arra töreksze­nek, hogy egy szobát bizto­sítsanak két idős embernek lenn a városban. S a másik nyolc? — Nehezen engedtek közel magukhoz — mondja az egyik asszony. — Bizalmatlanok voltak az önzetlenség láttán. Nem ér­tették, miért csináljuk. Nehéz is lett volna megmagyarázni nekik, de tetteinkből megért­hették. Ma már várnak ben­nünket s ha egy nap elmara­dunk, talán már nem is friss kenyér hiányzik a legjobban. Sásdi Mária Gépi könyvelés az adónál és az illetéknél Javultak a közalkalmazottak munkakörülményei A megyében élő közalkal­mazottak munkakörülményei az utóbbi években jelentősen javultak, s főként a községi ta­nácsoknál szembeötlő a fejlődés. A tanácsok mintegy nyolcvan százaléka újította föl épületeit. S a járási hivatalok épületei is — a budai és a nagykátai kivételével — kedvezőnek mondhatók. Az épületek álla­pota gondot okoz a gödöllői és a szentendrei városi tanács­nak. Ebből a szempontból azo­nos a helyzet a megyei tanács­nál, bár ennek az épülete rep­rezentatív, de a dolgozók el­helyezése szűkös. Kedvezőtlen körülmények között tevékeny­kednek az illetményszámfejtő hivatalban, talán ez a tény is közrejátszik az itteni magas fluktuációban, s ez semmikép­pen sem jó, hiszen a hivatal munkatársai huszonhatezer dolgozó il­letményének számfejtésé­ről gondoskodnak. A tanácsi szervek jelentős anyagi eszközöket fordítanak a kisgépesítésre, irodagépek beszerzésére. A járási hivata­lok adó- és illetékkönyvelését ma már gépekkel végzik, kor­szerű gépeket kapott az illet­ményszámfejtő hivatal is. A javuló munkakörülmé­nyek hatására nyugodtabb lett a munkahelyi légkör, növeke­dett a közszolgálati munka ha­tékonysága, s ez elsősorban a megye lakosságának az érdé két szolgálja. Á. J. Tetteik emlékét lelkesítő példaként őrizzük Emlékművet avattak Vám.osmikolán a környékbeli antifasiszta hősök tiszteletére Dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese és Krima János, a váci járási hivatal el­nöke helyezi el a megemlékezés koszorúját az emlékmű talapzatán. A hidegre forduló időjárás ellenére a váci járás községei­ből több mint kétezren érkez­tek vasárnap délelőtt Vámos- mikolára. Itt avatták fel ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója alkalmából a kör­nyéken harcolt antifasiszták tiszteletére emelt emlékművet. Megjelentek az ünnepségen a felszabadító Vörös Hadsereg­gel a Börzsönyben és környé­kén együttműködöitt magyar antifasiszta harcosok, a bősi halált halt ellenállók hozzá­tartozói is. Ott volt Somogyi Miklós, az. MSZMP Központi Bizottságának tagja, S. Hege­dűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára, Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának osztályvezetője, dr. Csi- csay Iván, a megyei tanács el­nökhelyettese, Markó Imre, a Magyar Partizánszövetség tit­kára, és a szomszédos szlová­kiai járás képviselője, Franti- sek Jankovszkij, Szlovákia Kommunista Pártja érsekújvá Barát Endre, a váci járási pártbizottság első titkára nyi­totta meg az ünnepséget. — A ma ifjúsága büszke ar­ra — mondotta beszédében —, hogy a járásban jelentős múlt­ja van az ellenállási moz­galomnak, a községek lakossá­ga felkutatja és ápolja a fel­szabadítók és velük együttmű­ködő magyar harcosok emlé­két. Ezt bizonyítja ez a me- mentóul állított emlékmű és az a lelkes készülődés, amely a nagygyűlést a környező köz­ségekben megelőzte. Többen is itt vannak azok közül, akik 1944-ben életük kockáztatásá­val harcoltak a szabadságért. — Büszkén mondhatjuk — folytatta —, hogy élni tudtunk a szabadsággal. Ezt bizonyít­ják a szocialista építés ered­ményei, községeink megválto­zott arculata, az elmúlt he­tekben lezajlott felelősségtel­jes tanácskozásokat követő XI. pártkongresszus. S. Hegedűs László, a Haza­fias Népfront Országos Taná­ri járási bizottságának titkára. I csának titkára ünnepi beszéd­Központi segítséggel ésszerűsítik az energiafelhasználást Sikeres kezdés A háztáji és az egyéni gaz­daságokban az elmúlt hóna­pokban némileg csökkent a kocaállomány, ezért — mint ismeretes — az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt kedvezmé­nyes vemhes kocasüldő-akciót hirdetett. Az akció keretében az állattartók hitelben ko­casüldőket vehetnek át. Az állatok ellenértékét csak a későbbiekben kell megtéríte­niük és további kedvezmény, hogy garantált vásárlási lehe­tőséget kapnak 5 mázsa koca­tápra, egy mázsa malactápra és 2 mázsányi süldőtápra. Az akciót a háztáji és egyé­ni állattartók az első jelek szerint kedvezően fogadták, figyelemre méltó az érdeklő­dés a kocasüldők iránt. A tervek szerint 50 ezer vemhes állatot biztosíta­nak a kistermelőknek! A kocákat az állami gazda­ságok és termelőszövetkezetek szállítják; eddig mintegy 40 ezer kocasüldőt ajánlottak fel a nagyüzemek. Az akció iránt a legnagyobb az érdeklődés — a szerződéskötések pillanatnyi állása szerint — Szolnok me­gyében, ahol március 16-ig 3900 vemhes kocasüldő átvé­telére kötöttek érvényes meg­állapodást, a sorrendben a má­sodik Hajdú megye, ahol 2900 szerződés jött ez ideig létre. Az állatokat a nagyüzemek folyamatosan, de legkésőbb június végéig adják át az ál­latforgalmi szakembereknek, akik a szállítmányokat a ház­táji és egyéni gazdaságok­ba irányítják. A tröszt felmérése szerint eddig mintegy 42 000 vemhes kocára jelentettek be igényt a kistermelők. A szerződéseket folyamatosan kötik meg a partnerek. emelkedik a termelés évente. De — előkalkulációink szerint, amelyeket a januári termelési adatok a gyakorlatban igazol­tak— az új módszerrel emel­kedik a termelékenység is. A régi körfésülőn egy munkás egy óra alatt 12,1 kilogramm fésültszalagot állított elő; a síkfésülőn viszont 14,4 kilo­grammot, ami gépenként — vagy dolgozónként — 18 szá­zalékos termelékenységemel­kedést jelent! Ebből az egyet­len intézkedésből az év vé­géig körülbelül 2,3 millió fo­rintos megtakarításra számít­hatunk. Első hallásra nem változ­tatja meg a világot az az in­tézkedés, amit a festődében terveznek: a GRU—300-as matringfestő gépen eddig egy­szerre 160 kilogramm matrin- golt fonalat festettek. Most ezt az adagot felemelték 200 kilogramm­ra, ami 25 százalékos ter­melésemelkedést jelent. — Nem akarom felsorolni azt a számtalan ide-oda köl­töztetést, áthelyezést, amit a gyáron belül ebben az évben tervezünk, hiszen látszólag apró ügyek, éppen csak a dol­gozók munkakörülményeinek javításában, kényelmesebb, jobb elhelyezésükben, a ter­mék technológiai útjának le­rövidítésében, s ezzel ésszerű­sítésében van jelentőségük. Hanem a festődéi hulladék hűtővíz hasznosításáról bő­vebben kell beszélnem. Ez az a bizonyos energiaracionalizá­lási elképzelés, amit az év vé­géig megvalósítunk. — Még 1970-ben megren­deltünk és megkaptunk a MÉLYÉPTERV-től egy üzemi vízhasznosítási tervet. Ennek a lényege: a festődében 1967 óta beszerzett új gépek már nem a régi módon, hanem in­direkt hűtéssel működnek; ez a hűtővíz — ami a festő­keveréktől átvett hő következ­tében átlag 40—45 Celsius fok­ra melegedett — éveken át szabadon elfolyt a szennycsa­tornába; ezt a vizet akarjuk mi egy víztorony közbeiktatá­sával visszatáplálni a festőká­dakba és a mosodába —, sőt később a kazánházba —, és így a festéshez használt vizet nem a csapvízhőmérsékletről, 17 fokról kell felmelegíteni a szükséges 98—99 fokra, ha­nem arról a 40 fokról, amit hűtés közben „magára sze­dett”. A vízzel való takarékos­ság mellett ez jelentős ener­giamegtakarítással jár. A gyár műszaki szakemberei által végzett gazdaságossági számí­tások szerint naponta 3500 fo­rintot takaríthatunk meg, ami évi 1 milliós megtakarítást ígér. Ez pedig azt jelenti, hogy a hulladék hűtővíz hasz­nosításához szükséges be­rendezések — a víztorony, a csővezeték stb. — beru­házási költsége egy év alatt megtérül! — Az egész terv megnyerte az Energia Gazdálkodási Inté­zet tetszését, s így abban a szerencsés helyzetben va­gyunk, hogy az Országos Energiagazdálkodási Hatóság rendelkezésünkre bocsátotta a kivitelezéséhez szükséges egy­millió-háromszázezer forintot. A beruházás előkészítési mun­káit már meg is kezdtük. Nyíri Éva Rózsavölgyi Károly felvétele ben emlékeztetett a harmine évvel ezelőtti eseményekre: — Felszabadulásunk 30. év­fordulójának előestéjén arról az önkéntes harci egységről emlékezünk, melynek tagjai Budapesten és Vámosmikola környékén, vállalva az életve­szélyt, fegyverrel harcoltak a fasizmus ellen. Annak a 29 ha­zafinak állítunk örök emléket, akik e vállalkozásokban életü­ket áldozták. Tetteik megisme­rése, emlékezetük megőrzése, a hősi halált haltak emlékének ápolása része a szocialista ha- zafiságnak, nemzeti önbecsülé­sünknek. A továbbiakban a börzsö­nyi ellenállók harci megmoz­dulásait mutatta be, majd be­fejezésül a következőket mon­dotta: — Idézze emléküket a mű, Illés Gyula, a volt harcostárs alkotása, és kőnél maradan­dóbban a község lakossága, kik egykoron segítették har­cukat, most pedig arra vállal­koztak, hogy tetteik emlékét lelkesítő példaként őrzik meg a jövendő nemzedékek okulá­sára. Az emlékmű — hatalmas kőlapokból kiálló kard — két oldalára a következő emlék­sorokat vésték: A Vámosmikola környékén elesett antifasiszta hősök örök emlékére, hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulóján — Vámosmikola Község Tanácsa és Hazafias Népfront Bizottsá­ga. Indulók hangjai mellett he­lyezték el a hála és a tiszte­let koszorúit az emlékmű ta­lapzatánál az MSZMP, a Ha­zafias Népfront, a tanácsok és a KISZ megyei, járási és köz­ségi bizottságainak képviselői, a Magyar Partizánszövetség, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet csapatok képviselői, majd a járás dol­gozóit, ifjúságát képviselő KlSZ-fiatalok és úttörők vö­rös szegfűvel borították az emlékművet. Az avatóünnepség után a község 30 éves fejlődését és a partizánharcok történetét be­mutató kiállítást nyitották meg, majd az ünnepség részt­vevői megkoszorúzták a köz­ségi temetőben a felszabadító harcok során Vámosmikolán elesett szovjet és magyar har­cosok sírját. Cs. A. [qylittnuíködési szerződés A Pest megyei Villanyszere­lő Vállalat valamint a 43. szá­mú Állami Építőipari Vállalat szocialista együttműködési szerződést kötött a közelmúlt­ban a gyártmányfeljesztésre. A villanyszerelő vállalat bu­daörsi gyárában a lakásépítke­zésekhez szükséges kapcsoló- és elosztótáblákat gyártanak 58 millió forint értékben évente. Az üzem legnagyobb megren­delője a 43-as ÁÉV: termelési kapacitásukból egymaga 35 milliós értéket köt le. A Hazai Fésűsfonó és Sző-1 vőgyár kistarcsai gyárára időnként érdemes odafigyel­niük az iparág hasonló felada- I tokkal birkózó szakemberei­nek. Olyan feladatokra gon­dolok, mint például: rekonst­rukció végrehajtása termelés- kiesés nélkül —, aminek a mostani ötéves tervben lehe­tünk tanúi Kistarcsán —, vagy energiaracionalizálás a gyár adottságaira építve, amit ebben az évben szándékoznak megvalósítani. Egyidejűleg egy sereg üzem- és munkaszerve­zési intézkedéssel. Az intézkedési terv 104 pontja közül a kívülálló nehe­zen tudná kiragadni a legfon­tosabbakat. Szívesen megteszi ezt viszont a gyár főmérnöke, Szira László: — A legjelentősebb üzem- szervezési intézkedéssel kez­deném, aminek alapötlete a fésülőüzemben született: arról van szó, hogy az úgynevezett durva gyapjút a Noble körfé­sülőgépek helyett ezentúl sík­fésülőgépeken dolgozzuk fel. A Noble gépeket 1956-ban kaptuk, egyedül mi használjuk az országban, éppen ezért óriási gond alkatrészt szerezni hozzájuk. Ezért is ideje őket kiselejtezni, meg azért is, mert a síkfésülők magasabb termelékenységgel és kisebb veszteséggel működnek. Egy példát: a Noble gépen 1 kilo­gramm B/C gyapjúból 85,5 dekagramm, C/D-D gyapjú­ból 88,5 dekagramm termé­ket nyerünk, a síkfésülőn pe­dig 91, illetve 93 dekagrammot. Ugyanannyi alapanyag­ból tehát lényegesen ke­vesebb a veszteség, és tonnákban mérhetően A SERTÉSPROGRAM KERETÉBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom