Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-25 / 71. szám

%%triav 1975. MÁRCIUS 25., KEDD TV-FIGYELŐ Kismamák üdülése, vasár­nap ismét jelentkezett Pest megyei riporttal a Hét. Nem is akármilyennel. A legújabb- fajta üdülésről számolt be Leányfaluról Pór Klári. A SZOT ugyanis — mint isme­retes — hozzájárulva a népe­sedéspolitikai határozat vég­rehajtásához, 'lehetővé tette azt is, hogy a gyermekgondo­zási segélyt élvező kisma­mák üdülhessenek gyereke­ikkel. Többek között Leány­falun, a SZOT építőmunkás üdülőjének B-épületében. Fia­tal asszonyok beszéltek a ri­portban az új forma sike­réről, s elmondta vélemé­nyét Greschmayer Gyuláné, az üdülő vezetője is: A látottak és hallottak min­denkit meggyőzhettek arról, hogy ez az új forma valóban nagyszerű, s ténylegesen se­gít a kismamák helyzetén, a népesedéspolitikai határozat sok aprómunkát követelő végrehajtásában. A leányfa­lui üdülőben például gyerek­játékokat szereztek be, gon­doskodtak orvosról is, bár közbelépésére — érdemes e jelentéktelennek látszó adat­ra figyelni —, az elmúlt há­rom hónapban csak egyszer volt szükség. Bessenyei József, a SZOT főosztályvezetője a riportban arról beszélt, hogy bár ez új forma, még csak a kísérlet stá­diumában van, máris bizo­nyos, hogy bővítésére szükség lesz. A tervek szerint a je­lenlegi lehetőségeket a két­szeresére akarják bővíteni. Hozzátehetjük: minimum. A svéd asszony. Három szá­lon fut a vasárnap látott szovjet—svéd film, A svéd asszony huszas években ját­szódó cselekménye. Az egyik Krimov megbízatása ezer mozdony vásárlására. A má­sik a vállalkozást megaka­dályozni akaró ellenforradal­mi bandák tevékenysége. A harmadik az egészet átfogó szerelmi történet. Mindez természetesen nem­csak a cselekmény szerkeze­tének felrajzolása szempont­jából fontos, hanem azért, mert érzékelteti, mennyire különböző jellegű-természetü anyagokból állt össze a film. Krimov megbízatásának tel­jesítése az ellenforradalmi bandák fenyegetéseinek ár­nyékában hősies tetté válik; egy izgalmas kalandfilm lehe­tősége rajzolódik ezzel a né­ző elé. Csakhogy a szerelmi történet erőteljes lírája, de főképpen sajátos jellege, kü­lönössége miatt megérne, mint mondani szokták, egy másik misét, egy másik fil­met. Jurij Jegorov, a rendező legalább két film anyagát zsúfolta össze ebbe az egyet­len filmbe. S ez a zsúfolt­ság műfajilag is értendő: Je­gorov nem tudta eldönteni, feszült érdekességű kaland­filmet vagy líraian zengő szerelmesfilmet alkosson. E sokféle zsúfoltság miatt aztán a film nem részletez olyan mozzanatokat, amelyek­re a néző érthetően kíváncsi lenne: Nem kapunk választ a legkülönbözőbb kételyeink- re-kérdéseinkre; a film egy­szerűsítőnek tűnik. Mást ne mondjunk, nem eléggé plasz­tikus a figurák jellemzése. Sokkal többet kellett volna foglalkozni például a svéd asszony alakjával. Annál in­kább, mert a szerepet játszó Bibi Andersson nemcsak fel­tűnő jelenség, hanem jelen­tékeny egyéniség is; jellemé­nek kibontása szempontjá­ból a film mostohán kezelte. De nem volt ideje a zsú­folt anyagú filmnek más, fon­tos mozzanatok részletezésé­re sem. Hogyan robbantották fel például a gyárat az ellen­forradalmárok? Csak úgy. ahogyan a filmben láttuk: besétáltak és kisétáltak? Ez mégsem ilyen egyszerű. Az sem egészen világos, miért ugráltak le Krimov emberei a mozdonyokról, amikor az ellenforradalmárok megállí­tották őket? A film főszerepét a tavasz 17 pillanatával egy csapásra népszerűvé vált Tyihonov ját­szotta. A filmnek nyilván­valóan ez volt a legfőbb vonz­ereje. Nem is csalódtunk sem benne, sem az alaptörténet­ben. A rendezés hibái azon­ban kétségkívül gyengítet­ték a jellemző és izgalmas história hatását. Ökrös László A tettek b Kisdobos kulturális seregszemle Leányfalun Az esős, hideg időre fittyet hányva, egyenruhába öltözött kisdobosok iparkodtak vasár­nap reggel a járás községeiből és Szentendréről 16 úttörőcsa­pat képviseletében a leányfalui művelődési házba, hogy kultu­rális seregszemlén váltsák va­lóra jelmondatukat: a tettek beszélnek. Több mint száz kis­pajtás jött el, hogy a hat kate­gória egyikében az alkalom­hoz méltóan feldíszített szín­padra lépjen. Pontosan 9 óra­kor, közvetlenül az úttörő­zászló előtti tisztelgés, s a há­zigazda leányfalui úttörőcsapat titkára, Hauzer Lajos köszöntő szavai után kezdődött a vetél­kedő. Nehéz lenne most mind a 28 műsorszámra visszatérni, felidézni azoknak megszámlál­hatatlanul felejthetetlen pilla­natát. Hogy néhányat a tudósí­tói kötelezettségen túl mégis megemlítek, az elsősorban a gyerekek érdeme, azoké a gye­rekeké, akik — anélkül, hogy felnőttesdit játszanának — fel­nőtteket megszégyenítő módon gyakorolják nevelőik áldásos közreműködésével az önműve­lést. Akiknek egy-egy ilyen szereplés sohasem hivalkodás — ami az öntevékeny produk­ciók láttán sokakban gyakran visszatetszést szül —, hanem esetről esetre számadás: felké­szültségükről, kíváncsiságuk­ról, tehetségükről,- s fényözön, semmivel nem pótolható gyer­mekvarázsukról. A Gzslga mentén Nemzetiségi együttesek bemutatója Részlet az iMadi iskolásak lakodalmas játékának bemutatójáról. Jelenet a nagytarcsaiak műsorából fel. A csoport munkájának színvonalát emelheti majd egy szakképzett vezető. Az együt­tes tagjainak tehetsége, lelke­sedése, valamint a vácegresi alakulat politikai tisztje, Bor- ka Ferenc támogatása a biz­tosítéka a csoport fejlődésé­nek. Kiváló nagytarcsaiak A vendégfogadó járásj^J színpadra léptek az ácsai is­kolások: különösen nagy sike­re volt az acsa—csővári lako­dalmasnak. Csővárról páva­kor és szólóénekes érkezett. A püspökhatvani bemutatón a jelenlevő szakemberek és a közönség véleménye szerint is a legkiemelkedőbb produkciót a nagytarcsai együttes nyúj­totta. A nagytarcsaiak dal­ban, táncban egyaránt kivá­lóak: méltán »tartják őket a megye egyik legjobb nemzeti­ségi együtteseként számon. A püspökhatvani óvoda egyik termében mutatták be a községek különböző viseleti darabjait, régi népi használa­ti tárgyait. A fentieken kívül Pálházi Mihályné püspökhat­vani festőasszony képeit is ki­állították: a festmények a né­pi élet különböző eseményeit örökítik meg. A nemzetiségi nap szép példája volt annak, milyen le­hetőségei vannak a váci és a gödöllői járás együttműködé­sének. ö. E. Kit, kiket említsek hát? Előbb talán a népi tánccsopor­tokat, melyeknek tagjai a vers­mondásban és az éneklésben is természetes kifejezési eszköze­ikkel élnek. Mozdulataik, ver­seik, dalaik a szemünk láttára terebélyesednek szívet-értelmet derítő népi játékká. A budaka­lásziak három táncetűdöt ol­vasztottak eggyé Danikáné cí­men. A színpadot betöltő önfe­ledt játékban különösen a lánykérőt alakító, pazar nép­viseletbe bújtatott, öklömnyi Dömösi Csaba, s a vele felese- lő-perlekedő, kissé dundi anyósjelölt, Bubán Szilvia ket­tőse marad sokáig emlékezetes. S akkor még nem említettem a szigetmonostoriak Sándor, Jó­zsef, Benedek című mesemon- dókáját. Játék volt ez is a ja­vából! Igazi gyermekmulatság, olyan, amilyen „egyszer vót, hó nem vót”! Sándor — Kul­csár Anna (!) — József — Szá­lai Zoltán — Benedek — Bató László — ha hiszik, ha nem: a szemünk láttára hozták zsák­ban a meleget! S hogy teljes le­gyen a szereposztás: a tél Papp Andrea, a mesélő Mócsai Réka volt. A jelenetet betanította Dobsa Ágnes képesítés nélküli tanítónő. Nagy sikere volt ugyancsak a szentendrei Rákó­czi úti iskola kisdobosai babás táncának. Tizennégy leendő kismama határozta el a színpa­don, hogy amíg elálmosodnak kicsinyeik, addig játszanak egy jót. Legnépesebb mezőny De essék szó a versmondók­ról is; hiszen ebben a kategó­riában gyűlt össze talán leg­népesebb mezőny. Furcsa: mi­ért éppen a versmondó gyere­kek veszik át leghamarabb a felnőttek előadói modorossá­gát? Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem hallottunk Le­ányfalun szép szavalatokat. A csobánkai Juhász Csilla Zelk Zoltán Anyu még egy hegyet nekem, a budakalászi Takijbs Mágdoiria Szabó Lőrinc Nyit- nikék, a visegrádi Sitku Pál pedig Aprily Lajos Tavaszodik című versét mondta elismerés­re méltó tehetséggel. S a leg­kisebb, a pomázi Papp Zsu­zsanna: tüzes, áhítatos, gyönyö­rűen csengő versmondásával jó fejjel nőtt társai fölé — még akkor is, ha ez a zsűrinél csu­pán a negyedik helyre volt elég. Prózában, a pilisszent- lászlói Dombai Vince egyedül küszködött a nehéz műfajjal, több-kevesebb sikerrel. Énekesek, zenészek Szólóénekesek. A pilis- szentlászlói, talán súgólyuk magasságú, kis Cser Ildikó egyelőre nem bírt lámpalá­zával. Szépen énekelt a szent­endrei Dobos Rózsa, de túl tett rajta Borsódy László, aki lányokat megszégyenítő, gyö­nyörű szoprán hangon adta elő a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. A színpadra lé­pett két kórus közül kétség­telenül a szentendrei Bajcsy­Piros szoknyák ringatóztak Püspökhatvan kanyargós fő­utcáján. 1 Lányok, legények összefogódzva, énekelve men­tek az óvodába. Kiállításra, pihenőre, ebédre. Már befe­jezték szereplésüket a műve­lődési ház színpadán. Piros kalárissal Egymást váltották a váci és a gödöllői járás nemzetisé­gi községeinek csoportjai a vasárnap, március 23-án, Püs­pökhatvanban rendezett nem­zetiségi napon, amely része volt a Galga menti népművé­szeti találkozó rendezvényso­rozatának. Együttesek jöttek Ácsáról, Csővárról, Püspök­hatvanból, Nagytarcsáról, Gal- gagyörkről, Ikladról, Váceg- resről és Csömörről. Magyar, német, szlovák da­lok és táncok szórakoztatták a nagyszámú közönséget. Az A galgagyörkl férfi felnőttkőrus utcán járókelők is egymást szólogatták: „te már láttad?”, „érdemes megnézni!”. Sötét nadrágban, fehér ing­ben feszítettek a galgagyörki férfiak a színpadon: a kórus színvonalas műsorát a gödöl­lői járásban is sokan ismerik. Többször kapnak meghívást vidékünkre. Még a szlovák dalokat is úgy tudják előad­ni, hogy az idegennyelvű szö­veg ellenére mindenki érezhe­ti, sejtheti, miről szól a nóta. Kék kötőben, piros kaláris­sal, harmonikaszó kíséretében táncoltak be a püspökhatvani iskola felsőtagozatos lányai. Síró szakácsnő Az ebédelő násznépet kis versekkel köszöntötték a sza­kácsok, szakácsnők. Az egyik legényke kíséretében jött be a síró szakácsnő, ki megégette magát, s tésztaszűrő kanálban gyűlt az orvosságra való. És felhangzott a zene a meny­asszonytánchoz. Az ügyesen mozgó gyereke­ket Podlaviczki Jánosné, Kar­cagi József né és Csizmadia Istvánné tanította be. a cite- rásokat Klagyivik Pál vezet­te. Az utóbbi tanította be az ikladi menyecske tánccsopor­tot, akiket a két hónapja ala­kult fúvószenekar kísért Szu- romi Miklós vezetésével. Az ikladiak furulya-, citerazene- karral és vegyeskórussal is szerepeltek. Mintha a mezőről jöttek volna, úgy robbantak a szín­padra a vácegresiek. A lá­nyok helybeliék. a fiúk kato­nák. Előadásukat a természe­tesség, a dinamizmus jelle­mezte. Mint Gyulai Sándor művelődésiház-igazgató el­mondta, nehéz körülmények között, megfelelő szakmai se­gítség hiányában készültek KILENC KÖTETBEN Harminc év magyar irodalma Felszabadulásunk közelgő, 30. évfordulója alkalmából, a Szépirodalmi és a Magvető kiadó közös gondozásában ke­rülnek a könyvesboltokba a Harminc év magyar irodalma című sorozat első kötetei. A Szépirodalmi Kiadó soro­zatnyitó kötetnek szánja Ka­rinthy Ferenc Budapesti ta­vasz című, több kiadást meg­ért és megfilmesített regé­nyét, amely első ízben 1953- ban látott napvilágot. A ter­vek szerint még' az idén a so­rozat további nyolc kötettel gazdagodik, köztük Gyurkó László Lenin, október című esszéjével. A kisregényből készült nagy sikerű film egy ország előtt tette ismertté Dobozy Imre A tizedes meg a többiek című, 1944—45 fordulóján iátszódó kisregényét A kötet másik kisregénye, a Kedd, szerda, csütörtök voltaképpen arról szól, hogy azoknak a kocká­zatot is vállaló magyaroknak, akik küzdeni akartak a haza felszabadításáért, nem is volt olyan könnyű és egyszerű megküzdeni a külső-belső akadály okkal, s eljutni a zászló alá. Galgóczi Erzsébet válogatott novelláin, Juhász Ferenc A Sántha család, az Apám, anyám című eposzain kívül és Illyés Gyula négy drámáját — a Fáklyalángot. A kegyencet, a Tisztákat, a Téstvéreket — kínáló kötet mellett e sorozatban jut el az olvasókhoz Mesterházi Lajos Férfikor című, talán legnép­szerűbb regénye. Nagyszabású — 1943 telé­től, a voronyezsi csatatértől 1945-ig, az első magyar kor­mány megalakulásáig, a tél ország felszabadulásáig ívelő — történelmi képsor Illés Bé­la Honfoglalás című regénye. E sorozat majdani vásárlói kézbe vehetik Szabó Pál Is­ten malmai című költői szép­ségű regényét, amely történel­münk legmozgalmasabb kor­szakának, a felszabadulás és a földosztás hónapjainak si­keres ábrázolása. Zsilinszky úti bizonyult ru­tinosabbnak, a dunabogdányi- ak teljesítménye azonban mégsem maradt el mögötte: különösen a Madáresküvő cí­mű német népdallal arattak nagy sikert. Ugyancsak nagy volt a vetélkedés a hangszer­szólisták között — a helyezé­sekért. A szentendrei Déri György első helyéhez nem férhetett kétség, valaki mel­lettem azt mondta, hogy a gyümölcs éppen a fa alá poty- tyant, hiszen a kis Gyurka édesapja énektanár az izbégi általános iskolában. A fiata­labb Déri György rendkívüli muzikalitással adta elő gor­donkáján Grecsenyinov egyik művét. Jól szerepeltek még ebben a kategóriában a po­mázi Kulin-nővérek, Réka és Krisztina — furulyán, il­letve fuvolán. Irodalmi színpadok Utolsóként, de nem utolsó­sorban elevenítem fel az iro­dalmi színpadok rivalizálá­sát. Impozáns volt a Bajcsy- Zsilinszky úti iskolások talán kissé nagyon is felnóttes Jan- kovich Ferenc, Juhász Fe­renc és Weöres Sándor ver­seiből Munka és béke című összeállítása. Érdekes volt a Lenin úti iskolások névadó ünnepségeken feltehetően már bevált műsora. Szembetűnő volt itt is a lányfölény: a ti­zenegy tagú névadó brigád­ban mindössze egy fiú jutott szóhoz. A visegrádiak nagy sikerű produkciójának cí­me: Szedem szép virágom. Kétségtelenül az övék a leg­dekoratívabb s így a leghatá­sosabb produkció, többünk­nek azonban időnként olyan érzésünk volt, hogy a gye­rekek nem értik: mit is ját­szanak válójában. Vagyis — és ez nem ritkán felbukka­nó gond —, nem tanácsos kis­dobosókkal, de még úttörők­kel is csak csínján, felnőtt­történeteket megeleveníteni. Hogy ez mennyire így van, arra a szigetmonostori iro­dalmi színpad munkája a bi­zonyíték. Az élő magyar iro­dalom hatalmas kínálatából összeállított Egy napunk cí­mű kis dráma jóformán min­dent elmond ennek a leendő úttörőnemzedéknek az éb­renlétéről, sőt, még az álmá­ról is. Nem véletlen hát, hogy kitűnő költőink sorai valósággal hazatalálnák, élet­re kelnek a többieknél egyéb­ként semmivel sem nagyobb képességű szigetmonostori kis­pajtások előadásában. Pon­tosan értik, hogy mit csinál­nak, az egész olyan magá­tól értetődő, mintha csak be­mutatkoznának. S mert saját- magúkról szólnak, teszik ezt természetesen, tisztán csen­gő, jól érthető magyar be­széddel. Nincsenek kétségeim afelől, hogy ebben a velük foglalkozó Mócsai György ta­nítónak oroszlánrésze van — elsősorban a testhez álló témaválasztás következtében, ami azután a továbbiakban jócskán megkönnyíti, s haté­konyabbá teszi a munkát. Az öttagú zsűrinek — amelynek két hetedikes út­törő, a leányfalui Gerstma- yer Attila és a pócsmegyeri Paulik János is tagja volt — ezúttal — és ez nem köz­hely — valóban nehéz dolga volt. Hosszas vita után szü­letett meg a döntés. Íme a kategóriánkénti győztesek: né­pi táncban Budakalász, az iro­dalmi színpadok versengésé­ben Visegrád, a kórusok kö­zött a Bajcsy-Zsilinszky úti iskola és Dunabogdány holt­versenyben, versmondásban a budakalászi Takács Mag­dolna, az énekesek és a hang­szerszólisták között a szent­endrei Borsódy László, illet­ve Déri György vitte el a pál­mát. A zsűri döntését az el­nöki tisztséget ellátó Bodor- né Frischfeld Mária, a pilis­szántói általános iskola ta­nárnője ismertette az izgatot­tan várakozó versenyzőkkel. A győzteseknek az oklevelet, jelvényt és könyvjutalmat a sikeres seregszemle egyik ko- vácsolója, a járási-városi kis­dobos-szakbizottság vezetője, Adonyi Ágnes adta át. Kertész Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom