Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
8 xJááiaD 1915. MÁRCIUS 2, VASÁRNAP Együtt a szocializmusért Károlyi Mihály emlékezete Az lM«-ban hazatérő Károlyi Mihály és felesége. Száz éve, 1875. március 4-én született — s húsz éve, 1955. március 19-én halt meg — századunk magyar történelmének kiemelkedő alakja, a magyar függetlenség és demokrácia nagy harcosa, az első magyar népköztársaság elnöke, Károlyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még korunk annyi szabálytalanságot és meglepetést termő valóságában is rendkívülinek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjából származott, aki előtt nyitva állt a politikai karrier is. A nagybirtokos érdekeket védelmező Országos Magyar Gazdasági Egyesület, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt elnökeként eleinte híven képviselte a Károlyi-család 48-as függetlenségi, ám gazdaságilag és társadalmilag konzervatív hagyományait. A politikusi gyakorlat, majd különösen az első világháború szörnyű tapasztalataival hozzásegítette, hogy mindinkább felismerje népe és az emberiség igazi érdekeit. Az egykor konzervatív főúr harcos demokratává és bátor békepolitikussá lett, aki a magyar parlamentben — szinte egyedül — nyíltan követelte a német militarizmustól való elszakadást. Károlyi élére állt az 1918 októberi polgári demokratikus forradalomnak, s mint a kormány, majd a köztársaság elnöke, fél éven át heroikus küzdelmet folytatott a lerongyolódott és feldarabolt ország talp- raállításáért. Felosztotta a nincstelen parasztok között saját birtokait, demokratikus reformot léptetett életbe, politikájában mind határozottabban a szocialista erőkre támaszkodott. Az élesedő belső társadalmi ellentétek és a győztes amtiimperializmus különösen könyörtelen politikája azonban tarthatatlanná tették a polgári kormányzat helyzetét. Ekkor mutatkozott meg igazán Károlyi emberi és politikai nagysága: felismerve az addigi bel- és külpolitikai orientáció csődjét, a forradalmi Szovjet-Oroszországgal való szövetkezés reményében a szocialista proletariátusnak engedte át a hatalmat. Történelmi érdeme, hogy elősegítette az 1919-es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellenforradalom felülkerekedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kényszerítette. Miközben Európában országról országra vándorolt családjával, a Horthy- rendszer bírósága „hazaárulónak” nyilvánította, s elkobzásra ítélte minden vagyonát. De sem a rágalom és üldöztetés, sem a számára addig ismeretlen nélkülözés nem törte meg. Miközben mindvégig megmaradt az itthoni, eltiport haladó erők reménységének, a földosztó magyar demokrácia zászlajának, jelentős szerepet töltött be az európai szocialista, majd antifasiszta mozgalmakban is. A húszas évektől kezdve — mint a kiváló marxista történész és filozófus, Molnár Erik írja róla — „Károlyi együtt harcolt a kommunistákkal, közös akciókban vett részt velük a fasizmus ellen és az üldözött kommunisták védelmében ... Károlyi Mihály határozottan kiállott a Szovjetunió mellett is, ".melyről azt tartotta, hogy a szocialista munkásmozgalom nélkülözhetetlen bázisa Európában. De annak ellenére, hogy Károlyi az akkori kommunista politikát híven támogatta, mégsem lett elméleti nézeteiben százszázalékosan kommunistává. Bár azt írja önmagáról, hogy logikai úton eljutott a kommunizmusig, helyesebb az a megállapítása, hogy pártfegyelem által nem kötött, baloldali szocialista lett, aki rokonszenvezett a kommunista párttal”. Hozzálehetjük, hogy igen korán, jóval annak hivatalos meghirdetése előtt, megértette az antifasiszta nép- írontgondolat jelentőségét, és széles körű, sokrétű nemzetközi kapcsolataival Európa és Amerika számos országában igen sokat is tett a hatékony összefogás megvalósításáért. Őt tekintette vezérének a második világháború idején — ekkor már Angliában élt — a nyugat-európai és amerikai antifasiszta magyar emigráció. Körülötte bontakozott ki az, Üj Demokratikus Magyarország mozgalma, s jött létre az Angliai Magyar Tanács, azzal a céllal, hogy segítsen megmenteni a fasiszták által ismét háborús szakadékba taszított országot. Amikor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, az országgyűlés törvénybe iktatta érdemeit, s ünnepi ülést tartott tiszteletére. Az idős államférfi azonban nem azért jött haza, hogy ünnepeltesse magát, hogy elégtételt szerezzen a száműzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájának, a Duna menti népek barátságának, Európa tartós békéjének. Diplomáciai küldetést vállalt, Magyarország párizsi követe lett, s e tisztségéről csak 1949-ben mondott le, amikor a Rajk-per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szocialista célokat és eszközöket eltorzító Rákosi-féle vezetéssel nem vállalhat tovább közösséget. Második emigrációjában, mely még az elsőnél is keserűbb volt, Károlyi teljesen és végleg visszavonult a közszerepléstől, elutasított minden olyan kísérletet, amellyel hazája és a szocialista erők ellen akarták felhasználni. „Tudatosan két szék közé esem: ez maradt számomra az egyetlen hely, amelyet tisztességgel elfogadhatok” — írta késői emlékirataiban. E könyv végszavában fogalmazta meg ezt a vallomását is: „A szocializmusba vetett hitem sok mindenért kárpótolt, amit elvesztettem. Mert minden alkati pesszimizmusom ellenére soha nem kételkedtem abban, hogy a szocializmus egyszer megvalósul. Hamvait 1962-ben hazaszállították és ünnepélyesen nyugalomra helyezték. „A nagy magyar hazafi, Károlyi Mihály, örökre hazatért. Küzdelmes életútját, kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi a felszabadult nép emlékezete” — mondotta temetésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány képviselője. Erről teszünk tanúságot most is, születése centenáriumán. Litván György történész Héf nap krónikája Lépések - az enyhülés érdekében Bonyolult dél-európai körkép — Nyugat-berlini kérdőjel Lón Nol csődtömege — A közel-keleti „kislépések" illúziója A szocialista országok külügyminiszterei aligha panaszkodhattak programhiányra a héten. Mladenov, a bolgár diplomácia vezetője először Moszkva, utána Kairó vendége volt. Fischer, az NDK új külügyminisztere Prágát, majd Szófiát kereste fel. Gromiko hajdani kollégáját, Couve de Murville-t fogadta, aki jelenleg a francia parlament külügyi bizottságának elnöke. A lengyel külügyminiszter viszont Sauvagnargues-al, a mostani francia külügyminiszterrel tárgyalt Varsóban. A román Macovescu a viszonylag közeli Athénben, a jugoszláv Minies a távoli Mexikóban és Venezuelában tett látogatást. Budapesten történt eseménnyel zárva a sort: Púja Frigyes a szomszédos Ausztria külügyminiszterével, Erich Biel kávai folytatott megbeszéléseket, s kétoldali kapcsolatainkat újabb négy szerződés aláírása fejlesztette tovább. Mindezek a hírek magukért szólnak: az enyhülés folytatásának érdekében tett lépésekről, a tevékeny és kezdeményező szocialista béke- diplomáciáról adnak keresztmetszetet. Amint ide sorolható a szovjet és a japán kormányfő táviratváltása a diplomáciai kapcsolatok felvételének ötvenedik évfordulóján, Leonyid Brezsnyev- nek Gandhi asszonyhoz küldött üzenete, amelyet Grecsko marsall nyújtott át Üj-Del- hiben; s a több milliárdos szovjet—iráni gazdasági megállapodás. De kedvező fejleménye az elmúlt hétnek az európai szakszervezetek genfi tanácskozása is, valamint az a tény, hogy a francia baloldal — félretéve belső vitáit — nagyszabású, közös megmozdulásokat szervez, tiltakozásul a gazdasági helyzet romlása ellen. Egyoldalú lenne azonban a kép, ha megfeledkeznénk a hét palettáján jelentkező sö- tétebb színekről. Jóllehet a jobboldali görög katonatisztek puccsát sikerült meghiúsítani s a demokratikus ellenzék széles körű vitát kénysze- rített ki az ügyben — az eset pedig fényt vetett arra, hogy eddig bizony nem történt alapos .tisztogatás a görög hadseregben és államapparátusban. Hat héttel a portugál választások előtt mind hevesebbé válik a belpolitikai küzdelem Lisszabonban is. A jobboldal antikommunista kampányt folytat, hogy elszigetelje a kommunistákat, s megpróbál éket verni a fegyveres erők mozgalma s a baloldali szervezetek közé. „A Portugál Kommunista Párt ostromlott, de nem bekerített vár” — mondta Cunhal, a párt főtitkára, s a demokratikus erők egységére hívott fel. A bonyolult dél-európai körképhez tartozik a ciprusi válság további elhúzódása is, a Biztonsági Tanácsban egyelőre nem sikerült általánosan elfogadható határozattervezetet kidolgozni, s tovább tartanak a NATO-manőverek. A nyugtalanság azonban nem korlátozódott kontinensünk déli peremére — alaposan felkavarta a szenvedélyeket egy nyugat-berlini merénylet is. A ma lebonyolításra kerülő választások előtt 72 órával elrabolták Lo- renzet, a város kereszténydemokratáinak listavezetőjét. A jelzések szerint anarchista ultrák voltak a tettesek, de mintha csak a szélsőjobboldal megrendelésére működtek volna. A természetesen önmagában Is messzemenően elítélendő terrorcselekményeknek jelentős politikai kihatásai is lehetnek. így lovat adhatnak a reakciós próbálkozások alá és ingadozó választók rokonszenvét, a dolog emberi oldalról kiindulva, a CDU felé fordíthatják. A szociáldemokratáknak 1958 óta abszolút többségük van a városban, de kérdéses, hogy ezt megőrizhetik-e továbbra Hétfő: Jobboldali puccskísérletet lepleznek le Görögországban, katonatisztek letartóztatása — Grecsko szovjet honvédelmi miniszter indiai látogatása — Magyar—osztrák külügyminiszteri tárgyalások Budapesten. Kedd: A Biztonsági Tanács ciprusi vitája — Tito zárszava a JKiSZ Központi Bizottságának ülésén —- Éleződik a belpolitikai küzdelem Portugáliában. Szerda: Szovjet—iráni gazdasági megállapodások — A bolgár külügyminiszter Kairóban — Stau vág nargues varsói tárgyalásai. Csütörtök: Az NDK külügyminisztere Prágában — Elrabolják Lorenzet, a nyugat-berlini CDU elnökét. Péntek: Nézeteltérések Egyiptom és a PFSZ között, elnapolják a megbeszéléseket — Géniben megnyílik az európai szak- szervezetek értekezlete — Amerikai légihíd a Phnom Penh-i rezsim megsegítésére. Szombat: Az OPEC-tagálla- mok Algírban megkezdik az olajtermelő országok csúcsértekezletének előkészítését — Közös baloldali tiltakozó akció Franciaországban a gazdasági helyzet romlása ellen. Az immár sajnos hagyományosnak mondható válságterületek, a Közel-Kelet és Dél- kelet-Ázsia ezen a héten is hallattak magukról. A kambodzsai Lon NcJ-rendsxer csődtömege egyre nyilvánvalóbb lesz. Az Egyesült Államok már csak úgy tudja kétes értékű szövetségesének fejét a víz felett tartani, hogy légihidat szervezett a kétmilliós főváros, a lényegében körülzárt Phnom Penh utánpótlásának biztosítására. (Mivel hivatalosan az amerikaiak nem szeretnének visszatérni, a Pentagon „magántársaságokkal” állapodik meg, de ezek a mesterkedések túlságosan is átlátszóak.) Az arab világban az egyiptomi—Palesztinái nézeteltérések keltették az izgalmat. A PFSZ ugyanis nyilatkozatot adott ki, s ebben óvta az arab kormányokat a kissin- geri részmegegyezések útjá- tól. (S ez különösen időszerű, hiszen az amerikai külügyminiszter ismét utazik ...) Bejelentette azt is, hogy a felszabadítá&i szervezet természetesen nem ismer el magára nézve érvényesnek olyan egyezményt, amelynek kidolgozásában és elfogadásában nem vesz részt. A bírálat ugyan nem nevezett meg egyetlen arab államot sem, de nyilvánvalóan Kairót vette célba, hiszen egyes egyiptomi körök fűztek túlzott illúziókat a „kis lépésekhez”. Ezek után nem jöhetett létre a hétre tervezett egyiptomi—Palesztina! eszmecsere. Közvetlenül formai okok szolgáltak a halasztásra. (Szádat elnök csak Arafattal és a PFSZ teljes vezérkarával lett volna hajlandó tárgyalni.) Valójában az elvi vitakérdés áll a középpontban, hogy átfogó rendezés, vagy szakaszos próbálkozások, amelyek óhatatlanul meggyengítenék az arab egységet. Pedig a reális és pozitív alapokon létrehozott egység az eredményes tár gyalások alapvető feltétele. Réti Ervin Hét végi jelentések PETEKEN EGYNAPOS általános sztrájk volt Pakisztánban, a legnagyobb horderejű az ország 1947-es megalakulása óta. A sztrájkot maga Ali Bhutto miniszterelnök hirdette meg, tiltakozásul az indiai— kasmíri rendezés ellen. ROBERT ANDERSON amerikai külügyi szóvivő pénteken megerősítette: Henry Kissinger külügyminiszter március 7-én érkezik Kairóba, újabb közel- keleti kőrútjának első állomására. Egyiptomból Sziriába és Izraelbe utazik tovább, majd visszatér Kairóba. A NYUGAT-BERLINI igazságügyi hatóságok szombaton délelőtt teljesítették az ember- rablók első kívánságát: két embert szabadon bocsátottak, akiket Holger Meinsnak, a börtönben éhségsztrájk következtében meghalt anarchistának a halála utáni utcai tüntetés miatt zártak börtönbe. II. ERZSÉBET angol királynő és férje, Fülöp herceg szombaton befejezte hivatalos mexikói látogatását. PERUBAN pénteken befejeződött a hírközlés államosítása. EVANGELOSZ AVEROFF görög hadügyminiszter péntek esti sajtóértekezletén cáfolta azokat az ellenzéki állításokat, amelyek szerint a hét elején leleplezett puccskísérlet mögött a Pentagon, a CIA és a NATO erői állottak volna. A GÖRÖG KOMMUNISTA PÁRT parlamenti bizottsága által szombaton nyilvánosságra hozott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a hétfőn meghiúsult reakciós államcsíny-kísérlet közvetlenül kapcsolódik az államapparátus és a hadsereg megtisztításának kérdéséhez, következménye annak, hogy a kormány nem távolította el az államapparátus és a hadsereg fontos tisztségeiből a junta híveit. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, az államtanács elnöke szombaton fogadta Oskar Fi- schert, az NDK külügyminiszterét. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára üdvözölte a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaságot abból az alkalomból, Genf — Európai sza kszervezetek Szükséges és lehetséges a párbeszéd folytatása Genfben szombaton a nemzetközi munkaügyi szervezet új székházában befejezte munkáját az európai szakszervezeti vezetők kétnapos konferenciája. A konferencia valamennyi felszólalója kifejezte igényét az együttműködésre, a kapcsolatok fejlesztésére. Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára nyilatkozatot adott az európai szakszervezeti vezetők kétnapos genfi értekezletének eredményeiről. Kiemelte annak rendkívüli jelentőségét, hogy a különböző irányzatú európai szákszervezetek képviselői összeültek, vitatkozva, megértéssel, figyelembe véve egymás nézeteit, állásfoglalását. ✓ — Nagyon fontos hangsúlyozni — mondotta Gáspár Sándor —, hogy a találkozón konkrét témákat, a tőkés és a szocialista országok dolgozóit egyaránt közvetlenül érintő kérdéseket vitattunk meg, mégpedig: a munka humanizálását, a dolgozók egészségének védelmét, szociális körülményeik javítását. A tanácskozáson bebizonyosodott, hogy szükséges és lehetséges a párbeszéd folytatása. A SZOT főtitkára a továbbiakban szólt arról, hogy 1976-ban egy esetleges újabb, hasonló szintű szakszervezeti konferencián — a kölcsönös bizalom megteremtése esetén — lesz lehetőség ezeken a témákon kívül más, a dolgozókat kölcsönösen érdeklő kérdések megvitatására is. Gáspár Sándor kijelentette, hogy a magyar szakszervezetek nagy mértékben hozzájárultak az értekezlet sikeréhez. Képviselőik részit vettek a tanácskozás előkészítésében, az értekezleten elmondották tapasztalataikat, javaslataikat. A magyar szakszervezetek — mint mondotta — nagy hasznot merítenek a tanácskozáson elfogadott dokumentumokból, és arra törekszenek, hogy az ott megfogalmazott javaslatokat lehetőségeik szerint megvalósítsák. KOZELET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Ágoston Bélát, hazánknak a Görög Köztársaságba akkreditált új nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Erdey-Grúz Tibor, az MTA elnöke búcsúztatta H. Klarét, az NDK tudományos akadémiájának elnökét, aki elutazott hazánkból. A Simor János építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes vezette, a magyar— svéd építésügyi vegyes munka- csoport negyedik ülésén részt vett magyar építésügyi delegáció hazaérkezett Stockholmból. Csen Csie kínai külkereskedelmi miniszterhelyettes az 1975. évi magyar—kínai árucsere-forgalmi és fizetési egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások befejezésére szombat este Budapestre érkezett. zötti találkozójáról. A megbeszéléseken az SZKP-t Andrej Kirilenko, a KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Borisz Ponomarjov, a KB titkára és mások, a Finn Kommunista Pártot Aarne Saarinen, a párt elnöke és más vezetői képviselték. A most kezdődő hét esemény- naptárából : HÉTFŐ. Az OPEC-csúcsérte- kezlet miniszteri előkészítése befejeződik — New York: Folytatódik a BT ciprusi vitája — Ríjad: Leone olasz köztársasági elnök látogatása — Bonn: Trudeau kanadai miniszterelnök látogatása. KEDD. Bonn: Megkezdődik Mladenov bolgár külügyminiszter kétnapos látogatása — Algír: az OPEC csúcsértekezlete nyitánya. SZERDA: Washington: Kissinger elindul közel-keleti útjára — Róma: Trudeau kanadai miniszterelnök látogatása. CSÜTÖRTÖK. Becs: Haderőcsökkentési tárgyalások — London: Kissinger útban a Közel- Keletre. PÉNTEK. Kairó: Kissinger érkezése. hogy Csehszlovákiában ötven évvel ezelőtt alakult meg a Szovjetunióval való barátság első szervezete, az új Oroszországhoz való gazdasági és kulturális közeledést előmozdító társaság. HÉTFŐN ÉS KEDDEN Brüsszelben a Közös Piac külügyminiszterei és földművelés- ügyi miniszterei megkísérlik végleges formába önteni a ki- lencék programját a brit EGK- tagság feltételeinek módosítására, egy héttel a kormányfők dublini munkaértekezlete előtt. A KÖZÖS szovjet—amerikai űrrepülésre készülő szovjet kozmonauták és szakértők népes küldöttsége pénteken hazautazott az Egyesült Államokból. FAHRI KORUTÜRK török köztársasági elnök országos rádió- és televízióbeszédében nemzeti egységre szólította fel honfitársait és bejelentette, hogy megbízta Sadri Irmák eddigi ügyvezető miniszterelnököt egy új nemzeti egységkormány megalakításával, aki előkészíti majd a rendkívüli parlamenti választásokat. A DÉL-KOREAI hatóságok szombaton ideiglenes háziőrizet alá helyezték Kim De Dzsungot, az 1971-es elnökválasztások azóta többször is meghurcolt ellenzéki jelöltjét, és két másik ellenzéki politikust. AZ AMERIKAI KONGRESSZUS döntésével szombaton elkezdődött az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulója alkalmából rendezendő 34 hónapos ünnepségsorozat. MOSZKVÁBAN szombaton hivatalos közleményt hoztak nyilvánosságra az SZKP és a Finn Kommunista Párt képviselőinek február 26—28 kö-
