Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

19*5. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP %MHav 9 A szép Leányfaluért‘ A harmincévesek emlékfái Molnárék a tanyán Amiért szívesen fogunk össze — Az idén — még inkább, mint eddig — a XI. párt­kongresszus tiszteletére, és felszabadulásunk 30. évfordu­lója jegyében sokoldalú ter­vet dolgoztunk ki községünk szépítésére — mondotta Bá­lint József tanácselnök Le­ányfalun. A köaségszépítésnek itt már hagyománya van. Az elsők között csatlakoztak a Pest megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága által közösen meghirdetett te- lepülésfejleszitési és sziópítési mozgalomhoz. Az eltelt évek alatt rendkívüli erőfeszítése­ket tettek, hogy az állami se­gítség mellett az önerő ré­vén is méltók legyenek az üdülőközség címre. Az előző évek során növel­ték a gondozott közterülete­ket, kialakították a hajóállo­más melletti pihenőpairkot, és tavaly a terek, valamint a Duna-parti területsáv rendszeres gondozására szerződést kötöttek az Óbuda Tsz-szel. Két alkalommal, először 1968- ban, majd. két év múlva is­mét, emléklapot kaptak a Dunakanyar Intéző Bizottság­tól, 1973-ban pedig egy mű­vészi diszkutat, amelyet a benzinkút előtti parkban ál­lítottak fel. — A legtöbb anyagi befek­tetést, szervezést kívánó mun­ka a köztisztaság megterem­tése volt. Ha a tíz évvel ez­előtti állapotokhoz hasonlít­juk a mostanit, látnivaló, hogy mekkorát haladtunk előre, de mindez mégsem elég — lapozgatott a kimutatások Egy-egy település jelenéhez és jövőjéhez nélkülözhetetlen múltjának ismerete. Ferenczi Illés, Százhalombatta tanács­elnök-helyettese régóta foglal­kozik helytörténettel. A „százhalmok" eredete — Feldolgozott helytörténeti kutatásokról — mondja — csak kettőről tudunk. Az egyi­ket Kereskényi Gyula volt ér­di plébános végezte az 1860— (870-es években, amely Érd és Százhalombatta ókori és újkori történetének feltárására in­dult. Kutatómunkájának ered­ményét „Érd (Hamzsabég) és háttá (Százhalom) községek történeti vázlata” című, 1874- ben megjelent kiadványában foglalta össze. A másik kuta­tás Százhalombatta legújabb kori történetével kapcsolatos, amely a település felszabadu­lás utáni történetét tárja fel 1945-től 1970-ig. E korszak már része annak a munkának, amely a település teljes hely- történetének feldolgozására irányul, és amellyel tulajdon­képpen én is foglalkozom. — Hitelesítő régészeti kuta­tás viszont többször is folyt a város területén és környékén. Ezek közül csak a jelentőseb­beket említem. A múlt század második felében a Nemzeti Múzeum részéről az Érdy Já­nos irányította régészeti ása­tások jelentették tulajdonkép­pen a tudományosan megala­pozott kutatások megindulását. Az ásatások az úgynevezett ,.százhalmok” eredetét kutat­ták E halmok eredetére vo­rn "ttkozóan ugyanis többfajta nézet terjedt el, s a körülöt­tük kialakult vitát a Budapes­ten 1876-ban megtartott ősré­gészeti kongresszus zárta le hitelt érdemlően. Amikor is megállapították, hogy a hal­mok a késő bronzkor és a ko­rai vaskor idejéből származ­nak és az itt települt népek (illírek, kelták) temetkezési helyéül szolgáltak. Ezek a ha­lomsírok. Művészettörténeti vonatkozásban, továbbá a to­kozott a tanácselnök. — Azt hittük, amikor a Dunaka­nyarban az elsők között rend­szeresítettük az intézményes szemétszállítást, hogy azzal már mindent megoldottunk. A lakosság örömmel fogadta az ötletet, szívesen használ­ták a műanyag szemótbegyűj- tő zsákot, aminek az összesze- dése higiénikus és zajtalan. Rövidesen mégis nagyobb összegű beruházásra lett szük­ség. Nem gondoltunk rá, hogy a közterületen felállított mű­anyag zsákokat a kutyák és a macskák széttépik. Vala­mennyit át kellett más rend­szerűivé alakítani. A korábbi években már be­vezették — főleg nyáridőben — az utak és az utcák locso­lását, tavaly pedig a főútvona­lak rendbentartására már seprőgépet vettek. Most már azt kell elérniük, hogy sokan ne tekintsék az árkokat és a vízmosásos köz­területeket szemétlerakódé­nak. Alighogy összeszedik és megtisztítják ezeket a terüle­teket, néhány nap múlva már ismét ott éktelenkedik né­hány használaton kívüli lim­lom. — Az iskolásgyerekek már eddig is sokait tettek az üdü­lőhely tisztaságáért: elsősor­ban ők segítettek otthon a házikertek és az udvarok rendbentartásában. A Vörös- kereszt felhívására az iskolák csoportosan vettek részt a kü­lönböző tisztasági mozgalmak­ban, faluszépítésben. A ta­nácselnök szerint azonban a lehetőségeket még távolról lepülés kiterjedésének és la- kottságának megismerése szempontjából jelentősnek tar­tom még ugyancsak a Nemzeti Múzeum által, dr. Kovács Ist­ván irányításával 1963-ban végzett hitelesítő ásatásokat. Az egykori, római kori katonai tábor és polgárváros, Matrica létrejötte és pusztulásának kö­rülményei, kiterjedése, továb­bá a több századon át benne élt népek életviszonyai és élet­szokásai megismerése volt a cél. Ez ma is. 1971 óta Topái Judit régész, a Pest megyei Múzeumok munkatársa végez itt kutatásokat. Magyarok, szerbek, törökök — Érdekes a város elnevezé­sének eredete is — folytatja Ferenczi Illés. — Nevének el­ső részét — Százhalom — a területének keleti határán le­vő, a már említett halomsírok­ról kapta. A város nevének másik része — Balta — már nehezebben meghatározható. A legvalószínűbbnek Kereskényi Gyula magyarázata tűnik, mely szerint a „Batta” név a szerb eredetű „batal” szóból ered. Az egykori bronz- és vaskori településről és a ha­lomsírokról mondták az ide települt szerbek, hogy „za ba- talilose" ami elhagyatottat, el­felejtettet, elpusztultat jelent. E szóból alakult ki azután egyes betűk elhagyásával a „bata”, amit később azért ír­tak két t-vel, hogy Bála köz­ségtől megkülönböztessék. A középkorban Százhalom és Batta is külön település volt, egészen a török hódoltságig. Az újratelepülés után csak egy település jött létre, amely századunk elejéig felváltva vi­selte hol az egyik, hói a másik nevet. Mai nevét a két név egyesítéséből 1903-ban vette fel. — Sokszínű a múlt öröksé­ge. A római birodalom buká­sa nyomán a város határának déli részén kialakult Matrica sem merítették ki. A falu­gyűléseken és más községi rendezvényeken még sokkal többet kell szólniuk a tiszta­sági mozgalomról és a tanács­tagoknak is többet keli foglal­kozni ezzel választókerüle­tükben. Régi tapasztalat, hogy az élő szó, a szíves invitálás a közös feladatokra, a társa­dalmi munkára, sokkal ha­tásosabb bármiféle hirdet­ménynél, vagy egyéb felhí- vásnáL Idén elsősorban a közterü­leteket szeretnék fásítani. A Gyöngyvirág utcában, a Pán- di, a Szamuely és a Korvin Ottó utcákban van elsősorban lehetőség a szervezett fásí­tásra. A tanács kellő időben odaszáll1,iktatja a facsemeté­ket, kiásatja a gödröket, az úttörők és a lakosság pedig elülteti majd a fácskákat, és a további­akban vállalja a gondo­zásukat. A napokban kijelölik azt a közterületet is, ahová elülte­tik a harmincévesek fáit. M'ndazok, akik most töltik be 39. életévüket, tehát egy­idősek a felszabadulással, itt egy fát ültetnek el, emlékez­tetőül. Ennek az akciónak a lebonyolítását a KlSZ-szerve- zet vállalta. A községi tanács évi ütem­tervet dolgozott ki a közterü­letek rendbehozatalára, esze­rint 30 újabb pihenőpaddal gazdagítják a parkokat, és március végére már kiültetett virágkorok fogadják az ide lá­togatókat. városa is a dúló harcok mar­taléka lett, elpusztult. A tele­pülés sorsáról a nyugat-római birodalom bukásától a hon­foglalásig alig tudunk valamit. A nagy népvándorlás után, a magyarok honfolglalását köve­tően ismét benépesült. Anony­mus szerint Árpád Könd nem­zetségének adományozta a vi­déket. Ezt látszik igazolni az az Árpád-kori település is, melynek maradványait a hal­szaporító gazdaság területén 1871-ben földmunkagépek hoz­ták felszínre. 1318-ban kelt írá­sos okmány is említi a telepü­lés nevét. A honfoglalástól a török hódoltságig többnyire magyarok lakták e helyet, a tatárjárás után azonban né­hány szerb család is ide tele­pült. A török hódoltság idején azonban elnéptelenedett a vá­ros területe és csak az 1690-es évektől kezdte újra életét. Elő­ször a szerb lakosság, majd hamarosan megkezdődött a magyar családok letelepedése, sőt néhány török család is itt talált otthonra. A későbbi szá­zadokban megnőtt a magyarok aránya, azonban a szerb nem­zetiség a mai napig is őrzi szo­kásait, hagyományait. Faluból város születik — Az évszázadok során te­hát újabb és újabb települések jöttek létre, amelyeket azon­ban a történelem dúló vihara eltüntetett a föld felszínéről. Ezeknek a településeknek ma már C6ak művészetitörténeti és helytörténeti szempontból van jelentőségük. Az a Százhalom­batta, amely 1960-ig megőriz­te karakterét, a középkor vé­gén, az újkor kezdetén alakult ki. Lakóinak többsége száza­dokon át földműn eléssel és ha­lászattal foglalkozott. A fel- szabadulás előtti évtizedekben Molnár János hajnalonként fél háromkor kel. A kútból vizet húz, megmosakszik, ke­rékpárra ül. Budapesten, a Köztisztasági Hivatalnál dol­gozik, ötkor kezd. A három­órás vonat csak Nagykátán áll meg, ezt el kell érnie, kü­lönben elkésik. Nyolc és fél kilométer A homokos földúton leg­alább 800 métert tolja a bi­ciklit. A mély kerékvágások miatt felülni, hajtani lehetet­len. Hajnalban a szél mindig Budapest felől fúj. Csontig marja a hideg. A göbölyjárá- si általános iskolánál kika­nyarodik a szelei országútra. Innen nyolc és fél kilométer a kátai vasútállomás. A vonat érkezése előtt né­hány perccel a váróban. álL A kerékpárt a megőrzőbe rakja, havonta húsz forin­tért, aztán irány Budapest. Hazafelé könnyebb. A szél hátulról éri, a lejtő is segíti. Délután negyed hatra ér a ta­nyára. Molnár János és felesége 8 gyereket neveL Hat közülük iskolába jár. Mariann 15, Erzsébet 14, Mar­git 13, Magdolna 12, János 10, Rózsa 9, Zsuzsa 8, és a leg­kisebb, Éva 5 esztendős. A legidősebb, Mariann, az egyik fővárosi szövőgyárba mentor- sózónak. Munkásszálláson la­kik, csak hét végén jár ha­za. Tápiószentmárton-Göbölyjá- rás. A nagyközség központjá­tól hét kilométernyire fekvő terület. Tanyavilág, petrőle- umlámipával. A Molnár család portája közvetlenül a földút mellett fekszik. A göbölyjárási állta- 1 a tulajdonviszonyokban a nagybirtok dominált. Három­tizenöt holddal rendelkező tör­pebirtokosok is voltak, ezek azonban a szántóterület alig ha egynegyedén gazdálkodtak. A nagybirtokokon nagyszámú agrárproletár-róteg dolgozott. A földművelésben — a gabo­natermelés mellett — jelentős volt a kertészet, különösen a zöldség- és hagymatermelés, valamint a szőlészet. A zöld­ségtermelést elősegítette a Duna és a Benta-paitak víz­szerzési lehetősége. Az ipart mindössze egy alig nyolcvan főt foglalkoztató, idényszerűen működő téglagyár és néhány kisiparos képviselte. A fővá­ros közelsége ellenére kevesen jártak budapesti ipari üze­mekbe dolgozni. — A felszabadulást követő években az akkori község tár­sadalmi, politikai és gazdasági élete alapvetően átalakult. Az 1945 tavaszán megvalósult földreform eredményeként megszűnt a nagybirtok, földet kapott az addig kizsákmányolt, nincstelen paraszti réteg, ösz- szesen 178 család jutott föld­höz, nagy részük 1950-től ter­melőszövetkezetbe tömörült. A termelőszövetkezeti mozgalom több fokozaton és változaton ment keresztül, míg végül is 1931-ben a parasztság egésze egy termelőszövetkezetben egyesült. — Városunk életében az 1960-ban megindult ipartelepí­tés hozott ismételten alapvető változást. 1970. április 1-én volt a várossá nyilvánítás, ami újabb lendületet adott a tele­pülés fejlődésének. Tulajdon­képpen ekkor kezdődött meg a városias életre jellemző felté­telek kialakulása, megteremté­se, amely azonban hosszabb időt vesz még igénybe. Korompay János lános iskolától, s a szélei or- szágúttói alig egy kilométer­nyire. Megy a nővére után A portán két rozzant épü­let. A kisebben — egykor borház lehetett — élnek a szülők, itt a főzőihelyiség is. A nagyobban a gyerekek lak­nak. A két kisszobában négy ágy lefedve fakó takarókkal. A kisfiú, János, egyedül al­szik, a lányok megosztják egymás közt a fekhelyet. Az asztalon petróleumlámpa, mellette mesekönyv. A vaskályhában, fával fü­lének. Akáccal A gyerekek lakrészét még tavaly nyáron bővíteni akar­ták, Szereztek vályogot, de aztán félbemaradt a munka. Az elkészült vályogfal néhol derékmagasságig ér, beraktak két ablakkeretet is. Már kezd korhadni. Erzsi félévben megbukott történelemből. Azt mondja, nem sok ideje jut a tanulás­ra, segítenie kell a ház körül anyjának. Ügy tervezi, a nő­vére után megy a szövőgyár­ba, orsózónak. Miért? Hallot­ta, ez könnyű munka, meg a városban villany is lesz. A göbölyjárási általános is­kola pedagógusai szerint a gyerekek jó képességűek. A körülmények jelentősen befo­lyásolják tanulmányi eredmé­nyeiket. Elfogyott a vályog Molnár János a Fővárosi Köztisztasági Hivatal 38 éves munkása. Jelenlegi munka­helyén 1970 óta dolgozik, be­csületes. szorgalmas ember­nek tartják. Az Ecseri úti telepen ta­lálkoztunk. Hosszasan gondolkozott, mielőtt beszélni kezdett. — Három évvel ezelőtt köl­töztünk Kistarcsáról Göböly- járásra. Kistarcsán szűkösen éltünk, nyolc gyerekkel nehéz alkalmazkodni. Pesti vagyok, nyolcadik kerületi, a felesé­gem tanyán nőtt fel. Azt mondta, jöjjünk Göbölyjá- rásra. A Szabad Földben ol­vastuk a hirdetést. Lehet, hogy nem lesz villany, gon­doltuk, de legalább tyúkot tarthatunk, és könnyebben boldogulunk. Nem örültem ennek, de csak a család után húz az ember. Tizennégyeze­rért vettük a tanvát. Prémi­ummal együtt 3350 forintot keresek, ehhez jön még 2560 forint családi pótlék. Havi hatszáz forint jut a családban egy emberre. A feleségem ott­hon van. — Szorosan vagyunk itt is, nőnek a gyerekek. Megpróbál­tam vályogot szerezni. Ezer forintért kaptam is vala­Április 4-én a felszabadulás 30. évfordulója és a XI. párt- kongresszus tiszteletére három létesítmény ünnepélyes felava­tására készülnek Makádan. A mindössze 1385 lakost szám­láló község könyvtárhelyisége egyetlen kis szűk bérelt szo­ba. Könyvállománya egyelőre nem túl nagy, de a mégis mintegy 2700 kötet sem helyez­hető el megfelelően a kis he­lyiségben, Olvasóforgalma vi­szont nagy, sokszor be sem fémek a könyvet kölcsönzők és a visszahozok. A községi ta­nács évi nyolcezer forintot for­dít könyvvásárlásra, tehát szé­pen növekszik az állomány, csak hely kell az új könyvek számára. Most azután lesz. A tanács ugyanis még tavaly megvásárolt egy lakóházat és azt rendbehozatta, átalakíttat­ta, megfelelően berendezte könyvtárnak. Április 4-én az ünnepségek sorozatához a köz­ségi klubkönyvtár megnyitása is hozzátartozik. Ugyancsak a felszabadulás ünnepén nyílik meg az ódon tanácsháza vertfalai alatt hú­zódó téglaboltozatos, tágas pincében az ifjúsági pinceklub. A községben nincsen művelő­dési ház és a fiatalság régi mennyit, kőművessegéd is vagyok, értek a falazáshoz, de aztán elfogyott a vályog, nem tudtam többet venni, félbe kellett hagyni a munkát. — Mariann nem maradhatott tovább Budapesten felügyelet nélkül, most hazajön és Nagy­kátán a Telefongyárban, vagy Farmoson fog elhelyezkedni. A szemem előtt lesz, a pénzét is hazaadja. Szó sem lehet ar­ról, hogy az Erzsi is orsózó le­gyen. Jancsiból martinász lesz. Már két éve állandóan a tüzes vasról beszél nekem esténként. Talán sikerül neki ... Telek — jutányosán Dudok Illés, a tápiószent- mártoni nagyközségi tanács vb-titkára. — Sokat törtük a fejünket, hogyan is segíthetnénk? Tel­ket kedvező feltételek mellett tudunk adni. Két eset lehet­séges. Az egyik: amennyiben Molnárék úgy döntenek, hogy beköltöznek Tápiószentmár- tonba, akkor a Tavasz utcában juttatunk nekik telket. Ilyen körülmények közt kezelőként jegyzik be őket a telekkönyv­be. Nem tulajdonosként építe­nek rá, de ha úgy gondolják, megvásárolhatják a telket. Ezt hosszú lejáratra, kedvező kö­rülmények között kapnák. A Tavasz utcai rész egyébként villannyal és közkifolyóval rendelkező terület. — Mi lenne a másik lehe­tőség? — Ha Molnárék úgy dönte­nek, hogy a göbölyjárási ré­szen maradnak, akkor a nagykátai Kossuth Termelő- szövetkezettel és a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Vállalattal önkéntes földcserét hajtanánk végre, s így a gö­bölyjárási részen az általános iskola környékén, illetve a Szelei út mentén kapnának telket, a villanyvezeték köze­lében. Sajnos, építőanyagot nem tudunk biztosítani. Kollár János, a tápiószent- mártoni nagyközségi KISZ- szervezet csúcstitkára. — Örömmel segítünk Mol­nároknak. Ismerem a KISZ- ben a srácokat, így az ő ne­vükben is nyugodtan mondha­tom: ha megindul az építke­zés, ránk biztosan számíthat­nak. Ez valóban olyan dolog, amelyért szívesen fogunk ösz- sze. Paraszt Lajosné, a Fővárosi Köztisztasági Hivatal pártbi­zottságának titkára. — Természetes, hogy segí­tünk. Anyagot és gépjárművet rendelkezésükre tudunk bo­csátani. Rövidesen megtár­gyaljuk, hogyan, milyen mó­don tudnánk még Molnár Já­nos családját támogatni. Fel­vesszük a kapcsolatot a helyi szervekkel. Rajtunk nem fog semmi múlni. Falus Gábor óhaja, hogy legyen hely, ahol megfelelően szórakozhat, most teljesüL A pinceklub átépíté­sét a ráckevei Aranykalász Tsz építőrészlege vállalta társadalmi munkában, a járá­si KISZ-bizottság pedig mint­egy 20 ezer forint értékű be­rendezést adott hozzá. A klu­bot egyébként a MAFILM Ba­rátság szocialista brigádja pat­ronálja. A harmadik ünnepélyes ava­tás az új postahivatalé lesz április 4-én. Mostanáig rozoga épületben működött Makádon a posta. A tanács gondosko­dott telekről, a Bydapest-Vi- déki Postaigazgatóság pedig az építkezés költségeire 350 ezer forintot biztosított. Tulajdon­képpen már évekkel ezelőtt elkészülhetett volna a posta- hivatal új épülete, ha akad ki­vitelező. Tavaly azután ugyan­csak a ráckevei Aranykalász Tsz építőrészlege elvállalta a munkát és december 30-án műszakilag át is adta az épü­letet Pillanatnyilag még az ugyancsak a tsz által készített berendezés beépítése folyik az épületben, de napokon belül teljesen elkészül, várja a meg­nyitást és április 4-től a leve­leket az új posta. K. M. HELYTÖRTÉNÉSZ ÉS TANÁCSELNÖK-HELYETTES Százhalom és Balta Makádon az ünnepre Könyvtár, ifjúsági klub, új postahivatal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom