Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

\ 1975. MÁRCIUS 11., KEDD Rekonstrukció, új üzemrészek %Mdav A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsaá gyárában a rekonstruk­ció során új üzemrészek is készültek, mint például a képünkön lát- totó gyürűisfanoda. Gárdos Katalin felvétele Pártértekezlet három megyében SZÓT KÉRTEK XV\\\\\\\\\\VvVV^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\^^^ A Pest megyei pártértekezleten, mint arról lapunk­ban részletesen beszámoltunk: a kétnapos vitában har­mincötén kaphattak szót, harmincnégyen pedig, idő hiá­nyában, írásban nyújtották be felszólalásuk szövegét. A megyei pártértekezlet nyílt, alkotó légkörét tovább folytatjuk lapunkban, amikor az írásban benyújtott hozzászólásokból ismertetünk néhányat e heti szá­mainkban. Valamennyit természetesen e helyen sincs módunk ismertetni, de a közlésre kerülők a maguk sokrétűségében még tovább szélesítik a megyei párt­értekezlet nagy tapasztalatcsere-fórumát. Valamennyi — szóban elhangzott vagy írásban benyújtott — észre­vétellel az újonnan megválasztott megyei pártbizottság érdemben foglalkozik. A takarékosság nem kampányfeladat , A Veszprém megyei pártér­tekezletet szombaton és vasár­nap tartották meg a veszprémi Vegyipari Egyetem aulájában. A tanácskozáson részt vett Puilai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. A pártértekezleten Pap Já­nos, az MSZMP Veszprém me­gyei Bizottságának első titkára terjesztette elő a megyei párt- bizottság beszámolóját. A vi­tában felszólalt Puilai Árpád. A vitában elhangzottakat Pap János foglalta össze. A pártértekezlet ezután megvá­lasztotta a megyei pártbizott­ság tagjait, valamint a XI. kongresszus Veszprém megyei küldötteit. A megyei pártbi­zottság megtartotta ülését és első titkárává ismét Pap Já­nost, titkáraivá Kovács Gyu­lát, Tóth Istvánt és Horváth Jánost választotta. Szolnok menye kommunistái szombaton és "Vasárnap Szolno­kon, a megyei tanács nagyter­mében tartották meg pártérte­kezletüket. A tanácskozáson részt vett Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. A megyei pártbizottság írás­ban kiadott beszámolójához dr. Gergely István, a megyei párt- bizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A vitában felszólalt Győri Imre. A vitában elhangzottakat dr. Gergely István foglalta ösz- sze. A pártértekezlet ezután megválasztotta a megyei párt- bizottság tagjait és a XI. párt- kongresszus megyei küldötteit. A megyei pártbizottság meg­tartotta első ülését, amelyen a pártbizottság első titkárává ismét dr. Gergely Istvánt, tit­káraivá Barta Lászlót, dr. Ma­joros Károlyt és Szekeres Lász­lót választották. Vas megye kommunistái szombaton és vasárnap Szom­bathelyen, a megyei pártszék­ház nagytermében tartatták meg pártértekezletüket. A ta­nácskozáson részt vett Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A megyei pártbizottság írá­sos beszámolójához Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára fűzött szóbeli ki­egészítést. A referátumot köve­tő vitában felszólalt Óvári Miklós. A vitában elhangzottakat Kovács Antal foglalta össze. A pártértekezlet ezután megvá­lasztotta a megyei pártbizott­ságot és a XI. kongresszus va­si küldötteit. A megyei párt- bizottság első ülésén a Vas megyei pártbizottság első tit­kárává Kovács Antalt, titká­raivá Csonka Györgyöt, Czirák Ferencet és Rácz Jánost válasz­tották meg. A hatékony termelés, a mű­szaki színvonal emelése, a ta­karékosság és a minőség javí­tása — így foglalhatnánk ösz- sze, a fontosabb témákat em­lítve, a Gödöllői Gépgyár 96 szocialista brigádjában, tevé­kenykedő ezernél több mun­kás célkitűzéseit, feladatait. Az elmúlt négy év ered­ményei bizonyítják, hogy a gyár kommunistái, a szocia­lista brigádok tagjai lelkiisme­retesen dolgoztak. A műhe­lyek dolgozói szem előtt tartva a gazdaságosság kívánalmait, arra törekedtek, hogy a ter­melési érték növelése mellett az anyagfelhasználás lényege­sen ne emelkedjen. A vállalat igen sok import nyersanyag­gal dolgozik, s ezek gondos megmunkálásával a takaré­kosságot is szolgálták, hiszen a lehető legkevesebb került a selejtbe. A takarékosságot soha nem tekintették kampányfeladat­nak, s amikor a párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i határozatát megtárgyalták, a gyár kommunistái joggal úgy érezhették: kicsit őket is iga­zolta a határozat. Nem egy hozzászóló tett említést erről a lakatosműhelyben — ahol dolgozom —, de a forgácsoló­műhely pártcsoport-értekezle- tén s a vállalat egyéb részle­gében is. Felvetődött, hogy az anyagtakarékosság érdekében még többet tehetnénk, ha a megrendelők és az anyaggaz­dálkodók körültekintőbbek lennének, mert e téren még akad tennivaló. S hogy néhány számadatot is említsek: az elmúlt négy esztendőben, mintegy 7 száza­lékkal csökkent vállalatunk­nál az anyagköltség. Ezáltal is nőtt a vállalat nyeresége — tavalyi eredményünk alapján 15 nap nyereséget űzettünk ki február 25-éin —, emelkedett a dolgozók keresete. A válla­lati nyereség négy év alatt csaknem megduplázódott. Lendületet aditak a szocia­lista munkaversenynek azok a versenyfelajánlások, amely e­A megyei pártbizottság ál­lásfoglalásában, melyet a pártértekezlet fóruma elé ter­jesztett, a munkahelyi, üzemi demokrácia erősítésének szük­ségessége mellett megfogal­mazódott a szövetkezeti de­mokrácia továbbfejlesztésé­nek igénye is. Ha a realitás talaján vizs­gáljuk szövetkezeteink hely­zetét — márpedig ezt tesszük .—, akkor őszintén meg kell mondanunk, hogy az érdemi döntés és ellenőrzés lehető­ségei sok esetben nincsenek meg, a minden részletre ki­terjedő közvetlen döntési mechanizmus nagyrészt for­mális elemektől terhes. Sokszor minden erőfeszítés ellenére sem rendelkezhetnek a felelős döntéshez szükséges információkkal a tagok, nem beszélve arról, hogy például egy gazdasági mérleghez részletes tájékoztatás mellett is csak kevesen érthetnek. A többség nem igazodik el a számadatok tengerében és sajnos, nem minden vezető törekszik a főbb összefüggé­sek megértetésére. E tekintet­ben valamivel kedvezőbb a helyzet a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetekben, hi­szen ott a tagok egyben mun­kavállalók is. Az általános fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetek tagjainak azonban csak 8—10%-a munkavállaló. Ugyanakkor 500—1000 tagot számláló közgyűléseken vita­tunk meg ilyen és hasonló kérdéseket. Az ÁFÉSZ-ek minden év­ben — nagyságuktól függően — 5—15 községben 6—12 ezer tagot hívnak össze a részköz­gyűléseken, hogy közvetlenül döntsenek. Az a tapasztala­tunk, hogy ezeken a részköz­gyűléseken gyakran másról folyik a vita, mint amiben dönteni, szavazni kell, mert a tagot elsősorban az érdekli, hogy van-e, lesz-e ÁBC-áru­ket pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tet­tek dolgozóink. Örömmel szá­molok be arról, hogy a mun­kaversenyben a mi kollektí­vánk érdemelte ki a legjobb műhely címet, az Agregát öt­szörös aranykoszorús brigá­dunk a második, Komarov la­katos szocialista brigádunk a harmadik helyezést érte el. A versenyt tovább folytat­juk, s ez nemcsak kimagasló termelési eredményekre ösztö­nöz bennünket, hanem szocia­lista gondolkodásmódra, egy­más támogatására, jobb mun­katársi, emberi kapcsolatokra. Brigádjaink igyekezetének ha­tása eddig sem csupán a vál­lalat eredményein volt mérhe­tő. Hadd említsek néhány pél­dát! Tavaly két kommunista szombatot szerveztünk, s az erre jutott 82 ezer forint mun­kabérből 50 ezer forintot egy vietnami szakmunkásképző in­tézet építésére, 32 ezer forintot pedig a gödöllői városi-járási úttörőtábor fejlesztésére aján­lottunk fel. Több ezer óra tár­sadalmi munkával vettünk részt városunk szépítésében, s vállalatunk a városi tanács ál­tal adományozott Pro űrbe emlékplakett arany fokozatát kapta elismerésül a közel­múlt napokban. Az elismerés további mun­kára kötelez bennünket, ezért 1975-re, Gödöllő várossá nyil­vánításának 10. évfordulójára ötezer óra társadalmi munkát és egy kommunista szombat­ra szóló keresetünket ajánljuk fel a város szépítésére, szociá­lis létesítményeinek fejleszté­sére. Annál is inkább köteles­ségünk ez, hiszen éppen a Gödöllői Gépgyár felhívására bontakozott ki a „10 órát a 10 éves városért” mozgalom. Gaál György, a Gödöllői Gépgyár lakatosa ház, bolt, vendéglő a faluban, és ad-e kölcsönt a takarék­szövetkezet a zöldségtermesz­Felszabadulásunk 30. évfor­dulójának közeledtével különö­sen aktuális az a fejlődő és erő­södő baráti együttműködés, amely a szovjet és a magyar népet összeköti. Országaink kö­zött gyümölcsöző kétoldalú gazdasági, kulturális és tudo­mányos kapcsolat alakult ki az utóbbi három évtizedben. Kezdve az időtől, amikor a szovjet hadsereg győzelmes elő­renyomulása meghozta Ma­gyarország számára a felszaba­dulást, s magyar földön meg­kezdődött az új, a demokrati­kus, népi állam építése. A Szovjetunió önzetlen testvéri segítsége azóta is népgazdasá­gunk fejlődésében, szocialista vívmányainkban, a nemzetközi téren elért sikereinkben mér­hető. A Szovjetunió segítségével kezdődött az élet 1945-ben a le­rombolt és kifosztott Magyar- országon, a Szovjetunió segített talpraállítani gazdaságunkat az ellenforradalom után, és segí­tett az elmúlt esztendőben is, amikor a Közös Piac diszkri­minációs intézkedései miatt ne­héz helyzetbe került mezőgaz­daságunk, külkereskedelmünk. A magyar—szovjet gazdasági együttműködés továbbra is gyors ütemben fejlődik, a Szov­jetunió hazánk legnagyobb ke­reskedelmi partnere. Hogy en­nek az együttműködésnek csak néhány — megyénket is érintő — példáját említsem: Gödre a 400 kilovoltos távve­zetéken már öt éve érkezik az elektromos energia s már dol­goznak a 750 kilovoltos táv­vezetéken. amely Vinyicáról indulva Albertirsáig szállítja az áramot; a Barátság kőolaj­vezeték értékes nyersanyagot téshez, vagy a ház tatarozá­sához. E példák alapján — a for­mális vonások mellett elis­merve e tanácskozások Szá­mos pozitív vonását is — he­lyesebbnek, demok rat ikiisa bb- nak vélnénk, ha a fogyasztá­si szövetkezetekben a közve­tett képviseleti forma jutna előtérbe, mert az 50—100 főt — a tagság legaktívabb kép­viselőit — tömörítő küldött­gyűlés bizonnyal érdemben dönthetne az üzletpolitikáról, a gazdálkodás értékeléséről, a vezetők béréről. A fogyasztási és a takarék- szövetkezeteknek jelentős szerepe van a megye lakos­ságénak ellátásában. Üjaibb tettekkel kívánják kifejezni egyetértésüket a Központi Bi­zottság irányelvéivel, amely szorgalmazza, hagy az új la­kótelepékkel egyidóben ké­szüljenek el a kereskedelmi és szolgáltató létesítmények. Már 1975-íben is több ABC- áruházat építenek a taná- csokikal együttműködve pél­dául Budaörs és Nagykőrös épülő lakótelepein. Műkőéiben szerveződik a Csepel Autó­gyár lakásépítő szövetkezete, ehhez kapcsolódva egy áru­ház tervezése is megkezdő­dött. A lakásépítő szövetkezetek nem az egyéni gyarapodás, hanem országos lakásépítési programunk megvalósításának fontos eszközei, amely a te­lepszerűen építkező munká­soknak és kiskeresetű dolgo­zóknak kedvez, a vállalati erőforrások ésszerű hasznosí­tásával. Az alig hároméves múltra visszatekintő ágazat sikereit jelzi, hogy eddig 407 új lakásba költözhettek be a boldog tulajdonosok, 780 la­kást most építenek és ebből az idén 300 készül el. Az or­szágos — négyzetméterenként számított hatezer forintos — átlagköltséggel szemben a la­kásépítő szövetkezetek 4 ezer 600 forintos költséggel építe­nek. Kiválóan működnek fel­ügyelő bizottságaik és társa­dalmi alapon áldozatos mun­kát fejtenek ki az igazgató- sági tagok. A fogyasztási szövetkezetek 250 ezer tagja és több mint tízezer dolgozója jobb mun­kával, a szocialista munka- versenyben vállalt felajánlá­sok teljesítésével köszönti pártunk XI. kongresszusát és felszabadulásunk 30. évfordu­lóját. Tuza Sándomé dr., a Pest megyei MÉSZÖV elnöke hoz Százhalombattára, 1976-ig Zsámbokra év a Testvériség vezeték. A népeink közötti barátsá­got hivatott elmélyíteni a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság, amelynek a váci járás terüle­tén hét tagcsoportja működik, olyanok, mint a Fóti Gyer­mekváros aranyéremmel ki­tüntetett csoportja, vagy a gödi termelőszövetkezet ki­emelkedően tevékenykedő tag­csoportja. Baráti kapcsolat fűz bennünket a katonákhoz, akik a legutóbbi nehéz őszön nem késlekedtek segíteni a betaka­rításban tsz-einket. Évről évre több vendégünk érkezik a Szovjetunióból és mind töb­ben utaznak barátságvonat­tal a baráti országokba. Üd- vözlik ismerősként Moszkvát, Leningrádot, s tartanak él­ménybeszámolót látogatásuk­ról, munkatársaiknak, a vál­lalatok, gazdaságok szocialista brigádjainak. Egyre erősebb szálak szövőd­nek járásunk dolgozói és más szocialista országok népei kö­zött is. Tíz nemzetiségi — fő­ként szlovák lakta — közsé­günk van s így érthető, hogy először két szlovákiai járással teremtettünk szoros kapcsola­tot, ismerkedve egymás mun­kájával, hagyományaival, kul­túrájával, népszokásaival. Megfontolandó: nem lenne-e célszerű, hasznos több szocia­lista országba is barátságvo­natot indítani, gyarapítani kö­zeli ismerőseink számát hatá­rainkon túlról. Darvasi Pálné, a gödi Magyar—Szovjet Barátság Tsz előadója Kongresszusi küldöttünk Már az ő sorsukat kovácsolják Erős szálú, fekete hajába néhány keskeny, fehér csíkot szántott az idő, meg a hányatta­tás, amiből neki annyi jutott, mint két em­bernek együttvéve. * — Szakácsnő volt az anyám, négy gyer­mekkel maradt magára, fiatalon. Ahányan voltunk, annyifelé széledtünk. Engem egy putnóki napszámoscsalád fogadott örökbe — így emlékezik a gyerekkorára Szántó Fe­rencié, a sülysápi Tápióvölgye Tsz állatgon­dozója. — Hat elemire, meg három ismétlőre futotta a nevelőszüleim erejéből, aztán én is napszámos lettem. Azt hittem, nincs ke­servesebb élet az enyémnél, pedig a rossza még csak eztán következett! Kulákvendég­lősnél lettem cseléd, négy egész esztendőre. Még a kosztot is sajnálta tőlünk, nekünk csak a maradék jutott, meg amit loptunk magunknak, ha már nagyon mardosott az éhség. ...Negyvenhárom végén a gazdám elker­getett. Pedig akkor már egy éhes kis száj is várta tőlem a kenyeret: a fiamé. Dolgoztam szénosztályozóban, a Borsodi Szénbányák­nál, aztán segédmunkás lettem az ózdi vas­gyár ércpörkölőjének építkezésén. Ott ismer­kedtem meg a férjemmel, aki szintén a kő­művesek mellett dolgozott. 1947-ben meges­küdtünk. Az apósom alti a Pallavicini gróf Csongrád megyei birtokán volt számadó ka­nász a felszabadulásig, a földosztáskor kapott néhány holdat —, később hazahívott bennün­ket: segítsünk a földet művelni. Valami nem hagyta ám nyugodni: az a sok kis apró par­cella, a sok, magában küszködő kisparaszt. Negyvenhétben a Szántó család 17 tagjából megalakította a messze környék első III-as típusú termelőszövetkezetét. Majdnem há­rom évig volt együtt a tszcs, közben az apó­somat elvitték a megyéhez, a férjemet kato­nának, a földet meg betagosította az állami gazdaság. Énrám megint nehéz idők jöttek: megszületett a kislányom, s így két gyerekre, meg a nevelőszüleim háborús rokkant fiára is nekem kellett keresnem. Újból napszámos lettem, ezúttal az állami gazdaságban. A falról asszonylánya néz rám, mirtuszos, fehér fátyolos esküvői képről. — Festetni kell már — mondja Szántó Fe- rencné —, az olajkályha, meg a cigaretta füstje együtt sok volt a falaknak. A cigaretta most is füstöl Szántó Ferenc kezében. Négy éve múlt, hogy leszázalékol­ták, porcléválással, idegösszeroppanással, ér­szűkülettel; a baj nem jár egyedül. — Itt vagyok naphosszat egyedül, míg a feleségem odavan a munkában, és szívom az egyik bagót a másik után — mondja re- zignáltan, hiszen tudja, hogy nem lenne sza­bad dohányoznia. — Makóról kerültünk Sülysápra — fejezi be a történetet Szántó Ferencné. — Ott is tsz-tagok voltunk, sertésgondozók, ide is an­nak jöttünk, apróhirdetésre, lassan tizenöt esztendeje. Kinn laktunk Sürüpusztán, szol­gálati lakásban, amíg aztán megvettük ezt a házat. Közben a tsz felszámolta a sertés- tenyésztést, s harmadéve itatásos borjakkal foglalkozom. Tavaly 35—40 darab volt a kezem alatt havonta, s egyetlen betegség vagy elhullás sem fordult elő! Neveltem én fácánokat is egy időben, napos koruktól. Azt mondták a szakemberek, ha 1800 darabból ez­ret leadunk, az már jó eredmény, én 1510 darabot adtam le. A borjakat is nagyon sze­retem, bár a munkaidő nem könnyű velük: hajnali fél négytől fél kilencig, fél műszak az istállóban, aztán — ha nincs éppen vala­milyen ülés, értekezlet — sietek haza, ellá­tom a háztartást, főzök, bevásárolok, még szerencse, hogy az itthoni munka nehezét gépesítettük. Elég sok elfoglaltságot adnak a különböző megbíztatások: tsz-vezetőségi tag vagyok, alapszervezeti titkárhelyettes, s most választottak be a községi pártbizottságba és a végrehajtó bizottságba. Olykor a tanulásra is kell lopni egy kis időt: marxista esti közép­iskolába járok. Tavaly 814 munkaegységet szerzett — több mint 45 ezer forintot vitt haza. Amikor a gödöllői Agrártudományi Egye­tem aulájában a Pest megyei kommunisták kongresszusi küldöttjének választották, az unokáira gondolt. Arra, hogy ezen a kong­resszuson már az ő sorsukat kovácsolják .. Nyíri Éva A szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztéséről Erősödő baráti együttműködés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom