Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

TMiaS3 1975. MÁRCIUS 11., KEDD JKUSZ Setubal Egy halottja és 20 sebesültje volt azoknak az összetűzések­nek, amelyeket szombatra vir­radó éjjel a portugáliai Setubal kikötővárosában a kormány- koalícióban részt vevő Demok­ratikus Néppárt nagygyűlésen szélsőséges „baloldali” tün:e- tők provokáltak ki: megaka­dályozták a nagygyűlés meg­tartását, ezt követően a város­ban levő rendőrőrsök ellen próbáltak támadást indítani. A rendőrség először könnygázt vetett be ellenük, majd lövöl­dözés tört ki. Csak, a később kivezényelt katonai egységek­nek sikerült helyreállítaniuk a rendet. A PORTUGAL kormány hivatalos nyilatkozatban Ítél­te el a Setubatban történ­teket: „Ezek jellegüknél fog­va olyanok, hogy kárt okoz­hatnak a társadalmi nyuga­lom ügyének, aiz állampol­gárok alighogy helyreállí­tott jogai szabad gyakorlásá­nak, s annak a demokratikus szabadságnak, amelyet vég­legesen be akarunk orszá­gunkban vezetni.” DR. ALVARO CUNHAL, a Portugál Kommunista Párt főtitkára Lisszabonban, a Portugál Kommunista Ifjú­sági Szövetség (UJC) alaku­ló kongreszusán hangsú­lyozta: „Az elmúlt napokban lejátszódott események nem hagynak semmi kétséget sem afelől, hogy a reakció újabb nagyszabású támadást indí­tott, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlési választások előtt, vagy azokon változást csikarjon ki az ország poli­tikai vezetéséből. Mindezt akkor teszi — szögezte le Cunhal —, amikor közele­dik a szavazás pillanata és ehhez nyugalomra volna szükség; amikor arról folyik a vita, milyen közös politikai platformot dolgozhatnának ki az alkotmányozó nemzetgyű­lésben való együttműködésre vonatkozóan”. Nyilvánvaló, hogy a reakciós és provokatív akciókat ,köz­ponti agytröszt” szervezi. Cél­juk a társadalmi és politikai . konfliktusoknak.,. .kiélezése a Végletekig, a gazdasasi élet szétzilálása, óiySh helyzet te. remtése, ••'ametyhen ”éikertilno- tetlonné válnának az utcai ösz- szecsapások. Tehát a jelenlegi demokratikus rendszer lejára­tásáról van szó, s célja olyan kormány hatalomra juttatása, amely nem a nép, hanem a trösztök és a nagyföldblrtoko- sok érdekeit képviseli. FIGYELEMRE MÉLTÓ, hogy a Portugál Köztársa­ság elnöke, Costa Gomes tá­bornok szintén világosan ítéli meg a helyzetet. A fran­cia tévében sugárzott ’ inter­jújában épp a múlt hét végén jelentette ki, hogy Portugá­lia népe és politikai pártjai meg vannak győződve arról, hogy a fegyveres erők tény­kedése teljességgel szüksé­ges a jobboldali diktatúra visszatérése megelőzésére. Ezért nem kívánják sem a nép, sem a politikai pártok, hogy a fegyveres erők „visszatér­jenek” kaszárnyáikba. Mi­közben az MFA célja a való­di demokrácia megteremté­se — ahogy Gömes tábornok kifejezte magát: „biztosítani az emberi jogok egyik leg­fontosabbikát, a szabadságot” —, leszögezte azt is, hogy a Portugál Kommunista Párt dinamikus tevékenységére el­engedhetetlenül szükség van az új Portugália felépítésé­hez. A KOMMUNISTÁK ezen elismert dinamizmusa a se- tubali események nyomán is megmutatkozott. A PKP fő­titkára félreérthetetlenül hív­ta fel a figyelmet a legsürge­tőbb intézkedésekre: a reak­ciós tervek meghiúsítása ér­dekében meg kell erősíteni az állami apparátust, meg kell büntetni a zavargókat és a reakciósokat, az államnak ki kell terjesztenie ellenőrzését a tőkések kezében levő gaz­dasági élet felett, intézkedé­seket kell hoznia a gazdasá­gi szabotázsakciók megaka­dályozására. Mindezen túl a Portugál Kommunista Párt a belpolitikai helyzet elemzésénél jől látja: a kommunistáknak jelenleg példát kell mutatniuk a gazda­sági termelőmunkában, hiszen bár igaz, hogy a munkásosz­tály általában nem érdekelt a monopóliumok és a földbirto­kosok uralta termelés fellendí­tésében, de jelenleg az ország­ban a munka termelékenységé­nek visszaesésével csődbe jut­na a nemzetgazdaság — ezt pe­dig nem a kommunisták, ha­nem a zavargók és a reakció­sok szeretnék. Alacs B. Tamás London - Nagy-Britannia Kommunista Pártjának székháza Sajtóértekezletet tartott a párt új és távozó főtitkára Gordon McLennan életrajza Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártja vasárnap új főtit­kárt választott az 50 éves Gor­don McLennan személyében — közölte a hétfői Morning Star. Gollau, aki továbbra is a kommunista pártközpont munkatársa marad (írással és előadással foglalkozik majd), utódjául Gollan Gordon McLennan* javasolta. Hangoz­tatta: McLennan kiváló politi­kai tudással, jó szónoki képes­ségekkel rendelkezik, nagysze­rű szervező. A végrehajtó bizottság a legmelegebben méltatta John Gollan érdemeit, „elsősorban a Brit KP politikájának fejlesz­téséhez, a kollektív vezetés erősítéséhez, a párt nemzet­közi tevékenységéhez történt hozzájárulását”. ★ Gordon McLeniuan, Nagy-Bri­tannia Kommunista Pártjának új főliifckára egy gJiasgow-i hajógyár munkásának fia. Gordon McLen­nan 15 éves kora óta dolgozik. Egy gépgyár vasas ifjúmunkásaként szabadult, műszaki rajzolóvá ké­pezte át magá-t és glasgow-i gép­gyárak számára tevékenykedett, miközben a skót iparváros gép­ipari tanoncainak vezetője lett. Később a vasasszakszervezet glasgow-i ifjúsági bizottságának elnökévé választották. A skót TUC-ban több tisztséget töltött be. Tizenöt éves kora óta tagja a Brit Kommunista ifjúsági Szövetség­nek. McLennan 1949 óta hivatásos pártmunkás. 1966-ban a központi végrehajtó bizottság országos szer­vezéssel foglalkozó osztályának élére állították. Többször volt a párt képviselőjelöltje. McLennan, a Brit KP új főtitká­ra 1962-ben Budapesten is járt: az MSZMP VI. kongresszusán pártját képviselte. ★ Hétfőn Nagy-Britannia Kommunista Pártjának szék­házában a párt új és távozó főtitkára sajtóértekezleten fo­gadta az újságírókat. Gordon McLennan hangoztatta, hogy a brit kommunisták folytatják az 1973-as pártkongresszuson megfogalmazott politikájúkat, amelynek megvalósításában Gollan nagy érdemeket szer­zett. A brit párt közvetlen és elsőrendű politikai célkitűzé­seként McLennan a közös piaci tagság elleni — előrelát­hatólag három hónapig tartó — népszavazási előkampány bevezetését jelölte meg, amire a párt egymillió ropiratot nyo­mat és amelyben gyűlések szervezésével a legaktívabban részt vesz. Belpolitikai célkitű­zésként az új főtitkár kiemel­te a baloldal egységének kiko­vácsolását, a párt tömegtámo- gatásának fokozását, a taglét­számnak és a Morning Star példányszámának emelését. Hangoztatta, hogy Nagy- Britanniában a gondokat nem a hivatalosan szorgalmazott bérpréssel, hanem pozitív, a tömegek érdekében álló intéz­kedésekkel kell orvosolni. Kérdésekre válaszolva el­mondotta, hogy a kommunis­ták véleménye szerint szük­ség van az egymással párhu­zamos, s egymáshoz kapcsoló­dó parlamenti és parlementen kívüli politikai harcra egy­aránt. Tekintettel a brit poli­tikai hagyományokra, mindkét útnak nagy jelentősége van. A párt külpolitikai irányvo­nalát elemezve, McLennan hangoztatta: Nagy-Britanniá- nak független, a »nemzetközi enyhülésre és az európai béke megszilárdítására irányuló po­litikára van szüksége. Síkra- szállt Nagy-Britanniónak a NATO-ból való kivonulása mellett. Harold Wilson miniszterel­nök és James Callaghan kül­ügyminiszter moszkvai utazá­sát a nemzetközi enyhülés fo­lyamatába illeszkedő fontos fejleménynek nevezte. Kije­lentette: a párt üdvözli azt a hírt, hogy a szovjet szakszer­vezetek központi tanácsának küldöttségét Lionel Murray főtitkár angliai látogatásra hívta meg. A látogatás körül eszeveszett handabandázást csapó jobboldali sajtó — mon­dotta — nem a brit szakszer­vezeteket védelmezi, hanem a hidegháborús propaganda szolgálatában áll. FUKUDA KEPEI Szovjet ajándék a japán kormánynak Miki Takeo japán minisz­terelnöknek átnyújtották azt az üzenetet, amelyben Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának, fő­titkára közli, hogy a Szov­jetunió a japán kormánynak ajándékozza Fukuda Heiha- tiro japán festőművész ké­peit. Mint Leonyid Brezs­nyev írja, tekintettel arra, hogy a japán nép nagy becs­ben tartja Fukuda alkotói örökségét, elhatározták: át­adják a japán kormánynak a művész Szovjetunióban őr­zött alkotásait. Miki Takeo, átvéve az üze­netet, a japán nép nevében őszinte elismerését fejezte ki Oleg Trojanovszkij szovjet nagykövetnek a szovjet kor­mány nagylelkű lépéséért. A japán miniszterelnök hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió ajándéka tovább javítja majd a jószomszédi viszonyt Japán és a Szovjetunió közötti. JURIJ ZSUKOV A MOSZKVAI TV-BEN A Szovjetunió és a tőkés országok együttműködéséről Jurij Zsukov, a moszkvai televízió külpolitikai kommen­tátora vasárnap délutáni szo­kásos műsorában ismét vála­szolt a külpolitikai kérdések liánt érdeklődő levélíróinak. Válaszaiban nagy teret szen­telt a szovjet külkereskedelem jelenlegi helyzetének is. A Szovjetunió külkereskedelmi minisztériumától kapott felvi­lágosításra hivatkozva közöl­te, hogy tavaly előzetes számí­tások szerint 39,6 milliárd ru­bel volt az ország külkereske­delmi forgalmának értéke. A Szovjetunió jelenleg 103 or­szággal áll külkereskedelmi kapcsolatban. A Szovjetunió egész külkereskedelmi forgal­mának több mint fele a szo­cialista országokra jut, a fej­lett tőkés országok részesedése pedig a forgalomnak körülbe­lül egynegyede. A tőkés kül­kereskedelmi partnerek közül ÚJFAJTA MUNKAERTEKEZLET Kilencek — Dublinben Hétfőn délután Dublinben, az Ír Köztársaság fővárosá­ban megkezdődött a kilenc közös piaci állam kormány­főinek munkaértekezlete, az úgynevezett Európai Közössé­gek Tanácsának ülése. Ez a tanácskozás váltja föl az ed­digi kormány-csúcstalálkozó­kat és a Közös Piac legma­gasabb szintű határozathozó testületének számít. Az ír miniszterelnök, Liam Crosgrave elnökletével a kas­tély tanácstermében, a St. Pátriák Hallban a kormány­főik megkezdték az angol „újratárgyalási” követelések­kel kapcsolatos megbeszélé­seiket.', $* K #>Vj L&V'&'JjEU ,9*>n V .TöSJ iiSOTtSj-ßj A kormányfők első megbe­szélése az esti órákig tartott, ezt követően az ír külügymi­nisztériumban adtak díszva­csorát tiszteletükre. A ta­nácskozás ma délelőtt helyi OPEC-csücs után Ünnepélyes deklarációval ért véget Algír vá­rosában az olajexportáló országok első csúcs- értekezlete. A szervezet történetében a 12 tel­jes jogú tagállam (Irak, Irán, Kuwait, Szaúd- Arábia, Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Líbia, Algéria, Indonézia, Nigéria, Venezuela, Ecuador) most tartott először legmagasabb szintű konferenciát. Politikai értelemben az értekezlet számos eredményt hozott. Így például kinyilvánította a tagállamok szolida­ritását minden külső fenyegetéssel szemben: hangsúlyozta, hogy agresszió esetén egysége­sen lépnek fel érdekeik védelmében. Az ün­nepélyes nyilatkozat azt is leszögezte, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésének határozatai szellemében minden állam szuverén joga tel­jes és feltétel nélküli ellenőrzést gyakorolni saját természeti erőforrásai felett, beleértve az államosítás jogát is. Mindezen,* túlmenően az OPEC-tanácskozás egyik igen fontos pozitív melléktermékének tekinthető, hogy az Irán és Irak között évek óta húzódó konfliktust a tanácskozás pere­mén folytatott tárgyalások közelhozták a megoldáshoz. Az iráni sah és az iraki alel- nök bejelentették, hogy a vitás kérdéseket tár­gyalások útján oldják meg és közös megálla­podással véglegesen meghatározzák a két or­szág határvonalát. E számottevő eredmények me„ett már lénye. gesen halványabbnak tűnnek az olaj terme­lésének, exportjának és árszínvonalának gya­korlati kérdéseiben folytatott megbeszélések. Egy korábbi OPEC-határozat értelmében 1975. szeptember végéig befagyasztották az olaj árszintjét, amely jelenleg barrelenként 10,46 dollár körül ingadozik. (Aszerint, hogy milyen az olaj minősége, vagy mennyi szál­lítási költséget igényel a fogyasztóhoz való el­juttatása.) A valóságban azonban bebizonyosodott, hogy az olajár befagyasztása voltaképpen ár­csökkenést jelent. Az amerikai manipulációk következtében a dollár árfolyama 1974 októ­bere qta gyorsuló ütemben lemorzsolódott. Miután az OPEC-országok az olajért dollárt kapnak, a reálértékben kifejezett ár tulaj­donképpen esett. Vannak azonban más, termelési természetű problémák is, amelyek ugyancsak gyengítet­ték az OPEC-országok tárgyalási pozícióinak szilárdságát. Ezek lényege az, hogy részben a tőkés gazdasági visszaesés miatt, részben pe­dig az amerikaiak által megszervezett gazda­sági ellentámadás következtében erőteljesen csökkent a tőkésországok olaj fogyasztása. A csökkent fpgyasztás eredményeképpen a vezető tőkés fogyasztók óriási mennyiségű olajait halmoztak fel. Londoni becslések sze­rint a piac annyira telített, hogy a tőkés világ olajfinomítói már csak 50—60 százalé­kos kapacitás-kihasználással dolgoznak. A Perzsa-öböl olaj kikötőiben 4 millió tonnányi tankhajótér vesztegel, mert a telítettség miatt a fogyasztók már nem veszik át az olajat. Bizonyítja a helyzet változását, hogy az OPEC országai körülbelül 12 százalékkal voltak kénytelenek csökkenteni az olajtermelést az egy évvel ezelőtti szinthez képest. Mindez természetesen rendkívül erőteljes nyomást gyakorol az olajárak csökkenése irányába és jelentős jövedelemkiesést jelent az exportáló országoknak. E ténj’tZŐk együttes hatására kiéleződtek az OPEC-tagállamok között azok a nézetkü­lönbségek, amelyek a legkedvezőbb gazdasági pozíciók időszakában sem tűntek el teljesen. A politikailag legradikálisabb OPEC-tagálla­mok a termelés erőteljes visszafogásával akarnak nyomást gyakorolni a fogyasztókra; így akarják fenntartani a magas árszintet. (Ebbe a csoportba tartozik Algéria, Irak és Líbia.) Irán ezzel nem1 ért egyet, mert nagy­szabású gazdaságfejlesztési tervei miatt min­den jövedelemre szüksége van, tehát nem ér­deke a termelés csökkentése. Ehelyett azt kí­vánná, hogy valamilyen index alapján a leg­fontosabb iparcikkek és élelmiszerek árszint­jéhez kapcsolják az olaj árszínvonalát. Végül: a legnagyobb termelő és exportőr, Szaúd- Arábia, az olaj árát a szabadpiaci ingadozá­soktól tenné függővé. Ez a jelenlegi helyzet­ben az olajár csökkenését eredményezné. Az OPEC-csúcs ezekben a gazdasági alap­kérdésekben nem tudott dönteni, s az árprob­lémákat egy szakértői bizottság elé utalta. Ilyen kiiriilllltnypk között csak a jövő mu­tathatja meg, hogy összeülhet-e (és milyen körülmények között) az olajtermelők, a nagy tőkés fogyasztók és a fejlődő országok „há­romoldalú” értekezlete, amelyet a franciák javasoltak. Az előkészítő konferenciának áp­rilis 7-én kellene kezdődnie, a meghívókat el­küldték. Az adott helyzetben azonban tagad­hatatlan, hogy az olajexportőr országok lé­nyegesen gyengébb tárgyalási pozíciókból ki­indulva vennének részt a konferencián, mint néhány hónappal ezelőtt. Miután számítani lehet arra, hogy az Egyesült Államok ezt a helyzetet könyörtelenül kihasználja, nagyon kérdéses, hogy érdekében áll-e az OPEC- tagállamoknak e konferencia megtartása. idő szerint 10 órakor folyta­tódik. A dublini megbeszéléseiken egy államfő, Giscard d’Es- taing és nyolc kormányfő vesz részt a külügyminiszte­rek társaságában. A megbe­széléseket zárt ajtóik mögött tartják, s egyelőre nem isme­retes az sem, hogy adnaik-e ki záxóközleményt. . ** , ,4,, . első.helyen áll az NSZK, majd Japán, Finnország, Olaszországi Franciaország és Nagy-Bri- tannia következik. Az Egy4? sült ÁUampk erőteljesen hát­térbe szorult, jelenleg a' hete-, dik helyen áll, holott — mirit ismeretes — 1973-ban a Szov­jetunió második legnagyobb külkereskedelmi partnerének számított a Német Szövetsé­gi Köztársaság mögött. A kommentátor egyes levél­írók aggodalmával kapcsolat­ban kifejtette: a Szovjetunó és a tőkés országok gazdasági együttműködése nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió „be­engedi” a nyugati tőkét az or­szágba, s ezzel mintegy teret biztosít a szovjet dolgozók ki­zsákmányolására. Megállapí­totta, hogy a nyugati cégek közreműködésével épülő vál­lalatok elkészültük után teljes egészükben a szovjet állam tulajdonát képezik, a Szovjet­unió a felvett hosszú lejáratú nyugati hiteleket kompenzá­ciós alapon, vagyis az elké~. szült létesítmények termékei­vel törleszti. Több levélíró kérésére Zsu­kov kitért a szovjet—amerikai kereskedelem távlataira i«. Megállapította, hogy egyetért azoknak a leveleknek a nyu­godt hangnemével és tártál-1. mával, amelyek hangoztatták: az amerikai kongresszus előbb-utóbb belátja, hogy az Egyesült Államok nem állhat huzamosabb ideig az „útszé- len”, tétlenül szemlélve a szovjet külkereskedelmi kap-' csolatok intenzív fejlődését. más tőkés országokkal. NSZK—Rajna-pfalzi tartomány Elmaradt a földcsuszamlás “■ iák' •HsiíkMáan, ámél^íiek bciáúlitikai feJej>it*s& jöl érzékelteti az oisaäg lUvátitlos nevében olvashat« VásBövetségi” jelző, önmagában is fontos esemény egy-egy konmlyabjb^ tar« tomáuyi ’ választás. Erednténye mindenékeíott ait aöirití eii * hogy helyi ügyekben ki kormányoz — méghozzá meglehető­sen nagy hatáskörrel — a választások nyomán megalakult? tartományi kabinetben. Ez azonban nem minden. ^ - • J A tartományi választások másik jelentős hagyománya, hogy jől felhasználhatók az országos politikai folyamatok, irányza­tok többé-kevésbé megbízható mutatójaként. A mi számunkra, mint ahogy az NSiZK-n kívül az egész világ számára, első­sorban ilyen tágabb vonatkozásban érdekes az, ami most az ország egyik legjelentősebb tartományában, Kajna-Pfalzban történt. Rajna-Pfalzról mindenek­előtt azt kell tudnunk, hogy régi kereszténydemokrata fel­legvár, ahol mindig a legna­gyobb jobboldali párt, a Ke­reszténydemokrata Unió (CDU) volt többségben. Aziránt tehát most sem volt semmi kétség, hogy a válasz­tásokat a CDU nyeri meg. Csakhogy ezúttal a szokásos­nál is izgalmasabbnak tűnt az a kérdés, milyen arányban. A fokozott érdeklődésnek két oka van. Kezdjük a ré­gebbivel, a tartósabb hatású­val és a sokkal fontosabbal. Ez pedig a tőkés világgazda­ság jelenlegi krízise, amely a Német Szövetségi Köztársa­ságban, a „gazdasági csoda” minapi országában is érezteti hatását. Ebből a nyugati par­lamenti játékszabályok sze­rint egyértelműen az követke­zett, hogy a bajokért az éppen uralmon levő pártnak (tehát a szabaddemokratákkal koalí­cióban kormányzó szociálde­mokratáknak) kell súlyos árat fizetnie. Hiszen az ellenzék számára kézenfekvő az a pro­pagandavonal, amely a nehéz­ségekért elsősorban a kor­mánykoalíciót teszi felelőssé. A másik ok, amiért most világszerte a szokásosnál is jobban figyeltek Rrajna-Pfalz- ra, a nyugat-berlini Lorenz­ügy volt. A kereszténydemok­rata politikus anarchisták által történt értelmetlen elrablását a jobboldal azóta is tartó,, sőt erősödő úszító hadjáratra használta fel a baloldal ellen. Ilyen körülmények között az a tény, hogy Rajna-Pfalzban, ahol a CDU eddig is abszolút többséggel rendelkezett, most a szavazatok 53,9 százalékát kapta meg és hárommail nö­velte helyi mandátumai szá­mát, azt jelenti, hogy a jobb­oldal által várt földcsuszam­lás elmaradt. Mivel Helmut Kohl tarto­mányi miniszterelnök egyúttal a CDU vezére és egyik kancelr lárjelöltje, az elmaradt föld­csuszamlás azt is je­lenti, hogy Kohl helyzet^, meggyengült a szűkebb pátriájában 62 százalékot el­ért CSU-vezér. Straussszal szemben. Ez kétségtelen nega­tívum, amely azonban csak akkor éreztetné komolyabban a hatását, ha az ellenzék megnyerné az országos Vá-' lasztásokat. Ez azonban a rajna-pfalz-i eredmények fé­nyében sem tűnik valószínű­nek. Az eredmény lényege ugyanis éppen az, hogy az SPD, a jelek szerint minden ne­hézség ellenére túljutott a mélyponton. CSAK RÖVIDtN... KISSINGER amerikai kül­ügyminiszter hétfőn egynapos látogatásra Ankarába érkezett, hogy a török vezetőkkel a ciprusi válságról, továbbá Washington és Ankara feszült viszonyáról tárgyaljon. HÉTFŐN ESTE Romániá­ban nyilvánosságra hozták a központi választási bizottság közleményét a vasárnap meg­tartott nagy nemzetgyűlési (parlamenti) választások ered­ményeiről. A nagy nemzet- gyűlési képviselőjelöltekre a szavazásra jogosult 14,9 millió százaléka szocialista szava­állampolgár 99,96 adta le voksát. A egységfront jelöltjeire zott 98,8 százalék. IZRAEL folytatja fegyveres provokációit Libanon ellen. Izraeli nehéztüzérség vasár­nap a határ közvetlen közelé­ben fekvő lakott településeket lőtt. Ugyancsak vasárnap iz­raeli őrnaszádok közelítették meg a libanoni partokat, a partvédelmi tüzérség azonban visszavonulásra kényszerítette őket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom