Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-06 / 31. szám

HEGYEI ‘dóÍJjr W KfUnOD 1975. FEBRIJÄR 6., CSÜTÖRTÖK JOBB ES TÖBB ELŐADÁSSAL A politikai, világnézeti, szakmai műveltségért Az ismeretterjesztő munka minőségi fejlesztése a TIT Pest megyei szervezetének idei programjában Az elmúlt esztendők folya­mán Pest megyében igen di­namikusan fejlődött a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat taglétszáma. 1972. de­cember végén a megyei szer­vezethez 1133-an tartoztak, tavaly év végére viszont már 1518-an, és ebből 89-en a gö­döllői egyetem hallgatói közül. Ismeretek bővítése társadalmi méretekben A társulat számára nagy fontosságú a tagság létszámá­nak emelése, összetételének javítása, rendszeres foglalkoz­tatottsága, s a most következő időszakban ezt fontos továb­bi feladatként tűzik maguk elé. A tagság létszámának nö­velése azonban tulajdonkép­pen mégiscsak eszköz a tár­sulat alapvető tevékenységé­nek minél sikeresebb tovább­folytatásához. E tevékenység széles körű, ám leglényegesebb keretét az MSZMP X. kong­resszusának az a meghatározá­sa jelenti, miszerint „Az or­szág előtt álló feladatok, vala­mint a tudomány és a techni­ka rohamos fejlődése az em­berek képzettségének növelé­sét, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben. Ezért a közokta­tás, a I közművelődés további tökéletesítése szocialista to­vábbfejlődésünk egyik alap­kérdése”. Ehhez párosul az a meghatározás is, melyet az MSZMP Központi Bizottságá­nak a közművelődésre vonat­kozó, tavaly márciusi határo­zata mond ki: „Szorosabb kap­csolatot kell teremteni a köz- művelődés és a tömegpolitikai munka között”. Központi helyen: a felszabadulási jubileum Mindvégig ennek szelleme hatja át azt a viszonylag ter­jedelmes dokumentumot, ame­lyet a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Pest me­gyei szervezete most bocsá­tott ki belső használatra, idei munkaterveként. Alapvető fel­adatnak jelölik meg ebben az ismeretterjesztő tevékenység minőségi fejlesztését, tartalmi színvonalának emelését. Eköz­ben nem feledkeznek meg ar­ról, hogy Pest megye az or­szág legnépesebb megyéje, s így a magasabb színvonalú, hatékony társulati rendezvé­nyek mennyiségi eredményeit, vagyis számszerűségét is nö­velni kívánják. Az ismeretter­jesztés előtt állandó célkitűzés a dolgozók politikai, világné­zeti nevelése, a termeléssel összefüggő szakismeretek ter­jesztése és az általános mű­veltség színvonalának emelé­se. Ezen belül az idén az állan­dó feladatokkal összhangban központi helyet foglal el — felszabadulásunk 30. évfor­dulója alkalmából — hazánk felszabadítása történetének, történelmi jelentőségének, az egész ország, valamint Pest megye harmincéves fejlődésé­nek és jelenének bemutatása. A megyei szervezet, a járási­városi szervezetek, szakosztá­lyok tematikai és eszmei tevé­kenységében érvényesíteni kí­vánják az elmúlt három évti­zed politikai, gazdasági, társa­dalmi, kulturális eredményeit. Legfontosabb: a muukásmílvelődés Az eszmei nevelőmunka, az általános műveltség gyarapí­tása, a tudományos gondol-, kodás formálása, kialakítása továbbra is folyamatos fel­adatként szerepel a munka­tervben, azzal a fontos célzat­tal is, hogy elősegítsék a tu­dományok ábal elért eredmé­nyek gyakorlati alkalmazását. Teszik ezt az MSZMP kong­resszusi irányelveinek szelle­mében, amely a többi között kimondja, hogy „társadal­munkban növelni kell a tudo­mány szerepét és gyorsítani termelőerővé válását, hatéko­nyabbá tenni a kutatási ered­mények felhasználását”. Helyesen irányítja rá a TIT Pest megyei szervezete a fi­gyelmet arra, hogy a munkás­műveltség a közművelődés leglényegesebb kérdése, ezért tevékenységük középpontjá­ban az iparban, a mezőgazda­ságban dolgozó munkások mű­veltsége fejlesztésének kell állnia, nagy gondot fordítva a szocialista brigádok tagjai kö­rében folytatott ismeretter­jesztő tevékenységre. Ezzel egy időben különösen tovább­fejleszteni szándékoznak az iparban, mezőgazdaságban dolgozó fiatalok, valamint a nők körében kifejtett ismeret- terjesztő munkát. Az energia, a szellemi erő legnagyobb ré­szét a fizikai dolgozók közötti ismeretterjesztésre fordítják, a bejáró dolgozókra, a munkás- szállásokon lakókra és az olyanokra, akik nem régen még a mezőgazdaságban dol­goztak. Éppen a bejárókra, vagy a tanyavilágban élőkre tekintettel különös hangsúlyt kap Pest megyében az alap- műveltség fokozása, amely ugyancsak a kiemelt feladatok között szerepel. A megye sajá­tosságainak, haladó helyi, tör­ténelmi hagyományainak meg­ismertetését, az egyes tájjelle­gek és tájhagyományok bemu­tatását is fokozottabban elő­térbe kívánják állítani. Tükrözi e törekvéseket gya­korlatilag és részleteiben a já­rási, városi szervezetek, a szakosztályok és a különféle szintű előadói ankétok munka- programja is. Összesen húsz szakosztály és két csoport té­maköréből tevődnek össze a megyei, valamint a járási-vá­rosi előadói ankétok, amelyek a társadalomtudományok, a természettudományok és nap­jaink időszerű kérdéseinek szinte minden területét felöle­lik, kiemelve a legidőszerűbb vagy a legfontosabb kérdéskö­röket. Széles körű együttműködéssel E gazdag program megvaló­sításánál a TIT továbbra is számít arra a társadalmi együttműködésre, amely az el­múlt években mind szélesebb körűen alakult ki Pest megyé­ben. Különösen szilárd a kap­csolat a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályával, de az együttműködés különféle formái érvényesülnek más osz­tályokkal is. Eredményes a munkakapcsolat a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsával, a Hazafias Népfront megyei bizottságával, melyekkel szá­mos közös akcióban vettek részt. E társadalmi együttmű­ködés az ismeretterjesztői munka területeinek kiszélesí­tését és hatékonyságát egy­aránt elősegíti, ugyanúgy, mint a szervezeten belül a szakosztályok közötti rendsze­res és tervszerű együttműkö­dés. Ez utóbbinak érdekében ajánlja az elnökség, hogy a szakosztályok mindegyike tár­gyaljon meg bizonyos témákat, esetenként akár közösen is. Olyanokat, melyek közös fel­adatként jelentkeznek, különö­sen a határozottabb ideológiai nevelőmunka érdekében. így az idén a szocialista hazafi- ságra és a nemzetköziségre ne­velés helyzetét, további teen­dőit tartják fontos közös ten­nivalónak. A munka színvonalát több ézkedéssel is emelni szeret nék. Tgy egyebek között az elő­adói ankétokat az ismeretter­jesztésre felkészülés műhelyei­vé kívánják fejleszteni, tuda­tos ideológiai-politikai irányí­tást biztosítva az előadóképzés rendszerében. Az előadói anké­tokat — a tavaly kialakult gyakorlat továbbfejlesztésével — még szélesebb körben nyit­ják meg a nem TIT-tag értel­miségiek előtt ilyképpen is mélyítve kapcsolataikat az egész értelmiséggel. Ez is az egyik útja annak, hogy a tudo­mányos ismeretterjesztés szé­les tömegmozgalommá fejlőd­jék. Ezzel egy időben termé­szetesen tovább bővítik az ér­telmiségi dolgozók körében ki­fejtett munkát úgy, hogy az egyre inkább ösztönözze őket aktív részvételre a társulati munkában. Nagyközségi, körzeti, munkahelyi csoportok Az idei esztendő szervezeti feladatai közé tartozik, hogy a területi elv érvényesítése érde­kében Pest megye nagyközsé­geiben befejeződjék a TIT- csoportok megalakítása. Jelen­leg már huszonegy nagyköz­ségben működik TIT-c söpört és az idei terv szerint még harmincegy helyen alakítják meg. Tervezik a több község tagságát összefogó körzeti TIT- csoportok, valamint a Csepel Autógyárban és a dunakeszi járműjavítóban munkahelyi TIT-csoport megszervezését is. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Pest megyei szervezetének idei munka- programja biztató hozzájáru­lást ígér a közművelődési ha­tározat' Sikeres megvalósításá­hoz. Az előadó- felkészítésével, újabb ismeretterjesztők képzé­sével, előadásaik színvonalá­nak emelésével és számának növelésével, valamint a tervbe vett szervezeti fejlesztéssel re­mélhetően sikeresen is tesz eléget legfontosabb hivatásá­nak. Ez pedig az eszmei-poli­tikai nevelőmunka fokozása, az általános műveltség gyara­pítása, a termelés közvetlen és közvetett segítése, mely együtt­jár a tudatos marxista—le­ninista műveltségen alapuló szocialista életmód, életforma kialakításával. L. Z. Meghalt Ósz Ferenc Szerdán reggel, hosszú, sú­lyos betegség után 44 éves korában elhunyt Ősz Ferenc, a Ludas Matyi belső munka­társa, a kiváló humorista, a rádióból és televízióból közis­mert népszerű konferanszié. Temetéséről később intézked­nek. ★ Négy évig munkatársunk volt. Tőlünk, a Pest megyei Hírlaptól ment 1968-ban a Ludas Matyihoz. Ha tehette — mert nagyon gyorsan el­foglalt emberré vált, írást kért tőle, fellépésre hívta a televízió, a rádió, a Kamara Varieté — be-benézett hoz­zánk, régi munkahelyére. Csipkelődött, érdeklődött, azonnal visszavágott minden­re és naprakész volt állan­dóan, akár a konferanszaiban; mindig a legfrissebb dolgok­ról beszélt. Hogy mit tud és mit ér, ezt már a 60-as évek elején bizo­nyította. A dunaújvárosi ama­tőr Ostor együttes az ő veze­tésével, az ö szövegeivel vált országos hírűvé. Később — már nálunk dolgozott — az Egyetemi Színpad mutatta be humor os-szatirikus műsorát. Siker volt ez is. Ám nemcsak a poének, a „viccek” sikere. Az életismeret, a továbbgon­dolás, a jobbítani akarás, a tehetség munkálta derűssé, nevettetővé, groteszken maró­vá mondanivalóit. Nfert nem­csak szellemes volt, hanem szuverén szellem is. Mert nemcsak humort tudott írni, hanem jó kritikát és jó ri­portot is. Tegnap reggel, amikor meg­halt, már nyomták a gépek a ma megjelenő Pesti Műsort. Egyik oldalát betölti állandó rovatának írása: Ősz Ferenc heti konferansza. Emlékkiállítás Jókai-hagyatékból Jókai Mór gazdag hagyaté­kából — az író születésének 150. évfordulóján — az élet­művét leghívebben bemutató könyveket és kéziratokat, jel­legzetes fotókat, relikviákat, képzőművészeti alkotásokat emlékkiállításon tárja a kö­zönség elé a Petőfi Irodalmi Múzeum. A február 18-án megnyíló tárlaton központi helyet foglal el az író könyvtára a dísz­kiadásokkal, köztük az 1900-as párizsi világkiállításon első díjat nyert százkötetes dísz­kiadása, valamint a sokfiókos íróasztal, az író tollával, könyvnyomóval és más tár­gyakkal. HETI FI LM JEGYZET 141 perc a Befejezetlen mondatból Laünovits Zoltán a 141 perc a Befejezetlen mondatból egyik jele­netében. Amikor 1933. karácsony es­téjén az egyetlen ekkor is nyitva tartó bécsi kávéház­ban, a Café de Francéban, a 39 éves Déry Tibor elkez­di írni a Befejezetlen mondat első kötetét, Európa már megkapta az előretörő német fasizmus veszélyességének el­ső jelzéseit. Hitler ebben az évben kaparintja meg a ha­talmat, s indítja el a teljes fasizálódás útján Németor­szágot. Maga Déry, néhány évvel korábban, berlini tar­tózkodása alatt szemtanúként tapasztalhatja a német pro­letariátus és a nácik életre- halálra menő küzdelmét. S nem különb a helyzet idehaza sem. A Horthy-fasizmus épp­úgy a baloldali (kommunis­ta és egyéb haladó) erők el­fojtására törekszik, mint a hitleri Németország. A har­mincas évek Európa-szerte a baloldal és a jobboldal éles küzdelmei jegyében kezdőd­nek. Az osztályharc félreis­merhetetlen jelenségek kö­zepette élesedik, s a becsüle­tes emberek egyre nyilván­valóbban és elkerülhetetle­nebbül válaszúira kerülnek. Dönteniük kell a haladás vagy a reakció, fasiszta, kapi­talista önkény, terror, el­nyomás között. Déry, aki maga is a nagy- polgárságból származott, a Befejezetlen mondat hatal­mas, négy évig írt, s a meg­jelenésre egészen 1947-ig vá­ró, több mint ezer oldalra rú­gó anyagában ezt a kort, az 1930-as évek közepét festi. Kettős megközelítésben: az egyik oldal a polgárság, amelynek nagytőkés család­ból való tagja, Parcen-Nagy Lőrinc kacskaringós, tévedé­sekkel, balhitekkel és zsák­utcákkal teli úton keresi a közeledést a másik oldal, a proletariátus felé. A regény főleg Budapesten játszódik, „Sorsod ellenére voltál mester Nyolcvan éve született Dési Huber István 99 „A sorsod ellenére- voltál mester / és pél­dakép, Hívő, igaz, okos; / a munkáló idő emel ma már, / hiába omlik rád sír földje most, / ... — e néhány sort a jóbarát, Rad­nóti Miklós költeményéből idézzük, „Nem bírta hát...” című verséből, amely szinte sűrítve összegzi a magyar szocialista festé­szet egyik legjelentősebb alkotóművészének, Dési Huber Istvánnak sorsát, életútját. Ma nyolcvan éve, 1895. február 6-án szü­letett, Nagyenyeden. Ö is — mint a két vi­lágháború közötti magyar piktura zsenije, Derkovits Gyula — munkásból lett, autodi­daktaként, a hazai festészet egyik legerőtel­jesebb, irányt adó egyénisége. Volt kovács­inas,xkifutó, pincér, zsákolt a Dunán, dolgo­zott a Gubacsi úton, a sertésvágóhídon. Az első világháborúban negyven hónapot töltött a fronton, ahonnan beteg tüdővel és érett fejjel került haza. 1921-ben Budapestre jött. Hónapos szobában lakott. Nappal gyár­ban dolgozott, este pedig makacs kitartással, különböző szabadiskolákban tanulta a raj­zolás, a festészet alapelemeit. A növekvő gazdasági válság elől 1924-ben Olaszországba ment. Milánó egyik külvárosában ezüstmű­vesként kereste a kenyerét, Itáliából haza­térve, feleségével együtt bekapcsolódott az illegális kommunista párt munkájába. 1928- tól a Képzőművészek Üj Társaságának tagja lett és rendszeresen szerepelt annak kiállítá­sain. Közben dolgozik, küszködik a léttel a megélhetésért, s közvetlen közelről érzi, ér­zékeli azt a szorítást, rettenetét, amely rá és proletártársaira abroncsként feszül. De módszertani és szervezeti in- -egyszersmind megsejti azt az erőt is, amely a munkásosztályban rejtezik. Mint a költő, József Attila a versben, úgy Dési Huber István is a város peremének vi­lágát mutatta be festményein, grafikáin. Mo­delljei kétkeziek, az élet terhét cipelők, szén­hordók, bányászok, hajókovácsok, guberálók és a gondolkodó, az olvasó, a jövőjét tudato­san megszerkesztő munkás — önmaga. „Az ember végül is önmagán át fejezi ki az osz­tályt, amelyben gyökerei élnek — írja egy- helyütt —, s a népet, melynek osztálya egyik része.” Sajnálatosan rövid idő, mindössze másfél évtized adatott meg neki, hogy művészi el­képzelését megvalósítsa. Ám ebből is sokat elvett a szanatórium, ahol beteg tüdejét mind gyakrabban próbálták gyógyítani. 1932-ig dolgozott a szakmájában, aztán — orvosi utasításra — kénytelen volt megválni a számára mind megerőltetőbb fizikai mun­kától. 1934-ben feleségével és huszonegy társával a Vörös Segélyben való közreműködése miatt letartóztatták. Amúgy is gyönge egészsége tőkről fokra összeroppant. 1935—36-ban az ev nagyobbik felét Budakeszin és Rákoscsa­bán, szanatóriumban tölti A betegségen túl az Európát fenyegető sötét árnyék, a fasiz­mus, az attól való rettegés gyöngíti. Utolsó alkotókorszakában főként tájképe­ket rajzol és fest, ezekbe sűríti azt a ren­det és tisztaságot, amely után annyira vá­gyódott, amelyért küzdött. 1944. február 25-én hunyt el Budakeszin. „Nem bírta hát tovább a roncsolt szív, s tüdő.” 1958. március 15-én a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa posztumusz Kossuth- díjjal ismerte el munkásságát. Eszméit, szel­lemét pedig a magyar szocialista képzőmű vészét őrzi. Harangozó Márta hősei, eseményei elsősorban ide kötődnek és a korszak ma­gyar társadalmi helyzetét idézik. De számos más szín­hely segítségével Déry euró­pai távlatú horizontot rajzol fel a magyar események és szereplők mögé. Talán meglepő, hogy egy regényből készült új film kapcsán ilyen hosszan em­legetjük g könyvet és annak értékét, jellegzetességeit. Ám ezúttal elkerülhetetlen az ala­posabb ismertetés, mert Fáb- ri Zoltán filmje enélkül ne­hezen követhető. Fábri ugyan­is a lehetetlent kísértette, amikor ebből a rendkívüli méretű, gazdagságú és bo­nyolultságú regényből filmet készített. S a hangsúly itt van: filmet készített belőle, és nem megfilmesítette a re­gényt. Ezzel a módszerrel vi­szont sikerült olyan hiteles­séggel felidéznie a regény világát, hőseit, mondanivalói­nak legfontosabb körét, hogy amit a filmen látunk, az ha­misítatlanul Déry-mű, de egyben Fábri-film is. A siker (nagyon leegyszerűsítve) két tényezőnek köszönhető. Az egyik: Fábri, szabadon mo­zogván a regény anyagában, biztos' kézzel tudja kiemelni a legfontosabb szálakat, sze­mélyeket, eseményeket, s így a 141 perc..., bár hallatlanul tömör és gazdag, mentes ma­rad a kapkodástól, vagy az agyonzsúfoltságtól. A másik: megtalálja a regény ábrá­zolásmódjának és techniká­jának fiimi megfelelőjét, és ugyanolyan dús asszociációs rendszert épít ki, mint Déry. A Befejezetlen mondat nem könnyű olvasmány, s a 141 perc a Befejezetlen mondat­ból nem könnyű film. De megéri azt a fáradságot, amelyre a nézőt a teljes be­fogadás, átélés érdekében készteti. Kétségtelen: Fábri sikerekben gazdag munkás­ságának egyik újabb nagy teljesítménye. S kétségtelen: egyike az utóbbi időszak leg­gazdagabb, mondanivalóban, művészi értékekben legdú­sabb magyar filmjeinek. Ha­tásosságához nem csekély mértékben járul hozzá Illés György társalkotói szintű operatőri munkája, s az óriá­si színészgárda legjobbjainak — Latinovits Zoltánnak, Cso­mós Marinak, Bálint And­rásnak, Dayka Margitnak, Apor Noéminek, Bisztrai Má­riának, Orosz Lujzának, Sá­fár Anikónak, Kern András­nak, Lukács Sándornak — kitűnő alakítása. Titok Bizonyos esetékben a nem tudás sokkal több és bizton­ságosabb, mint a tudás —, körülbelül így összegezhető a lengyel filmrendezők fiatal csoportjához tartozó Roman Zaluski filmjének fő mon­danivalója. Főhőse, Stefánia, a híres, szeretett és becsült Lewicki professzor özvegye, férje halála után megtudja, hogy a példás családapának, férjnek és tudósnak tartott férfinak volt egy másik éle­te is, tele nőkkel, tobzódva kiélt szexualitással, s néha visszataszítóan kicsinyes em­beri szituációkkal. Az össze­omló ideális kép romjai vé­gül mégsem temetik maguk alá Stefániát ebben a néhol érzelgősen moralizáló film­ben. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom