Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-06 / 31. szám

1975. FEBRUÁR 6., CSÜTÖRTÖK Új cikkekkel bővül a gyártmimylistsi Számos új cikkel bővül az idén a Magyar Selyemipari Vállalat gyártmány listája. Az újdonságok között vannak az újfajta abrosz- és ágynemű­anyagok. Ezek köréből 20—25 féle, gazdag színválasztékú, igényes kivitelű termék meg­jelenésére számíthatnak a bel­földi vásárlók. Az MSV további újdonságai a magas használati értékű ballon- és farmeranyagok. Ritmus és Riviéra néven hoz­zák forgalomba a poliészter és pamut keverékű új termé­keket, amelyekből az idén mintegy 700 ezer négyzetmé­tert készítenek, részben ex­portra. Tervezik a poliészter fona­lak gyártásának további bőví­tését, minőségük fejlesztését is. A tavalyi 800—900 tonná­val szemben az idén előrelát­hatólag ezer tonna poliészter Set fonalait állítanak elő. Kettős tasakban — mélyhűfve Mélyhűtött leves és főzelék kerül forgalomba még ebben a hónapban. A mélyhűtött zöldbab- és zöldborsólevest, illetve -főzeléket két tasakba csomagolják. Az egyikben az előkészített borsó, illetve zöldbab lesz, a másikban a konyhakész hozzávalók. Mind­kettő tartalmát meghatáro­zott mennyiségű vízbe kell önteni, s huszonöt perc múl­va már tálalható is az étel. Az újdonságok gyártását és csomagolását megkezdték. Családok részére kétszemé­lyes, a vendéglátóipar, az üzemek és a kórházak részére pedig ötvenszemélyes adag­ban árusítják majd. Vészjelzők a taxiban A Volán 14. sz. — Székes- fehérvár — Vállalata veszély­jelző készülékkel látta el a taxikat. A felszerelt elektro­mos jelzőberendezések — ve­szélyhelyzetben — folyamato­san működtetik a gépkocsi dudáját, és villogó, zöld fényt gyújtanak ki a kocsi tetején, a taxitáblán, s így a taxi­sofőrök elleni, esetleges tá­madás vagy baleset, rosszul- lét esetén gyorsan riasztják a környezetet. A HÍRADÁSTECHNIKAI ANYAGOK GYÁRA Vác, Zrínyi u. 17. felvételt hirdet rendszer- és üzemszervezői munkakörök betöltésére. Jelentkezés: a vállalat szervezési osztályán. Pályakezdő tanácselnök Érettségivel az esztergapadhoz - Műhelyből a hivata’ba Gáspár Ferenc Piliscsaba nagyközségi közös tanácsa új tanácselnöke. Tavaly szep­tember 15-én választották meg. Miért esett éppen rá a választás? Tanár szerétéit volna lenni Amikor megürült a tanács­— Tanár szerettem volna lenni, körülményeim azonban másként alakultak. Érettségi után a budapesti 30. számú szakmunkásképzőbe jelent­keztem műszerésznek. Az sem lehettem, betelt a létszám, a vasesztergály osságot ajánlot­ta helyette az intézet. Elfo­gadtam és nem bántam meg. Nem könnyű, de nagyon szép munka, engem tökéletesen ki- elnöki szék Piliscsabán, a köz- \ elégített. Tizenöt évig dolgoz- ségi tanács meg a v,b több i tam a Fonógép és Alkatrész tagja is felvetette, töltsék be [Gyárban, Óbudán —ezthang- Gáspár Ferenccel. A Hazafias I jában eltitkolhatatlan nosztal- Népfront helyi vezetői és a | giával mondja, községi pártbizottság is helye- I selte jelölését. Csak éppen, ő< maga vonakodott elvállalni.! Erről beszél így: — Kérem, foglalkoztam én | ezelőtt is közügyekkel, tagja voltam például a Textilipari Dolgozók Szakszervezete köz­ponti vezetőségének és tagja vagyok a harmadik ciklusban mm MINDEN MUNKAHELYEN MINDEN DOLGOZÓNAK Egy hónapos húzódozás — Húzódoztam a tanácsel­nökség elvállalásától, még ma sem merek benne hinni, hogy aikalmas vagyok rá — foly­tatja. — Egy hónapon keresz­tül sokan igyekeztek eloszlat­ni kételyeimet. Varga Ferenc, a budai járási hivatal elnöke is többször beszélt velem, megígértt, hogy a hivatal szakmai támogatására mindig számíthatok és ezt valóban meg is kapom. — A tsz-ben bizonyára több volt a keresete. — Igen, de nem ez volt döntésemnél a probléma. A feleségem adminisztrátorként itt dolgozik a tanácsnál és megválasztásom neki jelentett állásgondot, összeférhetetlen­ségbe került. Csak most sike­rült neki másik állást talál­nia helyben, ehhez a háztar­tás miatt érthetően ragaszko­dott. Két fiunk van, hatéves az egyik, tíz a másik, nehéz sora lett é'olna, ha ingáznia kell. — Mi volt még tanácselnök­sége legelején az első ügy, amit el kellett intéznie? — Zámbori Gáspár építőipa­ri segédmunkás, tinnyei lakos lakásügye volt az első, kezem­be kerülő akta. Feleségével, két gyermekével szülei telkén, egy autóbusz-karosszériában lakott és lakást kért. Telket ugyan már vett, de hogy házat építsen rá, ahhoz nincsen pén­ze. Elmentem hozzájuk, láttam lehetetlen lakáskörüliményüket. Beszéltem velük, meg mások­kal is. Az asszony szülei a tél­re befogadták őket, a tanács ingyen bontási anyagot, a tiny- nyei Üj Élet Tsz oltott meszet ad, és rokonaik segítségével már épül, tavaszra el is készül a házuk. — Ez az egyetlen lakásprob­léma, amivel a tanácselnöknek foglalkoznia kell? — Dehogy. Több sokgyer­mekes család lakik nem meg­felelő körülmények között. Jó lenne részükre, legalább csök­kentett értékű lakóházat jut­tatni. Talán hat család részére sikerül még az idén. A követ­kező ötéves terv során azon­ban huszonöt ilyen lakás épí­tésére szeretnénk lehetőséget biztosítani. Vizsgagond Most aztán hosszan sorolja a nagyközségi közös tanács meg­oldandó gondjait. Mind a két község az agglomerációs öveze­ten kívül esik. Nincs vízveze­téke és ezért gyenge a vízel­látása. Például Csaba egyik te­rületén, Jászfalun még az idén feltétlenül kutat kell fúratni, mert az ott lakók a vasútállo­másról cipelik a vizet. A ke­reskedelmi ellátottság Tiny- nyén kevésbé, de Piliscsabán az átlagosnál jobb, mégis ja­vításra szorul. Méginkább ja­vításra szorulnak a tanácsi utak. A megyei tanács nyolc­milliót adott hozzá, és az út­javítás így már megkezdődhe­tett. Ovodagond Piliscsabán egye­lőre nincsen, elhárította a ta­valy megnyílt új óvoda, de Tinnyén és Jászfalun legfel­jebb csak a következő ötéves terv során épülhet. Egyelőre elegendő az iskolai tanterem, csak azért azonban, mert Pi­liscsaba egyik iskolájára ta­valy emeletet húztak, az idén pedig ugyanígy bővítik a má­sikat. Folyamatban van a pi­lisligeti bővítése is. Tinnyén két híd épül ebben az évben és a két község villanyhálózatát is bővítik százezer forint költség­gel. — Csakhogy községfejlészté- si alapunk mindössze 700 ezer forint, csupán telekértékesítés­sel oldhatjuk meg idei tervün­ket. Tinnyén és Jászfalun van­nak eladó kimért telkeink, Pi­liscsabán pedig 50—60 házhe­lyet szándékszunk parcellázni a vasútállomás alatti részen meg a régi sportpályán. Igény­lő bőven van rá. — Mi pillanatnyilag a ta­nácselnök legnagyobb gondja? — Az, hogy december elseje óta beteg a vb-titkár és az ő munkakörét is nekem, a még gyakorlatlan tanácselnöknek kell ellátnom. Természetesen ez nagy munkatöbblettel is jár és ebből fakad másik nagy gondom. Még a tsz küldött a marxista—leninista esti egye temre, most van a vizsgaidő- szak, és nem tudok elegendő időt szakítani a készülésre. — Most, hogy már négy hó napnál több eltellett, elége­dett-e a saját munkájával? — Minden kezdet nehéz, de mindent megszokhat az ember. Néha úgy érzem, kezdek már belejönni, gyakran azonban még bizonytalankodók önma­gámban. Az effajta kételyek, akiben feltámadnak, azt jó munkára sarkallják. Szokoly Endre Gondtalanabb napok Rendelet az öreg-k napközi otthonairól Az egészségügyi miniszter új rendeletben szabályozta az öregek napközi otthonainak létesítését, működésük felté­teleit, s azt, hogy kik, milyen körülmények között és milyen térítés mellett vehetik igény­be a napközi otthoni gondo­zást. A régi rendelet szerint az öregek napközi otthonában csak azok kaphattak ingye­nes ellátást, akiknek egyáltalán nem volt nyugdíjuk, s a gondozásra szo­rulók többségének viszonylag alacsony jövedelem esetén is térítést kellett fizetniük. Ez egyre hátrányosabban érin­tette a nyugdíjasokat. Az ala­csony összegű nyugdíjak és járadékok emelése miatt ugyanis — a régi rendelet alapján — az utóbbi években már csaknem mindenkinek fizetnie kellett volna a napkö­zi otthoni ellátásért. A térítési díjak megállapí­tását ezért az új rendelke­zés a tanácsokra bízza, amelyek az anyagi és a szociá­lis helyzet mérlegelése alap­ján bárkit mentesíthetnek a térítési kötelezettség alól. Ugyanakkor az utóbbi évek­ben jelentősen fejlődtek a napközi otthonok szolgáltatá­sai is. A korábbi egyszeri ét­kezéssel szemben ma már a legtöbb helyen reggelivel és vacsorával is ellátják a rászo­rultakat. Rendszeres orvosi felügyelet óvja egészségüket, gondoskodnak ruházatuk tisz­tántartásáról, közös kulturális programokat szerveznek szá­mukra és sok helyen a gondo­zottak foglalkoztatását is meg­oldották. Betegségük esetén pedig a lakásukon is megláto­gatják és gondozzák őket. Az öregek napközi otthonaiba va­ló felvétel feltételei az új ren­delet értelmében sem változ­tak. Csupán azokat nem vehe­tik fel, akiket családi kör­nyezetben vagy otthon ápolnak. Az új rendelet — az elmúlt évek tapasztalatai alapján — elsősorban az eredményesen működő napközi otthonok gyakorlatban is jól bevált, egyre bővülő, szélesedő szol­gáltatásait foglalja jogi for­mába. Mindezt a rászorulók, a kedvezőtlen szociális helyzet­ben levő és a családi gondo­zást nélkülöző idős emberek érdekeinek legmesszebbmenő figyelembevételével. M inden beadványban, így a kérvényben is, legfontosabb a felzet! — jelentette ki Szenesek Márton, és asztaltársai, Kolveisz Bernát, valamint Herceg Jenő buzgón bólogattak. — Vegyük például — folytatta Szenesek — mindjárt a megszólítást. Most csak egy T. betű, egy egyszerű Nagy T-betű. Még azt sem tudni, hogy mit rövidít, azt-e, hogy Te­kintetes, avagy azt, hogy Tisztelt. Mi ez? Ez személytelenség. Semmi emberi sincs benne. Rideg. Ez maga az elidegenedés, igen, nem szeretem a szót, mert most nyúzzák, de igenis, ha valami elidegenedés, ez az. A régi átkos időkben, ez másképp volt Mondjuk így: „Nagyméltóságú Miniszter Úrhoz, alá­zatos tisztelettel esedezett kérvénye X. Y.- nak.” Nem mondom, hitvány dolog volt így alázatoskodni, de az ember' mégiscsak azt gondolhatta, hogy a címzettet a hiúság elé­gedettsége tölti majd el és meglágyítja a szí­vét. A T. senkit sem lágyít meg, van egy hi­vatal, egy ügyintéző szerv, amelynek jár a T., de nem hat, nem hathat rá. Aztán ... — Aztán meg — vágott közbe Kolveisz Bernát — következik a szerv megnevezése. Már itt mennyi minden eldől! Mert mond­juk a tanács pénzügyi osztályát jelöljük meg. Az viszonylagosan jó. Mert a pénzügyiek tár­gyilagos emberek és elintézik a dolgokat. Ké­rik, hogy küldjenek ki csekket az adóhoz, hát kiküldik. Kérik, hogy engedjék el az adót, vagy elengedik, vagy nem, vagy részle­gesen, de mindenképpen kiértesítenek. Ámde mondjuk a lakásügyi osztályhoz, címezünk. Hát akkor számíthatunk arra, hogy előszöris gyanúsak leszünk. Vajon igazat írunk-e? Tényleg ott lakunk-e a nagymamával, nem tagadjuk-e le a fizetésünk javát? És aztán: kinek a rovására akarunk jogtalan előnyö­ket? És egyáltalán, vagyunk-e vagy csak la­kást akarunk létezés nélkül? — Ebben tévedsz — mondotta Herceg Jenő — mert a főkérdés az, hogy áldozunk-e az elintézésért, vagy nem áldozunk. Ha igen, mennyit? És biztonságos-e elfogadni az áldo­zatot, vagy netán provokátorok vagyunk? — Ezt nem lehet bizonyítani — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Szenesek —, hanem igenis a címzés olyan, mint egy beutaló. Galyatető csupa elegancia, Kesző- puszta nyugdíjasok körében unalom és főze­lék feltéttel. Ha mondjuk a címzés a kutya­barátok egyesülete, vagy a bélyeggyűjtőké, vagy az autóklubé, \ csupa készségre számít­hatunk. Ilyen helyéken minden hivatalnok tudja, hogy íróasztala csak akkor áll meg a lábán, ha minél többen fordulnak hozzájuk: az ügyfeleket meg kell őrizni. — Vagy vegyünk egy felvételi kérelmet — vette vissza a szót Herceg. — Minő különb­ség, hogy hiányemberként kérünk-e felvé­telt, mondjuk főmérnöknek, illetve takarító­nőnek, avagy fölöslegemberként, mondjuk hirdetési ügynöknek, avagy budapesti fogor­vosnak. — Ez — utasította vissza a buzgalmat Szenesek — már nem a címzés, hanem a tárgy. Mert ugyebár, tételemet, miszerint a felzeten minden eldől, úgyszólván kiteljesíti, hogy a felzeten szerepel a tárgy. Ha szabad hasznnosítanom társaságotokban az ideoló­giai képzésem adta ismereteket, azt mond- hathám, hogy a címzett és a tárgy dialektikus összefüggése, mint ezt (de ezt és nem mást) Jenő barátunk pél­dája a felvételi kérelemről oly kiválóan szemléltette, perdöntő. Illetve: az időtényező is számít. Mert mondjuk valaki autót kérel­mez a Merkúrtól. Hát akkor tavaly január­ban kapott egy sorszámot. Idén januárban GOMBOPAL: ...TÉT Felzet ® kapott egy táviratot, hogy sürgősen vegye át, mert a raktárterület telve. Mondom: a fel­zeten minden eldől. Mert amit belül írnak, az kit érdekel? Kaphatott-e autót a kérel­mező, ha reumájára, hét kiskorú gyermekére, vagy társadalmi munkában töltött évtize­deire hivatkozott? Nem, még a Munka Ér­demrend arany fokozatát is hiába emlegette. Míg most írhatja azt belül, hogy a rablott holmi elszállítására kell a Dacia, megkapja, mert bele se olvasnak a kérelembe. Szóval újabb tényező a felzeten: a dátum. Kolveisz alig győzte kivárni Szeneseket, máris lelkesen fűzte tovább a fonalat: — Némiképp helyesbítenem kell, — mon­dotta. — Az arany fokozat mint indoklás smafuszámba megy. Ezzel szemben a kér­vényező megnevezése az igen, az számít. Ha a tanácsnál egy könyvelő kér, na bumm, és akkor mi van? Egészen más a helyzet, ha egy másik tanács dolgozója. Ma ő kér tő­lem, holnap én kérhetek tőle — gondolkozik az ügyintéző és úgy tárja fel a kérvényt, hogy közben szeme előtt lebegnek saját le­hetséges ügyei a netáni jövőben. Egy igaz­gató is már valaki. Ki tudja, kit ismer és mennyire, kivel fogyassza a hárslevelűt, nem árthat-e? Ugyancsak netán. De a leg­meggyőzőbb egy kereskedelmi egység veze­tője. Az ő ügye annyit jelenthet, hogy az ügyintéző, valamint családja és főnöke kap­hat Varia-bútort, autógumit, reumaellenes karkötőt ésatöbbi. — A helyesbítést nem fogadom el — így Szenesek, a társaság vezető egyénisége. _ — Mert fent nevezett kivételezett személyiségek nem írnak kérvényt, hanem megjelennek és tárgyalnak. És a tárgyalás, már akár ilyen, akár olyan kecsegtetést tartalmaz, lényegé­ben eldönti a dolgot; ez az a helyzet, ami­kor egy kérvényt, beadványt vagy meg sem írnak; vagy mindegy, hogy mit írnak bele, tehát még a felzet is közömbös; avagy a kérvényt másképp írják meg, viszont akkor is, dettó, a felzet is, a tartalom is csak do- kumentális értékkel bír, az ügyintézés, hogy vallásügyi műveltségemre is hivatkoztam, predesztinált. Miközben szedelőzködtek. Herceg még említést tett az ügyfél kérelmének szerepé­ről. Egy olyan esetet idézett, amikor az il­lető lakcíme szerint nem volt illetékes kér­vény beadására, mire az ügymenet idejére formálisan átiratkozott egy másik lakásba, míg a kedvező elintézés után vissza jelent­kezett. Mire az ebédidő véget ért, mindhárman helyet foglaltak íróasztaluknál az iktatóban és sorra nézték a feizeteket, s aszerint szor­tírozták egyik beadványt az egyik ügyosz­tályhoz, másikat a másikhoz. A munka csend­ben ment, csak egyszer kiáltott fel Kolveisz, hogy: — Micsoda marha pacák! Még azt sem tudja, hogy manapság hogyan kell egy fel- zetet kitölteni. Azt írja: „Mélyen Tisztelt Fő­igazgató Elvtgrs! Nagyon szépen kérem, szí­veskedjék számomra kedvező döntést hozni, mert utolsó reményem önben van.” És mindezt felzetre! — Dobd félre! — mondta Szenesek Már­ton. a megyei tanácsnak, ahova a két előző alkalommal nem­csak Csaba és Tmnye, de Per­bál választói is küldtek. Az utolsó tanácsválasztás alkal­mával beválasztottak a nagy­községi közös tanácsba, a ta­nács pedig a végrehajtó bi­zottságába, tehát foglalkoztam a község ügyeivel. Más azon­ban ez a foglalatosság a ta­nács, a vb tagjaként és me­gint más tanácselnökként. Ezért húzódoztam sokáig a megtisztelő bizalmat elfogad­ni. A csabaiak viszont megvá­lasztásáról így beszélnek: — Azt akartuk, hogy hely­beli legyen az elnökünk és mert a lakosság nagy része ipari dolgozó, mwnkásember legyen. Gáspár Ferenc vasesztergá­lyos es piliscsabai munkáscsa­ládból származik. Fizikai dol­gozó mind a három testvére, az apja is bognár, igaz már ebben a minőségben nyugdí­jas tagja a Haladás Tsz-nek. Egyszóval a községbeliek tá­masztotta két fő követelmény­nek Gáspár Ferenc megfe­lelt. Ezenfelül: — És gimnáziumot végzett, érettségizett ember — hangoz­tatták Piliscsabán és Tinnyén, a társközségben, ami arra vall, hogy a tanultságot elismerik, fontosnak tartják a közéleti funkció betöltésénél. Vajon az üzemben is előnyt jelent? — Igen is, meg nem is — feleli Gáspár Ferenc. — A középiskolát végzett munkás általában, de azért távolról sem mindig, könnyebben, gyorsabban sajátítja el a mes­terséget és ez előny. Gáspár Ferenc alighanem jól dolgozhatott, mert 1971- ben a piliscsabai Haladás Tsz kikérte és megtette üzemve­zetőnek melléküzemágai egyik műhelyében, a műsze­rész- és forgácsolóüzemben. Évről évre több, középisko­lát végzett fiatalember választ ipari pólyát, de a gimnázium­ba indulók között bizony na­gyon kevés az olyan, aki már a beiratkozásnál arra gondol, hogv azután szakmunkás lesz. Erről vall Gáspár Ferenc is:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom