Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

1975. FEBRUÁR 27., CSÜTÖRTÖK XÁíHrn» Minőségi változások a fejlődésben Gazdaságpolitikánkkal egyetért a szövetkezeti tagság Beszélgetés dr. Bírd Ferenccel, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárával A héten lezárul a zárszám­adások sorozata a Pest megyei tsz-ekben, s az állami gazda­ságokban is megvonták a múlt esztendő mérlegét, több he­lyütt munkásgyűlésen össze­gezve az eredményeket. És aligha akadt olyan mezőgaz­dasági fórum az országban, ahol a tavalyi gazdálkodásról szólva ne a rendkívüli időjá­rás okozta gondokat, bajokat, az aszályos tavaszt, az őszi vízözönt említették volna el­sőként. Ám a legtöbb gazda­ságban elhangzott — hozzáve­tőleg ilyen megfogalmazással — a következő mondat is: Veszteségeink ellenére is ked­vező évet zártunk. — S hogy mit jelent ez me­gyei szinten? — Azt, hogy nagyüzemi gaz­daságainkban erősödtek a szo­cialista vonások, javult a gaz­dálkodás szervezettsége, szín­vonala, erőteljesebbé vált a termelés koncentrálódása és szakosodása, az iparszerű ter­melési technológiák térhódítá­sa — mondja dr. Bí^ó Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának titkára, akit arra kértünk, hogy a mezőgazdaság tavalyi eredményének tapasz­talatairól fejtse ki véleményét. Folytatva a gondolatsort, hoz­záteszi: -é Tovább fokozódott az a minőségi változás, ami néhány év óta jellemzője me­zőgazdaságunknak. Ennek eredménye, hogy az áldatlan időjárás ellenére egyes ágaza­tokban tovább nőttek a ter­mésátlagok, s esetenként meg­haladták a rekordnak számító 1973. évit is, búzából például hektáronként 33,4 mázsáról 36,2 mázsára, cukorrépából 252 mázsáról 310 mázsára nőt­tek. Az iparszerű termelési technológiákat alkalmazó gaz­daságokban még dinamiku­sabb fejlődés tapasztalható. — Néhány hete a megyei tér- melőszövetkezeti elnökök szá­mára rendezett továbbképzésen jegyeztük föl, hogy az idén zárt rendszerek keretében ter­melik a kukorica 50, a cukor­répa 60, a burgonya és a para­dicsom 40, illetve 30 százalékát. Számos gazdaság csatlakozott a Gödöllői Tangazdaság új búza- és borsótermesztési rendszeré­hez. Hallhattunk a gyökérzöld­ség és a hagyma iparszerű ter­mesztésének törekvéseiről. Az iparszerű termesztés feltételeit azonban a gazdaságokon belül is meg kell teremteni. Milyen követelményeket állít ez a va­lamely rendszerhez csatlakozni kívánók elé? — A termelési rendszerek alkalmazása, nemcsak egysze­rűen gépesítési program, ha­nem az alapos felkészülés, a gazdálkodás optimális feltéte­leinek megteremtését igényli. A kedvező természeti adottsá­gok mellett a biológiai, a ké­miai, a technikai és emberi té­nyezők alapos összehangolása szükséges, ami együttjár a szakmai színvonal emelésével, az üzemszervezés fejlesztésé­vel, mi több, az üzemi közgon­dolkodás megváltozásával magyarán a fegyelmezettség erősödésévéi. — A termelési rendszerek gépcsoportjai és üzemi eljárá­sai hatékonyan csakis a gépek teljesítményéhez mért nagysá­gú, azaz sok ezer hektáros gaz­daságokban alkalmazhatók. Föltehetően a gazdálkodás szín­vonalának emelkedése által ösz­tönözve tágul közös gazdasá­gaink határa ...-- Valóban, a korszerű tech­nika, az iparszerű termelési rendszerek alkalmazása szük­ségszerűen gyorsította a ter­melés területi koncentrációját és szakosodását. A megyében tavaly 140 gazdaság zárta az évet, az idén, az egyesüléseket követően 120 gazdálkodik ugyanazon a területen. Tsz­eink átlagos nagysága az utób­bi években másfélszeresére nőtt, 2500 hektár gazdaságon­ként. — Nyilván laikus a kérdés: hol a határa elmek a folyamat­nak, mekkora az optimális te­rületnagyság? Van-e ilyen egyáltalán? — Véleményem szerint a mezőgazdaság szocialista át­szervezése idején az akkori pár száz holdas üzemek vol­tak az optimálisak. Ahogy a technika fejlődik, úgy változik a kívánatos területnagyság mértéke is. Napjainkban a 3 ezer hektár körüli az elfogad­ható, de csakis átlagosan. Fi­gyelembe véve a termelés- szerkezetet, a vezetők fölké­szültségét, a technikai adottsá­gokat, lehet az ezer hektáros gazdaság nagysága is optimá­lis. Másutt nyolcezer hektár szükséges ahhoz, hogy kibon­takozzék a szellemi fölkészült­ség, a szakemberek alkotóere­je — hiszen minden esetben ez az alapvető —, hogy a leg­jobb eredménnyel használják ki a rendelkezésükre álló tech­nikát, eszközöket, ideértve a gépet, a műtrágyát, a vegy­szert, sőt a pénzforrásokat is. E kérdésről szólva el kell mondanom, hogy a szövetke­zeti egyesülések politikai elő­készítésében — a járási, váro­si pártbizottságok, tsz-pár’t- szervezetek, a területi szövet­ségek és a tanácsok közremű­ködésének eredményeként — az alapos megfontoltság, ter­vezettség, és nagyfokú tuda­tosság érvényesül. Gazdaság- politikai céljaink ily módon találkoztak a szövetkezeti tag­ság helyeslésével, amit a tit­kos szavazások során egyértel­műen kifejeztek. Ahol a poli­tikai előkészítő munka nem volt kielégítő, s a tagság nem ismerhette meg az ügy lénye­gét, előnyeit, vagy a vezetés szubjektív föltételeit nem ol­dották meg időben, ott átme­netileg meghiúsul az egyesü­lés. ■— Számíthatunk tehát a kö- zeljövőben újabb gazdaságok egyesülésére? — Év közben újabb egyesü­lést kimondani, megvalósítani nem lenne célszerű. Ahol a feltételek megértek erre, ott 1976. január elsejétől esedékes a téma. Mintegy 15—20 tsz egyesülésére számítunk, ezek­ben a gazdaságokban már az őszi munkák előkészítésekor időszerű a közös tervek elké­szítése. S még valami: nagyon fontos, hogy azokban a terme­lőszövetkezetekben is össze­hangolják a fejlesztést, ahol az egyesülés föltételei két-három év múlva érnek be, jászén egy-egy beruházás nem két- három, hanem 20—30 évre meghatározza a gazdálkodás hatékonyságát. Sajnos előfor­dult olyan durva baklövés is, hogy egy községen belül gaz­dálkodó tsz-ek különböző ter­melési rendszerekhez csatla­koztak. — Az előttünk álló gazdasági évre térve: melyek azok a teendők, amelyekről föltétlenül beszélni kell a termelőszövet­kezetek közelgő tervtárgyalő közgazdasági szabályozók mel­lett helyes az állami irányítás módszereivel is segíteni a cu­korrépa-, a zöldség- és a tej­termelés növelését. — Több szakember, termelő­szövetkezeti vezető vetette fel a kérdést: több búzát vetettünk az ősszel, nagyobb területen termesztünk cukorrépát, zöld­séget, napraforgót, a kukoricá­ra, amely igencsak exportképes áru, változatlanul szükség van, mégis mely növénykultúránk területéből csípjünk le egy da­rabot? ■ / A parlag rovására kell megtermelnünk, amire szükség van, hiszen évről évre 15—20 ezer hektár szántó marad mű­veletlenül csak Pest megyé­ben. Visszaszorítható a csala- mádé, a silókukorica területe, van miből pótolni: a megyé­ben évente félmillió tonna ta­karmányként hasznosítható melléktermék, például kukori­caszár, fű megy veszendőbe... A takarékosság fontos szerepet játszik a belső tartalékok fel­tárásában, persze nem látszat­eredményekre, hanem tényle­ges cselekvésre van szükség minden téren. Ahol arra lehe­tőség van, nagyobb arányban kell hasznosítani a természetes energiaforrásokat, így a nap és a termálvizek hőenergiáját. Mindenképpen nagyobb gondot kell fordítani például a robba­nómotorok fajlagos fogyasztá­sának csökkentésére, az üres­járatok szűkítésére, a selejt csökkentésére, a tervszerű anyagfelhasználásra — Mi az a program, amelyet a nagyüzemi gazdaságok vala­mennyi vezetőjének tervbe kell vennie, amikor idei elgondolá­saival a földek munkásai, a termelőszövetkezeti tagok elé áll? — Röviden: egységes cse­lekvés szükséges, hogy a gaz­daságszervező munkában meg­felelőbben érvényesüljenek a népgazdaság érdekei, a vezetői szemléletben, magatartásban erősödjenek a szocialista er­kölcs követelményei, hogy gya­rapodásukra tovább folyjon és széles körűen bontakozzék ki a kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny — hangsú­lyozta befejezésül dr. Bíró Ferenc. A. Z. Szerdán Moharos József el­nökhelyettes vezetésével ülést tartott a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának el­nöksége. Megvitatták a ter­melőszövetkezeti részesedési, szociális-kulturális, fejleszté­si és egyéb rendeltetésű ala­pok képzésének és felhaszná­lásának több éves tapasztala­tait. Megállapították, hogy a tsz-ek dinamikus és kiegyen­súlyozott fejlődése nagy mér­tékben függ a különböző ala­pok helyes, rendeltetésszerű képzésétől és felhasználásá­tól. Az adatok azt bizonyít­ják. hogy a közös gazdaságok többsége ésszerűen választot­ta meg a fogyasztás és a fel­halmozás arányát, ez a nép- gazdasági tervek . előirányza­tával összhangban van — 72 —75 százalékos arányú — és ez arra utal, hogy a tsz-ek többsége ésszerűen használja ki az „önszabályozás” lehe­tőségét. A részesedési alap nagyságát általában a helyi adottságokkal összhangban határozzák meg az üzemek, és a képződő jövedelem fel- használásának egyre követke­zetesebben alkalmazzák a szo­cialista elosztás elveit. Egyes szövetkezetek között azonban — a munkadíjak színvonalában még jelentős, helyenként túlzott mértékű különbségek mutatkoznak. A szociális alapra 1974-ben a bruttó jövedelem 1,5 száza­lékát, 421 millió forintot hasz­náltak fel. Ennek több mint felét a nyugdíjasok segítésére fordították. Megállapította az elnökség, hogy a szociális el­látottság alacsonyabb színvo­nalát sok gazdaság magasabb munkadijaklcal igyekszik el­lensúlyozni, egyes helyeken viszont' azért nem jut elegen­dő anyagi eszköz szociális célra, mert alacsony a gaz­daság jövedelme. A tsz-ek egyre többet utal­nak át a kulturális alapba. Ez rendjén való, s az is ör­vendetes, hogy az alapot a legtöbb helyen a célnak meg­felelően használják fel, de még mindig megesik, hogy a kulturális kiadásokra félre­tett összegekből egyéb kiadá­sokat fedeznek. Jó jel, hogy egyre több tsz, a községek ta­nácsi szerveivel közösen, részben együttes költségválla- lással fejleszti a település kulturális és sportéletét. Az MNOT felhívása A Magyar Nők Országos Tanácsa hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulója alkal­mából megtisztelő kötelessé­gének tartja a nuigyar nömoz- galom történetének megírását a felszabadulástól napjainkig. Ez alkalomból felhívással fordulunk mindazokhoz, akik a felszabadulástól kezdve részt vettek a nőmozgalom­ban és közreműködésüket kér­jük. Felhívjuk mindazokat a köz­ségi, járási, városi, Budapest kerületi volt MNDSZ-vezető­ket és tagokat, hogy írják meg visszaemlékezésüket te­vékenységükről. Az írásos visszaemlékezést a meglevő dokumentumokkal együtt küldjék meg a Magyar Nők Országos Tanácsa székházába. Cím: 1391 Budapest, Népköz- társaság útja 124. Várjuk értékes személyes visszaemlékezéseiket, ame­lyek segítik a nőmozgalom történelmi értékelését, annak korhű bemutatását. Takarékosság az építőiparban A különböző épületek és építmények használatának, üzemeltetésének energiaigé­nye a népgazdaság összes energiafelhasználásának 25— 27 százaléka. A felhaszná­lás csökkentésében nagyon sokat tehet az építőipar az épületek megfelelő telepí­tésével, műszaki tervezésé­vel, korszerű anyagok, szer­kezetek biztosításával. E^ért jelentős az építőipar haté­konyságnövelési, anyag- és energiatakarékossági kutatás- fejlesztési programja, amely­nek tervezetét, javaslatait szerdán vitatta meg az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium műszaki fejlesz­tési tanácsa. A program szerint tovább­ra is nagy gondot fordíta­nak az építés iparosítására, amely jelentősen gyorsítja a beruházások építését, s a gépesítés alapján csökkenti a munkaerőgondokat. A fej­lesztési feladatok jelentős ré­sze irányzott elő épületfű­tési, tüzeléstechnikai, épület­szigetelési vizsgálatokat, ku­tatásokat. A legtöbb tsz ésszerűen választotta meg a felhalmozás és fogyasztás arányát — állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége atti indítások több mint 5 tonna fűtőolaj-többletfelhasz­nálással jártak. FOLYAMATOSAIN felmér­jük, hogy milyen pénzügyi, külkereskedelmi és belföldi ellátási problémákat pkoz a gazdaságtalan termékek gyár­tásának megszüntetése. Fo­kozottan kívánunk támasz­kodni a szocialista integrá­ció nyújtotta lehetőségekre. Ugyanis mind a jelenlegi, mind a tervezett szocialista piaci árak sokszor kedve­zőbbek, mint a saját terme­lői áraink. Az idén például több mint 200 ezer négyzetméter orvosi röntgenfilmet vásá­rolunk az NDK-tól és helyet­te mi a gazdaságosabb ama­tőr filmet és más terméke­ket gyártjuk. AZ INTÉZKEDÉSI TERV­BEN azokat a szervezési fel­adatokat tekintjük elsőren­dűnek, amelyek a takarékos­ságot és a gazdálkodás haté­konyságát szolgálják. Tavaly például a munka­erő-gazdálkodás vizsgálatá­nál kiderült, hogy magas az alkalmazotti létszám, ezért már akkor e kategóriában zárlatot rendeltünk el, mely azóta is tart. December vé­gére készült el a munkaerő­felhasználás analízise, amely­nek nyomán pályázati fel­hívást is kibocsátottunk. Tíz­ezer forinttal jutalmazzuk azt a jeligés dolgozatot, amely a leghasználhatóbban rögzíti a létszámhelyzetet, a munka­átcsoportosítások lehetőségeit és ami döntő, a különböző kategóriákban dolgozók le­terheltségét. Tavaly a 10,1 százalékos termelésnövekedést, teljes egészében a termelékenység növelésével értünk el. A vál­lalat dolgozóinak csaknem egytizede vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ehhez hozzáadva a tavalyi 45 fős létszám-megtakarítást, érzékelhető, hogy fegyelme­zettebb, szervezettebb és oda- adóbb munkával fokozható a termelékenység, eredimé- nj*esebb a gazdálkodás. AZ EDDIGIEKBEN emlí­tett intézkedések jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy emelkedett a vállalat tőkés­exportja: 3,5 millió dollár­ról közel 5,2 millió dollár­ra. S tavaly sikerült nagy­mértékben ellensúlyozni a vegyipart súlyosan érintő vi­lágpiaci áremelkedések ha­tásait. A decemberi hatá­rozat nyomán készült válla­lati intézkedési terv végre­hajtásával még tovább ja­vulnak lehetőségeink, haté­konyabbá válik a gazdálko­dás. Lenyó László a váci Forte gyár igazgatója ennek a tervnek, hogy az ed­dig eredményesen érvényesülő munka- és üzemszervezési tö­rekvések nem különállóak, ha­nem komplex intézkedéseink szerves részeként szerepelnek benne. ' Az intézkedési terv fő feje­zetei a következők: A GYÁRTÁS és a gyártmá­nyok korszerűsítésével párhu­zamosan 2—2,5 százalékos faj­lagos anyagmegtakarítást tűztünk ki célul. A korábbi tőkés relációból származó anyagokat fokozatosan szocia­lista országokból szerezzük be. Tavaly — az addig főleg NSZK eredetű — nyerspapír 10 százaléka már az NDK-ból származott, és ezt az arányt az idén legalább 30 százalék­ra szeretnénk növelni. A melléktermék- és hulla- dékanyagok komplex hasznosí­tása is tovább folytatódik. A kórházakkal együttműködve begyújtjuk az elhasznált és archivált orvosi röntgenfilme- ket az ország egész területéről és ezekből évenként mintegy 2—5 tonnányi ezüstöt tudunk visszanyerni, 7—9 millió fo­rint értékben. A hulladék­anyagok feldolgozása tapasz­talatok szerint elsősorban a termelő szférában valósítható meg, részben technológiai, részben szervezeti okok miatt. Az ilyenfajta értékmentés népgazdasági szinten olyan kincsesbánya, amely ma fel­mérhetetlen gazdagságú. Saj­nos, a MÉH-vállalatok csekély lehetőségein, a feldolgozási technológiák avuíitségán a to­vábbiakban sürgősen változ­tatni kellene. Addig is, amíg ez népgazdasági szinten nem megoldott, a nemes cellulóz értékesítését, a hulladékokból visszanyerhető nemesfémek kioldását magunknak kell megvalósítanunk. Ez más te­rületen, más gazdálkodó szer­vek számára követendő, még akkor is, ha fejlesztési alapot köt le, vagy bankhitelt igé­nyel. A FAJLAGOS energiafel­használás csökkentése, a hul­ladékenergia fokozott hasz­nosítása továbbra is döntő. Tavaly az energiaosztályunk dolgozói felajánlották: meg­szervezik az „energia-őrjára­tot”, amely azóta is sikere­sen működik. A korábban említett energiamegtakarítá­son kívül a fajlagos energia­felhasználásunk 14,1 száza­lékkal csökkent, de még to­vábbi tartalékaink is vannak. Nagyon fontos a jövőben, hogy az üzemellátást és újra­indítást munkaszervezési szempontból is körültekin­tőbben kezeljük, hiszen pél­dául az év végi ünnepek mi­MANAPSÄG, úgy érzem, egyetlen gazdasági vezető sem „panaszkodhat”, hogy ke­vés a feladat. A külgazdasági tényezők, különösen a tőkés- világot megrázó infláció hatá­sát megérzi az egész gazdasági élet, de különösen egy olyan exportérzékeny vállalat, mint a FORTE, ahol 3—4 millió dollár értékű, tőkés import­anyagot dogozunk fed. Ebből elégítjük ki az 5,5 millió dol­lár körüli tőkés- 3,5 millió rubel értékű szocialista ex­portot és természetesen a bel­földi fogyasztókat. A tőkés- i mportan yagarak robbanás- szerű emelkedése —a korábbi több éves folyamat tetőzése­ként — 1973 őszén következett be. Ennek alapján érthető, hogy vállalatunk már e folya­mat kezdetétől az ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodás le­hetőségeit kutatta. Munka- és üzemszervezési tervünket, egész prémiumrendszerünket az an yagmegtakarításra, a bel­ső szervezet továbbfejleszté­sére, a termelési mechaniz­musok korszerűsítésiére hasz­náltuk fel. KONGRESSZUSI és felsza­badulási versenyünk is erre a koncepcióra épült. Ennek so­rán döntően nyersanyag­megtakarítással 23,2 millió fo­rintos költségcsökkentést ér­tünk el. Tőkés importot feles­legessé tevő felajánlásunk 368 ezer dollár összegben realizálódott. A f edajánlott félmillió dolláros export-túl- teljesítéssed szemben 1,3 mil­lió dollárt sikerült teljesíteni s több mint 300 ezer forint ér­tékű energiát takarítottunk meg. A kongresszusi felajánlá­saikat a vállalat dolgozói, szo­cialista brigádjai tehát becsü­lettel teljesítették. Ezek utár érthető, hogy az MSZMP KE 1974. december 5-i határozata vállalatunknál nem azt jelen­tette, hogy áit kell állnunk ta­karékosabb, racionálisabb gaz­dálkodásra, hanem — a hatá­rozatnak megfelelően — eddi­gi elképzeléseinket, tervein­ket kellett tovább fejleszteni, A nehézipari miniszter még januárban utasította a válla­lat vezetőit komplex intézke­dési terv kidolgozására. El­képzelésünk vázlatát átadtuk szocialista brigádjainknak és a KlSZ-alapszervezeteinknek hogy a szocialista brigádérte­kezletre gyűjtsék össze elgon­dolásaikat, javaslataikat. A2 intézkedési terv az éves ter­vünk része és dolgozóink min­den hasznos javaslatot is tar­talmazza. Külön érdekessége Válíalatvezétők fóruma 0 Az átgondoltság kifizetődik . közgyűlésein? — A gazdálkodás fő tenden­ciái várhatóan 1975-ben to­vábbra is érvényesülnek. A tőkés világválság következmé­nyei miatt azonban nagymér­tékben romlott az eredmé­nyeinket is befolyásoló köz- gazdasági háttér, a külkereske­delmi cserearány. A káros ha­tások mérséklésére a mezőgaz­daságban is számos intézke­dést kell tenni. Nagyüzemi gazdaságainknak nagyobb kö­vetkezetességgel kell munkál­kodniuk a természeti és gaz­dasági adottságokhoz jobban igazodó termelési szerkezet megteremtésén, a gazdálkodás hatékonyságának fokozását. Nagyobb gondot kell fordítani a népgazdasági szempontból rendkívül fontos termékek megtermelésére. Az érvényes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom