Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

Viera -$£jjr » K^umm 1975. FEBRUÄR 25., KEDD Barátság és oktatás Több mint 100 irodalomtör­ténész, műfordító, valamint az orosz nyelv- és irodalomokta­tás területén dolgozó pedagó­gus részvételével hétfőn két­napos konferencia kezdődött az MSZBT székházában. Az MSZBT országos elnöksége mel­lett működő orosz nyelv- és iro­dalomtanárok magyarországi szekciója által rendezett ta­nácskozást Nagy Mária, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára nyitotta meg. A többi között utalt a baráti társaság és az orosz nyelvta­nárok közötti hagyományos gyümölcsöző együttműködés­re, amely eddig főként az orosz nyelvoktatás színvonalá­nak emelésében és népszerű­sítésében hozott jelentős ered­ményeket. A mostani konfe-' rencia is az irodalom, ezen belül a magyar—orosz, ma­gyar—ukrán kapcsolatok vizs­gálatát állítja középpontba. ÚJJÁSZERVEZETT MUNKAKÖZÖSSÉG Közművelődés - széles körű társadalmi segítséggel Az MSZMP Központi Bi­zottsága tavaly márciusi hatá­rozata, majd ehhez kapcsoló­dóan a megyei pártbizottság »»eptemberi határozata hosszú időre megjelölte a közművelő­dés tennivalóit. A feladatok végrehajtásából jelentős részt vállal magára a Hazafias Népfront, abból kiindulva, hogyha népfrontba tömörülő egyének, közösségek, mozgal­mak lehetőségei széles körűek. A Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottsága tavaly decem- betben tárgyalta meg közmű­velődési feladatait és az itt el­fogadott állásfoglalások egyik konkrét megnyilvánulása volt a tegnapi, újjászervezett mun­kaközösségi tanácskozás. A népfront 1972-es, V. kong­resszusa után a megyei elnök­TV-FIGYELO Jól mulattunk. Kissé mes- ' terkélt, erőltetett címmel — I Már ez önmagában érthe­tetlen. De az még érthetet­Hóvégi hajrá -, de széllé- j lenebb “ s ős^nté\ szólv? y - nem bántam volna, ha ennek is utánajár a riporter —, hogy mes tartalommal jelentke­zett a tévé új szombat esti vidám sorozata. Az ötlet re­mek: csokorba szedni és iro­nikus-szatirikus fényben fel­mutatni egy hónap visszás­ságait. S bár ebben az első műsorban jócskán voltak olyan örök témák is, mint például az iparcikkek hasz­nálati utasításainak mulat­ságos képtelenségei — Aba Iván cédulamúzeumából is­mertük meg őket —, végig kitűnően szórakoztunk. Az aktualitást nem kell és va­lószínűleg nem is lehet szó szerint venni; nem ezen mú­lik a dolog. Az a fontos,, hogy az akár időszerű, akár nem időszerű probléma ne legyen légből kapott kitalálás vagy agyon rágott, sokszor megírt téma, ahogyan különben a Hóvégi hajrá első műsorá­nak összeállítói, Ágoston György szerkesztő és Deák István rendező is helyesen elgondolta. Jó ötlet volt, hogy a játék­ba a nézőket is bevonták. A közönség szereti az effélét, kár is, hogy az utóbbi idő­ben hiányzik a tévéből a mű­sorvezetők és a nézők hajdan oly divatos, közös játéka. Talán majd ez az új műsor alkalmat ad ennek a hiány­nak a pótlására is. Visszaesés. Megint figyel­metlen, udvariatlan volt a te­levízió. Vasárnap este nem közölte a műsorváltozás okát, nem mondta meg, miért ve­títették az Owen Marshall ügyvéd helyett az Elvtársak című filmet. Hogy a nézők ezzel a vál­tozással jobban vagy rosz- szabbul jártak, nem tudjuk megítélni, mert a műsorról levett amerikai filmet nem ismerjük. Az azonban egé­szen biztos, hogy hallgatá­sával a tévé helytelenül járt el. A műsorváltozások okait a televízióban valamikor ál­lamtitkokként kezelték és a világért sem közölték volna a nézőkkel, mi okozott a mű­sorban eltéréseket, módosí­tásokat. Szerencsére az utób­bi időben — ha nem is köny- nyen —, ezzel a rossz szo­kással felhagytak: ügyeltek arra, hogy a közönséget a változások okairól mindig tá­jékoztassák. Éppen ezért volt feltűnő a vasárnapi vissza­esés. Nem szabad hagyni, hogy ez a figyelmetlenségből, ügyet­lenségből bekövetkezett hiba ismét szokássá váljék. Érthetetlen. Szegvári Ka­talin riportjából a vasárnapi Hét-ben megtudtuk, hogy az ötvenezer forintos görgős­ekéket, amelyek annakidején olyan nagy port vertek fel Kovács András Nehéz embe­rek című filmje után, az eg­ri gyár csak ócskavasként tudta értékesíteni, darabon­ként ötezer forintos egység­árban. A riporter lelkiisme­retesen utána járt az ügy­nek, de sajnos, a legilletéke­sebb, a gyártó üzem igazga­tója nem volt hajlandó nyi­latkozni erről a különös ér­tékesítési formáról. miért került erre sor. Végül is jó a görgős eke vagy nem jó? Ez a dolog lényege. Mert ebben az esetben egészen megváltozik a helyzet. Ha ugyanis a görgős éke rossz, és rossz volt már eredeti­leg is, amikor a nagyüzemi gyártását megkezdték, nem azokon kell elverni a port, akik a rossz terméket ócs­kavasként értékesítik. Azok hibáztak, akik annakidején a gyártását elrendelték vagy hozzájárultak. A televízió ri­portja, sajnos, éppen e tekin­tetben nem tisztázta félre­érthetetlenül a dolgokat. Lehet, hogy ezért találkoz­tak a riport anyagának ösz- szegyűjtése közben annyi ért­hetetlen dologgal. ö, L. ség mellett megalakult a kul­turális és az oktatási munka- bizottság. A két bizottság te­vékenysége azonban sok te­rületen fedte egymást s ez különösen élesen vetődött fel a közművelődési pártha­tározat megjelenése után. Az egységes művelődéspolitikai munkaközösség létrehozását indokolta az a tény is, — s erről szólt többi között a tegnapi tanácskozáson Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára is —, hogy mind a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett, mind a vá- i^osokban-községekben ugyan­csak egységes munkaközösség tevékenykedik és egymás segí­tése, a módszerek kicserélése, a tapasztalatok felhasználása így könnyebben megoldható. A népfrontmozgalom lénye­géből fakad a sokoldalúság, a sokszínűség, és igénylik a legkülönbözőbb érdeklődésű emberek munkáját, tanácsát, s a népfront széles körű köz­művelődési feladatait is. A tanácskozás érzékeltette a munkaközösség jövőbeni te­vékenységének lényegét is; számos olyan gyakorlati pél­da elhangzott, antelyet érde­mes és szükséges másutt is megismertetni. Dárdai István ráckevei ál­talános iskolai igazgató a hon­ismereti-helytörténeti munka kapcsán elmondotta, ezzel a színes és érdekes munkával már az iskolás gyerekek meg­ismerkednek, és lelkes foly­tatói lesznek felnőtt koruk­ban is. Tamási Jánosné, a Pest megyei Könyvtár mun­katársa a könyvtári hálózat közművelődésben betöltött szerepéről beszélt. Dániel Kornél festőművész, a zebe- gényi Szőnyi István Emlék­múzeum igazgatója figyel­meztetett arra, a segítés elő­feltétele azoknak a területek­nek a feltérképezése, ahol a segítésre a legsürgősebb szük­ség van. Rudolf Ottó, a Pest megyei Pedagógus Tovább­képző Kabinet vezetője mint­egy kétszáz alkotó pedagógus segítőkészségét nyilvánította ki, Kenyér Kornélia, az SZMT Központi Könyvtárának mun­katársa a szakszervezeti könyvtárak és a szocialista brigádok szerződésben rögzí­tett kapcsolatairól, Dékány Kálmán, a MÉSZÖV munka­társa a felnőtt olvasótáborok szükségességéről, Molnár Ir­ma, a budai járási könyvtár vezetője a „ki hogyan tud se­gíteni” lehetőségeiről beszélt. Élénk érdeklődés kísérte Bagóné Magyar Hajnal isko­la- és művelődésiház-igazgató- helyettes rövid beszámolóját a bagi kísérletről, amely már több is, mint kísérlet. Az is­kola és a művelődési ház tel­jes harmóniában és számot­tevő eredménnyel műlwdik együtt a közművelődési ha­tározat szellemében. A népfront megyei műve­lődéspolitikai munkaközössé­ge első lépésként négy — tö­megpolitikai, olvasó népért, honismereti és szabad idő — munkacsoportot alakított. D. G. Pest megyei diákok képzőművészeti kiállítása Színes és érdekes kép fogad­ja tegnap délelőtt óta a váci 204. számú Szakmunkásképző Intézet kultúrtermébe érkező­ket. Ekkor ä nyitotta meg ugyanis a Pesf megyei diákok képzőművészeti alkotásaiból összeállított kiállítást Mogyo­rósi Kálmánná, a Pest me­gyei KISZ-bizottság munka­társa. A képzőművészeti kiállítást — amelyre szinte valamennyi Pest megyei gimnázium, szak- középiskola, szakmunkásképző intézet tanulói elküldték mű­veiket — joggal tekinthetjük az ötödik országos diáknapok Pest megyei nyitányának is. A tárlat — és egyben pályázat — fontos feladata volt a te­hetséges fiatalok felkutatása. A műveket pedig elsősorban ötletgazdagság jelldmzi. Visz- szatétő motívum hazánk fel- szabadulása, a szocialista tár­sadalom fejlődése. Festmé­nyek, grafikák, rajzok, intar­ziák, kerámiák, különféle for­májú és tartalmú építmények dicsérik a fiatalok ügyes munkáját, jó kifejezőkészségét. Láthatunk itt gyufaszálakból készített Eiffel-tornyot, érde­kes haiómodellt, bizonytalan és határozott kézzel megmin­tázott festményeket. Különö­sen látványosak a nagykőrösi óvónőképző bábfigurái. A festmények közül talán az aszódi Petőfi Sándor Gimná­zium tanulójának, Ladócsy, Lászlónak két portréja a leg­szemléletesebb. A szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium diákjai is érdekes formában, jó színárnyalatokat felhasz­nálva készítették el szenténd- rei motívumokat magukba ve­gyítő képeiket. A kiállítást szemlélve az is kitűnik: a fiatalok gondolat- és érzésvilágában ez az idő-, szak a tapasztalat-, ismeret- szerzés ideje. Szavaik nyomán az is érezhető: mindannyian szívesen választanák élethiva­tásuknak a művészetet. Ám a művészi kifejezésmód követel­ményei magasak, nehezek. Nem elég az elgondolás. Szak­avatott kézre, jó megfigyelő­készségre, adottságokra, vagyis tehetségre van szükség. Így ez a kiállítás erőpróba is: feltár­ja az eredményeket, ráéb­reszt a hibákra. Mert a beér­kezett alkotásokat szakértők­ből álló zsűri értékeli, es kivá­lasztja közülük azokat, ame- Ivek majd áprilisban Szege­den — az országos kiállításon — képviselik megyénket. V. F. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Irodalom és festészet találkozásai Jókai varázsa — Grafikus és költő együttese — Ráckevei fotójegyzetek színházi estek SarkacfP*Imre drámájának felújítása a Madách Kamara Színházban évfordulóján a Petőfi Irodal­mi Múzeum JŐKAI-KAMARA­KIÁLLlTAST szervezett tiszteletére. Azon­nal megnövekedett a kicsit megkopott Károlyi-palota lá­togatottsága. öregek és gye­rekek állnak meg lila/tintával írt levelei, ásványgyűjtemé­nye és könyvszekrénye előtt, nézik Réti István róla ké­szült intim portréját. Mást is. Verescsagin festményét, melyet Jókai Mórnak ajándé­kozott; egyik rangos tájké­pét. Tudjuk, habozott, festő legyen vagy író. Jól válasz­tott, de a tárlaton látható rajzai, képei nem' merő ku­riozitások, hanem művek. Meggyőzően igazolják, ha történetesen a képzőművé­szet útjára lép, ott is mara­dandót alkotott volna Mun­kácsy Mihály romantikus el­lenpontjaként. Jókai fogadott unokájának, Feszty Árpádnénak lánya: Feszty Masa, ma is élő Jókai- családtag, aki a megnyitó díszvendégeként emberileg is, irodalomtörténetileg is fontos dokumentumot jegyzett a ven­dégkönyvbe: „Egész életem­ben attól féltem, hogy meg­érem az öregkort. Romanti­kusan, fiatal koromban sze­rettem volna meghalni, le­hetőleg tüdőbajban, mint Jókai hősei és hősnői... ... Nem kell mondani, mint ér­zek én, kis porszem, akinek kezét minden reggel egy fél­óráig szeretettel szorongatta, az óriás keze a pici 4—5 éves gyerekkezet, — amikor a ró­zsákat figyelte reggel. Kinyíl- tak-e a tegnapi bimbók? Nem történt-e baja egy kis ma­dárfészeknek ?”. DIÖSY ANTAL KÉPEI A vízfestészet Párizsban is nagydíjat kapott mestere, Diósy Antal Munkácsy-díjas akvarellista most 80 éves, A budapesti Csók István Galé­riában bemutatott képei ér­zékeny hangvételű, rejtett szépségeket feltáró festőről ta­núskodnak, aki a részletek elfelejtett varázsát tárja fel a Balaton kincsestárából, kerti virágok nyáridéző özönéből. Olyan érzékeny, olyan finom minden gesztusa, hogy egy- egy motívuma éppen ezen emberi, festői elmélyülése miatt egész világ, mely szo­bánk falán belső otthonunk­ká válik. PAPP OSZKÁR TŰZZO­MÁNCAI Ma már csak a képzelet és a mesterség magas fokú gya­korlásának tartós kapcsolata járhat művészi eredménnyel, erről győződhettünk meg a budapesti Fényes Adolf Te­remben e tűzzománcok bemu­tatásakor. Ehhez járul a szé­les ismeretanyag, elmélyülés és a tűz színárnyalatokat ter­mő szövetsége. Egyenletes kollekció, olyan sorozat, me­lyet magas szakmai igény, szigorú szelekció szerkesztett tárlattá. A ú^riációgazdagság és kiváló formaérzék ötletek­re és meghódított képi gon­dolatokra épít. A kísérletezé­sek tárházában igazi telitalá­lat a Színes fejek, a Fekete felhő, a Lepketánc feszült fi­nomsága. _ KISS ATTILA GRAFIKAI Kist Jn1* Lapunk vasárnapi mellék­leteiben többször szerepelt grafikákkal Kiss Attila, aki költőfeleségével, Várnay Deá- val együtt közösen szerepel a Józsefvárosi Galériában. A költészet és festészet e csalá­di összefogásából Kiss Attila rajzai és festményei heves felderítő szándékkal rohamoz­zák a képzőművészet új lehe­tőségeit és a mai fiatalság képes rendszerré gyűjtött életérzésének eredőit. A kata­lógusban olvasható Várnay Dea-versek a műfaj szilárd ajtaján kopogtatnak; ígéretek, FŐTÖK A PINCÉBEN A költészetet hívják segít­ségül a Ferencvárosi Pince­tárlat képei is. A közös alko­tó Székely György, aki őrségi és ráckevei fotójegyzeteiben saját versének hangulatához társít kiválasztott- élettöredé- keket. Ezek elmélyültek is, ki­véve a lakótelepi részleteket, melyről joggal írta a sziget- szentmiklósi tárlatlátogató, Schüssler Csaba: szürkék, egyhangúak. Pedig itt is nyí­lik, virágzik a líra. csak a képnek meg kell találnia szenvedélyes útkeresésében. Losonci Miklós i Jókai — nagy úr a szívek­ben. Kellemes óriás. Míg élt: szerették, halála után is a könyvtárak sztárja maradt, műyeit milliók olvassák. Gyönyörködve, mesetörténe­teitől megittasulva, gyógy­szerként. Születésének 150. Elveszett paradicsom ló műnek, mint nemzedéki önvizsgálatnak és vallomás­nak. A bevezetőben feltett kérdésre — kinek is o drá­mája ez tulajdonképpen? — ma talán így válaszolhatnánk: az eltékozolt élet, s a késő öregkorban is megőrzött al­kotó képesség szembesítésé­nek drámája, az újrakezdést mindig r lehetségesnek tartó hit drámája. AZ ELŐADÁSON azonban Szirtes Tamás rendezéséből sem ez, sem a hajdani pokol­járások gyötrelmes tüze nem sugárzik. Szirtes nem érzéke­li Sarkadi mélyebb élmény- rétegeiit, megelégszik a cini­kusra formált Zoltán és a bölcs öregre redukált Sebők Imre bemutatásával, s ezáltal az egész bonyolult és mélysé­gesen megrázó konfliktus in­kább holmi nemzedéki össze­ütközés, valamiféle sápadt, tandráma szintjén reked meg. » Az előadásnak nincs igazán központi hőse. Mensáros László Sebők Imréje csak azért emelkedik ki az együt­tesből, mert ő érez rá legjob­ban a figura egyik lehet­séges megfogalmazásának szí­nészi eszközeire. Sztankay István Zoltánjából pedig ép­pen az az életre-halálra me­nő játék hiányzik, amely a 1 cinikus, kiégett felszín mögött megéreztetné a figura gyöt­relmeit és megrendülését el­hibázott élete talán utolsó. Igaz érzelmi vihara fölött. Pi­ros Ildikó alkatilag ugyan ki­tűnően megjeleníti Mirát, de ez a lány sokkal több annál a repeső, tiszta ázívű, félig még kamasz teremtésnél, aki­vé játékában válik. A HAHÓM FÖ ALAK MEL­LETT nem sokkal jobban megoldottak a mellékfigurák sem. Így, sajnálatos módon, a felszabadulás utáni magyar drámaírás egyik legértéke­sebb müve sem valódi érté­keit nem tükrözi ebben az előadásban, sem a felújítás indokoltságáról nem győz meg. Takács István Simeon még csak a küzdelem önmarcangoló, vad erőket" fel­szabadító képét rajzolja meg. Hőse, Kis János még a hal­ványan megcsillanó reményig sem jut el. Sebők Zoltán vi­szont épp eat a reményt kap­ja meg Mirától, s talán ez, meg az apjából sugárzó élet­erő és bizakodó bölcsesség se­gíti majd át a krízisen, őrzi meg az életnek, az újrakez­désnek. Ám ez még mindig csak az egyik rétege az Elveszett pa­radicsom drámai mondaniva­lóinak. Mert van egy másik, s nem kevésbé fontos vonulata is. Ezt viszont igazából csak a többi Sarkadi dráma, meg az utolsó életszakaszban írott prózai művek ismeretében tekinthetjük át. E művekben Sarkadi tulajdonképpen egy nemzedék morális problémái­val viaskodik. A nemzedék életkora eléggé nehezen meg­határozható; belefér a Sarka- dié, az ekkor (1961-ben) negy­venéveseké, de az apáké, s a fiúké is. Ennek a — később a „fényes szelek” nemzedéké­nek nevezett — generációnak súlyos megpróbáltatások ju­tottak osztályrészül, de az életigenlést és alkotásvágyat végül is semmiféle erő nem tudta legyűrni bennük. Nagy pokoljárásaiból Sarkadi is fel-1 emelkedőben volt, amikor élete egy tragilcus és ostoba szerencsétlenség villanásában véget ért. , AZ 1961-ES ŐSBEMUTA­TÓKOR még friss volt az író halálának döbbeneté színpa­don és nézőtéren egyaránt. Azóta eltelt tizennégy év, s most ugyanaz a színház ugyanazon a színpadon fel­újította a drámát. Ami haj­dan egyértelmű volt, az író ön- és nemzedéki vallomása, útkeresése, ma már kevésbe uralkodó mondanivalója az Elveszett paradicsomnak. Konfliktusok, gondolatok, jel­lemértelmezések némiképp el­tolódtak, átalakultak. A drá­ma ma inkább tűnik elvon- tabb morális kérdésekről val­KINEK A DRAMAJA az Elveszett paradicsom? Sebők Zoltáné, a harminchárom éves korára mindent elért agysebé­szé, aki egy későn és szak­szerűtlenül végzett magzatel- hajtási műtéttel megöli a sze­retőjét, s a törvényes eljárás megkezdése előtt pár napra az apjához utazik, és ott ta­lálkozik azzal a lánnyal, Mi- rával, akiben, megismeri az igazi, tiszta boldogságot, de már későn, mert épp csak be­pillanthat a paradicsomba, s máris elveszti azt? Vagy az apáé, Sebők Imre nyugdíjas tanáré és tudós kertészé, akinél hetvenötödik születésnapjára összegyűlik a család — Zoltánon kívül idő­sebbik fia, Gábor, s lánya, Klári, meg a menye, Eva, s a veje, Jóska —, s akinek ezen az ünnepélyes találkozón kell megérnie, hogy széthullik a família, zsákutcába fut a gye­rekei élete? Könnyű volna a kérdésre azt válaszolni: tulajdonkép­pen a szembesülő életformák, életmódok drámája Sarkadi Imrének ez a már csak halá­la után színre került műve. Hiszen világos: Zoltán kiégett, önpusztító cinizmusával ap­jának a munkában, az élet értelmességében és hasznossá­gában bízó ereje, humanizmu­sa perel. S az is világos, hogy az Erdélyből látogatóba érke­zett rokonlány, Mira, a maga tiszta emberségével, hitével, megváltó szeretetévél az öreg Sebők világa felé vonzza Zol­tánt. a megpróbáltatásokon is, a tévedéseken is túlemelked­ni képes emberi erőfeszítés, az újrakezdés lehetőségét nyújt­ja neki. Akkor hát erről szólna az Elveszett paradicsom? ERRŐL IS. Mert Sarkadat élete utolsó szakaszában, a dráma írása idején, 1961-ben, kétségtelenül erősen foglal­koztatta a helykeresés, a vi­lágban való értelmes tevé- kenykedés problémája. Előző drámája, an alig valamivel korábban született Oszlopos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom