Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
1975. FEBRUÁR 23., VASÁRNAP Ud'iiai) Fehér nutriák Ritka különlegességnek számító fehér nutriafajtát tenyésztettek ki azerbajdzsáni szakemberek. Az állatok szőrméjét a nyestprémnél is értékesebbnek tartják, s világszerte szívesen vásárolják. A nutria — vagy más néven: hódpatkány — bundájának gyapjúszőre egyébként kékes színű, fedőszőre pedig geszte- nyebarna szokott lenni. A nutriáknak puha, tömött, / tartós és könnyű szőrméjük van, amely a mókusénál kétszer, a házi nyúlénál 10—15- ször tovább viselhető. A telepeken felnövő nutria — a többi prémesállattól eltérően — nem igényel drága takarmányt, mégis jó minőségű prémet ad, így érdemes tenyészteni, figyelembe véve a nagy szaporaságát is. A kifejlett állatok súlya 3—3,5 kilogramm, húsuk ehető. Bánásmód a tápanyaggal Több műtrágya — nagyobb termés Az utóbbi években a műtrágya-felhasználás Magyarországon is — a világszerte tapasztalható tendenciához hasonlóan — rohamosan emelkedett. Az 1 hektár szántó-, szőlő- és gyümölcsterületre felhasznált műtrágya átlagos mennyisége hatóanyagban 1960-tól 1972-ig 31,6 kg-ról 202 kg-ra növekedett. Ebben az évben várhatóan kétszer any- nyi műtrágyát igényel a mezőgazdaságunk, mint 1969-ben, ami hatóanyagban 1,5 millió, kereskedelmi súlyban pedig 4,5—6 millió tonna műtrágyának felel meg. Nyilvánvaló, hogy a műtrágyaigény ilyen gyors növekedése mellett a nagyobb mennyiségek tárolása, kezelése és kiszórása a mező- gazdasági üzemeknek egyre nagyobb problémát jelent. Vagonból tárházba Az ömlesztett műtrágyák raktározására kétségtelenül a megfelelő méretű központi tárházak a legalkalmasabbak. „Megfelelő méret” alatt a legalább 22—24 méteres szélességet és az 1000—2000 m2-es hasznos alapterületet kell érteni. Ilyen tárházakban egyszerre 3000—6000 tonna műtrágya tárolható, ami évi 2,5- szeres forgással számolva 7500—15 000 tonna műtrágyaátfutásnak felel meg (ez 10— 20 ezer hektárnyi földterület számára elegendő). A műtrágya-tárházat lehetőleg iparvágány mellé kell telepíteni. Természetesen közút mellé is építhető, de iyenkor számolni kell az átrakások okozta nehézségekkel, ami rontja a gazdaságosságot és igen jó szervezést kíván. Keverés — tudományos alapon A vagonokban a helyszínre érkező műtrágyák kirakása homlokmarkolós rakodógéppel vagy folyamatos üzemű csigás rakodóval történhet. A zsákos műtrágyák kirakása és továbbítása rakodólapos, emelővillás targoncával végezhető. A tárháznak elengedhetetlen tartozéka többféle mobil szállítószalag, amelyek a betárolásra, a tárházon belüli anyagmozgatásra szolgálnak. Kiszórás élőt* a műtrágyákat — az igényeknek megfelelően — elő kell készíteni. Ez a művelet őrlésből, illetve a különféle műtrágyák mechanikus összekeveréséből áll. Ám figyelemmel kell lenni arra, hogv az ammóniumnit- rát tartalmú műtrágyák szuperfoszfáttal és kálisóval nem keverhetők össze, és hogy a P- és K-műtrágyák csak az ammóniumszulfátot „tűrik el”. Azt sem árt tudni, hogy csak a szemcseeloszlás szempontjából hasonló, granulált műtrágyaifélesógek keverhetők, azok ugyanis nem válnak szét a rakodás, a szállítás és a kiszórás során. Sózás a földeken A kiszórás fontos műveletéhez alkalmazandó gépet mindenkor a kijuttatandó műtrágya fajlagos mennyiségét — hektáronkénti kilogramm — és a műtrágyázás jellegét figyelembe véve keil megválasztani. A legnagyobb mennyiségű műtrágya a betakarítás utáni időszakban, ősszel, alaptrágyaként kerül kiszórásra. Ilyenkor a tehergépkocsival kombinált mű- tárgyaszóró gépek teszik a, legjobb szolgálatot. A kis- és közepes adagú műtrágyák talajfelszínre juttatása elsősorban kisebb fajlagos talajnyomású, vontatott gépek alkalmazásával célszerű. Ezek a műtrágyának a tábláig való szállításához nem vehetők igénybe, ezért a táblaszéli gépesített feltölté&ü- ket a szórás helyének közelében kell megoldani. A talajelőkészítéssel vagy vetéssel egyidejű műtrágyázás — elsősorban a kapásnövényeknél — a vető- és rpag- ágykészítő gépekkel kombinált műtrágyaszóró adapterekkel végezhető. Fej trágyázás céljára viszont a légi úton való kiszórás a legmegfelelőbb. Aki egy kissé utánaszámol, könnyen rájöhet, hogy milyen jelentős gazdálkodási tartalékok rejlenek a műtrágyakezelés helyesen kialakított technológiájában. A legalkalmasabb változatok kidolgozásával — a téma népgazdasági jelentőségét is figyelembe véve — szakemberek egész csoportja foglalkozik a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben. Blahó István Gazdálkodás — vizekben Tenyésztés és tervek Pest megyében Pest megyében a horgászegyesületek intenzíven hasznosítják a természetes vizek adta lehetőséget, s a Kék Duna Halászati Termelőszövetkezet a Duna Pest megyei szakaszáról évente 7—800 mázsa halat fog ki. S ha már a természetes vizeknél tartunk, említsük meg, hogy a szövetkezet évről évre 500 ezer csukadvadékot és 42 mázsa kétnyaras pontyot helyez ki a Nagy-Dunába. Az ivadékot a gyomai Viharsarok Htsz-szel közösen nevelik. Ivadékok milliószám A Kék Duna tagjainak száma harminckettő. A természetes vizek között tartják nyilván a víztározókat, melyeknek felülete 172 hektár, s ebből 84 hektárt a jászkarajenői Űj Barázda Tsz kezel. A gazdaság kizárólag tenyészhalak nevelésével foglalkozik, évi termelése 1 millió 200 ezer darab egy-, illetve kétnyaras tükör- pontyivadék. A MOHOSZ kezelésében Gombán, Örboty- tyánban és Valkón vannak víztározók. S itt említhetjük a kavicsbányák helyén keletkezett tavakat, amelyeknek vízfelülete 355 hektár s ebből 300 hektár Délegyházán található, szintén horgászkézen. Egyébként a megye területén működő két horgász intéző bizottság — a soroksári és a nagydunai — szintén foglalkozik ivadékkihelyezéssel s évente 500 mázsa pontyot juttatnak a természetes vizekbe. A két intéző bizottság 30 ezer tagot tart nyilván. A területi adatokat egészítsük ki azzal, hogy a Nagy- Duna termelőszövetkezeti kezelésben levő vízterülete 4870 hektár — 1005 hektár közös használatban a MOHOSZ-szal s két és fél ezer hektár a horgászvizek területe. Emelkedő fogyasztás Hazánkban 1938-ban még csupán fél kiló hal jutott egy főre, 1972-ben már 22,2 kg hal fogyott. Az Országos Halászati Tanács tervei szerint 1980-ra az importtal együtt — 4—5 kilogramm személyenkénti halfogyasztásra kell számítani. Mindebből kitűnik, hogy természetes vizeink aligha lennének képesek ennyi halat adni, mind nagyobb szerep jut tehát a tógazdasági haltenyésztésnek. Pest megyében 278 hektáron üzemel ilyen, ami elég csekély, ha összevetjük azzal, hogy összesen 7946 hektár a halászati hasznosításra alkalmas vízterület. A tógazdasági terület nagyobb része — 137 h — a termelő- szövetkezetek birtoka, 85 hektár az állami gazdaságoké, 31 hektár a soroksári Duna-ág horgászaié és 25 hektár a FAO-támogatással tavaly létrehozott Százhalombattai Temperáltvízű Halszaporító Gazdaság kezelésében van. Nyilvánvaló, hogy a gyors ütemű hústermelésben is igen nagy jövője van a halászatnak. Vitamin a húsban Alighanem jó néhányan emlékeznek még arra az Ötszemközt műsorra, amelyben Munkásvédelem a határban A mezőgazdaságban dolgozók rendszerint közvetlenül ki vannak téve a levegő hol túlzott felmelegedésének, hol erős lehűlésének, a kisebb-nagyobb mértékű légmozgásnak, az ezzel együtt gyakran felkavarodó por és a többrétegű ruházatot is átjáró nedves levegő ártalmának. Mindezek ellen elsősorban a hagyományos egyéni védőöltözetek, munkaruhák nyújthatnak védelmet. Ezenkívül egyszerű megoldásokkal, amelyek rendszerint házilag kivitelezhetők, ugyancsak sokban javíthatók a munkakörülmények. Így több-kevesebb védelmet nyújthat az ésős, hideg időben is kint, és tartósan egyhelyben dolgozóknak — például növényágyba kis növénykéket tűzdelőknek — a föléjük leállított léc, vagy műanyag- cső-vázra kifeszített műanyag-fóliasátor. Az átázás ellen jól védhet az akár fóliaívekből összehegesztett, /agy műanyagzsákokból kialakított esőköpeny, csuklya. A por és más levegőben kavargó szennyeződés belélegzése legegyszerűbben a száj elé kötött, tiszta, vattaréteggel bélelt kendővel kerülhető el. Vitray Tamás a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát állami díjas igazgatóját, dr. Burgert Róbertét látta vendégül. Az országos hírű szakember akkor említette a baromfitenyésztésről szólva: „Ennél ma Magyarországon nem termel húst gyorsabban egyetlen ágazat, illetve talán még a hal gyorsabb, az fogja majd megverni egyszer, ha azt jól kézbe fogják”. A táplálkozásélettani oldalról szemlélve a kérdést, dr. Dobrai Lajos, az Országos Halászati Felügyelőség igazgatóhelyettese írja egy tanulmányában: a zsírban szegény, könnyen emészthető, ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag halhús jelentősége növekedni fog. Hazánkban az egy főre jutó napi húsfogyasztás 150—160 gramm, amit további nyolcvan grammal indokolt emelni, az egészséges táplálkozás kívánalmai szerint. A 230 grammos fogyasztás egy évben 840 ezer tonnára rúg összesen, s ennek 8 százaléka — a Szovjetunióban 25 százalékos az arány — lehetne halhús. A mai 20 ezer tonnás árutermelést ez esetben 67 ezer tonna fölé kell emelni. A dolog gazdasági oldaláról annyit, hogy az Országos Halászati Tanács idei első ülésén bejelentették: a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben a tógazdasági műtrágyázás olyan rendszerét dolgozták ki, amellyel 1974-ben hektáronként 36,7 mázsás hozamot értek el, 70 mázsa búza és 19 mázsa műtrágya fel- használásával. Az egy kiló halhúsra jutó önköltség ilyenformán 10 forint alá esett. Patakvölgyben tógazdaság A fejlesztési helyi lehetőségekről Gelencsér Endrét, a megyei tanács halászati felügyelőjét kérdeztük. Elmondta, hogy a halhús fogyasztásának növekedése arányában kell korszerűsíteni a termelést, új technológiai rendszer bevezetésével megteremtve a fejlesztés feltételeit. Javítani kell a termelők érdekeltségét, s más téma: gondoskodni a természetes vizek horgászati hasznosításáról, ami egyben ezreknek kínál hasznos és egészséges időtöltést. A megye tógazdaságainak fejlesztése behatárolt, a Vízügyi Igazgatóság által kidolgozott terven belül 1003 hektár területet talált alkalmasnak — a vizsgált 1010-ből — halászati hasznosításra. A tervben tógazdaságok létesítésére tesznek javaslatot Dunakeszi és Újpest határában, azaz a mogyoródi patak völgyében, a zsámbéki patak völgyében, körtöltéses, illetve völgyzárógátas rendszerű tógazdaság kiépítésével. Hasonló módon új tavak hozhatók létre Tárnokon a Benta patak völgyében, Nagymaroson a Malompatak völgyében — itt pisztrángtenyésztést javasolnak —, Alsógödön, Bián és Alagon a meglevő halastavak felújítását és bővítését tűzik célul. A tervezett tógazdaságok közül a biai és a malomvölgyi tavat már elkészítették. A termelőszövetkezetek szintén új tavak építését és a meglevők korszerűsítését tervezik. A jászkarajenői gazdaság a kedvező vízellátási lehetőségeket — amit a Tisza- csatoma kínál — hasznosítva 300—400 hektáros tógazdaság kiépítését tervezi. Százhalombatta szállít A megye távlati haltenyésztésének fejlesztési tervét egy megalakítandó gazdasági bizottság dolgozza majd ki, de annyi máris bizonyos és biztató, hogy a szükséges ivadékot a százhalombattai Tem- peráltvizű Halszaporító Gazdaság máris a termelők rendelkezésére bocsátja, s képes kielégíteni az egyre növekvő igényeket is. A. Z. TECHNIKA KÖZELEDIK A TAVASZ, MIND INKÁBB BENÉPESÜL A HATÁR. EZÉRT IS TE-. MAJA a mezőgazdaság E HETI TUDOMÁNY—TECH-. NIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKNAK, AMELYBEN ÚJDONSÁGOKRÓL, S HASZNOS TUDNIVALÓKRÓL ADUNK SZAMOT. Fásítás futóhomokon Felére-harmadára csökkenthetők a védő erdősávok homokon való telepítésének költségei azzal az új eljárással, amelyet a Szovjet- Üzbekisztánban működő Közép-ázsiai Erdészeti Kutató- intézet dolgozott ki. Az újítás lényege egyszerű: a fűből és ágakból készült szokásos védőpalánkok helyett homokgátakat alkalmaznak. Ezeknél felhalmozódik a szélhordta homok, közöttük pedig — mint kitűnt — kedvező mikroklíma keletkezik. A telepítési övezetben nem szárad ki a homok, a csemeték pedig az első két évben szélárnyékban vannak. Az űj módszer lehetővé teszi a futóhomok megkötésével és erdősítésével járó összes folyamatok gépesítését Föld alatti talajművelők Egy éy — 19 tonna föld A talajt benépesítő élőlények legismertebbike a földi giliszta. Jóllehet feltűnés nélküli, rejtett életet él, az emberek már régóta ismerik. Az első feljegyzéseket az ókori görögöknél és rómaiaknál találjuk róla, ezek közel négyezer évvel időszámításunk előtt íródtak. Tudományos alapossággal először Charles Darwin, a nagy természettudós foglalkozott a földi giliszták tanulmányozásával, ő volt az, aki elsőként mutatott rá a talaj minőségének megjavításában betöltött szerepükre. Azt is kiszámította, hogy a földi giliszták egy év leforgása alatt egy árnyi (10x10 méteres) területen 7— 19 tonna földet mozgatnak meg! Kiderült, hogy az állat élettevékenysége nagyban hozzájárul a talaj fizikai és vegyi tulajdonságainak megjavításához: emeli a szemcsézettséget, nitrogénvegyületekkel gazdagítja, jelentős mélységig porhanyósítja a földet, ezáltal lehetővé teszi az oxigén jobb behatolását, s így meggyorsítja a rothadó anyagok bomlását. Ennek következtében a tápanyagok gyorsabban halmozódnak fel a talajban. A felső rétegekben Egy négyzetméternyi kerti talajban a földi giliszták száma 200 körül van, erdei talajban 120—130, réten 30—150 állat található. A megművelt talaj gilisztában jóval gazdagabb a műveletlennél. Á legtöbb giliszta a tallaj felső rétegeiben él. Egy hektár földön egy méter mélységig a földi giliszták száma 150 ezertől 2 millióig változik. Életterük nem haladja meg az 5—7 méteres mélységet. Legfürgébben és leggyorsabban a felületi rétegben tartózkodó giliszták mozognak, amelyek folyosóikat függőleges irányban percenkénti 9— 13 cm-es sebességgel ássák, vízszintesen pedig 7—16 cm-t haladnak. A talaj alsó rétegeiben élő állatok haladási sebessége csak 1—2 cm percenként. V. K. Balujev szovjet tudós érdekes kísérletsorozattal állapította meg, hogy a giliszták jelenléte miként befolyásolja a gabonafélék terméshozamát. Egyforma edényekben, tökéletesen azonos körülmények között termelt búzát; abban az edényben, amelyben nem volt földi giliszta, 100 gramm búza termett; amelyben néhány giliszta volt, 116 gramm termést hozott; a 16 gilisztát tartalmazó edény búzahozama 182 grammot tett ki! Ellensége a víz Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a földi giliszta kártékony, mivel pusztítja a fiatal növények gyökérzetét. Megállapították, hogy ezek a károk elenyészően csekélyek, mivel a giliszta inkább csak a növények elhalt és bomlásban levő részeit kedveli, ebből pedig mindig elegendő található a talajban. Néha tanúi lehetünk, hogy a földi giliszták tömegesen előbújnak a földből. Ez főképp kiadós eső idején következik be, amikor a talajvíz szintje magasra emelkedik. A víz elárasztja a föld apró üregeit, kiszorítja belőlük a levegőt, s így a gilisztákat a megfulladás veszélye fenyegeti. Á földi giliszta egyébként teste egész felületével lélegzik. Negyven fajta A földi gilisztákat a talajban igen sok ellenség pusztítja, közismert azonban nagy szaporaságuk is. Különleges regenerációs képességük lehetővé teszi, hogy testük levágott vagy letépett részét rövid időn belül pótolják. Hazánk területén mintegy negyven földi gilisztafaj él. Legismertebb közülük a 20— 30 cm hosszú, közönséges földi giliszta. A földi giliszták mindegyik faja bizonyos talajnemhez van kötve. így a fe- káliákkal átitatott talajban, főképp a trágyában, lelhetjük meg a vörös gilisztát. A hazánk határain túl élő földi giliszták közül érdemes még megemlékezni a Földközi-tenger mentén honos legnagyobb európai gilisztáról, amely 1 méter hosszúságúra is megnő. Ausztráliában 2 méter hosszú földi gilisztafaj is él, amely a talajba vájt üregekben „lakik”, s onnan kikerülve tehetetlen. B. I.
