Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
1975. FEBRUAR 23., VASÁRNAP vÄop Ember a mezsgyén Határjelölő földcsík, így adja meg az értelmező szótár a mezsgye magyarázatát. Azaz, aki a mezsgyére lép, se egyik, se másik földtáblát nem tapodja. Aki a mezsgyén áll, már nincs a tőle jobbra eső parcellán, de még a balra levőre sem jutott el. A mezsgye keskeny. Előbb utóbb valahová le kell lépni róla. Minden második Pest megyében az iparban dolgozók közül minden második ember eredetileg mezőgazdasági foglalkozású volt. — Apámék öt hold földön gazdálkodtak, ahogy errefelé mondogatták „se-se” család, se tehetős, 6e nagyon szegény, fölneveltek bennünket, négy gyereket. Nekem már nyolcéves koromban dolgomat kellett tenni otthon, mikor mit osztottak rám, megetetni az apró jószágot, sarabolni a kertben, zöldet szedni a kacsáknak, megvágni, korpával keverni, ilyesmi. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem idegen tőlem a föld, a jószág. Galgagyörkön ülök, szemben Kovács Károlynéval, délelőtt van, amit kellett, elvégzett. Megígértem, beviszem a gyárba, Ikladra, az Ipari Műszergyárba, ahol a héten dél- utános műszakban van, így ráérünk beszélgetni. — ötvenben születtem, ahogy apám emlegeti, cudar időkben, én voltam a négy gyerek közül a legkisebb. Mire bevégeztem a nyolc osztályt, apámék már a szövetkezetben dolgoztak, nem akadt sok választásom — Ácsán éltünk, szüleim, két (testvérem most is ott lakik — mentem segíteni nekik, amit meg magunk termeltünk, azzal hol Aszódra, hol Vácra piacoztam. Az az igazság, hogy nem akartam különösebben semmit, anyagilag sem voltunk rákényszerülve, hogy komolyabban dolgozzak valahol. Akkor változott meg az egész, amikor hatvankilenc- ben megismertem a férjemet, s hetvenben megesküdtünk. Egy keresetre nem lehet családot alapozni, de hetvenegyben szültem, azt beszéltük meg az urammal, hogy maradok ÁrpikávaL, a kisfiúval legalább egy esztendőt. Közben megint terhes lettem, ismét kisfiúnk született, Ácsán már nem nagyon fértünk el, átjöttünk ide, Györkre, a férjem szüleihez. Hetvenhárom végén azután jelentkeztem a gyárba, hathetes betanítás volt, megmutattak mindent, nem féltem, nem idegeskedtem, én már otthon megszoktam, hogy amit meg kell csinálni, azt megcsinálom. Kovács Károlyné betanított munkás, havi keresete 1800— 2000 forint között ingadozik, amikor műszakba megy, a két gyereket anyósára hagyja, az gondozza őket, de segít a háztartásban is. Munkáját kö- telességszerűen végzi, hiányozni még nem hiányzott, a jövőt így látja: — Nem tudom, maradok-e végleg a gyárban, vagy más valami lesz. Ugye, hívnak apámék, menjünk vissza Ácsára, építsünk házat magunknak, s akkor esetleg kérném magam a szövetkezetbe. Én azt sem bánnám, a dolog mindenütt dolog. A gyárban már biztat- gattak, hogy lehet tanfolyamra jelentkezni, tanulás után szakmunkás is lehetek, de most nekünk itt a két gyerek, picik még, a házépítés sem eldöntött dolog, így azután nem tervezhetek messzire, csak holnapra. A vándor megpihen Pest megye minden száz lakosából ötvennyolc az ország más tájairól érkezett, azaz betelepüld. Fejes Tibor huszonkilenc éves, a Taurup Gumiipari Vállalat Cordatic gyárának lakatosa, nős, egy gyermeke van. — Nyirgyulajon születtem, heten vagyunk testvérek, szerte az országban, ahány, any- nyifelé. Két osztályt még ott jártam, akkor fölkerekedtünk, az Izsáki Állami Gazdaságban vállaltak a szüleim munkát. Vitt bennünket a nagy szél, ami akkor fújt az országban, mert Izsákról Bajára, onnét Sarkadra költöztünk. Egy osztály itt, fél amott... Azért elvégeztem. Sőt, az ipa- ritanuló-iskolát is, igaz, azt már Hatvanban, apám az ottani cukorgyárban dolgozott akkor. Talán ez ragadt rám is, mert ahogy szabadultam, meg sem álltam Miskolcig, az egyik bátyám hívott, ő oda nősült. Onnét vonultam be katonának, kitanultam a honvédségnél a gépkocsivezetést, s amikor leszereltem, beszegődtem Jászberénybe, az Aprítógépgyárba sofőrnek. Kereng- tem a fél országban, eluntam, hazamentem Hatvanba, apá- mékhoz. Dolgozni meg Gyöngyösre jártam, a MÁV kitérőgyárban, az eredeti szakmámban voltam. — Ment, amerre vitte a kedve. Vagy a pénz? — Legtöbbet sofőrként kerestem, s látja, otthagytam. Nagy volt az idegesség. Azt azonban jól mondja, vitt a kedvem. Nem kötött semmi. Amikor belenéztek a munkakönyvembe, húzták a fölvéte- lisek az orrukat. De azért mindenütt fölvettek. Kell az ember. — Mikor jöttek ide Túrára lakni? — Hetvenkettőben. Ügy látszik, most egy időre itt ragadunk. — Nem nehéz a vonatozás be Pestre, onnét haza? — Ezt csinálja a fél falu. Megszoktam. — A Cordaticba mikor ment? — Ott már régen vagyok! Hatvankilenc óta. — Miként került Túrára? Idevaló a felesége? — Fenét! Hatvani, ott ismertem meg. Három évig jártunk együtt, akkor esküdtünk meg. A nagynénje fogadott be itt bennünket, amikor meglett a gyerek, özvegyasszony, fizetünk neki négyszáz forintot. Az a jó benne, hogy én is, az asszony is közel van a szülőkhöz, ha úgy adja kedvünk, fölülünk a vonatra, s gyerünk hozzájuk vasárnap. Ö főként, mert egyetlen gyerek. — Én innét? Maradnak tu- raiak? — Azt csal? a magasságos ég tudja. Mi köt? Talán az olcsó lakás. Meg, hogy jó a vonat, hamar benn van az ember Pesten,. Más semmi. Ez is olyan hely, mint az országban a többi. Elfelejtett állomás Pest megyében a negyven év alatti Ipari munkások negyede nem járta végig a nyolc általánost. Segédmunkás, nyáron lépett be a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárába, Valkón lakik, busszal jár dolgozni, húsz éves, L. Teréznek hívják. — Amikor a felvételnél a néni, aki intézte a papírjaimat, meghallotta, hogy csak hat osztályt jártam, azt mondta, ősszel tanulhatsz nálunk, mert itt a gyárban van' kihelyezett osztály, ahol befejezhetik az általános iskolát azok, akiknek nincsen meg a nyolc. — Ügy tudom, három osztály is működik jelenleg ... — Lehet. Nem érdeklődtem utána. A művezetőm mondta, Terus, nem lesz ez így jó, férjhez mész, s akkor vége az egésznek, jön a gyerek, nem lesz időd rá. — Mit felelt? — Nevettem. — Miért nem járta végig a nyolc osztályt? — Nem is tudom. Volt egy esztendő, amikor sokat betegeskedtem, megfáztam nagyon, tüdőgyulladásom volt, elvesztettem azt az évet, kimaradtam azok közül, akikkel addig együtt jártam, az új osztályban nem nagyon volt kedvem. — A szülei engedték? — Az úgy van, hogy engem a nagyanyám nevelt, mert az édesapám meghalt, édesanyám meg újból férjhez ment, s a mostoha apámnak már volt két gyereke. Engem ezért odaadtak a nagyanyámnak. — Tanulni szeretett. Érdekelte, amit az iskolában hallott? — Nem nagyon. Leültem tanulni, de fél óra múlva már nem bírtam, álltam föl, mentem a határba. Azt szerettem. Egyedül lenni. Nézni a madarakat, hallgatni, ahogy fütyülnek. Én mindegyikről megmondom, micsoda. Volt, hogy vittem a könyvet is, majd ott tanulok. Azután nem lett belőle semmi, elment az idő. — Ez az első munkahelye? — Á, dehogy. Voltam én konyhalány, Kistarcsán a gyárban fonni tanultam, aztán küldönc, azaz kísérő itt Gödöllőn a gépgyárban, s onnét jöttem ide az árammérőbe. Itt valahogy jó. Most már vannak itt barátnőim. — Elég a hat osztály? — Nekem igen! Nem akarok én irodára menni. Aki fél a munkától, az tanuljon. Én nem félek. — De hát kimaradt egy állomás az életéből! Anélkül nehéz lesz bármerre indulni. Nyolc osztály híján mást sem tanulhat. — Én már régen elfelejtettem az iskolát. Biztos, fejem se lenne hozzá, hogy újból nekilássak. Az egyik barátnőm, aki most járja a nyolcadikat, azt mondja ugyan, hogy nem nehéz... A Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában kétszáz L. Terézhez hasonló fiatal van. Azaz kétszáz, húsz évesnél nem idősebb dolgozó, aki nem végezte el a nyolc osztályt. Mondatok súlya írjuk le újra a három ténymegállapító mondatot. Pest megyében az iparban dolgozók közül minden második ember eredetileg mező- gazdasági foglalkozású volt. Pest megye minden száz lakosából ötvennyolc az ország más tájairól érkezett, azaz betelepülő. Pest megyében a negyven év alatti ipari munkások negyede nem járta végig a nyolc általánost. Olvassuk el újra ezt a három mondatot. Ismételjük meg az olvasottakat. Addig ismételjük, míg világossá nem válnak mindannyiunk előtt a teendők. Addig ismételjük, míg a mezsgyén állók is megérzik, megértik: a mezsgye keskeny, előbb-utóbb le kell lépni róla valahová. Mészáros Ottó Irószerek otthona olajtüzelésű kályhák gyártásának korlátozására rendkívül gyors üzem- és munkaszervezésre késztette vállalatunkat. A gyáregység leállítása, illetve tevékenységének korlátozása nem gazdasági, hanem politikai kérdés lett. Alapvető azoknak a családoknak a nyugalma, amelyeket a gyáregységünkbe vetett bizalom telepített Marcaliba, a járási székhelyre. Még nem minden rendezett, de megvan a megoldás. A vállalati termelési programok biztosítják a munkát és keresetet, a gyáregység gazdaságos működését és felkészültek az új termékek gyártásba- vételere is. A dolgozók megértéssel fogadták a több gyáregységet érintő munkaügyi intézkedéseket, munkahelyváltozásokat, s rendben folyik a vállalati munka. A nehézségek leküzdésében elsődleges volt a vállalatnál meglevő jó politikai hangulat fenntartása. Ezt sikerrel megoldottuk a vállalati pártbizottság és alap- szervezetek, a mozgalmi és gazdasági funkcionáriusok lelkes, aktív közreműködésével. Nem tükröződött a vállalatot érintő adminisztratív intézkedések nyomasztó hatása. A vállalat szinte minden dolgozójának a munkája még hatékonyabb és fegyelmezettebb, minőségileg megalapozottabbá vált, ezt tanúsítják a tavalyi tervteljesítés tényei. A vállalati munkaügyi intézkedések megalapozását és érvényre juttatását néhány sajátos vállalati módszer segíti elő az üzemi demokráciában, a dolgozók tulajdonosi viszonyának érvényesülésében. Ilyenek: a közel két évtizede minden év elején megtartott munkásgyűlések, tervmegbeszélések, az ugyancsak minden évben széles körben kiadásra kerülő gazdasági és politikai programok. Továbbá: a szocialista brigádvezetőkkel és újítókkal folytatott tanácskozások, a hosszú ideje működő törzsgárdatanács, a tavaly létrehozott fiatalok tanácsa, a pártbizottsággal közösen rendezett fórumok a dolgozók tömeges részvételével, a párt, a KISZ, a szakszervezettel jól összehangolt együttműködés a vállalati feladatok, célkitűzések végrehajtására, a politikai légkör megalapozására stb. Ilyen előzmények után és helyzetben megvan a termékeny talaja az ésszerű munkaerő-felhasználás érvényesítésének. Ide tartozik a teljesen zárt körű, koncentrált, a gazdaságosságot még fenntartó olajtüzelésű berendezések gyártásának megszervezése Marcaliban. Emellett új termékek meghonosítása. Továbbá új, korszerű, főleg tőkésexportra gyártó üzem létesítése az eddigi „fészer” jellegű műhely helyett az abonyi gyáregységben, a legkorszerűbb üzem- és munkaszervezési elvek és gyakorlat alkalmazásával. Az ugyancsak tőkés exportra dolgozó, többrekeszes fiém- szerszám-tárolókat gyártó üzemet átszerveztük teljes technológiai sorrá. Jelentősen nőtt a termelékenység, minőség, létszám-megtakarítást és önköltségcsökkentést értünk el a januárban bevezetett üzem- és munkaszervezéssel, az anyagmozgatás gépesítésével. A nyugati gazdasági válság miatt leállítottuk az I. félévre egyik készüléküzemünket. A csökkent rendelés miatt csak a második félévben indítjuk újra. A dolgozókat azokba az üzemekbe helyeztük, ahol viszont lényegesen nőtt a rendelésállomány. Erőteljes ütemben készítjük a marcali önhordó elekitrolit- kondenzátor-üzemben az automata és félautomata célgépeket a kapacitás bővítésére, a munkafeltételek, a gazdaságosság javítására. A felszabaduló munkaerővel növeljük a termelést. Ezt az üzemet a KGM a számítógépes termelésszervezés és irányításban tapasztalatcserére alkalmas mintaüzemmé jelölte ki. Mindezekhez erőteljesen megindítottuk és folytatjuk a dolgozók szakmai, politikai és általános műveltségét növelő iskolai képzést. A munkaerő ésszerű felhasználása, továbbképzése, a szak- képzettség hasznosítása, az üzemi demokrácia érvényesülése egyértelműen szolgálja a jó üzemi közérzetet, az élet- színvonal fejlődését, valamint a gazdaságos termelést. Mint- ahogy ugyanezt a célt követik a korszerű vezetési, irányítási, munka- és üzemszervezési tudományos eredmények; a fejlett technika, technológia, a nagyértékű gépek kihasználása, a munkafeltételeket javító, termelékenységet növelő automatikai elemek, a célgépek, korszerű szerszámok, a munka biztonsága, a munkaerőt megtakarító ésszerű anyagmozgatás és hasonlók. Mindez a szocializmust építő, életünket, létünket, tudatunkat meghatározó emberi tevékenységünkhöz tartozik. Dr. Sátor János a Mechanikai Művek vezérigazgatója Március végén kerül sor a PIÉRT fóti raktártelepének műszaki átadására. A 8 ezer négyzetméter alapterületű csarnok egy részébe már folyamatosan érkezik az áru. Gárdos Katalin (elvétele Üzietház és bevásárlóközpont Az idén és jövőre tovább bővíti hálózatát a biatorbágyi ÁFÉSZ. Az új állomás környéke a távlati tervek szerint kiépül, s a közelben levő üdülőövezet is szükségessé teszi itt az üzletház építését. A tervek szerint jövőre hozzá is kezdenek az épitéshez. A másik sürgető igény Budaörsön, az új lakótelepen jelentkezik. A községnek ezen a részén már most is mintegy 3000 ember él és az idén várhatóan újabb 700 család költözik ide. Egy bevásárlóközpontot még ez évben szeretnének felépíteni, a Mezőgép kísérleti paneles konstrukciójával. Ezek az elemek a gödöllői lakberendezési áruháznál beváltak. Huszonötezer árellenőrzés Sok felelősségrevonás Az Országos Anyag- és Árhivataltól kapott tájékoztatás szerint az árhatóságok tavaly a negyedik negyedévben főként a részleges termelői árrendezést ellenőrizték, de széles körben vizsgálták a fogyasztói árakat, és az ellátás alakulását is. Negyed év alatt több mint 25 000 árellenőrzésre került sor. Ezúttal kevesebb szabálytalanságot tapasztaltak, de most sem volt ritka az árak túllépése, a helytelen kalkuláció. Kereken 3300 esetben kezdeményeztek felelősségrevonást, mégpedig 11 esetben büntető eljárást, 13 helyen gazdasági bírságot, ezenkívül nagy számú szabálysértést, illetve fegyelmi eljárást, pénzbírságot, nyereségelvonást kezdeményeztek. Az árhatóságok az év első félévében tervszerűen folytatják tevékenységüket. Most elsősorban a termelői árrendezést követő vállalati magatartást, az ártervek megalapozottságát és végrehajtását vizsgálják. A Mechanikai Műveket is súlyosan érintette tavaly a tőkés energiaválság és az eoből adódó alapanyag-áremelések, a ki oon,takozott tőkés gazdasági válság és a hazai munkaerő- niány. Mégis, vállalatunk a rendkívüli Külső nehézségek ellenére teljesítette tervét, gazdasági mutatóit, nyereség-előirányzatait, amit elősegített a fegyelmezett és eredményes közösségi munka. Ezzel megalapoztuk az 1975. évi maga- sabo terveink realitását is. A párt Központi Bizottságának tavaly december 5-i határozatából adódó feladatokba így jól beilleszthető a már korábban kialakított vállalati szervezési és fejlesztési koncepció melynek alapvető célkitűzései közé tartozik a munkaerő ésszerű kihasználása a számítástechnikai eszközök széles körű alkalmazásával. Ilyen például az a terv, amelyet a marcali gyáregységünkben nagy teljesítményű automata gépsorokon dolgozó munkaerő létszámának legjobb kihasználására készítettünk. Ez várhatóan 10—15 százalék többlettermelést tesz lehetővé, három műszakos üzemben. A munkaerő ésszerű kihasználása érdekében az ügyviteli folyamatok magasfökú gépesítésének növelésén dolgozunk, különös tekintettel azokra a munkaterületekre, amelyeken igen nagy mennyiségű kézi munkát tudunk ezzel megszüntetni, például a minden évben újra elkészítésre kerülő műszaki önköltségi adatok számítógépes feldolgozása. E munkák gépesítése mintegy 50 fő több hónapi manuális munkáját pótolja. Az idén R—10-es típusú számítógéppel új anyagszám- rendiszer válik lehetővé, sakkal szélesebb körű termelésirányítási, vállalati gazdálkodási feladatokat oldhatunk meg. Sor kerül bizonyos gyártáselőkészítési munkálatok teljes gépesítésére, valamint az anyag, félkész- és készárukönyvelés, a raktári adminisztráció és a számvitel teljes gépesítésére ugyancsak a munkaerő megtakarítása és a jól megalapozott ügyvitel érdekében. Programunkban szerepel a vállalati anyagmozgatás teljes keresztmetszetének felülvizsgálata. A számítástechnikai eszközök alkalmazása, valamint a munka- és üzemszervezés idei feladatainak végrehajtása 600 főt érint. A kormány energiatakarékosságra hozott határozata az
