Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

98 helyett 125 ezer hektáron Több cukrot — hazai termésből A népgazdasági szemlélet példája és vizsgája Nem egy értekezlet, tömeg­szervezeti gyűlés témája a cu­korrépa mostanában, a sajtó pedig szinte naponta foglalko­zik ezzel a növénnyel. Ponto­sabban azzal az igénnyel, hogy a mezőgazdasági üzemek a cu­korrépa vetésterületét a tava­lyi 98 ezer hektárról növel­jék országosan 120 ezer hek­tárra, de még jobb lenne, ha 125 ezer hektárra emelnék. Rekordterületen A téma kétségkívül érdekes és vannak sajátos részkérdé­sei. Itt van maga az a tény, hogy Magyarországon válto­zatlanul nincs tervutasítás, te­hát az állam nem írja elő az üzemeknek, hogy 120 vagy 125 ezer hektárt be kell vet­niük. Ekkora cukorrépa vetés- terület hazánkban egyébként még soha nem volt. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezt a hatalmas területeit teljes egészében korszerűen művel­jük majd meg, mert ennyi gé­pünk, ennyi különleges vető­magunk — ami a korszerű műveléshez kellene — nincs is. Ügy gondolom azonban, mégsem ezek az egyszerű té­nyek okozzák, hogy oly sokat hallunk a cukorrépáról. A cu­korrépa inkább általánosítható példa. Példája annak, hogy az állam nem kötelez, hanem kér és egy kicsit próbája annak, hogy a termelők — az állam­polgárok — hogyan vizsgáz­nak felelősségtudatból, nép- gazdasági érdekek megértésé­ből. Erre a próbatételre a cukor­répa különösen alkalmas, lé­vén egész sorsa, története rendkívül változatos. A közép­kor Európájában még mézzel édesítettek az emberek, csak azután jött a nádcukor. Ne próbáljuk elhallgatni: mind­máig a trópusi cukornádból lehet a legolcsóbban, a leg­több és legjobb cukrot előál­lítani. A répacukor Európában fél évszázadon át csupán tech­nikai érdekesség volt, és az is marad, ha nem jön a konti­nentális zárlat. A múlt század első évtizedében, a napóleoni háborúk idején alakult ki az a helyzet, hogy a gyarmatok­ról érkező hajók nem futhat­tak be a kikötőkbe, nem hoz­hattak nádcukrot, ezért Euró­pa ráfanyalodott a cukorrépá­ra, majd tovább tökéletesítet­te az édesség nyerésének ezt a lehetőségét. Többszörös dron Ezt se hallgassuk el: ha­zánkban a nem is oly távoli múltban volt olyan időszak amikor javaslatok készültek a cukoripar elsorvasztására. Ol­csó volt a világpiacon a répa­cukor, sőt egyes baráti és test­véri országok kifejezetten szí­vesen vették, ha vásároltunk tőlük a cukornádból nyert édesítőszerből. Most azonban más a hely­zet. A nyersanyagok általános áremelkedése magával sodor­ta a cukrot is. A világpiaci ár ingadozó, pillanatnyilag ta­lán csökkenő, de ezzel együtt, ha külföldről akarunk vásá­rolni, akkor egy kiló cukorért a nálunk megszokott belföldi ár 4—6-szorosát kell kifizet­nünk. Ez bizony sok, különö­sen ha arra gondolunk, hogy minden világpiaci ár emelke­dik, nekünk pedig nagyon sok­féle holmit kell külföldön vá­sárolni. Olyasmiket is, amelye­ket idehaza előállítani nem tu­dunk, mert vagy hiányzik a természeti adottság, yagy hi­ányzik a technikai felkészült­ség. A cukrot viszont elő tudjuk állítani idehaza is és ezzel — más célokra — dollármilliókat megtakaríthatunk. A cukor- fogyasztás hazánkban igen magas, és a szükséglet csak mintegy 75—80 százalékát tud­juk hazai produktummal fe­dezni. A többit külföldön, túl­nyomórészt dollárért kell megvásárolnunk, mert azt akarjuk, hogy a cukorfogyasz­tásunk ne csökkenjen és en­nek az alapvető fogyasztási cikknek az ára ne emelkedjen. Tehát egyszer dollár kell a külföldi vásárláshoz, másod­szor forint kell a beszerzési és értékesítési árkülönbözet ki- egyenlítéséhez. A pontos számokat nem hozták nyilvánosságra, de a — csúnya szóval — „nagyság­rendek” ismeretesek, tehát érzékeltetni tudom a helyze­tet. Ha mi továbbra is kül­földön akarjuk a hiányzó cuk­rot beszerezni, akkor erre a célra évente 80—100 millió dollárt kell elköltenünk. Óriá­si összeg. Ha mi nyugodtan akarjuk megvásárolni azt a mintegy százdarabos magas technikai színvonalú cukorré­pakombájnt, amely a többlet­terület megművelésére szük­séges, akkor ezt a vásárlást öt-hatmillió dollárból meg­oldhatjuk. Társadalmi érdek Nem akarok illúziókat táp­lálni. Nincs arról szó, hogy ha mi megtakarítunk százmil­lió dollárt, akkor ugyanennyi pénzért a mezőgazdaság kor­szerűsítéséhez vásárolunk nyugati gépeket. Erről nincsen szó, nem is lehet, hiszen ipa­runk nyersanyag-ellátása és korszerűsítése, a lakosság igé­nyeinek kielégítése legalább ugyanennyire fontos, helyen­ként fontosabb is. Hiszen pél­dául a dollárért beszerzett nyersanyagok, energiahordo­zók ahhoz kellenek, hogy a magyar dolgozók foglalkozta­tottsága egyenletes, a gazdasá­gi fejlődés emelkedő színvo­nalú legyen. Éppen ezért a népgazdasági szemlélet példája és vizsgája a cukorrépa. Mert itt nem egyszerűen mezőgazdasági kérdésről, vagy szűkén értel­mezett mezőgazdasági érdek­ről van szó. Népgazdasági kérdés ez a javából. Annak a népgazdaságnak a kérdése, amely oly sok áldozatot hozott már a mezőgazdaság fejlesz­téséért is, de egyben a lakos­ság ellátásának kérdése, álta­lában termelési kérdés. Répából m réz Semmi jel nem mutat arra, hogy az állam hatalmi eszkö­zökhöz nyúlna ebben az ügy­ben. Nem kötelezik az üzeme­ket a cukorrépa vetésterületé­nek felemelésére. Ám hatásági értekezleteken, tömegszervezeti gyűléseken, a sajtó hasábjain kérik az üze­meket, hogy növeljék a cu­korrépa vetésterületét. Nö­veljék akkor is, ha a fajtát, a vetést és a művelést nem tud­juk minden hektáron a leg­korszerűbb eszközökkel meg­oldani. És vessenek be na­gyobb területet > akkor is, ha máskor is jöhet egy olyan ret­tenetes ősz, mint a tavalyi volt, amikor a szó régi értel­mében arca verítékével gyűjti össze a falvak népe a meg­termett cukorrépát. Vessenek több cukorrépát, mert ezt kéri a párt és a kormány, ezt ké­rik a cukrot oly szívesen fo­gyasztó kisgyerekek, ezt kérik a vörösrézzel dolgozó ipari munkások és a speciális mű­szerekre váró tudományos ku­tatók. Ezt kívánja ia népgazdaság érdeke és hinni1 szeretnénk, hogy ezt az érdeket a földek népe megérti és döntéseivel, majd munkájával ezt jól szolgálja. Földeáki Béla A PESTMEfrYEI HÍRLAP' kCilön kiadasa XIX. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1975. FEBRUAR 2., VASÄRNAP ALKATRÉSZEK BUDAPESTRE Nők a munkaasztaloknál AZ IDÉN ÖLTÖZŐ, FÜRDŐ ÉPÜL Hét évvel ezelőtt a dina­mikusan fejlődő nagykőrösi Gépjavító és Faipari Szövet­kezet egy kis részleget léte­sített abból a célból, hogy ott a szövetkezet dolgozóinak fe­leségei, lányai munkához és keresethez jussanak. Könnyen megtanulták... Megfelelő munkalehetőséget keresve megállapodtak az Egyesült Izzóval, hogy elekt­romos fojtótekercs alkatrésze­ket gyártanak részükre. A körösi asszonyok és lányok csakhamar beletanultak a munkába, s a gyár valamint a Gépjavító és Faipari Szö­vetkezet között eredményes kapcsolat alakult ki. Közben nőtt a részlegben dolgozók száma, és 1970-ben már a Beloiannisz Híradás- technikai Gyárral kötöttek szerződést, telefon és más műszaki alkatrészek szerelé­sére és szállítására. Az üzemrészleg megfelelő helyiséget kapott a Tormás­ban, s ekkor már 60—70-en dolgoztak az új műhelyben. Jelenleg 65-en vannak, s képzett szakember, Üveges Péter a vezetőjük Az alkalmazottak többsége fiatal, a munkaasztalaiknál kényelmesen dolgoznak, s bo­szorkányos gyorsasággal ke­Segédmunkásból — vezető Húszéves újítói múlt Jelentős megtakarítás — importanyagokból értékes díjakkal. A szocialis­ta brigádok vállalásai között is kiemelkedő helyet foglal el egy-egy újítás. Ez különösen manapság jelentős, hiszen elő­térbe került az anyagtakaré­kosság. Arany fokozat Migaskó Lajos 26 éve dol­gozik a konzervgyárban. S húsz éves újítói múlt áll mö­götte. 1973-ban megkapta a Kiváló Üjító kitüntetés arany fokozatát. Azóta is újabb megoldásokon töri a fejét. Je­lenleg a hazailag előállítható újabb lakkfajtákat kutatja. Pardi Anna rülnek ki kezük alól a kü­lönféle alkatrészek. A nehe­zebb munkát gépek segítik, melyeket részben a szövetke­zet vásárolt, részben a pesti gyár adott kölcsön. Az üzem­ben 7,50 forint az átlagos óra­bér, az átlagkereset másfél­ezer forint havonta. Minden héten küldik a kész termékeket és egyúttal meg­kapják a nyersanyagot is. A szállításban csak néha van egy kis zökkenő, a nehezen beszerezhető külföldi anya­gok például a platinalemezek miatt. Éves tervüket teljesítet­ték, a pontos eredményeket most, ezekben a napokban értékelik a szövetkezet köz­pontjában. A szövetkezet méltányolja a részleg sikeres munkáját: az idén korszerű szociális helyi-; ségeket, fürdőt, és öltözőt lé­tesítene fe. _.és megszerették Beszéltünk néhány dolgozó­val is. Faragó Jánosné 1969 óta dologzik az üzemben. Azelőtt férjével mezőgazdasá­gi munkát végzett. Könnyen beletanult az új szakmába, megszerette. Most például te­lefonkészülékekhez rugó al­katrészeket készít. Kökény Ernőné négy évvel ezelőtt került ide, s szintén jól érzi magát az üzemben. Jelenleg szigetelő alkatrésze­ket csomagol. Mint elmondották, ez nők­nek való, könnyű foglalko­zás, s igyekezetükkel a pesti gyárban is elégedettek. K. L. SPORT Kosárlabda - barátságos alapon Hétközben kettős barátságos kosárlabda-mérkőzést játszot­tak az Arany János gimná­zium labdajátéktermében, II. korcsoportbeli csapatokkal. FIŰK: Nk. Gimnázium DSK—Kecs­keméti Bányai Gimnázium DSK 28:27 (12:14). Két egyenlő képességű, csapat küzdelme. Legjobb dobó: Ruttner Z. (11). LÁNYOK: Kecskeméti Bányai Gimná­zium—Nk. Gimnázium 55:17 (33:2). A körösiek nagyon megilletődöttek voltak az ele­jén. A különbség kisebb volt a számszerűnél. Legjobb dobó: Kiss (10). Kézilabdás hírek Hótközben, este játszották a Toldi-sportcsarnokban a Nagy­kőrösi Kinizsi—Nk. Toldi DSK barátságos férfi kézilabda­mérkőzést. Az újonc NB III-asok sokkal jobbak voltak és nagy különbséggel győztek a diákok ellen. A kézilabdasport híreihez tartozik még, hogy Cegléd lesz a központja az új szervezésű ceglédi—nagykátai—mono- ri összevont járási bajnokság­nak, amelyen a Kinizsi tarta­lékcsapata is indul. Barátságos tekemérkőzés \ Kocséri TSZ SK—Volánbusz (Nk.). A kocséri Üj Élet Tsz Megóvják az utókornak MOZIMUSOR Ámokfutás. Színes magyar film. Előadások kezdete: 3, 5 és 7 órakor. MATINÉ Az ellopott vonat. Előadás kezdete: délelőtt 10 órakor. HÉTFŐI MŰSOR Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! Színes, szinkronizált angol filmvígjá­ték. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: 4 és 6 órakor. KISKÖRZETI MOZI A HANGÁCSI ISKOLÁBAN Fogják el Oichit élve, vagy holtan. Japán film. Előadás kezdete: fél 7-kor. A Néprajzi Múzeum restaurátorai kiállításra készítik elő a különféle tárgyakat, emellett, számos értékes szobrot, kerá­miát „újítanak” fel, illetve óvnak meg az idő rongálásától. Képünkön: Mesterházi Erika mexikói szobrot restaurál. tekepályáján került sor a 100 tarolásos dobásos barátságos teke-csapatmérkőzésre. Balogh (161), Tajti (203), Bálint E. (150), Ligeti (169), Dobos (173), és Bajkai (186) alkotta a még idényeleji formában lévő kö­rösi csapatot. Az autóbuszosok gárdáját beosztották az NB III budapesti székhelyű csoportjá­nak 12-es mezőnyébe. A február végére tervezett baj­noki rajt előtt több barátságos mérkőzésen is szerepelnek a lelkes tekézők. Sportiskolásaink sikere Az 1974. évi 19 atlétikai szakági sportiskola között ki­alakult a rangsor. Élmezőnye így fest az év végén: 1. Orosz­lányi Bányász Sí 16 911; 2. Ceglédi VSI 16 189; 3. Nagykő­rösi Pedagógus Sí 16 053; 4. Vác városi Sí 15 901; 5. Ka­zincbarcikai Vegyész Sí 15 848: 6. Gyulai Sí 15 579 pont. A nagykőrösiek országos harma­dik helyezése — a vidékiek között — elismerésre méltó. Vasárnapi műsor Asztalitenisz. Sportotthon: a Kinizsi tehet­ségkutató egyéni versenye ál­talános iskolás fiúk részére. Birkózás. Szolnok: országos úttörősza- badgfogású Tisza Kupa-vetél­kedő. Kézilabda. Toldi-sportcsarnok, 10 óra: Tiszakécskei MEZŐGÉP—Kis­kőrösi IGV női, 10,55: Nk. Vo­lán—Bem SE (Cegléd) férfi, 12: Nk. Toldi DSK I—Nk. Tol­di DSK II női; 12,55: Nk. Tol­di DSK—Algériai diákok (Tol- di-Kupa); 14: Ceglédi KÖZ­GÉP—Nk. Kinizsi II férfi, 15: Bem SE (Cegléd)—Nk. Kinizsi I férfi (Kinizsi Kupa-mérkő­zés). Sízés. Kékestető: a X. téli úttörő- olimpia országos döntője. Hétfői műsor Sakk. KlOSZ-székház, 18 órától: a KIOSZ Kupa egyéni versenj selejtezőjének 5. fordulója. Sízés. Kékestető: a X. téli úttörő­olimpia országos döntője. s. z. Migaskó Lajos 16 éves ko­rában segédmunkásként kez­dett dolgozni a konzervgyár­ban — 1949-ben. Három év­vel később géplakatos szak­munkásvizsgát tett. Már ezekben az években is nagyon érdekelték a gé­pek, a műszaki berendezések. Mivel a dobozgyártó üzemben foglalatoskodott nap mint nap, elsősorban az ottani masinák foglalkoztatták. Baleset nélkül Az egyik gép különösen sok problémát okozott az üzem­ben. Három éven át, minden évben csonkolásos balesetet okozott. Migaskó Lajos első jelentősebb újítása ennek a gépnek az átalakítása volt. A saját konstrukciójú pere- mező géppel elérte, hogy meg­szűntek a balesetek és jelen­tős lett a létszámmegtakarítás is. Ezzel egyidejűleg több ki- sebb-nagyobb módosítást haj­tottak végre — ugyancsak az ő meglátásaihoz igazodva — a konzervüvegekhez használa­tos fémgyűrűgyártó gépeken is. Az 1960-as év nagy válto­zást hozott az egykori se­gédmunkás életében. A doboz­gyártó üzem vezetője lett. Üzemmérnöki képesítést szer­zett. Minél olcsóbban Újítási lehetőségei megvál­toztak. Nem annyira gépek­hez kapcsolódtak ezentúl, ha­nem inkább irányítói feladat­köréhez, az anyagtakarékos­sághoz. A dobozgyártásnál drága külföldi, főleg tőkés importanyagokat használnak fel. Épp ezért nagyon fontos feladatuk a termelésvezetők­nek a jobb megoldások ke­resése, a termékek minél ol­csóbb előállítása. Migaskó La­jos ezen a területen is jelen­tős eredményekről számolhat be. Egyes gépek műszaki át­alakításával elérte, hogy az importanyagokból máris ke­vesebbet használnak. Például az ónozott lemezek felhaszná­lásánál huszonöt százalékos a megtakarítás. Újítói munkájának elisme­réseként 1966-ban a Kiváló Újító kitüntetés bronz foko­zatát kapta meg. Újításai ekkorra már hozzávetőlegesen félmillió forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. A 70-es évek elején az NSZK, angol, osztrák lakkok importja megterhelte a kon­zervgyár valutakeretét. (A kü­lönböző lakkok a fémdobozok belső és külső felületének j korrózióvédelmét szolgálják.) | Több éves kísérletezés után ! Migaskó Lajos és több kollé- j gája, valamint a Tiszai Ve- í gyikombinát szakemberei j együttesen jó minőségű hazai | lakkot állítottak elő. így a drága import helyett a lakkot azóta a szolnoki gyárból szer­zik be. — Az iparágon belül is tá­mogatják vállalatunknál az újítókat — mondja Migaskó Lajos. — A gyár vezetősé­ge újítási versenyeket hirdet

Next

/
Oldalképek
Tartalom