Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

tMrfap Szovjet és bolgár szerzői Két új bemutató a Déryné Színházban Pest megyében először Nagykörösön és Kákán Szokatlan, de örömmel üd­vözlendő művészeti esemény színhelye volt pénteken a Dé­ryné Színház budapesti Ku- lich Gyula téri otthona: két bemutató zajlott le egy napon. Délelőtt adták elő Pancso Pan- cser bolgár író A négy süveg című mesejátékét. A bemuta­tón részt vett a szerző is a Bol­gár Népköztársaság budapesti nagykövetségének több mun­katársával. Az első vidéki bemutatót tegnap a Tolna megyei Báta községben rendezték. Pest me­gyébe csak április 14-én ke­rül a két darab, mégpedig Kó- kára. Ezt megelőzően a Bolond vasárnapot viszont már már­cius l4-én Nagykőrösön közön­ség elé viszik, s mindkét dara­bot több helyen bemutatják megyénkben is. Katajev komédiája B010ND VASÁRNAP A Napsugár üdülőről az a hír járja, hogy aki egyszer ott járt, soha többé nem tud üdülni — máshol. S Katajev 1946-ban írott komédiája vé­gén ez be is bizonyosodik. Több értelemben is. Részint úgy, hogy egy — különlegesen bolond szituációkat teremtő, feltehetőleg egy meteorológiai frontátvonulás idejére eső — vasárnapon minden visszájára sikerül és a feje tetejére áll, s emiatt válik lehetetlenné a pi­henés. Részint pedig úgy, hogy aki ezt a bolond vasárnapot ép ésszel megússza, az nem kí­vánkozik többé üdülni. Sem a Napsugárban, sem másutt. A bonyodalmak persze nem úgy teremnek, minit erdőben a gomba. A bonyodalmakat elő­idézik. Méghozzá láncreakció­fesszorné, Helena Tudorkina szerepében. Kedvesen és von­zóan alakítja Katona Júlia a kavarodás középpontjába ke­rülő híres tornászbajnoknő, Klára Lurkó szubrettes szere­pét. Jól eltalált — és karikí- rozó vonásoktól sem mentes —1 Lina Sokkova doktornőt jele­nít meg Mártonffy Mária. A férfiak közül Zürcsev hálás szerepének alakítóját, Nyerges Ferencet kell először említeni. Sok színnel és ötlettel megfor­mált alakítás ez. Fábián József nem a legjobb választás Buj­kál ov szerepére; talán elsősor­ban a humorézéke -nem élég gazdag ehhez a figurához. He­tes György jóval színesebb ka­rakterfigurát formál a szóra­kozott Tudorkin professzorból, mint a megírt anyagból ez következne. Balogh Béla, mint többszörösen összezavart és kimagyarázott férj és jegesten­geri matróz némiképp ingado­zik egy mackósabb, de csupa­szív, s egy könnyedebb, de fe­lületesebb figura ábrázolása között. Takács István P. Pancsev mesejátéka A NÉGY SÜVEG Pancso Pancsev a bolgár irodalom kiemelkedő egyéni­sége. Első színdarabját, a Szemtől szembét 1963-ban mu­tatták be. Az azóta eltelt idő­szakban a most 42 éves író több mint 20 művet írt. A négy süveg — amelyet Bulgárián kívül Csehszlová­kiában, Lengyelországban, az NDK-ban és a Szovjetunió­ban is bemutattak — népme­se-feldolgozás, mely az író gondolatvilága nyomán újsze­rűén, fordulatosán, gazdag bel­ső mondanivalóval kel életre. A történet szerint Ikerfal­ván négy ikerlegény él apja házában. Annyira hasonlíta­nak egymáshoz, hogy senki sem tudja megkülönböztetni őket. Apjuk ezért más-más színű sapkát nyom fejükbe. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor felcseperednek és egy­szerre szeretnek bele a szom­szédban lakó lányba. A bájos Bonka számára nehéz a vá­lasztás, s ezért próbát kell ki- állniuk, hogy eldöntsék: ki hitvese lesz a lány. Mit láthatunk a színpadon? Népi motívumokkal díszített falakat, fogadót, tarka népvi­seletbe öltöztetett embereket. Vagyis a kép félreérthetetle­nül a mű eredetére utal. Ez pedig nagyrészt Sostarics Zsu­zsa díszlet- és Füzy Sári jel­meztervezői munkáját dicséri. A cselekmény hangulatát jól érzékeltetik a László Endre által bolgár népdalokból ösz- szeállított zeneszámok és Szál­lási Ágnes népitáncbetétei. A színészi játékban a leg­nehezebb feladat a négy iker egyéniségének egyidejű megje­lenítése. Balogh Béla azonban pontosan, körültekintően játsz- sza el négyes szerepét. És a mű mondanivalója tulajdon­képpen az ő alakításától vá­lik elsődlegesen érthetővé. Ez annak a gondolatnak a meg­fogalmazása, hogy az emberek kívülről ugyan hasonlóak, de értéküket valójában jellemük, helytállásuk határozza meg. A többi színész — elsősor­ban Hetés György, Csornai Irén, Tatár Mária és Szántó Margit — alakítása is jó sze­repmegértésről tanúskodik. S hogy végül a sokféle helyszí­nen játszódó történet plasz­tikus egységgé válik, az Lacina László rendezői munkájának érdeme. Virág Ferenc Öt helyen a megyében Filmbarátok köre Ma már nemcsak a fővá­rosban hódít a Filmbarátok köre mozgalom, amelynek ke­retében az élő filmművészet értékes alkotásait láthatja a közönség. Pest megyében je­lenleg öt helyen — Cegléden, Nagykőrösön, Szentendrén, Ábonyban és Monoron — ve­zették be a mozikban ezt az új formát. Három csoportban vetítik a filmeket. Az elsőbe olyan művészfilmek tartoz­nak, amelyeket kizárólag ilyen céllal vásárolnak meg; a másodikba olyan alkotások; amelyeket a mozikban csak később vetítenek; a harma­dik csoportban pedig régen játszott, felújított művészfil­mek láthatók. Az öt Pest megyei mozi el­ső negyedévi programjában a Makra és a Szerelmem, Elektra című magyar, a Roc- co és fivérei, valamint Az éj­szaka című olasz, az Elfelej­tett ősök árnyai című szov­jet, A bál hegedűi című fran­cia, A sakál című chilei és a Túl a homokdűnéken című román alkotás szerepel. Finnugorisztika Magyar professzor a bécsi egyetemen A magyar—osztrák kulturá­lis és tudományos együttmű­ködés keretében finnugor tanszéket létesítettek a bécsi egyetemen. Ennek élére dr. Rédei Károly professzort ne­vezték ki, aki korábban a Magyar Tudományos Akadé­mia Nyelvtudományi Intézete finnugor osztályát vezette. Ré­dei professzor azonban ha­zai kutatómunkáját sem sza­kítja félbe: az uráli nyelvek etimológiai szótárának szer­kesztését továbbra is folytat­ja. Rédei professzor személyé­ben hosszú idő után ismét magyar professzora van a nagymúltú bécsi egyetemnek. ban. Az egész hercehurca el­indítója egy félszeg, ámde ügy­buzgó anyagbeszerző, bizonyos Zürcsev Oszkár, egy (legyünk szerények: túlzottan lendüle­tesnek mondható) nej és há­rom serdületlen gyermek tu­lajdonosa, akinek viszont még van kereken százötven gyere­ke. Mivelhogy egy leendő bölcsőde anyagbeszerzője. E bölcsőde megnyitásához kelle­ne ötven kiló fehér zománc­festék, a bájos csöppségek ágyikóit fehérre festendő, és minthogy e festék kiutalására az engedélyt csakis egy bizo­nyos központi anyagraktárt igazgató, Bujkálov Leó adhat­ja meg, innen származik min­den bonyodalom. Bujkálov ugyanis a Napsugárban üdül, s ide jön utána az ügybuzgó Zürcsev, és ezzel elszabadul a pokol. Katajev fölényes mes­tere a szerkesztésnek; a ferge­teges humorú szituációk, a jól elhelyezett szöveg- és cselek­ménypoénok avatott írói kéz­re vallanak. Alig fél éve láthattuk egy felújítását a Városmajori Sza­badtéri Színpadon, kitűnő sze­replőkkel, élvezetes előadás­ban, Barta Andris fordításá­ban és átdolgozásában, Rom- hányi József versszövegeivel, Aldobolyi Nagy György zené­jével. A Déryné Színház most ezt a változatot mutatta be, némi csiszolással, egyes szere­pek — így a mindenható szál­loda- (azaz: üdülő) vezetőnő, Vera Szigorina esetében — bi­zonyos bővítéssel. Az előadás, melyet Lacina László rende­zett, kellemes szórakozást nyújt. Különösen a női sze­replők találták jól el a játék stílusát, mindenekelőtt' az üdülővezetőnőt játszó Szántó Margit. A kellemkedés, a bor- nirt ügybuzgóság és a folyto­nos rendteremtéssel csak még nagyobb káoszt előidéző bal­kezes női őrmesterkedés öt­vözetéből gyúrja össze ezt a színes figurát. -Hasonlóan fi­gyelemre méltó Szatmári Olga, a szépelgő, álromantikus, kissé a túlcukrozott tejszínhab és az elsózott krumplifőzelék ke­verékére emlékeztető pro­PéIdául a budai járásban Átlépve a kamaszkor küszöbét Tizenöt-tizenhat év kamaszkor. Visszaemlékezni a kezdeti időre csak a szülők és a bábák tudnak. Vala­mi újnak a születése mindig sorsfordulót jelenít. Életképes lesz-e? Mennyi kínnal, törődéssel és átokkal lehet felnevelni? A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezése orszá­gos méretekben az 1958. évi párthatározat után kezdődött. A párthatározatok a mezőgaz­daság fejlesztésére című ki­advány 40. oldalán ez áll: (a párt) „Egész népünk egyete­mes érdekét — beleértve a parasztság érdekét is — szem előtt tartva, a mezőgazdasági termelőerők állandó fejleszté­sének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatá­nak tekinti annak elősegíté­sét, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű, szocia­lista mezőgazdasággá alakul­jon át. A nagyüzemi átszerve­zés nem öncél, hanem fő esz­köze, fő módszere a mező- gazdasági termelőerők fejlesz­tésének, a dolgozó nép, ezen belül a parasztság jóléte ál­landó növelésének.” Az elmúlt hónapokban olyan akkori nagygazdákat kerestem fel, akik vonakodva léptek be a termelőszövetkezetbe. Miért nem akarták aláírni a belé­pési nyilatkozatot? — kérdez­tem tőlük. Milyen érzés volt számukra „enyém” helyett „mienket” mondani és hogy látják mindezt most? Ezt megelőzően a járási hi­vatalok, valamint a városi és községi tanácsok irattáraiban az azokkal az időkkel kapcso­latos dokumentumokat, Pest megye földrajzi, települési, lakossági adottságait tanulmá­nyozva esett a választásom a bii'’-’ járásra, erre a ma­gas Itúrájú mezőgazdasági vidí....e. Az akkori helyzet- jelentés szerint ennek a te­rületnek 68 százaléka állt mezőgazdasági művelés alatt és ennek mintegy 20 száza­léka kert-, szőlő-, és gyü­mölcstermő terület volt. Itt termett meg az ország őszi­baracktermésének 60—90 szá­zaléka. Ugyanakkor a járás lakosainak csak 14 százaléka foglalkozott mezőgazdasággal. A többiek főleg budapesti munkahelyeken dolgoztak. Mindez és több más körül­mény is a járási tsz-szerve- zési operatív bizottságtól át­gondolt szervező és agitációs munkát követelt meg, mert az átszervezés időszakában is biztosítani kellett a terme­lési színvonal növelését. Az előzmények megismeré­séhez nagyon sok segítséget nyújtott Bori Rudolf (akkor az MSZMP Budai Járási Bizott­ságának első titkára, most a Pest megyei NEB elnöke) és Tuza Sándorné dr., (akkor já­rási pártmunkás, ma a Pest megyei MÉSZÖV elnöke). — Engem is régóta foglalkoz­tatott ezeknek az emlékeknek a megírása — mondja Tuzáné dr. —, de nincs időm. Hozzá is kezdtem — és 40 gépelt ol­dalt tartalmazó dossziét tett az asztalra. — Milyen feladatot jelentett a szervezés? — Különlegeset! A gazda­sági és politikai ellenőrző munka egyik része a gazdasá­gi csoportok helyének a meg­állapítása volt. A szervezés megkezdése előtt 17 ezer 661 egyéni tu­lajdonos 30 ezer 268 hold területtel rendelkezett, tehát a birtokviszonyok rendkívül elaprózottak voltak. Leg­többen egy holdon gazdál­kodtak és ők jelentették az összes földtulajdonnal ren­delkezők 70 százalékát, vi­szont az összes földterületnek csak 13,2 százalékát művel­ték. És ugyanakkor zömük­ben munkások voltak, vagy Budapesten laktak és az ő birtokukban volt a szőlő- és gyümölcstermő terület 38 százaléka. Ez a réteg tsz-szervezés szempontjából nem jöhetett számításba. Nagyobb problémát a 3833 egy-öt holdas, az 1061 öttől- tíz holdas, a 320 tíztől-tizen- öt holdas, a 68 tizenöttől-húsz ,és a 9 húsz hold fölötti föld- tulajdonos jelentett és külö­nösen a 2, huszonöt holdnál többel rendelkező. (Részlet Tuzáné dr. kéziratá­ból.) — A Központi Bizottság mi­lyen irányvonalat jelölt meg? — A falusi helyzetről és a falusi politikai munka megva­lósításáról szóló határozatában ezt írta: „A hazai és a külföl­di tapasztalataink azt mutat­ják, hogy a szövetkezés eszmé­je nem egyszerre érik meg kü­lönböző vidékeken, sőt nem egy időben jutnak elhatározás­ra a paraszti lakosság külön­böző rétegei sem. A járási pártbizottságok gondosan vá­lasszák ki azokat a községeket, ameilyek a szövetkezeti mozga­lom fejlesztése érdekében súlypontosnak tekinthetők. Csak olyan községek jöhetnek számításba, ahol kedvezőek a feltételek.” — Ezit hogyan valósították meg? — Községenként külön-kü- lön elemeztük a helyzetet és ennek alapján lényegében há­rom ütemben hajtottuk végre 1975. FEBRUÁR 2., VASÁRNAP TV FIGYELŐ Egyezíeílii mégis kell. Mos­tanában, szerencsére, ritkaság már az olyan súlyos egyezte­tési hiba, amilyennel pénte­ken este találkoztunk. Az egyes programban sugárzott Babies Antal-interjú ütközött a második műsor filmvetítésé­vel. a világhírű lengyel. Csa­tornával. Az interjú tíz perc­cel később ért véget, mint ahogy Wajda filmje kezdődött. Ezt a mindössze tíz percet kellett volna valahogyan át­hidalni, hogy a tévénézők tíz­ezreinek vérnyomása ne emel­kedjen túlságosan magasra. Bosszantó, megmagyarázha­tatlan figyelmetlenség volt ez. Hallom, persze az ellenve­téseket is. Csakhogy itt nem arról van szó, ami természe­tes velejárója a két műsornak. Két adást egyszerre egy idő­ben valóban nem lehet néz­ni. Választani kell. Ez a két műsor természetes és szükség- szerű követelménye. Emiatt azonban mégsem szűnhet meg általában az egyeztetés nem is olyan nehéz kötelessége. Kü­lönösen olyan esetekben, mint a pénteki. Tíz percet kellett volna csak egyeztetni, ahhoz, hogy minden néző elégedett legyen, hiszen a legtöbben nyilvánvalóan mindkét , adást elejétől végig látni akarták volna. Ne szidássá magát ilyen tíz­percekért a televízió. Babies Antal. Hogy a televí­zió egyeztetési hibája miatt magam minél kevesebbet ve­szítsek, azt találtam ki, hogy az interjú utolsó tíz percét nem nézem majd végig, ha­nem átkapcsolok a lengyel filmre. A Csatornát ugyan mór láttam, de nagyon régen, még abban az időben, amikor nem tudhattuk, hogy Wajda az lesz, aki végül leit, tehát még a Hamu és gyémánt előtt. Izgatott néhány dolog ezzel a korai Wajda-filmmel kapcsom latban. Kardos István beszél­getése a világhírű magyar urológussal azonban olyan ér­dekes volt, hogy a film irán­ti minden jogos kíváncsiságom ellenére képtelen voltam az Orilux fekete gombját be nyomni. De hát mi volt olyan na gyón érdekes a Babics-inter júban? Egyrészt a beszélge tés információs anyaga, a na gyón világosan, népszerűé; közölt tudományos eredmé nyék, mindaz, amit a profesz szór többek között a veseelzá ródásról, a vesekövekről, a átültetésekről és a nehezei születő új magyar kőoldi gyógyszerről elmondott. En gém személy szerint közelrő érintett a dolog; annak ide jén írnom kellett, írhattam a; első veseátültetésekről. Ez azonban csak az egyil része a dolognak. A másil vonzerő — és a közléseknél talán fontosabb — annak a; orvosi magatartásnak a rajzó volt, amely a beszélgetésből szemléletesen épült fel a né­zők előtt. Napjainkban a gyó- gyításbap. leginkább érdekeli két ember, az orvos és a be­teg kapcsolata nagyon gyak­ran ember és gép kapcsolatá­ra redukálódik. Bármilyen durván egyszerűsítőnek lát­szik, tény: jó néhányszor egé­szen bonyolult vizsgálatokon úgy eshet át az ember, hogy orvossal nemhogy beszélnie, de még csak találkoznia sem kell. Helyette a gépek és a ke­zelőszemélyzet foglalkozik a beteggel. Ne bonyolódjunk most e messzire vezető problémakör elemzésébe. Arra mutassunk csak rá, hogy Babies Antal e — ki tudja szükségszerűen vagy nem szükségszerűen — kialakult helyzettel szemben a gyógyításban az ember és ember, az orvos és a beteg személyes kapcsolatának fon­tosságát hangsúlyozta. Szavai­ból bebizonyosodott, hogy ez nem valami elvont humaniz­mus, még csak nem is a nyu­galomba készülő professzor életkorával függ össze, hanem nagyon is konkrét ügy, min­dennapos orvosi-gyógyítási kérdés. Aki volt már kínlódó beteg — s ki nem volt? — tudja, milyen nagy dolog ez. Ökrös László a tsz-szervezést. Ezt megelő­zően hatszáz tagú fejlesztő bi­zottság alakult és 1958 első felében elkezdték az agitációs munkát. A szövetkezet hasz­nosságát falugyűléseken, köz­ségi mezőgazdasági kiállításo­kon ismertették. Ezt a munkát tizenegy főből álló járási tsz- szervezési operatív bizottság dolgozta ki és irányította. Az operativ bizottság ^5. ke Bori Rudolf volt. — A szervezés nehézségeiről és a nehezen belépni akarók­ról szeretne írni? És hány ol­dalt szán erre, mert röviden valódi képet adni nem lehet. Gondolkodnom kell a legma- kacsabbak nevén. Voltak né- hányan. — A belépési nyilatkozat el­utasításának mik voltak a főbb okai? — Legfőképpen az, hogy a parasztember akkor érzi jól magát, ha a termést betakarít­ja és látja az eredményt. Mennyi kukorica van a górá­ban, liszt a zsákban, szalonna a padláson és mennyi pénz maradt? Közülük nagyon so­kan az ellenforradalom előtt már tsz-tagok voltak, de ott mindezt nemigen láthatták, legalábbis a végzett munká­jukkal arányban nem. Ezért is léptek ki. — Milyen volt a szakértel­mük? — Na látja, ez érdekes do­log. Kivétel nélkül mind föld­höz, gazdálkodáshoz, állatte­nyésztéshez értő ember volt. Szakkönyvet olvastak és estént ként a legjobb megoldásokon spekuláltak, számolgattak. Kí­váncsi lennék egy ilyen gaz­dának a kalendáriumára. — Hogyan kezdődött a szer­vezés? — Az egy-két holdasokkal nem volt semmi probléma. A munkát azonban mindaddig folytatni kellett, amíg minden­ki be nem lépett. Nem hagy­hattunk félig átszervezett köz­ségeket, mert a kívülmaradot- tak nagy visszahúzó erőt jelen­tettek volna. A belépettek kö­vetelték is, hogy az agitátorok ne menjenek el, míg minden­ki be nem lépett (A szervezés 1959. január­jától 1961. februárjáig tartott, három ütemben. Áz agitáció- ban l£00-an vettek részt. Az első ütemben — három hét alatt — a zsámbéki meden­cét szervezték be 3 ezer 273 dolgozó paraszttal és 8 ezer 692 hold területtel, amelyből 6 ezer 398 hold volt a szán­tó. A második ütem az állat­tenyésztéssel foglalkozó és a fővároshoz közeli települése­ken 10 hetet vett igénybe. A belépettek száma 3 ezer 267 és a bevitt 8 ezer 192 hold­ból 6 ezer 558 hold szántóte­rület volt. Majd a hat hétig tartó harmadik ütemmel be­fejeződött a szervezés. Ekkor 2 ezer 679 tag 10 ezer 480 holdat vitt a közösbe, mely­ből 9 ezer 629 hold szántó volt. így az átszervezés vé­gén közös tulajdonba került 27 ezer 364 hold földterület és 9 ezer 119-en írták alá a belépési nyilatkozatot. (Részlet Tuzáné dr. kéziratá­ból.) Ezek a számok, adatok bizo­nyítják ugyan az eredményt, de az agitátorok munkáját senki sem mérte. Vajon hány óráig beszéltek egy-egy he­lyen, hány mondat hangzott el, és mennyi volt a beszedett nyugtatok száma? És a másik oldalon: milyen érzések kavaroghattok belül, farkasszemet nézve a belépési nyilatkozattal, vagy az agitá­torral? Hány csepp veríték ütött ki a homlokra? Hány éj­szaka múlt el álmatlanul? Hány keserű tréfa, öngúnyo­ló adoma születhetett ebben az időben? Az újonnan belé­pőket köszöntő, s kedvenc nó­tájukat eljátszó lemezjátszó gombjait hányszor kapcsolhat­ták ki és be? Mennyi lemez barázdáit marták szét a kris­tálytűk? Lombjukat vesztett, égnek­törő nyárfákkal szegélyezett úton visz az autóbusz. Miköz­ben rázatom magam, arra gon­dolok, hogyan fogadnak a „ne­hezen sikerült meggyőzni őket” emberek? A túlfűtött tsz-irodában ri­adtan pislog rám a titkárnő. — Nincs itthon az elnök elv-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom