Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám

2 1975. JANUAR 10., PÉNTEK %fákw Dániában csütörtökön parlamenti választásokat tartottak. Képünkön: Poui Härtling miniszterelnök adja le szavazatát. DÄN1ÄBAN csütörtökön feggel megkezdődtek az idő «lőtt kiírt parlamenti válasz­tások. A 179 mandátumért 11 politikai párt több mint ezer jelöltje küzd. A VÁLASZTÁSOK a súlyos politikai és gazdasági válság légkörében zajlanak le. A drá­gaság növekedése 1974-ben 18 százalék volt, vagyis ilyen vonatkozásiban Dánia az elsők között van Nyugat-Európában. A DÁN KOMMUNISTÁK véleménye szerint a jelenlegi giazdaságd és politikai válság legfőbb oka Dánia kéteszten- dős közös piaci tagsága. A kommunisták hatékony in­tézkedéseket követelnek a munkanélküliség felszámolá­sára és az áraik emelkedésé­nek megszüntetésére. Az idő előtti választásokat az tette szükségessé, hogy Poul Rartling miniszterelnök kisebb­ségi kormánya decemberben olyan inflációellenes progra­mot terjesztett be a parlament­ben, amely a válság terheit bér­befagyasztás útján Dánia mun­kásosztályára akarta áthárítani. A kormányprogramot lesza­vazták, a parlamentet feloszlat­ták és új választásokat írtak ki. A DÁNIÁI BELPOLITIKAI HELYZET jelenlegi kiélező­dése — megfigyelők egyön­tetű véleménye szerint — a második világháború óta a legsúlyosabb válságot robban­totta ki. A gazdasági válság Dánia közös piaci csatlakozá­sa óta egyre élesebbé válik. A nagykereskedelmi árak emelkedése Európában itt szinte a legmagasabb. Az or­szágban mintegy egymillió 140 ezer munkanélküli van. Dá­nia 28 milliárd koronával adósodott el, s az elmúlt év első tizenegy hónapjában a külkereskedelmi mérleghiány 12 milliárd koronával nőtt. A dán közgazdászok szerint a mérleghiány és az eladósodás elsősorban azért következett be, mert az ország hátrányos külkereskedelmi helyzetbe ke­rült a Közös Piacon belül. Az ország baloldali erői követe­lik, hogy az ország lépjen ki a Közös Piacból. És a mun­kanélküliség, valamint az inf­láció megfékezésére hatékony intézkedést sürgetnék. A Borsén című dán pénzügyi napilap a csütörtöki- választá­sok előestéjén közzé tett köz­vélemény-kutatása szerint szo­ros eredményekre lehet számí­tani. % A választás után megalakí­tandó kormány két esélyes mi­niszterelnök-jelöltje Poul Hart- ling jelenlegi miniszterelnök és Anker Jorgensen, a Szociálde­mokrata Párt elnöke. Mindket­ten kizárták annak lehetőségét, hogy a választások után koalí­cióra lépnek. Poul Härtling, a liberálisok vezére szerdai rá­diónyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy hivatalában maradhat. Mint mondotta, „a választások után Dánia vala­mennyi pártjának képviselőjét meghívom értekezletre, hogy közösen próbáljuk megoldani a válságot. Mindez azonban nem jelenti szükségképpen azt, hogy többségi kormányt szándéko­zunk alakítani.” A SZOCIÁLDEMOKRA­TÁK, akiket a Dán Kommu­nista Párt és a Szocialista Néppárt is támogat, vissza­utasították Härtling infláció­ellenes szükségtervét. A. B. T. Megtorlás Phuoc Binhért Terrorh^snlmzásolk Loc Ninh ellen A dél-vietnami népi felsza­badító fegyveres erők sikere­sen befejezték a saigoni csa­patok Phuoc Longban létesí­tett támaszpontjainak és meg­erősített állásainak megsem­misítését. A hazafiak kiverték az ellenséget utolsónak birto­kolt legnagyobb támaszpont­járól, amely a tartomány köz- igazgatási központjában, Phuoc Binh városban volt. Valamennyi támaszpont mé­lyen a DIFK által ellenőrzött területen feküdt és kiinduló­pontul szolgált a saigoni csa­patok támadó hadműveletei­nek a felszabadított övezet elleh. A tartományi központ közelében fekvő egyik tá­maszpontról rendszeresen fel­szálló gépek például a koráb­bi időben Loc Ninh várost és a felszabadított övezet többi települését bombázták. A Phuoc Binh-i haditá­maszpont eleste után a tarto­mányi központ is a DIFK el­lenőrzése alá került. Így most már Phuoc Long tartomány, amelynek déli határa alig 100 kilométerre húzódik Saigon­tól, gyakorlatilag teljes egé­szében a DIFK ellenőrzése alá tartozik. A saigoni légierő 120 gépe kedden és szerdán szünet nél­kül bombázta Loc Ninh térsé­gét — jelentette be csütör­tökön a saigoni parancsnok­ság. Mint Phuong Nam, a két­oldalú katonai vegyes bizott­ság munkájában részt vevő DIFK-külödittség sajtótisztje a UPI tudósítójával közölte, mi­vel a saigoni légitámadások során leszórt robbanó- és na­palmbombák Loc Ninh lakó­telepeire hullottak, igen ma­gas a polgári áldozatok szá­ma és jelentős az anyagi kár is. A saigoni parancsnokság egyébként nem csinált titkot abból, hogy Loc Ninh bombá­zását megtorlásnak szánta: a Phuoc Binhnél elszenvedett katonai vereséget a felszaba­dított terület polgári lakossá­gán bosszúlta meg. Mint a felszabadulás hír­ügynökség jelenti, megsem­misült Loc Ninh központi piactere, sok külvárosi épület, két gát több szakasza; több. tucat polgári lakos életét vesz­tette. Magában Loc Ninhben két utca valamennyi lakóházát lerombolták a bombák, súlyos károk keletkeztek két budd­hista pagodában és egy kato­likus templomban. A saiigioni hadvezetés csü­törtök regigei arról adott tájé­koztatást, hogy harcok rob­bantak ki Dél-Vietnam közép­ső partvidékén. Saigontól 300 —400 kilométerrel északra is. E harcok súlypontja Bong Son járási székhely és az 1-es szá­mú .országút mentén fekvő Hoai N'hon városka térsége volt. Az amerikai elnök és az il­letékes kormányhi vatalok „in­tenzív megfontolás tárgyává teszik” Dél-Vietnam pótlóla­gos megsegélyezését — közöl­te Robert Anderson külügyi ■ szóvivő, elismerve egyúttal, ! hogy Saigon újabb segítségért I folyamodott. A saigoni kor­mánynak megszavazott segély összege ez idő szerint egymil- liárd dollár, ebből 700 millió katonai, 300 millió pedig gaz­dasági jellegű segély. Ander­son nem tudott nyilatkozni a megfontolás alatt álló pótse­gély volumenéről, sem pedig arról, hogy melyik rubrikába kívánják besorolná. Nyugati hírügynökségek viszont kor­mánytisztviselőikre hivatkozva azt jelentük, hogy mintegy 300 millió dolláros pótösszegről van szó. DIMITRIOSZ BICIOSZ, a Görög Köztársaság hivatalos látogatáson Szófiában tartóz­kodó külügyminisztere csü­törtökön folytatta megbe­széléseit Petr Mladenov bol­gár külügyminiszterrel. HU ARI BUMEDIEN algé­riai elnök javasolta az arab olajtermelő országok csúcs- konferenciájának összehívá­sát. HAFEZ ASSZAD szíriai el­nök csütörtökön Damaszkusz- ban tanácskozott a Pa­lesztinái Felszabadítást Szer­vezet Végrehajtó Bizottságá­nak tagjaival. A megbeszélé­sen részt vett Jasszer Ara­fat, a PFSZ Végrehajtó Bi­zottságának elnöke is. Francios Mitterrand, a Szo­cialista Párt első titkára szer­dán este a francia televízió­ban nyilatkozva rámutatott arra, hogy az elmúlt évben a kormány gazdaságpolitikája következtében Franciaország­ban tovább szélesedett a sza­kadék a gazdagok és a szegé­nyek között. Az új esztendő­ben pedig az a veszély fenye­get, hogy a munkanélküliek száma meg fogja haladni az egymilliót. Mitterrand kijelentette, hogy a jelenlegi nehézségekre csak a baloldal közös programja révén lehet megoldást talál­ni, de nem szólt arról, vajon a Szocialista Párt hajlandó-e a kommunistákkal együtt kö­zös akciókat indítani a közös program széles körű népsze­Közel-Kelet Kairóban csütörtökön dél­előtt megkezdődtek a hiva­talos tárgyalások Anvar Szá­dat elnök és az iráni sah kö­zött. Reza Pahlavi felesége társaságában szerdán érkezett négynapos hivatalos látoga­tásra Egyiptomba. Szadat egyiptomi elnök ja­nuár végén hivatalos látoga­tásra az Egyesült Államok­ba utazik — jelentette csü­törtökön a kuwaiti Al Kabasz című lap az egyiptomi elnök feleségére hivatkozva. Szadat asszony a lap tudósítójának adott interjú során közölte ezt, hozzátéve, hogy a látoga­tást egyhetesre tervezik. Jlgal Állón izraeli külügy­miniszter csütörtökön délelőtt az Egyesült Államokba uta­zott pénzgyűjtő körútra, va­lamint, hogy Kissinger kül­ügyminiszterrel tárgyaljon. El­utazása előtt a repülőtéren el­mondotta, hogy semmiféle, a Sinai-félszigetre vonatkozó visszavonulási tervet nem visz magával 4 Washingtonba. Ugyanakkor egyértelműen le­szögezte azt is, hogy Izrael csak akkor vonja ki csapatait a Sinai-félszigetről, ha Egyip­tom hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni egy átmeneti meg­állapodásról. Az izraeli rádió közlése szerint Tel Aviv az új pénz­ügyi évre 2,5 milliárd dollárt kért Washingtontól, amelyből mintegy másfél milliárd dol­lárt új haditechnika és fegy­verzet vásárlására akar for­dítani az Egyesült Államok­ban. Mintegy tíznaposra terve­zett amerikai látogatása után az izraeli külügyminiszter két napot Londonban tölt majd, hogy találkozzék Wilson mi­niszterelnök és más hivatalos személyiségekkel. rűsitésére és a dolgozók kö­veteléseinek támogatására. A L,Humanité megjegyzi: Mitterrand továbbra is hall­gat a baloldali egység lénye­ges problémáiról! Ügy tesz, mintha e problémák nem lé­teznének és nem válaszol a kommunisták javaslataira. Míg az FKP országos kampányba kezdett a közös program nép­szerűsítése és a dolgozók mozgósítása érdekében, a Szocialista Párt továbbra sem vesz részt ebben a harcban — hangsúlyozza az FKP lap­ja, majd emlékeztet Georges Marchais legutóbbi nyilatko­zatára, amelyben rámutatott, hogy Mitterrand hallgatásával azokat fedezi, akik a Szocialis­ta Párton belül a közös prog­ram módosítására töreksze­nek. Mitterrand továbbra is hallgat... Miért lett Rockefeller az USA alelnöke? Az Egyesült Államok törté­netében először fordul elő, hogy az ország élén olyan el­nök és alelnök álljon, aki ma­gas hivatalát kinevezés, nem pedig választás útján nyerte el. Emlékezetes, hogy Fordot a botrányos körülmények kö­zött távozott Agtiew alelnök utódjának még Nixon elnök nevezte ki, majd ez utóbbi lemondásakor az új alelnök költözött be a Fehér Házba. Röviddel ezelőtt pedig Ford elnök nevezte ki Rockefellert alelnökké. Egyébként mind­kiét alelnöki kinevezéshez a kongresszus hozzájárult. Az amerikai alkotmány az al­elnöki posztról mindössze any- nyit mond, hogy „ameáuiyiDen az elnököt hivatalából elmoz­dítják, elhuny, hivataláról le­mond, vagy nem képes ellátni az elnöki hivatallal kapcsolatos Itatáskört és kötelességeket, az az aleinökre száll”. Az alelnök tehájr négy éven keresztül tartalék arra az eset­re, ha a körülmények alakú á- sa személyét előtérbe állítja. Egyébként közjogi méltósága az évek során — egyes proto­kolláris rendezvényen való rész­vételen kívül — abban mutat­kozik meg, hogy a szenátus ülésein elnököl. Ezzel kapcso­latban kérdezték meg a har­mincas években a texasi szár­mazású Gamer alelnök öt, hogy ntire gondol, amikor évszámra ül a szenátusban? — Az elnök egészségi állapotára — hang­zott az őszinte válasz. Amikor Ford elnök Rocke­fellert nevezte ki az alelnöki posztra, olyan embert válasz­tott, aki múltját, képességeit és ambícióit tekintve messze túlszárnyalja maigát az elnö­köt. Rockefeller sok évtize­des közéleti tevékenységre te­kint vissza: már 30 évvel ez­előtt külügyminiszter-helyet­tes volt, majd különböző fon­tos állami . megbízatásokat töltött be. 1958-tól másfél év­tizeden keresztül periig a leg- naigyobb állam, New York kormányzója volt. Közben nemegyszer elnöki ambíciói is voltak. Ezek azonban vala­hol mindig elakadtak. Egyszer Nixon vetett véget azoknak, amikor sikeresen megnyerte a maga számára a republikánus párt helyi szervezeteinek a tá­mogatását. Ford számára jelenleg bizo­nyára az okozza a legnagyobb problémát, miként nyerje el és hasznosítsa adminisztráció­ja számára alelnöke képessé­geit anélkül, hogy ez utóbbi átvenné a kormányzás irányí­tását. A jelenlegi amerikai kor­mányzatnak ugyanis kétségte­lenül szüksége van Rockefel­lerre, hiszen politikai presztí­zsét szeretné növelni, és eb­ben az új alelnök segíthet. Várható, hogy Ford helyette­sére bízza a Belpolitikai Ta­nács vezetését, amelynek fon­tos feladatai között szerepel az energiaproblémák enyhí­tése, a környezetvédelmi ügyek intézése és a gazdasági helyzet szabályozása, elsősor­ban az infláció korlátok közé szorítása. Annak is mutatkoznak je­lei, hogy Ford igénybe veszi majd alelnöke nemzetközi ta­pasztalatait, és utaztatni fog­ja. Rockefeller kinevezése és kongresszusi jóváhagyása kö­zött majdnem három hónap telt el. Ezek a hónapok nem voltak egyértelműen kelle­mesek az alelnökjelölt számá­ra. A Watergate-ügy hullámai még nem ültek el az Egyesült Államokban, és a kongresszu­si bizottságok vizsgálódásaik során alaposan szemügyre vették Rockefeller magán­ügyeit, elsősorban pénzügyeit. Megállapítást nyert, hogy szá­mos közéleti személviség csi­nos pénzösszegeket kapott Rockefellertől szolgálataiért, így pl. Kissinger, jelenlegi külügyminiszter, aki korábban Rockefeller külpolitikai ta­nácsadója volt, sok tízezer dolláros ajándékokat és egyéb honoráriumokat kapott meg­bízójától. Ezeket a megállapí­tásokat azonban a kongresz- szus nem minősítette elma- rasztalhatónak, és napirendre tért felettük. A Rockefeller-dinasztia az Egyesült Államok leggazda­gabb családjai közé tartozik — ha nem a leggazdagabb. Az amerikai közéletben nagy sze­repet játszó család, a világ legnagyobb kőolajipari mono­póliuma, valamint számos más vállalat és érdekeltség tulaj­donosa. A család egyik korai tagja még 1862-ben olajfino­mító vállalatot alapított, 1870- ben megszervezte a Standard Oil Co.-t, majd megszerezte a két legnagyobb biztosító- társaság feletti ellenőrzést. Később jelentős érdekeltséget szerzett a Westinghouse, az American Telephone and Te- legraphe Co. stb. felett. A má­sodik világháború után a fi­nánctőkés Roclcefeller~csoport a Morgan-csoporttal együtt az Egyesült Államok és a világ leghatalmasabb pénzügyi cso­portja lett. Zádor Tibor CHILÉBŐL érkező jelentések szerint az illegalitásban mű­ködő kommunista párt nyilat­kozatot tett közzé, amelyben felhívja az ország valameny- nyi demokratikus és haza­fias erőit, „tömörüljenek egységes antifasiszta harci frontba”. CSOU EN-LAJ kínai mi­niszterelnök szerdán egy pe­kingi kórházban fogadott egy thaiföldi külügyi kor­mányküldöttséget. Infláció Az ősz vége, a tél eleje az Egye­sült Államokban mindig a gépkocsi- kereskedők nagy ideje. A posta ilyenkor szállítja házhoz a színes prospektusokat az új —• soha ilyen kényelmes még nem volt, soha ilyen biztonságos még nem volt, soha ilyen csodálatos nem volt — gépko­csikról. És megtelnek az új márkák­kal az autószalonok kirakatai, új reklámtáblákat állítanak fel az or- ' szágutak mentén. 1974-ben ez a nagy autós fesztivál nem így zajlott le. A tavalyi kampánynak két fő sajátossága volt. Az egyik: az 1973- as esztendőhöz képest 38 százalék­kal csökkent az új kocsik eladása. A másik — nem kevésbé lényeges — vonás: az eladási nehézségek elle­nére az autók ára nem csökkent, ha­nem emelkedett. Ez a piac törvé­nyeivel annyira szembenálló jelen­ség megmutatta a szándékot: fizes­sék meg az új kocsit vásárlók — ha kevesebben is vannak — a tavalyi profitot. Ha a teljesség igénye nélkül végigszaladunk néhány tőkésorszá - gon, megnézünk néhány árucikket, kiderül; az árak emelkedését szinte semmi sem korlátozza. Az Egyesült Államokban például a cukor négy­szer annyiba került tavaly, mint 1973-ban. Az alapvető élelmiszerek — a tejtől a húsig — átlagosan 40 százalékkal kerültek többe. Egy nemrég végzett közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 80 százalé­ka úgy vélekedett: nem érdemes ta­karékoskodni, mert a pénz a közel­jövőben nagy mértékben elértékte­4. Ki fizesse a leneddk. Angliában két év alatt a hagyományos népélelmezési cikk, a marhahús ára 98 százalékkal nőtt. A London University közgazdászai sze­rint egy év alatt 17,1 százalékkal romlott a pénz. (Nagy-Britanmiában csak becsülik az inflációt, hivatalos árstatisztikája nincs az országnak.) Olaszországban a téli ruhanemű, a hús és a_ fűtőanyag ára úgy felsza­ladt, hogy a lakosság jelentős réte­gei kénytelenek lemondani a rend­szeres húsevésről, az új télikabátról, az egésznapi fűtésről. Visszaesett a könyvet vásárlók, a moziba járók, az újságelőfizetők száma. A líra 1974-ben háromnegyedet éri csak 1973-as vásárlóértékének. Már SZÓ esett az országonként előidézett inflációról meg az impor­tált inflációról, s e kettő együttes hatásáról. Hogyan jelentkezik ez Olaszországban? Az állami költség- vetés hiánya 9 ezer milliárd líra. A rossz és költséges közigazgatás, a felesleges intézmények százainak ki­adása, a pazarló ipar felemészti az erőforrásokat a termelő beruházá­sok, a fejlesztés elől. Ugyanakkor az ország nagy mértékben rá van utal­va a nemzetközi piacra, szinte min­den nyersanyagból behozatalra szo­rul. Az importárak szintje az utolsó évben 82 százalékkal nőtt, míg az olasz exportáruk ára alig emelke­válság árát? dett. Elsősorban ez okozza a már említett óriási méretű költségvetési hiányt. Ki fiZCSSe meg e válság árát? A baloldal a gazdaságszerkezet átala­kítását követeli, hogy lehetővé vál­jék a termelés növelése. A kor­mány azonban más úton, a fogyasz- táskorlátozás útján indult el. Ä hi­teleket befagyasztja (s ezzel a ter­meléscsökkenés, a munkanélküliség növekedése azonnal jelentkezik, az áremelkedés — állami beavatkozás híján — olyan méretűvé válik, hogy az életszínvonal zuhanásával kell számolni). A folyamat ördögi kör. Hiszen Olaszország hatalmas mérleghiánya, önerőből megoldhatatlan gazdasági bajai még szorosabban kapcsolják az Egyesült Államokhoz, a Közös Piac többi tagállamához — az im­portált infláció forrásaihoz. És rá­adásul ennek a kapcsolódásnak még politikai ára is van, amelyet az olasz kormány buzgón meg is fizet: távol tartja a baloldalt a gazdasági, politikai gyeplőktől. Napjainkban a tőkés kormányok magatartása lényegében azonos. (Ta­lán csak a nyugatnémet kormány próbálkozik más megoldással.) Cél­juk: korlátlanul áthárítani az inflá­ció hatásait a széles néptömegekre, miközben a monopóliumok profitja egyre magasabb lesz. A munkanél­küliek számának növekedése és a szabadjára engedett áremelkedés mellett a bérek befagyasztása — az a két legfontosabb módszer, amely- lyel a Heath-kormány — a korábbi konzervatív kabinet — mondta ki a tételt: „Azért súlyosbodik az inflá­ció, mert a telhetetlen munkások újra és újra a bérek emelkedését kényszerítik ki. Minden penny bér­emelés áremelést hoz magával.” Heath ebbe az elméletébe bele is bukott. Most pedig az októberi vá­lasztásokon abszolút többséget ka­pott Munkáspárt „önkéntes” bér­stopja nagyon is hasonló koncepció­ról árulkodik. Pedig az infláció okai — mint azt már korábban megvilágítottuk — nem a munka oldalán keresendők. A töke megfékezése nélkül — márpe­dig a kapitalista társadalom hogyan is fékezné meg a tőkét — minden inflációellenes kampány csak a fel­színen mozoghat, hatástalan. Az Egyesült Államokban Ford el­nök maga indított nagy kampányt az infláció megállítására. S hogy a küzdelem harcosai megismerhessék egymást, jelvényeket készítettek. Darabját egy dollárért. A kampány eddig semmi eredményt nem hozott. A mozgalom részvevői egy hónap múltán csak annyit tapasztaltak, hogy jelvényük most már három dollárba kerül. K. A. (Következik: Az inflációs hullám és a gátak) 1 i i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom