Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám

1915. JANUÁR 10., PÉNTEK %Mdav 3 Szemléletbeni változásra van szükség Ésszerű gazdálkodás a termelési hulladékkal: népgazdasági érdek l a megyei neb Gazdasági fejlődésünk új A változások lényege Az MSZMP Központi Bi­zottságának irányelvei — elemezve a nemzetközi és hazai gazdasági helyzetet — részletesen foglalkoznak a ter­melési szerkezet további át­gondolt korszerűsítésével, a műszaki-tudományos haladás gyorsításával, új technoló­giák bevezetésével, a jöve­delmezőség javításával, a bel­ső és külső erőforrások jobb felhasználásával. Fokozott gondot kell fordítani a ta­karékosságra — mondják ki a többi között az irányelvek. Néhány nappal ezelőtt Csi- lcós-Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnöke a vállalati vezetők egyik értekezletén az irányelvek szellemében így fogalmazott: „Az a vállalat pazarol az anyaggal, amely: a gyártástechnológia hiányos­ságai, vagy a technológiai fe­gyelem lazaságai miatt az in­dokolatlan anyagveszteségek keletkezését megtűri és nem a jó gazda gondosságával szervezi a hulladékok és má­sodlagos anyagok hasznosí­tását”, Aligha kellene több példá­val indokolni a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi vizsgálatának fon­tosságát és időszerűségét, amely 14 vállalatnál végzett vizsgálat tükrében a nagytö­megű gyártási hulladékok és elhasználódott termelőeszkö­zök felhasználásával, sorsá­val foglalkozik. A Masszi Ti­bor vizsgálatvezető által elő­terjesztett beszámolót Bori Rudolf elnökletével tegnap délelőtt vitatta meg a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A tanácskozáson részt vett Péteri István, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság általános elnökhe­lyettese ési Karhész Sándor, az .MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezető­helyettese is. Mit ér a fém forgács ? A népi ellenőrök tapaszta­latai szerint jelenleg a vál­lalatok gazdálkodásában, mű­szaki tevékenységében vi­szonylag kis jelentőségű a hulladékok feldolgozása és értékesítése. Kis jelentőségű a százalékos arány szempont­jából — és a vállalatok több­sége ezt nézi —■, pedig forint­ban kifejezve milliókról van szó. A Csepel Autógyárban például a hulladékok érté­kesítéséből származó bevétel a vállalat nyereségének kö­A vas-, fém- és villamos- energiai pari vállalatok a IV. ötéves tervben a fejlesztési és a részesedési alapból össze­sen mintegy 1,2 milliárd fo­rintot terveztek lakásépítke­zések támogatására, s ennek jelentős részét már felhasz­nálták — állapították meg a vasasszakszervezetben. Az összes szociális juttatás közül a IV. ötéves tervben a lakásépítkezések támo­gatására tervezték a leg­többet, s a felhasznált összeg is e te­rületen volt a legmagasabb. Továbbra is főként* a munká­sok — elsősorban a nagycsa­ládosok, fiatal házasok — la­kásépítését támogatják. A lakásépítkezések támo­gatása hat-hét évvel ezelőtt, az úgynevezett félkészház-ak- ció keretében kezdődött. A félkészház-akció azonban több vállalatnál nem terjedt el építő-, illetve szerelőrész­legek hiánya miatt. A válla­lat többsége eleinte emelet- ráépítések, tetőbeépítések, tár­sasházépítések, stb. szervezé­sével, valamint bontási anya­gokkal, fuvarral, műszaki ta­nácsokkal segítette dolgozói­nak lakásépítkezéseit. A tá- nogatás formája jelenleg is: saját erő, plusz OTP-hitel és vállalati támogatás. Üiab' an a vállalatok több sége — a lakáspolitikai irány­elvek alapján — már ! rülbelül 3 százaléka. A szén­acél és az öntési hulladék­nak körülbelül másfél szá­zalékát használják fel új­ból a technológiai folyamat­ban, a többit értékesítik. Nagyobb mértékű, mintegy 19—20 százalékos a színes- fémhulladék saját felhaszná­lása. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban I a hulladékból származó bevétel a nyere­ségnek mintegy 4 százaléka. A keletkező hulladékot teljes egészében értékesítik, ki­véve a rongy- és papírhul­ladékot. Ezt elégetik. Az Ipa­ri Műszergyárban az alumí­niumhulladékok nagy részét újra felhasználják. A Lenfo­nó- és Szövőipari Vállalat­nál ugyanakkor mindez je­lentéktelen, jelenleg, a kö­vetkező ötéves tervre azon­ban van már bizonyos elkép­zelésük is: zsineget szándé­koznak gyártani például a fonodái hulladékból. A Váci Kötöttárugyár ugyancsak ér­tékesíti teljes hulladékmeny- nyiségét, a középtávú ter­vekben pedig műszaki szer­vezési intézkedéseket szán­dékozik végrehajtani a tel­jesebb körű hasznosítás ér­dekében. A hernádi példa A vizsgált nyolc mezőgaz­dasági nagyüzem közül ket­tőben figyelemre méltó ta­pasztalatokat szereztek a népi ellenőrök. A Pest—Nóg- rád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat ceglédi üzemében évente mintegy 3 ezer tonna gyártási hulladék keletkezik s ennek jelentős részét jelenleg eladják az ATEV-nek. A fejlesztési ter­vekben viszont egy évente mintegy 3 és fél ezer tonna kapacitású húslisztgyáríó, va­lamint egy évi megközelí­tően 1400 tonna kapacitású vérlisztgyártó üzem létesítése szerepel. A hernádi Március 15. Tsz a baromfivágásból származó hulladékot a múlt év feléig ugyancsak az ÁTEV-nek adta el, július 1-től azonban már dolgozik — három műszakban — a sa­ját fehérjefeldolgozó-üzeme és kiváló minőségű — a nem­zetközi piacon nagyon drága — takarmányt állít elő. Bár a felsorolt példák ked­vezőek, mégis az általános ta­pasztalat az, hogy a — her­nádi tsz kivételével — a vál­lalatok vajmi keveset törőd­nek a gyártási hulladékok leg­célszerűbb felhasználásával, a gazdaságosabban épít­hető telepszerű lakások támogatását helyezi előtérbe, így még több dolgozót jut­tathatnak megfelelő otthon­hoz. örvendetes, hogy a la­kásépítő szövetkezetek már vas- és villamosenergia-ipar­ban is kezdenek elterjedni. A telepszerű építési forma elterjedését azonban részben a terület hiánya akadályoz­za, a kisebb üzemekben pe­dig nehéz összehozni a leendő lakástulajdonosok szükséges számú csoportját. Ezért a va­sasszakszervezet szerint mind Budapesten, mind vidéken, szükség lenne a telepszerű építkezéseket előmozdító koor­dinációs szerv létrehozására. Emelkedik a hazai eternitgyártás ^szovjet szakemberek irá­nyításával újabb két nagy teljesítményű gépsorral kezd­ték meg a termelést a bővülő nyergesújfalui eternitgyárban. Idén már több eternitet szál­líthat megrendelőinek n nyer­gesújfalui gyár. A tervek sze­rint az év végéig 13 millió négyzetméter eternitet készí­tenek. megfelelő értékesítésével. Kü­lönösebb anyagi érdékük nem fűződik hozzá, vagy ezt az ér­deket nem ismerték fel. Kihasználatlan lehetőségek A Csepel Autógyárban az érintettek maguk is meglepőd­ve hallgatták a népi ellen­őrök megállapítását: a gyár 1973-ban 1 millió forinttal na­gyobb bevételt érhetett volna el az alumíniumhulladék ér­tékesítésénél, ha figyelemmel kíséri, hogy az átvevő hogyan minősít. Az eddiginél jóval nagyobb bevételt ért volna el az Ipari Műszergyár is, ha a színesfémhulladékot meg­felelően tárolta volna. Egyöntetű volt a tegnapi NEB-ülésen a megállapítás — és ezt felszólalásában Péteri István is hangsúlyozta —, hogy elsősorban szemlélet kérdé­se, miként foglalkoznak az üzemekben a termelési hulla­dék tárolásával, felhasználá­sával, értékesítésével. Kétségtelen, hogy a jelenle­gi hulladékárak, valamint a vállalatoknál alkalmazott ér­dekeltségi rendszerek nem ösz­tönöznek a hulladékokkal va­ló fokozottabb és ésszerűbb gazdálkodásra, ezt a kérdést azonban semmiképpen sem le­het csupán egy-egy vállalat szemszögéből vizsgálni. Ugyancsak Péteri István fo­galmazta meg a legpontosab­ban: a termelési hulladékok­kal való gazdálkodás népgaz­dasági érdek, a szemléleten kell tehát változtatni. Karkész Sándor ezt a gon­dolatsort tovább folytatva megállapította: a szemlélet megváltoztatásának szüksé­gessége korántsem csupán a vállalatok vezetőire vonatko­zik. Általános - szemléletvál­tozásra, -változtatásra van szükség, s ebben jelentős sze­repük van a társadalmi szer­veknek is. Hogy mennyire így van ez, s hogy mennyire kihasználat­lanok ezen a téren a lehető­ségek, bizonyítja a népi • el­lenőrök egy másik tapasztala­ta is. A beszámoló megálla­pítja: az újító- és a munka- verseny-mozgalom a termelé­si hulladékok gazdaságos fel- használásával elenyésző mér­tékben foglalkozik. Fórumok az üzemekben A jelenlegi helyzet, a fel­tárt tapasztalatok tehát to­vábbi és sürgős tennivalókra serkentenek. A NEB elhatá­rozta, hogy a vizsgálat által feltárt helyzetet az üzemi kol­lektívákkal is megismerteti és ezért kéri a társadalmi szer­veket, többek között a szak­szervezetet és a KISZ-t, hogy az üzemi fórumok összehívá­sában segítsen. Ezenkívül pe­dig a népi ellenőrzés a máso­dik félévben ismét megvizs­gálja a gyártási hulladékhasz­nosítást az üzemekben, átte­kinti azt, hogy az érintett vál­lalatok vezetői milyen intéz­kedéseket tettek az észrevéte­lek nyomán. A gazdaság fejlődésének üteme, mértéke nem elhatá­rozás kérdése; objektív felté­telei és meghatározói vannak. Ezek a feltételek többnyire az országhatárokon belül, tehát a magyar gazdaságban találha­tók. A gazdaság fejlődésének ilyen objektív jellegű felté­teled — csak példaszerűen említve: a rendelkezésre álló nyers- és alapanyagok meny- nyisége, a termelésben fel­használható munkaerő, annak produktivitása, a korábbi be­ruházási tevékenység eredmé­nyeként üzembe lépő új terme­lési kapacitások, a gazdasag egyensúlyi helyzete, továbbá az a kereslet, amely a lakos­ság életszínvonalából, a tár­sadalom közös fogyasztásából és felhalmozódásából adódik. Belső és külső tényezők A gazdasági novekedésnex mindemellett országhatárokon kívüli, azaz külgazdasági té­nyezői is vannak — például a szocialista és az egyéb piacok kereslete, adott esetben kül­földi erőforrások igénybevéte­le, általában a nemzetközi munkamegosztásban valórész­vétel hatékonysága stb. Az 1974-es esztendő szem­léltetően példázza a belső és 'külső tényezők szerepét. Az idei népgazdasági terv a ko­rábbá esztendők — 1971—1973 — egyenletes gazdasági fejlő­désének folytatódásával szá­molt, s a különböző gazdasági folyamatok növekedésének mértékét is a középtávú terv­ben szereplő éves átlagokban irányozta elő. (A nemzeti jö­vedelem növekedése minimá­lisán 5 százalék, az ipán Ter­melésé 5,5—6,0 százalék, a me­zőgazdasági termelésé 2,0—2,5 százalék, a lakosság összes Fo­gyasztásának növekedése 5,2 —5,6 százalék, felhalmozás 7— 8 százalék.) Az I—III. ne­gyedév gazdasági jelzőszámát egyértelműen arról tanúskod­nak, hogy a gazdasági fejlődés növekedési üteme gyorsabb a tervezettnél: az ipar termelése éves szinten körülbelül 7—8 százalékkal, a nemzeti Jöve­delem pedig — a mezőgazda­ságot sújtó károk ellenére — mintegy 6 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A gazdasági fejlődés ütemé­nek gyorsulásában ezúttal Is objektív tényezőnek volt sze­repe: az ipar 1973-ban készle­teinek jelentős részét elfo­gyasztotta, s éz — továbbá a termelő fogy asztás reális szük­séglete és a készletképzési tö­rekvés — az ipar értékesítést lehetőségeit majd 11 százalék­kal növelte. A termelő fo­gyasztás — a végtermék elő­állításához szükséges anyagok, félkésztermékek és azok kész­letei — ugrásszerű növekedé­se — 1973-ban 5,3 százalék­kal, 1974 I—III. negyedében 10,8 százalékkal emelkedett — ösztönözte, alapozta meg az ipari termelés tervezettnél erőteljesebb fejlődését. Cserearányromlás Ebben az esztendőben mind­máig soha nem tapasztalt mó­don és erővel hat a magyar gazdaság fejlődésére és hely­zetére egy külgazdasági té­nyező: a tőkés gazdaságokban és világpiacon dúló _ infláció — az áremelkedés mértéke a legtöbb tőkésországban 10— 20 százalék közötti, egyes or­szágokban. 20 százalék feletti —, a nyersanyagok—ipari késztermékek árarányainak gyökeres változása. Az inflá­ció rekordmértéke, az árará­nyok módosulása nem a tőkés világ magánügye, annak hatá­sát mi is érezzük, árát pedig megfizetjük. A nem szocialista országok­kal folytatott külkereskedel­münk áruösszetételét az jel­lemzi, hogy az import majd kétharmadát anyagok, félkész­termékek alkotják, s ugyan­ezek az exportban körülbelül egyharmados aránnyal szere­pelnek. Csupán ennek követ­keztében is a világpiaci ár­változások hátrányosan sújta­nak bennünket, rontják a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelemiben a cserearányt. Ezt már az elmúlt éviben is érzékeltük, mert az importált termékek árszintje 16,5 szá- zalákkel emelkedett, míg , ex­portunk árszintje 13,6 száza­lékkal. Az idei esztendő első felében a cserearány sokkalta nagyobb mértékben romlott: a nem szocialista országokból származó behozatal árindexe 142,8 volt, míg a kivitelé 124,4. Mindennek lényege: a behoza­tal ellenértéké fejében — abban az esetben, ha volu- ihene, természetes mennyisége változatlan — több magyar árut kell adnunk, s ily módon a megtermelt nemzeti jövede­lem néhány százalékát a cse­rearány romlása fogyasztja el. Ez pedig gazdasági fejlődé­sünk ütemét csökkenti, a to­vábbi fejlődés objektív lehe­tőségeit rontja. Az érem egyik oldala: a nemzeti jövedelem ugyan a tervezettnél nagyobb mértékben, körülbelüli 7 szá­zalékkal nő, de.amikor annak belső felhasználására kerül A váci Finompamutfonó és Cérnagyár kormányhatározat alapján került 1963-ban az or­szág legnagyobb fonodájához, a Pamutfonóipari Vállalathoz. A váci gyár profilja addig a fi­nom fésült pamutfonalak gyártása volt. Egy évvel az egyesülés után szintetikus fo­nalak gyártásával kezdtek kí­sérletezni, majd újabb egy év múlva már — a piaci igények­nek megfelelően — az összter­melés 51,5 százalékát ez a termék jelentette. Ezt követően a központ a gépi rekonstrukciót és az ösz- szes beruházást úgy irányítot­ta, hogy az üzemet teljes egészé­ben szintetikus fonalak gyártására állította át, és a IV. ötéves tervre elő­irányzott fejlesztési progra­mot tavaly befejezte. Győri Tibor igazgató az el­múlt év termelési és gazda­sági ’ eredményeiről szólva el­mondta, hogy a 800 tonnás tervüket másfél tonnával tel­jesítették túl. Ezt a többletet a kongresszusi munkaverseny felajánlásaként termelték meg a dolgozók. Érdekesség, hogy a legyártott fonal hosszúsága 56 millió 870 kilométer volt! A helyes készletgazdálkodást és a piaci igények ismeretét jelzi, hogy az év végén raktá­ron csak 300 kiló fonal ma­radt, ekkora mennyiséget a gyár 1 óra alatt állít elő. A gyár 410 dolgozójának tavaly 13 és fél millió forint munkabért fizettek ki, szemi- lyenkv.-nt átlagosan 27 ezer 350 forintot. Az év végi értékelés alap­ján 112 r. illió forint ter­melési1 értékből 10 millió a gazdasági eredmény. Ehhez a kongresszusi és fel- szabadulási munkaversenyben vállaltak teljesítése plusz 1 millió forinttal járult hozzá. A kormányhatározatok fi • gyelembevételével gondot for­feltételei (I.) sor — s ez az érem másik: oldala —. ezt a 7 százaléka« többletet nem oszthatjuk ét maradéktalanul a fogyasztóm és a felhalmozás között, mert annak egy része már nincs ar. országban. Stabil arányváltozások Mindezek a körülménye® a magyar gazdaság közelid- vőbeni fejlődésének külső — és részben, belső — feltétele# jelentősen módosítják. Bizo­nyosra vehető, hogy a tőkés világpiacokon végbement ár- arányvütozások stabilizálód­nak, lehetséges, hogy a nyers­anyagok és energiahordozók árai kisebb mértékben, csök­kennek, de mindenképpen a korábbinál magasabb árszinten állapodnak meg. Rövidesen sor kerül a KGST külkeres­kedelmi árainak rendezésére is, s ennek során a tőkés vi­lágpiac árarányváitozásaiit is figyei erőbe veszik. A KGST- orc’ágokkal folytatott külke­reskedelmünk ánuröfcewrfé- ből — a behozatal legnagyobb árucsoportját az energiahor­dozók és az anyagok alkot­ják, míg a kivitelben az ipari késztermékek dominálnak — szükségszerűen következik, hogy kisebb-nagyobb csere- arényromlásfal ezen a piacon is számolnunk kell. A különböző közgazdasági szabályozók módosítása kap­csán az elmúlt esztendőkben — a változások lényegiét ér­zékeltetve — gyakran utal­tunk arra, hogy a vállalati gazdálkodás feltétel- és köve­telményrendszere másmilyen, szigorúbb lett. Az most a népgazdaság egészére adaptál­ható: megváltozott a magyar gazdaság fejlesztésének kül­gazdasági kapcsolatokban megtestesülő közege, feltétel­rendszere. A tények rögzítésé­nél, tudomásulvételénél sok­kalta fontosabb a cselekvés, amely gazdálkodásunkat az új követelményekhez igazítja. Garamvölgyi István (Folytatjuk.) dítanák a fizikai dolgozók, ezen belül a nők átlagos mű­veltségének, valamint szakmai képzettségének emelésére. Kovács Istvánná személy­zeti előadótól megtudtuk, hogy a munkások közül 156- nak nincs meg a 8 általános iskolai végzettsége, s a 22 har­minc éven aluli közül 9-en járnak az általános iskola 7— 8. osztályába. A textilipari, gépipari, híradásipari és köz- gazdasági szakközépiskolában 14-en, gimnáziumban hárman tanulnak. Két könnyűipari műszaki főiskolással kötöttek szerződést. Művezetőd tanfo­lyamon kilencen vesznek részt. Szorgalmazzák a dolgozók politikai képzését is: a gyáron belüli tanfolya­mokra 62-en, a szakszer­vezeti politikai oktatásra 82-en jelen tk ez tele. Marxista középiskolában 4, a a marxista esti egyetem sza­kosító tagozatán 1 s az általá­nos tagozatán 4 munkás szerez bizonyítványt. Mindössze 75-en rendelkez­nek szakmunkás-bizonyítvány- nyal, pedig a munkaköröket figyelembe véve 124-re lenne szükség. Gondot okoz azonban a beiskolázás, mert a dolgozók 50 százaléka mintegy 30 hely­ségből jár be és ezért a szak­másító tanfolyamra csak tízen jelentkeztek. A gyár munkaerőhiánnyal küszködik és ezért a központ­tal egyetértésben 52 személyes leányszálló építkezését kezdték meg 5 millió forintos beruházás­sal. A szállodai színvonalú 2—3 ágyas szobákba május köze­pén költözhetnek be azok a nők, akik el szeretnék sajátíta­ni ezt a szakmát, s eredmé­nyes munkájukkal hozzájá­rulhatnak' a gyár IV. ötéves tervének sikeres befejezé­sihez. H. L. G. D. G. Brigád a feldolgozóban A Pest—Nógrád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat ceglédi gyárában különböző felvágottakat készítenek. Képünkön: a párizsi töl­tésével foglalkozó szocialista brigád. Naponta több mint hatezer rúd kerül ki a kezük alól. Nagy Iván felvétele Lakásépítés - vállalati támogatással Előnyben a telepszerű társulások 56 millió kilométer fonal Vácról Növekvő termelés - oktatási gondok i A 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom