Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

A PEST MEGYEI ■ I in km r i\ w h w n i% «^tf *■* ....- • 'V' ' - » - ‘ • • ‘ / ' . A VÁCI JÁRÁS ES VAC VAROS RESZERE XIX. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1975. JANUAR 9., CSÜTÖRTÖK Pályázatok, kulturális események, sportversenyek Gazdag program a jubileumi évben Hazánk felszabadulásának 30. és városunk születésének 900. évfordulójának méltó megünneplésére készülve a városi KISZ-bizottság is ösz- saeállította a jubileumi év programját. A tervekről Nagy Sándorral, a városi KISZ-bi- zottság titkárával beszélget­tünk. Egyéni vállalások — Melyek a főbb célkitűzé­sek? — Hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulójával szinte egy időben került sor az MSZMP XI. kongresszusára. KlSZ-szervezeteink erre a nagy eseményre méltóan ké­szülnek. Ezt szolgálják a fel- szabadulási beszámolók, me­lyeknek keretében a fiatalok egyéni vállalásokat tettek és tesznek a politikai nevelő­munka és a termelési eredmé­nyek javítására. A vállalások teljesítéséről április 4-ig tag­gyűlésen adnak számot. A ju­bileumi év politikai, gazdasági kulturális és sportprogramjá­nak rendezésében arra törek­szünk, hogy fiataljaink ismer­jék meg szocialista munkánk eredményeit, városunk törté­nelmét, munkás- és ifjúság­mozgalmi múltját, s hogy példamutató cselekvéssel ve­gyenek részt hazánk, váro­sunk fejlesztésében. Vác 1983-ben — Milyen pályázatokat hir­detnek? — Városunk 1985-ban cím­mel pályázatot hirdetünk. Er­re városunk jövőjével üze­meinek, intézményeinek tevé­kenységével, a fiatalok életé­vel foglalkozó írásokat vá­runk. A legjobbakat a városi KISZ-bizottság díjazza és megjelenteti a Váci Napló­ban is. — Szervezünk továbbá jel­vény- és fotopályzatot, pla­kátversenyt. Bemutatásukra és értékelésükre április 3-án a városi ifjúsági klubban, ke­rül sor. — A KISZ-szervezetek kö­zött Szabad hazában címmel vetéllcedősorozatot indítunk. Témáját a politikai oktatás anyagából állítjuk össze. Az alapszervezeti selejtezők után üzemek, intézmények öt főből álló csapatai mérik össze tu­dásukat városi sainiten. — Megrendezzük az ifjú versmondók és az ifjú szóno­kok versenyét. Erre a forra- dialmiság, hazafiság, interna­cionalizmus gondolatát kife­jezve az 1948-as szabadság- harc, a tanácsköztársaság és a felszabadulás témaköreiből készülnek majd fel a ver­senyzők. Művelődési mozgalom — A városi művelődési központtal és a városi járási könyvtárral közösen a tanin­tézeti K IS Z-szerve zetek ^ fia­taljai számára művelődési mozgalmat hirdetünk. A cél, hogy a tanulók vegyenek részt az intézményók által szerve­zett programokban és legye­nek olvasói a könyvtárnak. — A Híradástechnikai Anyagok Gyára KlSZ-bizott- ságának kezdeményezésére a lakatosszakmában meghirdet­jük a Szakma ifjú mestere versenyt. Az üzemi selejtező­ket márciusban, a városi dön­tőt áprilisban rendezzük meg. — Krónika címmel akciót indítunk. Április 4-ig naplót juttatunk el minden KISZ- szervezethez. Ebben rögzíte­niük kell üzemük, intézmé­nyük történetét, fejlődését. — Októberben megszervez­zük az ifjúsági brigádok és a fiatal műszakiak és közgazdá­szok tanácsának városi konfe­renciáját. Továbbá az év má­sodik felében fiataljaink kommunista műszakokat szerveznek. A bevételből 200 ezer forintot ajánlunk fel a Vietnamban megépülő ezer­személyes szakmunkásképző iskola felépítéséhez. Fiataljaink vállalták továb­bá, hogy május elsejére társa­dalmi munkában elkészítik a stadion mögötti jubileumi if­júsági parkot. — Ezenkívül hagyományos sportversenyekkel, felszaba­dulási váltóbajnoksággal, jár­őrversennyel és lövészver­sennyel készülünk a jubileu­mi évre. Programjainkhoz szervesen kapcsolódnak a vá­rosi úttörőelnökség rendezvé­nyei. Ifjúsági nagygyűlés — A forradalmi ifjúsági na­pok keretében március 15-ét, március 21-ét, április 4-ét ha­gyományainknak megfelelően méltó módon kívánjuk meg­ünnepelni. A május elsején szervezett felvonuláson fia­taljaink városunk 900 éves történetének, fejlődésének be­mutatására készülnek. — Május U-ép városunk­ban megyei ifjúsági nagygyű­lést rendeznek. Ezen a bé­kéért folytatott harcra emlé­kezünk. Rajki László Tanítás és játék Nem vonul visaza az ötvenéves Pálíi Károly Amióta a „váci öregfiúk­kal” kapcsolatom van, sőt még írhattam is róluk néhány alkalommal, úgy érzem, adós­ságot törlesztők. A jól értel­mezett váci hagyományt szol­gálom, ők meg nyíltságukkal, a sport iránt érzett szerete­tekkel nemcsak rám, de ta­lán az olvasóra is nagy ha­tást teszpek: mintha sikereik fényében egyre inkább a hű­ségük a varoshoz és a sport­szerű viselkedésükből fakadó egyszerűségük domborodnék lei. Reggelente találkozom az egyik öregfiúval. Ö is énnek a tipikus világnak a képvise­lője. Szerény, nyílt és a régi sikereket idéző, az új ered­ményekre rámutató, az új nemzedéket tanító-oktató mester. Pálfi Károlyról van szó, Váeról származó kiváló asztaliteniszezőnkről. — Mi még pingpongoztunk, de hogyan ? Pénzes Gyuszi ba­rátom apjának volt egy nagy szabóasztala. Ott vívtunk nagy csatákat Gyuszival meg Schilling Gyurkával. Micsoda szó volt, amikor Papp Jóska bejelentette, hogy neki saját asztala van! Aztán a régi Fleckenstein-féle vendég­lőben külön terem állt ren­delkezésünkre; pontosan ott volt, ahol ma a FÜSZÉRT- központ van. Gimnazisták voltunk, a vendéglős fia jól játszott, lehetett tanulni. Ak­kor már táborunk volt: Hiebsch, Bajna, Pertik. Mint nyolcadikosok, „illegálisan” csapatban is játszottunk Pes­ten. Egy tehetségkutató ver­senyen is részt vettünk — szerencsénkre — Papp Jóská­val. Ö második, én harmadik lettem. Ahogy mondják, ott is fogtak bennünket. Megkezdő­dött a sikeres NB I-es szerep­lés. Eleinte futballoztam, kézi­labdáztam. Aztán asztaliteni­szező lettem. De szívemben mindig a sokoldalú sportem­bert tiszteltem. — Miért nem volt Vácott szakosztály? Hiányzott a tá­mogatás. Még az atléták sem dolgozhattak szívük szerint. Most viszont meg fura hely­zet állt elő. Mi, vidékiek, ne­velő egyesületek vagyunk, a fővárosiak pedig élvezik az eredményeket... Egy NB I-es csapathoz öt játékosegyéniség kell. Vidé­ken ritkán jön össze ennyi. Amikor a Szövőben megindí­tottam az asztalitenisz-edzése­ket, hamarosan eredményeket értünk el. Itt játszott Harmos Béla, Buchnitz Zoltán, Mol­nár István, Rakottá József, majd a fiatalabbak; Kiss La­jos, Volentics Lajos, Kova- csics Ferenc, Markó Róbert. 1957-ben alakultunk újjá, _ s mint aktív játékos, a vidék bajnokságot egy játszmavesz­teséggel megnyertem. — Mostanában olyasmiket hallok, hogy huszonhat éves korában visszavonul egy spor­toló. Itt vagyok ötvenévesen és játszom abban a csapatban, ahol edző is vagyok. Csemi doktor azt mondta a felesé­gemnek, amikor rólam beszél­gettek: — Ha eltiltom a ver­senyzéstől, százszor többet ár­tok neki. Bizony, így van. Mert amíg játszom, jól va­gyok. Itt vannak a fiatalok körülöttem, az NB Ill-ban szereplünk. A képzőművésze­ti középiskola tanulója Králik Tibor, Tauber állatorvosnak készül, a kis Králik Feri az Izzóban dolgozik. Pöltz Ernő is fiatal még mellettem. De már itt vannak az ifik: Kecs­keméti, Nagy Tibi, Bíró, Kiss Guszti és a serdülő Rácskay Gyuri. A Kötött vezetősége patronál bennünket és jól pat­ronál. A Mezőgazdasági Szak- középiskola igazgatósága meg­lehetőséget ad az edzésekre. — Ki volt a példaké­pem? Mindenki, aki támadó­játékot játszott. A legnagyobb élményem? Humoros élmény. A Sportcsarnokban egy alka­lommal a hangosbeszélő Sidó partnereként engem Soósnak mondott be. A nézők csak bá­multak, de megnyúlt és lefo­gyott ez a Soós ... Feleségemmel Verőcén la­kunk, két lányom, nagy, hét­éves unokám van, a Gumi­gyárban főraktáros vagyok. — Nem nehezek már a va­sárnapi versenyek? — Kisvárosban sokan kocs­mába mennek. Én meg ját­szom és tanítok. ' R. T. Jó esztendő az üzemi KST-ben Eseményekben gazdag ta­karékossági évet zárt a Du­nakeszi Járműjavító dolgozói­nak Kölcsönös Segítő Taka­rékpénztára — hangzott el legutóbb az, üzemi KST év­záró közgyűlésének beszámo­lójában. A tavalyi eredmények is a fejlődést tükrözik. A jármű­javítóban a takarékossági mozgalom már 17 éves. Az első esztendőben, 1957-ben még csak 55 tagja volt, ma már 533. A taglétszám emelkedése és az 1 millió 120 ezer forintra növekedett betétösszeg mutat­ja, hogy a KST nagyon, sok járműjaivítós dolgozó kedvelt takarékossági formája. Nép­szerűségének alapja, hogy váratlan kiadás esetén azon­nali kölcsönnel áll tagjai ren­delkezésére. 1973-ban pél­dául 493 tagnak 634 ezefr fo­rint kölcsönt folyósított. Az elmúlt esztendőben 533 tag 687.- ezer forintot kapott.' A kölcsönzött összegekéit a tagok határidőre visszafize­tik, s az már több éves gyakorlat, hogy az • érvé végi betétösszegeket már november első felében kifizetik a ta­goknak. A KST munkáját nagyon előnyösen segíti, hogy a vas­utasok szakszervezete hosszú évek óta a működéshez ka­matmentes forgóalapkölcsönt biztosít. Ebbén az évben, ez már 40 ezer forintot tesz ki. Nagyon jó az együttműködés az OTP dunakeszi fiókjával. Az OTP dolgozói gyors, ud­varias ügyintézéssel segítik az Üzemi dolgozók takarékossá­gi mozgalmát. A városi ifjúsági klub Pencen Szombaton délután 6 óra­kor a penci művelődési ház­ban kerül sor a városi ifjú­sági klub irodalmi színpadá­nak vendégjátékára. A bemu­tató címe, A helység kalapá­csa. Az irodalmi műsor után zenés, táncos összejövetel lesz a penci ifjúsági klubban. rcnmuii yiam Liszt-hangverseny A vád állami zeneiskola hangversenytermében január 11-én, szombaton este hat órakor Liszt-hangversenyt rendeznek. Közreműködik: Bisztriezky Tibor (hegedű) és Sebestyén Albert (zongora). A műsorban a következő Liszt­művek szerepelnek: Duo So­nate, La Lugnbre Gondola, Die drei Zigeuner-Paraphrase, Elegie, Epithalam, Zweite elé- gie, Romance oubié és Frand duo concertant. A váci Madách mozi műsora Jan. 10—12.: Piknik a sa­sok hegyén (szovjet film) — szombaton 15 és 21 órakor:A bostoni fojtogató (színes, amerikai, lélektani film) — Matiné, 12-én, Egyiptomi tör­ténet (magyar film), — 13— 15.: A dunai hajós (magyar film Verne Gyula regényéből). A Madách Imre Művelődési Központ ereamenyei Évzárás és évkezdés A Madách Imre Művelődési Központ méltán tartozik a já­rás és a megyé legeredménye­sebben működő intézményei közé. Az itt dolgozó népműve­lők ötletgazdagsága, újszerű elképzelései számtalanszor be­bizonyították, hogy csak a hozzáértő szakmai munka — jó kezdeményezésekkel páro­sulva — teheti egy város mű­velődésének központjává az intézményt, amely valóban vonzza is magához a lakosság szinte összes rétegét, y Együttműködés az üzemekkel Oláh Ferenc igazgatóhoz vá­ratlanul toppantunk be, hogy a tavalyi év tapasztalatairól és eredményeiről érdeklődjünk. Éppen munka közben találtuk, de mégis a legalkalmasabb pillanatban: éppen az elmúlt év tevékenységének értékelé­séről szóló jelentést gépelték a szomszédos szobában. — Művelődési házunk ta­valy április 4-én kiváló címet kapott. Ez ösztönzőleg, segí­tőien hatott a későbbi munkára is. Épületünk viszont szűk­nek bizonyult látogatóink szá­mára. Dehát már épül az új, korszerű központ. Az építkezés 50 millió forintba kerül, a ki­vitelezést 1975 végére fejezik be. Addig is — a városi ta­nács támogatásával — tataroz- tattuk mostani otthonunkat A munka egyik fő tapaszta­lata: csak az üzemekkel, gyá­rakkal, iskolákkal való szoros együttműködés keltheti fel a dolgozók érdeklődését. Tulaj­donképpen kétoldalú együtt­működésről van szó. Jelenti az érdeklődési körök felderí­tését, feltérképezését, a dolgo­zók részéről viszont igényeik kinyilvánítását. Ezt a célt szolgálták a művelődési ház munkatársainak üzemlátoga­tásai. A munkahelyeken eltöl­tött napok sok ötletet adtak számukra. Az együttműködés eredmé­nyességét példázza a művelő­dési otthon magnósklubjának létrehozása. Az induláshoz szükséges technikai és műszaki felszereléshez 250 ezer forintra lett volna szükség. Az intéz­ménynek azonban mindössze 50 ezer forintjába kerültek. A dolgozók ugyanis munkaidő után maguk készítették el a legfontosabb berendezéseket. Ötletgazdagság A jó munkát sok ötletes kezdeményezés is igazolja. A művelődési ház vezetői fon­tosnak tekintették, hogy kü­lönböző korosztályokhoz, és rétegekhez szóljanak. Az üzemek szocialista bri­gádjai részvételével Korunk, életünk címmel vetélkedősoro­zatot indítottak tavaly má­jusban. Az első szakasz pont­szerzőversenye nemrég feje­ződött be. A munkások szín­házakat, hangversenyeket, ki­állításokat látogattak, s később — részvételük aránya szerint — értékelték tevékenységüket. A második szakaszba lépéshez szükséges ezer pontot 12 üzem 174 brigádja szerezte meg. Februárban majd konkrét ve­télkedőkön mérik össze erejü­ket. Az ifjúság is beletartozik a központ vonzási körébe. A lá­togatók hetven százaléka fia­tal. A Báthori iskolával pél­dául — kísérletképpen — együttműködési szerződést is kötöttek. Az iskolában műkö­dő napközi otthon gyerekei á művelődési házban filmvetíté­seken, szakkörökben gazdagít­ják ismereteiket A középiskolákban már többször rendeztek rendhagyó irodalmi órákat, amelyeken kötetlenül beszélgettek és vi­tatkoztak meghatározott té­mákról a tanulókkal. Az ifjúsági szövetség az eredményes munkavégzés ér­dekében igyekszik tagjait mi­nél több személyre szóló fel­adattal ellátni. A művelődési ház betétlapokat szerkesztett. Ezeken feltüntetik és később igazolják, hogy a KISZ-tagok milyen mozi- és színházi elő­adásokat látogattok, milyen szakkörnek a tagjai. Az év vé­gi tagkönyvcserénél aztán e lapok alapján értékelik a fia­talok munkáját az alapszerve­zetek. Érdekes kezdeményezés volt az elmúlt év januárja óta mű­ködő Élő újság. A különféle újságok és folyóiratok munka­társai rendszeresén megláto­gatták a művelődési házat és válaszoltak az összegyűltek kérdéseire. Közben a helyszí­nen a legfontosabb témákból összeállították — az azóta már nyomtatásban is megjelenő — folyóiratot. Hatását mutatja, hogy — a fiatalok számára — különkiadást kellett szerkesz­teni. Sok látogatója volt tavaly az Éneklő Vác című sorozatnak is. Az idei munkát pedig a város ■ fennállásának kilenc­századik évfordulója határozza meg. Módszertani központ A Madách Imre Művelődési Központ valóban a legjobbak közé tartozik. Az elmúlt évben ?— a mozilátogaitókkal együtt — több mint 200 ezren vettek részt a rendezvényeken, elő­adásokon, klubfoglalkozáso­kon, szakkörökben. — Tavaly, munkánk elisme­réseként, járási módszertani központtá nyilvánította intéz­ményünket a járási hivatal. Ez sok munkát jelent számunkra. Tapasztalatainkat, bevált mód­szereinket igyekszünk átadni másoknak is. Munkánkról le­velekben számolunk be a já­rás művelődési házainak, de ezenfelül rendszeresen konzul­tálunk velük, anyagokait jut­tatunk el nekik, mondja befe­jezésül az igazgató. Az új esztendő ismét sok munkát jelent majd. Az MSZMP XI. kongresszusa, ha­zánk felszabadulásának 30., Vác fennálásának 900. évfor­dulója — következetes munka mellett — bizonyára tovább gazdagítja a központ életét. Virág Ferenc A helybeli bélyeggyűjtők városunk születésének 900. évfordulója alkal­mából rendkívül válto­zatos anyagból kiállítást ren­deztek. Ezen a városnak két bélyeget is tervező Vertei Jó­zsef munkáit is bemutatták. Vertei József 1922-ben Dö- mösön született. Mint a Képző- művészeti Főiskola növendéke még nem is gondolt arra, hogy valaha bélyeget tervez. Az Iparrajz iskolában a díszítő­rajz tanítása közben azonban körvonalazódott előtte a bé­lyegnek, mint kisgrafikai al­kotásnak, esztétikai és társa­dalmi jelentősége. Vertei 1949-ben rá is szánta magát az áttörésre, a bélyegtervezés­re. Első nemzetközi sikerét még ebben az évben, 27 éves korában érte el a Lánchíd bé­lyegével. Rajztanári állását föl is cserélte a Bankjegy- nyomda grafikusi munkaköré­vel. Vertei közéleti alkatú mű­vész. Nemcsak a művészet, s ezen belül a maga szűkebb szakmája, a bélyegtervezés ér­dekli, hanem a társadalom Vertei József bélyegei időszerű, napi kérdései is. Mint a Dunakanyar intéző Bi­zottság tevékeny önkéntes munkatársa például rendsze­resen foglalkozik a terület tár­sadalmi, gazdasági és kulturá­lis kérdéseivel. Ehhez a mun­kájához a helyszínen szerzi a tapasztalatokat: benne él a tájban és a társadalomban. Nem csoda, ha mindez művé­szetén is meglátszik. Ennek a benneélésnek, múlt­ismeretnek és a jelen kérdései fölötti gyötrődéssel telített szolgálatnak gyümölcsei azok a bélyegek is, amelyek a Du­nakanyarhoz kapcsolódnak. Esztergom, Visegrád, Vác, Szentendre jelzik az egyes címleteket. Mindegyik bélyeg­ről leolvasható a város törté­nelmi múltja, a jellegzetes épí­tészeti és kulturális emlékek­kel. Vertei bélyegeinek száma megközelíti a négyszázat. Ter­vezett bélyeget az ENSZ-nek, Algériának, Libanonnak, Szí­riának, Mongóliának. Legjob­ban azonban a hazai tájakat kedveli. Budapestről több bé­lyeget és panorámasort is ké­szített. Főleg a Duna két part­ját, a Halászbástyát és az Or­szágházat választotta nagy kedvvel művei tárgyaként. 1953-ban a Népstadion-soro­zattal nemzetközi sikert ara­tott Itáliában. Előző évben sporbélyegével Stockholmban nyert díjat. 1962-ben a chilei világbajnokságra, 1964-ben a mexikói olimpiára készített sportbélyegsorozata aratott el­ismerést. A hazai tájakat idéző mun­kái közül utalunk még a víz­parti Tokajt megörökítő és a tokaji borversenyre készített bélyegeire. Ezeken a művész­re jellemző vonalas grafikai, kontúros felfogást a festőivel gazdagította. Vertei ugyanis elsősorban a vonal művésze, de mert a néző-gyűjtő szín- igénye egyre többet követel a művésztől, Vertei megmutatja, kontúrok nélkül is meg tudja oldani feladatát. Képes légie­síteni a formákat, s ezáltal kimondottan festői hatásokat tud elérni. Különösen a 700 éves Tokaj című emlékbélyeg és a budapesti Duna-partot megörökítő bélyegei bizonyít­ják ezt, de példák bőven idéz­hetek. Vertei megörökítette béljv- gein az űrutazásokat és az űr­utasokat is. Az űrnek a földi ember számára észlelhető szí­neivel, a kék különböző ár­nyalataival. Nem hiányzik ké­peiről az állat- és növényvilág sem. Csodálatos színű lepke­szárnyak, színes pikkelyű ha­lak, lángoló színű növények jelennek meg bélyegein. V ertei munkái tematiku­sait, s mint ilyenek, sohasem elvontak, még kevésbé nonfigu­ratívak. Könnyen áttekinthe­tők, szellemi tartalmuk azon­nal fölismerhető. Eleget tesz­nek tehát a bélyegművészet egyik legfőbb követelményé­nek. A kiállítása megtöltött egy kisebb termet, de így is csak ízelítőt adott gazdag művésze­téből. Szíj Rezső l i 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom