Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 23. szám
2 1975. JANUAR 28.. KEDD kMíop Kettős felelősség A kongresszusi irányelvek i következetes állásfoglalá- | sa világossá teszi, hogy [ az MSZMP határozottan továbbmegy az eddig követett elvhű, internacionalista úton j a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való szoros | összefogásnak, a nemzetközi kommunista mozgalom akcióegységének, a haladó erők kö- I zös antiimperialista harcának \ az útján. A mi politikánk I önálló, de nem azért, mintha a Szovjetuniótól, a többi testvéri országtól eltérő utakon járnánk, hanem mert saját . lelkiismeretünk szerint, népünk igazi érdekeit szem előtt tartva dolgozunk. Ebben az is benne foglaltatik, hogy hűek vagyunk és hűek leszünk a szocialista országok közösségéhez. Ahogy eddig, a jövőben is abból indulunk ki, hogy a társadalmi haladás döntő tényezője, minden forradalmi felszabadító harc támasza a szocialista világrendszer. Ezért tovább erősítjük kapcsolatainkat a szocialista közösséggel, a KGST tagországaival, a Varsói Szerződés szervezetével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a szocialista világ fő erejéhez, a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatok továbbszilárdí- tására. Népünk, hazánk érdekei, eszméink, egész gondolkodásunk szemben áll a szov- jetellenesség minden formá- - jával. Megtanultuk, hogy a szovjetellenességnek tett legkisebb engedmény is rombolja a haladás, a szocializmus i erőit és csak az osztályelle- nesség kezére játszik. P ártunk mindig is elengedhetetlennek tartotta, hogy meghirdetett politikája és gyakorlati tevékenysége egyidejűleg állja ki népünk és a nemzetközi munkásmozgalom bírálatát. Következik ez abból, hogy — amint azt az irányelvek aláhúzzák — „a nemzeti és az internacionalista érdekeket egyaránt szolgáljuk’’. Az MSZMP mindig is szembeszállt és a jövőben is szembeszáll az olyan nézetekkel, amelyek e kettős feladatot megkísérlik szembefordítani egymássál. A magyar kommunisták felelősnek érzik magukat saját népük előtt, s egyszersmind a nemzetközi kommunista mozgalom részeként határozzák meg és képviselik álláspontjukat. Annál is fontosabb ennek hangsúlyozása, mert a nemzetközi forradalmi mozgalom harcát nehezíti a kínai vezetés politikája, amely a nacionalista megfontolásoknak alárendeli az internacionalista feladatokat. Nem kevés gondot okoznak a „békítgető”, vagy „semlegességet” hirdető megalkuvó nézetek is, amelyek a maóizmussal folytatott küzdelmet megpróbálják holmi „szovjet—kínai vitává” degradálni, összekeverni a szocialista hazafiságot és internacionalizmust a nacionalizmussal és nagyhatalmi sovinizmussal, a tudományos szocializmus alapján folytatott gyakorlatot a kispolgári anarchiával. E zeknek a nézeteknek azonban mind kevesebb terük van, mind többen ismerik fel a máoizmus opportunista lényegét, a maoisták veszedelmes, képmutató magatartását, mint ahogy — tömegbázis híján — egymás után oszlanak fel a maoisták által mintegy 30 országban létrehozott csoportok is. Az egység irányába hat a kommunista és munkáspártok ideológiai és szervezeti összefogásának erősítése, az opportunizmus elleni harc fokozása. Mindinkább elszigetelődnek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének aláásására irányuló jobb- "és „baloldali” próbálkozások, mindjobban magukra maradnak azok, akik a kommunista pártok valóságos egységét frázisokkal, az egymás és a közös ügy iránti szolidaritást üres kinyilatkoztatásokkal próbálják helyettesíteni. A kommunista mozgalom valamennyi imperialistaellenes erejének tömörítése elválaszthatatlan az opportunizmus különféle válfajai ellen folytatandó nyílt, meg nem alkuvó elvi-politikai harctól. Arról sem feledkezhetünk meg: ahogy az újabb nemzetközi tanácskozások gondolata felmerült, a burzsoá lapok nem késlekedtek „megjósolni”, hogy ezekre az értekezletekre azért van szükség, mert „Kínát ki akarják átkozni” a kommunista mozgalomból. Mondani sem kell, hogy az ilyen tanácskozások értelme mindig is az egység szolgálata volt, s hogy az egység érdekében harcolunk a sza- kadárokkal. A KKP-t a kommunista világmozgalom sosem akarta kirekeszteni soraiból. A maoista vezetők szigetelik el magukat a kommunista közösségtől, mérhetetlen károkat okozva saját országuknak, népüknek is. Ahogy az irányelvek hangsúlyozzák: „A kommunista mozgalom sorainak szorosabbra zárása, valamennyi imperialistaellenes erő tömörítése elválaszthatalan az opportunizmus jobb- és „baloldali”, s manapság különböző helyeken jelentkező elvi-politikai harctól. Az opportunizmus mindegyik változata kárt okoz mozgalmunknak, nehezíti a testvérpártok összefogását, fékezi az új társadalomért folytatott harcot, objektíve az imperializmus támasza.” M indezt szem előtt tartottuk, amikor hűek maradtunk azokhoz az elvekhez, amelyeket Kádár elvtárs még a X. kongresszuson, a Központi Bizottság beszámolóján fejtett ki; emlékezetes szavakkal ítélt el minden olyan magatartást, amely úgy helyesel elveket, hogy közben elutasítja gyakorlatukat; amely egységet hangoztat és közben széthúzást szít; egyidejűleg helyesel egy meghatározott álláspontot, és egyúttal igazat ad annak, aki az ellenkezőjét képviseli. Az MSZMP az opportunizmussal, a szakadársággal a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista ösz- szefogását, a hazájuk nemzeti függetlenségéért harcoló antiimperialista erőkkel való forradalmi szolidaritást, a munkásosztály nemzetközi akcióegységét, a nemzeti demokratizmus és a szociáldemokrata pártokkal elvi alapon történő együttműködést helyezi szembe. Ezt diktálja felelősségérzete dolgozó népünk és a nemzetközi munkásmozgalom iránt. Várnai Ferenc CSAK RÖVIDEN... DACCABAN vasárnap közzétették Banglades új kormányának névsorát. A 17 miniszterből és 9 államminiszterből álló új kabinet tagjai között van Mohammad Ullah eddigi köztársasági elnök és A. A. • Kamaruzzaman, az Avatni Liga elnöke is. A Bangladesi Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Muhammad 'Farhad nyilatkozatban üdvözölte Mud- zsibur Rahman elnökké választását. HERMANN AXEN, az NSZEP KB PB tagja, a KB titkára és Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, i. Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett. LÉOPOLD-SÉDAR SENG- HOR szenegáli államfő hétfőn Lisszabonba érkezett. Ez az első alkalom, hogy afrikai államfő Portugáliába látogat. HOLLAND kormányküldöttség utazott az ország dél-amerikai „tengerentúli területére”, Suriname-be, hogy a helyi vezetőkkel előkészítse a gyarmat függetlenné válásáról tavasszal induló tárgyalásokat. AZ EGK brüsszeli központjában megelégedéssel fogadták, hogy a nyersolajtermelő államok szervezete, az OPEC külügyminiszter-tanácskozásán elvben elfogadták a nagy fogyasztók, a termelők és a fejlődő országok hármas konferenciájára vonatkozó nyugati elképzelést. . BOHUSLAV CHNOUPEK csehszlovák külügyminiszter hétfőn ötnapos látogatásra Finnországba érkezett. Asztrofizikai mérések a Szaljut-4-en Ssatlat Párizsban 1 A piramisok 'és A Szaljut—1 szovjet orbitá- lis űrállomás hétfőn középeurópai idő szerint 11.30 óráig összesen 510 fordulatot tett a Föld körül, s ebből 240 fordulatot úgy, hogy fedélzetén volt a két kozmonauta — Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko. A 15. és a 16. munkanapra előírt programnak megfelelően a két űrhajós asztrofizikai méréseket végzett. A nap- aktivitás különböző folyamatainak tanulmányozása céljából több kísérletet hajtottak A portugál baloldali csoportok által szervezett portói tüntetések miatt felfüggesztették a Szociáldemokrata Centrum Párt, a portugál tőkés körök támogatását élvező politikai csoportosulás kétnaposra tervezett első országos kongresz- szusát. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint a szombaton délután kezdődött tüntetés hevessége az éjszakai órákban tovább fokozódott. A kongresszus színhelyéül szolgáló palotát harckocsik és rendőri egységek vették körül. Vasárnap reggel katonai egységek, valamint a COPCON (hazai operatív parancsnokság) kötelékébe tartozó Lisszabontól Portóba vezényelt ejtőernyősök védelmében hagyták el a Szociáldemokrata Centrum Párt küldöttei a párt félbeszakadt első kongresszusának színhelyét. A Portugál Kommunista Párt vasárnap nyilatkozatban határolta el magát a trockis- ták, anarchisták és más szélsőbaloldali csoportok Portóban lezajlott tüntetésétől. A Portugál Szocialista Párt és a Demokratikus Néppárt (PPD) vezetősége egyaránt közölte, hogy a kormánykoalíció tagja kíván maradná A szocialisták vezető testületé közleményében azt hangoztatta, hogy „a PSZP éber és aktív részvétele a kormányban a szabadságjogok végre, amelyekben nagy szerep jutott a színképelemző és színképmérő berendezéssel ellátott napteleszkópnak. Az űrhajósok 17. munkanapja hétfőn közép-európai idő szerint 9.40 órakor kezdődött. Az űrállomás fedélzeti berendezései kifogástalanul működnek. Gubarev és Grecsko közérzete és egészségi állapota kitűnő, a programban előírt kísérleteket sikeresen végezik. megvédésének legfőbb biztosítéka”. A kormánykoalíció másik tagja, a tőke támogatását élvező Demokratikus Néppárt — a szocialistáktól eltérően — nyílt antikommunista kirohanásokat intézett koalíciós partnere ellen: azzal vádolta meg, hogy „ultrabaloldali szövetségeseivel” államcsínyre törekszik. A PPD közleményében ugyanakkor bizalmát fejezte ki a Portugál Kommunista Párt hazafisága és politikai valóságérzete iránt. Végül síkraszáll amellett, hogy „mindenki tartsa tiszteletben a demokratikus játékszabályokat”. Egyetlen párt sem szerzett abszolút többséget a vasárnap megtartott thaiföldi parlamenti választásokon. A képviselőház 269 helyéért 42 párt jelöltjei versenyeztek. A legtöbb mandátumot a Demokrata Párt szerezte, 71-et. Utána következik a . Szociális Igazság Párt 46 képviselővel. Rajtuk kívül még hat politikai csoportosulás szerzett tíz, vagy annál több mandátumot. A Demokrata Pártot az AFP jobboldalinak, a Reuter mérsékeltnek minősíti. A Anvar Szadait egyiptomi elnök, felesége és a kormány több minisztere kíséretében Párizsba érkezett. Ügy tűnik, ezzel a látogatással immár végleg a múlté lesz a két ország közötti viszony egykori súlyos tehertétele, amely valóban nagyon sokáig akadályozta a felhőtlen kapcsolatok kialakítását. Francia pénzügyi körök annak idején erősen érdekeltek voltak a nyugati irányítású Szuezi-csatorna társaság részvénypakettjében. Ez vezetett oda, hogy 1956-ban angol és izraeli csaljatok mellett francia ejtőernyősöket is bevetettek az Egyiptom elleni küzdelembe. Franciaország azonban azóta sok mindent elfeledtetett Egyiptommal és az arab világgal. De Gaulle tábornok és utódai valamennyi nyugati vezetőnél ob j ékíti vebb álláspontot foglaltak el a közel- keleti konfliktusban. Hosszú esztendők óta számos jele van annak, hogy az arab fővárosokban, elsősorban Kairóban, értékelik ezt a politikát. Közismert, hogy az arab olajboj- kotlt, amely szinte az egész tőkés világrendszernek súlyos problémákat okozott, Francia- országra nem terjedt ki. A most következő tárgyalások jó politikai légköre tehát biztosítva van. Szadat különböző vásárlásokat szeretne lebonyolítani Párizsban — nyílt titok, hogy fegyver-vásárlásokat is. Nem utolsósorban ez Szociális Igazság Pártot az angol hírügynökség nevezi jobboldalinak. Bár miniszterelnöki kinevezésről mág nem érkezett hír. Seni Pramoj, a Demokrata Párt vezetője több olyan nyilatkozatot tett, amiből egyértelműen kiderül, hogy önmagát tekinti esélyes miniszterelnök-jelöltnek. Így például kijelentette, hogy nem fogja az új kormányba bevenni az Egyesült Néppárt egyetlen volt tagját sem. az Eiífel-íorony Giscard d’Estain» francia elnöl; (jobboldalt) és vendébe ellép a díszegység előtt az Orly repülőtéren. utóbbi tény az, amit számos nyugati kommentár több szempontból is eltorzít. Mint a Figaro című. jobboldali párizsi lap emlékeztet ró, Párizsnak „nincsenek meg az eszközei” arra, hogy komoly befolyást gyakoroljon a közel- keleii helyzet alakulására. Ezt természetesen Szadat és környezete is tudja. Anvar Szadat látogatása fontos esemény, elsősorban az egyiptomi—francia kétoldalú kapcsolatok terén. JSz persze nem jelenti azt, hogy a párizsi látogatásnak nincs jelentősége ssL általános közel-keleti rendezési kísérletek szempontjából. Sokan emlékeztetnek arra, hogy Sauvagnargues francia külügyminiszter éppen a minap hangoztatta bizonyos fenntartásait a Kissinger-féle „kis lépések” koncepciójával kapcsolatban. ÉLETÉNEK 70. ESZTENDEIJÉBEN elhunyt Pjotr Guszen- kov, a Szovjetunió gyógyszer- ipari minisztere, a Legfelsőbb Tanács küldötte. KURT WALDHEIM ENSZ- főtitkár Nyugat-Európába és a Közel-Keletre vezető körútja során jövő hónapban rövid látogatást tesz Törökországban és Görögországban. AZ OSZTRÁK SZOCIALISTA PÁRT sajtószolgálata közölte, hogy Bruno Kreisky kancellár csütörtököm Lengyelországba utazik. A PORTÓI TÜNTETÉSRŐL Döntések a koalíció meglett THAIFÖLD Egyetlen párt sem szerzett abszolút többséget PINTÉR ISTVÁN: A magyar antifasiszta ellenállás történetéből 30 évvel ezelőtt, amikor az ország keleti részében megjelentek a szovjet csapatok, hogy a. fasisztákat kiverve, az országot felszabadítva, visszaadják hazánk függetlenségét és biztosítsák népünk számára a demokratikus és szocialista megújhodás feltételeit, az ország legnagyobb részében a magyar fasiszta rendszer utolsó, de annál véresebb haláltáncát járta. Radnóti Miklós, az antifasiszta harc lánglelkű költője 1944. október 31-én Szentkirályszabadján így formálta ezt meg versének megrendítő soraiban: „Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint a húr, hu pattan Tarkólövés. — Így végzed hát te is, — súgtam magamnak; csak feküdj nyugodtan, Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen.” Míg a magyar nép elvetemült ellenséged egy nemzet sírját ásták, a föld alá szorítva harcolt egy másik Magyarország, amelynek zászlaján az évszázados magyar szabadság- harc és a fasiszta zsarnokság ellen küzdő népek ismert jelszava állt: függetlenség, szabadság, demokrácia. Cikksorozatunkban — a teljesség igénye nélkül — azt kívánjuk bemutatni, milyen feltételek között bontakozott ki a másik Magyarország küzdelme, a magyar ellenállás harca a nemzetve&ztő politika ellen, milyen mértékű volt ez a harc, és hogyan járult hozzá hazánk demokratikus újjászületéséhez. AZ ÁRRAL SZEMBEN ÚSZVA 1941 júniusáén Hitler megtámadta a Szovjetuniót. Az ezer szállal a nácikhoz kötődő magyar urak többsége a gyors győzelem reményében a háborúhoz csatlakozást szorgalmazta. „Oroszországgal szemben épp oly gyors sikerekre számíthatunk, mint eddig ... — írta a kormánynak a vezérkari főnök — olyany- nyira, hogy néhány hét múlva a mozgósított magyar haderő fokozatos leszerelésére számíthatunk, hogy a bevonultatott tartalékosok még az aratásra is hazatérhetnek”. A kezdeti náci sikerek láttán megszédült magyar uralkodó köröket nem érdekelte semmi más, mint a részvétel a koncon való osztozkodásban és az a remény, hogy a Szovjetunió megsemmisítése egyben likvidálja „a bolsevizmus örökké fenyegető lidércét”. Nem emlékeztek, vagy nem akartak emlékezni a Szovjetunió azon baráti gesztusaira, amelynek célja éppen az volt, hogy az ország függetlenségét, önállóságát, háborúba sodródását jelentő német „barátság”- gal szemben egy más alternatíva lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A márciusban átadott 1848-as szabadságharczászlók a Hadtörténeti Múzeumban nem tudtak beszélni, a nemzetközi vásár szovjet pavilonját is rég bezárták már, Molotov szovjet külügyminiszter Bárdossy Lászlóhoz intézett és a háborútól való távolmaradásra felszólító távirata a miniszterelnök zsebében lapult, éppúgy, mint a kassai provokatív bombázásról szóló repülőtér-parancsnok jelentése. A „végzet” elindult és elkövetkezett a magyar történelem egyik legsötétebb, legválságosabb korszaka. Horthy ék a háborúhoz megbízható hátországot akartak, ezért mindent elkövettek, hogy az országban temetői csend legyen. Ezt pedig csak úgy biztosíthatták, ha minden olyan erőt, amely a kormány háborús politikáját gátolta, a belső ellenállást szervezi, tté- maságra kényszerítenek. A terror, amely eddig is a rendszer legfőbb elnyomó eszköze volt, most minden korábbinál nagyobb lendületet kapott. Kommunisták, baloldali szociáldemokraták, antifasiszta hazafiak ezreit bebörtönözték és internálták. A meglevő internáló táborok és börtönök szűknek bizonyultak, újakra volt szükség. Kistarcsa, Nagykanizsa, Topolya, Sárvár, Szabadka, Kolozsvár és más internáló táborokban ezreket és ezreket zsúfoltak. Űjabb és újabb támadások indultak a legálisan működő demokratikus szervezetek, mindenekelőtt a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek ellen. A háborúellenes megmozdulások megakadályozására az elnyomó apparátus számára kivételes hatalmat biztosító rendeletek és intézkedések özönét léptették életbe. A kormánypropaganda, a rendszerrel összefonódó (sajtó és átmenetileg a klérus is a náci katonai sikereket dicsőítve a háborút „a civilizáció védelmeként”, „a kommunizmus elleni kereszteshadjáratként" propagálta. A terror, a Szovjetunió elleni támadást követő sorozatos német katonai győzelmek, a háborús uszító propaganda a dolgozó tömegek, még a szervezett munkások körében is levertséget, depressziós hangulatot, pesszimizmust váltott ki. De nemcsak ez. A harmincas évek második felének a német—magyar szövetségből fakadó átmeneti gazdasági sikereik ugyancsak megzavarták, elkábították a dolgozókat. A hadipotenciál növelése hadikonjunktúrát, ez pedig munkaalkalmat jelentett az élet és halál mesgyéjén tengődő munkanélkülieknek. Az antiszemita törvények nemcsak elterelték a dolgozók figyelmét a tényleges bajokról, hanem a zsidó hivatalnokok, kiskereskedők ezreinek eltávolításával az addig hivatalra, önálló egzisztenciára „éhes” keresztény munkanélküliek előtt megnyitották a „felemel- 'kedés” útját. A legnagyobb hatással azonban az „országgyarapító” politika volt. A két évtizedes nacionalista, re- vanspropaganda következtében a magyar dolgozó tömegek körében egy erős revíziós hangulat is kialakult. A Hitler kegyéből végrehajtott területátcsoportosításokat úgy tekintették, mint a nemzeten ejtett két évtizedes sérelem orvoslását és nem mint egy katasztróf.apolitika előjátékát. A „csorba” bizonyos kiküszöbölése felett érzett, és a reakció által erősen befolyásolt nemzeti lelkesedés ebben az időben ugyancsak Horthyélt malmára hajtotta a vizet. A „békés” területi revízió mel-
