Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

2 1975. JANUAR 28.. KEDD kMíop Kettős felelősség A kongresszusi irányelvek i következetes állásfoglalá- | sa világossá teszi, hogy [ az MSZMP határozottan to­vábbmegy az eddig követett elvhű, internacionalista úton j a Szovjetunióval, a szocialis­ta országokkal való szoros | összefogásnak, a nemzetközi kommunista mozgalom akció­egységének, a haladó erők kö- I zös antiimperialista harcának \ az útján. A mi politikánk I önálló, de nem azért, mintha a Szovjetuniótól, a többi test­véri országtól eltérő utakon járnánk, hanem mert saját . lelkiismeretünk szerint, né­pünk igazi érdekeit szem előtt tartva dolgozunk. Ebben az is benne foglaltatik, hogy hűek vagyunk és hűek le­szünk a szocialista országok közösségéhez. Ahogy eddig, a jövőben is abból indulunk ki, hogy a társadalmi haladás döntő té­nyezője, minden forradalmi felszabadító harc támasza a szocialista világrendszer. Ezért tovább erősítjük kap­csolatainkat a szocialista kö­zösséggel, a KGST tagorszá­gaival, a Varsói Szerződés szervezetével. Megkülönbözte­tett figyelmet fordítunk a szo­cialista világ fő erejéhez, a Szovjetunióhoz fűződő testvé­ri kapcsolatok továbbszilárdí- tására. Népünk, hazánk érde­kei, eszméink, egész gondol­kodásunk szemben áll a szov- jetellenesség minden formá- - jával. Megtanultuk, hogy a szovjetellenességnek tett leg­kisebb engedmény is rombol­ja a haladás, a szocializmus i erőit és csak az osztályelle- nesség kezére játszik. P ártunk mindig is elenged­hetetlennek tartotta, hogy meghirdetett politikája és gyakorlati tevékenysége egy­idejűleg állja ki népünk és a nemzetközi munkásmozga­lom bírálatát. Következik ez abból, hogy — amint azt az irányelvek aláhúzzák — „a nemzeti és az internacionalista érdekeket egyaránt szolgál­juk’’. Az MSZMP mindig is szembeszállt és a jövőben is szembeszáll az olyan néze­tekkel, amelyek e kettős fel­adatot megkísérlik szembefor­dítani egymássál. A magyar kommunisták felelősnek ér­zik magukat saját népük előtt, s egyszersmind a nem­zetközi kommunista mozga­lom részeként határozzák meg és képviselik álláspontjukat. Annál is fontosabb ennek hangsúlyozása, mert a nem­zetközi forradalmi mozgalom harcát nehezíti a kínai veze­tés politikája, amely a nacio­nalista megfontolásoknak alá­rendeli az internacionalista feladatokat. Nem kevés gon­dot okoznak a „békítgető”, vagy „semlegességet” hirdető megalkuvó nézetek is, ame­lyek a maóizmussal folytatott küzdelmet megpróbálják hol­mi „szovjet—kínai vitává” degradálni, összekeverni a szocialista hazafiságot és in­ternacionalizmust a naciona­lizmussal és nagyhatalmi sovi­nizmussal, a tudományos szo­cializmus alapján folytatott gyakorlatot a kispolgári anarchiával. E zeknek a nézeteknek azonban mind kevesebb terük van, mind többen ismerik fel a máoizmus op­portunista lényegét, a maois­ták veszedelmes, képmutató magatartását, mint ahogy — tömegbázis híján — egymás után oszlanak fel a maoisták által mintegy 30 országban létrehozott csoportok is. Az egység irányába hat a kommunista és munkáspártok ideológiai és szervezeti össze­fogásának erősítése, az oppor­tunizmus elleni harc fokozá­sa. Mindinkább elszigetelőd­nek a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének aláásására irányuló jobb- "és „baloldali” próbálkozások, mindjobban magukra ma­radnak azok, akik a kommu­nista pártok valóságos egy­ségét frázisokkal, az egymás és a közös ügy iránti szolida­ritást üres kinyilatkoztatások­kal próbálják helyettesíteni. A kommunista mozgalom vala­mennyi imperialistaellenes erejének tömörítése elválaszt­hatatlan az opportunizmus kü­lönféle válfajai ellen folyta­tandó nyílt, meg nem alkuvó elvi-politikai harctól. Arról sem feledkezhetünk meg: ahogy az újabb nemzet­közi tanácskozások gondolata felmerült, a burzsoá lapok nem késlekedtek „megjósolni”, hogy ezekre az értekezletekre azért van szükség, mert „Kí­nát ki akarják átkozni” a kommunista mozgalomból. Mondani sem kell, hogy az ilyen tanácskozások értelme mindig is az egység szolgála­ta volt, s hogy az egység érdekében harcolunk a sza- kadárokkal. A KKP-t a kom­munista világmozgalom sosem akarta kirekeszteni soraiból. A maoista vezetők szigetelik el magukat a kommunista közös­ségtől, mérhetetlen károkat okozva saját országuknak, né­püknek is. Ahogy az irány­elvek hangsúlyozzák: „A kom­munista mozgalom sorainak szorosabbra zárása, vala­mennyi imperialistaellenes erő tömörítése elválaszthatalan az opportunizmus jobb- és „bal­oldali”, s manapság különböző helyeken jelentkező elvi-poli­tikai harctól. Az opportuniz­mus mindegyik változata kárt okoz mozgalmunknak, nehezíti a testvérpártok összefogását, fékezi az új társadalomért folytatott harcot, objektíve az imperializmus támasza.” M indezt szem előtt tartot­tuk, amikor hűek marad­tunk azokhoz az elvek­hez, amelyeket Kádár elvtárs még a X. kongresszuson, a Központi Bizottság beszámoló­ján fejtett ki; emlékezetes szavakkal ítélt el minden olyan magatartást, amely úgy helyesel elveket, hogy köz­ben elutasítja gyakorlatukat; amely egységet hangoztat és közben széthúzást szít; egyide­jűleg helyesel egy meghatá­rozott álláspontot, és egyúttal igazat ad annak, aki az ellen­kezőjét képviseli. Az MSZMP az opportuniz­mussal, a szakadársággal a nemzetközi kommunista moz­galom marxista-leninista ösz- szefogását, a hazájuk nemzeti függetlenségéért harcoló anti­imperialista erőkkel való for­radalmi szolidaritást, a mun­kásosztály nemzetközi akció­egységét, a nemzeti demokra­tizmus és a szociáldemokrata pártokkal elvi alapon törté­nő együttműködést helyezi szembe. Ezt diktálja felelős­ségérzete dolgozó népünk és a nemzetközi munkásmozga­lom iránt. Várnai Ferenc CSAK RÖVIDEN... DACCABAN vasárnap köz­zétették Banglades új kormá­nyának névsorát. A 17 mi­niszterből és 9 államminisz­terből álló új kabinet tagjai között van Mohammad Ullah eddigi köztársasági elnök és A. A. • Kamaruzzaman, az Avatni Liga elnöke is. A Bangladesi Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kára, Muhammad 'Farhad nyi­latkozatban üdvözölte Mud- zsibur Rahman elnökké vá­lasztását. HERMANN AXEN, az NSZEP KB PB tagja, a KB titkára és Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, i. Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere hétfőn ba­ráti látogatásra Moszkvába ér­kezett. LÉOPOLD-SÉDAR SENG- HOR szenegáli államfő hétfőn Lisszabonba érkezett. Ez az első alkalom, hogy afrikai ál­lamfő Portugáliába látogat. HOLLAND kormányküldött­ség utazott az ország dél-ame­rikai „tengerentúli területére”, Suriname-be, hogy a helyi ve­zetőkkel előkészítse a gyarmat függetlenné válásáról tavasszal induló tárgyalásokat. AZ EGK brüsszeli központ­jában megelégedéssel fogad­ták, hogy a nyersolajtermelő államok szervezete, az OPEC külügyminiszter-tanácskozá­sán elvben elfogadták a nagy fogyasztók, a termelők és a fejlődő országok hármas kon­ferenciájára vonatkozó nyugati elképzelést. . BOHUSLAV CHNOUPEK csehszlovák külügyminiszter hétfőn ötnapos látogatásra Finnországba érkezett. Asztrofizikai mérések a Szaljut-4-en Ssatlat Párizsban 1 A piramisok 'és A Szaljut—1 szovjet orbitá- lis űrállomás hétfőn közép­európai idő szerint 11.30 óráig összesen 510 fordulatot tett a Föld körül, s ebből 240 for­dulatot úgy, hogy fedélzetén volt a két kozmonauta — Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko. A 15. és a 16. munkanapra előírt programnak megfelelő­en a két űrhajós asztrofizi­kai méréseket végzett. A nap- aktivitás különböző folyama­tainak tanulmányozása céljá­ból több kísérletet hajtottak A portugál baloldali csopor­tok által szervezett portói tün­tetések miatt felfüggesztették a Szociáldemokrata Centrum Párt, a portugál tőkés körök támogatását élvező politikai csoportosulás kétnaposra ter­vezett első országos kongresz- szusát. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint a szomba­ton délután kezdődött tüntetés hevessége az éjszakai órákban tovább fokozódott. A kong­resszus színhelyéül szolgáló palotát harckocsik és rendőri egységek vették körül. Vasár­nap reggel katonai egységek, valamint a COPCON (hazai operatív parancsnokság) köte­lékébe tartozó Lisszabontól Portóba vezényelt ejtőernyő­sök védelmében hagyták el a Szociáldemokrata Centrum Párt küldöttei a párt félbe­szakadt első kongresszusának színhelyét. A Portugál Kommunista Párt vasárnap nyilatkozatban határolta el magát a trockis- ták, anarchisták és más szél­sőbaloldali csoportok Portó­ban lezajlott tüntetésétől. A Portugál Szocialista Párt és a Demokratikus Néppárt (PPD) vezetősége egyaránt közölte, hogy a kormánykoalí­ció tagja kíván maradná A szocialisták vezető testü­leté közleményében azt han­goztatta, hogy „a PSZP éber és aktív részvétele a kor­mányban a szabadságjogok végre, amelyekben nagy sze­rep jutott a színképelemző és színképmérő berendezéssel el­látott napteleszkópnak. Az űrhajósok 17. munka­napja hétfőn közép-európai idő szerint 9.40 órakor kezdő­dött. Az űrállomás fedélzeti be­rendezései kifogástalanul mű­ködnek. Gubarev és Grecsko közérzete és egészségi állapo­ta kitűnő, a programban elő­írt kísérleteket sikeresen vég­ezik. megvédésének legfőbb bizto­sítéka”. A kormánykoalíció másik tagja, a tőke támogatását él­vező Demokratikus Néppárt — a szocialistáktól eltérően — nyílt antikommunista kiroha­násokat intézett koalíciós partnere ellen: azzal vádolta meg, hogy „ultrabaloldali szö­vetségeseivel” államcsínyre törekszik. A PPD közlemé­nyében ugyanakkor bizalmát fejezte ki a Portugál Kommu­nista Párt hazafisága és poli­tikai valóságérzete iránt. Vé­gül síkraszáll amellett, hogy „mindenki tartsa tiszteletben a demokratikus játékszabá­lyokat”. Egyetlen párt sem szerzett abszolút többséget a vasárnap megtartott thaiföldi parlamen­ti választásokon. A képviselő­ház 269 helyéért 42 párt je­löltjei versenyeztek. A legtöbb mandátumot a Demokrata Párt szerezte, 71-et. Utána kö­vetkezik a . Szociális Igazság Párt 46 képviselővel. Rajtuk kívül még hat politikai cso­portosulás szerzett tíz, vagy annál több mandátumot. A Demokrata Pártot az AFP jobboldalinak, a Reuter mérsékeltnek minősíti. A Anvar Szadait egyiptomi el­nök, felesége és a kormány több minisztere kíséretében Párizsba érkezett. Ügy tűnik, ezzel a látogatással immár végleg a múlté lesz a két or­szág közötti viszony egykori súlyos tehertétele, amely va­lóban nagyon sokáig akadá­lyozta a felhőtlen kapcsolatok kialakítását. Francia pénzügyi körök annak idején erősen ér­dekeltek voltak a nyugati irá­nyítású Szuezi-csatorna társa­ság részvénypakettjében. Ez vezetett oda, hogy 1956-ban angol és izraeli csaljatok mel­lett francia ejtőernyősöket is bevetettek az Egyiptom elleni küzdelembe. Franciaország azonban azóta sok mindent elfeledtetett Egyiptommal és az arab vi­lággal. De Gaulle tábornok és utódai valamennyi nyugati vezetőnél ob j ékíti vebb állás­pontot foglaltak el a közel- keleti konfliktusban. Hosszú esztendők óta számos jele van annak, hogy az arab főváro­sokban, elsősorban Kairóban, értékelik ezt a politikát. Köz­ismert, hogy az arab olajboj- kotlt, amely szinte az egész tőkés világrendszernek súlyos problémákat okozott, Francia- országra nem terjedt ki. A most következő tárgya­lások jó politikai légköre tehát biztosítva van. Szadat külön­böző vásárlásokat szeretne le­bonyolítani Párizsban — nyílt titok, hogy fegyver-vásárláso­kat is. Nem utolsósorban ez Szociális Igazság Pártot az angol hírügynökség nevezi jobboldalinak. Bár miniszterelnöki kineve­zésről mág nem érkezett hír. Seni Pramoj, a Demokrata Párt vezetője több olyan nyi­latkozatot tett, amiből egy­értelműen kiderül, hogy ön­magát tekinti esélyes minisz­terelnök-jelöltnek. Így pél­dául kijelentette, hogy nem fogja az új kormányba beven­ni az Egyesült Néppárt egyet­len volt tagját sem. az Eiífel-íorony Giscard d’Estain» francia elnöl; (jobboldalt) és vendébe ellép a díszegység előtt az Orly repülő­téren. utóbbi tény az, amit számos nyugati kommentár több szem­pontból is eltorzít. Mint a Figaro című. jobbol­dali párizsi lap emlékeztet ró, Párizsnak „nincsenek meg az eszközei” arra, hogy komoly befolyást gyakoroljon a közel- keleii helyzet alakulására. Ezt természetesen Szadat és kör­nyezete is tudja. Anvar Szadat látogatása fontos esemény, elsősorban az egyiptomi—francia kétoldalú kapcsolatok terén. JSz persze nem jelenti azt, hogy a párizsi látogatásnak nincs jelentősége ssL általános közel-keleti ren­dezési kísérletek szempontjá­ból. Sokan emlékeztetnek ar­ra, hogy Sauvagnargues fran­cia külügyminiszter éppen a minap hangoztatta bizonyos fenntartásait a Kissinger-féle „kis lépések” koncepciójával kapcsolatban. ÉLETÉNEK 70. ESZTENDEI­JÉBEN elhunyt Pjotr Guszen- kov, a Szovjetunió gyógyszer- ipari minisztere, a Legfelsőbb Tanács küldötte. KURT WALDHEIM ENSZ- főtitkár Nyugat-Európába és a Közel-Keletre vezető körútja során jövő hónapban rövid lá­togatást tesz Törökországban és Görögországban. AZ OSZTRÁK SZOCIALIS­TA PÁRT sajtószolgálata kö­zölte, hogy Bruno Kreisky kancellár csütörtököm Len­gyelországba utazik. A PORTÓI TÜNTETÉSRŐL Döntések a koalíció meglett THAIFÖLD Egyetlen párt sem szerzett abszolút többséget PINTÉR ISTVÁN: A magyar antifasiszta ellenállás történetéből 30 évvel ezelőtt, amikor az ország keleti részében megje­lentek a szovjet csapatok, hogy a. fasisztákat kiverve, az or­szágot felszabadítva, visszaadják hazánk függetlenségét és biztosítsák népünk számára a demokratikus és szocialista megújhodás feltételeit, az ország legnagyobb részében a ma­gyar fasiszta rendszer utolsó, de annál véresebb haláltáncát járta. Radnóti Miklós, az antifasiszta harc lánglelkű költője 1944. október 31-én Szentkirályszabadján így formálta ezt meg versének megrendítő soraiban: „Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint a húr, hu pattan Tarkólövés. — Így végzed hát te is, — súgtam magamnak; csak feküdj nyugodtan, Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen.” Míg a magyar nép elvetemült ellenséged egy nemzet sír­ját ásták, a föld alá szorítva harcolt egy másik Magyaror­szág, amelynek zászlaján az évszázados magyar szabadság- harc és a fasiszta zsarnokság ellen küzdő népek ismert jel­szava állt: függetlenség, szabadság, demokrácia. Cikksorozatunkban — a teljesség igénye nélkül — azt kívánjuk bemutatni, milyen feltételek között bontakozott ki a másik Magyarország küzdelme, a magyar ellenállás harca a nemzetve&ztő politika ellen, milyen mértékű volt ez a harc, és hogyan járult hozzá hazánk demokratikus újjászületéséhez. AZ ÁRRAL SZEMBEN ÚSZVA 1941 júniusáén Hitler meg­támadta a Szovjetuniót. Az ezer szállal a nácikhoz kötő­dő magyar urak többsége a gyors győzelem reményében a háborúhoz csatlakozást szor­galmazta. „Oroszországgal szemben épp oly gyors sike­rekre számíthatunk, mint ed­dig ... — írta a kormánynak a vezérkari főnök — olyany- nyira, hogy néhány hét múlva a mozgósított magyar haderő fokozatos leszerelésére számít­hatunk, hogy a bevonultatott tartalékosok még az aratásra is hazatérhetnek”. A kezdeti náci sikerek láttán megszé­dült magyar uralkodó köröket nem érdekelte semmi más, mint a részvétel a koncon va­ló osztozkodásban és az a re­mény, hogy a Szovjetunió megsemmisítése egyben lik­vidálja „a bolsevizmus örök­ké fenyegető lidércét”. Nem emlékeztek, vagy nem akar­tak emlékezni a Szovjetunió azon baráti gesztusaira, amely­nek célja éppen az volt, hogy az ország függetlenségét, ön­állóságát, háborúba sodródá­sát jelentő német „barátság”- gal szemben egy más alterna­tíva lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A márciusban át­adott 1848-as szabadságharc­zászlók a Hadtörténeti Mú­zeumban nem tudtak beszél­ni, a nemzetközi vásár szov­jet pavilonját is rég bezárták már, Molotov szovjet külügy­miniszter Bárdossy Lászlóhoz intézett és a háborútól való távolmaradásra felszólító táv­irata a miniszterelnök zsebé­ben lapult, éppúgy, mint a kassai provokatív bombázás­ról szóló repülőtér-parancs­nok jelentése. A „végzet” el­indult és elkövetkezett a ma­gyar történelem egyik legsö­tétebb, legválságosabb kor­szaka. Horthy ék a háborúhoz meg­bízható hátországot akartak, ezért mindent elkövettek, hogy az országban temetői csend legyen. Ezt pedig csak úgy biztosíthatták, ha minden olyan erőt, amely a kormány háborús politikáját gátolta, a belső ellenállást szervezi, tté- maságra kényszerítenek. A terror, amely eddig is a rend­szer legfőbb elnyomó eszköze volt, most minden korábbinál nagyobb lendületet kapott. Kommunisták, baloldali szo­ciáldemokraták, antifasiszta hazafiak ezreit bebörtönözték és internálták. A meglevő in­ternáló táborok és börtönök szűknek bizonyultak, újakra volt szükség. Kistarcsa, Nagy­kanizsa, Topolya, Sárvár, Sza­badka, Kolozsvár és más in­ternáló táborokban ezreket és ezreket zsúfoltak. Űjabb és újabb támadások indultak a legálisan működő demokra­tikus szervezetek, mindenek­előtt a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek ellen. A háborúellenes megmozdulások megakadályozására az elnyo­mó apparátus számára kivé­teles hatalmat biztosító ren­deletek és intézkedések özö­nét léptették életbe. A kor­mánypropaganda, a rendszer­rel összefonódó (sajtó és át­menetileg a klérus is a náci katonai sikereket dicsőítve a háborút „a civilizáció védel­meként”, „a kommunizmus el­leni kereszteshadjáratként" propagálta. A terror, a Szovjetunió el­leni támadást követő soroza­tos német katonai győzelmek, a háborús uszító propaganda a dolgozó tömegek, még a szervezett munkások körében is levertséget, depressziós han­gulatot, pesszimizmust váltott ki. De nemcsak ez. A harmin­cas évek második felének a német—magyar szövetségből fakadó átmeneti gazdasági si­kereik ugyancsak megzavar­ták, elkábították a dolgozó­kat. A hadipotenciál növelése hadikonjunktúrát, ez pedig munkaalkalmat jelentett az élet és halál mesgyéjén ten­gődő munkanélkülieknek. Az antiszemita törvények nem­csak elterelték a dolgozók fi­gyelmét a tényleges bajokról, hanem a zsidó hivatalnokok, kiskereskedők ezreinek eltá­volításával az addig hivatalra, önálló egzisztenciára „éhes” keresztény munkanélküliek előtt megnyitották a „felemel- 'kedés” útját. A legnagyobb hatással azonban az „ország­gyarapító” politika volt. A két évtizedes nacionalista, re- vanspropaganda következté­ben a magyar dolgozó töme­gek körében egy erős revíziós hangulat is kialakult. A Hit­ler kegyéből végrehajtott te­rületátcsoportosításokat úgy tekintették, mint a nemzeten ejtett két évtizedes sérelem orvoslását és nem mint egy katasztróf.apolitika előjáté­kát. A „csorba” bizonyos ki­küszöbölése felett érzett, és a reakció által erősen befolyá­solt nemzeti lelkesedés ebben az időben ugyancsak Horthyélt malmára hajtotta a vizet. A „békés” területi revízió mel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom