Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

1975. JANUÄR 28., KEDD %MAav Szolidaritás Vietnammal Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökségének ülése A Béke-világtanács,' vala­mint az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szervezetének kezdeményezésére hétfőn vi­lágszerte újabb vienami szo­lidaritási megmozdulások, ak­ciók kezdődtek: a demokra­tikus, haladó emberiség a pá­rizsi egyezmény aláírásának második . évfordulójára em­lékszik. E megmozdulások sorozatának hazai eseménye­ként hétfőn együttes ülést tartott az Országos Béketa- nács ügyvezető elnöksége és a Magyar Szolidaritási Bizott­ság elnöksége. Az ülésen részt vett Nguyen Phu Soai, a Dél-vietnami Köztársaság, Nguyen Manh Cam, a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövete, va­lamint Carlos San-Martin, a. Chilei Szocialista Párt ma­gyarországi képviselője. Az ülést Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnök- helyettese nyitotta meg, majd Harmati Sándor, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság elnöke mondott beszédet. Em­lékeztetett arra, hogy bár két esztendeje írták alá a vietnami háború befejezésé­ről és a béke helyreállításá­ról szóló párizsi egyezményt, a Thieu-rezsim ezt — ame­rikai biztatásra — rendszere­sen megszegi. Az ülésen szolidaritásukról biztosították Vietnam népét a magyar társadalmi és tö­megszervezetek képviselői is. Nguyen Phu Soai arról be­szélt, hogy az USA kudar­cai ellenére sem vonta le a megfelelő következtetéseket, makacsul húzza tovább a Nixon-doktrina felborult sze­kerét, folytatja új-gyarma­tosító politikáját. Az egyez­mény megszegésének minden következményéért az USÁ­nak, s a Thieu-rezsimnek kell viselnie a felelősséget. Nguyen Manh Cam egye­bek között arról szólt, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságban dinamikus építőmunka folyik, az újabb háborús fenyegetések árnyé­kában is számottevő sikere­ket értek el a gazdaság fej­lesztésében. Békésen , dol­goznak, de készen állnak minden agresszió visszaveré­sére. Carlos San-Martin azoknak a nevében szólalt fel, akiket a fasiszta Pinochet-junta el­üldözött hazájukból. Az im­perializmus — mondotta — újra támad Vietnamban, ahogyan tette azt Chilében, teszi a Közel-Keleten és a világ más tájain. Az agresz- szor kezét a népek harca, szolidaritása fogja majd le. Az ülésen a Magyar Szoli­daritási Bizottság elnöksége és az Országos Béketanács ügyvezető elnöksége szolida­ritási nyilatkozatot fogadott eL A SZOT elnöksége hétfői [ ülésén megvitatta a gazdasá- ^ gi vezetők munkájának véle-1 ményezésével kapcsolatos! szakszervezeti jogkör tovább- | fejlesztésével kapcsolatos el­képzeléseket. A továbbiakban a SZOT el­nöksége a termelőszövetkeze­tekben és társulásokban dol­gozó alkalmazottak szakszer­vezeti érdekvédelmével foglal­kozott. Megállapította, hogy a me­zőgazdasági tsz-ekben és tár­sulásaikban az utóbbi tíz év­ben gyors ütemben nőtt az al­kalmazottak száma, amely már 1973-ban elérte a 160 000 főt. A termelőszövetkezetek­ben eddig szakszervezeti szerv nem működött, így érdekvé­delmüket sem tudta ellátni. A SZOT elnöksége indokolt­nak tartja a termelőszövet­Gyógyszersegély két országnak A Magyar Vöröskereszt 300 ézer forint értékben gyógy­szersegély-küldeményt továb­bított Pakisztán földrengés sújtotta lakosságának megse­gítésére. Szomália szárazság sújtotta lakosságának megse­gítésére pedig 500 OÖO forint értékű gyógyszerszállítmányt indított útnak. kezetekben dolgozó alkalma­zottak szervezését, e helyeken a szakszervezeti szervek lét­rehozását. E szakszervezeti szervek feladata, hogy szer­vezzék és mozgósítsák a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek alkalmazottait a szö­vetkezetek társadalompolitikai és gazdasági céljainak megva­lósítására, segítsék elő az al­kalmazottak szocialista tuda­tának fejlesztését, körükben a szocialista kultúra terjesztését, képviseljék, védjék érdekei­ket, érvényesítsék a jogszabá­lyokban, az alapszabályban és a termelőszövetkezetek belső szabályzataiban biztosított jo­gaikat. A szakszervezeti szer­vek alakítsanak ki szoros kapcsolatot a szövetkezet ve­zetőségével és a közgyűlés ál­tal választott, létrehozott bi­zottságokkal. A SZOT elnök­ségének állásfoglalása szerint a termelőszövetkezetekben megalakuló szakszervezeti szervek a MEDOSZ-hoz tar­toznak majd. A SZOT elnöksége ajánlja, hogy a MEDOSZ és a TOT kössön együttműködési meg­állapodást. A MEDOSZ a szer­vezeti rendezést 1975. második félévétől folyamatosan hajtja végre. Őszinte, nyílt légköiben Áz úttörők is készülődnek Táborbővltés a kongresszus és a felszabadulási évforduló tiszteletére Az úttörőik is készülnek az MSZMP XI. kongresszusának köszöntésére, valamint felsza­badulásunk 30. évfordulójának megünneplésére. Pest megye úttörői — csatlakozva e nagy­szabású mozgalomhoz — még az előző évben megtették fel­ajánlásaikat. Feladataikat, célkitűzéseiket olyan időszak­ban teljesítik, amikor fokozott figyelemmel kísérik életüket, munkájukat. Ezt a Miniszter- tanács közelmúltban hozott határozata is segíti. Megyénk úttörőszövetségének aktuális feladatairól, helyzetéről Lábai László megyei úttörőelnökkel beszélget tünk. A felél már teljesítették — Mi jellemzi Pest megye úttörőinek munkáját, készü­lődését? — Munkánk, feladataink az ország úttörőmozgalmának főbb célkitűzéseihez kapcso­lódik — mondotta Lábai László. — Így például elju­tott a felszabadulás lángja megyénkbe is. A gyerekek nagy érdeklődéssel és lelkese­déssel kísérték végig útján az új élet és a szabadság — Bat- tonyától útra kelt — jelképét. Ugyanakkor több kiemelkedő megyei feladatot is vállaltunk. A Harminc tett a. hazáért mozgatom felajánlásai közé tartozik a Zamárdiban levő úttörőtáborunk korszerűsíté­se. A régi sátortábort még 1957-ben Kádár János, az MSZMP KB első titkára nyi­totta meg. Azóta sok idő telt el. A helyek száma már ke­vés, a berendezések elavul­tak. Fiataljaink 400 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát vállaltak, s ebből a pénzből faházakat, előadótermeket építenek fel a kivitelezők. A felújítás csaknem két és fél milliós költségeihez természe­tesen az állami és társadalmi szervek is hozzájárulnak. Nagy segítséget nyújt terveink meg­valósításához a Pest megyei Tanács, de emellett támogatja akciónkat a KISZ KB is. Za­márdiban — elképzeléseink lett a II. világháborútól való távolmaradás csalfa ólmai is hatottak. Teleki öngyilkossá­ga, a Szovjetunió elleni hábo­rúba lépés komoly figyelmez­tetése kevés volt ahhoz, hogy a tömegek ráébredjenek teen­dőikre. Ebben szerepet ját­szott az is, hogy a szociálde­mokraták, a szakszervezetek, a kisgazdapárt egyes jobbol­dali vezetői — bár látták az országot fenyegető veszélyt — úgy vélték keveset tudnak tenni ellene, a „várni, remél­ni kell” és a „lábhoz tett fegyver” politikáját hirdették. Ezek a körülmények — más országokhoz képest is — rendkívüli mértékben megne­hezítették az antifasiszta el­lenállás kibontakozását. A kommunistáknak, a Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak „az árral szemben úszva’’ kellett a Hitler-ellenes nem­zeti egységfrontpolitika út­jára lépni, a másik Magyar- ország, az igazi nemzeti ér­dek politikáját megszólaltatni. A MÁSIK MAGYARORSZAG JELENTKEZESE A független, szabad, de­mokratikus Magyarországért Eolyó harc fő erejét a dolgozó nép legjobbjai alkották, élen i Kommunisták Magyarorszá- ji Pártjával. A kommunisták már a háborúba lépés előtt, még inkább utána jól látták, logy a háborúval nemcsak a reakció, hanem a nemzet is zlpusztulhat. Mindent félreté­ve tehát az egész nemzet, va­lamennyi, a Hitlerrel való há­borút elutasító magyar ösz- szefogására szükség van, le­gyen az akár munkás, paraszt, livatalnok, burzsuj vagy bir­tokos, kefesztény vagy zsidó, magyar vagy nem magyar nemzetiségű. Újabb Muhi, Mohács és rrianon elhárítása érdekében a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja felhívással fordult a nemzet egyeteméhez, szorgal­mazva „az ország szabadsá­gának a megvédése érdeké­ben minden németellenes és haladó politikai erővel való együttműködést”. Hangsúlyoz­za a felhívás, hogy „az azo­nos célért felsorakozó erőknek az ország fennállását fenyege­tő veszély közelségében nem szabad egymást felemészte­niük, hanem együttműködés­sel kölcsönösen erősíteniük kell egymást”. A kommunisták felismerték azt is, hogy e tragikus idő­szakban nem elég csak a demokratikus erők számbavé­tele, egy második kiadású Márciusi Front megteremtése, hanem az összes Hitler-elle­nes erőket tömörítő Nemzeti Harci Frontra, vagy közismer­tebb néven Függetlenségi Frontra van szükség. Adód-, hatnak az ország életében olyan válságok — írták —, amelyek elhárítására „egész széles — mondjuk ki a szót — nemzeti összefogásra van szükség”. Mégpedig olyanra, amilyen az 1848-as szabadság- harcban bontakozott ki, ami­kor „a nép egyszerre harcolt h haza ezeréves földjéért, a sajátjáért, jobbágytelkének biztosításáért”. Minden kommunistát és a népfront célkitűzéseinek ko­rábban már megnyert haza­fit a kommunista párt e fel­adat valóra váltásának szolgá­latába állított. A börtönök, in­ternáló táborok és akasztófák árnyékában szinte emberfe­letti energiával láttak hozzá a feladatok megoldásához. Lehetetlennek tűnő helyzetek­ben, sok esetben az osztály-- harc túlsó partján állókkal közvetlenül vagy közvetve vi­tázva érték el, hogy 1941 nya­rán a még kevesek által kép­viselt gondolat 1941 őszére az egész ország németellenes közvéleményét lassan átalakí­tó és a nemzeti összefogást országos üggyé formáló erővé váljon. Még az e problematikával foglalkozó kutatók számára is szinte rejtély, hogy hogyan vált lehetővé 1941 nyarán: a kommunisták által zászlót bontott nemzeti összefogás po­litikáját hónapokon keresztül baloldali és németellenes pol­gári lapok — Népszava, Ma­gyar Nemzet, Szabad Szó, Független Magyarország, Kis Újság, stb. — hasábjain, ha „virágnyelven” is, központi problémaként szerepeltetni. 1941 őszén a kommunisták szorgalmazására már mind többen sürgették, hogy az „el­méleti vitát gyakorlati kérdé­sek felé tereljék”. Sürgették a „mi oldalunkon jelentkező erők tömörítését” és „egy új politikai front megalakulását”. 1941. október 6-i Batthyány téri, november 1-i Kerepesi úti temetőben lezajlott antifa­siszta tüntetés, a közös meg­nyilatkozások a Népszava ka­rácsonyi számában, a külön­böző antifasiszta kultúrmeg- mozdulások, ahol ezrek és ez­rek értették meg a József At­tilától „kölcsönzött” verssorok időszerűségét és lényegét: Adj emberséget az embernek Adj magyarságot a magyarnak Hogy mi ne legyünk német gyarmat. Ezek az előadások a nem­zeti összefogás politikájának fórumává és a nemzeti füg­getlenség melletti lelkes po­litikai demonstrációkká vál­tak. A fenti előzmények után 1942 tavaszára az antifasiszta erők táborában megértek a feltételek „a cselekvő együt- működésre”. S így februárban a KMP kezdeményezésére megindultak a tárgyalások egy közös szerv létrehozására. 1942 március elején megjelent a Magyar Történelmi Emlék- bizottság felhívása, amely kö­zös harcra, a közelgő nemzeti ünnep antifasiszta szellemben való megünneplésére hívott fel. A felhívást aláírók kö­zött kommunisták, szociálde­mokraták, különböző párt­állású újságírók éppúgy meg­találhatók, mint egyes szak- szervezeti vezetők, kisgazda- párti politikusok, képviselők vagy művészek. 1942. március 15-én a Pe- tőfi-szobornál és a környező utcákon lezajlott — a háború alatti legnagyobb — antifa­siszta tüntetés o másik Ma­gyarország jelenlétét mutatta, azét a Magyarországét, amely háború helyett békét, fegyve­rek helyett kenyeret, zsarnok­ság helyett demokráciát és földet követel. A kormány a tüntetés után a kegyetlen megtorlás és a mézes madzag jól ismert mód­szeréhez nyúlt. A kommunis­ták százai kerültek börtönbe és internáló táborba. Rózsa Ferencet, Rezi Károlyt, Schön- herz Zoltánt, Borkanyuk Alexát és még sok más tár­sukat meggyilkolták. A bal­oldali szociáldemokraták, szakszervezeti vezetők szá­zait frontra küldték, a pol­gári demokraták pedig ál­landó Tendőri zaklatásoknak voltak kitéve. Azok, akik hajlandónak mutatkoztak a Kállay-kormánnyal együttmű­ködni, egy eleve kudarcra ítélt „hintapolitikában”, mor­zsákat kaptak a kormánytól, hogy azután vele együtt egy országot veszítsenek el. (Folytatjuk.) szerint — évente ezerkétszáz őrsvezető ismerkedik meg a mozgalmi munka alapjaival. Az úttörők vállalásuk első ré­szét már teljesítették is: 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A legered­ményesebben dolgozók jutal­ma: kéthetes üdülés a Bala­tonnál. — Tavaly meghirdettük a Hogyan látja a gyermek a fel- szabadulást? című pályázatot. A beérkezett rengeteg pálya­művet már értékeltük, s a leg­sikeresebb alkotásokat könyv alakban is megjelentetjük. Er­re már megállapodást kötöt­tünk a dabasi nyomdádat. — Az úttörők 30 év legki­válóbb tette elnevezésű albu­mokat készítenek, amelybe valamennyi alapszervezet be­írja legértékesebb, legfonto­sabb munkáját, vállalását. Fejlődő együttműködés a KISZ-szel — Milyen az együttműkö­désük a KlSZ-alapszerveze- tekkel? — Mindenekelőtt egy pél­dával élnék. A KISZ 1967-es kongresszusa állást foglalt az úttörőmunka feladatainak kér- c’. 'seiben is. Hangsúlyozta, fontos, hogy minden raj és csapat mellett ifivezető mű­ködjön. Ezt a problémát azon­ban a mai napig sem sikerült teljesen megoldanunk. Me­gyénkben 90 ezer úttörő tevé­kenykedik, 264 úttörőcsapat közül azonban csak 172 tart testvérkapcsolatot KlSZ-alap- szervezetekkel. Az úttörőrajok száma 2990, s 1358 szakkörben gazdagítják a gyerekek tudá­sukat. Munkájukban azonban csak 2188 ifivezető segédke­zik. Az úttörők eszmei, poli­tikai képzésének, nevelésének kevés munkásfiatal aktív ré­szese, pedig roppant sokat se­gíthetnének a gyerekek pá­lyaválasztásában üzemben szerzett tapasztalataik átadá­sával. Ha volna szabad szombat­— E kedvezőtlennek tűnő adatok ellenére is el kell mon­danom, hogy együttműködé­sünk sokat fejlődött. Segítet­ték azt a KISZ KB határoza­tai is, amelyek következtében ma már teljes értékű megbí­zatásnak fogadják el az alap­szervezetek az úttörőmozga­lomban vállalt munkát. — Mennyiben támogatják a pedagógusok az úttörők moz­galmi munkáját? Hogyan egyeztethető össze a tanulás a fiatalok mozgalmi tevé­kenységével? — Elmondhatjuk — folytat­ta Lábai László —, hogy pe- dagógusaink megyeszerte jól értelmezik feladatukat. Az út- törőmunka, a raj- és őrsi fog­lalkozások az iskolai munka kiegészítőivé váltak. — A tartalmas és rendszeres mozgalmi élet számára azon­ban gyakorta okoz problémát a tanulók túlterheltsége. Emiatt sokszor kevés idő jut a szakköri foglalkozásokra. Ezt a problémát szinte valameny- nyi járási és a megyei parla­menten is megemlítették a küldöttek. Sok javaslat hangzott el olyan szabad szombatokról, amikor úttörő- munkát végeznének a gyere­kek. Képesek maguk alakítani — Milyen légkörben zajlot­tak le a járási úttöröparla- mentek? Milyen élményekkel és tapasztalatok birtokában tértek vissza a fiatalok a megyei és az országos parla­mentről? — Az úttörőszervezet eddigi életében, fejlődésében még nem volt példa ilyen őszinte és nyílt légkörű tapasztalat- cserére. A gyerekek valóban saját gondolataiknak adtak hangot, s munkájuk tapaszta­latait és eredményeit bátran tárták az ország nyilvánossága elé. Felhívták a figyelmet problémára és okos ötletek hangzottak el azok orvoslásá­ra. — A parlamenteken bebi­zonyosodott, hogy az úttörők képesek maguk alakítani kör­nyező világukat, képesek a helytálló véleményalkotásra, eredményeket érnek el, fel­tárják a mozgalmi élet hibáit, hiányosságait és képesek azok orvoslására is. — Ez viszont azt igazolja, hogy korunk olyan új nemze­dékét képviselik,, amely ha felnő, méltán léphet a mai felnőttek helyébe. Virág Ferenc Kegyeletes emlékezés Az auschwitzi koncentrációs tábbr felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából em­lékünnepséget rendezett va­sárnap Budapesten, az Egye­temi Színpadon a Magyar Par­tizán Szövetség nácizmus ül­dözöttéinek bizottsága. Szőnyi Jánosnak, a náciz­mus üldözöttéi bizottság tag­jának megnyitó szavai után az ünnepség résztvevői egyper­ces néma felállással adóztak az auschwitzi mártírok emlé­kének. Verő Gábor, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság vezetősé­gi tagja tartott emlékbeszé­det. • Az ünnepség résztvevői vé­gezetül határozatban fejez­ték ld antifasiszta elkötele­zettségüket, s tettek hitet a béke, a bizonság, a népek sza­badsága és egyenjogúsága mel­lett. AZ EDDIGI TÖBBSZÖRÖSE Nyolcvanhatáillió forint új kőszéntelepek felderítésére A Központi Földtani Hivatal és a Magyar Szénbányászati Tröszt jóváhagyásával, illetve irányításával ebben az évben 86 millió forintot költenek ha­zánkban újabb kőszéntelepek felderítésére, kutatására. Az idei program az előzőkhöz ké­pest lényegesen nagyobb sza­bású. Korábban ugyanis éven­ként mindössze 20 millió fo­rintot fordítottak ilyen célra, s elsősorban a meglévő bá­nyák területének bővítését szolgálták a földtani kutatá­sok. Az új területek felderí­tése az elmúlt néhány év alatt háttérbe szorult. Ezért az ez évi földtani kutatási program elsődleges célja az újabb le­lőhelyek megismerése, s az új területek kőszénvagyonának a megállapítása. Az ország több pontján még érintetlen és jelentős mennyiségű lignitvagyon ku­tatását kezdik meg. Ilyen te­rület a Szombathely melletti Torony község, ahol nagy ki­terjedésű és gazdag lignittele­pekkel számolnak a szakem­berek. A Tatabánya melletti mányi medencében is az idén kezdő­dik meg a szénvagyon részle­tes kutatása. Ez azt jelenti, hogy már az aknák tervezé­séhez, megnyitásához szüksé­ges adatokat állapítják meg a fúrásokkal. Sajómercsén ugyancsak új területen kezde­nek hozzá számottevő szénva­gyon részletes kutatásához. i EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS A tsz tagok érdekvédelméről tárgyalt a SZ9T elnöksége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom