Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

Új típusok a dunakeszi házgyárban Egy hónap múlva elkészül a húszezredik „A- lakáshelyzet javítását pártunk fontos társadalom- politikai, szociális feladatnak tekinti. Biztosítjuk, hogy az eddiginél több állami lakás épüljön.” — olvashatjuk a XI. pártkongresszus irányelveiben. Az V. ötéves terv idején az építőipari termelés 35—37 szá­zalékkal növekszik, s ebben nagy szerep jut majd a ház­gyáraknak is. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat négy ház­gyára közül a dunakeszi a leg­nagyobb kapacitású, mely mindössze pár éves múltra te­kinthet vissza. A gyors fejlő­dés nemcsak a termelésnöve­kedésben mérhető le, hanem a típusválaszték bővülésében és a minőség változásában is. Ed­dig 8—9 típusú lakás látott itt napvilágot. 1970-ben két la­kást állított elő a gyár, ma 15—17 lakást bocsát ki naponta automatizált ha­jóiból a hatalmas csar­nok. Túlteljesítették itavaiyi ter­Ü lök a városi tanács ülésén, s hallgatom, amint a tanács elnö­ke különösebb hangsúly, öröm nélkül sorolja, ezt és az építettük 1974-ben, er­re és arra vonatkoznak idei terveink. A felszólalók szót sem ejtenek arról, ami tör­tént, ami gyarapította a várost. Arról beszélnek, hogy ez is, meg az is kel­lene, nagy szükség len­ne... Ha csak itt, ezen az ’ egyetlen ülésen tapasztal­nám, nem tenném szóvá, nem aggódnék. De majd’ mindenütt hasonló a hely­zet. Elfelejtettünk örülni! Köszöntse rigmus, vas­taps az új áruházat, orvo­si rendelőt, iskolát, s azt a seregnyi mást, amivel 1974-ben a megye települé­sei gazdagodtak? Ki kí­vánná a hangos ünnepel- getést, a formális-feszélyes, semmitmondó avatgatáso- kat, az ilyenkor még min­dig meglevő eszem-iszo- mot? örülni azonban nem lenne szégyen. Mégis, mintha az lenne. Jó, rendben van, örülje­nek csak az abonyi tégla­gyár munkásai annak, hogy . befejeződött az évekig le­hetetlen körülmények kö­zötti szorgoskodás, s a re­konstrukció :— melyért la­punk is hadakozott a ma­ga eszközeivel — első sza­kasza befejeződött. Rend­ben van, örüljenek csak azok a négy kilométernyi betonjárdának, akik háza előtt visz el, s akiknek 1974 ezt adta. Ám csöndes örömmel nem töltheti el valamennyi abonyi polgárt az, hogy egy esztendei tár­sadalmi munkájuk értéke egy lakosra számítva két­száz forint? Vagy — lépve egyet — nem lehet öröm forrása, hogy Vácott eddig több tanácsi rendelkezésű lakás készült el a negyedik ötéves tervre meghatáro­zott mennyiségből, mint amennyire időarányosan számíthattak? Hallgassuk rezzenéstelen arccal, hogy 1974-ben a megyében sike­rült 1957 újabb hellyel bő­víteni az óvodákat? Ne gondoljunk arra, hogy mindezekben — s sokszor „leltárinak” csúfolt szám­adatokban, tényekben — kemény munka fekszik, ta­nács és lakosság összefo­gása, intézmények, vállala­tok, szövetkezetek segítsé­ge, pénze, dolgozóik társa­dalmi munkája? B a nem tudunk örülni — önmagunkat be­csüljük le. Ennek az önbecsülésnek mintha túl sok híve, gyakorlója len­ne! Már-már ott tartunk, hogy az elért eredmények­ről beszélünk kényszerű, kelletlen hangsúllyal, s a gondokat, a teendőket tag­laljuk lelkesen, részlete­sen, minden apró mozzana­ton elidőzve. Furcsa hely­zet. A fordítottja lenne jó? Aligha. Nincs Szükség arra, hogy a község, nagyközség, vagy akár a város tanácsa győzelmi jelentéseket te­gyen közzé, magamutoga- tóan részletezze, mi min­dent értek el egy esztendő alatt. Ám elfogadható, he­lyeselhető az eredmények sorolása úgy, ahogy a be­magolt leckét mondja el a rossz diák, nem titkolva, neki ez kötelesség? Nincs értelme annak, hogy a fej­lődés forrásait, összetevőit, részleteit megmutassuk? Például úgy, hogy a városi tanács elnöke megemlít néhány nevet, akik a leg­többet fáradoztak a társa­dalmi munka szervezésé­ben, néhány vállalatot, melyek a legtöbb segítséget adták? Nézőpontunk vagy gon­dolkodásmódunk változott? Ügy hiszem, mindkettő. Ami már megvan, az ke­vésbé izgat, idegesít ben­nünket, ami előttünk áll, az lényegesebbnek látszik. Talán ebből táplálkozik, hogy a hivatalos előter­jesztések némelyikében is száraz fölsorolás az, ami történt, s oldalakra terjedő részletezésben olvashatók a gondok, a nehézségek. Nem az a baj, hogy ekkora fi­gyelmet kapnak a teendők, a kívánalmak és igények, hanem a megtett út kö­zömbös elkönyvelése az, ami meghökkent. Hiszen mi másra alapozhatjuk ter­veinket, ha nem arra, ami már megvan? S lehet-e másra hivatkozni biztatá­sul, újabb serkentésként, mint arra, ami megtörtént, ami végbement a/ települé­sen? D icsérem kísérőmnek, Üllő nagyközség is­mert közéleti emberé­nek a Gyöngyvirág téri óvodáit, milyen szépen kor­szerűsítették, bővítették egy füst alatt, mire ő: „hagyja már, inkább be­széljünk arról, mi lesz a tizenhat tantermes iskolá­val ..öt már nem ér­dekli az óvoda, szinte ide­gesíti az említése. Az isko­la az más. Az még csak lesz. Tisztelem hevületét, de nem osztom önlebecsü­lését. Mert hadakozott ő az óvodáért, s most mégsem örül. Miért? Azt válaszol­ja: „természetes, hogy egy községnek fejlődnie kell’’. Igaz. Fölfoghatjuk-e azon­ban úgy a fejlődést, mint öröm nélküli folyamatot? Mint hivatali, építési, szer­vezési teendők sorozatát ? Pusztán ennyi lenne, s nem több? Veszélyes út ez, mert ki- elégítetlenséget kelt, az egészséges türelmetlenséget türelmetlenkedéssé változ­tatja. Az ember, aki örül egy új bútordarabnak, mu­tatós cipőnek, hosszan szemlélgeti elkészült házát, legyint csak, amikor átad­ják a korszerű orvosi ren­delőt ... amikor elér há­záig a vízvezeték, amikor gyermeke olyan iskolában kezd tanulni, amilyet ad­dig csak a televízióban látott. Ha nem becsüljük ered­ményeinket — haladásun­kat értékeljük le. Holott — vállalva most némelyek sziszegését —, aki ma le­gyint az új orvosi rende­lőre, tizenöt esztendeje akkor sem ment orvoshoz, ha nagyon beteg volt, mert nem járt az „eszté- ká” ... Elsiklani az ered­mények fölött — a tények kicsinyítése. Ahol a van összezsugorodik, ott a kel­lene aránytalanul megnő. Ahol nem hallatszik hang arról, ami létrejött, ott fel­erősödik a követelődzés ri­csaja, s már-már nem le­het kiszűrni belőle, mi a jogos, s mi az alaptalan. Az öröm a jövendő cse­lekedetek legjobb, leg­egészségesebb táplálója. Mészáros Ottó vüket: a gyár 42 brigádja kongresszusi verseny felaján­lásában 200 lakással többet vállalt terven felül, azonban a vállalati érdek úgy kívánta, hogy a negyedik negyedévben átadásra kerülő lakások befe­jezéséhez a 3. számú Házgyár nyújtson segítséget: így az építőipari finisbe a dunakeszi dolgozók közül is százan be­kapcsolódtak. Eredmény: két­szeresen helytálltak a lakás- program teljesítésében, terven felül a gyári kollektíva száz lakást állított elő — így össze­sen 4300-at —, s még az óbu­dai, csepeli és újpalotai lakó­telep-építkezéseken is jelentős segítséget nyújtottak. Tavalyi munkájuk nyomán, összesen 36 lakóházra számít­ható az az épületelem-mennyi­ség, melyet a dunakeszi Ház­gyár adott. Három új termék­típust készítettek elő, illetve vezettek be: az F 90-est, a K 30-ast, és az M 1-est. Jellem­zőik, hogy nagyobb a lakások alapterülete, megszűntek a szűk szobák, 3,6 méternél nincs keskenyebb, s vala­mennyi lakásnak világos, ab­lakos a konyhája. A típusváltás nagy erőfe­szítéseket követelt: át kellett alakítani a vas- és acélsablonokait a tervdoku­mentációk szerinti új formák­ra. Mindez a tmk-részlegük feladata volt. Egy lakástípus- hoz nyolcvan sahíont alakítot­tak át, 30-at pedig újonnan szereztek be. ötszáz sablon­nal rendelkezik a gyár, érté­kük egyenként 100—200 ezer forintra itehető. Tehát fontos, hogy kihasználásuk ésszerűen történjen: a technológiai sza­bályok betartásán kívül a be­rendezések élettartamának meghosszabbítása is gazdasá­gi érdek. Anyag- és energiaitakarékos- sággal kapcsoiaitos intézkedési tervükben — melyet most dol­goznak ki — szintén szerepel a sablonok ésszerű használata. Folyamatos* állandó ellenőr­zést vezetnek be a cement­gyártásban, a keverési ará­nyoknál komoly megtakarítást érhetnek el, ha tisztább szem- szerkezetű anyag kerül ki az osztályozóbál. Egy év alatt 140 ezer köbméter betonból ké­szülnek a lakáselemek, a be­tongyártás jobb megszervezésével szintén jelentős mennyisé­gű anyagot nyerhetnek az ütemesebb, s a tervhez szi­gorúan igazodó termeléssel. A nyolcszáz dolgozót foglal­koztató Házgyárban — annak ellenére, hogy a tervezettnél 60 dolgozóval kisebb a létszá­muk — jelentősen növekedett a termelés, elsősorban a ter­melékenység javulásából: a gyártásban közvetlenül részt vevők számához viszonyítva tavaly dolgozónként csaknem 10 lakásnak megfelelő terme­lési értéket hoztak létre. Idei tervük megegyezik az elmúlt évivel. A gyári életben egy hónap múlva nevezetes eseményt ünnepelnek: számításaik sze­rint még tavasz előtt elkészül a dunakeszi Házgyár húszez­redik lakása. H. A. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! H t AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1975. JANUÁR 28., KEDD Megkezdődött az Indiai Kommunista Párt X. kongresszusa ' Január 27-től február 2-ig az Andhra Pradesh Állam­beli Vijayawadában tartja X. kongresszusát az Indiai Kommunista Párt. A kong­resszus munkájában több mint 1500 küldött vesz részt. Az Indiai Kommunista Fárt X. kongresszusának megnyi­tását megelőzően január 23- én és 26-án Vijayawadában plenáris ülést tartott a párt országos tanácsa. Résztvevői meghallgatták és egyhangú­lag jóváhagyták a nemzetkö­zi helyzetről szóló beszámo­lót, amelyet Bhupes Gupta, az országos tanács titkára terjesztett elő. Az IKP nevében Gupta felhívta az indiai kormányt a békeszerető külpolitika foly­tatására. Az IKP támogatja a Szovjetuniónak az ázsiai kol­lektív biztonsági rendszer megteremtésére irányuló kez­deményezését — mondotta még az indiai kommunista vezető. Az SZKP Központi Bizott­sága táviratban üdvözölte az Indiai Kommunista Párt X. kongresszusát. Az Indiai Kommunista Párt ma jelentős erőként lép fel a politikai porondon — álla­pítja meg az SZKP KB üze­nete. fi téli szünet utón - Becsben Csütörtökön: az ötödik forduló első plenáris ülése Sorban érkeznek a küldött­ségek Becsbe, a közép-euró­pai fegyveres erők és fegy­verzetek kölcsönös csökken­tésétől tárgyaló 19 nemzet képviselőiből álló fórum mun­kájának folytatására. Mint emlékezetes, a karácsony előtt befejezett negyedik forduló után a 'résztvevők téli szünet­ben állapodtak meg és elha­tározták, munkájukat január végén újítják fel. A tárgyalások ötödik fordu­lójára készülődve a téli szü­netben is folytatták konzultá­cióikat, és ezek alapján elha­tározták, hogy az első idei plenáris ülést még ezen a hé­ten megtartják. Hétőn dél­után a Hofburg sajtóközpont­ja bejelentette, hogy csü­törtökön sajtótájékoztatót tar­tanak. Ezúttal dr. Ingo Oeser nagykövet, a Német Demok­ratikus Köztársaság delegá­ciójának vezetője nyilatkozik a sajtónak. Folytatjuk a békés egymás mellett élés politikáját Ülést tartott az európai biztonság magyar nemzeti bizottsága Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottságának elnöksége hétfőn Kállai Gyulának, az MSZMP PB tagjának, a bi­zottság elnökének vezetésével megtárgyalta az európai biz­tonság és együttműködés tár­sadalmi elősegítésének fel­adatait. Kállai Gyula bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a hi­degháborús erők fókozódó ak­A görög testvérpárt képviselőinek látogatása hazánkban Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ja­nuár 21—26. között látogatást tett hazánkban Harilaosz Flo- rakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Grigorisz Fa- rakosz, a Politikai Bizottság tagja. A görög testvérpárt képvise­lőivel megbeszélést folytattak Biszku Béla, a Politikai Bi­zottság tagja, a Közpotni Bi­zottság titkára, dr. Berecz Já­nos, a KB külügyi osztályának vezetője, valamint a Központi Bizottság más képviselői. A görög testvérpárt képvi­selőinek magyarországi láto­gatása tovább erősítette a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Görög Kommunista Párt baráti, a kölcsönös szolidari­tás elvein nyugvó kapcsola­tait. Két község közösen épít felszabadulási parkot Üröm és Pilisborosjenő kö­zös tanácsú községek. Amikor 1970-ben azzá lettek, Pilisbo- rosjenőről az ürömi tanácshá­záig jókora kerülővel több ki­lométeres út vezetett. Most Sólyapályán a FOKA óriása ÉÍ|Ét ■■ - - V « * A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat angyalföldi köznonti műhelyében a sólyapályán áll az FK 129-es úszó kotróhajó. A Petőfi Sándor szocialista brigád gyorsan elvégzi a téli nagyjavítást, is a hajó rövid időn belül ismét folytatja Visegrád térségében a folyam kotrását; már az azóta megépült új úton alig egy kilométer a távolság a két község széle között. Ezen a területen, az új út egyik oldalán tavaly nyílt meg a két társközség közös sporttelepe, másik oldalán pedig idén áp­rilis 4-én megnyílik közös fel- szabadulási parkjuk. ' Padok­kal, kőasztalokkal felszerelt pihenőjellegű park lesz nem­csak az ürömiek és a pilisbo- rosjenőiek, hanem az ezt a kies vidéket sűrűn felkereső turisták, kirándulók részére is, A parkhoz egyébként az er­dőgazdaság ad csemetéket, a munkálatokat pedig a két köz­ség lakossága végzi társadalmi munkában a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére. tivitása növekvő erőfeszítése-r két követel kontinensünk né­pedtől is a feszültség csökken­tése és az enyhülés folyama­tának erősítése érdekében. Földrészünk biztonsága és a társadalmi haladás ügye szempontjából jelentős hozzá­járulásnak minősítette az eu­rópai kommunista és munkás­pártok közelmúltban lezajlott budapesti konferenciáját és állásfoglalását Európa összes békeszerető erőinek együtt­működése mellett, majd a bi­zottság támogató egyetértését fejezte ki az európai népek II. közgyűlésének tervével és előkészítésével. Az elnökség ezt követően meghallgatta Csaba Ferenc titkár tájékoztatóját a bizott­ság munkájáról és további feladatairól. A vitában fel­szólalt dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője, dr. Várkonyi Imre c. prépost, kanonok, az Actio Catholica országos igaz­gatója, Závori László, az MSZMP budapesti bizottságá­nak osztályvezetője, Búza Márton, a SZOT Elméleti Ku­tató Intézetének igazgatója, Gyovai Gyula, a Magyar Kül­ügyi Intézet vezetője, dr. Pe­rcnyi Imre, a Budapesti Mű­száki Egyetem rektora, dr. Bartha Tibor református püs­pök, a bizottság alelnöke, és Nagy Miklós, a KKI elnök- helyettese. Az elnökség ezt követően Csaba Ferencet — más fontos megbízatása miatt — felmentette a bizottság tit­kári tisztsége alól, és Papp Annát, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának alosztályve­zetőjét kooptálta az elnökség­be, s megbízta a titkári teen­dők ellátásával. Végül az el­nökség kijelölte az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottságának brüsszeli ülésén részt vevő magyar küldöttséget. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Johannes Kneppelhoutot, a Holland Ki­rályság rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét, vala­mint Fernando Delfim Maria Lopes Vieirát, a Portugál Köz­társaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét. Púja Frigyes, a Magyar Nép­köztársaság külügyminisztere fogadta Nguyen Manh Camot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, és Nguyen Phu Soait, a Dél-vietnami Köztár­saság nagykövetét. Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság el­nöke hétfőn fogadta Szabó Fe­rencet, hazánk új nagykövetét a KNDK-ban, aki átadta meg­bízólevelét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom