Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
1915. JANUÁR 26., VASÁRNAP 5 =<Muw A politika és a tudomány egysége nagyfokú átrétegződés, a munkásosztály folyamatos feltöl- tődése újabb rétegeket indított el a művelődésben. Az MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propagandaosztálya — mint jelenhettük — Salgótarjánban felszabadulási tudományos emlékülést rendezett. Ezen a párt megyei oktatási igazgatóságainak vezetői, tanárai, valamint az ideológiai kérdésekkel foglalkozó pártmunkások vettek részt, illetve tartottak előadásokat és korreferátumokat hazánk társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlődéséről. A háromnapos tanácskozáson öt szekcióban húsz előadás és harminckét korreferátum hangzott el. Az alábbiakban két Pest megyei előadónak — Balogh Lászlónak, a Pest megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályvezetőjének és Illés Lajosnak, a megyei pártbizottság munkatársának — előadását ismertetjük. kel rendelkezők éltek is. Tömegesen kerültek vezető funkcióba, szereztek magas fokú szakmai és politikai képzettséget. A fejlődéssel járó a munkásság politikai tudatának, közéletiségé- nek a fejlődésével is, hogy a szocialista brigádok egyik céljává vált az önképzés, a művelődés. Ma már az üzemi dolgozók 30—35 százaléka vesz részt a mozgalomban es magatartása, példamutatása meghatározóvá válik, a munkások között. Szélesedik a művelődés bázisa. Ezt a folyamatot felerősítette a Központi Bizottság 1974. márciusi köz- művelődési határozata. Balogh László a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályvezetője A munkás-parásít sző vétség a gazdasági fejlődés tükrében1 A munkásművelődés néhány kérdése Pest megyében Pártunk politikájának osztályjellegéből, a munkásosztály társadalmi vezető szerepéből törvényerejűén következik, hogy a közművelődés fő területe a munkásművelődés legyen. Ennek ellenére az utóbbi években többször megfogalmazódott egy ellentmondás, amely Pest megyére is érvényes. Egyrészt a munkásosztály műveltségi színvonala a fel- szabadulás óta olyan történelmi jelentőségű fejlődést mutat, amely csak a szocializmust építő társadalomban képzelhető el, másrészt elégedetlenek vagyunk a mai helyzettel nemcsak az igényeinkhez, a jövő feladataihoz, hanem a lehetőségeinkhez mérten is. Pest megye a felszabadulás után még kifejezetten mezőgazdasági jellegű volt. Az elmúlt három évtized alatt viszont az ország legnagyobb munkáslakta megyéje lett, itt él az iparban foglalkoztatottak 11 százaléka. Az összes kereső 52 százaléka dolgozik az iparban és csak 18 százaléka a mezőgazdaságban. A közművelődés nem mindig tudott a munkásság legszélesebb rétegeivel foglalkozni, hatása mindenekelőtt azokra a munkásrétegekre terjedt ki, amelyek' egyébként is a legöntu- datosabbak, a legszervezettebbek voltak, amelyek művelődési igényekkel már nem rendelkeztek. A megyéből az összes keresőknek megközelítőleg 40 százaléka — mintegy 170—180 ezer ember — ingázik naponta a fővárosba, további 12 százalék pedig a megyében dolgozik, de nem a lakóhelyén. A bejárók nagy többsége fizikai munkás, az iparban és az építőiparban dolgozik. Az utazásra fordított idő és a zsúfoltság nehezíti szabad idejük kultúrált eltöltését. A bejáró munkások műveltségi színvonala rendkívül differenciált. A budapesti üzemek törzsgárdájához tartozó szakmunkások a termelésben, a társadalmi helytállásban nem maradnak el a fővárosban lakó munkásoktól. ' Képzettségi színvonaluk és társadalmi aktivitásuk egyaránt alacsonyabb a helyben dolgozó munkásokénál. Művelődésük érdekében jobban össze kell fogni a lakóterületeknek és a foglalkoztató üzemeknek. Történtek már ilyen lépések. Például a nagykátai járás községei a budapesti üzemekkel, a váci járás községei pedig a váci és a dunakeszi üzemekkel építettek ki hasznos kapcsolatokat. Bag, Túra, Veresegyház, Főt, Gyömrő, Dunakeszi példája mutatja, hogy az érdeklődésüket figyelembe vevő községi szakkörök és klubok is vonzók a bejáró munkások körében. Mind a bejáró, mind a megyében foglalkoztatott munkások művelődési feltételeit rontja, hogy kevés a művelődési intézmény és a meglevők is viszonylag korszerűtlenek. Jelenleg 32 besorolás nél- iili művelődési intézményünk an. Könyvtáraink zsúfoltak, feltételek messze elmarad- ak az országos átlagtól. Még úndig vannak városaink, já- isi székhelyeink és nagyköz- igeink megfelelő művelődési ázak, könyvtárak nélkül. A mostoha feltételek ellenére megyénk közművelődése az utóbbi években jelentősen fejlődött. Kibontakozott a munkásmozgalmi hagyományok ápolása, azok összekapcsolása a munkásművelődés korszerű elemeivel (munkás- mozgalmi kiállítások, munkáskórusok, gödi Fészek-rendezvények ...); a megyei múzeumok kiállításait évi 600 ezren tekintik meg; gazdagodott a hivatásos és öntevékeny művészeti élet; közművelődési munkánk részévé vált a népi és nemzetiségi kultúra ápolása. A megyei pártbizottság alapvető feladatnak tekinti a munkások iskolai végzettségének növelését, politikai és szakmai fejlődését. Az iskolai végzettség alakulásában nagy szerepet játszott az iparosítás, a nagyfokú társadalmi átrétegződés. Az ipari munkások iskolai végzettsége a következőképpen alakult: legalább 8 általánosnak megfelelő végzettséggel rendelkezett 1949- ben 17,5, 1960-ban 35—40, 1970-ben pedig 63—66 százalékuk. A fizikai munkások képzettsége tehát gyorsuló ütemben emelkedik, de még mindig sok a 8 általánost nem végzettek száma. Az iparban és a mezőgazdaságban foglalkoztatott fizikai dolgozók 49,6 százalékának van 8 általánosnak megfelelő, vagy annál magasabb iskolai végzettsége. Ettől magasabb, 55 százalékos az arány a megyében lakó munkások között, beleszámítva a bejárókat és a szolgáltatás területén foglalkoztatottakat is. A megyében dolgozó ipari munkásoknak már 63—66 százaléka végezte el a 8 általánost, ebből is kiemelkedik a nagyüzemi munkások 79 százalékos általános iskolai végzettsége. A megyei pártbizottság 1969ben elemezte a közművelődés problémáit, és távlati fejlesztési tervet fogadott el, amely megalapozta a párt, állami és társadalmi szervek összehangolt munkáját. A 70-es években a megye politikai életében növekvő helyet kap a munkások helyzetének, művelődési feltételeinek a javítása. A Központi Bizottság határozatát feldolgozva, 1974 szeptemberében a pártbizottság már egyértelműen állította a feladatok közül első helyre a munkásművelődés fejlesztését. A politikai munka egyik célja, hogy minél több munkás végezze el az általános iskolát. Különösen a 40 év alattiakkal kell foglalkozni, ebbe a kategóriába tartozik a 6 általánost nem végzettek körülbelül a fele. 1971 óta ismét növekszik a munkások száma a dolgozók általános iskoláiban, ebben a tanévben a 3 évvel korábbinál két és félszer több, 2900 ember tanul. A munkások aránya a középiskolák esti és levelező tagozatain egyenletesebb és nagyságrendileg is meghaladja az általános iskolában tanulók számát. Sokat fejlődött a munkások szakmai képzettsége is. A megye ipari üzemeiben a munkások 39 százaléka szakmunkás, 44 százaléka pedig betanított. A nagyüzemekben ez az arány 44,5, illetve 36,7 százalék. A Központi Bizottság határ0_ zatának megfelelően kiemelten foglalkozunk a nagyüzemi munkások művelődési feltételeivel. Megyénkben a munkásoknak több mint fele, 31, ezer főnél többet foglalkoztató üzemben dolgozik. A legjobb nagyüzemek már ma is bázisai a munkásművelődésnek. Százhalombattán szakszerűen vizsgálják a dolgozók képességeit és képzettségét, ennek is része van abban, hogy itt a felnőttoktatásban részt vevők száma 3 év alatt tízszeresére nőtt. A Mechanikai Művekben 1280 szocialista brigádtag vesz részt aktívan a tanulásban, művelődésben — nagyrészt családtagjaikkal együtt. Az intézmények közös fenntartásba vételével a kisebb üzemek és gyáregységek is eredményesen tudják dolgozóik művelődésfeltételeit fejleszteni. A tanácsok és a gazdasági egységek közös fenntartásában már 44 intézmény működik és ez a szám a közeljövőben tovább nő. A könyvellátottság és a kölcsönzési arány országosan Pest megyében a legalacsonyabb — pedig ez alapvető művelődési mutató volt és marad. A megyei könyvállomány az utóbbi évtizedben a tanácsi, a szakszervezeti könyvtárakban is megduplázódott. Ugyanezen idő alatt a szakszervezeti könyvtárak olvasóinak a száma 21 ezerről 40 ezerre nőtt. Az olvasók 60—70 százaléka műn-, kas, 38 százaléka szocialista brigád tagja. A munkások politikai képzését a pártoktatás rendszere segítette legjobban. A hatalomért vívott harc időszakában sokat tettek a párt- szervezetek a munkások között a tömegbázis növelésére. A párt X. kongresszusa óta valamennyi szinten középtávú terv alapján folyik a pártoktatás, ami a korábbiakhoz képest minőségi fejlődést tett lehetővé. A marxizmus—lenin- izmus tudományos igényű oktatásában kiemelten foglalkozunk az időszerű társadalmipolitikai kérdésekkel. Az oktatott anyag jobban kapcsolódik a párt előtt álló feladatokhoz, eredményesebben segíti a helyi végrehajtást. A párt- és tömegszervezeti oktatásban évente mintegy 34 ezer fizikai dolgozó tanul. Megyénkben 1974 végéig az ipari jellegű alapszervezetek 41,2 százaléka működtet eredményesen politikai vitakört, ezek a politikai nevelőmunka új, hatékony eszközeivé váltak. Politikai követelmény volt, hogy a káderképző-tanfolya- mokon is javítsuk a munkások arányát Mindenekelőtt azokat iskolázzuk be, akik a X. kongresszus idején és azóta társadalmi funkciókba kerültek. A marxista—leninista esti középiskolára több ezer tehetséges munkás iratkozott be. Az esti egyetem új hallgatóinak egyharmada munkás, több nagyüzemben kihelyezett osztályt indítottunk. Az idei öthónapos pártiskolai tanfolyamokon már kizárólag fizikai munkások tanulnak. A munkások politikai tudatának és politikai magatartásának a fejlődése tehát egyértelműen pozitívnak értékelhető. A társadalmi munka értéke a megyében az elmúlt öt év alatt ötszörösére nőtt. A folyamat kiindulópontja, hogy a felszabadulás után a hatalommal és az emberi élet- feltételekkel együtt, a munkásosztály előtt megnyílt a tanulás, a művelődés lehetősége. A lehetőségekkel az osztály legjobbjai, mindenekelőtt a párttagok, társadalmi aktivisták, a művelődési igényekA párt X. kongresszusa óta eltelt időszakban a szocialista termelési viszonyok kiteljesedésével, a termelőerők fejlődésével összhangban a szövetkezetek szocialista nagyüzemi jellege erősödött, amely további pozitív változásokat idézett elő a parasztság társadalmi-gazdasági helyzetében, politikai-erkölcsi arculatában, életmódjában. A munkás-paraszt szövetség tovább szilárdult és mélyült, új tartalmi vonásokat kapott, fej- lettebb, magasabb színvonalra emelkedett. Sajátos, a korábbiaktól eltérő új vonásai vannak és öt fő területen a különböző tényezők hatására közeledett és közeledik egymáshoz kölcsönösen a munkásság és a parasztság megyénkben. o A munkás-paraszt szövetség fejlődése szempontjából alapvető fontosságú kérdés a szövetkezeti tulajdon szocialista jellegének erősödése. Az 1967. évi földtulajdonról szóló törvény lehetővé tette a tulajdonviszonyok rendezését, a föld- tulajdon és a földhasználati jog egységének megvalósítását, a szövetkezeti földtulajdon kialakítását. A termelőszövetkezetek egyesülése a szövetkezet és a népgazdaság érdekeinek találkozása alapján elősegíti a termelőerők jobb hasznosítását, a mezőgazdasági termelés korszerűsítését. A megyében 1961-ben 208 tsz működött, számuk az egyesülés hatására 1974. április végére 122-re csökkent. Az 1974-ben egyesült termelőszövetkezetekben jelentős termőterületi koncentráció valósult meg. Az új szövetkezetek átlagos területe az egyesülés előtti 1516 hektárról 3511 hektárra nőtt. Az egyesüléseket követően a szövetkezetek jelentős részében megteremtődtek a földterületi, vagyoni és személyi feltételei a meglevő iparszerű termelési eljárásokhoz való kapcsolódásnak, a további szakosodásnak, a korszerű technológiák alkalmazásának, ami lehetővé teszi a vezetés korszerűsítését, színvonalának emelkedését is. A szövetkezeti földtulajdon létrejötte a szövetkezeti tulajdon szocialista jellegét erősítette. A termelőszövetkezeti egyesülések gyorsulása, a tsz-ek közötti, a tsz és állami gazdaságok, valamint állami élelmiszeripari vállalatok közötti társulások, közös vállalkozások és vállalatok a szövetkezeti tulajdon továbbfejlődésének útjait mutatják. 0 Az elmúlt öt év alatt a tsz-ekben egy hektár termő- területre jutó halmozott termelési érték csaknem kétszeresére nőtt, és éves átlagban 707 millió forintot fordítottak beruházásokra, állóeszközeik fejlesztésére, növekvő arányban saját erőforrásból. 1970-— 73 között a műtrágya-felhasználás 34—35 százalékkal nőtt. A tsz-ekben a gabonaaratás 100, a burgonya kiszedése 78, a kukorica-betakarítás 51 százalékos gépesítettségét valósították meg 1973-ban. A termelési, gazdasági kapcsolatok új formákkal gazdagodtak: a termelési kooperációk különféle változataival. A megyében 1968. után elsősorban építőipari, ipari feladatokra és mezőgazdasági termék-feldolgozásra jöttek létre közös vállalatok és vállalkozások. 1973 végén 14 közös vállalat és 18 vállalkozás működött, amelyek közül egy vállalat és két vállalkozás mezőgazdasági jellegű. Élelmiszer-feldolgozással öt vállalkozás foglalkozik. Van, ahol megvalósult az előállított termékek feldolgozása és forgalmazása is (például: Börzsönyvidéki iparszerű paradicsomtermesztés, Hunnia hibrid, hernádi baromfifeldolgozó üzem, Galga tej stb.). Megváltozott a mezőgazda- sági munka jellege. Az egyénileg és családonként folytatott munkát felváltotta a nagyüzemi munkaszervezetben, brigádokban és munkacsapatokban közösen végzett termelés. A termelés és a gazdálkodás az együttműködésnek területein kilép a tsz-ek korábbi tulajdonviszonyainak zári kereteiből, vagyis a termelőerők fejlődését szolgáló termelési rendszerekkel és együttműködésekkel összhangban növekszik a tsz-tulajdon társadalmasításának szintje. © Az elmúlt évtized társadalmi-gazdasági fejlődésé a megye társadalmi struktúráját és az életviszonyokat megváltoztatta. Megyénkben a társadalmi átrétegeződés különösen nagy mértékű volt. 1970-ben az 1960. évihez képest az ipari és építőipari keresők aránya 42,1 százalékról 51,0 százalékra nőtt. a mezőgazdasági munkaerők aránya 33,1 százalékról 22 százalékra csökkent. Megyénk összmun- kásságának 40 százaléka korábban a parasztsághoz, illetve más rétegekhez tartozott. A községekben élő munkásak mintegy 60 százaléka paraszt származású. Az aktív keresők 12,5 százaléka a termelőszövetkezetekben tagként, illetve családtagként dolgozik. Megyénk történelmileg kialakult sajátos jellemzője a bejáró dolgozók nagy száma. A bejáró munkások nagy számával, különösen az agglomerációs ipari munkásközségekből tartósan kell számolnunk. Az utóbbi években a lakóhelyi és munkahelyi állami és politikai szervek erőteljesebb összefogása segítette a politikai, kulturális nevelésüket. A legtöbb családban együtt él a munkás, a paraszt és az értelmiségi, A tendenciájában egyre általánosabbá váló, szociális szempontból vegyes család objektíve erősíti az osztályszövetséget, az egységek az összefogást. Mindezek a tényezők kifejezői a megyében lezajlott alapvető társadalmi változásoknak. o A társadalmi-gazdasági fejlődési folyamatokban végbement változások mindkét osztály számára előfeltételét jelentették a jövedelmi viszonyaik, életkörülményeik és a fogyasztás összetétele jelentős javulásának. Megyénkben a kettős jövedelmű családok nagy aránya miatt a családi jövedelmi források is összetetten mutatkoznak meg. A háztájiból származó jövedelem nemcsak a parasztság jövedelmét növeli, hanem a kettős jövedelmű családokban élő munkásokét és szellemi dolgozókét is. A parasztság is a szocialista elosztás elvének megfelelően: saját munkájából él, a tsz-ben kifejtett munkája alapján részesül jövedelemben. A háztájiból — a tsz- tag és a családtagok által végzett munkából — jelentős jövedelem származik, de a háztáji jövedelem 52 százalékában a tiszta paraszt és 48 százalékában a munkás-paraszt kettős jövedelmű családok részesednek. Az életszínvonal minden lényeges összetevőjében — a parasztság helyzete közeledett a munkásságéhoz. Az egyes összetevőkben végbemenő kiegyenlítődési folyamat nem azonos mértékű vájt, de a tendencia mindegyiknél azonos irányú. A társadalmi juttatásokban is közeledést eredményezett a tsz-tagságnál felemelt családi pótlék és gyermekgondozási segély. 1973-ban az egy főre jutó társadalmi juttatások összege a munkás- és szellemi családokban 2100 forintot, a paraszt- és kettős jövedelmű családokban 2065 forintot tett ki. Az életszínvonal egyéb ösz- szetevőiben — az áruellátás, a közművesítettség, a munkakörülmények stb. — szintén érzékelhető kiegyenlítődési folyamat figyelhető meg, noha a különbségek megszűnése — főleg az egyes községek korlátozott lehetőségei miatt — még hosszú ideig fennmaradnak © A munkás-paraszt szövetség fejlődése szempontjából fontos momenttun, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés, az együttműködések bővülése mindkét osztály általános és politikai műveltségének emelkedését, a parasztság gondolkodásmódjában, politikai és emberi magatartásában a szocialista vonások erősödését eredményezte. A parasztság túlnyomó többsége nemcsak megélhetése alapjának tekinti a szövetkezetei, hanem életformájaként is elfogadja a szövetkezeti gazdaságban való munkálkodást. A szakmai műveltség ösz- szehasonlításában természetesen még a munkásság vezet. A szövetkezeti parasztságon belül is a nagyüzemi munka- megosztás, a műszaki, technikai és technológiai fejlődés, valamint a szakképzettség alapján végbemegy a rétege- ződés. A tsz-ekben dolgozó szakmunkások száma gyorsan növekszik, 1972 végén mintegy 1’ ezer fő volt. A hagyományos paraszti és betanított munkát végzők aránya jelentősen — 40—42 százalékra — csökkent. Köztük magas a nők és idősek aránya. Az elnökök, agronómusok, közgazdászok, könyvelők és más függetlenített vezetők mintegy 1500 fős felsőfokú végzettségű csoportja az értelmiség megnövekedett szerepét mutatja. A parasztság tudati átalakulását a termelőszövetkezeti pártszervezetek politikai, nevelő és felvilágosító munkája segíti. A kommunisták kezdeményezői egyben számonkérői annak, hogy a párt politikája a szövetkezeti vállalati gazdálkodásban érvényesüljön, a kisebb közösség érdekei igazodjanak a társadalmi érdekekhez, A szövetségi politika egyik megnyilvánulási formája, hogy a megye lakossága 1973 tavaszán 2086 munkást és 928 tsz-parasztot választott tanácstagnak a különböző szintű tanácsokba. Ez is mutatja, hogy a munkásság nagy politikai súlya mellett a parasztság is megfelelően részt vesz a szocialista közéleti tevékenységben. A szövetkezeti parasztság szocialista tudatának formálásában jelentős szerepet játszik a tsz-ek vezetése és a szövetkezeti demokrácia is. A tagok tagsági viszonyuk alapján közvetlenül részt vesznek a tsz irányításában. A szövetkezeti demokrácia tartalmi fejlődése jelentős mértékben hozzájárult a szövetkezeti parasztság kollektív tulajdonosi és gazdálkodói szemléletének erősödéséhez. Illés Lajos, a megyei pártbizottság munkatársa k Összefut
