Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

TIT—IBUSZ Programok a gödöllői járásban A TIT gödöllői járási szer­vezete is elkészítette idei program- és munkatervezetét. Ebben több más mellett sze­repel az is, hogy a járási hi­vatal művelődésügyi osztályá­val közösen szeretnék a járás területét bekapcsolni az or­szágjárásokba. Három válto­zatban dolgoztak ki egynapos programokat A tervet az IBUSZ igazgatósága elfogadta, s propagálja országos prog­ramjában is. A TIT szeretné, ha az idén minél több úgynevezett bejá­rótúrán, autóbusz- és hajóki­ránduláson vennének részt a járás lakosai. Ehhez progra­mot ajánlanak, vezetőt adnak. Másodízben! Vasárnapi lapunk 3. oldalán adtunk hírt a gödöllői járási-városi Kobzi János munkásöregység Ünnepélyes egységgyüléséről. A zászló­alj az 1914-es munkája alapján immár másodszor nyerte el a legjobb önálló egység elmet. Képünkön az ünnepi egységgyűlés elnöksége lát­ható. Csak jövőre épül az új buszpályaudvar A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1975. JANUÁR 21., KEDD HELYESBÍTÉSEK Január 16-i, csütörtöki la­punkban adtuk hírül, hogy a gödöllői városi tanács épüle­tében megnyílt az ügyfélszol­gálati iroda. A tudósításba hi­ba csúszott amelyet ezúton helyesbítünk: Tehát: az iroda a kötelező munkaközvetítést, valamint a közérdekű bejelen­tések és a panaszok felvételét csak ügyfélfogadási időn kívül végzi! Január 17-i lapunkban tu­dósítottunk a Debreceni Já- nosné és társai ügyében ho­zott ítéletről. A cikkben sze­replő bíró neve helyesen: dr. Vikor István. Es akiknek ugyancsak nagy részűk volt a szép eredmények kivívá­sában: a munkásűrök. Szigeti/Péter felvételei Kimeszelték, kulcsra zárták Egy remíz unatkozik Manapság sokszor hallunk arról, hogy egy-egy vállalat vagy intézmény helyhiánnyal küzd. Kevés az üres helyiség és ez bizony gyakran lassít fontos programokat, közhasz­nú munkákat is. Gyakorta be­szédtéma az is, milyen hatal­mas anyagi ráfordítást igé­nyel egy-egy raktár vagy sportolásra alkalmas nagyobb épület előteremtése. S ha a pénz már zsebben van, akkor derül ki, hogy nincs építőka­pacitás. így aztán gyakran hú­zódik vágy éppen el is marad az építkezés. Az emberben akaratlanul is ilyen vagy ehhez hasonló gondolatok bújkálnak, amikor elhalad Gödöllőn a HÉV pa­lotakerti állomásán kihaszná­latlanul álló hatalmas remíz épülete mellett. A gazdátlan épülettel kapcsolatban már számtalan terv született, az új­ságok is cikkeztek róluk. Meg­érdemel tehát pár sort, hogy lapunk fejelevenítse ezeket az elvetélt kezdeményezéseket. A Pest megyei Hírlap 1972. április 18-i számában Miért lesz Gödöllőn közlelcedési mú­zeum? címmel cikk jelent meg, s az írás részletet közölt abból a szocialista szerződés­ből, amelyet a Budapesti Köz­lekedési Vállalat és a Közle­kedési Múzeum kötött öt év­re. íme: „A BKV vállalja, hogy bemutatja a Közlekedé­si Múzeumnak a selejtezésre kerülő járművek és egyéb mű­szaki berendezések jegyzékét, gondoskodik a muzeális célra kiválasztott tárgyak épségben történő tárolásáról. Megvizs­gálja a felszámolásra kerülő gödöllői végállomáson (HÉV) eredeti városi közlekedési esz­közök számára skanzen léte­sítését”. Ennyit a cikk bevezetőjéből és a pontosság kedvéért még csak annyit, hogy ez a hely nem a végállomáson van, ha­nem egy megállóval előbb, ahol terület és szabad vágány is több akad. Azok számára pedig, akik nem olvasták vol­na a szóban forgó cikket, a részletesség és pontosság ked­véért íme néhány idézet: „A szocialista szerződés nyomán a közeljövőben bizottság ala­kul, amely kijelöli azokat a járműveket, műszaki berende­zéseket, amelyek a múzeum­ba kerülnek majd". bői fiókmúzeumot létesít ott”. Hát igen. így írt lapunk — és így írtak más lapok is — abban az időben Gödöllőről. És vajon mi követte a nagy felbuzdulást? A választás valószínűleg a remízre esett, mert 1973 őszén egy sereg ipari tanuló jött Gödöllőre és szorgos munkával festeni, meszelni kezdtek, a vágányok mellett pedig védőkerítést ké­szítettek. Az ipari tanulók azonban elmondták, hogy a HÉV tanműhelynek rendezi be a remízt, ahol a kocsikat fog­ják új köntösbe öltöztetni, a nagyjavítások után. Van el­szívó berendezés, központi fű­tés, sőt szociális helyiségek is. A HÉV álláspontja érthető: ők egy tanműhely lehetőségét látják a gazdátlan épületben, ahol végre megvalósíthatják harmincöt fiatal szakmunká­suk módszeres képzését. Szó volt arról is, hogy emelt szintű oktatásban részesülnek majd a jövő közlekedési szak­emberei, akikre később a pesti sárga villamosok és kék autó­buszok csinosítása várt volna, örömük kettős volt, mert az épület hármas út felőli végé­ben még egy kis sportpályá­nak is lett volna hely. Mit gondol a kedves olvasó, ml történt a palotakerti re­mízben? Semmi. Amikor elkészült, elvonul­tak a fiatalok és a munkát irányító vezetőik. Az ajtókat bezárták, s az ügy azóta „fek­szik”. Vajon miért? vajon mennyi pénzt öltek már bele ebbe az épületbe? Olyan pénzt, ami így soha­sem fog megtérülni, Mert a közös pénz, a népgazdasági vagyon is csak úgy ér vala­mit, ha hasznos dolgokba fektetjük, ha megtérül, ha az élet kamatoztatja. Nem is­merjük a Budapesti Közle­kedési Vállalat Gödöllőre vonatkozó terveit. Viszont az eddigiek szerint volt már szó skanzenről, tanműhely­ről és remízről is. A saját­jával mindenki úgy gazdál­kodik ahogy akar — ismétel­jük —, de ez a kihasználat­lanul álló épület közvagyon­nak számít. © e © Az írás befejező szakaszá­ban ezt olvashatjuk: „Gödöllő a megye egyik szépülő-épülő városa, fejlődő idegenforga­lommal. Elmondhatjuk, elő­nyére válik a városnak, ha a Közlekedési Múzeum eredeti városi közlekedési eszközök­Anélkül, hogy bárkit is meg akarnánk bántani, az az ér­zésünk, nűndez azért volt, mert abban az időben a vá­ros vezetői szerették volna megszerezni, kibérelni a he­lyiséget. Az ÁFÉSZ, amely a Szabadság téren áruházat építtetett, akkoriban bútor­raktárhiánnyal küzdött. An­nak szerették volna — bérbe­vétel mellett — megszerezni. Nagy sürgés-forgás támadt. A BKV-t támadni nem lehe< tett, elvégre o sajátjával mindenki azi csinál, amit akar; legalábbis bizonyos ha­tárokon belül. Most, két és fél évvel a fel­lángolás után, úgy néz ki, hogy egy kicsit önző a gazda. És még valamit: az önzése hovatovább pazarlásba csap át. A több ezer légköbméteres helyiség ugyanis ma is ki­használatlanul áll. Az épület mellett kockaköves út vezet el. Nemcsak e sorok írójá­nak. hanem az arra járó vá­rosiaknak is naponta eszébe jut: vajon ennyire gazda­gok vagyunk, hogy egy ekkora, sokoldalúan felhasználható masszív épületet kihaszná­latlanul hagyjunk állni? Érdemes lenne utánanézni, Mindnyájunk — a városért és a társadalmi tulajdonért aggódók — megnyugtatására szolgálna az, ha az illetéke­sek eldöntenék végre, hogy milyen sorsot szánnak az épülő lakótelep toronyhá­zainak szomszédságában ál­ló remíznek. Választ vá­runk, gyors és határozott dön­tést, mert az évek múlnak. Csiba József Harmadik óvoda a kastélykertben Júniusig elintézik uz 1971-ig beérkezett lakúskéreimeket Megtartotta idei első ülé­sét Gödöllőn a városi ta­nács városfejlesztési terv-, és számvizsgáló bizottsága. Az összevont értekezletet a napi­rend tette szükségessé. Gányi Zoltán, a városi tanács el­nökhelyettese, a városfejlesz­tési és tervbizottság elnöke ismertette a tavalyi ered­ményeket, kitért az idei ter­vekre, szólt a városfejlesztés további feladatairól. Új kutukat fúrnak Elmondta, hogy az általa adott információk csak tájé­koztató jellegűek, az anyagot vitára bocsátják. A végleges koncepció kialakításához a bizottság tagjai a vitával is hozzájárulnak. A költségvetésről annyit, hogy eddig egyedülálló a város történetében, hiszen az alapterv szerint 41 millió volt, s ez 65 millió forintra emel­kedett. A fejlesztési alap is rekordösszegű volt, ám a lakásépítések lemaradása miatt ebből 32 millió forin­tot tudott a város kölcsönöz­ni más településeknek. A bizottság ezúttal jegyzőköny­vileg is kérte a szerződési fe­gyelem betartását, amelyet a Beruházási Vállalatnak kell ellenőriznie. A fenyvesi vá­rosrészben elmaradt a terve­zett élelmiszerbolt építése. Er­re 1 millió forint volt „félre­téve”, ám a kivitelezőnek más fontos munkája jött közbe. Az építés megkezdése már­ciusra várható. A bizottságok javasolták, hogy a végrehajtó bizottság, illetve a város tegyen lépé­seket, hogy o szülészet jobb körülmények közé jusson. (A Pest megyei Tanács ehhez anyagi támogatást is nyújt.) Jelenleg itt elfogadhatatlan állapotok uralkodnak. Az OTP segíti a János utcai közművesítést, s azt, hogy a Kazinczy utcában, to­vábbá az Alsóparkban 100— 100 személyes óvoda épül. A jelek szerint lehetőség nyílik egy harmadik óvoda felépíté­sére is, ennek helykijelölése is megtörtént a kastélykert felső végében. A Kazinczy-la- kótelep építése befejeződött, ebben az évben elkészül az óvoda, az út- és a térvilá­gítás is. A buszpályaudvar építésének ügye tovább toló­dik, a munkálatok elkezdése csak a következő esztendőre várható. Bővül az ivóvízhálózat; akadnak „fehér foltok”, ame­lyeket a feloszlott ivóvíztár­sulat hagyott maga után. Uj kutak fúrása van folyamat­ban. i Olasz gépek a szalonban Épül az Illés István úti általános iskola, s már biztos, hogy a János utcai Patyolat­szalon alakítási munkáinak gazdája a Városgazdálkodási Vállalat lesz. A szalon szá­mára a Patyolat olasz gépe­ket vásárolt. Továbbra Is na­pirenden van a MÉH-kiren- deltség elköltöztetése, ám hogy mikor valósul meg, s miképpen, még nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy a költözés után két új ház épül itt, az egyik a János ut­cával párhuzamosan, másik a Szabadság út mentén. Sok szó esett a Sza­badság téri lakótelepről, illetve a Dózsa György—Kos­suth Lajos—Imre utca és a Szabadság tér által határolt terület beépítéséről. A mun­ka elkezdődött. ' Nagy gond­ja a tanácsnak a Dózsa György úti üzletsor elköltöz­tetése, hiszen az idő sürget. A Dózsa György útra három, egyenként nyolcvan lakásos, 10 szintes épület kerül. Ere­detileg kilencven lakásról vpl'. szó, de újabb döntés szüle­tett, tíz darab háromszobá. lakás is készül; gondoltak c nagycsaládosokra! Az épüle­tek földszintjén üzletek kap­nak helyet. A földszinten épületenként 400 négyzetméternyi terület áll majd rendelkezésre. Az első épületben az OTP, a másodikban a hús- és tejbolt, valamint a Patyolat, a har­madikban pedig az üveg- és háztartási cikkek üzlete, és a Művelt Nép Könyvesbolt kap helyet. A Szabadság térre né­ző negyedik épület földszint­jén lesz a ruházati cikkek boltja. Modern üzletek Néhány év múlva, amint az építők elkészülnek, alaposan megváltozik a város arculata ezen a részen, s megjavul az ellátás is. A kicsi üzletek he­lyén tágas boltok nyílnak. A korszerű, 900 lakás fűtésére alkalmas hőközpont az Imre utca és a Kossuth Lajos utca sarkára kerül. És végül egy jó hirt tarto­gatunk még; minden 197Ui beérkezett lakáskérelem ez >f júniusáig teljesül. Cs. J. Meghívás Tápiószecsőről A veresegyházi művelődési központ Forrás irodalmi szín­pada a szomszédos járásból kapott meghívást. Január 27- én, hétfőn este a tápiószecsöi művelődési központban mutat­ják be műsorulcat. Gödöllő alagutja (2.) Kenyérre kenhető tégla a patakiban fürdő fiúkról. A babati patak pedig 1920-ban turbinával világította a kas­télyt. Hol van már mindezek vize! Mivel ez régóta érdekes kérdés, megkísérlem ezt is megválaszolni. Átvágott vízválasztó Van egy feltevés, hogy mi­vel városunk tágabb környéke mutat kiszáradást, ebben lu­dasak az Alföldön fúrt kutak is. Hiszen azok vize jórészt erre megy keresztül, még a Korpátokból is. Van azonban helyi ok. A vasút egykori 17 méteres bevágását 1935-ben 30 méteresre mélyítették, s ekkor átvágták a kertvárosi magaslatot, ami a Duna és a Tisza vízválasztója. Ettől kezdve romlanak a kertvárosi kutak, míg az új bevágásban mindjárt forrás lett, ma is megvan, a Tiszába fut. Ezek alapján kész dráma lenne egy alagút „hajtása”. (Ez is bányász műszó.) A ce­ment csak 100 éve terjedt el, bár éppen 150 éve fedezték fel. Ha Grassalkovich ismerte ez idő előtt, akkor a vasút megálmodását is elhiszem ne­ki. Ekkor csak fával égetett vörös tégla létezett, amely vízben, megfagyás után ke­nyérre kenhető. Ajtóim előtt megmutathatom. 1 Most azonban járjuk be az alagút nyomvonalát is. Hegedűs László (Folytatjuk.) A Gödöllői Fémtömegcikk­ipari Vállalat pincéjéről szóló színes mese szerint innen Ba­baira, Besnyőre és az állo­máshoz ágazott el a kastély­ból induló alagút. Ennyi agy­munkával miért nem Po­zsonyba és Temesbe, amelyek szintén Grassalkovich-birto- kok voltak? És ez történel­mibb lett volna, mint a MÁV, mert az egészben ez a leg­naivabb! Mocsár alatt nem lehet A világhírű kastély — mely hazánkban is a legnagyobb; nemrég mérték fel a fertődit, s az egy orrhosszal lemaradt — 1744 és 1747 között épült, a vasút pedig 1863-ban. Tehát több mint egy század előtt Grassalkovich már sejtette, hogy vasúton menekülhet? Ha igen, akkor utólag Nobel- díjat érdemel. Időnkben az Alsópark és a Fácános (most az Agráregye­tem területe) egy tagban 200 hold volt, bekerítve. A kor divata szerint a park „át­ment” az erdőbe. Éppen a vasút táján. Itt talán állt egy erdészház is, ezzel kapcsolat­ban nemrég került elő levél­táramból egy homályos bűn­ügyre utaló akta. Mind a három mondabeli alagút keletnek visz. Ez idő­ben, a kurucvilág és Napóleon közt, majdnem 100 éves béke volt, ekkor épült barokk kas­télyaink nyolcvan százaléka is. Grassalkovichot Bécs felől csak védelem és protekció ér­te míg keleten, Erdélyben még két tatár betörés is voLt ebben az időben. És akkor ke­letnek kellett alagút? Tegyük hozzá, hogy a kastély egy ba­rokk főúr nyugattal vetekedő kéjlaka volt, ünnepségekre, szórakozásra, minden védelem nélkül. Az alább idézett tér­képen is csak dísz a négy sa­roktorony és a fal a két park között. A döntő érv persze, hogy ebben az időben lehetet­len volt patak, vagy mocsár alatt alagutat építeni. Igaz, már megjegyezte valaki, hogy a Duna alatt is van. „Buzgó" makadámút Nincs időm az összehasonlí­tásra, de egy drámai küzdel­met megemlítek. Aki a napi­lapokban a hirdetéseken és a sportrovaton kívül mást is böngészett, tudja, hogy ami­kor a metró építésével az Urá­nia mozihoz értek, hogyan tört be a folyékony homok. Ezt még a mérnökök is alig ismerték. A homok gyilkos válfaja, mikor minden szem csiszolt golyó, s ez a talajvíz­zel együtt szinte megállítha­tatlan; támad, elnyel, meg­fojt. Hogy védték ki, külön regény! De térjünk saját tá­junkra. Gödöllő egy homokkőpadon fekszik, melynek „csontjai” a Munkás utcában ki is állnak. Ez a réteg az Alsóparkban már 60 méter mélyen van. E homokkőréteg felett mocsár az egész park, sőt a város kö­zepe is. Ezen felül aktív for­rások tarkítják és mozgatják a képet. A járási hivatal, a Petőfi téri iskola és egy cso­mó ház pincéje néha egy mé­terig vízbe . áll. A János ut­cai lakótelep nyugati oldalán 3 langyos forrás volt a szá­zad elején, s amelyik a mi udvarunkban tört fel, abban fodormenta és fű nőtt, amikor körül jég volt. Még bővebb volt az egyik hattyútó forrása, mely a tó betemetése után „alagutat” kapott, ma is ezen fut a Rákosba. És ez nem minden! 1942-ben a kastély frontja előtti makadámút kö­zepén tört fel egy forrás, amely csak hosszas „rábeszé­lésre” ment lejjeb, a rétre. De a tárgyalt időben ennél is sokkal vizesebb volt Gö­döllő! A Rákos egy sor malmot hajtott, nekem is van fotóim

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom