Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

Vallomás Pest megyéről Mesterházi Lajos új könyve 1975. JANUÁR 19., VASÁRNAP MESTERHÁZI loprengesre, cselekvésre késztető okos és türelmetlen könyv. Kezdet— a folytatást ránk bízza. Társadalmunk ta­nulmány-pillanata éz az írás, mérlegelés a megtett út és a jövő között. Mesterházi Lajos nagy utazó, de az utazás az ő esetében nem puszta helyvál­toztatás, hanem gondolkodás. Sürgeti, hogy a kollektív ta­pasztalat értelemmágneséhez csoportosított és ellenőrzött problémakört Pest megye mil­liós családja együtt oldja meg közös tervező és cselekvő munkával, mely az alkotás. Könyve — vendégség; fel­adatokkal fogadja olvasóit. Al­kotótársnak kér minden mun­kást, orvost, tanácselnököt, bri­gádvezetőt, tanárt. A mű hőfo­ka szenvedélyesen tárgyilagos. Ami a használhatóságot fokoz­za, hogy a leírt szöveg hosszú éríelődés eredménye, hiszen az ifjúkori börzsönyi csatangolást a pártmunkás író közösségi hevületű Pest megyei körút­ja követte, mely ráckevei hor­gászás közben szerveződött ítéletekké. Emlék, élmény, ta­pasztalat, felismerés, megálla­pítás — ez az írói levezetés sorrendisége. E logikus folya­mat révén éri el Mesterházi könyve a pontosságot, mely e sokrétű ciklusos tanulmány legfőbb erénye. Pest megyét a Kispesten született író heterogénabb táj­egységnek nevezi Baranyánál, mégis Budapest és az ország közötti köztes hazájának tart­ja, sorsának alakulását szemé­lyes gondjának érzi. Politikai műhelye lett ez a táj, miköz­ben figyelte az emberek ar­cát, s „kitalálta” életüket. Eibben áll Mesterházi La­jos írópolitikus gyakorlata, melynek diagnosztikus pontos­ságú kottája a Viszontlátás. Mindez találkozások, üdvözlé­sek, viták, ellentétek és ba­rátságok ösvényein született. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy krónikása saját művé­nek, tollát sok bányász, könyv­táros, lakatos vezeti, s ez a társadalmi szerzőség szemlé­lődésre és cselekvésre ösztön­ző cikksorozatának másik fő- érdeme. Látszólag hét nap Pest megyei utazásának törté­nete ez a könyv, valójában csak szikra, mely e sodró ta­nulmány valóságtüzét fellob- bantotta. Sorolja az agglomerációs gyűrű nehézségeit, azt, hogy kevés az orvos, országosan legkisebb a mozik látogatott­sága, a könyvtári állomány. Jelzi azonban az erőfeszítése­ket is: a váci és ceglédi kór­ház megnyitását, a szentend­rei, váci és zebegényi kultu­rális fellendülést. Sorolja a könyv fáradhatatlanul a me­gyei sajátosságok egész hal­mazát; a bejáró dolgozok mű­velődésének szükségességét, az engedély nélküli építkezések okait, az iparosítás Százhalom­battához, Nagykőröshöz, Vác- hoz kapcsolódó lendületét. Ér­dekes megoldást javasol Bu­dapest egészségtelen zsúfolt­ságának megszüntetésére, azt, hogy intézkedések egész so­rával tegyük a vidéki életmó­dot olcsóbbá, csak így indul­hat meg a nyugdíjasok áram­lása a távolabbi községek irá­nyába. Jelenleg ez a társadal­mi mozgás ellentétes irányú. Más gond. más hiány jellem­zi az agglomeráció községeit. A népvándorlás ma is tart, csak ma nem eurázsiai mér­tékű, ma nem Amerikába irá­nyul, hanem Nyírségből Szi­gethalomra és Dunakeszire. A parasztság helyzetének alakulását hosszan elemzi, és joggal állapítja meg, hogy a családok kétlakisága nem je­lent feltétlenül negatív irány­zatot, sőt újszerű társadalmi munkamegosztás alapját ké­pezheti. Egy biztos: éppen a hétvégi üdülők tömeges épít­kezése révén tízezrek dolgoz­nak napi 12—16 órát önkéntes odaadásból, mindez megyénk dinamizmusát is emeli. Emeli, de a problémákat is fokozza, elég ha a közművesítés gyor­sabb igényére, az engedély nél­küli építkezésekre, tájvédelem­re, változatosabb típustervek­re, utakra, zsúfolt HÉV-szerel- vényekre gondolunk. Sokan vállalnak másodállást, az or­szág állandó munkatréningben van, de ez vajon mindig társa­dalmi érdeket szolgál-e, s nem vezet-e nem kívánt idegártal­makhoz, önzéshez?! Egy biz­tos: állampolgári jogainkhoz mérten 48—44 óra a heti köte­lező munka, de a felnőttek, gyerekek rendszeresen túlóráz­nak egyéni alapon. Vagyis a szabad szombat — Mesterházi Lajos helyes diagnózisa szerint — nem mindig közművelődési energiákat, hanem többlet- munkát eredményez, anyagi megterhelést Sok esetben ez vezet szívinfarktushoz, idegki­merüléshez. A tanácsok ezt az ártalmat kerültethetik el. Leg­alábbis részben. Csak egy pél­dát ismétlek az író adattárá­ból. A gödöllői bútoráruház sok felesleges utazástól mentesíti a környék lakóit, és a gödi, rác­kevei, szentendrei, váci ABC- áruházak szintén a gazdag ;,áruteFÍtés” révén közérzeti té­nyezővé lépnek elő azáltal, hogy tízezrek nem szaladgál­nak szükségtelenül a fővárosba áruért E fontos politikai röpirat kitér olyan égető kérdésekre, mint a gyermekorvos- és a pe­dagógushiány, sürgeti, hogy a tanári utánpótlás biztosítására hozzák létre Budapesten az új Pedagógiai Főiskolát. Külön te­ret szentel a közművelődésnek. Megemlíti a jót, rosszat. Ami­lyen példás a váci zenei élet, a zebegényi Szőnyi-hagyaték sokrétű ápolása, olyan ellenté­tes pólus a mozik elhanyagolt állapota és a könyvtárügy kér­dése. Joggal jelzi Mesterházi, hogy ahol a közművelődés ' élenjár, ott nem is annyira az anyagi, mint a személyi felté­tel biztosított. Példaként említi Dániel Kornélt, aki valóban a zebegényi kultúra országos mozgatója. Említhette volna Pest megye sok-sok más nép­művelő megszállottját is, a sok névtelent, akik a felismert teendők becsületéből teljesítik NEMZETKÖZI PLAKÁTPÁLYÁZAT Gyermekek közúti biztonságáért Alkotóművészekhez és ama­tőrökhöz, felnőttekhez és gyermekekhez szól az Orszá­gos Közlekedésbiztonsági Ta­nács, a KISZ, a Magyar Úttö­rők Szövetsége, a közlekedé­si miniszterek európai konfe­renciája s a nemzetközi bal­eset-megelőzési szervezet: nemzetközi verseny keretében alkossanak olyan plakátterve­ket, amelyek megmozgatják az embereket, arra késztetik a szülőket és a pedagógusokat, a járművezetőket és a forga­lom irányítóit, az utasokat és a gyalogjárókat, a közvéle­ményt, hogy fokozottabban óvják az uitcán, az utakon közlekedő gyermekek bizton­ságát. A plakáttervek bármilyen eljárással (84,1x59,4 centimé­ter méretben) készülhetnek. Az alapgondolatát szöveg nél­kül, grafilaai megoldással kell kifejezni. A pályázat jeligés, a plakáttervek hátlapjára ra­gasztott zárt boríték tartal­mazza a pályázó nevét, lakcí­mét, születési idejét. Minden­ki két tervet küldhet a pályá­zatra május 15-ig az Orszá­gos Közlekedésbiztonsági Ta­nács (1903 Budapest, Pf 314/ 15) címére, „Nemzetközi pla­kátverseny” megjelöléssel. A pályaműveket országos kiállításon mutatják be s a közlekedési propagandában hasznosítják. A legjobb ma­gyar plakátterveket a hazai rendező szervek díjazzák. A kiemelt tíz plakátterv részt vesz a nemzetközi 'versenyen, ahol az 1—5 helyezettet ju­talmazzák. vállalt munkájukat a közössé­gért a hivatás szintjén. Az utószóban ezt írja Mester­házi: „Sokan elbuktak, nem bírták ideggel-egészséggel; so­kan elbuktak; nem bírták te­hetséggel; sokari elbuktak a hatalom szédületében. Akik megmaradtak, aranyat érnek. A maglódi tanácselnök, a kar- tali tanácselnök, a ráckevei, kartali tsz-elnök, gyáliak, ceg­lédiek, érdiek; régi ismerőse­im, nem személy szerint, ha­nem a fajtájuk”. Lényeges pon­tot érint e sorokkal az író. Szenvedélyesen utal rá, hogy nagyon vigyázzunk erre az em­bertípusra, azokra, akik meg­győződésből vállalnak többlet- munkát a köz érdekében. Ne rokkanjon meg idegzetük, ma­radjanak egészségesek, a néhol még sorvasztó irigység, félté­kenység, címféltés ne gátolja sokszorosan fontos tevékenysé­güket. Váljon általánossá az a helyes közszellem, mely az iga­zi értéket érdemben elismeri az elbúj tatás és félremagyarázás helyett. Befejezetlen munkának nevezi könyvét Mesterházi La­jos. így igaz, hiszen maga az élet — melynek tükre — fo­lyamatos. Amikor tőle is kér­jük a folytatást, tudjuk, hogy a következő fejezetet ő ránk bíz­ta. Hogy írjuk meg társadalmi összefogással óvodák, új isko­lák, utak, könyvtárak formá­jában. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Bűvös kör. a családi kör arculata, nyugodtan mondhatjuk, annyi sok pró­bálkozás után végre határo­zottan kialakult. A legutób­bi, csütörtök esti adást pél­dául már akár reprezentatív bemutatónak is felfoghátjuk, szinte mint a Kör szerkesztői törekvéseinek összefoglalóját. Nem láttunk ugyan vado­natúj dolgokat, a műsor min­den elemének, a riportnak, a Kovács család „tesztjeinek”, az orvosi tanácsoknak ebben az adásban múltja, hagyomá­nya van. A néző összbenyo­mása mégis más, jobb, mint régebben. Egyrészt egészen biztosan azért, mert az egy­séges témakör — most a ka­maszkorról volt sző — szinte önmagában” márkánsabBá, ha­tásosabbá teszi a mondandó­kat. Másrészt azért, mert a szerkesztők, közreműködők — láthatólag jól hasznosítva a korábbi tapasztalatokat — rutinosan, nagy biztonsággal mozognak a Családi kör most már valóban otthonos köze­gében. Ebből következik, hogy a műsor nem szorul utólagos magyarázatokra, minden moz­zanata önmagáért beszél. A remekül sikerült „korcsolya­riportot” mégis kiemelnénk a csütörtöki összeállításból. Mindenekelőtt azért, mert Ke­lemen Endre a család világá­nál jelentősebb konfliktust tárt a nézők elé. Vidéki vá­rosaink nagy többségében többnyire nem lehet telente korcsolyázni, mert nincs hol, nincs jégpálya. Ezt tudtuk ed­dig is. Az viszont a tévé ri­portjából derült ki, hogy ha lennének is ilyen pályák, ak­kor sem mennénk nagyon sokra. Nincsenek ugyanis, az üzletekben nem kaphatók, korcsolyák, korcsolyacipők, vagy ami ezzel tulajdonkép­pen egyet jelent, megvásárol- hatatlanul drágák. Köznapi, normál cipőinkre pedig nem lehet a korcsolyát felszerel­ni. Az emlékezés értelme. Miért kell emlékezni a rossz­ra, a borzalomra? Az olyan rettenetre, pokoljárásra, mint a budapesti gettó volt? Nem lenne jobb, békésebb és nyu- godtabb, ha a múlt rossz em­lékeit lassan tényleg befedné az idő és a feledés pora. Talán jó lenne. De szabad-e elfelejteni a felejthetetlent, amikor még ma is, harminc évvel a háború és a fasizmus leverése után ezer jel li- gyelmeztet, olyan megdöbben­tő és tragikus események, mint a chilei terror, hogy nincs még minden rendben ezen a földön. Nagyon jól tud­juk, vannak még a rossznak olyan erői, amelyek ténylege­sen, vagy szimbolikusan láb­hoz tett fegyverrel, készenlét­ben várnak a támadásra al­kalmas pillanatra. Az emlé­kezés velük szemben mozgó­sít, erősít, aktivizál és éber­ré tesz. S nem oktalanul; ami egyszer megtörtént, megtör­ténhet újra, s nemcsak má­sokkal, hanem velünk is, mindannyiunkkal. Ennyi — s ez nem kevés — a visszapillantás értelme. Ezért tette jól a televízió, hogy a felszabadulás 30. év­fordulója alkalmából megem­lékezett a budapesti gettóról, a rettenet napjairól. Nem szokványos dokumentumfil­met láttunk. A háború rémei­nek tombolását nem harcias csatakürtök idézték: a filmet fájdalmas líra vonta be, a visszaemlékezők szomorúsága. S ez a csöndes líra, a hábo­rúnak ez a gordonkahangú idézése hatásos volt. Talán ha­tásosabb, mintha a film kom­pozíciója hangosabb, feltű­nőbb színekre, eszközökre épült volna. Ökrös László Kilenc iskola — huszonöt szereplő Szavaló verseny Bahason Tegnap délelőtt a dabasi járási hivatal dísztermében rendezték meg a Dél-Pest megyei középiskolák már ha­gyományos szavalóversenyét, ezúttal hazánk felszabadulá­sának 30. és a dabasi gim­názium 10. évfordulója al­kalmából. A mintegy kétszáz érdeklődő vendég között ott volt Varga László, a dabasi járási pártbizottság osztály- vezetője, Boros András, a já­rási hivatal elnöke, Méhész János, a járási KlSZ-bizott- ság titkára és Jeszenszki Sándor, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára is. A dabasi gimnázium ének­karának rövid bemutatójá­val kezdődött1 a program, majd Bereczky László, a da­basi gimnázium igazgatója emlékezett a tíz esztendő alatt megtett útra, . amely alatt négyszázötven diák érettségi­zett ebben az iskolában. A rö­vid emlékezést követően Bá­rányt Ferenc költő, a zsűri elnöke köszöntötte a nemes vetélkedőn részt vevő kilenc középiskola huszonöt szava- lóját, akik egy kötelező és egy szabadon választott vers elmondásával mérték össze tudásukat A kötelező ver­set is szabadon választhat­ták a versenyzők, azzal a ki­kötéssel, hogy az utóbbi har­minc esztendő alatt született műnek kellett lennie. Illyés Gyula, Váci Mihály, Simon István, Garai Gábor, Ju­hász Ferenc, Zelk Zoltán, Benjámin László, Győré Im­re versei hangzottak el a leggyakrabban a huszonnégy lány- és egy fiúszavaló tol­mácsolásában. Elsősorban a szabadon választott versek elmondásával állították nehéz feladat elé a zsűrit a végső sorrend kialakításánál. Vé­gül is ’minimális pontkülönb­séggel a házigazda dabasi gimnázium csapata javára billent a mérleg: ők nyerték el a két éve alapított Petőfi- vándorserleget. Alig maradt el tőlük a második helyezett ceglédi Kossuth Lajos gim­názium, valamint a harma­dik helyre került ráckevei Ady Endre gimnázium és szakközépiskola csapata. S igen jó teljesítményt nyúj­tottak az ácsai Bolyai János gimnázium diákjai is. Az egyéni verseny sorrend­je a következőképpen ala­kult. Első lett Tóth Ilona, a ceglédi Április 4. közgaz­dasági szakközépiskola diák­ja. A második helyet, mini­mális pontkülönbséggel Kiss Györgyi, a ceglédi Kossuth Lajos gimnázium diákja szerezte meg. Harmadik lett Farkas Mariann, a monori József Attila gimnázium és szakközépiskola tanulója. Ne­gyedik Gémesi Márta, a da­basi gimnázium, ötödik Kiss Ildikó, az ócsai gimnázium, hatodik pedig Raffay Éva, a ráckevei gimnázium és szakközépiskola diákja. A zsűri különdíjjal jutalmazta Balogh Erikát, a ceglédi gim­názium, Baracskai Erikát, a ráckevei gimnázium és szak- középiskola és Szórád Zsuzsát, a dabasi gimnázium tanuló­ját. A díjakat Baranyi Ferenc költő, a zsűri elnöke nyúj­totta át a nyerteseknek. P. P. Bélyegritkaságolc Kilencmillió bélyeg, köztük sok ritkaság, az európai or­szágokban kiadott bélyegek 95 százaléka: világviszonylatban is gazdag gyűjtemény a ma­gyar bélyegmúzeum tulajdo­na. Ma a teljes készletből 200 ezer látható állandóan. Bár a felújított Dob utcai épület méltó otthona a múzeumnak, a gyűjtemény zömét biztonsá­gos szekrényben őrzik, s csak részletekben tárják a nyilvá­nosság elé. Külföldön, az idén, a moszk­vai, párizsi, barcelonai, nem­zetközi kiállításon szerepel a múzeum világhírű gyűjtemé­nyével. Termelőszövetkezeti teendők igazodni a népgazdaság igényeihez, a lehetőségekhez r Egy tanácskozás tapasztalatai Előadások, konzultációk, ké­ső estébe nyúló szakmai vi­ták — ez ismétlődött napról napra, keddtől péntekig. Alig­ha akad olyan részletkérdése a gazdálkodásnak — a szán­tóföldi, kertészeti s állatte­nyésztésbeli teendőknek —, ami szóba ne került volna a Pest megyei termelőszövetke­zeti, szakszövetkezeti elnökök négynapos tanácskozásán, amelyet az elmúlt héten ren­dezett a Kertészeti Egyete­men a megyei tanács és a há­rom tsz-szövetség. Országos kitekintés A gazdaságok vezetőinek — akiknek egyébként is feladata figyelemmel kísérni mi törté­nik földjeik határán túl, mint gazdálkodnak, milyen ered­ményeket mutatnak föl má­sutt — most töményen kiju­tott az információból. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Pénzügymi­nisztérium, az Országos Anyag- és Arhivatál vezető tisztviselői nyújtottak kitekin­tést az országos helyzetképre, amely természetesen nem kü­löníthető el a mezőgazdaság megyénkben arculatától. Hogy milyen eredménnyel gazdál­kodtak szűkebb pátriánk kö­zös gazdaságai s mely tenni­valókat kell megoldaniuk az idén és a következő években, erről a megyei párt- és taná­csi vezetők adtak összefogla­lót, tájékoztatást. Négy nap eseményeit fölso­rolni, valamennyi előadásról tudósítani az olvasót — riasz­tó vállalkozás lenne, hiszen ami az előadóteremben s azon kívül elhangzott, azt a szak­embereknek szánták, s na­gyobbrészt csak a szakmai publikum érdeklődésére tart­hat számot. Ám a mezőgazda­ság eredményeire, fejlődésé­nek új útjaira egyaránt kí­váncsi lehet a földből élő, föl­det művelő tsz-tag s minden­ki más, mert hát valameny- nyien kenyeret, tejet, húst, zöldséget, gyümölcsöt fogyasz­tunk, és cseppet sem közöm­bös számunkra kerül-e mind­ebből elegendő asztalunkra, milyen áron vehetjük meg. Sikeres év, gondokkal Amint a lapok is hírül ad­ták, mezőgazdaságunk sikeres évet zárt, termelési értéke 3,7 százalékkal nőtt. A legdinami­kusabban az ország termőte­rületének 78 százalékán gaz­dálkodó termelőszövetkezetek fejlődtek: a közös gazdaságok termelési értéke — ide szá­mítva az alaptevékenységen kívüli ágazatok eredményét — mintegy tíz, bruttó jöve­delmük mintegy öt százalék­kal haladja meg az előző évit. Pest megyében a termelőszö­vetkezetek halmozott terme­lési értéke elérte a kilenc és fél milliárd forintot — 17 százalékkal nőtt —, a brut­tó jövedelem pedig 2 milliárd 731 millió forint volt. Re­kordtermést takarítottak be búzából, 36,2 mázsát hektá­ronként, a tavalyinál több kukorica, cukorrépa, burgonya termett. Korábban szinte ka­tasztrofális megrázkódtatást okozott volna az utóbbi évek szeszélyes időjárása, az aszá­lyos hónapok, a hosszú eső­zés, s lám mégis rendre meg­dőlnek a növénytermesztés rekordjai, esztendőről-eszten- dőre nagyobb termés kerül a magtárakba, vermekbe, feldol­gozó üzemekbe. Mindez a szövetkezeti tagság igyekeze­tének, az irányítók hozzáér­tésének, a gépesítésnek, a gaz­dálkodás egyre több ágában meghonosodó iparszerű tech­nológiának köszönhető. A ja­vuló anyagi-technikai ellá­tásra jellemző, hogy tavaly több mint félezer traktort vá­sároltak a Pest megyei tsz-ek, *ezen kívül 628 pótkocsit, 67 új kombájnt, 1*7 műtrágya­szórót, hogy csak néhány té­telt említsünk. A gazdaságok 70 millió forinttal többet köl­töttek gépvásárlásra, mint az előző évben. S a növényter­mesztési rendszerek előretö­réséről: a termőterület 23 százalékán termesztették ipar- szerűen a kukoricát, 12 szó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom