Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám
K/miím 1975. JANUÁR 18., SZOMBAT KUSZ A súlytalanság problémái Tűzszünetfinálé Ulsterben A moszkvai televízió riportot sugárzott a Szalji t—4 űrállomásról. A képen Gubarev alezredes (jobbról) és Grecsko fedélzeti mérnök az űrállomáson. Meg sem kellett várni a csütörtök éjfélt, amikor véget ért az észak-írországi tűzszünet, s máris újabb incidensek robbantak ki az angol hadsereg és a „provók” között, akik elégedetlenek a brit kormány részengedményeivel. Az események rövid krónikája: Csütörtök, 20.28 óra: lecsapni készülő terroristák 50 kiló súlyú robbanóanyagával megrakott teherautót talál a hadsereg Belfastban. 23 óra: lövöldöznek mind a katolikus, mind a protestáns belfasti városrészen. Éjfél (magyar idő szerint péntek hajnali 1 óra): bombát hajítanak a belfasti Antrim Roadon egy katonai őrállásra; a robbanás a tűzszünet hivatalos lejártát jelzi. Hajnalban további lövöldözések vidéken, reggel pedig megszakad Belfast és a köz- társasági főváros vasúti ösz- szeköttetése, mivel Newryben, FOLYTATJA repülését a világűrben a Szál jut—4 jelzésű szovjet tudományos űrállomás. A kozmonauták a legutóbbi munkanap során folytatták orvosbiológiai kísérleAZ ŰRHAJÓSOK egészségének megóvására az űrállomáson számos berendezést és készüléket helyeztek el. Ezek egyaránt szolgálnak profilak- tikai és kutatási célokra. Naponta mintegy két és fél óra hosszait kell gyakorolniok futószalagon és a kerékpárpa- don. Két különleges nehezékruhájuk is ' van, amelyekben olyan megterhelés éri őket, hogy nem tud ellanyhulmi izomzatúk (lásd képünkön). A kerékpárpadon és futószalagon való gyakorlás adatait összehasonlítják a Földön végzett hasonló edzés folyamán nyert adatokkal, s az orvosok így állapítják meg, hogyan reagál a szív és véredény- rendszer a súlytalanság állapotában végzett .rpwnkára. GÚBAREV PARANCSNOK tegnap a megfázás jeleit vélte felfedezni magán, végül kiderült, hogy a csupán a súlytalanságra való átállás ,személyhez fűződő sajátosságáról van szó. MINT A SZOVJET ÉS AMERIKAI űrhajózás tapasztalatai mutatják, az űrhajósok nem azonos idő alatt alkalmazkodnak az űrbéli állapotokhoz. Valentyin Lebe- gyev, a Szojuz—13 jelzésű szovjet űrhajó fedélzeti mérnöke például gyakorlatilag már a start után egy nappal teljesen hozzászokott a súlytalansághoz. Az orvosok azonban úgy vélik, hogy ez a folyamat 3—12 napig is eltarthat. Gubarevnek és Grecs- kónak mintegy 5—6 napra volt szüksége az alkalmazkodáshoz. A FÖLDI ŰRKÖZPONTBAN működő orvosok szerint a súlytalansághoz való alkalmazkodás korábban is megtörténhetett volna, ha a Szal- jut—4 lakói mindig alávetették volna magukat az orvosi előírásoknak, betartották volna a munkavégzésre és az alvásra vonatkozó normákat, és nem terhelték volna meg túlságosan magukat, mint ez a repülés első napjaiban tapasztalható volt. Az űrhajósok ilyenkor mindig azzal hárították el az orvosi akadékoskodást, hogy túl sok dolguk van, s nem érnek rá pihenni, s az előírásnál önkényesen és rendszeresen két-három órával többet dolgoztak, illetve kevesebbet pihentek ... HORTENSIA BUSSI AL- LENDE, a meggyilkolt chilei elnök özvegye is felszólalt azon a brüsszeli nagygyűlésen, amelyet a latin-amerikai diktatúrák népelnyomó uralma elleni tiltakozásul rendeztek a belga főváros kongresszusi palotájában, több ezer részvevővel. A SZOVJETUNIÓBAN pénteken föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—702 mesterséges holdat. TOGO FUMIHIKO japán külügyminiszter-helyettes és Csen Csu, a Kínai Népköztársaság tokiói nagykövete részvételével megkezdődött Tokióban a japán—kínai béke- és barátsági szerződés megkötését előkészítő tárgyalások második fordulója. Kissinger tv-nyilatkozata Az amerikai kormány a kongresszus elé kívánja vinni a diszkriminációs ügyet Az 1972-es szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás diszkriminációs feltételekhez kötött életbe léptetését elutasító szovjet döntésről szólva Kissinger külügyminiszter az amerikai közművelődési televízióhálózatnak adott egyórás nyilatkozatában csütörtökön este kijelentette, hogy az amerikai kormány ezt a kérdést sürgősen ismét a kongresszus elé kívánja vinni azzal a szándékkal, hogy „minden érdekelt levonja az ügy tanulságait”. Kissinger nyomatékosan elutasította a szovjet döntés olyan beállítását, mintha a Szovjetunió lenne az, amely „megtagadja” az 1972-es kereskedelmi megállapodást. „Sajnos — mondotta a külügyminiszter —, a kongresszus volt az, amely helyénvalónak tartotta, hogy a Szovjetunió által belügyeibe való beavatkozásnak tekintett olyan különleges kikötéseket iktasson törvénybe, amelyek nem voltak előreláthatóak, amikor 1972-ben a kereskedelmi egyezmény megkötéséről tárgyaltak. Mi a magunk részéről 2 éven át ismételten óva intettük a kongresszust a szóban forgó törvénymódosítás elfogadásától, s végezetül csak a legnagyobb vonakodással mentünk bele a dologba. Ügy vélem, hogy ez a fejlemény bizonyítja mennyire abszolút létfontosságú, hogy a kongresszus és a kormány megértésre jusson: mi az, ami a külpolitikában lehetséges, és mi az, amit törvénykezésnek lehet alávetni”. Kissinger úgy vélekedett, hogy „az enyhülés politikája ezzel visszaesést szenvedett el”, de meggyőződését fejezte ki, hogy az enyhülési folyamatot megkövetelő szükségszerűség „képessé tesz bennünket arra, hogy ismét előrehaladjunk. A magunk részéről haladéktalan tanácskozást kezdünk a kongresszussal annak tisztázására, miként működjön együtt a kormány és a törvényhozás az enyhülési politika alkalmazásában”. Az amerikai külügyminiszter a továbbiakban rendkívüli nyomatékkai hangsúlyozta a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról létrejött vlagyivosz- toki keretmegállapodás fontosságát. Mint mondotta, erre alapozva „következő lépésként tető alá kell hozni az átfogó hosszú lejáratú SALT—2 egyezményt”. Majd pedig lépéseket kell tenni stratégiai fegyverzetcsökkentési tárgyalások előkészítésére. Vitába szállt azokkal az amerikai körökkel, amelyek úgy próbálják beállítani az enyhülési politikát, mint ..amerikai engedményeket a Szovjetuniónak”. „Az enyhülés politikáját — fejtegette Kissinger — alapvetően az a tény őszi szükségszerűvé, hogy egy nukleáris háború katasztrófa lenne az egész emberiség számára.” Ezután újra aláhúzta a Szovjetunió és az USA között létrejött sokszálú kapcsolatok maradandó fontosságát, különösképpen kiemelve a SALT- egyezményeket. További kérdésre válaszolva Kissinger tompítani iparkodott a Business Weeknek adott nyilatkozata nagy vihart kavart, szerinte „összefüggéseiből kiragadott” — mondatát, amelyben nem zárta ki a közel-keleti olajtermelő országok elleni amerikai katonai intervenció eshetőségét. Hangoztatta, hogy csu^n egy olyan ab- szolút feltevésszerű lehetőségről szólt, amikor „megkísérelnék az ipari világ tényleges megfojtását”. Vagyis — magyarázta a külügyminiszter — „ez a hipotézis feltételezte, hogy a konfrontációt az olajtermelő országok kezdeményeznék. Akkor is megmondtam, és most újra leszögezem: nem hiszem, hogy ez a helyzet ténylegesen bekövetkezne. Csupán feltevésszerűen beszéltem egy szélsőséges helyzetről, amit más országok provokálnának ki. Azt hiszem, magától értetődő, hogy az USA nem engedheti meg, hogy megfojtsák ... Mi nem beszélünk olajmezők elfoglalásáról, amint azt egyesek túlságosan könnyedén emlegetik — ez nem a mi politikánk” A közel-keleti helyzetről szólva elismerte, hogy az általa folytatott szakaszos rendezési diplomácia „növekvő nehézségekbe ütközik”. Hangsúlyozta azonban, hogy „lehetséges a haladás”, és reményét fejezte ki, hogy „a jövő hónap folyamán haladást érünk Sri”. Tagadta, hogy az USA közél- keleti erőfeszítései: „a Szovjetunió kirekesztésére” irányulnának. Kiemelte, hogy „a Szovjetuniónak okvetlenül egy végső megoldás részesévé kell válnia, és soha nem volt politikánk célja, hogy megkíséreljük kizárni a Szovjetuniót egy átfogó közel-keleti rendezésből”. az északi határvárosban, bombát rejtegető autót áhítottak keresztbe a vágányodon. A tűzszünet meghosszabbítása lehetőséget nyújthatott volna az öt éve húzódó konfliktus rendezésére, de az angol kormány adós maradt a pozitív tettekkel, a „provók” — az IRA ideiglenes szárnya — vezérei pedig nem ismerték fel a tartomány egyharmados kisebbségben levő, félmilliónyi katolikus lakosságának békevágyát. Nem annyira az éjszakai csetepatétól, mint inkább a tavalyihoz hasonló tömeges pusztítás megismétlődésétől tartanak Észak-lror- szagban azok a demokratikus vezetők, akik úgy látják, hogy mindkét fél felelőtlen, rosszul kiszámított kockázatokat vállalt Az ügy alakulása csapás volt a más súlyos belpolitikai nehézségekkel is bajlódó Wil- son-kormány számára, s az öldöklés folytatása azokat erősítette, akik a Westminster és a tartományi politika jobbszárnyán a katonai megoldást erőltetik. Pénteken bejelentették, hogy az úgynevezett vörös (legmagasabb fokú) készültségbe helyezték a brit rendőrséget országszerte, konferenciák folynak a rendőrség polgári és politikai osztályainak vezetői között, s megint fokozták a repülőterek, kikötök őrizetét. A sajtó találgatásának tárgya, mikor támadják megint meg a gyakorlatilag védhetet- len angliai polgári célpontokat. Némi „könnyebbség”, hogy legális fedőszerveinek útján az IRA megígérte: ezúttal fél órával a robbantások előtt mindig figyelmeztetik majd a hatóságokat, nehogy emberélet pusztuljon. B. Ponomarjov kitüntetése Borisz Ponovarjpvot, áz SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagját, a központi bizottság titkárát a párt és a szovjet állam érdekében kifejtett értékes munkásságáért, 70. születésnapja alkalmából a Szocialista Munka Hőse címmel ^intették ki. Gierek Havannából Lisszabonba érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára — aki Fidel Castro meghívására, pártküldöttség élén, hivatalos, baráti látogatáson öt napot töltött Kubában — csütörtökön este kíséretével elutazott Havannából és pénteken a portugál fővárosba érkezett. A BOLGÁR párt- és állami élet vezetői, élükön Todor Zsivkowal, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, az államtanács elnökével, a diplomáciai testület tagjai és a dolgozók sok ezer képviselője kísérték pénteken utolsó útjára Georgi Trajkovot, a Bolgár Népá Földműves Szövetség elnökét, a Hazafias Front Országos Tanácsának tiszteletbeli elnökét, az Államtanács tagját. PEKING Rejtélyes ülés Pektngbcn hivatalosan közölték, hogy januir 8—10-én megtartották a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumát. A központi bizottság megvitatta a Kínai Országos Népi Gyűlés ülésszaka előkészítésének kérdéseit. Fél év fizeti fényei Az MSZMP és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéről „Az imperializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést és visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erők határozzák meg” — állapította meg a testvérpártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásának fő dokumentuma. És az okmány megszületése óta eltelt fél évtized tényei hitelesítik e fontos következtetés helyességét A KGST-ben részt vevő szocialista országok dinamikus, a tőkés világ anyagi növekedését meghaladó ütemű gazdasági fejlődése (a KGST- tagországok adják a világ ipari termelésének immár több mint egyharmadát) és mind erőteljesebb integrálódása, a Varsói Szerződés Szervezetébe tömörült országok nemzetközi politikájának fokozott összehangolása, védelmi erejük nagymértékű korszerűsödése és növekedése félreérthetetlenül bizonyítja: „a szocialista világrendszer az imperializmus elleni harc döntő ereje." A „nyugati demokrácia felsőbbrendűségéről’’, „válság- mentességéről”, „biztos gazdasági fölényéről”, a „szociális piacgazdálkodás csodájáról” szóló szólamok ellenére, a kapitalista világban szélesedik a pénzügyi és energiaválság, mélyül a gazdaságot, a politikát, az ideológiát, a kultúrát átható krízis. A burzsoá közgazdászok szerint a fejlett tőkésországokban a teljes munkanélküliek száma tavaly elérte a 11—11,5 milliót (1973- ban 8,3 millió volt). A kapitalista gazdaságban az utóbbi 25 évben nem volt olyan nagyméretű infláció, mint tavaly. Nem csoda tehát, ha az életfeltételek nagyfokú bizonytalansága, helyenként romlása miatt a sztrájkok száma, az osztályösszeütközések mértéke messze meghaladja a régebbi évtizedeket. A múlt év a kapitalizmus általános válsága kibontakozásában és további elmélyülésében fontos minőségi változásokat hozott. A három fő forradalmi erő — a szocialista országok, a fejlett tőkésországok munkás- mozgalma, a nemzeti felszabadító mozgalom — egyesített harca következtében az utóbbi esztendők olyan pozitív változásokat eredményeztek a nemzetközi helyzetben ami a nemzetközi porondon uralkodóvá tette a feszültség enyhülésének irányzatát. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése még nem vált a nemzetközi kapcsolatok általánosan elfogadott normájává. Miközben fontos megállapodásokat írtak alá a vietnami háború befejezéséről, a közel- keleti tűzszünetről, a nukleáris háború elkerüléséről, az európai biztonság megerősítéséről, a kereskedelmi kapcsolatokban a diszkrimniáció megszüntetéséről — sorozatosan megsértik a párizsi szerződést, szóáradatba próbálják fullasztani az európai biztonságról folyó tanácskozást, fenntartják a közel-krieti feszültséget, a belügyekbe való beavatkozással kívánják ösz- szekötni a kereskedelmi kapcsolatokat, támogatják a chilei fasisztákat, hogy megrontsák a nemzetközi enyhülés atmoszféráját. Rendkívül fontos tehát, hogy a szilárd nemzetközi biztonság, az államok közti háborúk kiiktatása, a feszültség enyhítése érdekében a kommunista és munkáspártok egyre szorosabban zárják soraikat. , „A nemzetközi osztályharc megköveteli a kommunista és munkáspártok egységének állandó erősítését” — hangsúlyozzák a jövő feladatait mérlegelve az MSZMP KB-nak a XI. kongresszusra közzé tett irányelvei. Ezt tartotta pártunk szem előtt eddig is, amikor követte azt az irányvonalat, amelyet a X. kongresz- szuson Kádár elvtárs, a Központi Bizottság beszámolójában így fogalmazott meg: „Pártunk megítélése szerint nélkülözhetetlen a kommunista és munkáspártok közös, széles körű, nemzetközi véleménycseréje, mozgal_ műnk nemzetközi tapasztalatainak összegezése, a közös elvi állásfoglalások kialakítása.” — Az irányelvek ezen az elvi alapon foglalnak állást az európai testvérpár- . tok értekezletének megtartása mellett és helyeslik a kommunista és munkáspártok soron következő nemzetközi tanácskozásának előkészítését is. Az 1969. évi nemzetközi tanácskozás óta nemcsak a kétoldalú találkozók szaporodtak meg, hajem a kommunista pártok regionális megbeszélései is rendszeressé váltak. 1969 júniusa óta 30 ilyen találkozó és értekezlet zajlott le. A regionális problémák egyeztetése mellett a testvérpártok nagy erőfeszítéseket tettek az ideológiai és a propagandatevékenység összehangolására. Különösen fontos szerepe volt ebben a szocialista országok kommunista és munkáspártjai ideológiai titkárai Moszkvában tartott értekezletének. Ezek az évek újból megerősítették: a mai körülmények között a testvérpártok tanácskozásai a leghatékonyabb és legcélszerűbb formái a kommunista pártok internacionalista kapcsolatainak. Különösen kontinensünkön nőtt meg a szocializmus vonzereje. A szocializmus országai egyre inkább a béke, a biztonság, a stabilitás példaképeivé válnak a munka- nélküliségtől, az és a megbomlott helyzettől sújtott Európa népeinek is. Leheíőségeink kihasználásának elengedhetetlen feltétele a kommunista pártok egysége, kölcsönös szolidaritása, az egy mindenkiért, mindenki egyért elvének vállalása. Ilyen elhatározásra nem „felülről jött nyomásra", hanem csakis saját elhatározásból, az internacionalizmus szellemétől vezérelve juthatnak a testvérpártok. Éppen ez a szellem hatotta át az európai testvérpártok budapesti előkészítő tájékoztatóját. Pártunk mindig is aktívan támogatta a kommunista pártok tevékenységének internacionalista összehangolását Nem ért egyet azokkal, akik pártjuk önállóságát féltik a nemzetközi tanácskozástól. A marxizmus—leninizmus klasz- szikusai szerint a pártok önállósága azt jelenti: mindegyik párt maga határozza meg annak módját, hogyan valósítja meg azt a közös ügyet, amely egyben a legjobban szolgálja a sajátos érdeket Is. A kor nagy kérdéseire egyetlen párt sem tud önmagában meghatározó hatást gyakorolni. Mindany- nyiunk érdeke a tapasztalatok összegezése, soraink szorosabbra zárása. Várnai Ferenc inflációtól gazdasági kapitalista szemében I ♦ 1 Egy rejtélyes ülés, amely éppúgy lehet nyitánya, mint a befejező akkordja a kínai parlament ülésszakának, nem sok kai éjfél előtt ért véget az Országos Népi - Gyűlés Peking szívében fekvő monumentális épületében. Az MTI tudósítója legalább 600 küldött távozásának volt szemtanúja a késő éjszakai órában. A KNK negyedik parlamentjében általános feltételezés szerint 2500—3000 küldött vesz részt. Péntek délután és éjfél között a kínai biztonsági erőik — a katonaság, a rendőrség és a milícia — erős készültséggel vette körül a népi gyűlés északi és déli bejáratát: „illetéktelen” gépkocsiknak nem engedélyezték az áthaladást, és az épület déli szárnyához csatlakozó vagy azzal párhuzamosan haladó utcákat is valósággal megszállták. A biztonsági intézkedések kézenfekvő okg, hogy a nagy fontosságú eseményen valamennyi — vagy a legtöbb — kínai vezető részt vehetett...
