Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-15 / 12. szám
XMriav 1975. JANUAR 15., SZERDA fyjKusz Három hír Moszkvából Whittam ausztrál miniszterelnök tegnap megkezdte moszkvai tárgyalásait. .. Mijazava japán külügyminiszter ma Moszkvába érkezik ... A szovjet fővárosban tegnap hivatalosan bejelentették, hogy Wilson brit miniszterelnök február második felében hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik... WHITLAM, az első ausztrál kormányfő, aki szovjet földre lépett. Látogatása minden bizonnyal hozzájárul a Szovjetunió és Ausztrália barátságának és együttműködésének fejlődéséhez. A jelek arra mutatnak, hogy a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok megvitatásán túl az ázsiai biztonsági rendszer eszméje — amely iránt Canberra erőteljes érdeklődést tanúsít — kiemelkedő helyet kap a moszkvai tárgyalások témái között. Moszkva nem titkolt egyetértéssel fogadta az 1972-ben hatalomra jutott ausztrál munkáspárti kormány új külpolitikáját, amely szakított az USA-hoz lű- ződő csatlós viszonnyal — W Int Lám kifejezésével élve: hogy Ausztráliát többé ne lehessen a vietnamihoz hasonló ázsiai kalandba sodorni. Canberra csatlakozott a nemzetközi enyhülés és a békés egymás mellett élés híveinek táborához, nagyobb aktivitást fejtett ki az ENSZ-ben, a délkelet-ázsiai és az óceániai államok körében, de — szovjet szemleírók szérint — Ausztrália még ennél is aktívabb külpolitikai szerepet játszhatna.. • Tény, hogy a Szovjetunió és Ausztrália kapcsolataiban jelenleg nincsenek vitás kérdések, s ez megkönnyíti együttműködésük fejlesztését. MIJAZAVA KIICSINEK, a decemberben beiktatott új japán kormány külügyminiszterének ma kezdődő moszkvai tárgyalásainak célja — Tokió szándéka szerint —- a japán— szovjet békeszerződés kérdésének megvitatása. Müvt ismeretes, a japán uralkodó körök mind a mai napig nem mondtak le a Szovjetunióval szembeni területi követeléseikről. Ez magától értetődően csökkenti az új japán kormány békeszerződés melletti elkötelezettségének gyakorlati értékét. Szovjet részről a második világháború után kialakult területi realitások elismerését tartják az államok közötti új típusú kapcsolatok legfontosabb alapelvének, hisz’ ennek az alapelvnek az érvényesítése máris Jótékony hatást gyakorolt Európában az államközi kapcsolatoknak a béke és biztonság érdekeinek megfelelő átalakltáMoszkvában bizonyosra veszik, hogy a békeszerződés kérdésén túl sor kerül most % kétoldalú és nemzetközi kérdések szélesebb körének áttekintésére is. Főként az ázsiai helyzetre vonatkozik ez, ahol Japán a békét és stabilitást szolgáló jő kapcsolatok kiépí tésénefc híve, s az új kormánynak ez a megfogalmazása nem ellentétes a Szovjetuniónak a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó elképzeléseivel. WILSON brit miniszterelnök moszkvai látogatásának tervét Londonban is bejelentették kedden délután. A Szovjetunióban hét év óta nem járt angol miniszterelnök. Utoljára 1968-ban tett Iá togatást Moszkvában brit kormányfő, akkor is Harold Wil son, aki két év múltán Heath' nek adta át a kormányrudat. Wilson ellenzéki vezér korában, 1971-ben is felkereste a Kremlt. A szovjet—angol diplomáciai viszonyt akkor tudvalevőleg hátravetette, hogy a konzervatív kormány indokolatlan provokációk tömegével utasított ki szovjet hivatalos képviselőket Angliából. A februári szovjet—angol megbeszélések tárgyköre — hírek szerint — főleg nemzetközi kérdéseket őlel majd fel, középpontjukban az európai biztonsági értekezlettel, általában a keleti—nyugati viszonnyal, energetikai problémákkal, de a felek minden bizonnyal megvitatják a szovjet—angol kereskedelmi és gazdasági együttműködéssel kapcsolatos kérdések állását is. A. B. T. Már ma befejez adnék az angolai—portugál tárgyalások? Egységes szakszervezeti szövetség létrehozása mellett foglalt állást az MFA — Szakadás a Portugál Szocialista Pártban A három angolai felszabadító mozgalom és a portugál ideiglenes kormány képviselői egyetértésre jutottak a legtöbb fames kérdésben, és megállapodtak arról, hogy hamarosan kidolgozzák a záródokumentumot. A sajtó számára adott hivatalos tájékoztatás szerint ez az okmány meghatározza Angola jövendő kormányzati struktúráját. Az Angolai Nemzeti Felsza- badítáői Front szóvivője sajtókonferencián közölte, hogy a megbeszéléseken „nemcsak a politikai problémákkal kapcsolatban, de a legfontosabb katonai kérdésekben, többek között a nemzeti fegyveres erők létrehozásában és az angolai fehér lakosság jogainak biztosításában is egyetértésre jutottak”. Meló Anlunes őrnagy, tárca nélküli miniszter, a portugál tárgyalóküldöttség vezetője kedden lehetségesnek mondotta, hogy a tanácskozások már szerdán befejeződnek. Costa Gomes portugál államfő szintéh úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélések jól haladnak. USA 180 fokos fordulat Ford elnök hétfőn este, magyar idő szerint kedden hajnalban az amerikai néphez rádió- és tv-üaen«tet intézett. Az „első számú közellenség” rangjáról visszaszorult infláció helyét most már egyértelműen a recesszió foglalta el a „gazdasági főbűnösök” új listavezetőjeként. A tavaly októberben előterjesztett „átfogó gazdasági programjában” javasolt 5 százalékos adóemelés helyett Ford elnök 12 százalékos jövedelemadó-csökkentést javasolt. A 180 fokos fordulat indoklására megjegyezte, hogy a kongresszus elé most beterjesztendő új programja azért „különbözik hangsúlyában” a tavaly októberitől, mert azóta ,,a helyzet megváltozott”. Az elnök tv-üzenetének szokatlan időzítésére — 2 nappal az új törvényhozás két házának együttes ülésén elmondandó kongresszusi üzenete előtt — a magyarázat abban a nem túlságosan méltóságteljes versenyfutásban rejlik, amelyben a kongresszust ellenőrző demokrata párti többség vezetői és a republikánus elnök egymásnak elébe vágva próbáltak elsőként a nagyközönség elé vinni gyógy- javallataikat a súlyos gazdasági bajok orvoslására. Az elnök azt ígérte, hogy az üzemanyagárak emelkedésével járó „egyéni áldozatvállalással” és energiatakarékossági programjának sürgős jóváhagyása esetén „1985-ig az USA sebezhetetlenné válik a külföldi energiaellátás megszakításaival szemben”. „Bajban vagyunk, de nem állunk egy újabb nagy depresszió szakadékának szélén. Politikai és gazdasági rendszerünk ma sokkal erősebb, mint a harmincas években volt... A gazdasági kilátások javításához mindenekelőtt az szükséges, hogy helyreállítsuk hitünket önmagunkban. Senki más, csakis mi magunk húzhatjuk ki magunkat saját bajainkból” — hangoztatta befejezésül Ford elnök. Az MFA 20 tagú legfelsőbb tanácsa egyhangúlag állást foglalt az egységes szakszervezeti szövetség létrehozása mellett — jelentette be kedden Lisszabonban a fegyveres erők mozgalmának koordinációs bizottsága. A közlemény leszögezte, hogy az MFA vezető testületének döntése a dolgozók többségének akaratát tükrözd, és a szakszervezetek kérdésében folytatott nyilvános viták eredménye. A közelmúltban szakadás következett be a Portugál Szocialista Pártban. A pártból káváit Manuel Serra csoportja: a központi bizottság titkárát a szocialisták leginkább baloldali radikális nézeteket valló áramlata vezetőjeként ismerik. Manuel Serra áramlata Szocialista Népfront néven új politikai csoportosulást hozott létre. A politikus azzal indokolta meg híveinek döntését, hogy visz- szautasítják a szocialista párt jelenlegi vezetőségének nyíltan szociáldemokrata politikáját, összejátszásukat az európai szociáldemokratákkal, továbbá elutasítják politikai ka- landorságukat, amellyel a szélsőjobboldaliak kezére játszanak Rhodesia: omladozó bástya Egyhónapos szünet után Több mint egyhónapos szünet után kedden Nicosiában ismét találkoztak a ciprusi görög és a török közösség képviselői. Glafkosz Kiéri cl esz és Rauf Dcnktas ezúttal négy óra hosszat tárgyalt egymással, s megbeszélésükről közös közleményt adtak ki. A közleményből kitűnik, hogy a két fél „hasznos véleménycserét” folytatott, s ezentúl rendszeresen heti két alkalommal — hétfőn és pénteken — találkoznak. A következő, pénteki találkozón a felek megvitatják a nicosiai repülőtér és a szigetország összes kikötői, köztük a famagustai kikötő újbóli megnyitásának kérdését. A felek ezenkívül megállapodtak egy humanitárius kérdésekkel foglalkozó albizottság létrehozásában. Régi igazság, hogy Afrika déli részén volt — és van — a fehér gyarmatosítás utolsó bástyája. Most azonban úgy tűnik, e bástya körül is megmozdult a föld. A rhodesiai fővárosban, Salisburyban nagy tömegek üdvözöltek sok éves fogva tartásuk után kiszabadult politikai vezetőket. Valaha Zimbabwe néven erős afrikai birodalom virágzott ezen a földön. Területére 1514-ben hatoltak be az első portugál előőrsök. A múlt század végén az angolok lettek a térség urai; Sir Cecil Rhodes brit politikus, a névadó nyilvánította brit érdekszférává az ásványi kincsekben gazdag országot. A második világháború után a n/amzeti felszabadító mozgalom hullámai nyomán Eszak-Rhodesia, Lusaka fővárossal levált és Zambia néven független köztársaság lett, amelyben az afrikai többség szava érvényesül. A mintegy másfél magyaror- szágnyi Dél-Rhodesi-val kapcsolatban Londonban kimondták, hogy az „fokozatosan” függetlenséget kap és a kormányzást természetesen az arányoknak megfelelően az afrikaiak veszik át. A kisebbség hatalma Az arányok pedig önmagukért beszélnek. Az immár csak Rhodesiának nevezett egykori Dél-Rhodesiában a lakosság összlétszáma ma 5,8 millió fő és ebből mindösz- sze 273 ezer (!) a fehér. Csakhogy a gyarmatosítás kegyetlen törvényeinek megfelelően minden hatalom ennek a maroknyi kisebbségnek a kezében volt — és maradt. A londoni ígéret ellenére. Miért? Mert a fehér kisebbség úgynevezett e- peskormánya, a hírhedt lan Smith vezetésével 1965-ben egyszerűen kinyilvánította a brit koronától való elszakadást, az egyoldalú függetlenséget. London pedig gyakorlatilag semmit 6em tett a számára is megalázó helyzet megváltoztatására. Az ENSZ egymás után hozta a ! telepesrezsim gazdasági-politikai bojkottjára irányuló intézkedéseket, amelyeket a NATO-hatalmak egymás után szegtek meg. A hallgatólagos nyugati segítségen kívül Salisburynak még két jelentős oka volt a derűlátásra; a szomszédos Dél-afrikai Köztársaság és Mocambique portugál gyarmati hatóságainak sokoldalú támogatása. A történelmi Washington és az „olajdiktatúra” A világpolitika színfalai mögött óriási arányú küzdelem folyik. A tét: lehetőséget kap-e az Egyesült Államok a fejlett tőkés világ olajstratégiájának meghatározására. A küzdelem ezekben a napokban kezd voltaképpen kibontakozni. A Közös Piac kilenc országának pénzügyminiszterei Londonban január második hetében csatáztak azon, milyen álláspontot foglaljanak el az amerikai követelésekkel szemben. Az olajtermelők szövetsége, az OPEC pedig január 24-én Algírban tart konferenciát az ellenstratégiáról. A szokástól eltérően ezen már nemcsak az olajipari és pénzügyminiszterek, hanem a tagállamok külügyminiszterei is részt vesznek. Az Egyesült Államok már 1973 végén, az olajválság kirobbanásának pillanatában, a nagy tőkés fogyasztó országok blokkja, az úgynevezett „fogyasztói kartell” 'étrehozására törekedett. Ezt követelte Kissinger amerikai külügyminiszter hírhedtté vált londoni beszédében 1973 karácsonyán az akkor Brüsszelben tanácskozó közös piád csúcsértekezlettől. A fogyasztói kartell megalakítása mögött kettős amerikai elgondolás húzódott meg. Az első: Washingtonnak az a meggyőződése, hogy az olajexportáló országokkal, s ezen belül mindenekelőtt az arab államokkal szemben a nagy fogyasztók csak úgy állhatnak meg a lábukon, ha szigorúan összehangolják a maguk olajpolitikáját és szinte katonai fegyelmet tanúsítanak. A stratégia másik ága, hogy egy ilyen fegyelmezett blokk óhatatlanul nemcsak az olajpolitikát érinti — hanem a politikát általában! A „fogyasztói kartell” megalakítása tehát voltaképpen egyik formája annak a törekvésnek, amellyel az Egyesült Államok meg akarja szilárdítani az utóbbi évtizedben kérdésessé vált politikai vezető szerepét Nyugat-Európával és Japánnal szemben, s újra meg akarja erősíteni az ellenőrzést ezeknek az országoknak önálló külpolitikai kezdeményezései felett. 1973 karácsonya és 1974 decembere között hullámzó harc folyt a „fogyasztók kartelljét” követelő amerikai javaslat körül. A viszonylag független nyugat-európai álláspontot a leghatározottabban Franciaország képviselte. Párizs a fogyasztók kartelljének létrehozása helyett háromoldalú olajkonferenciát követelt, amelyen a nagy tőkés fogyasztók, az olajtermelő és exportáló országok, valamint az olajválság által rendkívül erősen sújtott, olajjal nem rendelkező fejlődő államok vennének részt Ezt az elvi álláspontot Franciaország azzal párosította, hogy kétoldalú tárgyalásokat kezdett az olajexportáló országokkal (Algériától Iránig) és nagyszabású gazdasági megállapodásokkal igyekezett gondoskodni olajellátásáról. A többi nyugat-európai ország és Japán a hármas konferencia ügyében nem képviselt ilyen határozott álláspontot. A kétoldalú kapcsolatokat azonban ők is felvették a termelőkkel. Tavaly decemberben azonban — kihasználva a tőkés világban egyre jobban élesedő gazdasági válságot — az amerikaiak ellentámadásba mentek át. Ez az ellentámadás részben sikerrel végződött. Párizsban a fejlett tőkésországok legnagyobb gazdasági szervezete, az OECD úgy határozott, hogy létrehozzák az amerikaiak által követelt Nemzetközi Energia- ügynökséget. Az. amerikai győzelem kettős volt. Először is: Washingtonnak sikerült elérnie, hogy a létrehozandó ügynökségben a szavazatokat az 'olajfelhasználás arányában osztották el. így 16 ország 148 szavazatából az USA egymaga 51 szavazathoz jutott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha csak egyetlen számottevő szövetségesre (például: Japán, az NSZK vagy Anglia) tesz szert a vitában, már diktálhat a Nemzetközi Energiaügynökségnek vagy megakadályozhatja neki nem tetsző döntések létrejöttét! A párizsi szavazás mindenképpen az első nagy lépés a „fogyasztók blokkjának” megvalósítására. Franciaország megtagadta a csatlakozást. Ily módon azonban elszigetelődött a többi vezető tőkésországtól, s éppen ez volt az amerikai offenzíva második sikere. A szembenállás feloldódott Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök és Ford amerikai elnök Martiniqwe-szigeti csúcstalálkozóján. A kompromisszum lényege az volt, hogy Franciaország „beáll a sorba”; csatlakozik a Nemzetközi Energiaügynökséghez. Ellenszolgáltatásul viszont az Egyesült Államok beleegyezik a Franciaország által eredetileg javasolt hármas értekezlet (nagy fogyasztók, olajexportőrök, fejlődő országok) megtartásába. \ Azóta — éppen a legutóbbi napokban — kiderült, hogy ezt a kompromisszumot a két fél eltérő módon értelmezi. Franciaország inkább a háromoldalú konferencia megtartását sürgeti. Az Egyesült Államok viszont hivatalosan kijelentette, hogy csak akkor megy el erre az értekezletre, ha előbb létrejön a „fogyasztók kartellje". S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen — közben az összes vitatkozó résztvevők folytatják kétoldalú megbeszéléseiket a termelőkkel, hiszen mindegyig biztosítani akarja saját energiaellátását. A küzdelemben 1975 első hónapjai valószínűleg döntő fordulatot hoznak. Washingtonban ugyanis márciusra akarják befejezni a Nemzetközi Energiaügynökség teljes alapszabályzatának elkészítését. Akkor dől majd el, sikerül-e az amerikai diktátum terve. A nagy ütközet előőrs-csatározásai folynak januárban Athénben és Algírban. jelentőségű változás kezdetének dátuma 1914. április 25. Ezen a napon dőlt meg — éppen a kilátástalan afrikai háború nyomán — a lisszaboni rezsim és az új rendszer azonnal megígérte a függetlenséget afrikai gyarmatainak. Láncreakció Rhodesiára ez mind kereskedelmi — exportcikkeinek jó részét a mocambiqued főváros, Lorenco Marques kikötőjén át juttatta el a külvilágba — mind politikai értelemben ki- heverhetetlen csapásnak bizonyult És a csapást megsokszorozta, hogy a Dél-afrikai Köztársaság kormánya, Förster miniszterelnökkel az élen, ugyancsak megrettent a portugál visszavonulástól és ebből bizonyos, Salisbury számára súlyos, következtetéseket vont le. így határozta el Pretoria, hogy nemzetközi helyzete megjavításáért két komolyabb áldozatot hoz: O teljesíti az általa törvénytelenül megszállt Délnyugat-Afrikában, afrikai nevén Namíbiában a világ- szervezet vonatkozó határozatainak legalább egy részét, és O a saját apartheidje megmentésének oltárán áldozza fajüldöző védencét, a rhodesiai Smith-rezsimet. Londoni kísérlet Ilyen előzmények után rajzoltak ki különböző afrikai országokba Vorster puhatolózó követei és végül dr. Kenneth Kaunda zambiai elnök közvetítésével olyan előzetes megállapodás jött létre, amelynek lényege a következő: Smith kiengedi a politi- y kai foglyokat; 0 ennek fejében a rhodesiai afrikai mozgalmak beszüntetik a gerillaitevé- kenységet; O az egymás között előzetes tárgyalásokat folytató afrikai vezetők tanácskoznak Smithék képviselőivel, és ennek nyomán összeülhet a rhodesiai alkotmányt előkészítő konferencia. London úgy érezte, eljött az idő, amikor legalább valamelyest kiköszörülheti az 1965-ös csorbát. Callaghan külügyminiszter ezért indult a közelmúltban hosszú afrikai körútra, amelynek során megfordult Lusakában, Zambia fővárosában és a dél-afrikai Port Elizabethsben is, ahol Vorster- rel találkozott. Útja a rhodesiai események egyik érdekes, London számára meglehetősen megalázó tanulsága: James Callaghant mindenütt udvariasan meghallgatták, de országát csakis olyan szempontból tartották lényegesnek, hogy Smithék számára biztosíthatja a „legális visszavonulás" útját. Ez az út a kétségtelen eredmények ellenére is rendkívül rögösnek tűnik: Ian Smith például — ígérete ellenére — a mintegy 300-ból eddig mindössze nyolc politikai foglyot bocsátott szabadon. Ez pedig veszélyezteti minden további lépés sikerét. Nehezíti a kibontakozást az is, hogy az afrikai mozgalmak között változatlan személyi, sőt törzsi ellentétek akadályozzák a teljes összeforrottság kialakulását Végül nem feledhetjük, hogy a pretoriai közvetítés jágói természetű — csak addig megy el, amíg a saját apartheidje védelmében megfelelőnek látja. Harmat Endre VIKTOR HARCSENKO marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának mérnökkari főnöke január 10-én, 64 éves korában, szolgálatteljesítés közben életét vesztette. LIMASSOL ciprusi kikötővárosban átadták a ciprusi munkásszövetségnek azt a segélyt, amelyet a szovjet szak- szervezetek nyújtottak a ciprusi menekülteknek. AZ IZRAELI hadsereg egységei kedden újabb támadásokat hajtottak végre dél-libanoni falvak, elsősorban Klar Chouba és környéke ellen. I 1
