Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
xMrias* 1975. JANUÁR 1., SZERDA Waldheim -1975 nemzetközi kilátásairól Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár 1975 nemzetközi kilátásaival foglalkozott abban a nyilatkozatában, amelyet negyedik hivatali évének megkezdése alkalmából adott. Mint mondotta, 1975 döntő év lesz a Közel-Kelet szempontjából, mert bár az érintett kormányok tárgyalásos rendezést óhajtanak, készülnek az újabb háborúra is. „Ez a háború katasztrofális következményekkel járna mindenki számára” — jelentette ki Waldheim. Tavaszig mindenképpen haladást kell elérni, tekintve, hogy áprilisban, illetve májusban jár le a Sinai-félszi- geten, illetve a Golan-magasla- tokon állomásozó ENSZ-erők mandátuma. Waldheim hangsúlyozta a genfi tííkeértekezlet folytatásának szükségességét, de hozzáfűzte, hogy még nem érett meg a helyzet a konferencia újbóli megnyitására. Az ENSZ elmúlt évi tevékenységét elemezve a főtitkár rámutatott, hogy — az amerikai állásponttól eltérően — nem a harmadik világ „egyoldalú uralmát” tükrözték a határozatok, hanem egyfajta egyensúlyt. NEW YORKBAN egyENSZ- szóvivő bejelentette, hogy Waldheim főtitkár februárban Európába látogat. Az utazás pontos dátumát és a felkeresendő országok nevét nem hozták nyilvánosságra. A COLORADÓI Vailban téli üdülését töltő Ford amerikai elnök hétfőn aláírta az idei pénzügyi év külföldi segély- programjának törvényét, és megvétózott két másik törvénytÚjítsa fel munkáját a genfi értekezlet Szovjet—egyiptomi közös nyilatkozat Iszmaíl Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Abdel Gha- ni Al-Gamazi hadügyminiszter a szovjet kormány meghívására látogatást tett Moszkvában. Ennek során áttekintették a szovjet—egyiptomi kapcsolatok és a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseit. Különös figyelmet fordítottak a Közel-Keletre, egyebek közt a Közel-Kelettel foglalkozó genfi béke- konferencia felújítására A Szovjetunió és Egyiptom szilárdan állást foglal amellett, hogy a genfi konferencia a legközelebbi jövőben felújítsa tevékenységét valamennyi érintett fél részvételével, beleértve a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. A két ország ennek érdekében fejt ki erőfeszítéseket. A felek úgy vélik, hogy a konferencia alkalmas fórum a közel-keleti rendezés valamennyi vonatkozásának áttekintésére és olyan megfelelő határozatok meghozatalára, amelyek igazságos és tartós békét teremtenek ebben a térségben. Egyetértenek abban, hogy a konferencia munkájának minél hamarabb történő felújítása fontos pozitív jelentőségű e célok elérése szempontjából. A két állam és a két nép tartós barátságát jellemző légkörben lezajlott tárgyalások kedvező eredményekkel zárultak. ★ , Iszmail Fahmi, egyiptomi külügy- és Abdel Ghana Al- Gaimazi hadügyminiszter kedden hazautazott Moszkvából. Az egyiptomi vendégeket a vniukovód repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Andrej Grecskó marsall, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Fahmi külügyminiszter nyilatkozata szerint pozitív eredménnyel zárultak a Moszkvában. folytatott szovjet—egyiptomi politikád és katonai tárgyalások. Az egyiptomi diplomácia vezetője annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a moszkvai látogatás után jó úton halad tovább a kétoldalú kapcsolatok fejlődése. Az A1 Ahram által idézett egyiptomi diplomáciai körök úgy vélik, hogy Báhmi külügyminiszter és Gamazi hadügyminiszter moszkvai útja gyakorlati és tárgyilagos módon adott bizonyságot a két országot összefűző igaz barátságtól. Az A1 Gumhurija rámutat, hogy Brezsnyev ’ közel-keleti látogatásának elhalasztása nem érinti a két ország kapcsolatainak lényegét, ellenkezőleg: a két fél egyetért abban, hogy a közel-keleti helyzet súlyossága szükségessé teszi a kapcsolatok fejlesztését és erősítését. Az A1 Aktiba r kiemeli, hogy a moszkvai tárgyalásokat a későbbi időpontra halasztott Brezsnyev—Szadat találkozó igazi és sikeres előkészítéseként lehet értékelni. Az A1 Akhbar kommentárja szerint a Brezsnyev-látoga- tás elhalasztása semmiképpen sem befolyásolhatja a két ország mély barátságát, amely szilárd alapelvekre épül. Somoza — gyűlölt kényúr... Havannában a „sandinisták" • Hétfőn, késő este megérkezett Havannába az a repülőgép, amelyen’ a „Sandinista Felszabadítási Front, fegyveresei magukkal vitték a börtönökből kiszabadított tizennégy társukat, mintegy félmillió dollár váltságdíjat, továbbá két nagykövetet, egy érseket és a pápai nunciust, akiket az akció végrehajtásának biztonsága érdekében tartottak vissza. Többi túszukat szabadon engedték. A fegyveresek egyben arra is kényszeríteni tudták Somoza diktátor Kuba ünnepel Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a M.'.gyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke Kuba nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Ruzt, a kubai Kommunista Párt KB első titkárát, a forradalmi kormány elnökét és dr. Osvaldo Dorticos Torradót, a Kubai Köztársaság elnökét. Immár tizenhatodik alkalommal köszöntjük az új év első napján a nyugati föld- rész első szocialista országát. Fidel Castro, Camilo Cienfue- gos és Che Guevara irányításával a kubai forradalmárok 1959. január 1-én, csaknem hatéves harc eredményeként, véglegesen megdöntötték Batista diktatúráját. A küzdelem, a megpróbáltatások időszaka azonban nem ért véget. A karib-tengeri szigetország hős népének a belső ellenforradalmi erők mellett dacolnia kellett az Egyesült Államokkal, amely kezdettől fogva a kubai fejlődés ellen lépett fel. Kuba sikeresen vívta meg a harcot fennmaradásáért. Most, több mint másfél évtized távlatából visszapillantván válik igazán kézzelfoghatóvá, hogy milyen nehéz utat kellett megtennie a kubai népnek. Washington nyomására az Amerikai Államok Szervezete 1964-ben diplomáciai, katonai, gazdasági blokádot vont a szigetország köré. A szocialista államok és elsősorban a Szovjetunió önzetlen segítségével sikerült hatástalanítani a blokád következményeit. A szocialista fejlődés kubai eredményeit ma már világszerte elismerik, s Kuba vonzó példa a társadalmi, gazdasági ellentmondásokkal küszködő latin-amerikai népek számára. 1974 fontos eszténdő volt Kuba nemzetközi tekintélyének további erősödése szempontjából. Fidel Castro néhány hete joggal állapíthatta meg, hogy a blokád többé már nem okoz problémát. Az utóbbi időben hét latin-amerikai kormány, köztük a perui és az argentin helyreállította a diplomáciai kapcsolatot Havannával. Az AÁSZ novemberi, quitói értekezletén pedig már tizenkét ország foglalt állást a blokád megszüntetéséért. A gazdasági élet 1970 óta új fejlődési szakaszba lépett, s az eredményeket jól bizonyítja, hogy Argentína, Mexikó, Peru mellett olyan vezető tőkés országok is aránylag számottevő kereskedelmet folytatnak Kubával, mint Kanada, Japán, Anglia. Kuba tavaly mintegy húsz nemzetközi vásáron vett részt, s ezeken a hagyományos exportcikkei — cukor, nikkel, dohány, szivar — mellett különféle ipari termékeket is sikerrel bemutatott. Napjainkban már a józanul gondolkodó amerikai üzleti körök is kifogásolják, hogy a hivatalos Washington még mindig hidegháborús érvekkel közelíti meg a kubai kérdést. Az új év kimagasló jelentőségű eseménye a Kubai Kommunista Párt első kongresszusa lesz. A megtett út eredményeit, a társadalmi, gazdasági fejlődés mérlegét és a jövő feladatait értékelik és határozzák majd meg az év második felében sorra kerülő kongresszuson. Kubában immár hagyomány, hogy valamelyik központi feladatról, fontos eseményről nevezik el az évet. Amint a Granma című lap ünnepélyesen közölte, a társadalmi és politikai szervezetek kérésére á párt vezetősége 1975-öt a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa évének nyilvánította. Magyar külpolitika— békepolitika Dr. Berecz János, az MSIMP KB külügyi osztálya vezetőiének nyilatkozató v Négy év telt el az MSZMP X. kongresz- szusa óta és készülünk a páirt XI. kongresz- szusána. A Központi Sajtószolgálat ebből az alkalomból felkérte dir. Berecz Jánost, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjét, hogy válaszoljon külpolitikánk néhány alapvető vonását érintő kérdésre. Hogyan alakultak a nemzetközi erőviszonyok az elmúlt időszakban, és a változások milyen Itatást váltottak 'ki a világpolitikában? A kérdésre szűkszavúan a következőképpen lehetne válaszolni: a nemzetközi erőviszonyok az elmúlt időszakban jelentős mértékben a haladás, a szocializmus javára tolódtak el és az emberiség jövője szempontjából kedvező hatást váltottak ki a világpolitikában. Az erőviszonyok megváltozásának legfőbb eleme, hogy a szocialista országok, különösen pedig a Szovjetunió, olyan hatalmas gazdasági, műszaki-technikai bázist hoztak létre, amellyel megteremtették saját biztonságuk és a világ békéje védelmének legyőzhetetlen anyagi alapját. Jelentős tényezője a mai nemzetközi viszonyoknak a felszabadult országok' többsége által folytatott antiimpe- rialista külpolitika. Számottevő hatást gyakorolnak a világ fejlődésére a néptömegek hatalmas demokratikus mozgalmai, szolidaritása akciói, a béliéért harcoló szervezetei. Egy törvényszerű folyamat megvalósulásának vagyunk a szemtanúi és cselekvő résztvevői. A nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett erőeltolódás, változás természetesen nem ösztönösen, automatikusan megy végbe. Az elmúlt évtizedek osztályharcának következményei kényszerítették a tőkés világ realitással számot vető politikusait arra, hogy a hidegháborús politika helyett elfogadják a békés egymás mellett élés politikáját. E fordulatnak nevezhető kedvező változás követ- iezményeként az elmúlt időszakban a nemzetközi feszültséget az enyhülés tendenciája váltotta fel. A gyakorlatban ez azt jelenti, *ogy a szocializmus és kapitalizmus világméretű küzdelmében egyre nagyobb szerepet tap a szocialista országok békepolitikája, a gazdasági versengés. Az enyhülésnek a jelenlegi világpolitikáján már érzékelhető kedvező következmé- íyei vannak. A társadalmi haladásért folyatott harc területén ezt bizonyítják a többi íözött a görög és a portugál események. Vtind jobban kifejezésre jut a „Kelet—Nyugat” közötti gazdasági és egyéb kapcsolatok lövekedésében, a válsággócok felszámolásáért történő erőfeszítésekben, az európai béke és biztonsági konferencia munkájában, a le- zerelésii tárgyalások előrehaladásában. Az eredmények számbavételénél azonban lem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, íogy jelenleg is jelentős erőt képviselnek az ínyhüléssel szembenálló szélsőséges reakciós erők. Tevékenységük károsan befolyásolhatja a vi lágpolá tikában bekövetkezett kedvező változást. A kapitalista rendszer általános válságának mélyülése hogyan hat az európai helyzet alakulására? A tőkésországok belső és egymás közti ellentéteinek élesedése milyen befolyást gyakorol a nemzetközi osztályharcra? A kapitalista rendszer általános válsága, amely átfogja a politikai, társadalmi és gazdasági élet szinte valamennyi területét, az utóbbi években elmélyült A korábban szilárdnak vélt tőkés valutarendszer megingott, jelentős infláció bontakozott ki, ami legszembetűnőbb az árak nagyfokú, gyors emelkedésében fejeződik ki. Növekszik a munka- nélküliek száma, romlanak a lakosság élet- körülményei. Mindezt súlyosbítja az energia- válság. A gazdasági problémák hatására, valamint 'a dolgozó osztályok és rétegek ebből eredő elégedetlensége következtében mind gyakoribb az uralkodó osztályok politikai, kormányzati válsága is. Ebben a helyzetben a kapitalista országok — különösen a Közös Piac vezető körei — megkísérlik a gazdasági válság terheinek egy részét más országokra hárítani, gazdasági szankciókkal fenyegetik a fejlődő világot. Megpróbálják súlyosbítani a szocialista országoknak nyújtott hitelfeltételeket. Ezek a törekvések azonban hosszabb távon maguknak a tőkéseknek az érdekeit sértik, ugyanis jelentősen leszűkítik áruelhelyezési lehetőségeiket. Mindezek a fentebb vázolt körülmények — természetesen — hatást gyakorolnak a nemzetközi és az európai helyzet alakulására. Fékezhetik, lassíthatják a folyamatban levő tárgyalásokat, de egészében véve nem akadályozhatják meg az enyhülési tendencia előrehal adását. A nemzetközi erőviszonyok alakulását és általában a realitásokat helyesen felismerő tőkés körök és burzsoá államférfiak készek aktívan együttműködni az európai biztonság és együttműködés rendszerének á kialakításában. Ugyanakkor a nagy nemzetközi monopóliumok és az imperializmus legreakeió- sabb erői fellépnek a reálpolitika ellen, támadják a demokratikus intézményeket, bátorítják az újfasiszta erők törekvéseit. A tőkésországok belső és egymás közti ellentéteinek éleződése következtében ezekben az országokban megszűnt a dolgozó tömegek szociális biztonsága, növekszik a nemzetközi monopóliumok intézkedéseivel szembeni elégedetlenségük. Mindez a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó rétegek, illetve a burzsoázia közötti osztály-összeütközések gyors növekedéséhez, az osztálvharc fokozódásához .vezet. E harc szervezői és irányítói mindenütt a kommunista és munkáspártok, a nagy szakszervezetek. A dolgozó tömegek erejét összefogva, a nemzeti keretekben folyó osztályharc társadalmi bázisának szélesítésével, élvezve a szocialista országok dolgozóinak cselekvő szolidaritását, képesek visz- szaverni a fasizálódási tendenciákat, megvédeni és kiszélesíteni a demokratikus vívmányokat. A haladó erők,- a demokratikus szervezetek mozgósításával újabb nyomást gyakorolhatnak kormányaikra a nemzetközi biztonság ügyének töretlen előrehaladása érdekében. Milyen űj vonások erősödtek meg az elmúlt időszakban a szocialista országok és pártjaik nemzetközi tevékenységében? A szocialista világrendszer a társadalmi fejlődés, a nemzetközi kapcsolatok alakulásának meghatározó tényezőjévé vált. Ennek megfelelően az elmúlt időszakban, és különösen az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának meghirdetése óta egyre fokozódó mértékben előtérbe került a szocialista országok legfontosabb nemzetközi törekvésének realitása: a termonukleáris háború megakadályozása, a béke és biztonság erősítése, a sokoldalú nemzetközi együttműködés fejlesztése, a társadalmi haladás szolgálata. A , dielet—Nyugat” közötti párbeszéd rendszeressé és csúcsszintűvé vált. Ennek kézzelfogható eredményei vannak: Elég talán, ha utalunk a Német Demokratikus Köztársaság széles körű nemzetközi elismerésére, a szocialista országok és az NSZK szerződéseire, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői közötti találkozók eredményeire, amelyek a világ minden térségében kedvező hatást gyakorolnak a nemzetközi kapcsolatok alakulására. A szocialista országok egymás közötti kapcsolatai ugyancsak gyümölcsözően fejlődnek. Az említett sikerek, eredmények elképzelhetetlenek lennének a szocialista közösség egységének, széles körű együttműködésének fejlődése nélkül. Éppen a szocialista országok testvéri összefogása képezi azt a vissza tarthatatlanul érvényesülő erőt, amely meghatározó szerepet játszik a világ nemzetközi kapcsolatainak alakulásában, és az enyhülés, az együttműködés politikáját visszafordíthatatlanná teszi. Hogyan járul hozzá a Magyar Népköztársaság a világhelyzet pozitív fejlődéséhez? Hazánk, mint európai szocialista ország, külpolitikai tevékenységét elsősorban kontinensünkön fejti ki, amelynek sorsa bennünket a legközvetlenebbül érint. Ugyanakkor, erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten aktívan hozzájárulunk a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához. Külpolitikai tevékenységünk két, egymástól elválaszthatatlan, egymást, kölcsönösen kiegészítő cél megvalósítására összpontosul. Egyfelől védjük szocialista államunk nemzeti érdekeit, érvényesítjük külpolitikai céljait. Másfelől: szerves részét képezzük a szocialista közösség nemzetközi tevékenységének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. Ismeretes, hogy hazánk aktív résztvevője az európai biztonsági és együttműködési konferenciának. E tevékenységünkkel a szocialista világrendszer enyhülési politikájához, a különböző társadalmi rendszerű államok békés és széles körű együttműködésének ügyéhez kívánunk hozzájárulni. Megfigyelői státusban ugyancsak részt veszünk a bécsi csapat- és fegyvercsökkentési tárgyalásokon. Kétoldalú kapcsolataink fejlesztése során sem feledkezünk meg a világ haladó emberisége egyetemes érdekeiről. Hozzájárulásunk legfrissebb példája, hogy több európai testvérpárt kérésére fővárosunkban rendeztük meg az európai kommunista és munkáspártok értekezletének előkészítő találkozóját Ez a megtisztelő feladat egyben elismerése annak a tevékenységnek is, amelyet pártunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és együttműködésének erősítése érdekében kifejt Végezetül szeretnék emlékeztetni arra Is, hogy hazánk a vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság tagjaként megteszi szerény hozzájárulását a világbéke védelméhez is. Manapság mindkét világrendszer felelős politikai tényezői nemcsak a békés egymás mellett élés» hanem a békés és sokoldalú együttműködés szükségességének fontosságát hangsúlyozzák. Hogyan vélekedik erről, és ezzel összefüggően milyen feladatok hárulnak a magyar külpolitikára? Napjainkban egyre gyakrabban lehetünk tanúi annak, hogy felelős polgári politikai tényezők is nemcsak szavakban foglalnak állást a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése mellett, hanem a két világrendszer államai közötti' békés együttműködés konkrét megvalósulását szorgalmazzák. Jól példázzák ezt a szocialista és a tőkés országok, a Szovjetunió és az USA között már megkötött, ismert, nagyvolumenű gazdasági megállapodások. Ugyancsak erre mutat, hogy az Egyesült Államok szenátusa a napokban elfogadott új kereskedelmi törvénnyel felhatalmazta az elnököt — a többi között — arra is, hogy megszüntesse a szocialista országok irányába eddig alkalmazott diszkriminációt. Pártunk XI. kongresszusának irányelvei joggal állapítják meg: „Jelenleg a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jegyében fordulat megy végbe a nemzetközi helyzetben a hidegháború korszakából a politikai, valamint a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés felé!”. A fordulat tartóssá tételére törekszenek a szocialista országok békepolitikájukkal az egész világon. A szocialista országoknak ez a politikája nem új keletű egyidős a létezésükkel, mégis a nemzetközi élet uralkodó irányzatává csak napjainkban vált, azáltal, hogy a szocialista országok, a Szovjetunió erejének növekedése révén az erőviszonyok a szocializmus javára megváltoztak. Az erőviszonyok megváltozása arra kényszeríti a tőkés országok józanabb vezetőit, hogy lemondjanak a szocialista országok elleni erőI kormányát, hogy valamennyi nicaraguai rádióadóban beolvassanak és a lapokban közöljenek egy terjedelmes nyilatkozatot, amely gyűlölt kényúmak nevezi az elnököt, elnyomással és kínzással vádolja a kormányt és általános béremelést követel. A repülőgép a négy túsz- szal a fedélzetén röviddel később visszatért Managuába. A fegyveresek és a kiszabadított foglyok Havannában maradtak.
