Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
iMihm 1974. DECEMBER 1., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ Büntetlenül senki sem károsíthatja meg a társadalmat Az Ecser-Gyömrő Petőfi Tsz vezetőinek ügye Történelmi torzó. péntek este befejeződött a Várak, törökök című háromrészes történelmi sorozat. Valljuk be rögtön, csalódtunk benne. Azt vártuk ugyanis — és teljes joggal vártuk —, hogy a műsor a maga anyagával hozzászól, közvetlenül bekapcsolódik azokba a vitákba, amelyek a hódoltság koráról az utóbbi években a szakmában és a közvéleményben is változó erősségű hullámveréssel, de egyre zajlanak. Azt hittük, éppen aktualitása miatt került az anyag a képernyőre. S mit kaptunk helyette? Leírásokat. Unalmas és részletes leírásokat a várakról, az elviselhetetlen adórendszerről, a falvak, városok elnéptelenedéséről. Adatokat, tényeket, amelyek csak akkor váltak, válhattak volna érdekessé, ha beágyazódnak valahogyan az említett összefüggésbe. Ez sajnos nem történt meg, ezért az anyag torzó maradt. A legutolsó lépés. A műsor címe nem egészen illett az ösz- szeállításhoz. A Pokolraszállás inkább magának az írónak, a zseniális Sarkadi Imrének tragikus életét-sorsát idézte föl, mint a novellák hangulatát, mondanivalóját. Az első képernyőre átdolgozott írás ugyan anyaga miatt is jogosan kapta — nem a tévétől, hanem az írótól — a címet. A Pokolraszállás után következő novellák azonban más világba vittek. Nem a pokolba, hanem a valóságba. Abból a sokféle színből, amelyet az írónak ez ték. Már csak a község neve őrzi egykori mivoltát. Pusztavacs körül, ha lassan is, de szűnőben a tanyavilág. Mind többen költöznek a faluba, építenek új házat. így növekedik, gazdagodik, kulturálódik e táj. Hét falu határában A falut hatalmas erdőségek ölelik. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság puszitavacsi erdészete. A fák között meghúzódó irodaházban várni kell az igazgatóra. Kern Mihály éppen vadászavatásra hivatalos. Az első dámvadat senki sem lőheti le büntetlenül. Három botütéssel kell megváltania az erdőtől, a vad- társaktól s a vadászoktól az első trófeát. A végrehajtó maga az igazgató, ki tudja, már hányadszor, az elmúlt tizennyolc év alatt, hogy itt megtelepedett. Sopronból jött, erdőmérnök. Kezdetben szokatlan volt a hegyekből jött embernek az alföldi síkság, aztán beleszokott a homoki erdőbe s ma már nem cserélné el semmiért. Csak úgy, zekésen száll le a homokfutóról. Arca pirosra csípve a novemberi széltől, de még csak össze sem dörzsöli a tenyerét, hogy egy kissé felmelegedjen. Leül, megtörni pipáját, rágyújt, s már nem vadász, csak igazgató, akinek birtokát — nyolcezerkétszáz hektár — hét falu határában mérik. Megtalálják a módját Lassú beszédű, de megfontolt ember. A beszélgetéshez nem hívja segítségül a papírokat, mindent a fejéből mond, számokat, tényeket s névről nevezi a legtöbb emberét. Pedig száznyolcvannál is több dolgozója van a gazdaságnak. Huszonkét erdész, huszonkilenc szakmunkás, a többi pedig betanított dolgozó. Három járás területéről járnak ide munkába az emberek: Űjhar- tyántól egészen Laio=mizséig. Nem lepi meg a kérdés: vajon mit tehet egy hét falu határát magábafoglaló munkahely vezetése a dolgozók tanufölkínált, Sarkadit persze legjobban csakugyan a fekete szín, a dráma, méghozzá a sűrű, tömény, pokoljáráshoz hasonló dráma érdekelte leginkább. Dehát nemcsak ez. A péntek esti tévéfilm, elsősorban Esztergályos Károly érzékeny és ambiciózus rendezése azért is sikerült élményt nyújtó tökéletességre, mert éppen olyan vib- rálóan sokfényű világot rajzolt elénk, mint a novellák. Sarkadi epikájában azonban a lényeg természetszerűleg a •dráma, amellyel olyan sokat vívódott életében. Néni a műfajjal, hanem a drámai írásanyaggal, amelyre hamar rátalált Gondoljunk csak például a Szégyen felfedezésszerűen izgalmas világára. Csakhogy az író a gyorsan felfedezett drámai anyagot a maga számára is harmonikus eredménnyel nem mindig tudta írássá, remekművé, növeszteni-szélesíte- ni. A Szégyen például csak egy pillanat, persze egy remekül megragadott pillanat, akárcsak a Hazátlanok, vagy az Utazás. Alig többek az élménynél. Pontosabban ott állnak az élmény és a remekmű határán. Csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy bejussanak a remekművek birodalmába. De, sajnos, ezt a legutolsó lépést Sarkadi csak néhány írásában tudta megtenni. A péntek este látott novellák a maguk műfaji esendőségében mindenesetre szándéktalanul is dokumentálták ennek a legutolsó lépésnek nemcsak az író számára kínzó hiányát. Ö. L. dő állatait tartják számon ? ' — Nem úgy, ahogyan egy gyárban lehetőség nyílik az ilyesmire, de módot találni ilyen körülmények között is lehet és kell. Ezt nemcsak az itt dolgozók, mind tartalmasabbá váló élete kívánja így, hanem a gazdaság érdeke. Nemcsak a gyárakban, a gazdaságokban változtak meg az emberek munkakörülményei, hanem az erdészetekben is. Traktorokkal, motorfűrészekkel, vontatókkal dolgozunk, a gépek pedig mind több tudást és szélesebb látókört igényelnek. Egy kis történet Megtömködi kialvó pipáját, aztán egy, ma már derűsnek tűnő történettel folytatja. — Nem is olyan régen, talán öt esztendeié történt. Kaptunk két beutalót Hévízre. Meghirdettük, de senki sem jelentkezett, hogy igénybe vegye. Végül — ha másként nem értik az okos szót az emberek —, hatalmi számi jélöltük ki azt a két dolgozót, akinek az lesz a ,.feladata”, hogy két hétig pihenjen az ország egyik legszebb üdülőhelyén. Mi fedeztük a beutalók árát, az útiköltségeket, sőt még szakszervezeti segélyt is kaptak, hogy a költőpénzt se a családtól kelljen megvonni. Még az állomásra is kivittük őket, nehogy meggondolják magukat. Ezzel, úgy gondoltuk, megtettünk mindent, hiszen még a szavukat is adták, hogy elutaznak Hévízre. Aztán... a harmadik reggelen jelentkeztek, hogy munkába állnának. Csak néztem rájuk, mint aki álmot lát. Az egyikük, megelőzve kérdésemet, csendesen megjegyezte: mi csak arpa tettünk ígéretet, hogy odautazunk, de hogy ott is maradunk, arról már nem esett szó .. _ Ez volt, alig öt esztendeje. Ma. ha tíz beutalót kapnánk, az is kevés lenne. Megváltoztak. Gondolkodásban, életszemléletben. Rádió mindegyikük lakásában szól, televíziója is már több mint a felének Van. Mindez hat rájuk. Mi elsősorban ezeket a hatásokat erősítjük a magunk módján, a lehetőségeken belül. A magunk módján ... Hogy Kormányhatározat az úttörők állami támogatásáról A Minisztertanács határozatot hozott az ifjúsági törvénynek a gyermek-korosztályra történő Hatékonyabb alkalmazása, a nevelési feltételek javítása és az úttörőcsapatok rendszeres anyagi támogatásának biztosítása érdekében. A nevelőmumka anyagi feltételeinek javítása érdekében a kormányhatározat egyebek között így intézkedik: 1976. január 1-től biztosítani kell, hogy az általános iskolák a diáksportra már jóváhagyott, tanulónkénti évi 10 forint mellett, további évi 10 forint személyenkénti kulturális, táborozási támogatásban részesüljenek. Az így képzett évi 20 forint személyenkénti mozgalmi előirányzat felhasználásáról az isiről a igazgatójával egyetértésben az úttörőcsapat vezetősége dönt. Gondoskodni kell arról, hogy az általános iskolák a költségvetésből biztosított összegekből megfelelő támogatást kapjanak a mozgalmi célok megvalósításához. Fokozottabban kell gondoskodni arról, hogy a közművelődési intézmények a gyermekek rendelkezésére is álljanak, valamint biztosítani kell az iskolák hétvégi nyitvatartását. Az V. ötéves tervben megépülő általános iskolákat — a kormányhatározat rendelkezése szerint — úgy kell tervezni, hogy azok oktatási célú helyiségei alkalmasak legyenek közművelődési, úttörőmozgalma célokra is. mi van e két szó mögött? Azok a speciális formák, amelyekkel ilyen munkakörülmények között is segíteni lehet emberek művelődését. Például: | — Nyolc szocialista brigádunk van. Ezek a brigádok az év tizenkét hónapja kö’züí'’általában nyolc-kilencet ugyanazon a munkahelyen dolgoznak. Együtt. Nekünk tehát ezekre a kisebb egységekre kell építenünk. Hogyan? A brigádok havonta értékelik a végzett munkát. Ez az az alkalom amikor nem csupán a munkáról lehet szót érteni velük. Ilyenkor rendezünk számukra politikai és szakmai előadásokat, 6 beszélgetünk velük azokról a kérdésekről, amelyek a két brigádértekezlet között foglalkoztatták őket. Ilyenkor nyílik lehetőség arra is. hogy összeírjuk: ki, milyen könyvet akar kölcsönözni a könyvtárból, vagy megvásárolni a könyvesboltból. S ezekről az olvasmány-élményekről is szó kerül a megbeszéléseken. Ez a művelődés egyik módja. A másik: rendszeresen autóbusszal viszik át a dolgozókat a táborfalvai művelődési ház rendezvényeire. As eredmények tükre S van még egy harmadik is; igaz ez csak közvetve segíti az emberek művelődését: a szabad idő biztosításának speciálisan helyi formája. Márciustól májusig kéthetenként kapják meg a dolgozók a szabad szombatot. Májustól októberig minden szombat szabad. November elsejétől február végéig pedig — ilyenkor legrövidebbek a nappalok — nem tartanak szabad szombatot. így az emberek sokkal jobban gazdálkodhatnak a szabad idejükkel: abból már nem csak a háztáji gazdaságra jut, hanem tanulásra, olvasásra tv-nézésre vagy éppen színházlátogatásra is. Sok gyár is megirigyelhetné: az itt dolgozók nyolcvan szá zaléka elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát! S jó néhányan tanulnak ma is. Elsősorban középiskolákban. Huszonötén vesznek részt a pártoktatásban, s ugyanennyien a szakszervezeti politikai oktatásban. Nincs tehát miért szégvenkezniök a pusztavacsi erdészet vezetőinek: az adott lehetőségekhez képest mindent megtesznek, hogy mind gazdagabbá, tartalmasabbá váljon dolgozóik élete. Prukner Pál Nagy horderejű ügyben hirdetett ítéletet a közelmúltban a Monori Járásbíróságon a Pest megyei Bíróságtól kirendelt dr. Kirinyi István tanácsa. Tabányi János, az Egyesült Ecser—Gyömrő Petőfi Tsz volt elnöke és hat társa vallott kilenc tárgyalási napon arról, hogyan jut el egy termelőszövetkezet a végső felszámolásig; s ez nem kevesebb, mint 22 millió forintjába került az államnak. Az ügy kezdeti szakaszáról korábban már lapunkban is beszámoltunk. Nehéz örökséget vett át 1970. augusztus 31-én — az ecseri Törekvő és a gyömrői Petőfi tsz egyesülésekor a kevés iskolai végzettségű Tabányi János. A földművescsaládból származó fiatalember édesapja öt- holdnyi juttatott földjén ismerkedett meg a verítékes mezőgazdasági munkával. 1950- ben, huszonhárom évesen lépett be a maglódi termelőszövetkezetbe, rövidesen brigádvezető lett, egy évvel később, 24 éves korában pedig már elnök. Köztiszteletnek örvendett. A termelőszövetkezet vezetésében elért érdemeiért ki is tüntették. A hiányos elméleti képzettségű elnök nem vette észre, hogy az egyesüléskor hiányoztak a gyömrői Petőfi Tsz havi főkönyvi kivonatai. Fel sem lehetett mérni, hogy ez a termelőszövetkezet mekkora szövetkezeti vagyonnal rendelkezik, és azt sem, mi volt eddigi tevékenységük eredménye. A fellelhető kimutatásokban is ‘nyüzsögtek a megtévesztő vagy valótlan adatok. Feltételek nélkül Erre ráduplázott, hogy az egyesülés után sem teremtettek rendet a tsz gazdálkodásában. Már az egyesülés utáni hónapban-3 és fél millió forintos veszteséget rögzített a tsz nyersmérlege. A szakmai hozzá nem értéssel együtt járt a nemtörődömség, a hanyagság és az ellenőrzés lazasága. A két termelőszövetkezet pedig éppen azért egyesült, hogy jó, de legalábbis közepes eredményeket produkáló gazdasági egységgé váljon. A felettes szervek azonban nem vizsgálták meg alaposan, hogy megvan- nak-e az egyesülés feltételei, és felszínesen, csupán látszatból ítélték meg a leendő vezetők személyi alkalmasságát is. Több volt, mint merészség, így útjára bocsátani e gazdaságot. 1971. augusztus 1-én végre egy tényleg jó szakember került főkönyvelőnek a termelő- szövetkezetbe, a közgazdaság- tudományi egyetemet végzett Halasi János. Ö rövidesen felismerte és feltárta, hogy rossz gazdasági helyzetben vannak. Kimondta a végszót: a tsz a csőd szélén áll! Az 1971-es háromnegyedévi mérleg is már félelmetes tényeket tartalmazott. Éy végére legkevesebb két. és fél, de lehet, hogy 3 millió [ forintos lesz az alaphiány ... Ha ez bekövetkezik — Tabányi János is tisztán látta ezt —, akkor oda a részesedés, elvész a vezetői prémium, s ki tudja, hová nem fajul ez az állapot! Azt mondta hát a főkönyvelőnek: csináljon valamit ... Mérleghamisítás, prémiumért Tudta, vagy csupán sejtette, hogy ez a bizonyos „csináljon valamit”, törvényes úton nem mehet végbe? Tudta! 1971. végén értekezletre hívta a részlegvezetőket. Jelen volt a tsz több más vezetője is. Vázolta a katasztrofális anyagi helyzetet, és közölte: pénz csak akkor lesz, ha leszámlázzák azokat a munkákat is, amelyek még nem készek. Ezt követően Kiss Ferenc — a lakatosüzemnek az értekezleten jelen lévő vezetője — Tabányi János utasítására három olyan számlát adott fel a könyvelésre, ami nem tartalmazott tényleges munkáit. A könyvelés pedig — megbízva Kiss Ferencben — ezeket minden bizonylat nélkül elfogadta, s így a tsz 1971-es mérlegeredménye máris 3 millió 105 ezer forinttal „növekedett”. Halasi azonban kiszámította, hogy ez sem elég. így legfeljebb 270 ezer forintot oszthatnak ki nyereségrészesedésként. Ezért a Maglódi Vasipari Vállalattal kötött és a következő évre esedékes adásvételi szerződés anyagi részét — mintha máris eladták volna a majort — 1971 javára könyvelte! Ezzel ismét „gazdagodtak” 2 millió 768 ezer forinttal. Aztán hasonlóképp fiktíven könyvelték el a földeáki Kossuth Tsz több mint 213 ezer forintos számláját. Végeredményben Halasi János részben az elnök befolyására, de számítva arra is,, hogy a következő esztendőben valahogy majd csak kigazdál- kodják a jelentkező hiányt, 2 millió 982 ezer forinttal emelte meg az 1971-es mérlegeredményt, és a Halasi— Kiss-féle fiktív végösszeg — hitelt érdemlő számítások szerint — több mint 4 és fél millió forint lett. Most már bejelenthette Tabányi János elnök az 1972. február 12-én .tartott közgyűlésen, hogy jelentős, milliós nyereséggel zárták az évet és jutalmat fizetnek a tagoknak. A tagság megszavazta ezt, s bár a prémium szóba sem került, Tabányi ezt is megsza- vazottnak tekintette, és kevéssel a közgyűlés után, minden jogszabály és rendelkezés teljes kijátszásával, sőt a közgyűlés kiiktatásával 32 vezetőnek 423 ezer 448 forint prémiumot osztott ki., A tejszínt, több mint 43 ezer forintot, ő maga fölözte le. A vezetés tehát, prémiumok és jutalmak címén történő jogtalan kifizetésekkel — több mint 1 millió 359 ezer forintos kárt okózott a rohamosan hanyatló gazdaságnak. Mindez bizonyítja, hogy nefn a termelőszövetkezet megmentése volt elsőrendű céljuk, sokkal inkább az, nehogy valahol, valamiben is károsodjon egyéni bevételük! Nagyvonalúság a közösség pénzéből És a hibák újabbakat szültek. Bár a már említett hatalmas kár mellett úgyszólván eltörpülnek az olyan kicsinek tűnő tételek, mint az a végülis veszteségként szám- bajövő és „improduktív költséglistára” tett 20 ezer forint, amelyet Bracsok István gépkocsielőadó igényelt — szintén Tabányi tudtával — azért, hogy egy tényleg jövedelmezőnek ígérkező tsz-vállalkozást be tudjanak fejezni. És ugyancsak látszatra valóban jelentéktelen összegecske az a másik 10 ezer forint is, amelyet Tabányi távirati kérésre 1971 szeptemberében, az akkor Hódmezővásárhelyen ügyködő Kiss Ferencnek küldött. Csakhogy a pénzzel a laka- tosrészleg-vezető később nem számolt el, miként adós maradt 1972-ben is a „munka- szervezés reprezentációjaként” igényelt 12 ezer 500 forinttal. Elegáns nagyvonalúsággal intézte az elnök az alkalmazotti minőségben dolgozó Elekes Imre függetlenített tsz- oárttitkár háztáji , föld után járó kukoricajárandóságát is. Elekes ugyanis megkérte Ta- bányit, hogy tudja, nem szabályos ugyan, ám ha lehet, mégis vegyék fel őt a listára. Tabányi, beleegyezése jeléül, hanyagul rálegyintett az ötletre. Elekes pedig magabiztosan bement a tsz-irodába, s bár ott közölték vele, hogy szabálytalanságot követ el, sajátke- zűleg írta fel a nevét a jegyzékre. Casco baleset után Ha lényegében másként, de módszerében így intéződött el Máthé Attilának, a tsz egyik Mercedesét használó főmezőgazdászának közúti baleseti ügye is. Máthé totál-káros karambolt okozott a gépkocsival 1971 derekán. Ez bizony legalább 92 ezer forintjába kerül, ha elmarad Tabányi elnök immár közismert, gáláns segítsége. Igaz, az elnök Halasi főkönyvelőre bízta az ügy Máthé Attila javára történő rendezését. Egy meg sem kötött casco-biztosítást két visszakeltezett levél segítségével „igazolnak”, és Rendek Sándorral, az Állami Biztosító monori fiókvezetőjével összejátszva — persze nem ingyen, s főleg nem a maguk, hanem a tsz anyagi áldozata árán, bizonyos mennyiségű kerítésvas fejében — bizonyíttatják, hogy a Mercedesre az adott időpontban érvényes cascójuk volt. Az önrészesedés levonása után így kapott a termelőszövetkezet, még pontosabban Máthé Attila 65 ezer 962 forintot. Mindenki szemet hunyt így szegecselték nagyban és kicsiben a termelőszövetkezet koporsóját. Mi a közös vonás ebben és néhány hasonló bűnügyben? Legfőképpen is a „minden szentnek maga felé hajlik a keze” — felfogás, a narácsolási ösztön, a kapzsiság. Aki így elkapatja magát, már-már csakis a fejbiccentő- ket viseli el maga mellett, hiszen számára azok a jóemberek, akik nem mutatnak rá a hibákra, akik szemet hunynak a törvénysértések felett. Ha mindennek tetejében a felettes szervek is elnézik a hibák sorozathibákra való halmozódását, már nem is következhet más, mint az afféle emberrel-pénzzel való rabló- gazdálkodás. S végződjék bárhogyan az ilyesmi, a hallatlan anyagi, s a legalább ilyen súlyos erkölcsi kár egyetlen dolgozó kollektíva életében sem múlik el nyomtalanul. S van még egy fontos tanulság: a környezet felelőssége. Ha például Tabányi munkatársai közül csak egy valaki is megveti a lábát, s nem hajlandó a törvénysértések sorozatát elkövetni, akkor talán- talán még idejében észbekap az elnök, és jobb sorsra jut a termelőszövetkezet. De ki szólt volna. A pénzlesők? Akik ha lehetőség teremtődik, akár a tsz omladékáiból is felépítik a maguk kis palotáját!? Tanulságos ítélet A bíróság mindenekelőtt erre alapozott, amikor a társadalmi tulajdont károsító, a közvagyont hűtlenül kezelő, és különösen nagy kárt okozó csalás, illetve részben magánokirathamisításban és hanyag kezelésben való bűnössége miatt 3, évi 8 hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől való 5 évi eltiltásra és 40 ezer forint pénz-mellékbüntetésre ítélt Tabányi János tsz-elnök mellett nem mulasztotta el a környezet hatását sem vizsgálni. Ezért nyilvánult társtettesének az a Halasi János, aki — a bíróság álláspontja szerint — az egyedüli szakember volt a termelőszövetkezetben, és bár felismerte, jelezte a problémákat, nem tett ellenükben semmit, hagyta elsodorni magát, részben az elnöktől, részben az eseményektől. Rá 2 éri 8 hónapi börtönt, a közügyektől való 3 évi eltiltást, továbbá 15 ezer forint pénz-mellékbüntetést szabott ki a bíróság. Egyévi 1 hónapi letöltendő börtönbüntetésre, és a közügyektől való 2 évi eltiltásra, azonkívül 6000 forint pénzmellékbüntetésre ítélték — egyebek között csalás, magánokirat-hamisítás és vesztegetés miatt — Máthé Attila főmezőgazdászt. Kiss Ferencet, Rendek Sándort, Brácsák Istvánt. Elekes Imrét — különböző mérvű — felfüggesztett szabadságvesztéssel, illetve pénz- büntetésekkel sújtották. A járásbíróság valamennyi bűnöst kötelezett az általa okozott kár meghatározott összegű, kamatos megtérítésére. Az ítélet nem minden részében jogerős, viszont minden tekintetben fölöttébb tanulságos. Pless Zsuzsa Munkahelyük: az erdő Közművelődés - speciális eszközökkel Pusztavacs. Még fél emberöltő sem telt el azóta, hogy :supán a hercegség majorjá- iak kilenc, közös konyhás, tosszú cselédháza viselte ezt a LeVet. Ma a négyszáz felé kö- ;elít az ÚJ, egészséges „házak óra, amélyek' közül az Elsőket-’ íz ötvenes évek elején építet lása, művelődése érdekében? Egyáltalán: összefoghatok- e azok az emberek, akik reggeltől napszálltáig az erdőket járják, magvakat gyűjtenek, csemetéket ültetnek, fákat vágnak és szállítanak s a» ölí
