Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-05 / 284. szám
iíiccreI 4£?J, V KMimm 1974. DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Condos vizsgálat a helyiiparban A szocialista brigádok nevelő tevékenységére alapozva A közművelődési határozat nyomán egyre több szervezet foglalkozik Pest megyében a felnőtt általános iskolai oktatással és a szakképzés elősegítésével. Legutóbb a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága vizsgálta meg területén az állami és szakmai oktatás helyzetét. A húsz vállalat és ugyanany- nyi költségvetési üzem csaknem 11 ezer dolgozójáról készített felmérésből megállapította, hogy a foglalkoztatottak 70 százalékának nincs semmiféle szakmai képesítése, 31 százalékuk pedig az általános iskolát sem végezte el. A legnagyobb az elmaradás a költségvetési üzemekben. A megyei bizottság vizsgálata szerint a helyiipari és városgazdálkodási üzemnek egy részében a dolgozók képzését a vezetők nem tartják fontosnak. Fékezőleg hat az is, hogy a szakképzettséget nem becsülik meg, a szakemberek bére alig haladja meg a betanított és a segédmunkásokét. Nem ösztönöz eléggé a tanulásra az esetleges magasabb beosztás sem, mert például a csoportvezetők vagy művezetők bére és erkölcsi megbecsülése nem arányos munkájuk nehézségével és a felelősséggel. Ugyanakkor jó néhány helyen kedvezőek a jelek, mert megteremtették a munkások művelődésenez a szükséges feltételeket. Főként a jelentős rekonstrukciókat megvalósító — például a műanyagipari, vegyi- és divatcikkipari, valamint a víz- és csatornamű — vállalatoknál eleven a törekvés a továbbtanulásra és a szakképzettség emelésére. Hasonlóan eredményes az oktatómunka jó néhány olyan vállalatnál, ahol ugyan aránylag lassan fejlődik a gyártás, de a vezetők kellp gondot, energiát és elegendő anyagi eszközt fordítanak munkatársaik képzésére. ' A HVDSZ megyei bizottsága a tapasztalatok alapján elhatározta, hogy az eddiginél . fokozottabb figyelemmel kíséri és erőteljesebben segíti területén a művelődést fejlesztő munkát. Nagyobb szerephez juttatja a szocialista brigádok nevelő tevékenységét, szorgalmazza a magasabb kvalifiká- ciójú emberek elismerését és gondoskodik arról, hogy rövid távon, valamint főleg az ötödik ötéves terv üzemi terveiben az oktatási programok is megfelelően szerepeljenek. P. V. Kultúránk követei Magyar könyvek - sok nyelven A Corvina Könyvkiadó tegnap délelőtt sajtótájékoztatót tartott a fővárosi Vörösmarty téri kultúrközpontban. Simó Jenő, a kiadó igazgatója megnyitó szavaiban emlékeztetett arra, hogy a Corvina évfordulóhoz közeledik: egy hónap máiba lesz húsz esztendeje fennállásának. A kiadó idei munkáját, téli könyvvásári újdonságait és jövő évi terveit Balabán Péter irodalmi vezető ismertette. A kiadó a legutóbbi esztendőkben mintegy kétszáz könyvet jelentetett meg évente. E termésének körülbelül a fele képzőművészeti munka volt, részben magyar, részben egy vagy több idegen nyelven. Ezenkívül politikai, társadalomtudományi, idegenforgalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi, ifjúsági és gyermekkönyveket, zenei, sport-, sakk- és szakács- könyveket is kiad, de ezeket majdnem kizárólag idegen nyelven, főleg angolul, franciául, németül, oroszul, spanyolul. Kultúránk követei ezek a külföldi olvasók számára. Újdonságok, különlegességek Az idei téli könyvvásár kötetei közül nagy érdeklődésre tarthat számot a népszerű „Heredltas” című régészeti sorozatban hazánk múltjáról Bóna István műve, A középkor hajnala. Ugyancsak a magyar múltba kalauzol Kovács Éva Árpád-kori ötvösség című kötete. Szélesebb területre tekint ki Németh Lajos, A XIX. század művészete — A histoJubileumi kiállítássorozat öt országos művészeti kiállítás gazdagítja a felszabadulás 30. évfordulóját köszöntő rendezvények sorát a következő évben. Az első országos kiállításra január 25. és február 23. között kerül sor a Műcsarnok összes termében. „Köztulajdon” címmel az utolsó három évtized során született köztéri szobrokat, közösségi épületeket díszítő alkotásokat, vagy azok fényképeit mutatják be. E gyűjteményes kiállítás után — március 22. és április 20. közo.t — a magyar plakátművészet legfrissebb termését láthatjuk majd a Szépművészeti Múzeumban. Ezt követi a jubileumi képzőművészeti kiállítás, a legutóbbi nemzeti tárlat óta készült festészeti, szobrászati és grafikai alkotások seregszemléje, amelyet április 2-án nyitnak meg a Műcsarnok összes termében. Május 17. és június 22. között az országos karikatúrakiállításon 15—17 művész rajzait tárják a közönség elé. Végül a jubileumi tárlatsorozat iparművészeti kiállítással zárul. Június 7. és július 13. között a Műcsarnok termeiben a mai magyar iparművészetről nyújtanak átfogó képet a kiállításra kerülő modern használati és dísztárgyak. SZÍNHÁZI ÉSTÉK Forog a körhinta Ősbemutató a Déryné Színházban Emléksziink-e még a régi Körhintára? Sarkadi Imre és Fábri Zoltán híres filmjére, Biró Máté és Pataki Mari szédítő nagy szerelmére? Bizony emlékszünk. S nemcsak mi, idősebbek, akik annak idején, húsz esztendővel ezelőtt ott izgultunk a film első vetítésein. Jól emlékezhetnek a fiatalok is, hiszen a Körhintát az elmúlt években mindenfelé gyakran vetítették; még az iskolai oktatásba is bekerült. Biró Máté és Pataki Mari mindariy- nyiunk személyes ismerőse lett. Hanem mi történt ezután a „valóságban”, az „életben” a film hajdani szereplőivel? Mi történt Mátéval és Marival? Nádasy Lászlónak jutott eszébe ez a kérdés és olyan fontosnak tartotta, hogy mindjárt színdarabot írt belőle. A < filmvásznon kezdődött történet tehát így — kivételesen és valószínűleg megismételhetetlenül — a színpadon folytatódik. Nádasy László Forog a körhinta című darabját — Ránki György zenéjével (a régi Körhinta híres számait is ő írta) és Varga Balázs szépen zengő verseivel — a Déryné Színház elfogadta és Kertész László lendületes rendezésében elő is adta. Mi történt hát a régi híres hősökkel? Bizony, fölöttük is elszállt az idő. Biró Máté tsz-elnök lett, és a leánya férjhezadni való, húszéves hajadon. Van is már vőlegénye, a megyei tanács elnökének fia. De micsoda fiú ez a Karcsi? Ahogyan átlátszó naivitással szóban és dalban elbeszéli, őt csak a pénz, a jó állás, a fényes megélhetést biztosító karrier izgatja, s ennek érdekében ő bizony ki nem nyitja a száját. Hát ezek, sajnos, nagyon gyönge színpadi pillanatok. Egyrészt nyilvánvalóan nincs ember, aki ilymódon leleplezze magát, másrészt ez a direkt leleplezés roppant átlátszó. Ahogy Karcsi kinyitja a száját, tudni lehet, nincs az a fiatal lány, aki ilyen ellenszenves program képviselőjébe beleszeretne, pláne színpadon. S ez mindenféle dramaturgiai szabály szerint az jelenti, jönnie kell valakinek, akibe viszont Mari majd beleszeret és jön is. Itt kezdődnek tulajdonképpen Nádasy László vállalkozásának igazán izgalmas pillanatai. . Mert milyen fiú ez a hirtelen felbukkant Sandri Karcsinak — ez talán természetes — éppen az ellentéte. Afféle „csillagszemű juhász”, jó dalos, jó táncos fiú. De se tekintélyes állása, se várható nagy karrierje nincs, sőt egyáltalán nem is törekszik erre. Olyan figura, mint annak idején Biró Máté volt. De tényleg olyan? — ez a darab fő kérdése. Hogy az ördögbe lehetne olyan? Hogy lehetne, amikor a hajdani Biró Márton nemcsak egyszerűen nincstelen szegény fiatal volt, hanem a jövő hordozója. Akkor, a felszabadulás utáni első években, az új világ építése falun rá és. a hozzá hasonlókra alapozódott. S mint tudjuk, az ő közreműködésükkel ment aztán végbe. Máté mai utódjának, Sandrinak viszont nincs ilyen társadalmi húzóereje és távlata. Öt kimerítően meghatározza az a negatívum, hogy nem törekszik karrierre. Bizonyos társadalmi programot ugyan ő is képvisel, helyzetéből, karakteréből következően határozottan szemben áll az újmódi kispolgárisággal, anyagiassággal. Ez nagyon fontos dolog, de kell-e magyarázni, hogy nagyságában, jelentőségében, formátumában semmiképpen sem állítható Biró Máté s társadalmi szerepe mellé. S ezért nem ugyanarról van itt szó. Mindkét Körhinta, a régi és az új az anyagi-vagyoni kötöttségektől mentes szabad pár- választás jogáért száll síkra. A folytatásból azonban hiányoznak a világot megrengető indulatok. Nem az író hibájából. ' Az elmúlt húsz évben valóban megállás nélkül forgott a hinta és megváltozott a világ, átalakult a falu. De ami tény, az tény. A probléma az új Körhintában súlytalanabb, és Sarkadi Imre, ha élne, biztosan nem vállalkozott volna megírására. A régi téma jelentéktelenné vált. A darabnak és az előadásnak azért természetesen vannak nem jelentéktelen tanulságai. Nem beszélve arról, hogy az ötlet tényleg érdekes, s a darab szatirikus és ironikus elemei tényleg jól mulattatnak. A kitűnő rendezés és több színész jó játéka ezeket a mozzanatokat erőteljesen hangsúlyozza is. Ezek az előadás legfőbb értékei. A két fŐSZCrCplŐ _ Mari Néme th Hajnal, Sandri Köves Géza — játéka illúziótkeltő. Kutas József Biró Mátéjában és felesége, Szele Margit alakításában elevenek a két figura régi színei. Az újfajta kispolgáriságot, anyagiasságot, uraskodást jól képviseli a tanácselnök fiának, Karcsinak szerepében Nagy Miklós és főképpen édesanyja figurájában Fehér Edit. A sok szereplős gárdából kiemelhetjük még Vajda Dezső markáns kikiáltóját és Bordás Dezső szeles riporterét. Dkrös László rizmustól a szecesszióig című könyvében. Aligha kell őt bemutatói az olvasóknak, hiszen a Corvinánál is két könyve jelent már meg, legutóbb a könyvhétre az új Csontváry kötet, Petényi Katalin most megjelent kötete Barcsay Jenőt mutatja be. (Mellesleg a nagy mesternek a Corvina adta ki művészeti anatómiáját, amely öt orosz, négy francia, két olasz és spanyol kiadást ért meg, s most készül a tizedik angol kiadása!) A téli" könyvvásár különlegességei közé tartozik Szabolcsi Miklós A clown mint a művész önarcképe című munA Zsolnay-kötct címlapján virág- • díszes, vasaíapg. .tányér., kaja is. Ugyancsak érdekesség a Zsolnay — A gyár és a család története című munka, amelyben a gyár régebbi múltját családi krónikaként az alapító lánya és unokája, Zsolnay Teréz és M. Zsolnay Margit írta meg, az utóbbi negyedszázad történetét pedig dr. Sikota Győző, a Finomkerámiaipari Művek művészeti vezetője. Németh Lajos: A XIX. század művészete című kötetének hátsó borítója. A Corvina feladata alapításától kezdve, hogy hazánk politikai, gazdasági, társadalmi életét is megismertesse a külfölddel. Idén ezt Székely András rövid magyar történelmével és Huszár Tibornak a mai magyar társadalmat ismertető munkájával tette meg. Ami a jövő esztendőt illeti, a programot részben hazánk ünnepei határozzák meg. A Corvina dokumentumokban mutatja be a külföldnek hazánk, pártunk politikáját — Kádár János és Aczél György beszédeit —, kiadja több nyelven felszabadulásunk történetét, a felszabadulás utáni képzőművészetünket, a magyar tudományt ismerteti. A Budapesten augusztusban sorra kerülő nemzetközi finn-ugor kongresszusra egy tanulmánykötet kiadásával készül, nyelvrokonaink kultúrájáról. N. F. HETI FILMJEGYZET A briliánskirálynő bukása Gunar CUinszkij és Lidija Pupurc, A briliánskirálynö bukása című szovjet-lett film főszereplői. Filmforgalmazási szerveink jóvoltából ezen a héten a kalandfilmek uralják az új bemutatókat. Közülük az első, A briliánskirálynő bukása, szovjet alkotás. Külön érdekességet kölcsönöz neki, hogy a rigai stúdióban készült, ahonnan csak ritkán láthatunk filmeket. így, noha kissé ugyanaz ez a film,- mint a hasonló krimik, mégis kapunk némi speciális színt és érdekességet, főként talán a számunkra csaknem tökéletesen ismeretlen nevű színészek játékában. (Az egy Gunar Ci- linszkij kivétel — Szokolovsz- kij nyomozót játssza —, akit a Kapaszkodj a fellegekbe című filmben a magyar mozilátogató közönség is megszeretett.) Nos, ez a szovjet-lett film egy meglehetősen bonyolult, ékszerrablással párosult gyilkosság körül forog. Az események feltárása közben kiderül, hogy a kezdeti vélemények nem egészen helytállóak, s több olyan motívum is van, amely indítékul szolgálhatott néhány személynek Grube aszszony meggyilkolásában. Azaz: maga a gyilkosság is kétségessé válik, sőt, egy orvosnőt, aki véletlenül tanúja lesz egy, az egész ügyet más megvilágításba helyező eseménynek, autóval elgázolnak, s csak a véletlen menti meg az életét. A film jól bonyolított, figyelmünket lekötően szőtt meséjű, s csak ott lanyhul el az érdeklődésünk, amikor — a krimi szabályai szerint túlságosan korán és túlságosan nyilvánvalóan — megsejtjük, ki is a tettes, mi is történt tulajdonképpen, s főleg: miért. Kicsit rafináltabb, agyafúrtabb forgatókönyv esetén ezt a szándéktalan „súgást” el lehetett volna kerülni. Alois Brenc rendező mindenesetre jól tartja kézben a játékot és megfelelő tempót is diktál. Talán a vágások lehettek volna itt-ott merészebbek. A lett színészek gárdája jó játékot produkál, köztük is említésre méltó a Dolmane nyomozónőt játszó Lidija Pupure és a Strauta doktornőt alakító Lilita Ozi- ninja. Verseny a „Veszély' kategóriában Fiatalkorú bűnözőkről szól Antonin Kachlik csehszlovák filmrendező műve. A témakör nagyonis érdekes és figyelemre méltó, hiszen a bűn útjára életükben először lépő fiataloknál lehet meg leginkább a társadalomnak a reménye, hogy még meg lehét őket állítani a lejtőn, vissza lehet fordítani a züllés folyamatát, s újra hasznos és megbecsült állampolgárokká válhatnak. A filmet erőteljesen át is hatja ez a pedagógiai és példa erejével nevelni kívánó szándék. Néhol túlságosan erőteljesen is. Márpedig egy ilyen tárgyú filmnél — vagy más műalkotásnál — a didaktikus, némiképp szájbarágó megfogalmazás nem mindig éri el a kívánt hatást. Antonin Kachlik — aki Frantisek Vicék társaságában a forgatókönyvet is írta — ott hibáz, hogy túlságosan sok mindent akar belezsúfolni ebbe a filmbe, s már figurái is egy gondosan — s ezért kissé túl precízen — kimódolt egyensúly- és viszonyításrendszer szerint ruháztatnak fel jellembeli és egyéb tulajdonságokkal Így aztán nem csoda, ha a cselekmény már az indításnál sablonokkal operál, mint például az olyan „fordulat”, hogy a vezető1 beosztású apa és galeribe keveredett fia a tettlegességig fajulóan nem értik meg egymást, s az elfoglalt apának nincs ideje a fia nevelésére. Az egész film szerkezeti hibája pedig abban áll, hogy a különböző színhelyen és időpontban zajló eseményeket nem tudja zökkenőmentesen egybekapcsolni, mi több, a valóságos cselekményszférát keveri egy álmodozás-szférával (Jirka, az egyik főhős, autó- versenyző szeretne lenni, s ennek képsorai jelennek meg — mint fantáziadús ábrándok — időnként a filmben, de nem mindig világos, hogy hol a határ a realitás és az álom között.) Talán szerencsésebb lett volna, ha kevesebb nevelő (sőt: átnevelő) szándék zsúfolódik ebbe a filmbe. Akkor több tér maradt volna az életteli konfliktusok, a valósághű jellemek, a valóban lebilincselő mondanivaló kibontására. Ulzana Indiánfilm, a sokadik a sorban az NDK-ban készülő, s Gojko Mitic rettenthetetlen indiánalakjaival fémjelzett alkotásokból. Gojko Mitic ezúttal a bátor, gyanútlan, legyőzhetetlen, stb. Ulzana főnököt alakítja. Ugyanúgy, mint eddig. Az alak mit sem változik, legfeljebb a cselekmény. Bár, ha egy kicsit jobban utána gondolunk, akkor arról is kiderül, hogy az alapséma ugyanaz: jó indián — rossz fehér; gyanútlan indián — ravasz, cselt vető fehér; szabadságáért küzdő indián — indián szabadságát elrabló fehér; ősei földjéhez ragaszkodó indián — az ősi indián földet csellel, hitszegés- sel, erőszakkal, stb. elvevő fehér; lovagias indián — erőszakoskodó fehér, és így tovább. Közbevetve egy-egy jó, ámde a többiekkel szemben tehetetlen fehér, s egy-egy nem jó, ámde a többiek által keményen megbüntetett rossz indián. Erre mondják, hogy aki egy ilyen filmet látott, az látta valamennyit. Az Ulzana sem más, mint társai voltak, vannak, és lesznek. (A derék, bátor stb. törzsfőnök Gojko Mitic ugyanis most is életben marad a film végén, így a további folytatásoknak a világon semmi akadálya nincsen.) Egy dolog azonban kissé különös ebben a filmben. Az észak-amerikai indiánokra ugyanis nem volt jellemző, hogy földműveléssel, azon belül is öntözéses gazdálkodással foglalkoztak volna. Márpedig az Ulzana egész alapkonfliktusa egy ilyen öntözéses gazdaság, illetve az öntözőberendezések körül forog. Gottfried Kolditz rendezőnek ez már legalább a negyedik indiánfilmje Gojko Mitic- csel, így a rutinja bőven megvan ehhez a műfajhoz. Takács István
