Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-05 / 284. szám
1974. DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Részt vállalnak a közügyekben A tanácsokban dolgozó ifjúság fórumán "^MdaP A KISZ Pest megyei Bizottsága, a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Pest megyei Tanács KISZ- csúcsvezetősége szervezésében tegnap á Pest megyei Tanács dísztermében összeült a tanácsi apparátusban dolgozó Pest megyei fiatalok fóruma. A tanácskozáson részt vettek: dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Fodor László, a Pest megyei Tanács pártbizóttságának titkára, Berla Ferenc, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, Balogh Lászlóné, a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest megyei Bizottságának szervező titkára, a járási hivatalok és a városi tanácsok elnökei, járási, városi KISZ-titkárok. Székely Gábornak, a tanácsi KISZ-csúcsvezetőség titkárának megnyitója után dr. Csicsay Iván mondott vitain/ dító beszédet. Dr. Csicsay Iván vitaindítója Szocialista társadalmunkban a nagy közösség, és annak része, az ifjúság céljai és érdekei azonosak, hangsúlyozta bevezetőjében. — Ifjúságpolitikánk célja a fiatalok szocialista nevelése, felkészülésük elősegítése feladataikra és hivatásukra. Naponta tapasztaljuk, hogy az ifjúság részt vállal a szocializmus építésében és védelmében, megtalálja képességének és munkájának me felelő pelyét, boldogulását a társadalomban. A továbbiakban a megyei tanács elnökhelyettese néhány számadatot idézett, ezzel is jelezvén a fiatalokkal való törődés társadalompolitikai jelentőségét. Pest megye lakosságának például körülbelül 45 százaléka, a megye különböző szintű tanácsaiban dolgozóknak pedig megközelítően 36 százaléka 30 éven alüli. — A szocializmus iránt elkötelezett fiatal nemzedék nem elégszik meg azzal, hogy általában tegyen hitet a politikánk mellett, a fiatalok többsége igényli a helyi politika minden kérdéséről is a tájékozta tást, elvárja azt, hogy a közügyekbe, mindenekelőtt az őket érintő kérdésekbe beleszólhasson, s dolgozhasson a közönségért, . — A szocialista demokrácia fejlesztésének, ézeri belül az állami' 'élet korszerűsítésének is nélkülözhetetlen követelménye az ifjúság közéleti tevékenységének fokozása — hangsúlyozta dr. Csicsay Iván. Csökkent az elvándorlás A tegnapi megyei fórum iránti érdeklődést önmagában az is jelzi, hogy a vitaindító után tizenhatan szólaltak fel. A vitában a legnagyobb hangsúllyal és a legtöbben a pályakezdő tanácsi dolgozók problémáiról szóltak. Vebek László, a veresegyházi nagyközségi tanács dolgozója így fogalmazott: „A pályakezdő beül az íróasztal mögé, jönnek az akták, s legyen bár szakmai ismeretekkel felvértezve, hirtelen talán nem is tudja, mihez kezdjen...” Egy bizonyos: segítséget vár. Ennek a segítségnek pedig számos formája lehet. Vebek László például azt javasolta, hofv bizonyos időközönként járási szinten lehetne ezeket a fiatalokat a szakmai gyakorlat titkai között eligazítani. Többen szóltak — kitért erre a vitaindító előadás is — a tanácsi dolgozók fluktuációjáról, amely az utóbbi idők intézkedései — nem utolsósorban a bérrendezés — nyomán észrevehetően csökkent, de még gond és elsősorban a fiatalok körében. Fodor Antalné, a szigetszentmiklósi nagyközségi tanács dolgozója elmondotta, hogy főleg a műszaki szakemberek és a jogászok egy része nem látja biztosítottnak a tanácsi munkaterületen a szakmai továbbfejlődést, ezért hagyja ott a tanácsot. De valóban csupán ezért? Érdemes lenne az okoknak talán jobban utánanézni, javasolta Pethes Gábor, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának dolgozója. Van perspektíva Kétségtelen, hogy községenként, városonként változó a kép, mert míg a főváros közelében nagyobb az elszívó hatás — utalt erre Inzsel Ottóné, a budai járási hivatal és Kőhalmi Dezső, a Ceglédi Városi Tanács dolgozója is —, addig például Cegléden sok fiatal érdeklődik a tanácsi munka iránt. Ez utóbbinak, a ceglédi jó példának azonban feltehetően más magyarázata is van. A városi tanácsnál sok fiatal továbbtanul. A tanácsakadémiára például, csupán Ceglédről, hatan járnák. Élénk vita alakult, ki ennek kapcsán a tanácsoknál dolgozó fiatalok hivatali elöbbrejutási lehetőségeiről. Nemcsak a tegnapi tanácskozást, hanem — bátran mondhatjuk — a, fiatalok többségének szemléletét, gondolkodásmódját is jellemezte, jellemzi az, hogy \ a jobban munkálkodás igénye, a jó munkahelyi légkör szükségessége, a szakmai fejlődés gondjai, a közömbösség elutasítása, a tanácsi dolgozók közéleti szerepének elemzése szerepüknek megfelelő hangot és hangsúlyt kaptak. Nem véletlenül fogalmazott felszólalásában Berla Ferenc így: „Hasznos, tanulságos ez a vita, a fiatalok felelősséggel szóltak az őket foglalkoztató gondokról, problémákról, tapasztalatokról. Nyíltan, őszintén vetették fel a kérdéseket.” A tanácson dolgozóknak is van gondjuk Szóltak a fiatalok a tárgyianyagi körülményeikről is. A tanácsi dolgozóknak esetenként éppen úgy megvan a lakás, a bölcsőde, az óvodai elhelyezéssel kapcsolatos gondjuk, mint esetleg azoknak az ügyfeleknek, akik hasonló ügyben hozzájuk fordulnak. Miként azt Nagy Sándorné gyáli, Bognár István nyársapáti, Seffer János dabasi, Párkányi Jánosné valkói, Weber Sándorné ecseri tanácsi dolgozó és Sverteczky Klára, a Pest megyei Illetményhivatal dolgozója elmondotta: a fiatalok további segítséget igényelnek a lakásépítésben, gyermekeik, bölcsődei, óvodai elhelyezésében. ötletek, javaslatok, kérdések hangzottak eh így .részükre a j efétíTévő ’ jáfási fiwätäfr elnököktől, megyei tanácsi osztály- vezetőktől választ kaptak a fiatalok, más részüket illetékesekhez továbbítja a fórum. A tanácskozás Székely Gábor zárszavával ért véget, azzal az összegező megállapítással, hogy mint a tanácskozás is bizonyította, a fiatal tanácsi dolgozók hozzá kívánnak szólni a közösség ügyeihez; és nemcsak hozzászólnak, hanem javaslataik, ötleteik is vannak. Amint a példák bizonyítják: figyelemre méltóak. Deregán Gábor A XI. pártkongresszusra készülve Munkahelyi együttműködés A MUNKAHELY harmó-, ^ niája, a. légkör, amelyben öröm dolgozni és jó eredményeket lehet elérni a termelésben — elengedhetetlenül szükséges tényező. Egyik feltétele, hogy a munkások jobban részt vegyenek a vezetésben, hogy több beleszólásuk legyen az üzem dolgaiba. Mindkét dolog fontos, hogy az üzemi demokrácia ne maradjon írott malaszt, hogy valóban harmónia alakuljon ki a vezetők és a beosztottak között. Voltak törekvések a vezetők részéről is, hogy bevonják a munkásokat a vezetésbe és informálják őket, de ez nem volt teljes. Sok még az olyan üzem, ahol nem tartanak igényt a munkások véleményére, ahol lebecsülik a munkásokkal történő véleménycserét. S az is igaz, hogy nem eléggé tisztázott, hogyan történhet a véleménycsere, miként lehetne jobban bevonni a munkásokat az üzemvezetés gondjaiba. Ismert, hogy az üzemvezetésnek vannak kialakult, sőt jól bevált formái. Ilyen az egyszemélyi vezetés és felelősség a gazdasági eredményekért. Van olyan dolog, amibe nem lehet bevonni a munkáskollektívát, mert léteznek gyártási eljárások, melyek nem tárhatók a nyilvánosság elé. Nem lehet, hogy a kon- kurrens vállalat vagy külföldi cég még azelőtt megtudja * a gyártási technológiáit, mielőtt maga a gyártás megkezdődött volna. Vannak termelési titkok, vannak termelési technológiák, amelyek kialakítása a vezető szakkáderek szűk csoportjára tartoznak. Az üzem- gazdasági szakkérdéseket beleértve a piacot, a termelési irányzat kialakítását — nép- gazdasági szinten kell eldön iteni; • ■ . ■ ■>. ** - ■■ -* —W'WSíP&ff-----fon mFg3s,J am iről lehet, sőt helyes beszélgetni a munkásokkal ? Mindenekelőtt a gazdaságpolitikai feladatokról. Helyes, ha informáljuk a munkásokat a termelési irányzatokról, arról, hogy mit termel a gyár, s miért éppen azt termeli, mi annak a haszna, hogyan alakították ki a gyár profilját, s a gyártási technológia kialakítása után alaposan megismertetni a munkásokkal a termelési eljárásokat és feltételeket. Vagyis: azt elérni, hogy a munkás tudja, hogy amit csigyar és szovjet katonák elindultak a gazdaságokba, eszükbe se jutott: „muszáj segíteni mert esetleg jövőre kisebb darab kenyér jut az asztalra”.-------------------------------- em| Sokkal mélyebb, be-------------------------------- ribb ér zés kellett ahhoz, ami elindította az emberek ezreit a földekre, hetvennégy őszén. Negyvennégy decemberében a fejsérülésem miatt szovjet harckocsiban tettem meg az utat a Galga mentén Túráig, és a napokban személykocsin, kényelmes utazással Szent- lászlóra mentem. (Egy riportfilm készül Pest megye fejlődéséről a felszabadulás óta, s én is szót kaptam a készülő filmben.) A Galga menü község óriási változáson ment át az elmúlt harminc év alatt, ami egészen megváltoztatta a vidék és a falvak arculatát. Alig hittem a saját szememnek, hogy a régi romos, földbe roskadó apróablakos házak helyén, nagyablakos, szép villasorok nőttek. A háború utáni romos Galga mente eleven maradt bennem, és könnyeztem, hogy az új, kiépült és szépülő falvakat újra viszontláttam. A kiépülő Galga menti községek szélső házai egymáshoz nőttek, akár az ikertestvérek, és csak a bentlakók ismerik, hol végződik Györk, s hol kezdődik Hévíz.-----------------------------— hogy I Két-három éve, | fel- ------------------------------- kapták az emeletes építkezési módot. Versegen és környékén is. Beszélgettem emberekkel erről a témáról, helyes-e vagy esztelenség, kétkezi munkából palotákat építeni. Többen is, különösen, akiknek a szomszédja épített emeletes házat az ő takaros portája mellé, keserűen mondogatták, „Azért csinálta, hogy engem lepipáljon. ö különbet tud építeni, mint én, pedig nincs sok pénze rá, és magas kölcsönre épített. Jóllakni se mer, és dolgozik annyit, mint a ló. De csak azért, mert különb akar lenni a másiknál, még ha belege- bed, akkor is”. Nagyon elgondolkoztató szavak ezek, mert különböző az emberek véleménye egyazon dologról. Tény az, a lehetőségek adva vannak, hogy az emberek az elvégzett munkájuk után az elképzeléseik szerint alakítsák életüket. Engedjék meg, hogy én is elmondhassam a mai építkezésekről a magam szerény véleményét, a fiatal házasoknak és az idősebbeknek is. Amikor a családi ház megépítését tervezitek, az erőtökhöz mérten tervezzetek. No, nem éppen a pénztárcákra gondolok most, inkább az egészségre, ami, ha odalesz, pénzzel meg nem vásárolható. Építsetek két szobával kevesebbet, néhány lépcsővel alacsonyabb családi házat, amit törés nélkül az egészség és a ! család megtartásával fel tud- 1 tok építeni és berendezni. A ház valóban családi legyen, a szeretet és békesség meleg otthona, ne pedig bolondok háza, ahol mindenki rohan, fut és kapkod, mert a pénz gyűjtésén kívül nincsen idő semmi másra. A földszintes is, emeletes 1 ház is temérdek pénzt megemészt, s ha nem igyekszik az ember, élete végéig tarthat az OTP-törlesz- tés. Vagyis nincs nyugalom, idő se, nogy lélegzetet vehessen az emner. A túlórák és fusizások miatt késő este, holtfáradtan zuhanni az- ágyba, s kora hajnalban kezdeni mindent elölről. Fölösleges teher az öreg szülő is, nincs idő, hogy néha kedves szót kapjon. Azok pedig várják, és jobban esne nekik -az orvosságnál is. A négy-hait éves gyerek is folyton kérdez és feleletet vár, ébredező öntudatával érteni és tudni akarja a körülötte zajló világot. Az örökké kapkodó szülőknek útban van a gyerek is és nincs idő még esite sem legalább fél órát foglalkozni vele. „Ne idegesíts! Ne ugrálj, ne lármázz, ne így, ne úgy” szavakkal fojtják a gyerekbe a szót, s teszik félre az útból. Esite családi beszélgetések, törődni az öreg szülőkkel, de — nagyon hiányoznak sok családból. Játékot, ruhát, mindent megkap az a gyerek, de amire igazán szüksége van, az édesanya szeretetét, türelmét, időt, azt kevés gyerek kapja, az olyan családban, ahol a nagy igények miatt a pénzszerzés rabjai lettek a szülők. j—-——-------rr lót-fuit csaláI Az ilyen | dókban borul------------------ fel legkönyny ebben az egyetértés férj- feleség között. Szülő és gyerek között. A mai kamaszodó gyerek nem érti, mit jelent „fogadhoz verni minden garast”, nem érzi jól magát otthon, és esténként elcsavarog. A szülők talán észre sem teszik, s ha igen, goromba választ kapnak, ahogy a család is beszélni szokott egymás között. A szülő szidja a tanítót, miért fizetik? A tanítók a szülőkéit okolják neveletlen gyerekük miatt. Mi nyolcán voltunk testvérek, én a középrészen, tőlem négy kisebb gyerek. Estefelé már vártuk édesapánkat, mint a messiást. Nyáron a határból, télen az istállóból, mikor végez már az állatok etetésével és jön a szobába. Az egyik gyerek barackot kapott a fejére, a másikat két kézbe fogva a gerendáig emelte. Vártuk nagyon, hogy kérges kezével arcunkra simítson, és ujjával pisze orrunkra pattintson. A legszebb és a legmaradandóbb emlék az volt számunkra, amikor a falmasina elé készített sámlira ült. Jóska öcsém — ő volt a vakarcs — édesapám térdén, s tömött bajszát morzsolhatta. Én, Juli húgommal a kemencepadkán a gu- zsajjal. Pali öcsém Andrissal sámlikon ült, édesapám simító keze közelében. És a homályba vesző szobasarkokat a tűzhelyről levett kiskarikán, a pattogó tűz világította meg. Pap, tanító mindegy, volt. Szá- muhkra senki a világon, nem tudott úgy szólni, beszélni, meséket mondani, mint ő.-u~-------------: huszonkét Édesap ám | éve halott,-------------------- de még ma is , ha elakadok, a nehéz döntésekkor, számtalanszor felteszem magamban a kérdést, „vajon édesapám mit tanácsolna most?”. Marton Pálné Verseg nál, azt miért csinálja. Az információnak ez egy része, de nem teljessége. A Z INFORMÁCIÓ sok min- denre kiterjedhet, például arra, ha a gyár exportra termel, akkor milyenek az exportlehetőségek, s mikorra kell leszállítani a gyár által termelt árut, és milyen minőségben, milyen az adott termék világpiaci ára, melyek a piaci jellemzők; vagyis a munkás tudja: mit gyárt és miért gyártja. Az információ, a tájékoztatás kiterjedhet az üzem helyzetére, az üzemág helyére, szerepére a népgazdaságon belül, arra, hogy a munkás tudja, hogy üzeme milyen helyet foglal el az ágazaton belül, gyára, vállalata hogyan áll, milyen a termék, amit termel és hogyan történik értékesítése. A tájékoztatás azonban kiterjedhet az ágazat fejlesztésének irányára is. A vegyipar például gyorsan fejlődő iparág. Milyen lesz a jövője, mennyire érdemes ott dolgozni, milyen lehetőségek vannak a fejlődést illetően, mennyire szükséges az adott iparágqn belül a szakképzés, a munkások fejlődése stb. Erre azért is szükség van, hogy a munkás tudjon kalkulálni, tervezni, tudja beállítani magát, hogy az adott üzemágon belül hogyan feleljen meg á követelményeknek. A rosszul informált munkás technológiailag is elmaradott, néma tudja, hogy mit csinál és miért csinálja, s ez kiihat teljesítményére, keresetére, közérzetére. Tehát ahol rosszul informálják . a munkást vagy egyáltalán nem informálják, ott a vezetők nem várhatnak tőle kimagasló teljesítményt. Amikor tehát a munkások vezetésbe vonásáról beszélünk, . amUfor véleményt akarunk iri-eserétiTh vrttikr szükséges,-tfogy a gazdaság, az üzem vezetői, az üzemi pártszervezetek tisztázzák: mi az, amibe be lehet vonni őket, s mi az, amibe nem, s ezt meg is kell mondani nekik. Vagyis helyére tenni a dolgokat. Ezért a munkás nem haragszik meg, sőt örül, mert egyenrangúnak tekintik, vele együtt alakítják ki az üzemi demokrácia alapjait. Baj, hogy az üzentek egy részében még azt sem mondják el, amit el lehetne mondani. A termelési értekezletek formájukban nem mindig megfelelő fórumok, mert főleg csak szakmai tanácskozásokra szorítkoznak, kiterjedtségük szűk, formális, nem nyújtják, amire a munkásnak szüksége volna. 'T’ERMELÉSI eljárások ki- alakításába is bele kell szólni a munkásnak, hiszen ért hozzá, ő él a gyárban, tudja, mit, hogyan kell csinálni, hogyan kell a munkadarabot megfogni és miként lehetne egyszerűbben nagyobb eredményeket elérni. A sztahanovista- és egyéb élmunkásmozgalmak az ötvenes években éppen abban játszottak nagy szerepet, hogy igyekeztek jó fogásokat, módszereket széles körben elterjeszteni. Ma is törekedni kell a jó munkamódszerek átadására. Tehát miután az üzemvezetés kidolgozott egy-egy eljárást, munka- és üzemszervezési módszert, akkor a munkásokhoz fordul: segítsenek az új módszer' bevezetésében, hiszen náluk derül ki, hogy az új módszer mennyire hatékony. A munkások véleményét, beleszólását e területen komolyan kell venni. Az a jó vezető, akinek van türelme meghallgatnia a munkásokat, aki a megjegyzések mellett nem megy el szó nélkül. Miért fontos ez? Azért, mert a termelés függ attól, hogy a munkások mennyire érzik magukénak az ügyet, amiért harcba szólítják őket. S ha a vezetők meg tudják értetni, hogy a termelés növelése, a vállalati munka munkásérdek, akkor bizonyára a siker sem marad el. J Ó LÉGKÖR, A BARÁTI, elvtársi véleménycsere szükséges mindezekhez. Ennek megteremtése persze, nem könnyű feladat, hiszen egy- egy munkahelyen különböző életkorú, szakmai képzettségű, vérmérsékletű, szokású, különböző tudatossági és szervezettségi fokú emberek dolgoznak együtt. A vezetők feladata, hogy á munkahelyi kollektívát harmóniában tartsák, s az embereket úgy csoportosítsák, hogy a legnagyobb hasznot hajtsák az ügynek, és lehetőségük legyen érvényesíteni és tökéletesíteni képességeiket, hogy alkotó munkára törekedjenek és a kölcsönös bizalom légkörét teremtsek meg, amelyben a munkások elmondhatják véleményüket a munkahelyi dolgokról. A kérdés, hogy mik legyenek ezek a fórumok? Ezen érdemes gondolkodni. Egy sor társadalmi szervezet már jól működik a munkahelyeken, s a pártszervezetek vezetésével megtalálható a módja, hogy az üzemi demokrácia tovább szélesedjék. A termelési tanácskozások mellett jó fórumnak látszik a szocialista brigádvezetők tanácskozása, a szakszervezetek tevékenységi körének bővítése; s ezenkívül is keresni kell a jó módszereket, amelyeken véleményt lehet cserélni a vezetőknek a munkásokkal, ahol a munkások véleményt mondhatnak a kinevezett vezetők munkájáról, ahol napirendre kerülhet mindaz a kérdés, amely foglalkoztatja a murakáskollektí- vát; s ahol az információ kicserélődhet. Gáli1 Sándor Ifjúsági parlamentek mérlege i A fiatalok cselekvőén támogatják a párt politikáját Az ifjúsági parlamentek az idei esztendő legfontosabb ifjúságpolitikai eseménysorozatává, a szocialista demokrácia olyan új, sajátosan ifjúsági, közéleti, érdekképviseleti fórumává váltak, amelyek lehetővé tették az új nemzedék társadalmi, politikai, mozgalmi aktivitásának, közvetlen közéleti tevékenységének kibontakoztatását, a jogok és a kötelezettségek egybevetését — állapította meg a KISZ Központi Bizottságának ifjúmunkás tanácsa, az év végeztével mérlegre téve a tanácskozások tapasztalatait. Az észrevételek, megállapítások, javaslatok summázása- kor volt miből meríteni, hiszen az ifjúsági törvény rendelkezéseinek t megfelelően 1974-ben az illetékes állami szervek csaknem hatezer munkahelyen rendezték meg az ifjúsági parlamenteket, s életre hívták ezeket a fórumokat a tanintézetek 60 százalékában, valamint a belkereskedelem, az egészségügyi, az ipari szövetkezetek, az ÁFÉSZ-ek, a mezőgazdasági és élelmiszer- gazdaság 42 ágazatában, alága- zatában. A legfontosabb: a parlamentek alapvető céljai megvalósultak, minden egyes tanácskozás jelentős állomása volt az ifjúságpolitikai határozat és az ifjúsági törvény végrehajtásának, ellenőrzésének. Isméíelten bebizonyosodott, hogy a magyar ifjúság egyetért a párt politikájával, cselekvőén részt vesz annak megvalósításában. Összességében az ifjúsági parlámentek mérlege pozitív, az országos tanácskozássorozat újabb lendületet adott a gazdasági vezetők és a fiatalok együttműködéséhez, felelősségteljes munkálkodásukhoz az ifjúságpolitikai célok megvalósításában.
