Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-29 / 303. szám

1974. DECEMBER 29., VASÁRNAP 3 %täiap Zárszámadásra A MEZŐGAZDASÁGBAN ugyanis minden esztendőnek megvan a maga jellegzetessé­ge, amelyből a pártszerveze­teknek éppen a tsz-ek gazda­sági erősödésének, tagjaik tu­dati fejlődésének érdekében következtetéseket kell levon­niuk. Meg kell ezt tenniük az úgynevezett jó időjárású, zökkenők nélküli esztendők­ben is. Az idei szélsőséges időjárás okozta nehéz év uitán ez még inkább kötelességük. Milyen gazdasági eredmény­nyel zárják az évet a terme­lőszövetkezetek ? A mezőgazdaság — a sokszor megoldhatatlannak látszó ne­hézségek ellenére is szépen fejlődött, termelésének növe­kedése átlagosan 3—4 száía- lék. A szövetkezeti gazdák többségének is az a véleménye, hogy az egyéni gazdálkodás körülményei között, egy ilyen nehéz, elemi csapásokkal teli esztendő a parasztok százez­reit érintette volna tragikusan. Ez nem következik be, annak is köszönhetően, hogy a ter­melőszövetkezetekben maga­sabb színvonalon folyik a ter­melés, másrészt pedig annak a nagy társadalmi összefogásnak következtében, amely a nehéz őszi napokban országszerte lei- bon takozott. A 3—4 SZÁZALÉKOS ter­mésnövekedés a mezőgazda­ságban az országos átlagot je­lenti. A termelés adatai az előző évekénél nagyobb ,szó­ródást takarnak. Még világo­sabban: a kiváló és kiemelke­dő eredményeket elért szövet­kezeti gazdaságok mellett nagy számmal lesznek gyengék is. Ezért kell a mostani zárszám­adásokat a korábbiaknál gon­dosabban előkészíteni, lebo­nyolítani. A gazdaság helyzetének vizsgálata, elemzése, s ennek alapján a tagság közötti politi­kai munka, szövetkezetenként más-más feladat elé állítja a kommunistákat. Nyilvánvaló, hogy ahol a gazdasági ered­mények kielégítőek, ott az egészséges jövedelemszint mellett, az alapok bővítése, ezek célszerű kialakítása a jel­adat. A gyenge gazdasági ered­ményt elért szövetkezetekben más célokért kell a pártszer­vezeteknek küzdeniük. Többek között a?ért, hogy a tsz-tagok gondos gazda módjára még a jövedelem bizonyos csökkené­se árán is biztosítsák a jövő évi gazdálkodás feltételeit. A kommunisták felelőssége tehát éppen abban van, hogy politi­kai tennivalóikat sajátos kö­rülményeik figyelembevételé­vel alakítsák ki. A PARTSZERVEZETEK­NEK természetesen általános, a párt politikájából adódó fel­adatai is vannak. Egyetlen szövetkezetben sem mellőzhe­tik, vagy csorbíthatják a szö­vetkezeti demokráciát. A ne­héz helyzetben levő gazdasá­gokban, a kivezető út, éppen a tagokkal való nyílt, őszinte eszmecsere, nem pedig a „ke­mény kéz” politikája. Ugyan­csak nagyon fontos, hogy a döntésekben ne a pillanatnyi érdek, hanem a gondos előre­látás uralkodjék. Érvényesíte­ni kell a célszerű takarékossá­got, biztosítani az anyagok, eszközök jelhasználásának ha­tékonyságát. Gondos mérlege­lés szükséges a beruházásokról való döntésekben is. A legtöbb termelőszövetke­zeti pártszervezet az évek so­rán kialakította a körülmé­nyeinek legjobban megfelelő, a célt legjobban szolgáló mód­szereket a zárszámadás poli­tikai előkészítésében. Ezekben a í módszerekben az a közös vonás, hogy a zárszámadó köz­gyűlést brigád- és üzemegy­ségnyi értekezletek előzik meg. A szűkebb munkahelyi megbeszéléseknek az előnye, hogy itt minden szövetkezeti tag szóhoz jut, s a tapasztala­tok szerint bátrabban vetik fel a problémákat, mint a közgyű­lésen, a nagyobb közösség előtt Gyakori viszont az is, hogy a kisebb közösségekben elhangzott észrevételek a sár­számadó közgyűlés beszámo­lójában nem kapnak hangot. Ahol ezt a hibát elkövetik, oitt a szövetkezet tagjainak de- mokratikus jogait sértik meg. A pártszervezetek ügyeljenek arra, hogy ne sikkadjanak él ezek az észrevételek, javasla­tok és a közösséget érintők ke­rüljenek a beszámolóba. SZAMOS TAPASZTALAT mutatja, hogy helyes, . ha a kommunisták már a mérlegké­szítés előtt — természetesen a tények birtokában — állást foglalnak a szövetkezetüket' érintő gazdaságpolitikai kér­désekben. Ennek előnye, hogy a párttagok, már a munkahe­lyi megbeszélésekben is kép­viselhetik a pártszervezet ál­lás joglalását. Vannak tapasz­talatok arról is, hogy a párt- szervezetek vezetőségei a munkahelyi értekezletek — üzem és brigád — tapasztala­tainak birtokában értékelik a szövetkezet gazdálkodását, a szövetkezeti élet jellemző vo­násait. Ez utóbbi esetben, a párttaggyűlést jóval a zár­számadó közgyűlés előtt cél­szerű megtartani. Nincs poli­tikai haszna annak a párttag­gyűlésnek, amelyet a zárszám­adó közgyűlés napján tarta­nak. Ebben az esetben ugyan­is a kommunistáknak sem módjuk, sem idejük nincs ar­ra, hogy a tsz-tagokkal meg­ismertessék a taggyűlés véle­ményét, vagy éppen vitatkoz­zanak a téves nézeteket valló szövetkezeti tagokkal. Egyre több tsz-ben nemcsak a munkahelyeken tartanak gyűléseket, hanem külön-kü- lön összehívják a tsz-ben dol­gozó nőket, fiatalokait, nyug­díjasokat. Ez azért előnyös, mert ily módon a pártszerve­zetek, a szövetkezeti tagok egy-egy rétegének sajátos problémáiról is megbízható képet kapnak. A ZÄRSZÄMADÖ KÖZ­GYŰLÉSEKEN — sokkal in­kább, mint a korábbi években — az őszinte légkör biztosítá­sa sokoldalú tevékenységet kí­ván a pártvezetőségektől, az egyes párttagoktól. Ezért a ve­zetőség beszámolója tükrözze a tsz valóságos helyzetét. Hív­ja fel a gazdaság vezetőségé­nek figyelmét arra, hogy a be­számoló a szövetkezet valós eredményeivel, gondjaival-ne- hézségeivel foglalkozzon — közérthetően. Helyes, ha a mérleg szárnádatait Sokszoro­sítják és előre megküldik a tez-tagokriak. A kommunis­táknak azzal is biztosítaniuk kell a közgyűlések munkajel­legét, hogy bátran elmondják véleményüket, s célszerű ja­vaslatokat tesznek a jövő évi gazdálkodásra. Mihók Sándor Alapvető feltétel A legutóbbi két esztendő­ben Pest megyében a szocia­lista szektor, valamint a ma­gánberuházások együttes ér­téke megközelítette az évi tízmilliárd forintot. Benne van ebben a hatalmas összegben a százhalombattai ipari nagy- beruházások értéke éppúgy, mint az abonyi Ság vári Endre Termelőszövetkezet új gépei­nek ára, s az a negyvenöt csa­ládi ház. amelyet a monori járás nagyközségében, Süly­sápon építettek fel. Ha így nézzük, akkor „minden” ben­ne van a tekintélyes summá­ban, mégis, indokolt az idéző­jel. Az ugyanis nincs benne, hogy a kiadott pénz fejében mikor és mennyi kamat fo­lyik be a közös pénztárba. Holott ez fontosabb kérdés, mint maga a beruházásra köl­tött összeg. Nehéz hagyomány Régi gond ismételt megfo­galmazása az, amit az MSZMP Központi Bizottsága kong­resszusi irányelveiben így ol­vashatunk : „A népgazdaság tervszerű fejlesztésének alap­vető feltétele a beruházási tevékenység javítása. Figye­lembe véve a gyors műszaki haladást, erőforrásainkat össz­pontosítjuk a népgazdaság szerkezetét meghatározó át­fogó programök, nagyobb be­ruházások megvalósítására, csökkentjük az eszközök fel- használásának szétaprózott­ságát.’' Pest megyében három na­gyobb beruházás közül kettő a tervezettnél később, s a szá­mítottnál drágábban készül el. Nem lehet perbe. szállni e tény igazságával, bár ma­gyarázat persze sok és sok­féle van rá. Nehéz, vállunkat roppantó, lépteinket lelassító hagyomány a beruházások in­dokoltnál hosszabb kivite­lezési ideje, az eredeti költsé­gek tetemes túllépése. Még a legegyszerűbb vállalati be­ruházások sem mentesek et­től, hiszen például a Pest— Nógrád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat ceglédi vágóhídiénak rekonstrukciója tíz százalékkal került többe, mint a kezdéskor számítót­Önképzés — továbbképzés Tl/I int már hírül adituk, si- kerrel zárult a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bizott­ságának és a Közalkalmazot­tak Szakszervezete Pest me­gyei Bizottságának közös pá­lyázata, amelyet az államigaz­gatási munka korszerűsítésére, egyszerűsítésére írtak ki. A határidőre beérkezett 15 pá­lyázatot egy megyei tanácstag, négy megy« tanácsi, három- három járási hivatali, vala­mint városi, illetve községi tanácsi dolgozó írta. A megyei tanács klubtermében ünnepé­lyes keretek között adta át a díjakat, jutalmakat a bíráló bizottság. Elismeréssel szólt a pályázat eredményéről dr. Vá- rady Albert, a Közalkalma­zottak Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkára és dr. Csalótzky György, a Pest megyei Tanges vb-titká- ra. A pályázatok — miként a ** tanácstörvény parlamenti vitájának zöme is — elsősor­ban a tanácsi demokrácia fej­lődésével, a tanács és a lakos­ság kapcsolatának további szé­lesítésével, az egyszerűsítés, az ésszerűsítés kérdéseivel foglal­koztak. Bármilyen témát is választottak a pályázók, ezeket a kérdéseket nem kerülhették meg. Az is igaz, hogy a prob­lémákat a pályázók egy része csak felvetette, a megoldásra, a jobb munkaszervezésre aránylag még kevés hasznosít­ható javaslat született. Nem is elsősorban a bátortalanság, a kellő tapasztalatok hiánya miatt; a jogi túlszabályozott­ság ugyanis a tanácsi munka- területek többségében még ta­pasztalható, s ez lassítja a kezdeményezéseket, az egy­szerűsítéseket. rFöbb pályázat foglalkőzik a korszerű ügyintézéssel, a korszerű hatósági munkával. Dr. Kara Pál, a pomázi nagy­községi tanács vb-tdtkára A korszerű ügyintézés című ta­nulmányában például ismerte­ti a lakossági tájékoztatás be­vált helyi módszereit. Abból indul ki, hogy bizonyos kezde­ményezésekkel, intézkedések­kel elő kell segíteni a lakosság tudatának formálását, bizo­nyos értelemben szakművelt­séget kell adni az állampolgá­roknak. Természetes, hogy mindehhez kulturáltabb, kép­zettebb tanácsi apparátus is szükséges. A közügyekbe történő széle­sebb körű bevonás egyik mód­ja a tanácsi bizottságokban való tevékenykedés. Mint is­meretes, a bizottságokban a ta­nácstagok, az egyes szakterü­letek legjobbjai is részt vesz­nek. A negyedszázados tanácsi testületi tevékenységben min­dig fontos szerepük volt a bi­zottságoknak. A bürokratikus jelenségek elleni küzdelem, a testületi munka javítása, az igazgatási tevékenység gyor­sabbá, egyszerűbbé tétele, a társadalmi ellenőrzés haté­konyságának növelése, az ál­lampolgárok legkülönbözőbb igényeinek mind színvonala­sabb kielégítése minden idő­ben feladatot jelentett és je­lent ma is a bizottsági tagok­nak. Mindezt Schönweitz Ta- másné, a dabasi járási hivatal főelőadója is hangsúlyozza ta­nulmányában és ajánlásokat tesz e munka tartalmasabbá tételére. VTissza-vissza térő téma a ta- * nulmányokban az ellenőr­zés. Az adóellenőrzésről dr. Ke­lemen Endrének, a megyei ille­tékhivatal dolgozójának tanul­mányában van szó, az építési fegyelem megszilárdításáról Schönweitz Tamás ócsai vb- titkár ír, a tanácsi vállalatok felügyeletének, irányításának kérdéseit Dimeth Judit, a me­gyei tanács fiatal közgazdásza elemzi. A kereskedelem taná­csi és társadalmi ellenőrzé­sének témakörét érinti dolgo­zatában Somojgyi Csizmazia Györgyné, a ceglédi városi ta­nács kereskedelmi felügyelője és Fodor Antalné, a sziget- szentmiklósi nagyközségi ta­nács főelőadója. t1 llenőrzésről, hatósági munkáról nem lehet úgy beszélni, hogy ne kerüljön szóba a vb-titkárok tevékeny­sége. Munkájukat jól jellemzi dr. Kovács Mihály, a ceglédi járási hivatal főelőadója ta­nulmányának jeligéje: a Tör­vényesség őre. Eat a témakört tárgyalja Szentirmay Tibor, a váci járási hivatal főelőadója pályamunkája is. A jogpoliti­kai elvek alkalmazása a vb- titkári tevékenység, a törvé­nyességi felügyelet szerves ré­sze. Módszerei még nem ala­kultak ki teljesen, éppen ezért tanulságos és hasznos lett vol­na néhány kezdeményező gon­dolat, mind Cegléden, mind Vácott már bevált munka- módszert javasolni és feldol­gozni. A váci pályamunka ki­emelten foglalkozik a járási I hivatalok törvényességi fel­ügyeleti tevékenységével és javasolja, hogy ezt a témát vizsgálják meg valamennyi járási hivatalnál. Ez a kérdés ugyanis összefügg a községi hatósági tevékenység színvo­nalának emelésével is. Coliakat, és nemcsak a ta­^ nácsok dolgozóit, érdeklő­dő, érintő problémák az agglo­merációs községek infrastruk­turális helyzete, a társadalmi összefogás, a lakosság ellátása, az adómorál, amelyekről ta­nulmányában dr. Telkes Imre, a megyei tanács főelőadója, Kovács István péceli megyei tanácstag, Horgos István, a ceglédi városi tanács főelőadó­ja és dr. Dunai Ákos, a Pest megyei Illetékhivatal revizora ír. Az eredmények, a gondok széles körű megvitatása köz­ügy, része az oly sokszor han­goztatott nyílt várospolitiká­nak. A nyílt várospolitika lé­nyegét, előnyeit, nagykőrösi eredményeit elemzi tanulmá­nyában Tamavölgyi Sándor, a nagykőrösi városi tanács terv­csoportvezetője. Mint megálla­pítja, ez nemcsak a lakosság­gal való jobb kapcsolatok for­rása, hanem egyben biztosíték is arra, hogy megelőzzék a megalapozatlan, kellően elő nem készített vagy nem indo­kolt beruházások megkezdését. 1971 után az idén másodíz­ben írta ki a pályázatot a vég­rehajtó bizottság és a szak­szervezet. A tanácsi dolgozók­nak a pályázatokon való rész­vétel önképzési és egyben to­vábbképzési lehetőség; ösztön­zés másoknak is a kutatásra, a tanácsi munka korszerűsíté­sére. Ezt segítette az idei pályázat is. XT ozzáférhetőek mindenki számára a pályaművek. A Pest megyei Tanács péceli továbbképző intézményének könyvtárát gazdagítják. Arany István ták, s minél nagyobb egy be­ruházás. annál tekintélyesebb a költségtöbblet is. Rossz előkészülés Megegyezik a szakemberek véleménye abban, hogy a be­ruházási munka gyengéinek legfőbb forrása a rossz előké­szítés. Ennek szemléletes pél­dáját adta a megyében a soly­mári cserépgyár építése, ahol már kivitelezés közben kel­lett lényeges módosításokat végrehajtani a terveken, új igépi berendezések elhelye­zésének feltételeit megterem­teni, s így tovább. Legyen szó akár állami, akár vállalati beruházásról, az ese­tek túlnyomó részében csak a kezdés a fontos. Addig min­denkinek szívügye az új léte­sítmény, de amint megkez­dődött a tényleges kivitele­zés, a tegnapi lelkesek egysze­riben közömbössé válnak. „Akadályközléssei élnek”, aho­gyan ezt a szörnyű szakmai tolvajnyelv kifejezi, s mind­azért, amit az előkészítés idő­szakában bárki mulasztott, a beruházó tarthatja a hátát. Ennek magyarázata viszont abban van, hogy a beruházó maga is türelmetlenkedik az előkészítés időszakában, sze­met huny a nyilvánvaló mu­lasztások felett, veszélyes egyezségeket köt a tervezők­kel, a majdani kivitelezőkkel. Csak beruházás? Bogozzuk tovább a szálakat e kusza szövevényben. Miért alaikul így a beruházói maga­tartás? Azért, mert az évtize­deken át követett gyakorlat — az ún. bővítő jellegű beru­házások egyeduralkodó szere­pe — mélyen beleivódott a gondolkodásmódba, s minden­fajta fejlődést, hatékonyság­növelést csakis beruházások­kal kíván elérni. A vállalatok megítélésénél, vezetőik mun­kájának elbírálásánál — de ugyanez á hglyzet a szövetke­zeteknél, a tanácsoknál —, még mindig az a döntő szem­pont, hogy mit ruháztak be, mit bővítettek, s nem az, hogy eszközeiket miként hasznosí­tották. E veszélyes gyakorlat kö­vetkezményeit így fogalmazta meg Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az országgyűlés legutóbbi ülés­szakán, az 1975. évi költségve­tés tárgyalásakor: ,Fejlődé­sünk tekintélyes tartaléka a termelőberendezések jelenle­ginél jobb, hatékonyabb ki­használása. Felmérések sze­rint az iparban az átlagos mű­szakszám 1,4 körül van. Saj­nos — részben az elavult gé­pek lassú kiselejtezése miatt —, még a korszerű gépek ki­használtságában is csak. alig jobb a helyzet. Emiatt nagy részét elveszítjük annak, amit a műszaki fejlesztéssel nyer­nünk kellene.’’ Kötélhúzók Egyszerű lenne a beruházási munkát javítani, ha csupán emberi gyengékkel, mulasz­tásokkal kellene számolni. A személycserék akkor gyors ja­vulást hoznának, de gyakorla­ti példák igazolják, hogy né­hány vállalati vezető felmen­tése,, újak kinevezése egyma­gában nem sokat lendít a ká­tyúba ragadt szekéren. Kétség­telenül vannak személyi felté­telei is fejlesztési eszközeink jelenleginél hatékonyabb ka­matoztatásának, de a legfőbb feltétel az egész beruházási szervezet működésének töké­letesítése. Köznapian kötélhúzóknak nevezik azokat, akik a beru­házás egy-egy részleténél he­tekig, hónapokig huzatodnak jelentéktelen kérdéseken. (Így azon, hogy az egyébként kész gödöllői lakóházak szemmel láthatóan rossz padlóburkola­tát kicseréljék-e? Végül Is ki­cserélték ... hónapok eltelté­vel.) Mind a politikai, mind a gázdasági szervek, vezető tes­tületek és tisztségviselők, haj­lanak ilyenkor arra, hogy a I kötélhúzó személyében lássák az okot, de meggyőződésünk: az ok maga a kötél, melyet húzni lehet!, Kevésbé i képlete­sen fogalmazva: a rosszul elő­készített, szervezetlenül folyó kivitelezés fölkínálja a felelős­ség elhárításának lehetőségét. Zsákutcák Viszonylag könnyű tetten érni azokat — s erre a mie­gyében a Pest megyei Beruhá­zási Vállalat dicséretes törek­véseként elgondolkoztatóan sok példa van —, akik egy- egy beruházás hajszolt légkö­rében úgy vélik, senki nem veszi észre, ha számlázáskor Vastagon fog a ceruzájuk. Ma­gyarán: jogtalanul számláznak fel különböző költségeket. Ne­hezebb, sőt szinte lehetetlen viszont egyértelműen jeltárni a felelősség köreit, hiszen egy viszonylag egyszerű építke­zésnél is több tucat vállalat dolgozik, s az alvállalkozó al­vállalkozójának alvállalkozója — mint történt ez például a ceglédi kétezer vagonos gabo­nasiló építésénél — arra hi­vatkozik, hogy a neki szállító cég külföldi partnere nem rak­ta időben kocsira a megren­delt alkatrészt... Mit tehet ilyen esetben a beruházó, aki harminc hasonló vállalattal, szövetkezettél áll kapcsolat­ban? Zsákutcák sokaságát járja meg, míg valahogy célba ér. Néki is, a népgazdaságnak is rengetegbe kerül — a ceglédi gabonasilónái két esztendő ké­sedelembe, s a vele járó anya­giakba — a zsákutcák megté­tele, s mivel nincs felelős, nincs aki fizessen. Fizet a kö­zös pénztár. Áligazságok Aki alaposabban megismer­kedik a beruházási munkával, az áligazságok tömegét hall­ja. Így a többi között azt, hogy „nincs elég pénz”, meg „az építőipar gépesítettsége cse­kély”, és . „nyomasztó a lét­számhiány”. A valóságban vi­szont ' azt tapasztalja, hogy a meglevő pénzt rosszul hasz­nálják fel, a már befektetett forintok milliód hónapokig nem kamatoznak, mert egy néhány százezer forintos ki­egészítő létesítmény nincsen készen; azt tapasztalja, hogy az építőipar meglevő gépeinek kihasználtsága is gyatra, s a meglevő létszám számára sincs folyamatos munka.., Túl könnyen elfogadják eze­ket az áligazságokat a beruhá­zók, az irányító szervek, oly­kor még — bár ők a legke­ményebbek — a bank emberei is. Mintha nem lenne elég idő, akarat és erő a számonkérés­re, a tételes ellenőrzésre, a társadalom forintjaival való elszámoltatásra. Ha erre nincs, akkor mire van? A cselekvés ideje Több mint négy esztendeje; 1970 novemberében a párt X. kongresszusán elfogadott ha­tározat kimondta: .......gyöke­re s javulást kell elérni a beru­házási tevékenységben, az erők koncentrálásával, jobb mun­kaszervezéssel kell rövidíteni az építési-szerelési időt, és vé­get kell vetni a költségek túl­lépésének.’’ Most, a XI. kongresszus irányelveiben ezt olvashatjuk: „Javítani kell a gazdasági, mű­szaki előkészítést, a szervezett­séget, rövidíteni az indokolat­lanul hosszú kivitelezési időt. Céltudatosabb tervezéssel és szervezéssel, határozottabb állami irányítással, a vállala­tok közti együttműködés ja­vításával, fegyelmezettebb munkával csökkenteni kell a befejezetlen beruházások ará­nyát.” Negyvenkilenc hónap telt el a két dokumentum elfogadása között. Hiba lenne nem észre­venni mindazt, ami ezen a te­rületen negyvenkilenc hónap alatt végbement. Ám még na­gyobb hiba lenne szem elől té­veszteni azt, ami történhetett volna, de mégsem történt meg. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom