Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-28 / 302. szám

f 1974. DECEMBER 28., SZOMBAT A PEVDI idei eredményei Takarékoskodás munkapadnál és íróasztalnál %Mü<m Sok szó esik mostanában a vállalati belső tartalékók fel­tárásáról, hiszen a gazdálkodás jövedelmezőség fokozásának ez az egyik, igen fontos for­rása. És hogy nem elhanya­golható belső tartalékkal ren­delkeznek az üzemek, ezt iga­zolja a Pest megyei Vegyi és Divatcikk ipari Vállalat, amely tudvalevőleg igen jól gazdálko­dik: évről évre dinamikusan növeli termelését, mégis milli­ókkal tudja csökkenteni ön­költségét — takarékoskodás­sal. A vállalat vezetői ismerik a takarékoskodás különböző módjait, tudják, hogy nemcsak anyaggal, hanem munkaerővel és gépekkel is lehet takaréko­san gazdálkodni. Felajánlás az önköltségcsökkentésre A PEVDI idei terveiben csaknem 600 millió forint ér­tékű termék előállítása szere­pel, mégpedig mintegy 500 millió forintos költségráfordí­tással. Az MSZMP XI. kong­resszusa és hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulójára tett felajánlásokhoz csatlakoz­va vállalták, hogy a tervezett költséget gondosabb munka ré­vén 7 millió forinttal csök­kentik, azaz nyereségüket eny- nyivel növelik. A gazdasági vezetők egyez­tetve a vállalat és a népgaz­daság érdekeit, elsősorban az importanyag-gazdálkodást vizsgálták, ellenőrizték. Ért­hető, hiszen az összköltség 65 százalékát éppen az anyag- költség teszi ki, -ezen belül az import (méghozzá többnyire tőkés import) anyagok értéke csaknem 200 millió forint. Solymáron a faipari, Szent­endrén az írószer, és Gyom­ron a vegyi gyáregységben megvizsgálták az alkalmazott anyagnormát, és ahol lehetett módosították. Solymáron az import fenyőfűrészáruval úgy sikerült takarékoskodni, hogy már a raktárakban minőségi­leg osztályozták a faanyagot (így a szokásosnál kevesebb selejtes késztermék született), módosították a szabászati ter­vet, egyeztették az osztályos termék- és az alkatrészgyár­tást. Ilymódon 50—60 bútortí­pus készítése során 3—8 szá­zaléknyi fenyőfűrészárut sike­rült megtakarítani. A második negyedévtől ez összesen fél­millió forintot jelentett. Szentendrén a festék- és mű­anyag-felhasználást vizsgálták, ugyanis csaknem teljes egészé­ben tőkés országokból vásárol­ja részükre a VEGYTEK és a CHEMOLIMPEX. Az év ele­jén egyetlen filctoll töltéséhez 1,25 grammnyi festéket hasz­nálták. Időközben azonban üzembe helyeztek egy ffilctoll- töltő automatát, amellyel si­került a tolianként szükséges festék mennyiségét egy grammra csökkenteni. Az új automata munkába állítása egy év alatt öt tonnányi festék megtakarítást eredményezett, amelynek értéke 35 ezer nyu­gatnémet márka. A lehetőségek határain bélül csökken tették a tollak falvas- tagságát. Az új gyártmányok kialakításakor is — a tetsze­tősség sajó minőség mellett — főként az anyagtakarékosságra törekedtek. Ezenkívül meg­kezdték a korábban Olaszor­szágból importált Pax kupa­kok gyártását. Igaz ugyan, hogy a felületkezelést bérmun­kában, más hazai vállalattal végeztetik, mégis — tekintettel arra, hogy 500 ezer kupakról van 6zó — tízezer dollárnyi devizát takarítottak meg a népgazdaságnak, s bár a válla­latnak újabb feladatokat adott a kupakgyártás megszervezése, beindítása, így is körülbelül százezer forinttal olcsóbban jutottak a nikkelezett rézku­pakokhoz, mint amikor készen vásárolták. Gyomron a vegyi gyáregy­ségben receptora szerint dol­goznak. A gyártás folyamán tehát nem takarékoskodhat­nak a vegyi anyagokkal, an­nál inkább ügyelhetnek a tá­rolás közbeni veszteségek csökkentésére, megszüntetésé­re. Gyomron a közeljövőben fejeződik be az a húszmillió forintos rekonstrukció, amely­nek egyik legfontosabb beru­házása a kétezeí négyzetméter alapterületű anyagraktár. A korábban szabadban, vagy bé­relt ponyva alatt tárolt vegy­szerek most védett helyre ke­rülnek, és nemcsak a vegyi anyagok, hanem a tárolóedé­nyek, hordók élettartamát is meghosszabbítják a korszerű anyagmozgató gépek. Hogy milyen sokat jelent az ideális tárolás, azt igazolja az októbe­ri leltár, mely szerint az idén ötven százalékkal csökkentek a tárolás közbeni veszteségek. Munkaerővel, géppel Az írószer gyáregységben, ahol a már említett filotoll- töltő automatát és egy betét­csomagoló gépet helyeztek üzembe, ötven dolgozó mun­káját sikerült megtakarítani. A felszabaduló munkásokat a fémüzembe és a műanyag­üzembe csoportosították át. A szentendrei, gyáregységben év végéig 8 százalékkal csökkent a létszám, és 15 százalékkal nőtt a termelés. A termelé­kenységnövelés hatására más­fél millió forintot takarítottak meg. Néhány gyáregységben módosították a technológiát és a gépek átrendezésével, a szál­lítási utak rövidítésével, vala­mint újabb, korszerű szállító­eszközök beszerzésével a ko­rábbinál 14 százalékkal na­gyobb anyagmozgatási felada­tot sikerült mindössze kétszá­zalékos költségemelkedéssel elvégezni. (A 12 százalékos kü­lönbség körülbelül egymillió forintot tesz ki.) A gépkihasználást is hatéko­nyabbá próbálták tenni Szent­endrén. Ezt különösen az ott működő nagyértékű gépek tet­ték szükségessé. A fém- és a műanyagüzem prés-, eszterga- és fröcesgépein három műsza­kot szerveztek. Hogy e fontos gépek nem álltak, hanem fo­lyamatosan termeltek, több százezer forintos bevételt je­lentett a vállalatnak. A vegyi gyáregységben mint ismere­tes, a vegyi anyagok magas világpiaci ára miatt hónapo­kig szünetelt az epoxigyanta­gyártás. Azokat az autoklávo­kat, amelyeket korábban epo- xi előállítására használtak, az év folyamán átalakították fe- nyőgyantagyártásra. Az így ki­bővített kapacitás elegendő volt ahhoz, hogy egy új spa­nyol partner 240 tonnás igé­nyét kielégíthessék. Ezzel a PEVDI a népgazdaságot 220 ezer dollárnyi devizához juttat­ta, ugyanakkor körülbelül tíz­millió forintos árbevételt könyvelhetett el magának. Hétmillió Mindent összevetve, az év elején tervezett, s az év során megvalósított takarékoskodási intézkedések eredményeként számítások szerint- -a- vállalt hétmillió forintos megtakarí­tást sikerült elérnie a PEVDI kollektívájának, nyereségük várhatóan 115 millió forint lesz a tervezett 108-cal szem­ben. A fajlagos önköltség az elmúlt évhez képest körülbe­lül másfél százalékkal csök­ken, importanyagoknál körül­belül kétszázalékos, értékben pedig mintegy 90 ezer dollár a megtakarítás. Czibor Valéria A MÁV és a Volán bonyolított nagy forgalmat KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEK Szerda-csütörtök csendesen, valódi családi ünnepiként telt él. Hosszú évek óta először is­mét fekete karácsony volt, nem díszítette hótakaró a bok­rokat, a házak tetejét. Köd és eső tette barátságtalanná az időjárást. A Volán 20-as Vállalat disz­pécserszolgálatának vezetője közölte: a vártnál jóval töb­ben keltek viszont útra, csa­ládi-rokoni látogatásra Pest megyében is. Egyedül az En­gels téri pályaudvarról 348 pótjáratot indítottak a menetrendszerű autóbu­szokon kívül vidékre. Bár a végleges adatok összesí­tése még nem történt meg, csupán egy szám jellemzőül: 26-án, csütörtökön a mentesí­tő járatok több mint 5600 személyt szállítottak. Különö­sen erős volt a forgalom a váci, az érdi és a zsámbéki vonalon. Péntek reggel még mindig különjáratokat kellett beállítani, hogy a visszauta­zásnál se legyen fennakadás. Érdekes módon a HÉV-vo- nalakon a menetirányítás ta­pasztalatai szerint rendkívül kevés volt az utas. A rendes hétköznapi számnak is csak a fele. A MÁV az ünnepek előtt és pénteken bonyolított csúcsforgalmat, a két ünnep alatt kevesen utaztak. Mint a Pest megyei tűzoltó­ság ügyeletese közölte, a két ünnep alatt egyetlen egyszer sem kellett kivonulniuk. Ügy­látszik, sehol sem volt' kará­csonyfatűz. Sajnos, a szokottnál is több­ször riasztották a mentőket Karácsony első napján Buda­pesten és Pest megyében több mint 400 alkalommal kellett segítséget nyújtaniuk, főként influenzás betegeknek és ki­sebb háztartási balesetet szen­vedőiteknek. á'-lföráosonjt'-más- napján hasonlóképpen a jár­vány és annak szövődményei miatt vették igénybe a men­tőket. Az ünnepeket odahaza tízezrek töltötték ágyban az influenza okozta láz miatt. Szerencsére közúti baleset nem vblt a Pest megyei uta­kon, illetve csak olyan kisebb koccanások, amelyek miatt nem kellett a rendőrségnek beavatkoznia. A köd és a síkos utak Az orosz polgárháború magyar hőse Gavró Lajos születésének 80. évfordulójára G avró Lajos 1894. december 28-án szüle­tett a máramarosi bányásztelepülésen: Borsán. Itt nevelkedett, majd apját kö­vetve, bányában dolgozott. 1912-től a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként a soknemzetiségű erdélyi munkásmozgalom­ban ismerte meg a munkásszolidaritás, az in­ternacionalizmus erejét, törvényeit. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, s hadifogolyként együtt dolgozott bol­sevik munkásokkal. 1917 augusztusában a bolsevik párt tagja lett, s Szaratov környékén részt vett egy kis . internacionalista csapat élén a Nagy Október helyi győzelmét és meg­szilárdítását segítő harcokban. Gavró az első magyar szocialisták közé tartozott, akik fel­ismerték, hogy az orosz proletárforradalom győzelme és megszilárdulása megnyitja a bé­ke, a szabadság és a szocializmus útját más népek — a magyar nép számára is. 1918 tavaszán-nyarán Asztrahánban, a Volga-torkolat stratégiai fontosságú városá­ban szervezett internacionalista zászlóaljat, amely sikeresen működött közre augusztus­ban a városban kirobbant ellenforradalmi lá­zadás letörésében. Ősszel, a káspd—kaukázusi fronton, egyik parancsnoka azoknak az egy­ségeknek, amelyek sikeresen védelmezték Szovjet-Dagesztánt. A Magyar Tanácsközitársaság idején Kijev a központja a különböző nemzetiségű hadi­foglyokból létrehozott nagyobb internaciona­lista egységeknek, amelyek a .Fegyverrel a kézben haza!” jelszóval készültek arra, hogy Lenin és Kun Béla utasítására utat tőrjének, s egyesítsék erejüket a Magyar Vörös Had­sereggel. Gavró ekkor a 3. nemzetközi lövész­ezred 2. zászlóaljának az élén súlyos harcok közepette elindult Magyarországra. A külföldi intervenciósok által támogatott fehérgárdis­ták offenzívája, az első magyar murikáshata­elővigyázatosabbá tették a gépkocsivezetőket. A Pest megyei Idegenforgal­mi Hivatal fizetővendég szo­báit már jóval ünnepek előtt lefoglalták az üdülők, elsősor­ban a Dunakanyarban. A szentendrei Danubius szálló­ban minden szoba foglalt volt, elsősorban idősebb emberek töltöttek itt néhány napot. A Pest megyei Vendéglátó- ipari Vállalat üzemeiben idén decemberben a szokásosnál erősebb volt az üzemmenet és ez vonatkozik az ünnepnapok­ra is. Összegezve: csendes, csalá­dias ünnep volt a karácsony, a kereskedelemben eladott étel- italmennyiség alapján dúsan terített asztalok mellett pihentek az emberek. K. M. \ hős felderítőre emlékezlek 1944. december végén a fel­szabadított Királyrétről négy­tagú szovjet járőr indult a Bör­zsönybe felderítésre, ahonnan csak hárman tértek vissza. 1972-ben Szokolyán járt a felszabadító harcokban részt vett lljicsevszkij Anatolij Fo- mics alezredes, aki elmondot­ta, hogy a sírban harcostársa és barátja, Georgij Jakovlevics Kapanadze gárdahadnagy nyugszik. December 23-án megérkezett Szokolyára a gárdahadnagy bátyja, Váno Kapanadze. A december 24-i sírkőavató ünnepségen részt vett dr. Bán­falvi Jenöné, az MSZMP Váci Járási Bizottságának titkára, Krima János, a váci járási hi­vatal elnöke, valamint Szoko- lya község vezetői és lakói. Az ünnepségen Döme Tamás, a Hazafias Népfront járási bi­zottságának titkára mondott beszédet, Váno Kapanadze kö­szönetét mondott, hogy meg­őrizték öccse emlékét, majd a sírra szórta a szülőhaza, Grú­zia földjét. lom megdöntése azonban lehetetlenné ■ tette a kárpáti áttörést. V álságos helyzet alakult ki Ukrajnában is. Sok szovjet, köztük internacionalista csapat az ellenség gyűrűjébe került. Ilyen körülmények között bontakozott ki Gavró parancsnoki tehetsége. Megőrizte zászlóalja harckészségét, s e magra építve a visszavonuló alakulatok legénységéből ke­mény kézzel megszervezte a 3. radomiszli nemzetközi ezredet, amelynek helytállása elő­segítette az Ogyessza térségében rekedt szov­jet hadosztályok egyesülését a főerőkkel. Nagyszerű hadi tettéért a Szovjet Köztársa­ság Forradalmi Katonai Tanácsa 1919. októ­ber 13-án Vörös Zászlórenddel tüntette ki Gavró Lajost. Az 1919 végi Kijev alatti és az 1920-as Bug menti csatákban tanúsított önfeláldozó hősi­ességéért, a győzelmekért Gavró Lajos mellére tűzték — elsőként a külföldi interna­cionalisták közül — másodízben is a Vörös Zászlórendet. A polgárháború befejezésekor Gavró még alig múlt 25 éves. Azok közé a fiatal szovjet hadvezérek közé tartozott, akik a hadtudományt a polgárháború harcmezőin sajátították el, s fiatalságuk ellenére már nagy harci tapasztalatokkal, sikerekkel ren­delkeztek. A magyar kommunistáik vezetői Gavró La­josban látták az eljövendő forradalmi, fel­szabadító harcok hadvezérét. Készült a haza­térésre, s Kun Bélával, Münnich Ferenccel együtt másokat is a hazatérést elősegítő tet­tekre buzdított. R orai halála megakadályozta, hogy a fa­siszta hadakat üldöző szovjet hadsereg vezénylő tábornokai között ott legyen Gavró Lajos is. A felszabadító harcok, a ma­gyar nép új világot teremtő forradalma és építő munkája mégis beteljesülése a proletár internacionalizmus e nagyszerű katonája har_ cokban és tettekben gazdag életének. Miiéi György Munkaverseny — másképpen M a a munkaverseny eredményességét nem a százalékok nagysága jel­zi; minőség, önköltségcsök­kentés, exportképesség — ezek a szavak a jó terme­lés jelzői, amelyek több éve meghonosodtak a gyá­rakban, üzemekben. Az új bennük inkább az, hogy nagyobb hangsúlyt kaptak, s a kongresszusi munka­verseny félidejéhez köze­ledve egyre több szó esik róluk. A szakszervezetek, a Hazafias Népfront és a KISZ hazánk felszabadu­lásának évfordulójára, a párt XI. kongresszusára készülődve az elmúlt ápri­lisban tette közzé felhívá­sát a kongresszusi munka­versenyre. Az abban fog­laltak közérthetően jelzik . a. tennivalókat, érdemes felidézni néhány monda­tát: „Hajtsuk végre a X. pártkongresszus határoza­tait, sikeresen fejezzük be IV. ötéves tervünket. E célt mindenekelőtt a mun­ka termelékenységének nö­velésével, az önköltség csökkentésével, a termelés szervezettségének és gaz­daságosságának javításá­val, jó minőségű termékek előállításával.... érjük el. A dolgozók jól ismerjék a népgazdasági és helyi ter­veket, és azok teljesítésé­re javaslatokat, kezdemé­nyezéseket, felajánlásokat tehessenek. Teremtsék meg a munkaverseny-felajánlá­sok, .kezdeményezések tel­jesítéséhez szükséges felté­teleket. Negyedévenként folyamatosan értékeljék a munkaverseny tapasztala­tait, jutalmazzák az adott időszakban legkiemelkedőbb eredményeket elért egyéne­ket és kollektívákat, ser­kentsenek újabb sikerekre. A lelkesítő célokért együtt munkálkodva erősödjék to­vább a vezetők és dolgozók alkotó együttműködése”. 'T’öbb mint fél év telt el a felhívás óta, s ma már nyilvánvaló, hogy a kongresszusi munkaver­seny az előbbiekben felso­roltak szerint terebélyese­dik. Nyilvánvaló az is, hogy a verseny tömegbázi­sát a mintegy 120 ezer kol­lektívát — másfél millió embert — magában foglaló szocialista brigádmozgalom alkotja. Ezek a példaképek s ezek kezdeményezései nagyban hozzájárultak a verseny széles körű elter­jedéséhez. A szocialista brigádokkal együttműköd­ve nagy számban alakul­tak az elmúlt hónapokban fizikai, műszaki, admi­nisztratív dolgozókból komplex brigádok. Ma már az sem ritka, hogy a partnervállalatok dolgozói alakítanak közös brigádo­kat, segítve ezzel az együttműködést, a termelés kooperációját. Másképpen versenyzőnk ma, mint évekkel ezelőtt. Fejlődő világunkkal lépést tart a szocialista munka- módszer legfontosabb haj­tóereje, a szocialista mun­kaverseny. Az új megtanu­lása — és ez is természe­tes — nem megy zökkenők nélkül. Az elmúlt hónapok tapasztalatai arra is fi­gyelmeztetnek, hogy né­mely vállalatnál akkor is erőltetik a tervek mennyi­ségi túLteljesítését, amikor többlettermék előállításá­hoz csak nehezen vagy gazdaságtalanul tudnak anyagot, kapacitást bizto­sítani, vagy a többletter­mék csak nehezen értéke­síthető. Ebből következik, hogy ma nagyon józanul, I mértéktartóan, reálisan kell a versenymozgalmat felhasználni és alkalmazni. A zökkenők, melléfogások ezernyi apró változásával találkozhatunk még. Van üzem, ahol arról panasz­kodnak a munkásak, hogy a vállalásaikat csak ro­hammunkával, túlórával képesek teljesíteni, mert rendszertelen *az anyagel­látás, szervezetlen a mun­ka. Fz az a pont, ahol leg- inkább összevethe- tőek a munkaverseny új szokásai. Itt bukik ki, ha az irányítók a munkaver- seny.t csak a munkások feladatának tekintik, pe­dig a munkaverseny ma már nem csupán a gépek, munkások, csoportvezetők és a művezetők mozgalma. Szerves egészet kell ké­peznie a gyárigazgatótól a társadalmi szervezeteken ' keresztül a segédmunkásig mindenkinek. Szervezett­ség, alacsony önköltség, exportképesség, jobb mi­nőség, komplex tevékeny­ség — ezek a szavak csakis akkor válhatnak valóság­gá, ha a versenyben részt vevők a legalacsonyabb ponttól a legmagasabbig egyformán értik és gyako­rolják a tennivalóikat. A kongresszusi munkaver­senyben kapott újabb len­dületet a Dolgozz Hibát­lanul mozgalom. Több mint 130 vállalatnál és mintegy 50 szövetkezetnél alkalmazzák ezt a rend­kívül hatékony munka- módszert. És részvevői iga­zolhatják a legjobban, hogy mennyire összetett, bonyolult előkészítést, te­vékenységet igényel. Ez a munkaverseny, amely a kongresszusi fel­hívással kezdődött, félide­jéhez közeledik. Első sza­kasza december 31-én zá­rul, és a legjobbak 1975. május 1-én vehetik át az MSZMP Központi Bizott­sága által adományozott kongresszusi zászlót és ok­levelet. A második szakasz a IV. ötéves terv befejezé­sével, 1975. december 31- ével fejeződik be. A sikeres tapasztalatok nyomán, maguk a részvevők állítják teljes felelősséggel, hogy má- sabb, sokkal korszerűbb lett a ma feladatait segítő, támogató kongresszusi munkaverseny. E. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom