Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

MEGta TB

xJímai}

1974. DECEMBER 23., VASÁRNAP

Az olvasó munkásért

Gondolatok az üzemi könyvtárakban

Mennyire kitágult jelenünkben a „könyvtár” szó tartalma! Nemcsak a hűvös ünnepélyesség, a nehéz csillárok ontotta fény ragad képzeletünkbe; süt, elvesztette birodalmának egyedüliségét, boltíveinek csendjét, mégis, amiért létesült — az fölmagasztosult. A könyvtár szó mindennapibbá. tétele lehetővé tette az olvasás mindennapibbá tételét, a könyvtár valóban a könyvek tárháza lett egyszerűségének gondjaival, szűkösségének terhével — közkincs. Könyvtárak működnek ,a legkisebb községekben is, az olvasnivalóhoz fillérekért hozzájuthat a tanyasi, a kisvárosi ember, s egyre több termelőszövetkezet, üzem létesít „kerítésen belül” könyvtárat, hogy dolgozóinak betűéhségét kielégíthesse. Igen, így több a gond, az újságíró több panaszt jegyezhet fel noteszlapjaira — hiszen szervezési és helyiség- problémák bőven adódnak. Bőven, mivel úgy nő a számuk, ahogy a letéti könyvtárak száma — szerencsére. A váci beszélgetés: tájékozódás az üzemi könyvtárak helyzetéről. A kilencszáz éves város ipari létének, kulturális fejlődésének egyik záloga az ebédlőkben, az öltözőkhöz vezető folyosókon, a tanácsterem polcain meghúzódó néhány könyv, melyek mellett gyakran ánélkül megyünk el, hogy észrevennénk őket.

Eltűnt a könyvtáros

Lengyel Erzsébet, a körzeti SZMT-könytár vezetője 45 hozzátartozó fiókról, s • több mint 37 ezer könyvről készít pontos statisztikát. A számok állandóan változnak, szünnek- alakulnak helyi könyvtárak, s a vezető örül minden alakuló, s bosszankodik minden megszűnő könyvtár esetében.

;ii.:— Nemrégen a szobi Álla rrú Gazdaság zárta be a “könyvtárát. Árra hivatkoznak a vezetők, hogy kevesen dolgoznak bent, s különben is. ők az alagi központhoz tartóz nak. Nem törődtek a könyvekkel, ennyi az igazság. Az utolsó könyvtáros egy gépkocsivezető, állandóan úton volt, a szekrény pedig, amelyben a könyveket tartották állandóan nyitva állt. Így záráskor hiányzott vagy ötven kötet. Üj embert erre a tisztségre nem találtak, s így vélték — legjobb, ha föladják a letéti könyvtárat, melynek fenntar tása egyetlen fillérjükbe sem került... De úgy látszik a parányi. gondnál egyszerűbb, ha nem tartják velünk a kap csolatot.

A következő néhány mondat, már örvendezte több:

— Felkeresett a Siketnéma Intézet könyvtárvezetője, hogy nem adnék-e a szakmunkás- képző iskolának letétbe könyveket, mert egy idősebb ember elvállalná a könyvtárosságot, s az iskola elég messze van az intézettől... Aztán el látogatott ide a nyugdíjas bácsi, s örömmel a szemében kutatott a könyvek között, ki is választott vagy kilencvenet.

Eltűnt a Magyar Hajó- és Darugyár gyáregységének könyvtárosa. Lengyel Erzsébet két hét múlva, véletlenül tudta meg, hogy megvált a gyártól, 1 más munkahelyen dolgozik. A szakszervezeti titkár nem közölte ezt vele hivatalosan, úgy gondolta, ráér a tisztségre újabb embert találni. Győri Vilmosné most vállalta a megbízást, bár nemrég dolgozik az üzemben.

— A könyvtárosnak nem elég a könyveket szeretni, szeretnie kell az embereket is. Szót kell érteni velük, s az alapműveltséget úgy fölhasználni, hogy meg tudja győzni az olvasás szépségéről, hasznáról a hozzá fordulót.

„Evet kérek még...”

Győri Vümosné szívesen várja az olvasókat. Egyelőre inkább az irodában dolgozókat ismeri — adminisztratív munkakörben tevékenykedik p is — velük érintkezik, de mint könyvtáros igyekezni fog. ahogy ő mondja: „hogy a fizikaiak is megtudják mi az a betűéhség ..

A könyvtáros társadalmi munkás, tiszteletdíjért dolgozik, munkáját azonban minden bizonnyal nem a kétszáz; forintért vállalja, hanem könyvszeretetből. Mégis, meg- ütődöm ezen a címen — társadalmi munkás —, mikor megtudom, hogy a kölcsönzés munkaidő alatt folyik, a könyvekért a szakszervezeti könyvtárba munkaidő alatt, vállalati kocsival érkeznek a könyvtárosok. Ismétlem — nem azt vonom kétségbe, hogy munkaidő alatt felesleges nyitva tartani a könyvtárát, hiszen magyarázni sem kell: munkaidő után az emberek buszok, vonatok után rohannak, hogy időben hazaérjenek. De minek a két szó: „társadalmi munkás”, amikor valaki megbízatását munkaidő alatt űzi. A vállalat vállal ezzel terhet, amely persze megtérül, s e terhet valóban érdemes vállalni.

A körzeti könyvtárhoz három járás tartozik: a váci,, a gödöllői és a szentendrei, fiókjai tehát nemcsak a városhoz kötődnek. Az adatok imponálóak: a látogatók száma megközelíti a 35 ezret, ebből több mint tízezren rendszeres olvasók. Tavaly majdnem 74 ezer kötetet adtak letétbe, az állomány megközelíti a 76 ezret. Évenként a körzeti könyvtár a fiókokkal karöltve körülbelül négyezer könyvet vásárol.

Lengyel Erzsébet elmondja, hogy nemcsak üzemekben, termelőszövetkezetekben; öregek napközijében, s különböző intézetekben próbálkoznak helyi kiskönyvtárak alapításával, hanem új lakótelepeken is:

— így például a Deákváron létesítettünk fiókot. De az emberek nem becsülik meg eléggé, hat évig egy pincéién húzódott meg a könyvtár, most fölkerült, a , klubba, de csak, másfél , méter jut neki, gurulósak, a ,.polcok,, mert,máshogyan nem lehet elférni, így is előfordult, hogy a könyvtárosra ráborultak a kötetek... A sződligsti autójavítónak a portáján pihennek a könyvek, a városgazdálkodási vállalat huzatos előcsarnokában, a fonógyár öltözői között működik a kiskönyvtár ...

Vandrus Jánosné, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár váci gyárának üzemi könyvtárát vezeti:

— Minden olvasóm olvasójegyet kap. Körülbelül három- hetenként visznek el két-há- rom könyvet. A vezetők, sajnos, nem foglalkoznak eleget azzal, ki jár könyvtárba, ki nem... Én laboratóriumban textilteohnikus vagyok s azóta ismerem jobban a gyárunkban dolgozókat, mióta a könyvtárat vezetem. Öröm nekem is, ha kérnek egy könyvet, és meg tudom szerezni, vagy ajánlok egyet elolvasásra, s úgy kapom visz- sza, hogy „ilyet kérek még”. Igen, nálunk is leginkább Berkesit, Szilvási Lajost olvassák, azonban a szórakoztató irodalmat sem kell any- nyira lebecsülni. Nevel az is, d’rektebben ugyan, de ez sok embernél egyelőre hatásosabb, s ezt el kellene ismerniük a kritikusoknak is.

Nemcsak a pontokért

Közbeszól a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáránál? fiatal könyvtárosa:

— Higgye el, minden érdekli az embereket... Sohasem hittem volna ... Viszik a Vác- ról, a Dunakanyarról szóló rr unkákat, a legkomolyabb szakkönyveket a szőlőtermesztésről, a kazángyártásról! És a brigádok is komolyan veszik kulturális vállalásaikat. Egyre kejvessbb a formális felajánlás! Nemcsak azért jönnek a könyvekért, hogy az értékelésnél ezért pontot kapjanak ... Viszont nemcsak a gazdasági vezetők, de sokszor még a szakszervezeti titkárok sem fordítanak elég gondot a munkások olvasóvá nevelésére... Nem annyira az író- ' olvasó találkozókat kellene

népszerűsíteni, hiszen az ün- ne~ mikor maga az író látogat hozzánk — hanem a napnapi találkozást, beszélgetést, vitát egy-egv elolvasott könyvről a brigádok körében ...

Kölcsönzés — kölcsönzőnek

1964-től fejlődött nagyobb léptekkel az üzemi könyvtárak hálózata. Mikor az lett az uralkodó elv, hogy a szak- szervezetek szerezzék be a könyveket, s kölcsönözzék a kölcsönzőnek: üzemeknek,

vá-alato&nak, intézményeknek. Így koncentráltabbá tették a vásárlást, több könyvet tudtak a munkások rendelkezésére bocsátani, mintha egy- egy vállalat saját, szűkös anyagi lehetőségeivel élt volna. Persze, ezeknek a könyvtáraknak akad saját „állományuk” is, de a gazdag választékot a szakszervezeti könyvtáraiknak köszönhetik. A tanácsi könyvtárakkal karöltve igyekeznek tehát kielégíteni az emberek olvasásigényét — fillérekért. Vácott a tanácsi könyvtárak 3 ezer olvasót tudhatnak magukénak, erre tíz főfoglalkozású könyvtáros jut, míg a szakszervezetiek több mint ötezer olvasójára csupán két függetlenített dolgozó. Az ellentnjondás világos, mégis úgy érzem, na'- gyobb összefogásra lenne szükség, pontosan az ellentmondás feloldása, megoldása miatt.

Garai Emőke, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkatársa a jövőre utalva fejezi be a beszélgetést. Arról tájékoztat — mit tervez az SZMT azért, hogy kedvet csináljon az olvasáshoz, hogy megszerettesse azzal is a könyvet, aki eddig nemigen vette kézbe:

— Két kategóriában javaslunk a közösségeknek kulturális vállalást. Külön a .munka- ,(is külön .§,, szocialista brigádoknak. A szocialista bri^ gádoknak készítünk egy jegyzéket, amelyből négy könyvet ki kell választaniuk, el kell olvasniuk. Közülük egyet részletesen megvitatnak

majd... A munkabrigádok kulturális vállalásaihoz any- nyit tanácsolunk, hogy valamennyien menjenek el a könyvtárba, s válasszanak maguknak szabadon olvasnivalót.

Tamás Ervin

Koszorúzás Goldmann György emlékére

Születésének 70. évfordulója alkalmából szombaton megkoszorúzták Goldmann

Györgynek, a mártírhalált halt kommunista szobrászművésznek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában levő emléktábláját.

A Budapesti Pártbizottság nevében Megyeri Károly és Jovanovics Miklós, a pártbizottság tagjai, a Kulturáhs Minisztérium nevében dr. Marczali László miniszterhelyettes és dr. Pusztai Gabriella, a Magyar Képzőművészek Szövetsége nevében Somogyi József és Kiss István koszorúzott.

Megkezdődön a téli szünet

Másfél mElió diák számára szólalt meg szombaton utoljára az iskolacsengő az idei tanév első felében: az általános és középiskolákban szombaton tartották meg az utolsó tanítási napot, s hétfőtől kezdődik a téli vakáció. Az egyetemisták és a főiskolások ugyanakkor a legnagyobb „hajrához” érkeztek, számukra a vizsgaidő- szak következett el.

Az ország mintegy ötezer általános iskolájában, 530 középiskolájában a félévi „zárás” szombaton, december 21-én volt, mintegy 1 millió 34 kis- és nagydiák számára. A téli szünet egyébként január első vasárnapjáig tart, vagyis az első tanítási nap: január 6. A diákok a szünet után kapják meg félévi értesítőjüket.

A tanév további munkarendjében sem lesznek lényeges változások. A tavaszi szünet április 5—13. között lesz. Szünetel a tanítás március lóén, március 21-én, április 4-én, húsvéthétfőn és május 1-én.

TV-FIGYELŐ

Nem krimi. Szeptemberben a feleségem azzal jött haza Moszkvából, hogy ott mindenki egy filmről beszél, s vendéglátói a lelkére kötötték, ha a film Magyarországra kerül, feltétlenül nézzük meg.

S mit tesz isten? Alig telt el jóformán csak néhány nap, a tévéműsorban már találkoztunk is A tavasz 17 pillanata című filmmel, amelyről szó volt. Nagy érdeklődéssel ültünk hát mi is a képernyő elé: lássuk a medvét. Milyen lehet az a film, amely ilyen nagy visszhangot váltott ki a moszkvaiak között?

Nos, az első folytatásokban határozottan csalódtunk. Akkor még úgy látszott, A tavasz 17 pillanata közönséges krimi lesz, amilyenből 12 van egy tucatban.

Aztán egy bizonyos ponton túl, nem tudom megmondani hányadik folytatásban, valahogyan megváltozott a film és természetesen megváltozott a róla alkotott véleményünk is. Sablonok, megunt klisék helyett emberi történettel találkoztunk, amely nem sémáinak tetszetős színeivel hatott, hanem mindenekelőtt művészi és emberi hitelével.

Tatjana Lioznova, a film rendezője — talán nem mindenki tudja —, igaz történetet vitt vászonra. Annak idején, a második világháború vége felé, amikor Sztálin feltárta bizonyítékait arról, hogy szövetségesei a legnagyobb titokban a fegyverletételről tárgyalnak a nácikkal, a leleplezés óriási megdöbbenést keltett. A tavasz 17 pillanata azoknak .a hírszerzőknek a munkáját ismerteti, akik ezeket a nagy fontosságú bizonyítékokat a szovjet hatóságoknak megszerezték. Közülük is mindenekelőtt a vállalkozás vezetőjének, Stirlitznek a munkája, aki gyorsan belopta magát a magyar tévénézők szívébe.

Neki köszönhető mindenekelőtt, hogy a film a közönség körében elemi sikert aratott. Tizenkét csütörtök este milliók figyelték az izgalmas történet újabb és újabib epizódjait, a szovjet tiszt munkáját az oroszlánbarlangban, a Gestapo és a fasiszta kémelhárítás központjában. Stirlitz, illetőleg a szerepét játszó V jacseszlav Tyihonov, akire a Háború és békéből emlékszünk még — ott Andrej herceg szerepét alakította — tévésztár, közönségkedvenc lett. Nem érdemtelenül. Tyihonov ezért az alakításáért tényleg minden elismerést megérdemel. Játékában semmit sem láttunk azokból a sablonokból, amelyek az ilyen típusú alakok-figurák megjelenítésében oly elfogadottak. Mást ne mondjunk: Stirlitz a 12 folytatás alatt, s ez a nézőknek is feltűnt, egyszer sem verekedett.

S lám, mégis izgalmas volt a film. Nehezen is búcsúztunk tőle, szívesen néztük volna még tovább.

Értünk való dolgok. Pénteken egy másik sorozat is befejeződött: dr. Czeizel Endre kitűnő előadásai az öröklődés titkairól. A szigorúan tudományos megállapításokon, sőt a legújabb kutatások eredmé- nyein alapuló sorozat — meglepetésre — nagyabb közönségsikert aratott, mint akármelyik, jóval populárisabb indíttatású műsor. A tévé és az előadó százával kapta a gratuláló, köszönő és érdeklődő leveleket.

Nem meglepő ez a nagy siker? Annak nem, aki végignézte. Mert a legfőbb dolog ebben a sikerben, azt hiszem, az volt, hogy dr. Czeizel a tudományt abból az elérhetetlennek és megközelíthetetlen- nek látszó magasságból, ahol sokak véleménye szerint a helye van. le tudta hozni a földre, mindennapi életünkbe. Az előadást hallgatva megbizonyosodhattunk arról, hogy a félelmetes tudomány valójában mennyire köznapi dolog, s ha jól csinálják, nekünk és ériünk való. Dr. Czeizel előadása ezzel a felismeréssel gazdagított bennünket és mindenekelőtt ezért váltak népszerűvé.

Mit mondhatunk most, befejezésül a kilenc folytatás után? Kívánunk a tévének és magunknak is újabb ilyen sorozatokat.

ö. L.

művész, összesen 121 festményt, grafikát, szobi’ot, dom- borművet és textíliát küldött be. A bíráló bizottság a beküldött műveket most bírálta el és 59 darabot fogadott el a kiállításra. Ezek között azonban. a kiállításon részt venni szándékozó minden művész- ^ nek legalább egy, néhánynak | azonban három-négy műve is I szerepel.

A megyei tanács művelődési osztálya és a Pedagógusok Szakszervezetének Pest megyei bizottsága pedagógus képzőművészek megyei kiállítását rendezi meg Ráckevén. A kiállítás január 15-én nyílik meg a járási hivatal, tanácstermében.

A kiállításra huszonkilenc Pest megyei pedagógus képzőJegyzetek az országgyűlés után

Az lírákról

AKI A TŐKÉS VILÁGBAN időnként megfordul, annak van némi közvetlen tapasztalata arról, hogy két év alatt milyen nagyarányú áremelkedések mentek végbe. Ha például Dániát vesszük, ezt a (négymillió lakosú kis országot, akkor azt láthatjuk, hogy egymásfél év alatt 25 százalékkal megdrágult minden. Ez persze, nem jelentkezett ugyanilyen mértékű béremelésekben. Francia- és Olaszországban a szakszervezetek — túlzás nélkül mondhatjuk — szinte élethalálharcot vívnak, hogy valamivel magasabb béreket kényszerítsenek ki a tőkésekből, mert a bérből és fizetésből élők életkörülményei ijesztően leromlottak. Ezekben az országokban az alapvető létfenntartási cikkek árai éppúgy emelkedtek, mint a luxuscikkeké. Tehát a kenyér, liszt, cukor, étolaj stb. árait sem kímélte a nagyarányú drágulás. Ehhez hozzá tartozik a különböző országok pénznemeinek a nagyfokú inflációja. S közismerten a nyersanyag- és energiaárak emelkedésének teljes költségeit a töltések áthárítják a lakosságra.

Ott azt mondják nekünk a baloldali pártok és a szakszervezetek vezetői, hogy „jó nektek, mert nálatok munkáshatalom van, s a nagyméretű termelői árrendezéseknek jelentős részét nem a fogyasztók fizetik ki”. S igazuk van: a szocializmus nem engedi szabadjára a nyersanyag-, energia-, a termelői árak emelkedő hatását: nem robban bele a maga kíméletlenségével a társadalom fogyasztásába. Ezt a parlamenti ülésen a pénzügyminiszteri expozé egyértelművé tette az ország lakossága előtt.

Faluvégi Lajos pénzügyminiszter azt

mondta: a januári árrendezésnél nem engedjük meg, hogy a fogyasztói árak annyival nőjenek, mint a termelői árak. Ezért számos termék forgalmi adóját mérsékeljük. Az alapvető közszükségleti cikkek, köztük a kenyér, a liszt, a cukor, a hús, a tej. a tejtermékek fogyasztói ára nem változik. S változatlanok maradnak a lakosság számára fontos közüzemi szolgáltatási díjak is.

Ez a bejelentés teljesen egyértelművé teszi szocialista társadalmunk hallatlanul nagy fölényét és erejét. Akkor is igaz ez, hogy ha 1975-ben a fogyasztói árszínvonal nálunk 3.6 százalékkal emelkedik. Ez az emelkedés elkerülhetetlen. Összevetve azonban a tőkés világgal, ez nem 10—25 százalékos árszínvonal-emelkedés, azzal szinte összehasonlíthatatlan. Ezt nagyon fontos figyelembe vennünk, mert hiszen ez fejezi ki a szocialista társadalmi rendben rejlő erőt, és bizonyítja a párt és a kormány, a dolgozó tömegek azonos érdekeit és azt a humánumot, amelyet ez a társadalom hordoz és sugároz. Ezt nálunk minden felnőtt, gondolkodó ember tudja, látja, és három évtizedes tapasztalata alapján, természetesnek is veszi.

Mást is • mutat ez: azt, hogy az árak alakításának ez a körültekintő, a szocializmus életszínvonal-politika iára

építő intézkedés társadalmunk ember- központú magatartását — még ebben a helyzetben is — egyértelműen megőrzi.

DE TÁRSADALMUNKNAK töretlen szociálpolitikai törekvéseit bizonyítja az az intézkedés is, amely elrendeli az 1975. július elsejével sorra kerülő, nagyarányú nyugdíjrendezést. Ismertté vált, hogy egymillió nyugdíjast érintő intézkedésről van szó. Nem szabad elfelejteni, hogy nálunk igen magas a nyugdíjasok száma: körülbelül 1 millió 600 ezer, s ebből — differenciált rendezéssel — egymillió ember nyugdíját rendezik. Hasonlóan nagy jelentőségű az a tény, hogy töretlenül folytatjuk lakásépítő politikánkat: 1975-ben, a kormány célkitűzése szerint, szeretnénk elérni, hogy a lakásigénylők közül a három- és több gyerekes munkás- és alkalmazotti családokat lakáshoz juttassuk. Látszólag és számunkra sokszor ez egészen természetes. De a kormánytól és égész dolgozó népünktől ez hallatlanul nagy erőfeszítéseket igényel. Ez is a szocialista törekvések nagy reprezentánsa. Nem beszélve arról a széles körű szociálpolitikai tevékenységről, amelyet' a mi népünk megszokott és természetesnek vesz — s ezeket kivétel nélkül mind tovább folytatjuk, fejlesztjük (napközi és óvoda építése, üzemi étkeztetés, üdülés, táppénzrendszerünk, népünk 90 százaléka ingyenes orvosi ellátást kap stb.).

A termelői árak rendezésének hatása csak részben jelentkezik a fogyasztói szférában, és ott is a létfenntartást biztosító alapvető cikkeknél, stabilak maradnak az árak. Ez a körültekintő, humánus megoldás — mert ezt a lépést nem lehetett elkerülni, rákényszerített bennünket a helyzet — jóleső érzéssel töltheti el hazánk lakosságát.

AMIKOR EZEKET a nyilvánvaló tényeket leírjuk, akkor számunkra is teljesen világos, hogy lesznek családok, amelyeket a 3,6 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedés kedvezőtlenül érint. Elsősorban a magasabb jövedelműek körében jelentkezik ez a kérdés, mert hiszen ott olyan cikkek iránt igény is jelentkezik, amelyeknél áremelkedés történik. A fogyasztók zömét azonban nem érinti kedvezőtlenül ez, és szocialista politikánk számára ez a legfontosabb. Életszínvonal-politikánk védelme és fejlesztése érdel?ében a termelő területeken, az iparban, a mezőgazdaságban stb. sokkal jobban és eredményesebben kell dolgoznunk. Megvalósítva azokat a gazdasági célkitűzéseinket, amelyeket az 1975. évi terv végrehajtásává! összefüggésben

Pesl megyei pedagógus képzőművészek kiállítása