Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

/ 1974. DECEMBER 10., KEDD %täka> Megalakult a nők nemzetközi éve magyar bizottsága A nők nemzetközi évének hazai előkészítésére hétfőn megalakult a nők nemzetközi éve: 30 tagú magyar bizott­sága. A testület elnöke Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke lett. A bi­zottság tagjai között helyet kaptak politikai, társadalmi és kulturális életünk ismert személyiségei, akik hivatá-1 suk, művészi munkájuk ré­vén szoros kapcsolatban áll­nak a nők helyzetének ala­kulásával; Tagjai a testület­nek azoknak a társadalmi és tömegszervezeteknek, il­letve tárcáknak a képviselői is, amelyeknek tevékenysége szorosan kapcsolódik a lá­nyok, asszonyok termelőmun­kájához, anyai hivatásához, közéleti tevékenységéhez. Együttműködés A magyar—koreai műszaki­tudományos együttműködési albizottság harmadik üléssza­ka hétfőn Budapesten meg­kezdte munkáját. A koreai küldöttséget Li Gén Szik, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Tudományos Aka­démiájának elnökhelyettese vezeti, a magyar delegáció ve­zetője Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes. Az ülés­szakon az együttműködés fej­lesztésének újabb lehetősé­geiről tárgyaltak. Dobó Katalin „utódai" A kommunista szombatokon senki sem hiányzott — Csak nem kergeti magu­kat a török vagy a tatár, hogy futólépésben viszik, hordják az aprított zöldséggel teli ko­sarakat? — elegyedem szóba a két gumicsizmás, kötényes lánnyal, igyekszem lépésit tar­tani velük, ahogy a főzelék­üzem előkészítőjéből kocsikon tolják át a főzőfoe a töltelék- anyagöt. — Sem a török, sem a tatár, csak éppen az exportterv hajt bennünk, zakuszkát gyártunk szovjet megrendelésre, év vé­géig még sok ezer dobozzal. Aranykoszorúsok A dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkönzervgyár főzőüze­mében a magyar orrnalc szo­katlan, de Ínycsiklandó fűsze­res ételszag terjeng. Répával, zellerrel töltött paprika, para­dicsomlében — ebből áll a zakuszka, a vitamiindús orosz ételkülönlegesség. — Melyik brigádba tartoz­nak? — faggatom a lányokat. — Az aranykoszorús Dobó Katalin szocialista brigádba. Ha velünk jön^ bemutatjuk a többieket is:, Németh nénit, Sonkután Gyulúnét. A brigád­vezetőnk is ott lesz, Schriffert Lászlóné, de a gyárban csak ügy ismerik, Sifi Kati. A dolgos, erős karú asszo­nyok gyűrűjében, jegyzetfüze­temet szorongatva, úgy érzem, bármelyik pillanat­ban, rámszólhatnak, hogy kap jam le magamról a kabátot, fogjak egy húszkilÓ6 kosarat, s mutassam meg, tíz perc alatt hányszor tudom a magas főző­tartály pereméig emelni. Csu­pa Dobó Katica vesz körül, izmosak, fellépésük kardos, he­lyén az eszük, nyelvük. — Balázs Lenke, Kálmán Matild! Gyertek vissza, nincs kibúvó, ti sem maradhattok ki a riportból — szól a két szökevény után a brigádveze­tő, miközben cinkosan rám­hunyorít, A lányok visszazö­rögnek a kis taligájukkal, s kuncogva megbújnak a széles hátú asszonyok mögöltt, de azok maguk elé penderítik őket s ha akarnak, ha nem, beszélniük kell. Hatan — szakközépiskolában — Két éve kerültünk a bri­gádhoz, itt lettünk szakmun­kások is, most a konzervipari szakközépiskolába járunk, raj­tunk kívül a brigádból még négyen tanulnak középfokon, de erről majd inkább számol­jon be Sifi Kati, mert az elő­készítőt mindjárt elárasztja a sok felgyülemlett répaszelet — s már futnak is, nagy zajt csapva kis kocsijukkal. Mi pedig tovább beszélge­tünk a tizennyolc tagú közös­ség mindennapos gondjairól, a gyárban betöltött szerepükről. Az alapítók 10 éves törzsgár- datagok, elismert dolgozói a vállalatnak. Sonkután Gyuláné főző, az idén kapott Kiváló dogozó kitüntetést Kezdemé­nyező készségéről ismert a brigád. Minden társadalmi megmozduláskor jelen van­nak, sőt nem egynek az elin­dítói. — Nyár óta két kommunis­ta szombatot szerveztünk a gyárban. Július 6-án az elsőt, több mint másfél millió forint termelési értéket mutathat­tunk fel. Az érte járó bért a dunakeszi óvoda építéséhez adtuk. A második kommunista Szovjet exportra készül a zakuszka. Koppány György felvétele műszakot — október 26-ra — brigádunk hirdette meg, csat­lakoztak hozzánk a főzelék­üzem valamennyi szocialista brigádja, ß tfnk-Sok, a kész­áruraktár dolgozót. — Hetvenhétezer dobozolt és üveges borsót készítettünk nyolc óra alatt, ekkora meny- nyiséget egy műszakban még nem produkált a gyár. — Ez 141 ezer forint terme­lési értéket jelentett pluszban! Munkabérünket a gyári böl­csőde bővítésére, s az idős nyugdíjasok karácsonyi aján­dékozására szánjuk. Nehéz megválni a közösségtől — A kommunista szombato­kon senki sem hiányzott a brigádból, a művezetőnk is kosarat húzott, az osztályveze­tő pedig a sterilezőben dolgo­zott. — Osztályvezető? — Igen, miért csodálkozik? Aki a brigádban munkásként kezdte„ közülünk nőit ki, mert elvégezte a közép- és felsőfokú iskoláit, azért még nem válik meg a kollektívától. Eljönnek gyűléseinkre, rendezvényeink­re, s társadalmi munkánál sem röstellenek közénk állni. Ra­gaszkodnak a brigádhoz, a ré­gi munkatársakhoz. Az csak nem baj, ha egyenrangú tagok maradnak? — néz rám hely­benhagyó választ várva a bri­gádvezető. — Ügy tudom, erre nincs írott szabály, de nem szeren­csés megoldás már az sem, ha a művezető tagja az irányí­tása alatt dolgozó brigádok egyikének. Könnyen ráfoghat­ják, hogy részrehajló, ha meg ezt el akarja kerülni, akkor háttérbe szorítja a brigádját, például a prémiumosztáskor, vagy a bérek differenciált el­osztásakor. A tárgyilagosságba legtöbbször keveredhet szub­jektivitás ik ilyen esetekben. Hallgatnak, aztán kitör be­lőlük: — De ha egyszer szívesen vannak a körünkben, hogyan mondhatnánk azt, hogy fiata­lítani akarjuk a brigádunkat, L a helyükbe új szakmunkáso­lt vennénk a kollektívába, a létszámot viszont nem akarjuk felemelni, mert nehéz átfogni egy nagy csoportot. Kár lenne elszakadni a régi társaktól, de mi a megoldás? Legyenek tisz­teletbeli tagok? Arra nem is gondolnak, hogy a gyár többi területein is be­kapcsolódhatnának a brigád­mozgalomba, az áthelyezett munkatársaikat bizonyosan szívesen, fogadja más közösség is. Kulcsemberek Az év nagy részét két mű­szakban dolgozzák, csak a sze­zon idején, például a borsó- konzeívgyártáskor térnek át háromra. A brigád tagjai az üzem kulcsemberei. Teljesít­ményük mindig száz százalék felett van. A borsószezonban 110 százalékra teljesítették a tervet, olasz exportra készítet­ték a Csirió-címkés borsót. Aztán arról beszélnek, hogy a kongresszusi és a felszaba­dulási munkaverseny kereté­ben megszervezték a dolgozz hibátla'nul mozgalmat: — Sok bosszúságot okoz az áruk osztályozása, nagyon ke­vert a minőség, az uborka szor­tírozását lelassította a vegyes minőség. Az újítási feladatok között is az első helyen a mi­nőség javítása szerepel, ezt vettük alapul felajánlásaink­ban is.-j — Még pár hét, és itt a ka­rácsony próbálom-oldani ■ a termelési tanácskozássá fajult beszélgetésünket. — A Dobó Katalin brigádban több az asz- szony, mint a lány, sőt az idő­sebbek már nagymamák. — Hát ilyenkor valósággal repülnek a százasok, de nem­csak a családi pénztárból, ha­nem a brigád pénze is jócskán fogy. Kerékpárokat vásárolunk két kicsi gyereknek karácsony­ra — újságolják. — A kézbesí­tőnket, özvegy Kovács László- nét lepjük meg vele. — A brigádtagok magukra nem is'^ondoltak? — Azért ennyire önzetlenek nem vagyunk — neveti el ma­gát a brigádvezető. — Novem­ber 7-én kaptunk háromezer forint jutalmat. Színházba me­gyünk, s karácsonyra minden brigádtag megkapja a nemrég kiadott könyvet: a Mindenki lexikonét. Horváth Anita Tűz, víz, közegészségügy Hasznos párbeszéd a tsz- skkel A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek gyors ütemű fejlődésének egyik kísérő je­lensége a tevékenységüket sza­bályozó jogszabályok, rendele­tek és előírások sokasodása. Szükségszerű folyamat ez, ha meggondoljuk, hogy új, a ha­gyományostól eltérő ágazatok jönnek létre, növekszik a tech­nikai felszereltség, az ipari eredetű anyagok, gépek, vegy­szerek, segédanyagok felhasz­nálása, a beruházási és az energiaigény. Mindez nemcsak a munka- és üzemszervezés­ben, a termelési eljárások al­kalmazásában, a vezetési mód­szerekben jelent újszerű fel­adatokat a szövetkezeti Veze­tők számára. Fokozott figyel­met kell fordítaniuk az érté­kében többszörösére növeke­dett szövetkezeti közös vagyon, a korszerű gépek, felszerelé­sek, nagy értékű berendezések megóvására, a közegészségügyi feltételek javítására, a ter­mészeti környezet védelmére. Nehezíti a szövetkezeti ve­zetők helyzetét — akik mind­inkább érzik a felelősség nö­vekvő nyomását —, hogy vi­szonylag kevés a speciális képzettségű szakember, s hogy egyre nehezebb a sokasodó előírások figyelemmel kísérése. További gond, hogy a fejlődés üteme szövetkezetenként elté­rő, a szigorú előírások pedig azokat a követelményeket te­szik általánossá, amelyeknek inkább a fejlődés élvonalába tartozók képesek eleget tenni. Az esetek többségében ugyanis nem pusztán a jószándéktól, hanem az anyagi lehetőségek­től függ az előírások teljesíthe­tősége. — Ezek a tények indokol­ták — mondja dr. Kecskeméti Lajos, a Budapest-környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének titkára —, hogy párbeszédet kezdeményezzünk a szövetkezietek képviselői és a megyei -jdúsreadéíizfü, köz^ egészségügyi és vízügyi ható* ságok vezetői között, a problé­mák kölcsönös megismerése és megértése érdekében. Ennek a folyamatnak fontos állomása az a néhány héttel ezelőtt megrendezett tapaszta­latcsere-tanácskozás, amely valamennyi részvevő számára hasznos volt. Milyen kérdésekről esett szó ezúttal? —, erről beszélgettünk a szövetség titkárával. Túlterhelt energiahálózat — A szövetséghez tartozó, a budai, a dabasi, a szentend­rei és a ráckevei járások te­rületén működő szövetkezetek­ben évente egymillió forint érték vált a tűz martalékává; 1972-ben a budai járásban, tavaly a dabasi járásban pusz­títottak a károk nagyobb ré­szét okozó tüzek. A vizsgála­tok megállapításai szerint az okok között első helyen áll az elektromos vezetékek túlter­heltsége. Ezután következnek az öngyulladás, a villámcsa­pás és a gépszikra, amelyek jelentős anyagi károkat okoz­tak. A szövetkezetek mindenütt törekednek a tűzrendészeti előírások betartására, sokat költenek a tűzoltáshoz szüksé­ges anyagok, eszközök beszer­zésére, jól képzett tűzrendé­szeti szakembereket alkalmaz­nak. A hatóságok által szóvá tett hibákat gyorsan helyre­hozzák. Mint a statisztikai adatok is igazolják, mindkét oldalról indokolt a szigorúság, esetenként azonban túlzott merevség, kellően nem indo­kolható bírságolás is előfor­dul. A megbeszélésen ezit sem hallgatták eL A tanácskozás részvevői osztották azt a véleményt, hogy nem lehet például indo­kolt minden esetben az új jog­szabályok követelményeinek visszamenőleges alkalmazása, vagy egy-egy, az élettől elsza­kadt rendelkezés megtartásá­nak követelése. Egy rendelet szerint például a tehergépko­csikat hő- és rázásálló tűzoltó­készülékkel kellene ellátni, csakhogy ezek a típusok még nem kaphatók. Jó néhány olyan eset van tehát, amelyet sem bírságolás­sal, sem pedig kézlegyintéssel nem lehet megoldani. Türelem és fokozatosság Péceli játékok belföldi és exportpiacra A péceli TRI-TON Háziipari Szövetkezet idei termelési ter­ve 23 millió forint, s ebből jelentős mennyiségben, mint­egy 10 millió forint értékben készítenek különböző játéko­kat. A Konsumexen keresztül termékeik eljutnak külföldre (Koppány György felvétele) is. A belföldi piacra is sok ér­dekes, kézügyességet fejlesztő játék kerül tőlük forgalomba. Képünkön kislányoknak való kivanrókészleteket csomagol­nak, amelyek még kará­csony előtt az üzletekbe ke­rülnek. Számos termelőszövetkezet foglalkozik élelmiszeripari fel­dolgozó, termelő tevékenység­gel. A húsellátás javulása, a -félkész, a .konyhakész és a Konzerv élelmiszerek; vala­mint a meleg ételek forgal­mának növekedése a termelő­szövetkezeti vágóhidak, húsfel­dolgozó üzemek, üzemi kony­hák működésének is köszön­hető. Sok üzem azonban régi, toldozott-foldozott épületekben dolgozik, éppen a rohamosan növekvő igények miatt — s higiéniai helyzetiek gyakran nem felel meg a követelmé­nyeknek. Ezért a javulás érdekében a szövetkezetek külön erre vonatkozó fejlesztési tervet készítettek, hogy fokozatosan eleget tegyenek az előírások­nak. A járható út ez, nem pe­dig a kifogásolt üzemek be­zárása, amelyre szintén volt példa. Növelni kell a vágóhi­dak és a feldolgozó üzemek hűtőterét, a tejházak, tejüze­mek tisztaságát. A termelőszövetkezetek üze­mi konyháinak hatvan száza­léka kifogástalanul működük higiéniai szempontból, az idő­szakosan működő egységek azonban nem fordítanak kellő gondot erre. Itt elsősorban a mosogatáshoz használt víz tisztasága, a szociális helyisé­gek állapota, a munkaruhák 1 tisztasága kifogásolható. Érdekesen alakult a kiegé­szítő tevékenységet folytató munkahelyek közegészség- ügye. A vizsgálatok tapaszta­latai szerint élesen kétfelé választható a közvetlenül a mezőgazdasági termelést szol­gáló és az egyéb céllal műkö­dő munkahelyek állapota. Az utóbbiak esetében a szövetkezeti vezetés bizonyta­lansága a termelés jövőjét il­letően abban is érezhető, hogy itt lényegesen rosszabb szo­ciális és munkafeltételek kö­zött dolgoznak az emberek. Az átmeneti, ideiglenes jelleg miatt sokhelyütt óvakodnak attól, hogy az egészségügyi feltételek javítására számot­tevő anyagiakat áldozzanak. Ezek a munkahelyek zsúfol­tak, rossz a levegőjük, nincs megoldva a szennyvíz elveze­tése, a falak és a padlózat ál­lapota krónikus megbetegedé­sek, nemegyszer balesetek okozói. Minél több gondot okoz — ott ahol az állattenyésztés je­lentős — a trágyalé eihorda­sa és kezelése. Néhol már a környezetvédelem válik sür­gető feladattá, mert erősen szennyeződik a talaj, a leve­gő, a patakok vize, a gazda­ságok, sőt a községek kútjai. Nem a jövő század, nem is a jövő évtized problémája, hogy egy-egy nagy méretű, korszerű állattenyésztő telep megépítési költségeit 30—40 százalékkal is megdrágítaná, ha a szükséges kiegészítő be­ruházásokat is megépítenék. Néhány esetben ugyanis már nem elegendő a derítő, hanem a telephez kapcsolódó öntöző­hálózat megépítéséről is gon­doskodni kell, amely a ■ hígí­tott trágyalevet megfelelő nagyságú termőterületre ké­pes juttatni. Ez újabb vízfel­használás! igényt, tetemes többletköltséget is jelent. Napjainkban még kevés gazdaságnak van erre anyagi lehetősége, ezek a követelmé­nyek azonban az ellenőrzések során mindinkább előtérbe kerülnek. Világos, hogy az előrelépés csak fokozatosan történhet, az anyagi források bővülésének arányában. Gyengélkedő víztársulások A mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen eleme a víz. is. A termőtalaj vízikészletének szabályozása öntözéssel, más­kor a felesleges vízmennyiség elvezetésével történik. Leegy­szerűsítve ezt nevezzük víz- gazdálkodásnak. A mezőgaz­daságban ■» / Wriigyi „beruh;* sok-növekedése; sóit újszerű feladat elvégzését kívánja meg. Kutakat, tározókat, ön­tözőtelepeket kell létesíteni. Ezzel kapcsolatosan vízrende­zési, talaj javítási munkálatok is szükségessé válnak. E fel­adatok megoldását szolgálják a szövetkezetek víztúrsulásai. Azaz. szolgálnák, ha több szak­emberrel, jobb gépekkel, gon­dosabb tervekkel és jól szer­vezett közgyűléssel rendelkez­nének. Többségük azonban gyengélkedik. Munkájukban nem meghatározó a tagszövet­kezetek érdeke, amolyan ha­tósági jelleggel dolgoznak, mint a területi vízügyi igaz­gatóságok „csápjai”. Túl sok jogszabály foglalkozik a víz­ügyi beruházások rendjével, a műszaki előkészítés, a beru­házások kivitelezésének előze­tes engedélyeztetése hossza­dalmas, sőt bürokráciától sem mentes. A budapest környékig tsz- szövetség tagszövetkeze.teinek tulajdonában nagy kiterjedé­sű homokterületek vannak, amelyeken létkérdés az öntö­zés, a talajjavítás, a hatékony vízgazdálkodás megvalósítá­sa. Éppen ezért jogos igény, hogy a víztársulatok önálló­sága. tagérdekeltsége növe­kedjék, s az eddiginél jobban végezzék fontos munkájukat. Ezen a területen is jobb együttműködésre, a kölcsönös és a közös érdekek összehan­golására van szükség. A ter­melőszövetkezetek ezt szorgal­mazzák ugyanúgy, mint a tűz­rendészeti és a közegészség­ügyet érintő kérdésekben. Megnyugtató, hogy ez a tö­rekvés — mint azt a lezajlott eszmecserék bizonyították — találkozott az ellenőrző ható­ságok megértő elvszerű segí­tő szándékával, összegezte a megbeszélés legfőbb eredmé­nyét dr. Kecskeméti Lajos. Kovács György Attila i

Next

/
Oldalképek
Tartalom