Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-10 / 288. szám
Vegyi, 4B xJfamtp 1974. DECEMBER 10., KEDD Kiállítótermekben Emlékezés Herman Lipótra a budai várban Újabb találkozások Pest megye tájaival, művészeivel Herman Lipót: Tél <19«9). M. Orbán Edit francia gobelinje az albertirsai tárlaton. Örömmel nyugtázzuk a kiállítótermekben járva, hogy a kultúra nálunk nem magányos óriásokból áll, hanem egyre népesebb csoportot, tábort képez, mely mind-mind sürgető alkalom teendőink felmérésére és a társadalom önmegújulására. Itt van például HERMAN LIPÖT emlékkiállítása a budai várban. Meglepetés. Annál is jobb festő, mint aminek eddig hittük. Egyéniség, sértetlen állandósággal. Előttünk áll egy festőpálya, mely szívós térnyerésekkel egyszerre csak belép az időbe, kultúránk további növekedést kezdeményező körforgalmába. Tisztességes alkotó. Mindig csak arra vállalkozott, amit maradéktalanul megoldott egyben. Műveiből hiányzik a nagyképűség, felületeit ács életöröm bősége hatja át, a megőrzött és festőilleg virágzásnak lendített derű. Még gyászos órákban sem ismeri a szomorúságot. Portréi igazolják: ismeri a mesterséget, melyet édesanyja optimizmusához, Molnár Ferenc kemény „puhaságához”, Koszta József markánsan csontos fejéhez, Pálzay Pál lázas értelméhez hajlít, nem rettenve meg saját képmásának belső sugallatokat tartalmazó kendőzetlen bemutatásától sem, mely az ő esetében is eljutott az öregség zaklatottságáig. Egészségesen érzéki minden tája és női figurája. Elfogódottság csak nagyszentmiklósi utcáját jellemzi, ahol Bartók is járt vele azonos időben ifjúságuk közös térpontján. Herman Lipót festészetének tájleltárában több sajátos szentendrei és nagymarosi részletre bukkanunk, s méltán emelhetjük ki tengerpartjai mellett erdélyi táját, ahol a fák nagyvonalúan igazodnak a domborzat ritmusához A magyar posztimpresszionizmus egyik Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly nyomdokain felnevelkedett utolsó korszakának rangos képviselője. Derűőrző és növelő alkotásainak termékeny áradatával nemcsak esztétikai ízlésformálást vállalt, hanem jó társadalmi közérzetet is növelt bő vitalitásának emberségével. RATKAY ENDRE más alkat. Más évjárat, más nemzedék. Eszménye, hogy egyetlen hatalmas taplón örökítse meg a század szellemi térképét. E festői Calendá- rium százötven farostlemezre festett négyszáztizennégy képi jelenetre osztott ikonmező, mely az emberiség politikai és kulturális fejlődés- vonalát kíséri a Pesterzsébeti Múzeumban bemutatott tárlatán. Ez összefoglalási lendületben dömsödi és kis- dunai részletekkel örökíti meg barátainak, köztük a kis- kunlacházi Gaál Imrének élettöredékeit, a Világhíradó tételben napjaink világeseményeit értelmezi képi eszközökkel. A rajzi irónia hatásával is él, monumentális állöfilm tagolásával rögzíti az idő rétegeit a vizuális újságírás társadalomfilozófiai újdonságával. Ez az, ami művészetével kapcsolatban felkelti az érdeklődést, ez a távlata egyben, ha a festői árnyalásokat fokozni tudja, s nem elégszik meg a harsány hatásokkal, végletekig élezett meghökkentásekkel. M. ORBÁN EDIT más utat választott szőnyegterveiben és gobelinjaíban. Az egyszerűséget, a gondolatokkal kivívott tisztaságot, eszme és forma azonos fokon mozgó egybevágóságát, az arányok egyensúlyát. Az albertirsai könyvtárban bemutatkozó tanárfestő saját vallomása szerint „Ferenczy Noémi által megvalósított kifejezési módot tartja követendőnek”, természetesen úgy, hogy folytatja és nem ismétli pompás kezdeményezéseit. Raiztudása magabiztossá vált, szerkesztése bátrabb, ami figurális tárgyú munkáiban és a mély emberséget felvonultató Kincslelőben egyaránt érvényre jut. Ez a megkülönböztetés is igazi út, mert kellemes beosztással saját törvényeire hallgat, ezzel jeleníti kenyérre, gyerekre, nyárra, arcokra, húsvéti tojásokra és napkorongra osztódó látomásait, melyek szabatosak, egészségesek, tiszták és egyenletesek. A Szigetváron született és Albertirsán tanító rajztanár festő, aki a Nagy István Csoport tagja, fejlődését figyelve művészi munkájának folyamatos térnyerését igényeljük a nagyobb méret keretei között. RÁCZ JÓZSEF Nagykőrös festőnesztora mind- annyiunk örömére sikerrel szerepéit békéscsabai tárlatán. •December vécéig látható kiállításán gyulai, békési tematikájú akvarellek és grafikák szerepelnek; városkép és Kőrös-part, házak, utcák, a békési szülőfalu megnövekedett fái, megroggyant és kiegyenesedett tetői. Tavasszal nagy munkába kezd Rácz József: Nagykőrös műemlék jellegű tornácait, kapuit örkíti meg az utókornak rajzsorozatában. Mindez nemcsak grafikai teljesítmény lesz, hanem halaszthatatlan művelődéstörténeti feladat, kettős célkitűzés, amelynek következetes megvalósításához fáradhatatlan energiákat kívánunk. Munkácsy-művek Kiskunlucbázán Kiskunlacháza eseménye volt, hogy Munkácsy Mihály képei érkeztek egynapos vendégségbe a Magyar Nemzeti Galériából. A színhely a Munkácsy Mihály általános iskola volt, ahol Pogány ö. Gábor, a Galéria főigazgatója ismertette képzőművészetünk egyik irányadó mesterének hagyományteremtő munkásságát, remekművek szemléltetésével. A tanári kar és az úttörők kérdései hozzájárultak a közös műelemzéshez. Kiderült, hogy évente felkeresik Budapesten Munkácsy világhírű festményeit, mintegy ezren jártak az elmúlt években a Nemzeti Galériában, s raj- foglalkozásokon számoltak be a látottakról. Igaz élményt jelentettek e találkozások, emberformáló erővé tágultak. Az élénk és hatékony eszmecserében felvetődött több folytatást igénylő gondolat. Kiskunlacháza festője volt Gaál Imre, itt dolgozott egy ideig Vecsési Sándor, Patay László, Bakallár József, sőt Munkácsy oldalági rokona, Lieb József lacházi kiállításra készül olyan meglepetéssel, hogy két képet óhajt ajándékozni a kiskunlacházi Munkácsy Mihály iskolának. Mindez kezdetét jelenthetné a Kiskun Galériának, mely más művekkel kiegészülve, állandó esztétikai ügyeletese lehetne az ifjúságnak és a felnőtt lakosságnak egyaránt. Különösen akkor — s erre remény is van —, ha a Nemzeti Galéria ideiglenes és többször meghosszabbított kihelyezéssel eredeti Munkácsy-képpel adna rangot és mértéket a muzeális gyűjteménynek. Losonci Miklós Napirenden: a tanterv Együttes ülést tartott a Magyar Tudományos Akadémia közoktatási bizottsága és az Oktatási Minisztérium tantervi főbizottsága. Dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár tájékoztatót tartott a tantervi főbizottság eddigi tevékenységéről, különös tekintettel az évtized végén bevezetésre kerülő új tantervek óratervi javaslatára. A sokoldalú eszmecsere alapján megállapodtak a két bizottság együttműködésének további elmélyítéséről, az óratervi javaslatok további folyamatos egyeztetéséről. Balassagyarmaton tíz éve rendezik meg az irodalmi színpadi napokat. Az évtized alatt eddig 108 színpad vett részt, 112 produkcióval. Mindnyájan amatőrök. Pest megyéből eddig négy együttes mutatkozott be Balassagyarmaton: 1968-ban és 1972-ben a dunakeszi Radnóti színpad, 1972- ben a gödöllői Agrártudományi Egyetem diákszínpada TV-FIGYELŐ \ A mutatós középszer. Amikor először néztem át a tévé szombati-vasárnapi műsorát, megmondom őszintén, egyszerre dühített és keserített. Ismét a szokásos hét végi megoldásokkal találkoztam: semmi lényeges közölnivaló, vegyes összeállításak-válogatásök a szórakoztató művészetek köréből, műfaji ismétlődések, rutinműsorok. Dühített és keserített, hogy a televízió régóta így totyog a víkendek műsorai körül. Aztán pontról pontra végignéztem a műsort és kezdeti dühöm fokozatosan feloldódott. Nem, ne tessék megijedni. nem villanyozódtam föl — iránt sokszázezer nézőtársam tudja, nem volt mitől —, sőt, velük együtt én is jobbára unatkozva és néha el-elszunyókálva üldögéltem a képernyő előtt. Azt kellett belátnom, hogy tulajdonképpen nincs okom dühöngésre. Mert itt van például A haty- tyú, Molnár Ferenc bravúr- darabja, a Madách Színház művészeinek tényleg kitűnő, sőt, legtöbb elemében tökéletes előadásában. Rossz ez? Biztosan nem. Még há' Vitat“’ kozhaturik is ’Mdlndr' 'Felérte írói munkásságának és benne A hattyúnak a jelentőségéről És a 144 nóta? Valójában nem volt az se rossz, bár majdnem elaludtunk a sok, se zeneileg, se szövegét tekintve nem szellemes táncdal közben. Kicsit összecsapott, gyorsan lekent műsor volt S rossz lett volna a 144 nótának mintegy válaszoló vasárnapi Televarieté? Nem merném állítani. Inkább azt mondanám, ebben a műsoron sem találkoztunk semmi igazán figyelemreméltó megoldással, valami másutt nem láthatóval, szellemes, ügyes, meglepő vagy meghökkentő elemmel. Nem folytatom tovább. A két nap alatt szinte majdnem csupa mutatós műsort láttam. Ezért csakugyan nem lehet dühöngeni. De azért lehet-e, hogy ebben a két napban, amikor legtöbben ülnek a képernyő előtt, egyetlen műsorszám sem emelkedett a közepes színvonala fölé? Két nap alatt legalább egy ilyen műsort kémi- követelni, s be is illeszteni az adásba, azt hiszem, sem a tévé, sem a néző számára nem maximalizmus. Sőt, valójában ez a minimum: legalább ezt, legalább ennyit feltétlenül teljesíteni kell. Amikor mindez így világossá vált, még nem volt vége a két nap műsorának. Még hátra volt az Ötszemközt, amely már annyiszor kihúzta a bajból a televíziót. Mélyponíon. Most azonban, sajnos, nem húzta ki. Az Ötszemközt vasárnapi adása nem sikerült, az interjú mélyen a lehetőségei alatt maradt. A legfőbb ok, amiért ez a vállalkozás is kudarccal járt az, hogy a televízió — csodálatos módon — nem vette észre, más minőségű életanyaggal került most szembe Szabó Gergely megszólaltatásával, mint korábbi adásaiban. Szabó Gergely életútjából a társadalmilag fontos mondanivalót kellett és lehetett volna kiemelni, nem' bedig az olé“ finprográm egyébként is közismert ipari-termelési adatait. Szabó Gergely ugyanis a „fényes szelek” nemzedékéhez tartozik, alföldi parasztgyerekből lett egyetemista és népi kollégista, majd a felszabadulás után különféle vezető posztokon dolgozott, s 32 éves korában miniszter lett. Ennek az életútnak sodrásá- ból-lendületéből, de konfliktusairól a vasárnapi ötszem- köztben nem kaptunk hiteles és meggyőző képet, a lényeg valósággal elsikkadt az interjúban. Másképpen kellett volna ehhez az életúthoz közelíteni, akkor biztosan elkerülhető lett volna a kudarc, amelyet egyébként, úgy vettem észre, maga Vitray is érezhetett. Nem tudom mással magyarázni szokatlan kedvetlenségét. ö. L. Kórustalálkozó Szigethalmon A Csepel Autógyár Férfikara jubileumi ünnepségének második napját hat kórus találkozója, díszhangversenye tette emlékezetessé. A hangverseny előtt a ’Művelődési Központban kiállítás nyílt, amely a 25 éves kórus emlékezetes pillanatait, jelentős sikereit elevenítette fel. A hangversenyen öt férfikar és egy vegyeskar lépett fel. Nagy múltú, régi hagyományokkal rendelkező együttesek találkoztak itt nemrég alakult, fiatal kórusokkal — a hangverseny a kölcsönös barátság elmélyítésével s a tapasztalatok cseréjével járult hozzá fejlődésükhöz. A negyedszázados jubileumát ünneplő Csepel Autógyár kórusának egyik vendége volt a tavaly 50 éves fennállását ünneplő ,Felsőgödi Munkásdalkör Szakáll László vezetésével. Örömmel üdvözöltük a nemrég Cegléden első ízben minősített Szigetszentmártoni Művelődési Ház Férfikarát, valamint a még fiatalabb Dunakeszi Művelődési Központ Férfikarát. Mindkét együttes karnagya Tóth Béla. Szerepelt még a Taksonyi ÁFÉSZ Férfikara Kreisz Ferenc vezetésével és a Ceglédi Vasutas Szak- szervezet Vegyeskara Kiss István vezényletével. Érdekes összehasonlításra adott alkalmat az előző napon hallott műsorszámok előadása más kórusokkal, vagy az össz- karok tolmácsolásában. A hangversenyt a jelenlevő kórusok együttes produkciója nyitotta meg. Liszt: Magyar ünnepi dal, Adám Jenő: So- mogy-balatoni nóták, Krizsa- novszkij: A bátrak indulója és Bárdos: Napfényes utakon című műve hangzott el impozáns előadásban, Tóth Béla, Kiss István, Kreisz Ferenc és Szakáll László vezényletével. A Felsőgödi Munkásdalkör önálló műsorából különösen tetszett Kodály: A csikó című férfikarának lendületes megszólaltatása, Pacius: Finn dala, valamint a Porlepte utakon című orosz népdalfeldolgozás. A Taksonyi ÁFÉSZ Férfikara két német népdalt adott elő, majd Balázs Árpád és Zsolnai Ágoston művelt. A szigetszentmártoni kórus szépen énekelte a három német népdalt, valamint a két testvérkórussal közösen előadott Bartók: Magyar népdalokat és Schubert: Búcsúdalát. A ceglédi vegyeskar változatos gazdag műsorral lépett fel, preklasszikus, romantikus és huszadik századi magyar kórusműveket szólaltatott meg. Kiemelkedett produkciójukból Kodály: A szép énekszó múzsájához, Bárdos: A vargáék ablaka és Brahms: Síró éji csend című kompozíciója. A Dunakeszi Művelődési Központ Férfikarának műsorából Schubert: Alomvár ás és Bo- rogyin: Tréfás szerenádja érdemelt külön említést. A műsort a résztvevő kórusok és a hallgatóság közös éneke zárta be. A koncerten ott volt Zsolnai Ágoston zeneszerző is. K. A. 1972-től minden évben a veresegyházi Forrás irodalmi színpad, valamint az idén először a nagykőrösi Arany János irodalmi színpad. A Madách Imre irodalmi színpadi napoknak az idén több társrendezője volt: a Lengyel Kultúra, a Népművelési Intézet, Nógrád megyei Tanács és a balassagyarmati városi tanács. A versenyre az országból azok az együttesek nevezhettek be, amelyek az előzetesen meghirdetett, lengyel irodalmat feldolgozó forgatókönyv-pályázaton részt vettek. Az ország kilenc megyéjéből egy-egy csoport mutatkozott be, a fővárosból három együttes, Nógrád és Pest megyéből két-két együttes lépett színpadra. A produkciókat rangos zsűri ítélte meg, amelynek elnöke Fábián Zoltán, az írószövetség titkára volt. A bemutató fődíját, a Lengyel Kultúra nagydíját a balassagyarmati Exlibris irodalmi színpad nyerte el. A veres- egyházi Forrás irodalmi színpad Mrozek műveiből készült Az objektív vétek című műsoráért a KISZ KB különdíját, a nagykőrösi Arany János irodalmi színpad az ... És tartsátok meg az esküvőt! című műsoráért Balassagyarmat város emlékplakettjét és oklevelét kapta meg. A találkozón fellépő együttesek többségének műsora témájában kapcsolódott Lengyelország felszabadulásának harmincadik évfordulójához; a háború és az emberiesség viszonyát kívánták érzékletessé tenni. Sajnos, az nem minden esetben sikerült. Az élményanyag hiánya érződött a nagykőrösi irodalmi színpad műsorán is. A veresegyházi Forrás irodalmi színpad műsorában álszentségről, kishitűségről, • igazi hitről, kispolgáriságról mutatott képet, kiemelkedő emberformáló tehetséggel. A fiatalok egyre több irodalmi színpadot alakítanak, s a csoportok egy része már felismerte, hogy a lényeg a közönség és a színpad között való kapcsolat. A veresegyháziak műsorát áthatotta az a felismerés: a nézőknek életünk egy-egy kis sarkáról, jelenségéről kívánunk valamit elmondani — és erényük, hogy ezt színvonalasan és művészien tudják megvalósítani. ö. E. Tudományos tanácskozás Hétfőn az Eötvös Loránd Tudományegyetemen háromnapos tudományos tanácskozás kezdődött a fejlődő országok társadalmi viszonyairól. A tanácskozást Simon Péter, a Tudományos Szocializmus, Információs és Továbbképzési Intézetének vezetője nyitotta meg, majd Tőkei Ferenc egyetemi tanár, az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének csoportvezetője tartott bevezető előadást Európa és Ázsia Marx, Engels műveiben címmeL Pályázat A Hazafias Népfront Szentendrei Városi Bizottsága, a KISZ Városi Bizottsága, a városi tanács és a József Attila Művelődési Központ fotópályázatot hirdet a 65. nemzetközi nőnap tiszteletére amatőr fotósok részére. A pályázat témája: a nő, az anya, a család, a dolgozó nő bemutatása. A beküldendő képek mérete: 30x40 cm. Egy- egy pályázó több képet is küldhet, határidő: 1975. február. Pályadíjak: I. 1500, II. 1000, III. 500 forint. A legjobb alkotásokból 1975 márciusában kiállítást rendeznek a művelődési központban. I Irodalmi színpadi napok Veresegyházi siker — Balassagyarmaton
