Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

1974. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK 11 SSem w x-Mwmmf A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Radó Sán­dor Kossuth- és Állami díjas­nak, a földrajztudományok doktorának, az Országos Föld­ügyi és Térképészeti Hivatal főosztályvezetőjének kiemel­kedő földrajzi-kartográfiai tu­dományos munkássága, vala­mint a nemzetközi munkás- mozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége elis­meréséül, 75. születésnapja al­kalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. — Jubiláló gimnázium. Idén 75 éves a ceglédi Kos­suth Gimnázium. Az évfor­duló alkalmából az oktatási miniszter Tóth Mihály, Bog­dán Zoltán, Kiss Lajos és Tűri Béla tanárokat az ok­tatásügy kiváló dolgozója címmel tüntette ki. Tóth Já­nos és Velkey Pál miniszteri dicséretben részesült. Kiváló dolgozó jelvényt kapott Kürti Béláné gondnok és Mucska Vendelné hivatalsegéd. 7 Berlinben tartják a nők világkongresszusát Munkában az előkészítő bizottság A nők világkongresszusá­nak előkészületeivel foglal­kozó kétnapos nemzetközi találkozó után — amelynek színhelye Tihany volt — teg­nap sajtótájékoztatót rendez­tek a Magyar Nők Országos Tanácsának székhazában, amelyen a nemzetközi sajtó kép­viselői találkoztak a most megalakult előkészítő bi­zottság tagjaival. Erdei Lászlómé, az MNOT el­nöke köszöntötte a megje­lenteket, majd átadta a szót Freda Brown asszonynak, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség alelnökének, az Ausztráliai Demokratikus Nő­szövetség elnökének, akit a világkongresszust előkészítő végrehajtó bizottság elnöké­nek választottak Tihanyban. — A most lezárult nemzet­közi találkozón — amelyen 53 ország képviseltette magát — nagy örömet szerzett mind- annyiónknak a bejelentés, r r _ / ki állítás a vajdahuny ad varban A cseh puskaművesség hagyományai NAGYKÁTA Befejeződött a megyei úttörőparlament Üzenet a jövőbe — palackpostával A' régiségek kedvelői és a vadászat története iránt ér­deklődőik számára bizonyára érdekes látványossággal szol­gál majd a cseh vadászfegy­verek. történetét bemutató ki­állítás, amely a városligeti Vajdahunyad várban levő Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum épületében nyitja meg kapuit az érdeklődőik előtt pénteken. s A megnyitóra — amelyen dr. Lénárt Lajos mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes mond beszédet — a kiállításnak otthont adó há­zigazda, a Cseh Mezőgazdasági Múzeum, a Csehszlovák Kul­túra és a Magyar yadászok Országos Szövetsége együtt­működésének jóvoltából ke­rülhet sor. Mint azt dr. Vlcskó Lajos, a múzeum főigazgatója a saj­tóbemutató alkalmával el­mondta, a maga nemében egyedülálló gyűjtemény a XVI. századtól, napjainkig kíséri nyomon a világhírű cseh pus­kaművesség hagyományait, fejlődését. Nemcsak a Pest megyében működő vadászok számara ér­dekesség, hogy már a közép­korban nagy volt a különbség a végvári küzdelmek során használt kanócos puskák és a vadászfegyverek között. A ka­nócos puskákkal a' védők össz­tüzet adtak le az ellenfélre, a célzást kifejezetten tiltották a harc szabályai. A vadász- fegyverek nemcsak könnyeb­bek és drágábbak voltak ezek­nél, hanem úgynevezett Jce- réklakat os szerkezettel szerel­ték fel őket, amelyek már pontos célzást tettek lehetővé. Ilyen — művészien díszített — kovás puskák kerültek ki a prágai, müncheni és augs- burgi mesterek műhelyeiből. Amíg a — ma az NDK-ban levő — Suhl megyei és a csehországi fegyverkereskedők a kanócos puskákat három tal­lérért adták, vették. A fegyvertörténeti újítások­ban mindig élenjártak a pus­kamíves mesterek, s a XVII. szá.zadtói a múlt század köze-' péig világszerte elismert híre volt a Karlovy Vary, és Cesky Krumlor műhelyeiből kikerülő kovás puskáknak. Ezek úgy működtek, hogy a kakas po­fái közé fogott kovát a ser­penyőfedő acélhoz ütötték, így nyerték a szikrát. A vadász- fegyverek sörétek kilövésére is alkalmasak voltak és hasz­nálatukkal Opocno környékén 1758-ban negyven vadász ti­zennyolc nap alatt 1700 vad­disznót. 3200 szarvast. 930 ró­kát. 29 000 foglyot 9900 fácánt. 1300 fürjet, 1960 vadkacsát, 1300 egyéb madarat ejtett zsák­mányul. 1807-ben sikerült első íz­ben olyan csappantyús lakat- tzerkezetet készíteni, amely már ütéssel hozta mozgásba a robbanótöltetet. Ilyen vadászfegyvereket ké­szített? Antonin Vincenc Lebe- da, a XIX. század legneve­sebb puskamíves mestere, aki mesterlegényként bejárta egész Európát, majd hazájába visz- szatérve, 1820>-ban saját gyá­rat alapított. Ettől fogva tett szert világhírnévre a prágai vésőminta, amellyel Lebeda művészei finom vésetű ara- besakeikikel, a vadvilág életét ábrázoló figurális és levél- motívutnoíkkal díszítették: a vadászfegyvereiket. E nagy múltú hagyományok őrzője ma a Brnóban műkö­dő Zbrojovka gyár, amelynek vadász-, verseny-, sörétes és golyós fegyvereit világszerte ismerik és kedvelik a vadá­szok. hogy szocialista ország, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság fővárosa, Berlin lesz a nők világ- kongresszusának vendég­látó házigazdája 1975. ok­tóber 20—24 között — kezdte beszámolóját Freda Brown —, mert így a világ valamennyi • tájáról delegált nőtársaink megismerkedhet­nek egy szocializmust építő ország életével, sikereivel, eredményeivel. — A tihanyi találkozóról szólva a továb­biakban elmondotta, hogy mi­után az ENSZ közgyűlésének 27. ülésszaka 1975-öt a nők nemzetközi évének nyilvání­totta és megszületett a dön­tés a nők világkongresszusá­nak megrendezéséről, Tihany­ban jó alkalom nyílt a kong­resszus megalapozására: meg­alakították az előkészítő bi­zottságot, a 15 nemzetközi szervezetet képviselő végre­hajtó bizottságot, döntöttek a kongresszus időpontjáról és színhelyéről, s arról, hogy a kongresszuson hét bizottság­ban folyik majd a munka. A bizottságok az alábbi té­makörökkel foglalkoznak ^ a nők egyenjogúsága, a nő és a fejlődés, a nő a társadalom­ban, a nő a családban', a nő és béke, szolidaritás és nem­zeti függetlenség, végül, együttműködés és közös ak­ciók. A kongresszus ügyrend­jét a most megalakított nem­zetközi végrehajtó bizottság fogja kidolgozni. Brown asszony befejezésül ismertette a tihanyi tanács­kozás résztvevőinek a világ valamennyi nőjéhez intézett felhívását, amelynek lénye­ge: dolgozzunk együtt, hogy a világkongresszus a nők nemzetközi évének ki­emelkedő eseményévé vál­jék. Freda Brown beszámolója után az előkészítő bizottság egyiptomi, francia, nigériai és NDK-beli tagja válaszolt az újságíróknak a nemzeti előkészületekkel kapcsolatos kérdéseire. Ny. É. A Nagykátán rendezett, két­napos Pest megyei úttörőparla­menten részt vevő 116 járási­városi küldött tegnap reggel 8 órakor folytatta a tanácskozást. A pajtások hat csoportra osz­lottak és szekcióüléseken tár­gyalták a következő témakörö­ket: törvényeink — tettekben; vidámság, játék; úttörőéletünk a lakóterületen; úttörőnyár; út­törőéletünk az iskolában; a kisdobos-, az úttörő- és a KISZ- szervezetek kapcsolata. A háromórás tanácskozás so­rán felnőtt komolysággal vitat­koztak a fiatalok. Figyelemre méltóan sok javaslat, terv szü­letett, egyebek között: ne az osztályfőnök jelölje ki az őrsö­ket, a pajtások maguk dönthes­sék el, ki kerüljön közéjük, ki­re számíthatnak a közös mun­kában. A községi, városi sport­pályákat szereljék fel jobban az illetékesek, s tegyék lehető­vé, hogy a kisdobosok, úttörők a nap bármelyik szakában igénybe vehessék. Indítsanak a megyében olyan akciót, amely­nek során régi úttörődalokat, -játékokat gyűjtenek össze a csapatok. A legjobb 52-t adják át közlésre a Pajtás újság szer­kesztőségének, így hetente len­ne dal- és játékrovat az újság­ban. Az Országos Üttörőelnökség- hez a következő kérésekkel, javaslatokkal fordultak: kérje fel a rádió gyermekkórusát és a Hanglemezgyártó Vállalatot, hogy vegyék fel lemezre az út­törődalokat és ezeket árusítsák a hanglemezboltokban. To­vábbá: készüljön több ifjúsági regény és film. Délelőtt II órakor befejeződ­tek a szekcióülések és a pajtá­sok kivonultak a községi tanács által biztosított területre, ahol — a parlament emlékére — út­törőligetet alapítottak. Tizen­három járási-városi úttörőkül- döttség ültetett el facsemetéket, i tövükben palackpostát ástak el, viasszal lezárt üvegekbe rejtve a jövő úttörőinek szánt üzenetüket. A palackpostát az úttörőmozgalom 50. évfordulója alkalmából szabad az akkori pajtásoknak felbontani. Ebéd után ismét valamennyi küldött jelen volt a záróülésen, amelyet Laczkó Erzsébet úttö­rő, a parlament ügyvezető el­nöke nyitott meg. Megnyitó be­szédében köszöntötte az elnök­ség tagjait, köztük Pataki Már­tont, a nagykátai járási párt- bizottság első titkárát, Sáron Sándort, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának munkatár­sát, Bakó Józsefet, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének tagját, az őrsve­zető című lap főszerkesztőjét, Berla Ferencet, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkárát, Lábai Lászlót, a megyei úttörő­elnököt, Háfra Júlia megyei út­törőtitkárt, és Kovács Jánost, a KISZ nagykátai járási titká­rát. A szekciók vezetői ezután je­lentést tettek a parlamentnek az elvégzett munkáról, felol­vasták javaslataikat. A pajtá­sok aktivitására jellemző, hogy nyolcán jelentkeztek hozzászó­lásra, kiegészítve az elhang­zott javaslatokat. Név szerint Bella Marietta, Deli Ilona, Boda Mária, Dobák Katalin, Molnár Attila, Bóta Judit, Must Gábor és Nyikós Sá­ri. Javasolták: élhessenek a büntetés és' jutalmazás lehető­ségével az úttörőőrsök — rajok is —, javasolta az egyik felszó- i laló. A KISZ-szervezetek alkal- I Szerdán délután a Pest me­gyei Levéltár dísztermében gyűltek össze a meghívottak, mindazok a helytörténészek és krónikaírók, akik pályamű- vükkel részt vettek a Hazafias Népfront Pest -megyei Bizött- sága, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Pest megyei Levéltár által meghirdetett pályázaton, amelynek eredményét hagyo- mánySzerűen mindig novem­ber 7-e alkalmából hirdetik ki. Az eredményhirdetésen meg­jelent Krizsár Miklós, a me­gyei népfrontbizottság mun­katársa és Vincze Tamásné, a megyei művelődési osztály csoportvezetője. A megjelenteket Egei Tibor levéltári csoportvezető üdvö­zölte, majd dr. Lakatos Ernő, a levéltár igazgatója értékelte az idei pályázatra beküldött műveket, és mint a Hazafias Népfront Honismereti Bizott­sága, valamint a pályázatokat elbíráló bizottság elnöke, ki­hirdette az eredményt, majd kiosztotta a pályadíjakat, ju­talmakat. A beérkezett tizenegy hely- történeti pályázat közül a bí­ráló bizottság a következőket díjazta, illetve jutalmazta: l. díj (5000 forint): Dr. Farkas Jenő „Mogyoród múltja", II. díj (3000 forint) : Pesti László „Szabados Nagykörös mezőváros társadalma 1767—1848”, m. díj (2000 forint): Bíró Károly „Vác az abszolutizmus korában, 1686—1825” című munkáért. Jutalmat kapott: Pataki Ferenc, Cegléd (két pályamüvéért, az egyik Kőröstetétlen, a másik a középkori Mikebuda történetéről szól), Korá­nyi György, Dunabogdány és Rudi András, Szentendre. November 5-én hajnali 5 órakor Pilis határában, a 4. számú főútvonalon — a 42. és 43. kilométerkő közötti útsza­kaszon — egy ismeretlen te­hergépkocsi-vezető elgázolta a vele azonos irányban, kivilá- gítatlan kerékpáron haladó Kiss József éjjeliőr, Monori- erdei lakost, aki a helyszínen meghalt. A teherautó színe fel­tételezhetően kék. A sofőr megállás nélkül tovább haj­tott. Ugyanez nap délutánján, fél I mánként engedjék át klubjai­kat az úttörőknek, szervezett foglalkozások céljaira — mond­ta egy másik pajtás. Volt, aki azt kérte, hogy a csapattanács üléseit látogassák olykor meg a felnőttek — a szülők is —, s volt, aki azt, hogy minden út­törőcsapat létesítsen testvér- kapcsolatot egy-egy KlSZ-szer- vezettel. Szólhasson bele az út­törőtanács az iskolai házirend­be — kérték többen, s végül, hogy szeretnék, ha bizonyos al­kalmakkor — szeptember 29- én, március 21-én, április 4-én és a gyermeknapon — titkos parancsokat adna ki az úttörő- csapatoknak a megyei elnök­ség, érdekes, játékos feladatok megoldására. A szekciók és a hozzászólók javaslataira elsőként Pataki Márton reagált, aki méltatta a gyerekek közösségi érdeklődé­sét, aktivitását, majd Lábai László összegezte a vitát. Ez­után került sor az országos út­törőparlament megyei küldöt­teinek megválasztására; a 13 járási-városi elnökség mind­egyike 1—1 pajtást delegált. Befejezésül a kétnapos ta­nácskozás i részvevői vidám énekszóval — amolyan spontán kórushangversennyel — bú­csúztak egymástól és a parla­menttől. A krónika pályázatra kitű­zött első díjat nem adták ki, a beérkezett huszonnyolc mű közül a következőket díjazták és jutalmazták: Kiemelt rí. díj (3000—3000 forint): Mauser, József, Budaörs, Veér Ilona, Budake'áÁ,'’ ” ''L' IL díj (2500 forint): Muskáth György, Pilisborosjenő és Üröm, in. díj (1500 forint): Antal Domo­kosáé, Kocsér — krónikájáért. Jutalmat kaptak a következő kró­nikaírók : dr. Konrád Zoltán, Nagy­kőrös, Seres István, Solymár, Má- thé Dezső, Érd, Rogosz János, Ör­kény (kéé munkájáért, községi és tsz-krónikájáért), Molnár Jenő, Páty, Kovács József, Pilisszentiván, Regős Ferenc, Budajenő, Erősvárt Pál, Galgahévíz, Szendi Julianna, Jászkaraje’nő, Molnár Zoltán, Per­bál, Dobrovits Mátyásné, PiliseJa- ba, Borbély Béla, Pilisvörösvár, Demeter Domokosné, Tök, Bálint Márton, Törökbálint, Bunth János, Biatorbágy, Zakor Géza, Diósd, dr. Boros Sándor, Pusztazámor, Ábel Julianna, Sóskút, Cserháti István, Tárnok, Tóth Jánosné, Tinnye és Pesti Imre, Üllő. — November 7-én is szál­lítják a fát. A rossz időjá­rás következtében az erdei utak alkalmatlanná váltak a szállításra, s ezért jó- néhány TÜZÉP-telepen hiá­ba várta a község a fát. Az elmaradás pótlására a Buda­keszi Erdészet november el­ső szombatján és vasárnap­ján kommunista műszakot szervezett. A két nap álatt, 22 tehergépkocsival, mintegy 35 vagon fát juttattak a TÜZÉP telepeire. Ötven fő­vel 4 szocialista brigád vett részt ebben a munkában és elhatározták, hogy ma, no­vember 7-én is szállítják a tűzifát a telepekre. öt körül Kiskunlacházán, a Fürst Sándor utca és Petőfi Sándor utca kereszteződésé­ben, szintén egy tehergépkocsi­vezető gázolta el Répás Ká- rolyné 59 éves tsz-tag kiskun- lacházi lakost, és elhagyta a helyszínt. Répásné könnyű sé­rülést szenvedett. A Pest megyei Rendőr-fő­kapitányság mindkét baleset ügyében széles körben nyomoz és kéri a lakosság segítségét az ismeretlen gépkocsivezetők kézrekerítéséhez. K. Gy. A. Attila leült közénk A képet, az elkép­zelést, hogy Attila leült közénk, minden­kiben nyilvánvalóan a szobor idézte fel. A szobor, József Attila szobra, Lisztes István alkotása, amelyet ta­valy nyáron helyez­tek el a szigetszent- miklósi 2. síz. általá­nos iskola előtti té­ren. Ahogyan ott ül a költő a téren az 'em­berek között, mint híres verse szerint valamikor a Dunánál, a rakodópart alsó kö­vén, úgy került most közénk — mondották többen, Közénk — azaz a szigetszentmiklósi Jó­zsef Attila baráti kör tagjai közé. a 2. sz. általánas iskola ta­nári szobájában — néhány lépésnyire a szobortól — tartott összejövetelre. Erre a szellemidézésre, Jó­zsef Attila költészeté­vel, gondolataival, eszméivel való talál­kozásra az adott al­kalmat, hogy a két esztendeje alakult és azóta nagyon eleve­nen tevékenykedő kör kedd esti ülésére meghívta a költő nő­vérét, József Etelkát. A nagy szeretettel és tisztelettel várt ven­déget dr. Losonci Miklós, a ráckevei gimnázium igazgató­ja, máskülönben szi­getszentmiklósi lakos, a kör elnöke köszön­tötte. És természete­sen az iskola tanulói, hetedikesek, nyolca­dikosok, akik ünnepi díszben, fehér úttörő ingben és piros nyak­kendővel, kezükben mindenféle dediká­landó anyaggal, köny­vekkel, képekkel, fü­zetekkel fogadták a kedves vendéget. A legszebb köszöntést természetesen a gye­rekek szép, izgatott előadásában elhangzó versek jelentették. Hangulatot teremtet­tek a későbbi beszél­getéshez ; a gyakran formaságnak számító, de itt szívből jövő üdvözlés szervesen járult hozzá az est lé­nyegéhez, József At­tila költészetének és egyéniségének felidé­zéséhez. Ezt az alaphangot erősítette fel és bon­totta ki markáns portrévá előbb Lisz­tes István, a művész, aki a szobor születé­séről beszélt, majd a hiteles tolmács, a költő életének egyik legközelebbi tanúja, József Etel. A kérdé­sek, amelyek a költő életéről hangzottak el, főképpen Attila ifjúságáról érdeklőd­tek; nemhiába peda­gógus a kör tagjainak többsége. Bár'koránt­sem mindenki, van közöttük például Bu­dapesten lakó ügyvéd is. Válaszaiban József Etel néhány dolgot különösen hangsúlyo­zott. Mindenekelőtt talán elsősorban azt, hogy a közvélemény egy részében helyte­len kép él József At­tiláról. Sokan megtört, fáradt, szomorú em­bernek tartják, hol­ott Attila a valóság­ban derűs, élénk, vi­dám, jóhumorú fia­talember volt, a tár­saság központja, akit szerettek az embere^ rek. Gyerekként is pontosan olyan volt, mint a többi ferenc­városi srác. Valami­féle különállásnak még a legapróbb je­leit sem lehetett fel­fedezni magatartásá­ban. Nagyon szeretett játszani, csereberélni, .mindig nagyon örült, ha sikerült valami „jó üzletet’* csinálnia. Szeretett olvasni, mint általában az egész család, és min­dig szívesen segített édesanyjának. Arra a kérdésre, miért ké­szült a költő tanár­nak, József Etel azt felelte, azért, mert Attila nagyon szere­tett volna tanítani, azaz öntudatot adni az embereknek. Ezt tartotta a legfonto­sabbnak. Sok minden szóba került a beszélgeté­sen, József Attila éle­tének számos ismert és kevésbé ismert eseménye. Hogy pél­dául gimnazista korá­ban, amikor megje­lent első versesköny­ve, abba akarta hagy­ni a tanulást, mond­ván, hogy „költő nem járhat iskolába’’. Hogy a költészeten kívül a többi művé­szetek közül a zene állt hozzá legköze­lebb, és a legjobban Bartók muzsikáját szerette, akit egyéb­ként személyesen is ismert. És mindig nagyon boldog volt, ha tapasztalta, hogy olvassák, ismerik ver­seit. A látogatás alkal­mából József Etel a következőket írta a kör díszes emlék­könyvébe: .JSzerető szívvel köszöntőm a József Attila baráti kör szép feladatokat vállaló minden egyes tagját. Szeretném, ha többször együtt lehet­nénk igaz barátság­ban, s tágíthatnánk a kört minél nagyobb­ra.” A több órás beszél­getés minden részle­tét természetesen le­hetetlen visszaadni. De talán mond vala­mit a lényegről és ar­ról a szellemről — felfogásról, ahogyan a szigetszentmikló- siak és a járásiak a művészetek dolgait kezelik, hogy a 30 ta­gú körnek ezen a vé­gül is irodalmi szem­pontból reprezentatív és nevezetes összejö­vetelén legalább öt­ven vendég vett részt. Köztük Jónás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első tit­kára, Dékány Sándor, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára és Raffay Bé­la, a járási hivatal elnöke. Ökrös László Kiosztották a Pest megye helytörténeti és krónikaíró pályázat díjait HALÁL, SÉRÜLÉS Segítségnyújtás nélkül távoztak Dr. Radó Sándor kitüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom