Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
1974. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK 11 SSem w x-Mwmmf A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Radó Sándor Kossuth- és Állami díjasnak, a földrajztudományok doktorának, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal főosztályvezetőjének kiemelkedő földrajzi-kartográfiai tudományos munkássága, valamint a nemzetközi munkás- mozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. — Jubiláló gimnázium. Idén 75 éves a ceglédi Kossuth Gimnázium. Az évforduló alkalmából az oktatási miniszter Tóth Mihály, Bogdán Zoltán, Kiss Lajos és Tűri Béla tanárokat az oktatásügy kiváló dolgozója címmel tüntette ki. Tóth János és Velkey Pál miniszteri dicséretben részesült. Kiváló dolgozó jelvényt kapott Kürti Béláné gondnok és Mucska Vendelné hivatalsegéd. 7 Berlinben tartják a nők világkongresszusát Munkában az előkészítő bizottság A nők világkongresszusának előkészületeivel foglalkozó kétnapos nemzetközi találkozó után — amelynek színhelye Tihany volt — tegnap sajtótájékoztatót rendeztek a Magyar Nők Országos Tanácsának székhazában, amelyen a nemzetközi sajtó képviselői találkoztak a most megalakult előkészítő bizottság tagjaival. Erdei Lászlómé, az MNOT elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Freda Brown asszonynak, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnökének, az Ausztráliai Demokratikus Nőszövetség elnökének, akit a világkongresszust előkészítő végrehajtó bizottság elnökének választottak Tihanyban. — A most lezárult nemzetközi találkozón — amelyen 53 ország képviseltette magát — nagy örömet szerzett mind- annyiónknak a bejelentés, r r _ / ki állítás a vajdahuny ad varban A cseh puskaművesség hagyományai NAGYKÁTA Befejeződött a megyei úttörőparlament Üzenet a jövőbe — palackpostával A' régiségek kedvelői és a vadászat története iránt érdeklődőik számára bizonyára érdekes látványossággal szolgál majd a cseh vadászfegyverek. történetét bemutató kiállítás, amely a városligeti Vajdahunyad várban levő Magyar Mezőgazdasági Múzeum épületében nyitja meg kapuit az érdeklődőik előtt pénteken. s A megnyitóra — amelyen dr. Lénárt Lajos mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes mond beszédet — a kiállításnak otthont adó házigazda, a Cseh Mezőgazdasági Múzeum, a Csehszlovák Kultúra és a Magyar yadászok Országos Szövetsége együttműködésének jóvoltából kerülhet sor. Mint azt dr. Vlcskó Lajos, a múzeum főigazgatója a sajtóbemutató alkalmával elmondta, a maga nemében egyedülálló gyűjtemény a XVI. századtól, napjainkig kíséri nyomon a világhírű cseh puskaművesség hagyományait, fejlődését. Nemcsak a Pest megyében működő vadászok számara érdekesség, hogy már a középkorban nagy volt a különbség a végvári küzdelmek során használt kanócos puskák és a vadászfegyverek között. A kanócos puskákkal a' védők össztüzet adtak le az ellenfélre, a célzást kifejezetten tiltották a harc szabályai. A vadász- fegyverek nemcsak könnyebbek és drágábbak voltak ezeknél, hanem úgynevezett Jce- réklakat os szerkezettel szerelték fel őket, amelyek már pontos célzást tettek lehetővé. Ilyen — művészien díszített — kovás puskák kerültek ki a prágai, müncheni és augs- burgi mesterek műhelyeiből. Amíg a — ma az NDK-ban levő — Suhl megyei és a csehországi fegyverkereskedők a kanócos puskákat három tallérért adták, vették. A fegyvertörténeti újításokban mindig élenjártak a puskamíves mesterek, s a XVII. szá.zadtói a múlt század köze-' péig világszerte elismert híre volt a Karlovy Vary, és Cesky Krumlor műhelyeiből kikerülő kovás puskáknak. Ezek úgy működtek, hogy a kakas pofái közé fogott kovát a serpenyőfedő acélhoz ütötték, így nyerték a szikrát. A vadász- fegyverek sörétek kilövésére is alkalmasak voltak és használatukkal Opocno környékén 1758-ban negyven vadász tizennyolc nap alatt 1700 vaddisznót. 3200 szarvast. 930 rókát. 29 000 foglyot 9900 fácánt. 1300 fürjet, 1960 vadkacsát, 1300 egyéb madarat ejtett zsákmányul. 1807-ben sikerült első ízben olyan csappantyús lakat- tzerkezetet készíteni, amely már ütéssel hozta mozgásba a robbanótöltetet. Ilyen vadászfegyvereket készített? Antonin Vincenc Lebe- da, a XIX. század legnevesebb puskamíves mestere, aki mesterlegényként bejárta egész Európát, majd hazájába visz- szatérve, 1820>-ban saját gyárat alapított. Ettől fogva tett szert világhírnévre a prágai vésőminta, amellyel Lebeda művészei finom vésetű ara- besakeikikel, a vadvilág életét ábrázoló figurális és levél- motívutnoíkkal díszítették: a vadászfegyvereiket. E nagy múltú hagyományok őrzője ma a Brnóban működő Zbrojovka gyár, amelynek vadász-, verseny-, sörétes és golyós fegyvereit világszerte ismerik és kedvelik a vadászok. hogy szocialista ország, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa, Berlin lesz a nők világ- kongresszusának vendéglátó házigazdája 1975. október 20—24 között — kezdte beszámolóját Freda Brown —, mert így a világ valamennyi • tájáról delegált nőtársaink megismerkedhetnek egy szocializmust építő ország életével, sikereivel, eredményeivel. — A tihanyi találkozóról szólva a továbbiakban elmondotta, hogy miután az ENSZ közgyűlésének 27. ülésszaka 1975-öt a nők nemzetközi évének nyilvánította és megszületett a döntés a nők világkongresszusának megrendezéséről, Tihanyban jó alkalom nyílt a kongresszus megalapozására: megalakították az előkészítő bizottságot, a 15 nemzetközi szervezetet képviselő végrehajtó bizottságot, döntöttek a kongresszus időpontjáról és színhelyéről, s arról, hogy a kongresszuson hét bizottságban folyik majd a munka. A bizottságok az alábbi témakörökkel foglalkoznak ^ a nők egyenjogúsága, a nő és a fejlődés, a nő a társadalomban, a nő a családban', a nő és béke, szolidaritás és nemzeti függetlenség, végül, együttműködés és közös akciók. A kongresszus ügyrendjét a most megalakított nemzetközi végrehajtó bizottság fogja kidolgozni. Brown asszony befejezésül ismertette a tihanyi tanácskozás résztvevőinek a világ valamennyi nőjéhez intézett felhívását, amelynek lényege: dolgozzunk együtt, hogy a világkongresszus a nők nemzetközi évének kiemelkedő eseményévé váljék. Freda Brown beszámolója után az előkészítő bizottság egyiptomi, francia, nigériai és NDK-beli tagja válaszolt az újságíróknak a nemzeti előkészületekkel kapcsolatos kérdéseire. Ny. É. A Nagykátán rendezett, kétnapos Pest megyei úttörőparlamenten részt vevő 116 járásivárosi küldött tegnap reggel 8 órakor folytatta a tanácskozást. A pajtások hat csoportra oszlottak és szekcióüléseken tárgyalták a következő témaköröket: törvényeink — tettekben; vidámság, játék; úttörőéletünk a lakóterületen; úttörőnyár; úttörőéletünk az iskolában; a kisdobos-, az úttörő- és a KISZ- szervezetek kapcsolata. A háromórás tanácskozás során felnőtt komolysággal vitatkoztak a fiatalok. Figyelemre méltóan sok javaslat, terv született, egyebek között: ne az osztályfőnök jelölje ki az őrsöket, a pajtások maguk dönthessék el, ki kerüljön közéjük, kire számíthatnak a közös munkában. A községi, városi sportpályákat szereljék fel jobban az illetékesek, s tegyék lehetővé, hogy a kisdobosok, úttörők a nap bármelyik szakában igénybe vehessék. Indítsanak a megyében olyan akciót, amelynek során régi úttörődalokat, -játékokat gyűjtenek össze a csapatok. A legjobb 52-t adják át közlésre a Pajtás újság szerkesztőségének, így hetente lenne dal- és játékrovat az újságban. Az Országos Üttörőelnökség- hez a következő kérésekkel, javaslatokkal fordultak: kérje fel a rádió gyermekkórusát és a Hanglemezgyártó Vállalatot, hogy vegyék fel lemezre az úttörődalokat és ezeket árusítsák a hanglemezboltokban. Továbbá: készüljön több ifjúsági regény és film. Délelőtt II órakor befejeződtek a szekcióülések és a pajtások kivonultak a községi tanács által biztosított területre, ahol — a parlament emlékére — úttörőligetet alapítottak. Tizenhárom járási-városi úttörőkül- döttség ültetett el facsemetéket, i tövükben palackpostát ástak el, viasszal lezárt üvegekbe rejtve a jövő úttörőinek szánt üzenetüket. A palackpostát az úttörőmozgalom 50. évfordulója alkalmából szabad az akkori pajtásoknak felbontani. Ebéd után ismét valamennyi küldött jelen volt a záróülésen, amelyet Laczkó Erzsébet úttörő, a parlament ügyvezető elnöke nyitott meg. Megnyitó beszédében köszöntötte az elnökség tagjait, köztük Pataki Mártont, a nagykátai járási párt- bizottság első titkárát, Sáron Sándort, az MSZMP Pest megyei Bizottságának munkatársát, Bakó Józsefet, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének tagját, az őrsvezető című lap főszerkesztőjét, Berla Ferencet, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkárát, Lábai Lászlót, a megyei úttörőelnököt, Háfra Júlia megyei úttörőtitkárt, és Kovács Jánost, a KISZ nagykátai járási titkárát. A szekciók vezetői ezután jelentést tettek a parlamentnek az elvégzett munkáról, felolvasták javaslataikat. A pajtások aktivitására jellemző, hogy nyolcán jelentkeztek hozzászólásra, kiegészítve az elhangzott javaslatokat. Név szerint Bella Marietta, Deli Ilona, Boda Mária, Dobák Katalin, Molnár Attila, Bóta Judit, Must Gábor és Nyikós Sári. Javasolták: élhessenek a büntetés és' jutalmazás lehetőségével az úttörőőrsök — rajok is —, javasolta az egyik felszó- i laló. A KISZ-szervezetek alkal- I Szerdán délután a Pest megyei Levéltár dísztermében gyűltek össze a meghívottak, mindazok a helytörténészek és krónikaírók, akik pályamű- vükkel részt vettek a Hazafias Népfront Pest -megyei Bizött- sága, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Pest megyei Levéltár által meghirdetett pályázaton, amelynek eredményét hagyo- mánySzerűen mindig november 7-e alkalmából hirdetik ki. Az eredményhirdetésen megjelent Krizsár Miklós, a megyei népfrontbizottság munkatársa és Vincze Tamásné, a megyei művelődési osztály csoportvezetője. A megjelenteket Egei Tibor levéltári csoportvezető üdvözölte, majd dr. Lakatos Ernő, a levéltár igazgatója értékelte az idei pályázatra beküldött műveket, és mint a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága, valamint a pályázatokat elbíráló bizottság elnöke, kihirdette az eredményt, majd kiosztotta a pályadíjakat, jutalmakat. A beérkezett tizenegy hely- történeti pályázat közül a bíráló bizottság a következőket díjazta, illetve jutalmazta: l. díj (5000 forint): Dr. Farkas Jenő „Mogyoród múltja", II. díj (3000 forint) : Pesti László „Szabados Nagykörös mezőváros társadalma 1767—1848”, m. díj (2000 forint): Bíró Károly „Vác az abszolutizmus korában, 1686—1825” című munkáért. Jutalmat kapott: Pataki Ferenc, Cegléd (két pályamüvéért, az egyik Kőröstetétlen, a másik a középkori Mikebuda történetéről szól), Korányi György, Dunabogdány és Rudi András, Szentendre. November 5-én hajnali 5 órakor Pilis határában, a 4. számú főútvonalon — a 42. és 43. kilométerkő közötti útszakaszon — egy ismeretlen tehergépkocsi-vezető elgázolta a vele azonos irányban, kivilá- gítatlan kerékpáron haladó Kiss József éjjeliőr, Monori- erdei lakost, aki a helyszínen meghalt. A teherautó színe feltételezhetően kék. A sofőr megállás nélkül tovább hajtott. Ugyanez nap délutánján, fél I mánként engedjék át klubjaikat az úttörőknek, szervezett foglalkozások céljaira — mondta egy másik pajtás. Volt, aki azt kérte, hogy a csapattanács üléseit látogassák olykor meg a felnőttek — a szülők is —, s volt, aki azt, hogy minden úttörőcsapat létesítsen testvér- kapcsolatot egy-egy KlSZ-szer- vezettel. Szólhasson bele az úttörőtanács az iskolai házirendbe — kérték többen, s végül, hogy szeretnék, ha bizonyos alkalmakkor — szeptember 29- én, március 21-én, április 4-én és a gyermeknapon — titkos parancsokat adna ki az úttörő- csapatoknak a megyei elnökség, érdekes, játékos feladatok megoldására. A szekciók és a hozzászólók javaslataira elsőként Pataki Márton reagált, aki méltatta a gyerekek közösségi érdeklődését, aktivitását, majd Lábai László összegezte a vitát. Ezután került sor az országos úttörőparlament megyei küldötteinek megválasztására; a 13 járási-városi elnökség mindegyike 1—1 pajtást delegált. Befejezésül a kétnapos tanácskozás i részvevői vidám énekszóval — amolyan spontán kórushangversennyel — búcsúztak egymástól és a parlamenttől. A krónika pályázatra kitűzött első díjat nem adták ki, a beérkezett huszonnyolc mű közül a következőket díjazták és jutalmazták: Kiemelt rí. díj (3000—3000 forint): Mauser, József, Budaörs, Veér Ilona, Budake'áÁ,'’ ” ''L' IL díj (2500 forint): Muskáth György, Pilisborosjenő és Üröm, in. díj (1500 forint): Antal Domokosáé, Kocsér — krónikájáért. Jutalmat kaptak a következő krónikaírók : dr. Konrád Zoltán, Nagykőrös, Seres István, Solymár, Má- thé Dezső, Érd, Rogosz János, Örkény (kéé munkájáért, községi és tsz-krónikájáért), Molnár Jenő, Páty, Kovács József, Pilisszentiván, Regős Ferenc, Budajenő, Erősvárt Pál, Galgahévíz, Szendi Julianna, Jászkaraje’nő, Molnár Zoltán, Perbál, Dobrovits Mátyásné, PiliseJa- ba, Borbély Béla, Pilisvörösvár, Demeter Domokosné, Tök, Bálint Márton, Törökbálint, Bunth János, Biatorbágy, Zakor Géza, Diósd, dr. Boros Sándor, Pusztazámor, Ábel Julianna, Sóskút, Cserháti István, Tárnok, Tóth Jánosné, Tinnye és Pesti Imre, Üllő. — November 7-én is szállítják a fát. A rossz időjárás következtében az erdei utak alkalmatlanná váltak a szállításra, s ezért jó- néhány TÜZÉP-telepen hiába várta a község a fát. Az elmaradás pótlására a Budakeszi Erdészet november első szombatján és vasárnapján kommunista műszakot szervezett. A két nap álatt, 22 tehergépkocsival, mintegy 35 vagon fát juttattak a TÜZÉP telepeire. Ötven fővel 4 szocialista brigád vett részt ebben a munkában és elhatározták, hogy ma, november 7-én is szállítják a tűzifát a telepekre. öt körül Kiskunlacházán, a Fürst Sándor utca és Petőfi Sándor utca kereszteződésében, szintén egy tehergépkocsivezető gázolta el Répás Ká- rolyné 59 éves tsz-tag kiskun- lacházi lakost, és elhagyta a helyszínt. Répásné könnyű sérülést szenvedett. A Pest megyei Rendőr-főkapitányság mindkét baleset ügyében széles körben nyomoz és kéri a lakosság segítségét az ismeretlen gépkocsivezetők kézrekerítéséhez. K. Gy. A. Attila leült közénk A képet, az elképzelést, hogy Attila leült közénk, mindenkiben nyilvánvalóan a szobor idézte fel. A szobor, József Attila szobra, Lisztes István alkotása, amelyet tavaly nyáron helyeztek el a szigetszent- miklósi 2. síz. általános iskola előtti téren. Ahogyan ott ül a költő a téren az 'emberek között, mint híres verse szerint valamikor a Dunánál, a rakodópart alsó kövén, úgy került most közénk — mondották többen, Közénk — azaz a szigetszentmiklósi József Attila baráti kör tagjai közé. a 2. sz. általánas iskola tanári szobájában — néhány lépésnyire a szobortól — tartott összejövetelre. Erre a szellemidézésre, József Attila költészetével, gondolataival, eszméivel való találkozásra az adott alkalmat, hogy a két esztendeje alakult és azóta nagyon elevenen tevékenykedő kör kedd esti ülésére meghívta a költő nővérét, József Etelkát. A nagy szeretettel és tisztelettel várt vendéget dr. Losonci Miklós, a ráckevei gimnázium igazgatója, máskülönben szigetszentmiklósi lakos, a kör elnöke köszöntötte. És természetesen az iskola tanulói, hetedikesek, nyolcadikosok, akik ünnepi díszben, fehér úttörő ingben és piros nyakkendővel, kezükben mindenféle dedikálandó anyaggal, könyvekkel, képekkel, füzetekkel fogadták a kedves vendéget. A legszebb köszöntést természetesen a gyerekek szép, izgatott előadásában elhangzó versek jelentették. Hangulatot teremtettek a későbbi beszélgetéshez ; a gyakran formaságnak számító, de itt szívből jövő üdvözlés szervesen járult hozzá az est lényegéhez, József Attila költészetének és egyéniségének felidézéséhez. Ezt az alaphangot erősítette fel és bontotta ki markáns portrévá előbb Lisztes István, a művész, aki a szobor születéséről beszélt, majd a hiteles tolmács, a költő életének egyik legközelebbi tanúja, József Etel. A kérdések, amelyek a költő életéről hangzottak el, főképpen Attila ifjúságáról érdeklődtek; nemhiába pedagógus a kör tagjainak többsége. Bár'korántsem mindenki, van közöttük például Budapesten lakó ügyvéd is. Válaszaiban József Etel néhány dolgot különösen hangsúlyozott. Mindenekelőtt talán elsősorban azt, hogy a közvélemény egy részében helytelen kép él József Attiláról. Sokan megtört, fáradt, szomorú embernek tartják, holott Attila a valóságban derűs, élénk, vidám, jóhumorú fiatalember volt, a társaság központja, akit szerettek az embere^ rek. Gyerekként is pontosan olyan volt, mint a többi ferencvárosi srác. Valamiféle különállásnak még a legapróbb jeleit sem lehetett felfedezni magatartásában. Nagyon szeretett játszani, csereberélni, .mindig nagyon örült, ha sikerült valami „jó üzletet’* csinálnia. Szeretett olvasni, mint általában az egész család, és mindig szívesen segített édesanyjának. Arra a kérdésre, miért készült a költő tanárnak, József Etel azt felelte, azért, mert Attila nagyon szeretett volna tanítani, azaz öntudatot adni az embereknek. Ezt tartotta a legfontosabbnak. Sok minden szóba került a beszélgetésen, József Attila életének számos ismert és kevésbé ismert eseménye. Hogy például gimnazista korában, amikor megjelent első verseskönyve, abba akarta hagyni a tanulást, mondván, hogy „költő nem járhat iskolába’’. Hogy a költészeten kívül a többi művészetek közül a zene állt hozzá legközelebb, és a legjobban Bartók muzsikáját szerette, akit egyébként személyesen is ismert. És mindig nagyon boldog volt, ha tapasztalta, hogy olvassák, ismerik verseit. A látogatás alkalmából József Etel a következőket írta a kör díszes emlékkönyvébe: .JSzerető szívvel köszöntőm a József Attila baráti kör szép feladatokat vállaló minden egyes tagját. Szeretném, ha többször együtt lehetnénk igaz barátságban, s tágíthatnánk a kört minél nagyobbra.” A több órás beszélgetés minden részletét természetesen lehetetlen visszaadni. De talán mond valamit a lényegről és arról a szellemről — felfogásról, ahogyan a szigetszentmikló- siak és a járásiak a művészetek dolgait kezelik, hogy a 30 tagú körnek ezen a végül is irodalmi szempontból reprezentatív és nevezetes összejövetelén legalább ötven vendég vett részt. Köztük Jónás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első titkára, Dékány Sándor, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára és Raffay Béla, a járási hivatal elnöke. Ökrös László Kiosztották a Pest megye helytörténeti és krónikaíró pályázat díjait HALÁL, SÉRÜLÉS Segítségnyújtás nélkül távoztak Dr. Radó Sándor kitüntetése
