Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-23 / 274. szám

1974. NOVEMBER 23., SZOMBAT 3 Lelkesedéssel, őszintén Útra készek Pest megye ifjú küldöttei Az országos úttörőparlament előtt Az úttörők legmagasabb köz­életi fóruma az országos úttö­rőparlament. Fő feladata és célja az, hogy véleménygya­korlásra késztesse a gyereke­ket a közösségi élettel, a vég­zett munkával, a csapatélet de­mokratizmusával kapcsolatos kérdésekben, s ugyanakkor a jövőt szolgáló javaslatok, a ta­pasztalatcsere fóruma legyen. Szegeden, november 23 és 27 között — az úttörőparlamentek történetében — immár ötödik alkalommal rendezik meg e nagyszabású seregszemlét. A 250 küldött — a meghívott vendégekkel együtt — hat szekcióban ülésezik. Tárgyal­nak majd a lakóhelyi és isko­lai úttörőéletről, az úttörőtör­vényről, játékról és szórako­zásról. Kiállítás is nyílik 24- én, az úttörők kétéves helytör­téneti kutatásainak eredmé­nyeiről. Összegezés Pest megyében — mint erről korábban már hírt adtunk — lezajlottak a járási, városi és megyei szintű parlamentek. A Nagykátán megválasztott 15 küldött azonban a szegedi uta­zást megelőző lázas készülődés közepette a megyei pártszék­ház tanácstermében a napok­ban még egyszer összegyűli, hogy összegezze tapasztalatait a megyei parlamentről és is­mételten felelevenítse azokat a javaslatokat, elképzeléseket és ötleteket, amelyeket Szegeden majd az ország úttörőinek is tolmácsol. Elsőnek Könyves Kálmán ér­kezett meg Albertirsáról, ám később megjöttek a többiek is, és már jóval a kezdés előtt hangos volt az épület legfelső emeletének folyosója. A gyöm- rői XJdvardi Lászlóval, a kar- tali Mencsik Józseffel, a gödöl­lői Kis Rozinával, a kiskunlac- házi Sándorfi Zsuzsannával és a váchartyáni Bóta Judittal arra használtuk fel az időt, hogy szót váltsunk a megyei parlamentről és a szegedi ta­lálkozó előkészületeiről. Az első hívó szóra Elmondták, hogy a nagyká- tai találkozót saját fórumuk­nak tekintették, ahol mind­annyian véleményt nyilvánít­hattak, s figyelmes kritikájuk­kal, észrevételeikkel hozzájá­rulhattak közös céljaik valóra- váltásához, hogy minél jobban képviselhessék Pest megye út­törőit. Őszinték, szókimondók vol­tak, érződött a tenniakarás szavukból. Maxim Gorkij 1933 áprilisában így válaszolt a zupcovszki iskola tanulóinak a levelére: „... Tanuljatok, gye­rekek, készüljetek arra, hogy kimeríthetetlenül gazdag, ha­talmas országotok gazdái le­gyetek. Az országnak szüksége van okos fejek és erős kezek százezreire — az ország meg­követeli tőletek a munka sze- retetét!” A pártszékházban összegyűlt úttörők mindegyike valószínű­leg nem ismeri ezeket a soro­kat. Ám miközben feladataik­ról, kötelezettségeikről beszél­tek, kiderült, hogy ők is ek­ként éreznek, gondolkodnak. Lelkesedésük, nyíltságuk egyértelműen azt bizonyította, hogy társadalmunk tevékeny, új nemzedéke ők. akik nem is­mernek fáradtságot és közöm­bösséget. Jól megmutatkozott ez az őszi betakarítás idején is, amikor sok ezren siettek a mezőgazdaság megsegítésére, az első hívó szóra. Kartali példa Nem célunk, hogy az orszá­gos úttörőparlament elé vág­junk, ám a kartali úttörők kezdeményezése mindenféle­képpen szót érdemel A gödöllői járási, majd a megyei parlamentet egy — múlt korok titkait őrző perga­menként ható — összegön­gyölt papírlap járta meg. De, amint azt Mencsik József el­mondta, nem őrzött titkokat: — Sok úttörő felírta rá, hogy milyen tettet hajtott végre és milyen feladatot teljesített. Ezt a listát elvisszük Szeged­re is. így megismerhetik az országban is megyénk úttörői­nek munkáját és mindannyian feljegyezhetik ide azt, hogy ők mit vállaltak és mit teljesítet­tek. Minden úttörő figyelmére érdemes ez a papírlap, mert ez bizonyára még szemléleteseb­ben jelenítheti meg tettrekész- ségüket Virág Ferenc Kommunista műszak az ISG-ben Ebben az évben másodszor tartanak kommunista műsza­kot szabad szombatjukon — november 23-án — az Ipari Szerelvény- és Gépgyár dol­gozói. A gazdasági vezetés, a párt- és szakszervezeti bizott­ság felhívására a vállalat va­lamennyi gyáregységében — tehát a budaörsi törzsgyáron kívül Angyalföldön és Máté­szalkán is — munkapad mellé állnak ma a fizikai dolgozók, a műszaki és adminisztratív al­kalmazottak. Az eddigi ta­pasztalatok alapján mintegy 2000—2500 dolgozó részvételé­re számítanak. A nyolcórás műszak bérének nagyobb részét — öt órai mun­kabért — a dolgozók felaján­lottak a vállalati üdülő építé­sére, aminek helyét Balaton- bogláron szemelték ki. Nagy Miklós elnökletével pénteken a Parlament Gobe­lin-termében ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsá­ga. A tanácskozáson — ame­lyen részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke, Garat Róbert külügyminiszter-helyet­tes és dr. Medve László egész­ségügyi miniszterhelyettes — a képviselők Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes előter­jesztésében tájékoztatót hall­gattak meg az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet második szakaszának menetéről. A külügyi bizottság egy esz­tendeje megtárgyalta a külföl­dön nehéz, kedvezőtlen klíma alatt dolgozó magyar állampol­gárok egészségügyi helyzetét, munkakörülményeit. Most is­mét napirendjére tűzte a témát, és megvizsgálta: akkori hatá­rozatait hogyan hajtották vég­re az illetékesek. Az ülésen felszólalt dr. Mondok Pál (Pest megye, 7. ceglédi vk.), Barcs Sándor, Mráz Tibor, Bencsik István, Tausz János (Pest megye, 22. budakeszi Vk.), Ognyenovics Milán, Nánási László, Péter Já­nos, dr. Noszkay Aurél, Erdei Lászlóné és dr. Pesta László országgyűlési képviselő. Beszámoló taggyűlés a téeszben Az önvizsgálat órái Kevés a fiatal a lll-as alapszervezetben Az elmúlt napokban megyénkben is megkezdőd­tek a pártszervezetek tagságának és vezetőségének négy esztendei munkájáról szóló beszámoló taggyűlé­sek. A számadás középpontjában a X. pártkongresz- szus határozatainak végrehajtása, s a kommunistáknak a termelést, a gazdasági munkát segítő tevékenysége áll. A megye sok ezer pártalapszervezete közül muta­tunk be most egyet — a beszámoló tükrében —: a nagykőrösi Arany János Tsz III-as számú alapszervét. Kevés a fiatal Az Arany János Tsz tavaly, az év végén egyesült két má­sik, helybeli közös gazdaság­gal: a Rákóczi és a Petőfi ter­melőszövetkezettel. Az egyesü­léssel járó szerkezeti változá­sok természetes következmé­nyeként, változások voltak a pártszervezetben is. Ekkor alakult — mai felállításában — a III-as alapszervezet is, amelynek vezetősége tehát az azóta eltelt időszakról tudott számot adni. Néhány szót a pártszervezet „nacionáléjáról”: taglétszáma 27 — ez a közös gazdaság leg­nagyobb alapszervezete —, tagsága elsősorban a kertészeti üzemág dolgozóiból, kisebb részben pedig irodai munka­erőkből tevődik össze. A kerté­szetben dolgozók átlagéletkora magas: 63 esztendő, a párt- szervezetben egyetlen harminc éven aluli fiatal, és mindössze hat nő található. Az öttagú pártvezetőség munkáját há­rom pártcsoport, illetve ugyan­annyi pártbizalmi segíti. Ök az összekötők a pártszervezet és az öt — idős kora és gyenge egészségi állapota miatt a párt­rendezvények látogatása alól — felmentett párttag között: a pártbélyeggel együtt rendsze­resen hírt is visznek az alap­szervezet életéről, a kommu­nisták tevékenységéről. Sajnos, nemcsak a kertészeti üzemági dolgozók átlagéletko­ra. magas — hasonló a helyzet a szövetkezet egészében is:’ az 1026 tsz-tag között mindössze Negyedszázad Bóna Gábor évei A Szerszámgépipari Művek Fejlesztő In­tézete — mint arról már beszámoltunk — a napokban ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját. Bóna Gábor üzemvezető-he­lyettes — esztergályosként — 1950-ben ke­rült az intézet elődjéhez, a Központi Szer­számgép Tervező Irodához. Majd negyedszázad nagy idő az ember életében. Valószínű, hogy először erre gon­dolt Bóna Gábor is, amikor az emlékei­ről, a SZIMFI-ben töltött éveiről kezdtem kérdezni. Magas, őszülő, nyílt tekintetű férfi. A fejlesztő intézet' termelőegységeinek gépeit jól lehet látni az üzemvezetői irodából, de zajuk tompítva ér el hozzánk. Először azt kérdeztük meg, hogyan lett a falusi gép­lakatos és kovács fiából esztergályos, majd üzemvezető-helyettes a SZIM Fejlesztő In­tézetében. A vasas szakmát szerette meg — az RH—100 típusú revol­veresztergát. Azután az idő múlásával egyre korszerűbb esztergák hagyták el a mű­helyt. A fejlődés természetesen sok gonddal is járt. Kevés volt a szakember, a tapasztalat, de később mégis sorozatban gyár­tották az elektromos egyensú­lyozógépeket. Amikor beszél, gyakran a kezére néz, melyen most is ott van az olaj nyoma, pedig nem fizikai munkás. — Kezdettől fogva úgy dol­goztunk, mintha egy család lennénk. — Mindig segítettünk egymáson, átadtuk a tapaszta­latokat a fiatalabbaknak. Erre szükség van, mert egyre bo­nyolultabb gépeket gyártunk. Az ellenforradalom idősza­kában hetedmagával állan­dóan bent tartózkodott az in­tézetben. Nagy felelősséget érzett, hiszen akkor is ő volt az intézet párttitkára. Sike­rült megvédeniük a gyárat, ezért a termeléskiesésen kívül más kár nem keletkezett. Hét évvel később a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba került szaktanácsadónak — a kuszovi szerszámgépgyárba. Amikor visszajött, ismét mű­vezető, majd üzemvezető-he­lyettes lett. Világszínvonal A mai munkaviszonyokról, termelési sikerekről így beszéd: — A SZIMFI szakmunkásai mindig is büszkék voltak arra, hogy a fejlesztőintézet ter­melőegységében dolgoznak. — Ilyen munkahelyen sok lehe­tőség van a továbbfejlődésre. A régiek hamar felismerték ezt, az újak pedig alkalmaz­kodnak, tanulnak, igyekeznek felzárkózni a többiekhez szak­mai tudásban is. — Az intézet az elmúlt években bekapcsolódott az NC-gép.ek fejlesztésébe, gyár­tásába. — Nagy értékű és a világ minden táján verseny- képes termékeket gyártunk. Ilyen például az optikai alak­köszörű, melyből az óceánon túlra is exportálunk. Huszon­öt esztendő alatt szinte hihe­tetlen fejlődésen ment át az intézet, s ennyi év után már úgy jövünk ide dolgozni, mint­ha hazajárnánk. A kollektí­vánk összekovácsolódott. Sok­sok fiatal szakmunkást nevel­tünk, akik helytállnak az egy­re igényesebb munkákban. Most 49 éves. Gazdag moz­galmi múlttal, nagy szakmai tapasztalattal. Milyen tervei vannak? — Szeretném, ha az intézet tevékenysége legalább az ed­digi ütemben fejlődne, hiszen teljesítenünk kell növekvő ter­melési feladatainkat. Gondol a szűkebb családjára is, feleségére, két lányára, akik már férjhezmentek, s villanyszerelő fiára, aid most éppen katona. Mosolyogva mondja beszélgetésünk végén: — Én fiatal koromban csak egy ócska biciklihez tudtam hozzájutni, azt is inkább a vállamon hordtam, mert gyak­ran elromlott. A fiam leszere­lés után valószínűleg kocsira gyűjt. A garázs készen áll. Roxin László 42 a huszonöt éven aluli. A tagság fele nyugdíjas és jára­dékos. Ez a helyzet — termé­szetesen — megnehezíti a párt­tag-utánpótlást, a tagnevelést is. A „ne szólj szám" ellen Albert Pál alapszervezeti tit­kár is több ízben kénytelen volt foglalkozni a párttagság kor szerinti összetételéből eredő gondokkal a vezetőség beszá­molójában. Akár arról volt szó, hogy 1970. óta a III-as alapszervezet — figyelembe véve a három tsz egyesülése előtti jogelődöt is — mindössze két párttagot vett fel, akár a pártoktatásból évről évre le­morzsolódók magas arányáról, a bajoK legtöbbször az életkori problémákban gyökereznek. Nem csupán úgy, hogy ezek a hatvan felé járó, kétkezi mun­kában megfáradt, idős kommu­nisták nehezebben birkóznak meg a nagy figyelmet, kitar­tást kívánó tananyaggal, ha­nem úgy is, hogy szerényebb előképzettségük s az ebben a korban gyakoribb betegeske­dés miatt egy-két hiányzás után már úgy érzik, nem ké­pesek lépést tartani, felzárkóz­ni a többiekhez. Nos, ha képzettségük szeré­nyebb is, annál gazdagabbak élettapasztalatokban. Ezért is jogos az az igényük, hogy a szö­vetkezet csúcspártvezetősége — mindenekelőtt Pusztai János titkár — és a gazdasági veze­tés minél gyakrabban megke­resse őket, meghallgassa a kö­zös gazdaság jelenével, jövőjé­vel kapcsolatos véleményüket. A termelőszövetkezeti demok­rácia elmélyítésének, a gazdá­kat megillető beleszólás jogá­nak igénye nem velük született tulajdonságuk az ittenieknek, ellenkezőleg: több mint egy év­tizedes, kitartó politikai nevelő munka gyümölcse! A beleszó­lás igénye ugyanis a tulajdo­nosi szemlélet, a közösségi gon- dokban-felelősségben való osz- tozás jele, amit óvni, becsülni kell. Becsülni kell az alulról jövő bírálatot már csak azért is, mert nem veszett még ki a tsz-tagok, sőt a kommu­nisták emlékéből sem az az idő, amikor a kritikát nyílt vagy burkolt megtorlás követ­te. Ennek az időnek — noha mind a gazdasági vezetésben, mind pedig a pártszervezet munkastílusában gyökeres változások történtek azóta — máig is fennmaradt csökevé- nye: a ne szólj szám, nem fáj fejem gyakorlata, ami el­len elsőnek épp a pártszerve­zetek hirdettek harcot. Az elméleti munkáról Az elméleti fogyatékosságai felkészültség mutatkoznak meg olyan kérdésekben is, mint a munkásosztály vezető szerepe, és a párt szövetségi politikája. Tévedés ne essék: keresve sem találni a nagy­kőrösi Arany János Termelő- szövetkezetben olyan paraszt embert, aki vitatná a mun­kásosztály vezető szerepét a szocialista társadalom épí­tésében, még kevésbé, aki ne helyeselné a munkás-pa­raszt szövetséget. Itt a kér­dések sokkal gyakorlatiasab­ban jelentkeznek, úgy is mondhatnék: az elméletet po­litikai aprópénzre váltják. Ilyenekre például: miért kap­nak fizetést az alkalmazottak a munkaszüneti napokra, fi­zetett ünnepekre is, és a tsz- tagok miért nem? Miért ala­csonyabb a nyugdíjkorhatár az ipari munkások körében és miért magasabb a tsz-pa- rasztoké? Miért kapnak egy­séges, havi 50 forintos bér- kiegészítést a bérből, fizetés­ből élő munkások, alkalma­zottak október óta, és a tsz- tagok miért nem? Annak leszögezésével, hogy a tsz csúcspártvezetősége csak úgy, mint az alapszer­vezeti vezetők minden alka­lommal igyekeztek megvála­szolni az ilyen kérdéseket, valamit mégis fel kell ismer­nünk: azt a tényt, hogy az utóbbi években ideológiai életünk adós maradt né­hány fontos kérdésre adandó válasszal. Nem foglalkoztunk például eleget és meggyőzően a társadalmunk jelenlegi fej­lettségi fokára jellemző tu­lajdonviszonyokkal, köztük az össznépi — állami — és a szövetkezeti tulajdon közötti különbséggel. Számíthatnak rájuk! Nem lennénk igazságosak, ha — miközben elmarasztal­juk a nagykőrösi Arany Já­nos Tsz III-as alapszerveze­tének kommunistáit a párt- oktatás gyengeségeiért, a hiányzók, lemorzsolódók ma­gas arányáért — elhallgat­nánk, hogy a legutóbbi idők­ben éppen azért hiányoztak a szemináriumokról, mert éj­jel-nappal mentették a ter­mést, ha kellett, még zuho­gó esőben is. A csúcspártvezetőség — a beszámoló taggyűlésen is­mertetett minősítésben — bi­zonyára joggal kérte számon az alapszervezet tagságától a politikai önállóságot és ön- tevékenységet. Ám azt a mi­nősítés is a kommunisták ja­vára írja, hogy kezük alatt ég a munka, s a tsz előtt álló gazdasági feladatokból pél­dásan veszik ki a részüket, e tekintetben mindenkor szá­míthat, támaszkodhat rájuk a gazdasági vezetés. Aki pe­dig ismeri a nagykőrösi szé­les határ, a beláthatatlan ta­nyavilág szocialista átszer­vezésének, a szétaprózott kö­zös gazdaságok fejlődésének, tévelygéseinek történetét, az tudja: példát mutatni a kö­zös munkában, élen járni a társadalmi tulajdon védel­mében — nem lebecsülendő eredmény! Nyíri Éi-a Infermetall-évforduló Bővült a nemzetközi termékcsere Tíz éve alakult meg az In­termetall Vaskohászati Együtt­működési Szervezete. A jubi­leum alkalmából Tadeusz Chranowski főtanácsos, az Intermetall igazgatója, vala­mint a tagországokat képvi­selő főtanácsosok tegnap saj­tótájékoztatón ismertették a szervezet tevékenységét, ed­digi eredményeit, és a jövő évekre szóló terveit. Az Intermetallnak az ala­pítókon — Csehszlovákián, Lengyelországon és Magyar- országon kívül azóta tagja lett a Szovjetunió, az NDK és Bulgária és munkájában részt vesz a Jugoszláv Kohá­szati Üzemek Egyesülése és a Román Metallimport-Export Külkereskedelmi Vállalat. Az együttműködés eddigi eredményeként már mintegy 50 szakosítási javaslatot ki­dolgoztak. 1975-ben 7—10 százalékos termékcserenöve­kedés várható. Míg korábban elsősorban acélt és bugát szál­lítottak egymásnak a partne­rek, az utóbbi években bő­vült a kiváló minőségű vas- kohászati másodtermékek cse­réje is. Az Intermetall nagy figyel­met fordít különböző közös beruházásokra is, s javaslato­kat dolgoz ki ezekre. Jelenleg olyan közös beruházási üze­meket terveznek, amelyekben kiváló minőségű transzfor­mátoracélt, rozsdamentes és saválló, hidegen hengerelt acélt és göngyöleglemezeket gyártanak majd. — Édesapám — mondta — gyalog jött föl Aradról Pest­re még a második világháború előtt. Sok helyen megfordult az országban, vele együtt én is. Később minden áron azt akarta, hogy asztalos legyek. Három hónapja voltam aszta­losinas, amikor szóltam, hogy nekem ebből elegem van, mert én a vasas szakmát szeretem. Sokat mozogtam a gépek kö­zött apámmal és segítettem neki. Amikor Csepelre költözött a család, édesapja beleegyezett ... 1943-ban kezdett dolgozni a Csepeli Fémművekben maró­gépen, később esztergán. A SZIMFI-ben mint horizontál esztergályos kezdte. Egy évvel később tagja lett a pártnak, azután üb-elnökhelyettes, 1953-ban az intézet párttitkára lett. Ugyanebben az évben ne­vezték ki művezetőnek. Az egyszerűtől a bonyolultig — Az ötvenes években fa­megmunkáló gépeket gyártot­tunk, de nagy volt az örömünk — mondja —, amikor elkészí­tettük az első szerszámgépet Tájékoztató az európai biztonsági értekezletről Az országgyűlés külügyi bizottságának ülése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom