Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-23 / 274. szám
an 1974. NOVEMBER 23., SZOMBAT Negyven esztendő krónikása Bojár Sándor fotói az Ernst Múzeumban Lépj be! Kép 1939. a termelőszövetkezetek szervezésének időszakúból, A levegő urai. Az első kép, amelyet Bojár Sándor tegnap megnyílt kiállításán láttunk, 1934-ben, az utolsó 1974-ben született. Az idén 60 esztendős fotóművész egész életművét bemutató kiállítás az Ernst Múzeum öt termében ezt a négy évtizedet fogja át. A népszerű és különösen kiváló sportfotóiról ismert művész e viharos és számunkra sorsdöntő négy évtized alatt egyaránt kutatta a történelem és a hétköznapok legjellemzőbb vonásait. Kiállított fotóin mindkettő megjelenik, a súlyos léptű történelem éppúgy, mint a mindennapok gondjai és örömei. Találkozunk ezeken a technikailag is bravúros felvételeken történelmünk jellegzetes alakjaival, és az egyszerű emberek erőfeszítéseivel. Bojár Sándor kiállítását tegnap délután Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat igazgatója nyitotta meg. Ceglédi vendégszereplés Pest megyeiek a KISZ-kórusban Szerencsés kezdeményezés volt a KISZ Központi Művész- együttes Központi Énekkara részéről, hogy nyilvános próbát rendeztek újságírók zenei szakemberek részvételével Jubileumi koncert előtt Az együttes különösen kedves számunkra, hiszen Pest megyében is sokat szerepeltek — Nagykőrösön, Vácott, Foton s a várnai kórusverseny főpróbáját Pilisszentlászlót tartották. A kórus tagjai között sok Pest megyei fiatal is van. A nyilvános próba, amelyen részt vettünk komoly feladatok előkészülete. December 8-án a Zeneakadémián Bárdos Lajos 75 éves születésnapjának tiszteletére adnak hangversenyt, s közelgő jubileumi koncertjükre is készülnek;; tavasszal ünnepli az együttes fennállásának 25. évfordulóját. Az alapító Lantos Rezső Liszt-díjas karnagy jelenleg feleségével együtt vezeti a kórust. Az együttes nemcsak a hazai minősítéseken, versenyeken és fesztiválokon ért el jelentős eredményeket hanem Európa számos nagyvárosában is. Munkájukra felfigyelt az Országos Filharmónia is; rendszeresen kapnak olyan komoly feladatokat, mint Mozart Re- quiemje, Beethoven IX. szimfóniája vagy a Psalmus Hun- garicus előadása. A próba szünetében beszélgettünk a karnagyokkal a kórus tagjaiból alakult vezetőséggel és a kórustagokkal, köztük öt Pest megyei kislánnyal, illetve fiatalasszony- nyaL Mindannyiunkat összetart Budaörsön lakik Szászi Ká- rolyné és Vinkovics Erika. Mindketten tizenkilenc évesek. — A gimnáziumban osztálytársak voltunk — meséli Erika —, ott szerettük meg a kóruséneklést, és szomorúan gondoltunk rá, hogy a gimnázium nem tarthat örökké, s így az énekkarnak is búcsút kell mondani. Nagyon örültünk, amikor lehetőségünk volt itt folytatni az éneklést nagyobb közösségben. A kórus, úgy hiszem, mindnyájunk számára felüdülés, felfrissülés, kikapcsolódás a napi munka vagy tanulás után. Pedig itt is komoly munka folyik, de ezt mindenki örömmel, lelkesen vállalja. Dr. Papp Kornélia már nyolc éve tagja a kórusnak. „Civilben” közgazdász, de a zene szeretete nála nem merül ki a kóruséneklésben, szülővárosában, a váci zeneiskolában hegedülni, zongorázni is tanult, s az iskola kamarakórusában is énekelt. — Számomra a zenén kívül az a meghitt, családias légkör a legfontosabb, ami mindanyMinősítő vizsgát tett ÍVHEGESZTŐ SZAKMUNKÁSOKAT AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Német vagy francia nyelvtudással rendelkezők előnyben! Jelentkezni lehet: o PROSPERITÁS KSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Violo u 45. KOSZORÚZÁSI ÜNNEPSÉG Nagy Balogh János síremlékénél Születésének 100. és halálának 55. évfordulóján tegnap, pénteken délelőtt koszorúzási ünnepség volt a Kerepesi úti temetőben, hazánk első proletár festőjének síremlékénél. Nagy Balogh János megrázó sorozatokban mutatta be mosónő-édesanyja sorsát, a We- kerle-telepi kubikosok lélekölő robotját, a kispesti munkáslakások hajdani nyomorát, ahol egy helyiségben zsúfolódott konyha, szoba, műterem. Maradéktalanul festő-hivatásának és a munkásigazságnak szentelte életét, legigazibb rokona és testvére József Attila művészetének. Csendéletei, már-már rembrandti mélységű önarcképei képzőművészetünk klasszikus értékeihez tartoznak. Utókora felemelő. Szűkebb pátriája, Kispest megalapította a Nagy Balogh János kiállítótermet, s Pest megyében, Érden az ő nevét vette fel a festő-szakkör. Főhajtásul, például, tanulságul. Most a megemlékezésen a XIX. kerületi tanács nevében Gyulai Gusztáv, a Magyar Képzőművészek Szövetsége részéről Mikó Sándor főtitkár koszorúzott. A sírnál dr. Losonci Miklós művészettörténész, a ráckevei Ady gimnázium igazgatója mondott emlékbeszédet. — Világtérkép-sorozatok címmel kiállítás nyűik november 25-én, hétfőn a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala, valamint a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület rendezésében Budapesten, a XIV. kerület Bosnyák téri székházban, ahol nemzetközi és nemzeti világtérképműveket mutatnak be. nyiunkat összetart. A közösség élete nem merül ki a próbákkal és hangversenyekkel, szervezünk közös kirándulásokat, összejöveteleket, nyári táborozásokat. Mindenki ott segít egymásnak, ahol tud. Az új tagoknak a betanulásban, a gimnazistáknak iskolai tanulmányaikhoz nyújtunk segítséget — ha ez szükséges —, hiszen az iskolák csak jó tanulmányi eredmény esetén engedélyezik diákjaiknak a kóruséneklést. Több órás utazás Kamarell Károlyné a fóti általános iskolában énektanár, Pécsett végezte a Zeneakadémia tanárképző tagozatát. — Nekem a kórus a legkomolyabb szakmai továbbképzést jelenti, itteni tapasztalataimat bőségesen kamatoztatom mindennapi munkában, ezért vállalom örömmel a több órás utazásokat. Kükedi Gabriella, a Kertészeti Egyetem elsőéves hallgatója harmadik éve énekel itt. Martonvásáron, az általános iskola kamarakórusában énekelt előzőleg, ahol megyei versenyen és fesztiválon szerepelt sikerrel. Ez a kezdeti élmény sarkallta a későbbi kórusmunkára. December 8-i filharmóniai hangversenyüket Pest megyei szereplés előzi meg; holnap Cegléden lépnek fel. Korda Ágnes Giacomo Manzu kiállítása A kortárs olasz szobrászattal ismerkedhet a következő hetekben a közönség: a Műcsarnokban rendezett kiállításon Giacomo Manzu, századunk egyik legjelentősebb művészének alkotásait láthatja. Annak a mesternek a műveit, akinek bronz relifjei a római Szent Péter bazilika, a salzburgi dóm és a rotterdami Szent Lőrinc templom kapuit díszítik. A haladó, politikailag elkötelezett művész — a Lenin békedíj kitüntetettje — alkotásai világszerte ismertek és elismertek. , Tegnap este a kiállítás ünnepélyes megnyitásán részt vett dr. Orbán László kulturális miniszter, jelen volt Mario Franzi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete. A kiállítás december 29-ig tart nyitva. FOLYTATJUK AZ ALAPELVEK MEGVALÓSÍTÁSÁT Mikor lépjen ki az életbe a tanuló? Gépírás és gépjárművezetés oktatása a dabasi gimnáziumban A kérdésre egészen könnyű a válasz. Pontosan tudjuk ugyanis, mikor kell kilépniök a diákoknak az életbe. A tanulás befejeztével, az érettségi után. Hagyományosan ez a válasz. így tanultuk mi, s így tanulták a szüléink. Az iskola az érettségiig tart. Azután jöhet az élet. De vonatkozik-e ez az oly sokáig sziíklasziiárdnak hitt vádasz a mára? Az iskola és az élet mai kapcsolataira? Nem kell ahhoz sem pedagógusnak, sem szülőnek lenni, állhatunk jóval messzebb az iskolától, nézhetjük munkáját, erőfeszítéseit egészen távolról, hogy a feleletben elbizonytalanodjunk. Nagyon jól tudjuk, a mai iskola nem a hagyományos kapcsolatokat akarja folytatni. Azt is tudjuk, milyenekre törekszik. — Valaha úgy gondolták — mondja erről Bereczky Iászló, a dabasi gimnázium igazgatója —, hogy van az iskola es van az élet, egymástól teljesen függetlenül. A végzett tanulónak ebbe az életbe az iskolából, mint egy szigetről, tényleg ki kellett lépnie. Most egészen másképpen gondoljuk ezt. Azt akarjuk, hogy ne legyenek ilyen távolságok, hogy a tanulóknak ne kelljen „kilépniük” az életbe. Ne kelljen és ne is lehessen: az iskola is élet. A politechnikától a félreértésekig Csakugyan ezt akarjuk. S nemcsak újabban, mostanában, hanem régóta. Mint köztudomású, nagyon sok mindent tettünk ezért. Jól emlékezhetünk még a politechnikai oktatásra, az 5-f-l-re. Azt is tudjuk, hogy a vele kapcsolatos elképzeléseink nem sikerültek úgy, ahogyan szerettük volna. Ezért azokat a formákat, amelyekben a politechnika, a munkára nevelés akkor megvalósult, el is hagytuk. Alapelveink azonban ettől függetlenül töretlenül és változatlanul érvényesek. Az MSZMP Központi Bizottságának oktatáspolitikai határozata éppen azért adott új feladatokat egyebek közt a munkára nevelésben, az iskola és az élet kapcsolatainak erősítésében az oktatásügy minden dolgozójának, hogy a régi alapelvek hatékonyabb megvalósítását biztosítsa. Hogy a tervek, törekvések, elképzelések csakugyan életté, valósággá váljanak. Az 1972-es párthatározat még erősebb kö- telékeket-kapcsolatokat akar az élet és az iskola között. Ennek ellenére azonban még mindig találkozhatunk bizonyos félreértésekkel. Miért kell az iskolában technikai jellegű ismereteket tanítani — mondják sokan. — Miért nem azt oktatják, amit csak ott lehet megtanulni? Ha valaki az iskolában nem sajátítja el, mondjuk a helyesírást, soha és sehol másutt nem tanulhatja meg. De hogy miképpen kell fölrakni egy falat, bárhol és viszonylag gyorsan megtanulhatja. Ilyesmire kár a drága iskolai időt elpazarolni. Csakugyan kár? Érettségi után Iskoláink határozottan, céltudatosan törekednek a munkára nevelés céljainak megvalósítására. Tudjuk, milyen mozgalmas esztendő volt számukra a tavalyi, mennyi és hányféle munkát adott a pedagógusoknak, mégsem feledkeztek meg erről, az élet és iskola kapcsolatainak erősítése tavaly sem került háttérbe. Nem véletlenül. Nem akármiről van szó! A dabasi gimnázium, ez a kis iskola — 190 tanuló, 17 tanár — változatlanul, sőt még határozottabban és figyelemre méltó eredményekkel folytatja, valósítja meg korábbi terveit. Hogyan? Mint tudjuk, a gimnáziumoknak, a dabasinak is, az a fő feladata, hogy tanulóit előkészítse egyetemi és főiskolai tanulmányokra. Ez rendben is van. De azt is tudjuk, hogy a végzett tanulók egy része, s nem is jelentéktelen része, nem kerül egyetemre. A dabasi gimnáziumban az elmúlt néhány évben, például így alakultak ezek a számok: a továbbtanulásra jelentkezetteknek 1970-ben 8Ó. 1971-ben 64, 1972-ben 62, 1973-ban 56, s az idén ismét 80 százalékát vették fel. Ezek jó eredmények. A dabasi gimnáziumnak azonban mégis gondolnia kell azokra is, akiket nem vettek fel vagy akik esetleg nem is jelentkeztek egyetemre. Mit csináljanak ezek a tanulók? Szakképzettségük nincs. Hova menjenek, hova mehetnek dolgozni? Általában persze sokfelé; munkaerőt mindenütt keresnek. De hová mehetnek érettségi bizonyítvánnyal a zsebükben a dabasi fiúk és lányok, hogy ne kelljen órákat utazniok naponta a -munkahelyre és haza, hogy ne kelljen megszenvedniük az albérlet nyomorúságait? Van közük hozzá A gimnázium nyilvánvalóan nem mondhatja, hogy neki ehhez aztán az égvilágon semmi köze. Ö megtette kötelességét. elvégezte a dolgát, megtanította a gyerekeknek a gimnáziumi tananyagot. A többi már a szülők és a társadalom dolga. Nyilvánvalóan nem mondhatja ezt a gimnázium. Már csak azért sem. mert az élet és az iskola sokat emlegetett kapcsolatának erősítése azt jelenti és követeli, hogy ő is keresse ennek a gondnak a megoldását. Hiszen van köze hozzá. A tovább nem tanuló gyerekek is a gimnáziumiban végeztek. Az iskola nagyon jól érezte ezt a feladatát, s körülnézett Dabason, mit is tehetne. És felfedezte, müyen nagy lehetőségeket jelent ebből a szempontból a Dabasra munkaerő-éhesen nemrég letelepült nyomda. A felfedezést tett követte. A gimnázium elhatározta, hogy — mivel a tanulók többsége lány, az idén például a 190 diákból mindössze 42 a fiú — bevezeti a gépírás oktatását. Hogy ez az elhatározás nagyszerű pedagógiai telitalálat volt, azt egyebek iközt az is bizonyítja, hogy a nyomda azonnal felismerte jelentőségét, és a maga lehetőségeivel rögtön bekapcsolódott a képzésbe. Az iskola tanulói például — szerződés szabályozta módon — vesznek részt a nyomdában üzemi gyakorlaton. De nemcsak a nyomda, hanem a tanulók is nagy fantáziát láttak és látnak a gépírás oktatásában. Az idei elsősök közül sokan például éppen azért jelentkeztek a dabasi gimnáziumba, mert ott ezt a szakmát meg lehet ismerni és tanulni. Senkinek sem kell magyarázni, aki tud gépelni, az a mai világban könnyen el tud helyezkedni, pláne, ha még érettségije is van hozzá. Es mi lesz a fiákkal? Ez azonban csak az egyik fele a dolgoknak. A lányok sorsa rendeződött. De mi legyen a fiúkkal? Ez a gond sem vol. kisebb. S aztán sok fejtörés, tervezgetés után megszületett erre is a megoldás. A fiúknak — elsősorban a fiúknak — az idén az Autóközlekedési Tanintézettel együttműködve — kísérleti jelleggel — bevezették a gépjárművezetői ismeretek oktatását. Osztályról-osz- tályra, fokozatosan előrehaladva, vezetői jogosítványt szereznek majd a tanulók. Először motorkerékpárra, aztán Személygépkocsira és végül teherautóra. Utóbbira ugyan majd csak az érettség, után, de akkor már „komplett pilóták” lehetnek. Már természetesen, ha akarnak. S ha nem gépkocsivezetéssel kívánják megkeresni a kenyerüket, akkor is jól járnak. A megszerzett tudás akkor is hasznukra válik, hiszen az autóvezetés tudománya, a gépíráshoz hasonlóan, ma már hozzátartozik az általános műveltséghez. Nagyjában, egészében ezt jelenti a dabasi gimnáziumban az iskola és az élet kapcsolata, a munkára nevelés. Azt hi- szem, senkit sem kell meg-* győzni, hogy ez fölösleges, haszontalan, öncélú valami. a talán arról sem, hogy a „kilépés az életbe” ilyen körülmények között egészen mást jelent, mint régen, harminq negyven esztendővel ezelőtt. Ökrös László
