Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-21 / 272. szám
2 nemi W Xr/tmtnm 1914. NOVEMBER 2L. CSÜTÖRTÖK ENSZ-közgyűlés Új napirendi pont Palesztin határozati javaslatok TOKIO Befejeződtek Ford és Tanaka tárgyalásai r Tanaka miniszterelnök és Ford elnök szerdai tárgyalásaival t lényegében befejeződött a japán—amerikai csúcstalálkozó, ki- í adták a kö^ös közleményt, és Ford elnök ma Kyotóba utazik, £ majd pénteken Osakából megy tovább Dél-Koreába* FÓKUSZ Londonban - Ciprusról Mintha valamivel fényesebb reménysugár gyúlt volna ki a ciprusi válság megoldására. Kleridesz, a szigetország ügyvezető elnöke feltűnést keltő kijelentést tett szerdai sajtóértekezletén. Mint mondta, várakozása szerint Makariosz elnök rövid időn belül visszatér Ciprusra. Maga az érsek-elnök is hasonlóképpen nyilatkozott legutóbb az Europeo cimű olasz magazin hasábjain, közelebbről is meghatározva visszatérésének időpontját: november vége vagy december eleje volt a két terminus. Bizonyára nagy fontosságú lesz ezzel összefüggésben az a találkozó, amelyre Londonban kerül sor Kleridesz és Makariosz között. Ezt megelőzően a ciprusi ügyvezető elnök ma a brit külügyminiszterrel folytat eszmecserét. Ez annál is inkább, fontos láncszemnek tűnik a ciprusi rendezés folyamatában, mert Nagy-Britannia kezdettől fogva igyekezett összehangolni a görög és a török álláspontokat, noha kísérlete mind ez ideig rendkívül csekély eredménnyel járt. LONDONI MEGFIGYELŐK szerint az angol kormány változatlanul Makarioszt tekinti ugyan a szigetország törvényes elnökének, hazatérése elé azonban aggállyal tekint. A brit kormány úgy véli: most még túl korai Makariosz visszatérése Nicosiába. tJJ ELEM a békés megoldáshoz vezető folyamatban, hogy Makariosz a jövő héten Athénban tárgyal a görög vezetőkkel. Londoni források szerint a ciprusi válság „igazi döntőbírója” Karamanlisz görög miniszterelnök. Athén nélkül nem képzelhető el a négy hónapja húzódó válság megnyugtató rendezése, mint ahogy Ankara is legalább ennyire fontos szerepet játszik benne. Vagyis: a görög és a ciprusi kormány közös politikai állásfoglalását előbb-utóbb meg keli vitassák az új török kormánnyal. MINDENESETRE jó jel, hogy az érintett fővárosokban várakozással tekintenek a londoni Makariosz—Kleridesz párbeszéd elé. Ebben a várakozó hangulatban sem tévesztik azonban szem elől azokat az ellentéteket, amelyek a két politikus találkozóján netán vihart kelthetnek. Nevezetesen: Kleridesz a szigetország földrajzi megosztásán alapuló szövetségi köztársaság létrehozása mellett foglalt állást. Ez egyértelmű a török álláspont elfogadásával, amit Makariosz aligha helyeselhet. Az ENSZ-közgyűlés a Szovjetunió javaslatára egyhangúlag úgy döntött, hogy új napirendi pontot vesz fel 21. ülésszakára. Az új napirendi pont témája az, hogy hogyan tartják be az államok a diplomáciai kapcsolatok elveit szabályozó 1961-es bécsi egyezmény rendelkezéseit. A szovjet javaslat szerint intézkedéseket kell tenni arra, is, hogy minél több további ország is aláírja az egyezményt. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képvi- selője kijelentette: a bécsi konvenció a nemzetközi jog legfontosabb dokumentuma, amely lehetővé teszi, hogy az államok társadalmi rendszerüktől függetlenül baráti kapcsolatokat építsenek ki egymással. A szovjet küldöttség arra számít — mondta Malik —, hogy a közgyűlés biztosítja majd az egyezmény által rögzített diplomáciai szabályok teljes mértékű tiszteletben tartását. A 21. ülésszak napirendjének új, 111. pontját megvizsgálásra átadták a közgyűlés 6. (jogi) bizottságának. Moszkvában közleményt adtak ki Mohammed Reza Pahlavi iráni sah Szovjetunióban tett látogatásának eredményeiről. A közlemény hangsúlyozza: A szovjet vezetők és az iráni sah megelégedéssel nyilatkoztak a szovjet—iráni kétoldalú együttműködés sikeres fejlődéséről és kifejezték azt a szilárd szándékukat, hogy tovább erősítik a két ország jószomszédi kapcsolatait. — A szovjet vezetők és az iráni sah ismét megállapították, hogy számos alapvető fontosságú nemzetközi problémát illetően megegyezik, vagy közel áll egymáshoz a Szovjetunió és Irán álláspontja. I . Az ENSZ-közgyűlés folytatI ta a palesztin kérdés vitáját. I A plenáris ülésen számos küldött kért szót. Mohammed Szamih Anvar Egyiptom nevében kijelentette: Izrael olyan körülményeket próbál teremteni, amelyek ürügyül szolgálhatnak számára egy újabb agresszióra. Eugeniusz Kulaga lengyel delegátus felszólalásában hangsúlyozta, hogy Országa támogatja a közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtésére irányuló összes erőfeszítéseket. Megszületett a politikai megoldás a másfél hónapja tartó olasz kormányválságra. Aldo Moro kijélölt miniszter- elnök türelmes és makacs előkészítő megbeszélésekkel megnyerte a középbal koalíció valamennyi pártjának és csoportjának beleegyezését. A Szovjetunió és Irán leszögezte: minden 1967-ben Izrael által megszállt arab terület felszabadulása a legfőbb feltétele a közel-keleti rendezésnek, a térségben levő valamennyi ország és nép, köztük a palesztinai arab nép törvényes jogai és érdekei biztosításának. A tárgyaló felek állást foglaltak a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békeértekezlet munkájának mielőbbi felújítása mellett. — A feleknek továbbra is az a meggyőződése, hogy a Perzsa-öböl övezetével összefüggő kérdéseket az e térségben levő országoknak maguknak kell megoldaniuk az ENSZ alapokmányában foglalt elveknek megfelelően. Az ENSZ-tagállamofe arab regionális csoportja a közgyűlés elé terjesztette határozati javaslatát, amely egyebek között kimondja, hogy a palesztinai népnek joga van az önrendelkezésre és a nemzeti függetlenségre, joga van arra, hogy visszatérjen hazájába. Előterjesztésre készen áll egy másik határozattervezet is, amely az ENSZ- ben megfigyelői státust biztosítana a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet számára. A közgyűlés előreláthatólag szombaton szavaz a két határozati javaslat elfogadásáról. Vezetésével kereszténydemokrata, republikánus kétpárti, kisebbségi kormány alakul, amely a parlamentben megkapja a szocialista és szociáldemokrata párt támogatását és így a többséget. A kijelölt miniszterelnök szerdán a Quirinale-palotá- ban közölte Leone köztársasági elnökkel, visszavonja eddigi fenntartását és kész elfogadni a kormányalakítási megbízást. Moro várhatólag egy-két napon belül benyújtja a kormánylistát is az államfőnek, aki e javaslat alapján kinevezi a kormányt. Moro kormányalakítása pozitív lezárását jelenti a hosz- szú válságnak: egyrészt elhárítja a parlament felosztásának és egy frontális politikai összecsapásnak a veszélyét (legalábbis egy időre), másrészt Moro személyében olyan politikus kerül a kormány élére, aki a keresztény- demokrata párt bal szárnyához tartozik, aki a középbalszövetség létrehozója (1964— 68-ig az első balközépkor- mány miniszterelnöke volt) és aki pillanatnyilag a legnagyobb biztosítékot jelenti arra nézve, hogy a kormány igyekszik helytadni a szocialista párt gazdaságpolitikai és egyéb követeléseinek. A közlemény aláhúzza a két ország kapcsolatainak egyenjogúságát, majd hangsúlyozza: mindkét fél arra törekszik, hogy olyan helyzetet teremtsen az ázsiai és a csendes-óceáni térségben, amely megkönnyíti a fennálló problémák békés! rendezését, előmozdítja a fe- i szültség csökkenését és a kiegyensúlyozott gazdasági fej-1 lődést. Japán és az Egyesült! Államok leszögezi, hogy továbbra is kapcsolatai legfontosabb és legtartósabb alapjának tekinti a japán—amerikai biztonsági szerződést és jelentős szerepet tulajdonítanak annak a térség békéje és stabilitása szempontjából. A tárgyaló felek állást foglalnak a nukleáris fegyverzet ellenőrzése, valamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályo-1 zása mellett. Hangsúlyozzák I A francia minisztertanács ] szerdai ülésén Giscard d’Es- ! taing elnök bejelentette, hogy kormánya fenn akarja tartani I a szakszervezetekkel való tárgyalások politikáját és ennek jegyében a közalkalmazottak és a közüzemi dolgozók jövő évi béreinek és fizetéseinek megállapítására vonatkozó tárgyalásokat még ez év vége előtt megkezdik majd a szakszervezetekkel. Az elnöknek ez a bejelent tése arra mutat, hogy a -francia dolgozók nagyszabású tüntetéseinek hatására a kormány bizonyos mértékben óvatosabb magatartást kezd tanúsítani ezen a téren. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a bejelentés még korántsem azokra az átfogó tárgyalásokra vonatkozik, amelyeket a szakszervezeti szövetségek az infláció elleni háti :ony küzdelem és a munkahelyek biztosítása érannak fontosságát, hogy közösen lépjenek fel a kapitalista világot foglalkoztató új problémák megoldása érdekében. Ugyanakkor állást foglalnak e különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatása mellett is. Kaimda Moszkvában Kenneth Kaunda zambiai elnök szerdán hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A vendéget Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Alek- szej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más szovjet vezetők fogadták a vnukovói repülőtéren. dekében már régóta sürgetnek, s nem utal arra sem. vajon a kormány hajlandó-e újabb javaslatot tenni a sztrájkoló postásoknak, akiknek követelései az idei bérekre is vonatkoztak. A francia minisztertanács szerdai ülésén Sauvagnargues külügyminiszter beszámolt a közöp piaci külügyminiszterek hétfői párizsi tanácskozásáról, majd a minisztertanács után Rossi államtitkár, a kormány szóvivője hivatalosan közölte: a közös piaci kormányfők csúcsértekezletét december 9-én és 10-én tartják majd Párizsban. Előzőleg november 25-én a külügyminiszterek még egy további ülést tartanak Brüsszelben a csúcskonferencia előkészítésére, s ezen fogják végleg megállapítani a csúcsértekezlet elé terjesztendő javaslatok szövegét. Sikeresen fejlődik a szovjet—iráni együttműködés Etdlia Kisebbségi kormány alakul A keddi nagyszabású tüntetések hatására A francia kormány óvatosabbá vált... December 9-én kezdődik Párizsban a közös piaci csúcsértekezlet Az osztrák szociá/partnerségről (2) ígéretek és valósé A Hukla gyári volt munkások csoportjának összejövetelén, fehér asztalnál ismerkedtem meg Ernst Stadlerrel. Rendkívül jó megjelenésű, halk szavú fiatalember. Egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hogy éppen őt választotta meg a HUKLA gyár többségében nő munkása az üzemi bizottság elnökének. A vele folytatott félórányi beszélgetésből kitűnt, hogy miért is választottak helyesen. Kérdéseimre — összefoglalóan — ezeket válaszolta: • — A HUKLA gyárban dolgozók többsége betanított munkás. A betanítási idő három hónapot vett igénybe. Szakmai továbbképzésre semmiféle lehetőség nincsen. Továbbtanulási lehetőségünk sincs, éppúgy, mint magasabb képzettség szerzésére. A gyár munkásai mindenekelőtt a környéken lakók köréből kerültek ki. Az utazás költségei drágák. Havi bérlet nincs. A hatnapos hetijegy 36 schillíngbe, az ötnapos pedig 22 schil- lingbe kerül. A közlekedés lassúsága közismert. Ez az oka annak, hogy nálunk az üzemek dolgozói általában nagyon is ragaszkodnak munkahelyükhöz. A tulajdonosok vissza is élnek vele. Nagyon nehéz azoknak a dolga, akik valamilyen oknál fogva elveszítik állásukat. A munkaközvetítő irodák ismerik ugyan az átképzést biztosító intézményeket, de ezekről csak a legszigorúbb titoktartási kötelezettség mellett hajlandók nyilatkozni. Hogy volt-e lehetősége az üzemi bizottságnak beleszólni az üzemi lakáselosztásba, ahogyan ezt az 1973-ban elfogadott munkaalaptörvény előírja? Nem, nem volt. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nálunk nincs is üzemi lakás. De a tanácsi lakáselosztásba sem szólhatunk bele. Nem kérhetünk, és nem is interveniálhatunk. A szakszervezeti üdültetés nálunk sem ismeretlen fogalom. De csak fogalom. Mert, tudja, ez nálunk úgy történik, hogy március-április hónapban kijön az üzembe a szakszervezet illetékes munkatársa, akinek az a feladata, hogy felmérje az üdülési igényeket. És ekkor kiderül, hogy a szakszervezeti üdülőkben már január-február hónap óta minden hely foglalt. S hogy hogyan lehetséges mindez? Erre könnyű a válasz: úgy, hogy nálunk kapitalizmus van. Igen, ez a kapitalizmus. Ami nálunk Magyarországon már rég kihalt fogalom — kizsákmányolás, létbizonytalanság, jogfosztottság — ezek itt még a mindennapos valósághoz tartozó tények. A HUKLA-sztrájk és a kibontakozó munkásszolidaritás feltűnést keltett. A jobboldali orientációjú osztrák tv (ŐRT) szintén foglalkozott az esettel, de úgy irányította a beszélgetést, hogy az lehetőleg a munkások ellen, az igazgató melletti állásfoglalásra hangolja a nézőt. Akaratlanul is igen jó szolgálatot tett azonban a munkásoknak, pusztán azzal, hogy a sztrájk ténye szélesebb körben kitutódott. És a híradás szenzációval ért -fel. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) ugyanis nagyon büszke arra, hogy — tevékenységének köszönhetően — Ausztriában „osztálybéke” van, és az úgynevezett szociálpart- nerség eszméje érvényesül a gyakorlatban. Az Arbeiter-Zeitung, az Ausztria Szocialista Pártja hivatalos lapja az idén májusban így írt erről: „Az osztályellentétek a gazdasági partnerség' keretében a tárgyalóasztalnál kerülnek terítékre, és — hála istennek! — nem az utcán... A gazdasági partnerség nem ideológia, hanem a munkavállalóknak az államba, a gazdaságba és a 'társadalomba való tényleges integrálásának a kifejezője”. Ezért olyan büszkék arra az Osztrák Szakszervezeti Szövetség vezető körei, hogy a többi nyugati tőkés országhoz képest Ausztriában szinte nincs is sztrájk, s úgy vigyáznak e Ernst Stadlernak, a HUKLA gyár volt üzemi bizottsági elnökének és Anton Hofernak, a Szakszervezeti Baloldali Blokk elnökének kézfogása a sztrájk után. mesterművük megőrzésére, mint a szemük fényére. Még azon az áron is, hogy elárulják azok érdekeit, akikét pedig hűséggel szolgálni felesküdtek. Ennek közelebbi megértéséhez meg kell ismernünk az osztrák valóság egyik sajátosságának kihatását. Ausztriában 1960 és 1970 között 96 középüzem (100-tól 500 főig foglalkoztató üzem) külföldi tulajdonba került. A külföldi kézben levő üzemek 48 ezer osztrák munkást és alkalmazottat foglalkoztatnak. Ez a szám az osztrák munkások és alkalmazottak összlétszámúnak 7,6 százaléka. A volt osztrák üzemek vásárlói egytől egyig multinacionális konszernek. Központjaik az USA-ban Svájcban, illetve az NSZK-ban találhatók. Ha ehhez hozzászámítjuk a már korábban külföldi kézbe került vállalatokat, akkor ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az osztrák iparban dolgozó körülbelül 600 ezer munkás és alkalmazott közül 160 ezer fő a külföldi töke profitérdekeit szolgálja, méghozzá a legközvetlenebb módon. Ha pedig hozzászámítjuk a külföldi tőke „indirekt” részesedését a kereskedelem, az idegenforgalom és a bankügy területén, akkor olyan irányzatnak lehetünk tanúi, amely nem csekély politikai és gazdasági veszélyt jelent az osztrák munkások és alkalmazottak számára. Sőt, fenyegeti az ország önállóságát és önként vállalt semlegességét is. A külföldi tőke képviselői ott ülnek az osztrák ipar kulcsfontosságú vezető testületéiben: az Iparosok Szövetségében, a Szövetségi Gazdasági Kamarában, a Bankok Szövetségében. Egyszóval, ők is a szociálpartnerek közé tartoznak. fiz osztrák szociulistsk hivatalos álláspontja szerint a szociálpartner fogalmába két tényező tartozik: a tőke és ' a munka. A tőke: mindazok, akik tőikével rendelkeznek. A munka: mindazok, akik munkaerővel rendelkeznek, és ha a tőke úgy kívánja, azt munkára használják is. íme a legilletékesebb is, Anton Ben, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség elnökének és Ausztria Szocialista Pártja vezetőségi tagjának nyilatkozata, amely az Arbeit und Wissenschaf than jelent meg: _— Mi, szakszervezetiek, kívánjuk, hogy az általunk célul kitűzött üzemi demokráciát — amelyhez az üzemi döntések meghozatalában való részvétel (Mitbestimmung) is tartozik — úgy értelmezzék —, hogy a vállalkozó, aki rendelkezésre bocsátja a munkalehetőséget és a munkavállaló, aki a munkaerejét beveti, partnerek az üzem szintjén. A szociálpartnerség politikája és gyakorlata vonzóvá tette az osztrák üzemeket a külföldi tőke előtt. A viszonylag alacsonyabb munkaköltségek, az azonos gazdasági fejlettségű országokhoz képest jóval alacsonyabb bérszint, az osztrák munkások által végzett munka jó minősége, az adókedvezmények és a „szociális béke” gyakorlata biztosítéknak tűnik a magasabb profitok megszerzésére. Ezt igazolja a HUKLA-gyár esete is. B. Heszky Anna (Következik: A munkás szolidaritást ünnepelve)
