Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-21 / 272. szám

2 nemi W Xr/tmtnm 1914. NOVEMBER 2L. CSÜTÖRTÖK ENSZ-közgyűlés Új napirendi pont Palesztin határozati javaslatok TOKIO Befejeződtek Ford és Tanaka tárgyalásai r Tanaka miniszterelnök és Ford elnök szerdai tárgyalásaival t lényegében befejeződött a japán—amerikai csúcstalálkozó, ki- í adták a kö^ös közleményt, és Ford elnök ma Kyotóba utazik, £ majd pénteken Osakából megy tovább Dél-Koreába* FÓKUSZ Londonban - Ciprusról Mintha valamivel fényesebb reménysugár gyúlt volna ki a ciprusi válság megoldására. Kleridesz, a szigetország ügy­vezető elnöke feltűnést keltő ki­jelentést tett szerdai sajtóérte­kezletén. Mint mondta, vára­kozása szerint Makariosz elnök rövid időn belül visszatér Cip­rusra. Maga az érsek-elnök is hasonlóképpen nyilatkozott leg­utóbb az Europeo cimű olasz magazin hasábjain, közelebb­ről is meghatározva visszatéré­sének időpontját: november vége vagy december eleje volt a két terminus. Bizonyára nagy fontosságú lesz ezzel összefüggésben az a találkozó, amelyre Londonban kerül sor Kleridesz és Maka­riosz között. Ezt megelőzően a ciprusi ügyvezető elnök ma a brit külügyminiszterrel folytat eszmecserét. Ez annál is inkább, fontos láncszemnek tűnik a ciprusi rendezés folyamatában, mert Nagy-Britannia kezdettől fogva igyekezett összehangolni a görög és a török állásponto­kat, noha kísérlete mind ez ideig rendkívül csekély ered­ménnyel járt. LONDONI MEGFIGYELŐK szerint az angol kormány vál­tozatlanul Makarioszt tekinti ugyan a szigetország törvényes elnökének, hazatérése elé azon­ban aggállyal tekint. A brit kormány úgy véli: most még túl korai Makariosz visszaté­rése Nicosiába. tJJ ELEM a békés megoldás­hoz vezető folyamatban, hogy Makariosz a jövő héten Athén­ban tárgyal a görög vezetők­kel. Londoni források szerint a ciprusi válság „igazi döntő­bírója” Karamanlisz görög mi­niszterelnök. Athén nélkül nem képzelhető el a négy hónapja húzódó válság megnyugtató rendezése, mint ahogy Ankara is legalább ennyire fontos sze­repet játszik benne. Vagyis: a görög és a ciprusi kormány közös politikai állásfoglalását előbb-utóbb meg keli vitassák az új török kormánnyal. MINDENESETRE jó jel, hogy az érintett fővárosokban vára­kozással tekintenek a londoni Makariosz—Kleridesz párbe­széd elé. Ebben a várakozó hangulatban sem tévesztik azonban szem elől azokat az ellentéteket, amelyek a két po­litikus találkozóján netán vi­hart kelthetnek. Nevezetesen: Kleridesz a szigetország föld­rajzi megosztásán alapuló szö­vetségi köztársaság létrehozása mellett foglalt állást. Ez egy­értelmű a török álláspont elfo­gadásával, amit Makariosz aligha helyeselhet. Az ENSZ-közgyűlés a Szov­jetunió javaslatára egyhangú­lag úgy döntött, hogy új napi­rendi pontot vesz fel 21. ülés­szakára. Az új napirendi pont témája az, hogy hogyan tart­ják be az államok a diplomá­ciai kapcsolatok elveit szabá­lyozó 1961-es bécsi egyezmény rendelkezéseit. A szovjet ja­vaslat szerint intézkedéseket kell tenni arra, is, hogy minél több további ország is aláírja az egyezményt. Jakov Malik, a Szovjet­unió állandó ENSZ-képvi- selője kijelentette: a bé­csi konvenció a nemzetkö­zi jog legfontosabb doku­mentuma, amely lehetővé teszi, hogy az államok társadalmi rendsze­rüktől függetlenül baráti kap­csolatokat építsenek ki egy­mással. A szovjet küldöttség arra számít — mondta Malik —, hogy a közgyűlés biztosítja majd az egyezmény által rög­zített diplomáciai szabályok teljes mértékű tiszteletben tartását. A 21. ülésszak napirendjé­nek új, 111. pontját megvizs­gálásra átadták a közgyűlés 6. (jogi) bizottságának. Moszkvában közleményt ad­tak ki Mohammed Reza Pahlavi iráni sah Szovjetunió­ban tett látogatásának ered­ményeiről. A közlemény hang­súlyozza: A szovjet vezetők és az irá­ni sah megelégedéssel nyilat­koztak a szovjet—iráni kétol­dalú együttműködés sikeres fejlődéséről és kifejezték azt a szilárd szándékukat, hogy to­vább erősítik a két ország jó­szomszédi kapcsolatait. — A szovjet vezetők és az iráni sah ismét megállapítot­ták, hogy számos alapvető fontosságú nemzetközi problé­mát illetően megegyezik, vagy közel áll egymáshoz a Szovjet­unió és Irán álláspontja. I . Az ENSZ-közgyűlés folytat­I ta a palesztin kérdés vitáját. I A plenáris ülésen számos kül­dött kért szót. Mohammed Szamih Anvar Egyiptom nevében kijelentet­te: Izrael olyan körülménye­ket próbál teremteni, amelyek ürügyül szolgálhatnak számá­ra egy újabb agresszióra. Eugeniusz Kulaga lengyel delegátus felszólalásában hangsúlyozta, hogy Országa támogatja a közel-keleti igaz­ságos és tartós béke megte­remtésére irányuló összes erő­feszítéseket. Megszületett a politikai megoldás a másfél hónapja tartó olasz kormányválságra. Aldo Moro kijélölt miniszter- elnök türelmes és makacs előkészítő megbeszélésekkel megnyerte a középbal koalí­ció valamennyi pártjának és csoportjának beleegyezését. A Szovjetunió és Irán le­szögezte: minden 1967-ben Iz­rael által megszállt arab terü­let felszabadulása a legfőbb feltétele a közel-keleti rende­zésnek, a térségben levő vala­mennyi ország és nép, köztük a palesztinai arab nép törvé­nyes jogai és érdekei biztosí­tásának. A tárgyaló felek ál­lást foglaltak a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békeértekez­let munkájának mielőbbi fel­újítása mellett. — A feleknek továbbra is az a meggyőződése, hogy a Perzsa-öböl övezetével össze­függő kérdéseket az e térség­ben levő országoknak maguk­nak kell megoldaniuk az ENSZ alapokmányában fog­lalt elveknek megfelelően. Az ENSZ-tagállamofe arab regionális csoportja a köz­gyűlés elé terjesztette ha­tározati javaslatát, amely egyebek között kimond­ja, hogy a palesztinai népnek joga van az önrendelkezésre és a nemzeti függetlenségre, joga van arra, hogy visszatér­jen hazájába. Előterjesztésre készen áll egy másik határo­zattervezet is, amely az ENSZ- ben megfigyelői státust bizto­sítana a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet számára. A közgyűlés előreláthatólag szombaton szavaz a két hatá­rozati javaslat elfogadásáról. Vezetésével kereszténydemok­rata, republikánus kétpárti, kisebbségi kormány alakul, amely a parlamentben meg­kapja a szocialista és szo­ciáldemokrata párt támoga­tását és így a többséget. A kijelölt miniszterelnök szerdán a Quirinale-palotá- ban közölte Leone köztár­sasági elnökkel, visszavonja eddigi fenntartását és kész elfogadni a kormányalakítási megbízást. Moro várhatólag egy-két napon belül benyújt­ja a kormánylistát is az ál­lamfőnek, aki e javaslat alapján kinevezi a kormányt. Moro kormányalakítása po­zitív lezárását jelenti a hosz- szú válságnak: egyrészt el­hárítja a parlament felosz­tásának és egy frontális po­litikai összecsapásnak a ve­szélyét (legalábbis egy időre), másrészt Moro személyében olyan politikus kerül a kor­mány élére, aki a keresztény- demokrata párt bal szárnyá­hoz tartozik, aki a középbal­szövetség létrehozója (1964— 68-ig az első balközépkor- mány miniszterelnöke volt) és aki pillanatnyilag a leg­nagyobb biztosítékot jelenti arra nézve, hogy a kormány igyekszik helytadni a szocia­lista párt gazdaságpolitikai és egyéb követeléseinek. A közlemény aláhúzza a két ország kapcsolatainak egyen­jogúságát, majd hangsúlyozza: mindkét fél arra törekszik, hogy olyan helyzetet teremtsen az ázsiai és a csendes-óceáni térségben, amely megkönnyíti a fennálló problémák békés! rendezését, előmozdítja a fe- i szültség csökkenését és a ki­egyensúlyozott gazdasági fej-1 lődést. Japán és az Egyesült! Államok leszögezi, hogy to­vábbra is kapcsolatai legfonto­sabb és legtartósabb alapjának tekinti a japán—amerikai biz­tonsági szerződést és jelentős szerepet tulajdonítanak annak a térség békéje és stabilitása szempontjából. A tárgyaló fe­lek állást foglalnak a nukleá­ris fegyverzet ellenőrzése, va­lamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályo-1 zása mellett. Hangsúlyozzák I A francia minisztertanács ] szerdai ülésén Giscard d’Es- ! taing elnök bejelentette, hogy kormánya fenn akarja tartani I a szakszervezetekkel való tár­gyalások politikáját és en­nek jegyében a közalkalma­zottak és a közüzemi dolgo­zók jövő évi béreinek és fi­zetéseinek megállapítására vo­natkozó tárgyalásokat még ez év vége előtt megkezdik majd a szakszervezetekkel. Az elnöknek ez a bejelent tése arra mutat, hogy a -fran­cia dolgozók nagyszabású tüntetéseinek hatására a kor­mány bizonyos mértékben óvatosabb magatartást kezd tanúsítani ezen a téren. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a bejelentés még koránt­sem azokra az átfogó tár­gyalásokra vonatkozik, ame­lyeket a szakszervezeti szö­vetségek az infláció elleni háti :ony küzdelem és a munkahelyek biztosítása ér­annak fontosságát, hogy közö­sen lépjenek fel a kapitalista világot foglalkoztató új prob­lémák megoldása érdekében. Ugyanakkor állást foglalnak e különböző társadalmi rendsze­rű országok közötti párbeszéd folytatása mellett is. Kaimda Moszkvában Kenneth Kaunda zambiai el­nök szerdán hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett. A vendéget Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke, Alek- szej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más szovjet vezetők fogadták a vnukovói repülőtéren. dekében már régóta sürget­nek, s nem utal arra sem. vajon a kormány hajlandó-e újabb javaslatot tenni a sztrájkoló postásoknak, akik­nek követelései az idei bé­rekre is vonatkoztak. A francia minisztertanács szerdai ülésén Sauvagnargues külügyminiszter beszámolt a közöp piaci külügyminiszte­rek hétfői párizsi tanácskozá­sáról, majd a minisztertanács után Rossi államtitkár, a kor­mány szóvivője hivatalosan közölte: a közös piaci kor­mányfők csúcsértekezletét de­cember 9-én és 10-én tart­ják majd Párizsban. Előző­leg november 25-én a kül­ügyminiszterek még egy to­vábbi ülést tartanak Brüsszel­ben a csúcskonferencia elő­készítésére, s ezen fogják vég­leg megállapítani a csúcsérte­kezlet elé terjesztendő javas­latok szövegét. Sikeresen fejlődik a szovjet—iráni együttműködés Etdlia Kisebbségi kormány alakul A keddi nagyszabású tüntetések hatására A francia kormány óvatosabbá vált... December 9-én kezdődik Párizsban a közös piaci csúcsértekezlet Az osztrák szociá/partnerségről (2) ígéretek és valósé A Hukla gyári volt munkások csoportjának összejöve­telén, fehér asztalnál ismerkedtem meg Ernst Stadlerrel. Rendkívül jó megjelenésű, halk szavú fiatalember. Egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hogy éppen őt választotta meg a HUKLA gyár többségében nő munkása az üzemi bizottság el­nökének. A vele folytatott félórányi beszélgetésből kitűnt, hogy miért is választottak helyesen. Kérdéseimre — összefoglalóan — ezeket válaszolta: • — A HUKLA gyárban dolgozók többsége betanított mun­kás. A betanítási idő három hónapot vett igénybe. Szakmai to­vábbképzésre semmiféle lehetőség nincsen. Továbbtanulási le­hetőségünk sincs, éppúgy, mint magasabb képzettség szerzésé­re. A gyár munkásai mindenekelőtt a környéken lakók köré­ből kerültek ki. Az utazás költségei drágák. Havi bérlet nincs. A hatnapos hetijegy 36 schillíngbe, az ötnapos pedig 22 schil- lingbe kerül. A közlekedés lassúsága közismert. Ez az oka an­nak, hogy nálunk az üzemek dolgozói általában nagyon is ra­gaszkodnak munkahelyükhöz. A tulajdonosok vissza is élnek vele. Nagyon nehéz azoknak a dolga, akik valamilyen oknál fogva elveszítik állásukat. A munkaközvetítő irodák ismerik ugyan az átképzést biztosító intézményeket, de ezekről csak a legszigorúbb titoktartási kötelezettség mellett hajlandók nyi­latkozni. Hogy volt-e lehetősége az üzemi bizottságnak bele­szólni az üzemi lakáselosztásba, ahogyan ezt az 1973-ban elfo­gadott munkaalaptörvény előírja? Nem, nem volt. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nálunk nincs is üzemi lakás. De a tanácsi lakáselosztásba sem szólhatunk bele. Nem kérhetünk, és nem is interveniálhatunk. A szakszervezeti üdültetés ná­lunk sem ismeretlen fogalom. De csak fogalom. Mert, tudja, ez nálunk úgy történik, hogy március-április hónapban kijön az üzembe a szakszervezet illetékes munkatársa, akinek az a feladata, hogy felmérje az üdülési igényeket. És ekkor kide­rül, hogy a szakszervezeti üdülőkben már január-február hó­nap óta minden hely foglalt. S hogy hogyan lehetséges mind­ez? Erre könnyű a válasz: úgy, hogy nálunk kapitalizmus van. Igen, ez a kapitalizmus. Ami nálunk Magyarországon már rég kihalt fogalom — kizsákmányolás, létbizonytalanság, jogfosztottság — ezek itt még a mindennapos valósághoz tar­tozó tények. A HUKLA-sztrájk és a kibontakozó munkásszolidaritás feltűnést keltett. A jobboldali orientációjú osztrák tv (ŐRT) szintén foglalkozott az esettel, de úgy irányította a beszélge­tést, hogy az lehetőleg a munkások ellen, az igazgató melletti állásfoglalásra hangolja a nézőt. Akaratlanul is igen jó szol­gálatot tett azonban a munkásoknak, pusztán azzal, hogy a sztrájk ténye szélesebb körben kitutódott. És a híradás szen­zációval ért -fel. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) ugyanis na­gyon büszke arra, hogy — tevékenységének köszönhetően — Ausztriában „osztálybéke” van, és az úgynevezett szociálpart- nerség eszméje érvényesül a gyakorlatban. Az Arbeiter-Zeitung, az Ausztria Szocialista Pártja hiva­talos lapja az idén májusban így írt erről: „Az osztályellenté­tek a gazdasági partnerség' keretében a tárgyalóasztalnál ke­rülnek terítékre, és — hála istennek! — nem az utcán... A gazdasági partnerség nem ideológia, hanem a munkavállalók­nak az államba, a gazdaságba és a 'társadalomba való tényle­ges integrálásának a kifejezője”. Ezért olyan büszkék arra az Osztrák Szakszervezeti Szö­vetség vezető körei, hogy a többi nyugati tőkés országhoz ké­pest Ausztriában szinte nincs is sztrájk, s úgy vigyáznak e Ernst Stadlernak, a HUKLA gyár volt üzemi bizottsági elnökének és Anton Hofernak, a Szakszervezeti Baloldali Blokk elnökének kézfogása a sztrájk után. mesterművük megőrzésére, mint a szemük fényére. Még azon az áron is, hogy elárulják azok érdekeit, akikét pedig hűség­gel szolgálni felesküdtek. Ennek közelebbi megértéséhez meg kell ismernünk az osztrák valóság egyik sajátosságának kihatását. Ausztriában 1960 és 1970 között 96 középüzem (100-tól 500 főig foglalkoz­tató üzem) külföldi tulajdonba került. A külföldi kézben levő üzemek 48 ezer osztrák munkást és alkalmazottat foglalkoz­tatnak. Ez a szám az osztrák munkások és alkalmazottak összlétszámúnak 7,6 százaléka. A volt osztrák üzemek vásár­lói egytől egyig multinacionális konszernek. Központjaik az USA-ban Svájcban, illetve az NSZK-ban találhatók. Ha eh­hez hozzászámítjuk a már korábban külföldi kézbe került vállalatokat, akkor ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az osztrák iparban dolgozó körülbelül 600 ezer munkás és alkal­mazott közül 160 ezer fő a külföldi töke profitérdekeit szol­gálja, méghozzá a legközvetlenebb módon. Ha pedig hozzá­számítjuk a külföldi tőke „indirekt” részesedését a kereske­delem, az idegenforgalom és a bankügy területén, akkor olyan irányzatnak lehetünk tanúi, amely nem csekély politikai és gazdasági veszélyt jelent az osztrák munkások és alkalmazot­tak számára. Sőt, fenyegeti az ország önállóságát és önként vállalt semlegességét is. A külföldi tőke képviselői ott ülnek az osztrák ipar kulcsfontosságú vezető testületéiben: az Ipa­rosok Szövetségében, a Szövetségi Gazdasági Kamarában, a Bankok Szövetségében. Egyszóval, ők is a szociálpartnerek közé tartoznak. fiz osztrák szociulistsk hivatalos álláspontja szerint a szociálpartner fogalmába két tényező tartozik: a tőke és ' a munka. A tőke: mindazok, akik tőikével rendelkeznek. A munka: mindazok, akik munkaerővel rendelkeznek, és ha a tőke úgy kívánja, azt munkára használják is. íme a legilletékesebb is, Anton Ben, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség elnökének és Ausztria Szocialista Pártja vezetőségi tagjának nyilatkozata, amely az Arbeit und Wissenschaf than jelent meg: _— Mi, szakszervezetiek, kívánjuk, hogy az általunk célul kitűzött üzemi demokráciát — amelyhez az üzemi döntések meghozatalában való részvétel (Mitbestimmung) is tartozik — úgy értelmezzék —, hogy a vállalkozó, aki rendelkezésre bo­csátja a munkalehetőséget és a munkavállaló, aki a munka­erejét beveti, partnerek az üzem szintjén. A szociálpartnerség politikája és gyakorlata vonzóvá tette az osztrák üzemeket a külföldi tőke előtt. A viszonylag ala­csonyabb munkaköltségek, az azonos gazdasági fejlettségű or­szágokhoz képest jóval alacsonyabb bérszint, az osztrák mun­kások által végzett munka jó minősége, az adókedvezmények és a „szociális béke” gyakorlata biztosítéknak tűnik a maga­sabb profitok megszerzésére. Ezt igazolja a HUKLA-gyár esete is. B. Heszky Anna (Következik: A munkás szolidaritást ünnepelve)

Next

/
Oldalképek
Tartalom