Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-19 / 270. szám

llrigáilvríélMíi: huszonöt pont Pernye András — a zenéről November 20-án, holnap dél után 5 órai kezdettel, a párt­ós tömegszervezeti székház dísztermében Pernye András zenetörténész Előadóművészet és zenei köznyelv címmel tart előadást. Az esten a részvétel a brigád­vetélkedőben a maximális 25 pontot jelenti. December hetedikén, 14 óra­kor, a váci fegyveres erők klub­jában megnyílik Vác város bé­lyegköreinek közös bélyegkiál­lítása, egyben Vertei József grafikusművész Bélyeggrafika címmel bemutatja munkássá­gát. Az ünnepélyes megnyitón Szíj Rezső művészeti író mond beszédet. Ingyenes jogi tanácsadás Dunakeszin November 13-án, szerdán délután 3 és 4 óra között ingye­nes jogi tanácsadás lesz Duna­keszin, a nagyközségi tanács épületében: a jogi vonatkozású kérdésekre dr. Polácsy Beatrix, a Váci Járási Ügyvédi Munka- közösség dunakeszi kirendelt­ségének tagja válaszol. VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ÉS VÁC VÁRO.S R ÉS r é px­XVIII. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1974. NOVEMBER 19., KEDD • • Űt aSapszervezetben Készülnek i beszámoló taggyűlésekre Lévé! a HUNSAROTEX pártbizottságétól Városszerte a pártalapszer- vezeteliben az előzietes munka­terv szerint készülődnek a be­számoló taggyűlésekre. A Váci Kötöttárugyárban Szabó Sándorné, a pártbizott­ság titkára elmondta, hogy öt alapszervezetük közül a hár­masban december ötödikén lesz a beszámoló taggyűlés, a másik négyben egy napon, 12- én tartják meg. Február nyolcadikán, 80 részvevővel, rendezik meg az üzemi küldöttértekezle­tet, melyen megválasztják a gyár pártbizottságát. Koncertek — szülőknek Új kezdeményezés: a hangszeres előkészítő A Váci Állami Zeneiskolá­ban 590 tanuló kezdte az új iskolaévet, következésképp — a testvérpárokat is figyelembe véve —, az intézmény körül­belül nyolcszáz anyával-apá- val tartja a kapcsolatot. A földszinti várócsarnokban mindig sokan üldögélnek. A szülők elkísérik a gyermeke­ket, megvárják az óra végét és utána hazaviszik őket. A most már rendszeressé vált ifjúsági hangversenysorozatok bemu­tatják a tantestület munkáját, az oktatás eredményességét. Idén először indult Vácott hangszeres előkészítő, Szom­bathely után az ország máso­dik városában, mely heti há­romszor harminc percet, az átlagosnál több időt biztosít a tehetségesebb növendékeknek, hogy gyakoroljanak, ismerked­jenek hangszerükkel. Cs. Nagy Tamás igazgató el­mondta: Budapesten — a ba­lettiskolával közösen — létre­hozták a tehetségesek iskolá­ját, ahol mód van az átlagból kiemelkedők számára, hogy már az általános iskolai tanul­mányokat együtt sajátítsák el a zenei ismeretekkel. Vácról Gödény Gertrud ott az első tanuló. A szülők és a zeneiskola kö­zötti kapcsolat további elmé­lyítésére megvalósítják a hang­verseny — szülőknek progra­mot, melynek keretében első­nek Nádor György zongora­estjét rendezik meg, novem­ber 30-án: Nádor György mű­sorában két Bach- és egy Mu- szorgszkij-mű szerepel. A meghívó is feltünteti, hogy g rendező szerv a szülői munka- közösség. A zongoraestet Szil­vást Viktória hegedűestje kö­veti, melyen a zongorakísérő Pogány Imola. Februárban hat Ifjúsági hangverseny lesz, melyekre már megkezdődtek a házi elő- zsürizések. E hat hangverseny megrendezésébe szintén be­kapcsolódik a szülői munka- közösség. Jövő áprilisban országos if­júsági zenei fesztivál színhelye lesz Vác: a több napos prog­ram előkészítéséhez, lebonyo­lításához ugyancsak kérik majd a zeneiskolában tanuló gyermekek szüleinek segítsé­gét. P. R. JEGYZET Műemlékeink védelmében Dercsényi—Granasztói VÁC című könyvéből idéz­zük: „ ... Széchenyi utca 14. Lakóház. Müemlékjellegű. Emeletes, 13 tengelyes, ko­raeklektikus ... homlokza­tát sima övpárkány választ­ja két szintre, és sűrű kon­zolállású főpárkány zárja le ... középtengelyben ka­pu, felette vaskonzolon er­kély, öntött vasráccsal... az erkélyajtó felett akrote- rion.. Ezt a másfél százados, értékes épületet csaknem egy éve tatarozzák, a mű­emlékekre vonatkozó ren­delkezés előírása szerint. Az emeleti korinthusi falpillé­rek helyreállítása hozzáér­tő kezeket dicsér. Azonban a minap meg­döbbenve tapasztaltuk, hogy a szép ház erkélyének rácsát egy jellegtelen, si­lány, hegesztett tákolmány­nyal cserélték ki. Az erede­ti öntött vaskonzolokra új betonlapot készítettek — csak ennek a cseréjére volt szükség! —, de az új rács teljesen elrontja az eredeti­hez híven rendbehozott homlokzat szép látványát. E rácsnak az eklektikához semmi köze, inkább rpeo- realista film tyúkketrecé­hez hasonló, mint ahhoz, aminek szánták. Különösen most, a város nagy ünnepének kezdete előtt kell jobban óvnunk Vác műemlék-épületeit. Hatalmas összeget emész­tett fel a több éves munka, amely értékeink megóvását szolgálja. Nem szabad, hogy oktalan takarékosság foly­tán veszély fenyegesse ed­digi eredményeinket, mert az erkély megváltoztatását nem tudjuk mással, mint rosszul értelmezett takaré­kossággal magyarázni. Ha a rács azonban csak ideiglenes, csupán a lakók védelmére szolgál, táblát kell kifüggeszteni, valami ilyesféle szöveggel: „A rá­csot kicseréljük 1974. ... hó .. ,-án, amikor az eredeti javítását befejezzük.” Csankó Lajos Táblák, grafikonok jelzik mindenfelé, hogy itt is dolgoz­nak a kongresszusi munkaver­seny-vállalások teljesítésén. A hangsúly a minőségjavításon van, s a termelési vállalások mindenütt művelődési vonat­kozású felajánlásokkal páro­sulnak. A munkaügyi osztály kollektívája, mely a XI. párt- kongresszus nevet vette fel, az első helyet tartja a városi pontszerzési versenyben. A kommunista szombato­kon felajánlott munkabé­rek az épülő, Lenin úti ifjúsági és művelődési központ építését segítik. Jászapáti telephelyük dol­gozói is csatlakoztak a váci kezdeményezéshez. Vállalásuk úgy szól, hogy a pénzt megosztják a két 900 éves város között: felét kap­ja Szolnok, a másik feíét Vác. A váci központ első szóra se­gített emberrel, gépjárművel, amikor Vámosmikola kérte, hogy támogassa az ottani be­takarítási munkát. A Váci Kötöttárugyár pártbi­zottsága — koordinációs jogá­nál fogva — évenként kétszer- háromszor meghívja a kazári, pásztói, jászapáti, vámosmiko- lai alapszervezetek képviselőit, s olyankor kibővített végre­hajtó bizottsági ülésen ismer­tetik az elért eredményeket, a jövő feladatait. E hét elején ugyancsak megtartották a szokásos munkaértekezletet a párt-, a szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetés képvi­selőivel. Jelen volt egy-egy fizikai dol­gozó a kelmefestőből, a kiké­szítőből és a konfekcióból is. A tanácskozáson ismertették a HUNGAROTEX pártbizottsá­gától érkezett levelet. Vajda Lajos, a HUNGARO­TEX pártbizottságának titkára őszintén feltárta az exporttal kapcsolatos gondokat: a tőkés- piac inflációja, válsága meg­nehezíti a termékek értékesíté­sét, s kérte, hogy a váci gyár is fokozott gondot fordítson a szállítási határidők megtartá­sára, a minőségjavításra, a mintadarabokkal azonos szál­lításra és a pontos árkalkulá­cióra. A befejezett rekonstrukció lehetővé teszi a Váci Kö­töttárugyárban is a korsze­rű termelést. A HUNGAROTEX levele bele­kerül a következő vezetőségi megbeszélések, taggyűlések anyagába is. A következetes politikai munkán túl, a kommunisták kezdeményezik majd a terme­lési fő feladatok megvalósítá­sát, szolgálva a nagy közös­ség, a gyár egész kollektívájá­nak érdekét. Papp Rezső Próba ZMAJ cső fémvei Megfelelő az átlagtermés A váci Kossuth Termelőszö­vetkezetet kerestük fel, és Sá­pi Imre elnöktől érdeklődtünk a kukorica betakarítása fe­lől. — Szövetkezetünkben a 236 hektár kukoricából 220-at be­takarítottunk. A még kint le­vő 16 hektár késői érésű faj­ta, egyelőre érettségi állapota nem teszi lehetővé az egyme- netes betakarítást. ZMAJ cső- törővel próbavágtuk, ameny- nyiben az sem válik be, né­hány napot várnunk kell a tö­résével. — Milyen az átlagtermés?-• A tervezett körül alakul, hektáronként 45 mázsa, máju­si morzsoltra átszámítva. — Ügy értesültünk róla, se­gítenek a többi szövetkezet­nek? — Igen. Két SZK—4-es kombájnra szerelt Brand adap­terrel, hétfőtől a kosdi Na- szályhegyálja Tsz-ben mint­egy 46 hektáros kukoricatábla betakarítását vállaltuk el. A termést is mi szárítjuk, FT— 5-ös szárítógépünkkel. Miután Kosdon végeztünk, a sződi termelőszövetkezetbe me­gyünk segíteni. (r—ó) Dunakeszi, József Attila Művelődési Ház Gazdag program november második felére Tanfolyam, előadások A Dunakeszi József Attila Művelődési Központ program­ja no vember' második felében ugyancsak változatos lesz. A közművelődés különféle ágazataiban! rendszeres heti foglalkozásokon túl, nagy ér­deklődés kíséri a 26-án, ked­den este 6 órakor sorra kerülő Kőmlós—Hofi estet. A műsor­ban, melyet Radványi Barna konferál, fellép Mikes György, Somogyi Pál, Délhúsa Gjon, Monyók Gabi és Szűcs Judit is. Az előadásra jegyek az intézmény közös fenntartásá­ban résztvevő dunakeszi üze­mekben és a művelődési köz­pontban, vetítési napokon a mozi pénztárában kaphatók még. Ugyancsak november 26-án kezdődik a váci gépkocsiveze­tői munkaközösség által szer­vezett személygépkocsi-vezető tanfolyam is. A kihelyezett ta­gozat nagy előnye, hogy helyben, heti háromszori fog­lalkozással, január végén már vizsgázhatnak a részvevők. A tanfolyam népszerűségét mu­tatja, hogy az érdekeltek csak november 15-ig jelentkezhet­tek, az intézmény irodájában, korlátozott számban. A művelődési központ sajátos módon segíti az országos pá­lyaválasztási hetek november végéig tartó programját is. A nagyközségi tanáccsal közösen az intézményben, mint lapunk más oldalán is megírjuk, no­vember 18 és 23 között pálya- választási kiállítás látogatható, melyen az általános iskolák végzős tanulóinak mutatják be a dunakeszi üzemek termékeit, a gyárak életét, munkáját il­lusztráló eszközöket, fotókat, a pályaválasztást segítő doku­mentumokat. A kiállítás kere­tében, mely 10 órától 20 órá­ig tart nyitva, pályaválasztá­si tanácsadást is tartanak. November 30-án, este 7 órai kezdettel, Isaac Asimov Az öszvér bukása című művét mu­tatja be a Radnóti Irodalmi Színpad. A premier előzetese a Petőfi Művelődési Házban volt, 18-án, este fél nyolckor. November 21-e az ismeret- terjesztő előadások napja lesz: a munkásakadémia keretében, Munkaegészségügyi kérdések az üzemben címmel, dr. Ju­hász Lenke üzemorvos tart elő­adást. A szocialista brigádveze ‘ ők klubjában A szocialista br. ,á- dok szociológiailag meghatáro­zott sajátosságairól szóló téma szerepel a napirenden. A nők akadémiáján, önkép­zés és önművelés címmel, a szabad idő okos felhasználá­sáról beszélgethetnek majd az érdeklődők. A nyugdíjas" klub- ban e hónap 24-én, vasárnap délelőtt. Az idős ember táplál­kozása című tájékoztató hang­zik el. Az archív filmet kedvelők részére a filmklubban no­vember 29-én a Senki nem tud semmit című csehszlovák fil­met vetítik. (szőnyi) Áldozatokká/, becsvággyal Az atlétikai bajnok Megint fellendülőben A Magyar Hírlap 1973. au­gusztus 23-i számában olvas­tam: „Hiányoznak az olyan versenyzők, mint.'.. Marosi. ... akik válogatott atlétikai mérkőzéseken megsokszoroz­ták erejüket, és teljesítmé­nyükkel lendítői voltak a közösségnek.” De hiszen jól ismerjük mi ezt a Marosit, a váci Marin- csák Lászlót, a kiváló ma­gyar négy- és nyolcszázas futót. Harminchat év óta jár be Vácról a Landlerbe, ahol ugyanazon osztályon dolgo­zik, amióta csak munkába lépett. A markáns arc, a korabeli sportlapokból ismert, mosolyos tekintet, íme, itt van előttem: A befutásig — Alsóvárosi vagyok, a Re­ményben kezdtem atlétikai pályafutásomat. Annak ide­jén nagyon fontos szerepet játszott a váci atlétikai szak­osztály. 1939-ben Seben Pé­ter, Varró József voltak csapatunk főerősségei. Mi­csoda emberek, micsoda ered­mények! Aztán egy toborzó- verseny után, a Tesitbe, a fe­ledhetetlen munkásegyesület­be, a Testvériségbe kerültem, ahol palotai, istvántelki gye­rekekkel együtt atletizáltam. Sikerült a debütálásom is, mert negyvenkettőben meg­nyertem a 800 méteren a ma­gyar bajnokságot. Azt írták akikor a fővárosi lapok, hogy „munkásatléta” nyerte a ver­senyt. Negyvenegyben voltam először válogatott, az olaszok ellen. Akkor már befutott atléta voltam, sok-sok edzés, kudarc és siker után. Tehetségek — No, nézze csak, itt van­nak a külföldi lapok: a sváj­ciakkal szemben valóban szép eredményt értem el, vol­tam Svédországban, Olasz­országban, többször Zág­rábban, a váci Lehőcz Já­nossal is egy alkalommal. Ak­kor voltam erőm teljében, amikor jött a háború. Micsoda tehetségek mentek tönkre! És mégis újra tudtuk kezdeni. Így írhatták aztán, hogy Ma­rosi megmutatta, miképpen kell szívvel-lélekkel küzdeni. Igen, küzdeni a ma­gyar színekért, a remé­nyért, a Testvériségért. A fél szemem mindig Vácott: hogyan fogadják az ered­ményeinket. 1950-ben voltam utoljára válogatott, Moszkvá­ban, de az volt a legcsodála­tosabb. Persze, hogy győztünk, de amikor Bánhalmiékkal megnyertük a négyszer négy­százast, s bevonultunk a szál­lodába, már várt a távirat: megszületett a fiam! Belőle is atlétát neveltem, 1967-ben fair play-es sportoló volt a Dózsában, de aztán abbahagy­ta. No, nem baj, majd csi­nálok én Vácott, a barátaim­mal atlétikai életet! Mert na­gyon jó barátaim voltak: Var­ró József, Edömér Ervin, Se­ben Péter, Mészáros Karcsi. Tehetség, tehetség mindenütt. Így láttam én is, hiszen ez a környék valósággal ontotta az atlétákat: Béres, Villási, Hi­res, Kulcsár, Csutorás, Mar- gitics. Az atlétikát a vezető­nek is szeretnie kell, a verseny­zőnek meg áldozatot kell hoz­nia, mert nehéz évek után születik csak meg a várt eredmény. S kell egy aktív szakosztály is. Nos, ebbe tört bele a bicskám: ötvemhétben, a VSE keretében, Seben Pé­terrel nekiláttunk a munká­nak, de nem úgy sikerült, ahogyan elképzeltük. Én min­dig azt hittem, hogy olyan áldozatkész atlétáim lesznek, mint aminő Lehőcz János, Tamás Lajos, Borbély Pál, Chikán József voltak, akik „amit kellett, azt tettek” az egyesület érdekében. Kézilab­dáztak is velem együtt edzés után, sőt még futballoztak is. Célt kitűzni — Igen sok múlik az edzé­sen. Mintha mostanában na­gyobb lenne a mozgás nálunk is. A középiskolai bajnokság visszaállítása hozza az ered­ményeket. Csakhogy becs­vágy is kell, a szín szeretet, a város szeretete. Az atléti­kában nem lehet azonnal profitálni, célt kell kitűz­nünk, amit becsvággyal kell elérnünk. Akkor aztán jön­nek a nagy versenyélmé­nyek. Az Istvántelki Főmű­helyből Rómába, Stockholm­ba, az itthoni körből a más országokba való belépillan- tásig: mennyi gyönyörűség! — És tudja, mi volt a leg­jobb érzés? Téma volt az atlétika. (rusvay) 1947-ben, Olaszországban, győz 800 méteren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom