Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVIII. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1974. NOVEMBER 17., VASÁRNAP Nyolcvanegy csoport, ezerháromszáz hallgató Megkezdődött a politikai oktatás JÓL FELKÉSZÜLTEK A JÁRÁS PROPAGANDISTÁI Megtartották Cegléden a já­rási pártbizottság által szerve­zett politikai oktatási év meg­nyitóját. A propagandistákat Nagy Imre, az MSZMP járási bizottságának titkára köszön­tötte, majd elmondotta, hogy a középtávú oktatási év utol­só esztendeje az idei, . amely­ben — gondos előkészítés eredményeként — nyolcvan­egy oktatási csoportban,' ezer- háromszáz hallgató bővíti po­litikai ismereteit. Egy korábbi járási párt­végrehajtóbizottsági ülés érté­kelte az utóbbi években ki­fejtett oktatási munkát, s megállapította, hogy a közép­távú tervben kitűzött célokat sikerült elérni. A továbbiak­ban az ideológiai témákkal tüzetesebben foglalkoznak, be­hatóbban ismerkednek a tár­sadalmi! és az állami élet, a művelődéspolitika kérdéseivel. Megkülönböztetett gondot kell fordítani a fizikai dolgozók, a nők és a fia­talok politikai képzésére. Az eredményeket a párt- szervezetek egyre javuló, mind szervezettebb tevékenységé­vel érték el. A Pest megyei Pártbizottság Oktatási Igaz­gatósága sok segítséget ad a propagandisták • felkészítésé­ben. A járási pártbizottság*' íS nagy gondot fordít a propa­gandisták továbbképzésére és a megfelelő utánpótlás bizto­sítására. Jó példa erre, hogy az elmúlt három évben ötvenhatan végezték el a marxizmus—leninizmus es­ti egyetemet, s jelenleg kilencvenen a hallgatói. Kilencen szakosítót végeztek, tizenheten most szerzik meg a képesítést. A speciál kollégi­umnak tíz járás beli hallgatója volt, napjainkban huszonket- ten tanulnak. A jövőben a nevelő jellegét kell erősíteni. A tananyag iránti érdeklődést fokozza a színes előadás, a változatos szemléltetés. Jól példázza ezt az albertirsai Dimitrov Ter­melőszövetkezetben kialakult gyakorlat, amely szerint a tananyag témájához kap­csolódó múzeumi kiállítá­sok megtekintése a kultu­rális alap felhasználásával lehetséges. Az országjárás szintén jó al­kalom a tanult anyag hely­színi élményekkeli színesítésé­re, bővítésére. Minden csoport programjá­ban szerepel hazánk felszaba­dulásának harmincadik év­fordulójával kapcsolatban a la­kóhely, a település fejlődésé­nek méltatása. Megfelelő anyagot találnak hozzá a pro­pagandisták a községek most elkészített krónikáiban. A tavasszal tanulmányoz­zák a megyei pártértekez­let anyagát, majd beható­an foglalkoznak a párt XI. kongresszusának határo­zataival és az azokból adódó teendőkkel. Mind a propagandistáknak, mind a hallgatóknak elegendő segédanyag áll rendelkezésük­re az eredményes munkához. A megnyitót követően a KGST szerepéről és jelentősé­géről, a nemzetközi ideológiai harc kérdéseiről, az érdekek­nek a szocialista társadalom­ban elfoglalt helyéről, szere­péről és felismeréséről, a mun­kásosztály helyzetéről és ve­zető szerepéről hangzottak el előadások. T. T. Segítenek a termelőszövetkezetek Új napközi épül Kocséron A kocséri általános iskola napközi otthonának épülete el­avult, életveszélyessé vált. A kocséri Petőfi Tsz vezetősége és tagsága — 1974-re és 1975- re, két részben — egymillió forintot, valamint a régi épü­let'.bontásához kézi és gépi üjűnkáérőt ajánlott fel ellen­szolgáltatás nélkül, s eddig már mintegy 20 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vég­zett el. Az új napközi otthon átadásáig a tsz helyet adott a napközis gyerekeknek a köz­ség központjában, egy jelen­leg üresen ' álló szolgálati la­kásában. A tsz szocialista brigádjai a közelgő XI. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásuk­ban vállalták, hogy egynapi munkabérükkel segítik az új napközi építését. A befizetést már meg is kezdték a közsé­gi tanács által e célra nyitott folyószámlájára. A brigádok további versenyvállalásai a minőségi munkára irányul­nak. A Petőfi Tsz kezdeménye­zéséhez az Új Élet Tsz is csatlakozott, így remélhető, hogy az új napközi átadására a következő tanév elején sor kerülhet. Király Kálmán, a Petőfi Tsz párttitkára Az utazó fiatalok klubjában Kívánságláda és faliújság A ceglédi vasútállomáson az utazó fiatalok nemrég meg­nyílt klubját sokan és szíve­sen keresik fel. Az ott időzök számára alkalmankénti prog­ramot állít össze az állomás­főnökség KISZ-álapszervezete. Tervezik, hogy balesetvédelmi kisfilmet vetítenek, friss hí­rekkel faliújságot készítenek, kívánságládát helyeznek el a klubban, melybe ki-ki bedob­hatja javaslattevő levelét. Előkészület a Hazai estékre Segítsünk a csapatnak A HAZAI ESTÉK játékos honismereti vetélkedőnek egyre nagyobb a „szurkoló” tábora, nemcsak az érdekelt városokban, hanem ország­szerte is. A nézők egyre in­kább felismerik, hogy nem­csak egy-egy lelkes főiskolás csapat kutatja és viszi ország­világ elé a kiválasztott váro­sok rejtett kincseit, sajátos jellegzetességeit, nevezetes al­kotásait, érdekes-értékes em­bereit, hanem az ismétlődő adásokon mindig bemutatko­zik egy „másik csapat” is, amelyet a versengő város állít a főiskolás csapat mellé, s az sokszor láthatatlan marad, csak ötleteivel, együttérzésé­vel, információival segíti a vá­ros szülötteiből vagy „foga­dott fiaiból” alakult, látható főiskolás csapatot. Ügy mondhatjuk, hogy ezt a műsort közösen szerkesztik, és közösen, „kalákában” csinál­ják. Nemcsak a tévé szerkesz­ti, és nem is csak a város kis­ded főiskolás csapata, hanem ugyanúgy a másik, nagyobb csapat is, amely a város sze­relmeseiből, múltjának és je­lenének legjobb ismerőiből, a segítőkből, * „bedolgozókból” és „szurkolókból” — és persze, a műsorban ténylegesen közre­működőkből áll. EZ A SAJÁTOS veiíélkedő abban különbözik a korábbi, hasonló „Ki mit tud?”-októl, hogy nem a lexikális ismere­tek dömpingje jellemző rá, hanem egyre inkább az egy­kori népi segítő munkák, a kalákában végzett házépíté­sek, aratások, tollfosztók, ku- koricafosztók derűje. Miközben bemutatjuk és megismerjük egy-egy város rejtett kincseit, jellegzetessé­geit, színes alkotó egyénisége­it, s talán némiképp gondjait is, egyúttal közös szórakozás­ban, városi méretű nagy tá­bortűzön, klubesten vehetünk részt. Azt szeretnénk, ha ez de­cember 13-án, Cegléden még jobban igazolódnék, mint a Hazái eáfék eddigi adásain. Ha új és új „cégié,dl százak” vál­lalnának részt abban, hogy az ország egyre jobban megis­merhesse Dózsa és Kossuth városát, s vele együtt szerel­meseit, múltjának és jelené­nek szenvedélyes búvárlóit, a honismereti mozgalom ceglédi munkásait és közösségeit. DE HOGYAN? És mit is kellene felkutatni kaláká­ban? Közérdekű családi hagyo­mányok színes beszédű őrzőit. Régi népszokások egykori „tisztségviselőit” és fennma­radt kellékeit. Fiókokban, pad­lásokon, kamrákban, fészerek­ben lappangó, a város múltjá­ra világot vető dokumentumo­kat, a „homok megszelídítésé­nek” a helyi múzeumban nem található beszédes munkaesz­JEGYZET Teremfoci? Az új lakótelep házfalai ablakostul érkeztek a hely­színre, előre gyártva. Ha­mar elkészült a többszin­tes épület. Valószínű, most a belső szereléseket végzik benne. A csillogó ablak­szemek mögött időnkéitt sebesen cikáznak a szobá­ban a munkások. Szobám ablakából, az alapozástól kezdve figyelem az építke­zést, s lelkem mélyén örü­lök, hogy hamarosan is­mét sok család jut korsze­rű, kényelmes otthonhoz az új ház falai közt. Az építkezés ablak mö­götti, alkalmi színpadán piros, barha, zöld színfol­tok tűnnek fel: egy-egy munkás pulóvere, inge. Érdekes műsor, szokatlan rendezés. • Mondhatnám úgy is, szokatlan munkaszerve­zés. Mert az új épületben, lám csak, nem vezetéket, hanem labdát „szerelnek”. Kispályás labdarúgás zaj­lik, néhány tagú alkalmi csapattal, az épület harma­dik emeleti helyiségében, kora délután, néha később is. Nemcsak ebédidőben. A labdarúgást, mint sportot, tisztelem — a sportpályán. De más a vé­leményem róla, különösen játékosairól, ha a játékot építkezés területén látom, ahol más elfoglaltságot is bőven találhatnának. Az építkezés körül lakó­házak állnak, a házakban családok élnek, közülük so­kan szintén dolgozó embe­rek, szakmunkások, szocia­lista brigádok tagjai, fiatal szakmunkások, pályavá­lasztó fiatalok. Saját sze­mükkel látják nap mint nap, figyelemmel kísérik az építkezést. Tudják, hogy a vállalat munkáját nem ítélhetik meg néhány em­ber tevékenységéből; A vé­leményük azért megvan az emeleti „labdaszerelőkről”, s ez bizony nem kedvező a Báes megyei építők szá­mára. e. k. Könyvvásár '4 'títoüíM: A politikai könyvnapokkal egyidőben, antikvár könyvvá­sárt rendezett a szegedi antikvár könyvesbolt Cegléden. A három napig tartó könyvvásáron sok könyv cserélt gazdát. Apáti-Tóth Sándor felvétele közeit, kihaló mesterségek! szerszámait, magángyűjtemé­nyek eddig még nyilvánossá­got nem kapott, remek darab­jait. Tudjuk, milyen szép és gaz­dag a Kossuth Múzeum Kos­suthra és az 1848—49-es sza­badságharcra vonatkozó gyűj­teménye, de* Cegléden, ahol annak idején Kossuth Lajos szavára háromezer fiatal férfi állott be honvédnek, s ahol a Kossuthnál járt „Százak” unokái még ma is élnek, a le­származottak birtokában biz­tosan rejtőznek még az ille­tékesek által számon nem tar­tott közérdekű levelek, fel­jegyzések, tárgyak — és meg­örökítésre érdemes történetek. Kossuth Lajos hangját, az aradi vértanúk emlékére 1849- ben elmondott és viaszhenger­re vett beszédét hallottuk a rádióban, de azzal kapcsolat­ban még sok minden tisztá­zatlan. Aközött a nyolc-tíz ember , között, akik akkor a felvétel alkalmával kiutaztak Turinba, talán ceglédiek is voltak? Ki hallott erről szü­leitől vagy nagyszüleitől? Vagy arról, hogy mikor mu­tatták be Kossuth hangját Cegléden is? Jó lenne, ha a ceglédi Hazai estén valami új, eddig ismeretlen adat kerül­hetne nyilvánosságra erre vo­natkozóan. Mindezek felkutatásában természetesen számítunk az „ifjúsági brigádok”, az „után­pótláscsapat”, különösen a már nevükkel is elkötelezett iskolák, a Kossuth Gimnázi­um, a Török János Szakkö- zépiskora, a Táncsics Mihály- ról és a Földváry Károlyról elnevezett általános iskolák tanulóinak, s persze az üze­mek és tsz-ek KlSZ-fiatalsá- gánák lelkes aktivitására is. KÖZELEBBRŐL meghatá­rozva, az alábbi kutatási fel­adatokat kellene megoldani: Száz éve halt meg Török _ János, Széchenyi István eg yik bizalmas tanácsadója, a cegléd-szőkehakni, európai vo­natkozásban is úttörő, bentla­kásos‘középfokú mezőgazdasá­gi szakiskola megalapítója. A Kossuth Múzeum kiállításán ott láthatjuk a Török János munkásságát bemutató sarkot, azonban remélhető, hogy vala­melyik olyan család ládafiából vagy padlásáról, amelynek va­lamelyik elődje annak idején tanult az iskolában, előkerül­het a korszerű gazdálkodásra oktató „Szőkehalmi Könyvtár” valamelyik példánya, vagy va­lamely más, egykorú írásos vagy fényképes dokumentum. Annak is van értéke a város múltjának megismerése szem­pontjából, ha a Török János ceglédi működésére vonaitkozó esetleges szájhagyományos emlékeket megörökítik a gyűj­tők. Tudjuk, hogy a mai Török János Szakközépiskola fennál­lásának 20. évfordulóján, Ir­hást Sándor tanár lelkes irá­nyításával, már folyt valami­lyen kutató tevékenység. A mostani vetélkedő jó alkalmat szolgáltat arra, hogy az iskola diákjai és az általuk mozgó­sított családtagok megsokszo­rozzák korábbi kutatásuk eredményeit. O Cegléd, az egykori nagy parasztváros újabbkori történetének nevezetes lapjai szólnak a századfordulós ag­rárszocialista megmozdulások­ról. Ezek egy részét már fel­tárta a kutatás. De azért bizo­nyára lehet találni még a vá­rosban olyan idős embereket, akik — családi hagyomány­ként — közérdekű és érdekes emlékeket tudnak felidézni a Várkonyi István féle agrárszo­cialista küzdelmek, a földmun­kás megmozdulások, az egyko­ri paraszti olvasókörök, a föld­bérlő szövetkezetek múltjáról. Ez utóbbival kapcsolatban különösen egy ceglédi „ős ter­melő szövetkezet” történetére lenne érdemes fényt deríteni. A szociáldemokrata Urban Pál által 1902-ben, szegényparasz­tokból alakított földbérlő szö­vetkezetről van szó. Ahogy Hídvégi Lajosnak, Cegléd ér­demes helytörténeti kutatójá­nak közléséből tudom, 400 hold földet bérelt közösen a negyven szövetkezeti tag. A szövetkezet, melynek tagsá­ga időközben részben kicseré­lődött, egészen 1945-ig fenn­állott. A kezdeti időszakra nézve kellene adatokat és do­kumentumokat felkutatni az első bérlők családjaitól a szö­vetkezet alapításáról, első tag­jairól és működéséről. © A Kossuth Múzeum kiál­lítása régi mezőgazdasági eszközökben elég szegényes. Jó lenne, ha a mostani felderítés eredményeként, ki lehetne egészíteni a kiállítást, a homo­ki szőlő- és gyümölcstermesz­tés helyi kezdeteinek munka­eszközeivel. O A Kossuth hangjára vo­natkozó és a szabadság- harc emlékeinek felkutatásá­val kapcsolatos feladatokról fentebb már szóltam. Remél­jük a ceglédi „élő 48”-nak (ahogy Hídvégi Lajos díjnyer­tes munkája nevezi) még több ismeretlen emlékét felszínre hozhatja a mostani nyomozás. © Amint tudjuk, a cégié cü adás éppen Luca napjára esik. Jó lenne felkutatni né­hány olyan ízes beszédű idős férfit és nőt, akik elmonda­nák, hogy annak idején mi­képpen készítettek Luca-széket, s mit tudnak a Luca-napi bo­szorkányokról? A rivális város bizonyára ki fog rukkolná Lu­ca-napi szokásaival, hagyomá-- nyaival, jó lenne, ha —- szük­ség esetén — Cegléd is érdem­legeset tudna nyújtani. O A népszokások köréből talán még a régi lakodal­mak egykori gyakorlott vőfé­lyeit, neves szakácsasszonyaií lenne érdemes felkutatni, s számba kellene azt is venni, kinél található még a város­ban régi jegykendő vagy jegy- ing, vőfély pálca, vőlegény bok­réta, régi szokás szerint üveg alatt megőrzött menyasszonyi koszorú, érdekes szövegű mó- ringlevél (házassági szerződés) stb. Tudjuk, a tévének a kép­ernyőn bemutatható érdekes tárgyakra van szüksége. A JUTALOM ebben a váro­si méretű kutatási kampány­ban való sikeres közreműkö­désért elsősorban az lenne, hogy az eredmények egy ré­sze képernyőre kerülhetne, nö­velve a „ceglédi csapatok” győzelmi esélyeit — de lehet­séges, hogy még egyéb kelle­mes meglepetés is éri majd a képernyőről a „városi csapat”, az „új ceglédi százak” legsike­resebb „magánnyomozóit”. Ta­lán az iskolák vagy a város vezetősége is tűz ki majd pá­lyadíjat a legbuzgóbb, legered­ményesebb ifjú „helytörténé­szek” jutalmazására. Az sem lebecsülendő ered­mény, ha a vetélkedő által ins­pirált kutatás mellékterméke­ként, új tárgyak, új értékes dokumentumok kerülnek be a Kossuth Múzeumba, illetőleg, ha a város múltjának most felfedezett új adalékai válnak széles körben ismertté. Jó három hét van még hát­ra a ceglédi Hazai estéig. Kez­dődjék el tehát a „társadalmi előkészítés”! A Kossuth Mú­zeum és a Török János Szak- középiskola bizonyára szívesen látja a beérkező anyagot és adatokat. Segítsünk a csapatnak! Dr. Morvay Péter Köszöntő, virággal A népszerű novemberi Er­zsébet névnapra pompás virá­gok kerülnek a ceglédi virág­boltokba és a Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövet­kezet virágárusító helyeire. Szegfűkkel és szokatlan for­májú krizantémokkal köszönt­hetik az ünnepeiteket: erről jórészt a tsz virágkertészete gondoskodik. Cserepes dísznövényként megjelent a mikulásvirág is. Általános iskolások kiválasztó atlétikai versenye A járási sportfelügyelőség és a CVSE atlétikai sportiskolája november 18-án, hétfőn dél­után atlétikai kiválasztó sereg­szemlét rendez a vasutas- sporttelepen. Azoknak a diá­koknak részvételét várják, akik majd az 1975-ös évtől kezdődően a sportiskolái tago­zatok tagjai lehetnek. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak az általános isko­lák az atlétikára, mind a test­nevelők, mint az iskolaigazga­tók segítik a kiválasztó ver­seny lebonyolítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom