Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

\ Galga menti népművészeti találkozó Nyitány Vácszentlászlón Harminc év eredményei a kiállításon A harmadik Galga menti népművészeti találkozó bemu­tatóit az idén az eddigi ha­gyományoktól eltérően a j<trás községeinek felszabadulása napján rendezik meg. Ezeken a községi bemutatókon szinte az egész lakosság és vala­mennyi intézmény megmozdul a faluban, hiszen nemcsak a népművészeti hagyományok felelevenítése a cél, hanem egyúttal a község életének rö- videbb szakaszát, az elmúlt harminc évet is bemutatják. Az ünnepségek előkészítésére járásszerte operatív bizottsá­gok alakultak, melyeknek nemcsak népművelők, hanem a község politikai és gazdasági életének vezetői is tagjai vol­tak. Hónapok hosszú munkája során alakult ki az az ünnepi összeállítás, ünnepi megemlé­kezés, amivel falvaink lakód a felszabadulásuk és a népmű­vészet ünnepére készültek. A rendezvénysorozat ma, vasárnap délután kezdődik a vácszentlászlói művelődési házban. Elsőként egy kiállítás megnyitására kerül sor, ame­lyet a művelődési ház előcsar­nokában és egyik klubszobá­jában állítottak fel. Ez a tár­lat bemutatja Valkó, Vácszent- lászló és Zsámbok község, va­lamint az Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet felszaba­dulás utáni hétköznapjait. A kiállítást Nyíri Tibor, az MSZMP járási bizottságának munkatársa nyitja meg. Évente 45 millió A felszabadulás óta jelentős változás következett be a köz­ségek lakóinak életében. Nagy részük Budapestre járt dolgoz­ni, többnyire kerékpárral. Ki­csi volt a falu megélhetésére a határ, például Vácszentlász- lónak 1680 holdja volt, ma 3400 van. Hasonló volt a hely­zet a két társközségben: Zsámbolcon és Valkón. A fal­vakban három-öt-hát holdas kisgazdák éltek, de igen sokan eljártak dolgozni az uraság­hoz, mások summásnak men­tek a Dunántúlra. Mint Furit- lyás János, az Egyesült Zöld­mező Termelőszövetkezet el­nöke elmondta, ma már a há­rom falu lakosságának legna­gyobb jövedelemforrását a ter­melőszövetkezet jelenti. Éven­te 44—45 millió forintot fizet­nek ki. Hosszú volt az út, s a har­minc év alatt komoly eredmé­nyek születtek. A földosztás után jelentős területtel gazda­godott a falu. At. első közös gazdaságot, a termelőszövet­kezeti csoportot 1950-ben ala­kították meg a százholdas volt papi birtokon. A valkói és a zsámboki termelőszövetkezet 1958- ban, a vácszentlászlói 1959- ben alakult. A falvak éle­tében 1957 után indult meg az erőteljes fejlődés. Ekkor kez­dett növekedni az életszínvo­nal és gyarapodtak a művelő­dési lehetőségek. A felszaba­dulás után csak mozi volt a három községben, ma már könyvtár és művelődési ház is van. Tablók * 'az előcsarnokban A lakosság életszínvonalá­nak növekedése legjobban a termelőszövetkezetek gyarapo­dásán mérhető le. A tsz és a községek történetét bemutató kiállítás tanúskodik a fejlődés­ről. Az egyesült tsz-nek ma 1240 tagja van, alkalmazottak­kal, nyugdíjasokkal, járadéko­sokkal együtt 2000. A tsz-tör- téneti kiállítás az 1964—1974 közötti időszakot mutatja be. A szövetkezet bruttó jövedelme 10 évvel ezelőtt 27, ma 60 mil­lió, álló- és forgóeszközeinek értéke 46 millió forint értékű volt, ma 175 millió. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés is jelentős mértékben nőtt: 1964- ben több, mint 14 ezer, 1974- ben meghaladja a 34 ezret. A művelődési ház előcsarno­kában tablókon mutatják be a szövetkezet fejlődését doku­mentáló grafikonokat, a mun­ka körülményeket színes fény- képfelvételek érzékeltetik. A három község fejlődéséről ugyanitt látható fotókiállítás is. Skoda -göm bcsap A kiállítás rendezője Tóth Imre vácszentlászlói pedagó­gus, az anyag gyűjtésében és rendezésében Sánta Miklós, művelődési ház igazgató, Basa János és Karcagi János KISZ- titkárok segítettek. A klubszo­bában mutatják be az Egye­sült Zöldmező Termelőszövet­kezet termékeit. Található itt egy erdészeti rész is, ahol régi eszközöket, szerszámokat állí­tottak ki. A termelőszövetkezetek szé­les körű tevékenységét érzé­keltetik a különböző üzemágak termékei is. Van itt a tsz 1970- ben alakult forgácsolóüze­mében készült Skoda-gömb- csap. és Ikarusz-csapszeg, és Csepel persely is. Vácszentlász­lón 1969-ben jött létre a gumi­üzem. Termékei közül többek között láthatunk itt rezgéscsil­lapítókat, porvédőket. Ugyan­úgy az 1972-ben alakult valkói gumiüzem Taurusz-radírjait, kengyeles gumiköteleit, kukta- és kávéfőző-gumigyűrűit. Kis- tepsikben láthatók a kiállítá­son a Zsámbokon 1972-től mű­ködő MGF—OG szárítóüzemé­nek termékei, a lucerna, szója, pellet, a lucernaluiszt, a borsó- liszt. A szárítóüzemben az idén miteigy kétszáz vagonnyi szá- rítmányt állítottak elő. Ezek nagy része exportra megy. Ugyanebben a teremben mu­tatják be az 1969-ben alakult Galga-tej feldolgozó üzem ter­mékeit is: a Galga-tej 1970- ben csaknem kétmillió litert, 1974-ben már több mint hat­millió liter tejet dolgoz fel. Faragóit agancs A termékek között két zsám­boki népviseletes bábu áll, s ugyanitt mutatják be a val­kói Tóth József szarvasagancs- és fafaragásait, valamint a szintén valkói Hortobágyi Im­re kovácsoltvas munkáit. A három község felszabadu­lása tiszteletére ma délután ünnnepi nagygyűlést tartanak, amelyet dr. Cseri László, csúcsvezetőségi párttitkár nyit meg. Az ünnepi beszédet Fu- rulyás János, a járási párt­végrehajtóbizottság tagja, a szövetkezet elnöke tartja. Az ünnepi műsorban a há­rom község iskolái közös iro­dalmi műsort mutatnak be a harmincadik évforduló tiszte­letére. Ezután lépnek színpad­ra a Galga-menti népművé­szeti találkozóra benevezett egyéni szereplők és csoportok: énekesek, citerások, néptánc­együttesek, asszonykórusok, egy xilofonegyüttes és még sokan mások. A községek felszabadulási ünnepének és a népművészeti találkozóinak sorában Vác- szentlászló—Valkó—Zsámbo- kot november 19-én Galgahé- viz és Túra követi. Örszigethy Erzsébet Harminc éve történt Egy levelezőlap; ceruza val írva Keleti irányból már hallat­szott a felszabadító szovjet csa­patok ágyúinak dörgése. Éjje­lente látszottak a távoli tor- kolattüzek. Sokakban élt a re­mény, hogy a német és nyilas uralom már nem tart soká. Egy november eleji reggelen németeket szállásoltak be Gö­döllőn. Az Árpád és a Mátyás király utca sarkán lévő házban lakó Dregonyáékhoz is került A Magyar Néphadsereg Híradó Technikai Üzem 1975. január 2-ától felvételre keres erkölcsileg, politikailag megbízható rádió-, ródiórelé- és géptávíró- műszerészeket, optikus, fénytechnikai szakmunkásokat, tehergépkocsi­szerelőket és vezetőket, festő, fényező és esztergályos szakmunkásokat, betanított (elektromos) munkásokat ' és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet személyesen, az alábbi címen: MN.HTO. Gödöllő. Dózsa György u. 63/a. Telefon: Gödöllő 531, 104-es mellék. egy német katona. Dregonya József feleségével és édesöccse hitvesével, Harmat Rózsikával, valamint édesanyjával, özv. Dregonya József névéi lakott itt. Naponta vigasztalta őket, hogy nem tart már soká a megszállás. Többször eltűnt otthonról. Ez nem volt újdonság, mert 1939 óta, tehát amióta Gödöllőre költözött, rendszeresen utazott, ilyenkor az illegális mozgalom küldötteként tevékenykedett, ha pedig otthon volt, akkor az apjától örökölt cipészasztal mellett dolgozott. Este, amikor a család nyugovóra tért, min­dig meghagyta: ha valami neszt hallanak, vagy bajt érez­nek, csak kopogtassák meg a falat. Arra intette a családot, hogy el ne hagyják e'gymást. 1944. november 2-árói 3-ára virradó éjjel anyja ajtaján kopogtattak. Azt gondolták a német akar valamit. A több­szöri kopogtatásra ajtót nyitot­tak, csendőrök álltak kint. Dregonya József szeméből a rémület sugárzott, utolsó sza­vai ezek voltak: „Nagyon vi­gyázzatok magatokra, a lakást el ne hagyjátok, mert földön­futók lesztek.’’ Ezután az ab­lakhoz lépett és kinyitotta. Odakint megvillant a csendőr­szurony. Ö hátralépett és az udvar felé távozott a lakásból. Elfogták és elhurcolták. Felesége és sógornője reggel a csendőrségre mentek érdek­lődni. Az ügyelő csendőr csak annyit mondott, majd megtud­ják miért hozták be Dregonya Józsefet; hosszas várakozás után meg is kapták a végzést. Dr. Nits István főszolgabíró 17 500/1944. kig. véghatároza­tával Dregonya József gödöllői lakost őrizetbe vette. A vég­határozat többek között ezt tartalmazza: Jelen véghatáro­zatomat fellebbezésre való te­kintet nélkül az 1929. évi XX. te. 56. §-áruuk l./bek b. pontja alapján azonnal végrehajtan- dónak mondom ki. Felhívom a gödöllői m. kir. csendőrőrsöt, hogy a nevezettet kíséret mel­lett szállítsa be a m. kir. Ren­dőrség Főkapitányságának Fogház és Toloncügyosztályá- hoz. Megkeresem egyben a m. kir. Rendőrség Budapesti Fő- kapitányság Fogház és To- loncügyosztályát, hogy az in­ternáltat szállítsa tovább inter­nálótáborba. Nits István főszolgabíró in­doklásának véghatározatában kitér arra, hogy Dregonya Jó­zsef nem kívánatos személy, aki a közrendre káros. Nem sok időt töltött a gödöllői csen­dőrség fogságában, társaival együtt a Gödöllő és Veresegy­ház között közlekedő vonathoz kísérték őket, a Besnyői úti megállónál szálltak fel és in­dultak Vác felé. Két nap múl­va ceruzával írott levelezőla­pot hozott a posta — utolsó élet jele volt —, amelyben tu­datta, hogy Komárom felé szállítják őket. Hozzátartozói azonnal utánáeredtek és vi­szontagságos út után érkeztek Komáromba. Ott megtudták, hogy valóban jártak foglyok ott, az öreg komáromi várban I. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM 1974. NOVEMBER 17., VASÁRNAP A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Mindenki képesített A város a pedagógusokért A városban 39 óvónő, 60 ta­nítónő, 68 általános iskolai, 22 zeneiskolai, 12 gyógypedagó­giai tanár tanít és nevel össze­sen 685 óvodást, 2188 általános iskolást, 165 zeneiskolást, és 164 kisegítő iskolást. Gödöllő minden tekintetben sokat változott várossá nyilvá­nítása óta. E változásnak ré­szé a szélesebb körű művelő­dési-oktatási hálózatt kialakí­tása, amelyben tevékenyen vettek részt a pedagógusok is. Ök munkaköri feladataikon túl segítik például a KISZ- és az úttörőmozgalom, vagy ép­penséggel a Pedagógus Szak- szervezet munkáját, s több aktív pedagógus tagja a vá­rosi pártbizottságnak, a városi tanácsnak. Élet­és munkakörülmények Nem lehet közömbös, hogy milyenek a pedagógusok élet- és munkakörülményei. Ezek javításával a városi tanács és a városi pártbizottság követ­kezetesen foglalkozik, s ered­ményes munkájuknak köszön­hető, hogy városunkban jelen­leg nincs képesítés nélküli pe­dagógus, s nincs egyetlen be­töltetlen álláshely seírt,: ami jócskán csökkentette a neve­lők túlterhelését. A pedagógusok többsége jő lakáskörülmények között él, effajta gondjai egyedül a fia­tal pedagógusoknak vannak, ezért a városi tanács sokuk számára biztosít szolgálati la­kásokat, természetesen ala­csony bérleti díjért. Azok, akik telekkel rendelkeznek, avagy lehetőségük van társas- ház-építkezésben részt venni, voltak összegyűjtve, de to­vábbvitték őket Németország felé. Ezzel a fonál megszakadt. Az utolsó hír 1944. no­vember 14-éről maradt. Való­színű, hogy még Magyarország területén végeztek a foglyok­kal. A Gödöllői Gépgyár kommu­nista fiataljai 1958. március 15- én zászlót avattak, ezzel egy­idejűleg a KISZ-alapszervezet Dregonya József nevét vette fel. Az ünnepségre elvitték Dregonya József idős édes­anyját is, aki ekkor már 72 esztendős volt. Az idős asszony részese lehetett annak a meg­ható ünnepségnek, amelyen méltatták fia érdemeit, alap­szervezetet neveztek el róla és tiszteletére zászlót bontottak. Idézet az ünnepi beszédből: „Dregonya elvtárs már 1922- ben tántoríthatatlan, tudatos osztályharcos volt. Tagja a Vö­rös Segélynek, segített a be- börtönzötteken és hozzátarto­zóikon. Minden tavasszal részt vett a sztrájkok szervezésében és részt is vett azokban. Ott volt 1930-ban a szeptemberi nagy tüntetésen, s a többiek­kel együtt tiltakozott Sallay és Fürst kivégzése ellen és aláír­ta a tiltakozó jegyzéket, amely­ben Dimitrov kivégzését akar­ták megakadályozni.” Egyik munkatársa elmond­ta azt is, hogy 1929. nyarán Budapestén az Izabella utcá­ban, egy kis üzemben ő is kö­zötte volt annak a 20—25 kom­munistának, akiket Dregonya József tanított arra, hogy he­lyesen ismerjék fel a kapita­lizmus mérhetetlen kizsákmá­nyolását. Dregonya József a horthysta rémuralom áldozata volt, 30 éve hurcolták el. Ha most élne, 70 éves volna. Cs. J. azoknak kedvezményes lakás- építési 1 kölcsönt folyósítanak, az idén eddig ketten kaptak. Jelenleg hét pedagógusnak van a városi tanácsnál lakáskérel­me, a többi között olyan zene­tanároké is, akik más telepü­lésekről járnak Gödöllőre. Az ő letelepítésük ugyancsak kí­vánatos lenne. Korszerűsített tantermek, új iskola A pedagógusok munkahelye az iskola, s közérzetüket meg­határozóan befolyásolja, hogy milyen körülmények között végezhetik munkájukat. Saj­nos Gödöllőn még 32 szükség- tanteremben folyik munka. A tanács úgy próbált valameny- nyire is enyhíteni ezen a hely­zeten, hogy e tantermekben korszerűsítették a világítást és a fűtést. Ezzel párhuzamosan állan­dóan igyekszenek új, vagy fel­újított iskolákat adni a vá­rosnak. Tavaly teljesen fel­újították a Királytelepi és a Szabadság úti alsó iskolát, az idén nagy társadalmi össze­fogással kezdték újjávarázsol­ni és bővíteni a Mátyás király úti és a Szőlő úti iskolát, s ERDÓKERTESI TÁRLAT ne feledkezzünk meg arról sem, hogy felépült a város egyik legtetszetősebb objektu­ma, a Légszesz utcai könnyű- szerkezetes általános iskola. Több szabad idő a kisgyermekeseknek Minden iskolaépületben igyekeztek otthonossá és ké­nyelmessé tenni a tanári szo­bákat, a konyhai dolgozók számára öltözők és mosdók készültek. A nevelők — bele­értve a nyugdíjasokat is — számára lehetővé tették, hogy a napközi otthonokban étkez­zenek. Nem elhanyagolható szem­pont, hogy a kisgyermekes pe­dagógusoknak évről évre több szabadnapot igyekszenek adni, a technikai dolgozók pedig már áttértek a 44 órás mun­kahétre. Értelmiségi klub A gödöllői értelmiségi klub­ban a jövő héten élménybe­számolóra kerül sor. Laczkó Jenő idegenvezető tart vetí­tettképes bemutatót Svájcról, Gazdátlan „falumúzeum'’ Barcza Zsolt felvétele Névtelen alkotóművészek és az ismeretlenség ködébe burko- lódzó szervezők rendezésében sajátos tárlatnak ad otthont Erdőkertesen a Felszabadulás útja mellett elterülő üres te­lek. Kimustrált, hagyományos tüzelésű konyhai tűzhelyek, üres festékesdobozok, rozsdás mosógépházak alkotják a he­venyészve készített kiállítás értékesebb műremekeit, no és egy ritkaság: egy, a század negyvenes éveiből származó Skoda kibelezett korosszé­riája. Értéktelennek tűnő, de a fel­szabadulás előtti évek hangu­latát őrző lukas lavórok mel­lett akad itt rossz fazék, csor­ba pléhbigyó és rozsdás kanna is, amelyekre egykori tulajdo­nosaik — úgy tűnik — már nem tartottak igényt. Nem tudni mi volt a „gon­dosan” összeállított használt- cikk-kiállítás szervezőinek el­képzelése. Lehet, hogy a köz­ségszéli tárlat azt lett volna hivatott bemutatni az Erdő­kertesre érkező idegeneknek: hogyan változik, gyarapszik a község? Lehetséges. De nem árt el­gondolkozni egy kissé azon sem, vajon ez lenne az egyet­len mód arra, hogy a falu gaz­dagodó háztartásaiban feles­legessé vált használati tárgya­kat közszemlére tegyék ki. Mert ez az ódivatú roncste­lep falumúzeumnak — sajnos — szegényes'. Hulladéktelepnek pedig gazdátlan. — berku — ÚTRA KELT A SZABADSÁG TÜZE Október 19-én érkezett Nagykőrösről Dányba a ko­rábban Battonyáról elindult szabadság tüze. A dányi paj­tások egészen tegnapig őriz­ték. Szombaton délelőtt a dá­nyi általános iskolában bú­csúztatták — filmvetítéssel és veterántalálkozóval — felsza­badulásunk e jelképét, amely egy szovjet katonai kétéltű kí­séretében érkezett Zsámbokra a szovjet hősi emlékműhöz. A szabadság tüzét itt ünne­pélyes fogadtatásban részesí­tették, a résztvevők megko­szorúzták az emlékművet. A szabadság tüze ezután Vác- szentlászlóra, majd délben Valkóra érkezett. Az itteni pajtások 18-ig őrzik, majd kül­dik tovább Túrára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom