Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

I <Aíd,m 1974. NOVEMBER 17., VASÄRNAP Kétszáz éves a modell A budaörsi TEXELEKTRO szövetkezet Hollandia részére ingaórákat készít egy kétszáz éves modell pontos másaként. A szövetkezet kollektívája a holland megrendelőtől május­ban kapta a mintadarabot, a szocialista brigádok munka­versenyben vállalták, hogy no­vember végéig előkészítik a sorozatgyártást és az első 100 darabot leszállítják a meg­rendelőnek. A kiskarfali csillagda Tiszteletre méltó hobby a tudomány szolgálatában Csillagda már régóta nin­csen Kar talon, de hogy volt, és hogy emlékezetét őrzik a kar- taliak, arról kétszer is meg­győződtem. Először, amikor kartali ba­rangolásom alkalmával felhív­ták figyelmemet erre az eltűnt helyi nevezetességre, s másod­szor, amikor a kartali tanács vezetői beküldtek nekem két 80 esztendős újságpéldányt, amelyben büszkén számolnak be „A Kis-Kartali Csillagda” működéséről. Itt vannak a kezemben a Vasárnapi Újság 1895. február 3-i és május 12-i számai, s mérlegelő érdeklődéssel olva­som a tudomásom szerint má­sodik Pest megyei csillagvizs­gáló működéséről szóló beszá­molót. Ugyanis a kiskartali csillagda alighanem a második lehetett a megyében, mert tu­dunk arról, hogy Nagy Károly bicskei földbirtokosnak is volt jól felszerelt csillagvizsgálója, amely az 1848—49-es szabad- ÄfSharc tipióbiöiké« Mvótt'-i csata Egy kis visszapillantás Az első magyar csillagvizs­gálót egyébként a nagyszom­bati egyetemen létesítették 1753—1756 között a nagyhírű tudós, Hell Miksa tervei sze­rint. A nagyszombati egyetem Budára költöztetése alkalmá­val a csillagda a budai királyi palotába került; majd 1813— 15-ben a Gellérthegyen építet­tek korszerű, európai színvo­nalú csilagvizsgálót, s ide he­lyezték át az intézetet. Szemé­lyi torzsalkodások, anyagi ne­hézségek miatt tulajdonkép­pen sosem folyt benne szám- bavehető tudományos munka, mégis sajnálhatjuk, hogy Buda 1849. évi ostrománál az érté­kes létesítmény elpusztult, s romköveit a Bach-korszakban a pesti lakosok megfélemlíté­sére emelt Citadella-erődít­ményhez használták fel. A műszerek kisebb részét sike­rült megmenteni, azok előbb a svábhegyi csillagvizsgáló mú­zeumába kerültek; jelenleg a TIT Uránia Bemutató Csillag- vizsgáló féltve őrzött kincsei. A szabadságharc után szűnt meg a XVIII. század második felében alapított egri „Specu­la” — ennek a csillagdának tornya ma is jellemző része az egri líceum barokk épületé­nek. A Konkoly Miklós földbirto­kos által 1871-ben, s később naggyá fejlesztett ógyallai csil­lagvizsgálót 1899-ben állami tulajdonba vették és 1918 után műszereit a mai szabadság­hegyi obszervatóriumba szállí­tották. Régebben a gyulafe­hérvári csillagdán kívül jelen­tős tudományos eredményeket ért el Gothárd Jenő, a herényi csilagvizsgáló tulajdonosa, Ka­locsán pedig 1878-ban létesí­tettek csillagvizsgáló intéze­tet. A múlt század végén tehát állami csillagvizsgáló intézet nem volt. Asztronómiát ked­velő magánosok és a csillagá­szat passziójának hódoló fő­urak rendeztek be kastélyuk­ban vagy parkjukban csillag­dákat, s rendszerint szakem­bert is állítottak a tekintélyes és tekintélyt adó létesítmény élére. Munkában az obszervátor Ennek a tiszteletre méltó — anakronisztikusán mai szóval élve: hobbynak jegyében állí­tott fel kiskartali kastélyában viszonylag jól felszerelj; csji- \ la ^S^^ilagfigyelő intézetet a múlt szá- , ja aiK8Bfnt»vát WPWa,#) füjad .’hetvenes-nyolcvanas évéi­ben báró Podmaniczky Géza. A Vasárnapi Újság fentebb említett tudósításai elmondják, hogy a báró és neje: született Degenfeld grófnő ,,személye­sen is foglalkoznak az észle­lésekkel”. Nap mint nap folyt a csilagászati munka: üstökö­sök és bolygók vizsgálata, fo- tometrikus mérések, égfényké­pek és színképelemzési tanul­mányok. Természetesen Podmaniczky báró és Degenfeld grófnő di­vatos és rangos szórakozásá­nak csak megfelelő szakember adhatott súlyt és jelentőséget. Ezért szerződtették „Observa­tor” — megfigyelő minőség­ben Wonaszek A. Antal csilla­gászt, aki valóban tudomá­nyos tevékenységet folytatott. A Vasárnapi Újság első cikke abból az alkalomból jelent meg, hogy a kiskartali csillag­da füzetet adott ki: Az utolsó 15 év az üstökösök történeté­ből. Szélmérések Kis-Kartalon címmel. A tudományos tanul­mányok szerzője Wonaszek A. Antal volt. Az ismert képeslapnak a kiskartali csillagdáról szóló februári cikkében bőséges részletet közöl az üstökös­megfigyelés és az üstökös­ismeret az időben korszerű állásáról és legfrissebb esemé­nyeit ismerteti. A májusi számban Wonaszek: „A napfol­tok” cím alatt már közvetlenül a kiskartali obszervatórium­ban végzett észleletéiről szá­mol be, éspedig két évre visz­Timföld — betegeknek Csiszolásra is alkalmas Az almásfüzítői timföldgyár néhány évvel ezelőtt rendezke­dett be a különleges timföldek gyártására. Ez a rendkívül ér­tékes termék egészen más tulajdonsá­gokkal rendelkezik, mint a kohósításra készülő kö­zönséges timföld. Egyebek kö­zött a kőolaj- és a különféle növényolaj-származékok, ezen­kívül a levegő és az ipari gá­zok víztelenítésére alkalmas speciális timföldeket készíte­nek Almásfüzitőn. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárnak olyan timföldhidrátot szállít az almásfüzítői üzem, amelynek felhasználásával a gyomorbán- talmak enyhítésére alkalmas, nagy hatású savmegkötő gyógyszert készítenek. A rendkívül finom szemcséjű, különleges timföldeket egyes iparágakban fa, kerámia, alu­mínium, réz és más anyagok csiszolására használják. A Zsi­guli személygépkocsik egyes alkatrészeit ezzel a timfölddel polírozzák. szamenőleg. Ebből kiderül, hogy Wonaszeket már 1893— 94-ben alkalmazták Podma- niczkyék, s azt is megtudjuk, hogy — egyebek mellett — a napfoltok megfigyeléséhez mi­lyen műszerek állottak az „Ob­servator” rendelkezésére. Eredményes megfigyelések Wonaszek elmondja, hogy a szükséges műveleteket a csil­lagda 184 mm átmérőjű nagy refraktorával végezték, ame­lyen a szemlencse helyét egy kitűnő Merz-féle polarizáló helioszkóp (napnéző) töltötte be 130-szoros nagyító lenesével. A vizsgálatok 1895. április 23- án történtek, s a tanulmány utalásai szerint egy több éves sorozat keretébe tartoztak. A Vasárnapi Újság napfolt-cik­kéhez a megfigyeléssel egy­idejűleg készült rajzot is mel­lékelt a szerző. Tudjlik, hogy a Podmanicz­ky ek után a kartali kastélyba báró ■~Schossbergét költözött be. Az a szomorú tény szin­tén ismeretes, hogy a kastély a II. világháború alatt csaknem tönkrement, s a hivatalos mű­emléki szervek engedélyével 1951-ben lebontották. Azt viszont nem sikerült megállapítanunk, hogy mi tör­tént a „kiskartali csillagdá­val”. Maradt-e felszerelés a tulajdonosváltozás után, el­pusztult-e a világháború alatt vagy egyes műszerei megtalál­hatók még valahol...? Amennyire érdeklődéseink­ből képet alkothattunk a csil­lagda sorsáról, annyit elmond­hatunk: nyilvános közgyűjte­mény őrizetében nem találtuk a műszerek egyetlen darabját sem. Szerencsés véletlen lenne, ha ennek az írásnak nyomán felbukkanna valahol e fontos tudománytörténeti tágyakból valami. Békés István Kockák már vannak Azt a meglepő kérdést szö­gezték a mellemnek a napok­ban, meddig írnak még az új­ságok, beszél a rádió, a tele­vízió „erről a szervezésről”. Ami elgondolkoztatott, az az volt, hogy a kérdező Vác egyik gépipari üzemének alapszer­vezeti titkára, most készülnek a négy év munkájáról képet adó beszámoló taggyűlésre, s fő a feje, mit vegyenek be az írásos vezetőségi összegezésbe „erről a szervezésről”. Mert náluk termékváltás volt, át­csoportosították az emberek tetemes részét, újat kellett ta­nulni, s így tovább, azaz — mint mondotta — „hogyan ju­tott volna időnk a szervezés­re”. Azután kiderült, hogy a termékváltás is, az emberek átcsoportosítása is az egész gyárat átfogó szervezési intéz­kedési terv részeként került megvalósításra, azaz történt egy és más. Csak éppen ő, s az alapszervezet vezetősége nem gondolta, hogy „ez szer­vezés”. Fölös titoktartás Nem kivétel az említett eset! Széles körben tapasztal­ható, hogy a munkások, a ki­sebb beosztású vállalati, gyári vezetők — a közvetlen terme­lésirányítók! — semmit, vagy nagyon keveset tudnak a szer­vezési feladatokról, a már el­ért eredményekről, legtöbbször még azt sem ismerik, a külön­böző intézkedéseket miért hoz­ták. Elválik egymástól ennek következtében a felső irányí­tás szándéka s a végrehajtók ismerete. Miközben a vállalati vezetés azon sopánkodik, hogy nagyon lassú a szervezési in­tézkedések végrehajtása, a ter­melésirányítók, a munkások azt sem tudják, hogy mit kel­lene végrehajtani. Ebből adó­dik azután az a zavar, hogy mindenki mást ért a szervezés alatt, s ami még nagyobb baj: mást csinál! Holott vannak eredmények. Egyik másik helyen megbe­csülésre érdemesek. Hiszen például a Pamutfonóipari Vállalat Finompamut fonó és Cémázógyárában döntően a szervezési intézkedéseknek kö­szönhették, hogy majdnem a kétszeresére teljesítették a vállalati eredménytervet, min­denfajta beruházás nélkül gya­rapították a fonaltermelés mennyiségét, s a termelékeny­ség több mint húsz százalék­kal növekedett. A Ceglédi Ci­pőipari Vállalatnál ugyancsak lényegbevágó szervezési mód­szerek alkalmazása következ­tében bővült a mennyiségi termelés, de úgy, hogy javult a minőség, emelkedett az új technológiával készített — ra­gasztott — áruk aránya. Te­hát nemcsak több, hanem jobb terméket bocsátott ki a válla­lat, hosszú évek küszködése után éppen a szervezésben ta­Szolgáltatás helyett üzérkedés Szigorították a nyerészkedő kisiparos ítéletét A Pest megyei Bíróság dr. Isztray József tanácsa több napig tartó tárgyalás után ho­zott ítéletet másodfokon a szentendrei járásbíróság ál­tal, üzletszerűen, jelentős ér­tékű árura elkövetett és rész­ben a szövetkezet működésé­vel leplezett üzérkedés miatt elítélt ifjú Debreczeni József tahitótfalui vas- és fémeszter­gályos kisiparos ügyében. Mint megírtuk, ifj. Deb­reczeni József 1968. február 21-én iparengedélyt kért és kapott a szentendrei járási iparhatóságtól, javító-szolgál­tató tevékenységre az 5000 lé- lekszámnál kisebb községek­ben. Ifj. Debreczeni azonban fokozatosan szélesítette mű­ködési körzetét. Termelése szinte megkétszereződött, ami­kor kisiparos édesapjával ké­sőbb mintegy egyesítette a maga ténykedését. A kisiparos alkalmazottakat tartott, s egy idő múltán ő maga csupán a munka megszervezésére, üzle­ti hálózatának további kiépí­tésére ford '*otta energiáját. Összeköttetésben állt tsz­szel, ktsz-ekkel, társaságokkal és vállalatokkal is. Debrecze­ni öt esztendő alatt mintegy 600—700 ezer forint tiszta jö­vedelemre tett szert. Jelentős, több mint 3 millió forintos adótartozás is terhelte. A megyei bíróság íellebbvi- teli tanacsa határozottan ál­lást foglalt abban a kérdésben, hogy ifj. Deoreczeni cselekmé­nye már-már a nagyiparost ténykedés határát súrolta, mi­vel nem a részére engedélye­zett területen, hanem több kü­lönböző helyen is dolgozott és lakossági szolgáltatásokkal egyáltalán nem foglalkozott. A Pest megyei Bíróság fel- lebbviteli tanácsa az elsőfokú bíróság által kiszabott bünte­tés mértékét — egy évi fel­függesztett szabadságvesztés­ről — egy év hat hónapi bör­tönbüntetésre felemelte, és a közügyektől való két évi el­tiltásra ítélte a vádlottat. Egyéb részben helyben hagy­ta az első fokon kiszabott 20 ezer forint pénz-mellékbünte­tést, valamint kötelezte ifj. Debreczenit 500 ezer forint el­kobzást pótló egyenérték megfizetésére. P. Zs. Iáivá meg a szilárd, a fejlő­dést folyamatossá tevő kerete­ket. Máiként nem megy Közös mindkét példánk ese­tében, hogy a vezetők fölis­merték az alapigazságot: az emberek ellenére nem lehet szervezni, a szervezés első lé­pese az érintettek megnyerése. Mind a váci, mind a ceglédi gyárban azzal kezdték, amivel másutt már csak akkor törőd­nek, amikor kátyúba ragad a szervezés szekere: az embe­rekkel, a brigádokkal, azok­kal a kiscsoportokkal — aho­gyan a szakirodalom jelöli e közösségeket, melyek döntő szerepet játszanak a termelés­ben, a fejlesztésben —, ame­lyek lendítői lehetnek az ügy­nek. Persze akkor, ha bevon­ják őket a szervezési elképze­lések kialakításába! Azt, hogy 'e közvélemény még csak kívánalom, aláhúzza Lázár György miniszterelnök- helyettes megállapítása is, aki az MSZMP Központi Bizottsá­ga Politikai Akadémiáján 1974. június 26-án^tartott elő­adásában a többi között ezt mondotta: >,Minden vállalati vezetőnek figyelembe kell vennie, hogy az üzem- és munkaszervezés nem légüres térben, hanem adott politikai és gazdasági környezetben megy végbe, és csak akkor ér­heti el célját, ha a gazdasági előnyökkel együtt jól szolgálja a vállalati kollektíva közvet­len érdekeit is. Kellő aktivi­tásra viszont csak akkor szá­míthatunk, ha megnyerjük az ügynek a munkásokat, a veze­tőket, a műszakiakat, ha meg tudjuk értetni, hogy a szerve­zés fejlesztése minden dolgo­zó közös érdéke”. Nyilvánvaló igazság E nyilvánvaló igazság sűrű ismételgetésében — amit a bevezetőben említett alapszer­vezeti titkár sokallt — nem a hírközlő szervek a ludasak. Hanem a gyakorlat, mely még mindig szükségessé teszi az ismételgetést, s e gyakorlat folytatói, a vállalatok, gyárak vezetői, akik „nem találnak időt” arra, hogy szót értsenek az/ emberekkel. Vajon véletlennek tartsuk, hogy Ikladon, az Ipari Mű­szergyárban egy nagy teljesít­ményű megmunkáló sor dol­gozóinak kiválogatását nem parancsszóval rendelték el, hanem külön-külön minden­kivel beszélgettek? A parancs­szóval odarendelt emberek egy csoportja biztos, hogy rö­vid idő után kidől, föladja, mert pusztán utasításokat vég­hajtó „gép-meghosszabbítás­nak” érzi magát. Akikkel vi­szont beszélgettek, azok tud­ták, mit vállalnak, mi a köve­telmény velük szemben, s azt is, mit, miért és hogyan kell csinálniuk! Nagy különbség? Hatalmas! Kezdeti ellenszenv Annak ellenére történt ez így, hogy az ikladi munkások először gyanakodva, sőt, nem leplezett ellenszenvvel figyel­ték a szervezőket, akik mag­netofonnal járták a munkahe­lyeket, arra mondták rá a műveleti mozzanatokat rögzítő szöveget, akik egy sor szemé­lyes kérdést is föltettek, amik­nek látszatra semmi köze nem volt a munkához... Ám a kezdeti ellenszenv hamar el­tűnt, mert nem maradt el a magyarázat. A vállalatok te­kintélyes részénél ott követik el a hibát, hogy a szervezési intézkedésekkel — mint min­den újjal — csupán megijesz­tik az embereket, akik féltik megszokott környezetüket, be­gyakorlott fogásaikat, bérüket, szerszámaikat, kezük alá si­mult gépüket stb. S mivel nincs magyarázat, nincs érv, marad az ijedelem, az ellen­szenv, a gyanakodó közeg, mely nem akarja befogadni az újat, a jobbat. Május 23-i ülésén a Minisz­tertanács meghallgatta a mun­kaügyi miniszter és a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének közös jelentését a vállalati szervezés fejleszté­sére vonatkozó kormányhatá­rozatok végrehajtásáról. A fegfőbb megállapítás az volt, hogy az eredmények jórészt mennyiségiek, azaz sok min­den történt, de ezekből a koc­kákból még nem rakható ösz- sze maga az építmény, azaz a vállalat egészének, tevékeny­sége teljességének megszerve- zettsége. Az építményrészek, a kockák megléte kétségtele­nül haladás, mert korábban sok helyen a szervezettség ele­mi feltételei is hiányoztak. Napjainkban azonban már ag­godalommá nőhet az a tapasz­talat, hogy a vállalatoknál megálltak, úgy gondolják, el­értek oda, ahová igyekeztek, mert hisz’ szerveztek. Túl az alapfokon Elég lenne az alapfok? Meg­állhatnak ott például a Gyü­mölcs- és Főzelékkonzervgyár dunakeszi gyárában, hogy mű­szaki szervezési intézkedések eredményeként növelték a diabetikus készítmények mennyiségét, bizonyos befőt­teknél és a csomagolásnál a termelékenységet? Szerveztek, eredményesen, jöhet a pihenő? Szerencsére, nem gondolják ezt ám van igazság abban, amit így fogalmaztak meg számomra: amit eddig elér­tünk a szervezési intézkedé­sekkel, azt holnapra kevésnek tarthatjuk, tarthatják mások, s joggal. Ahol azonban eddig semmit nem tettek, ott a cse­kély is a nagy haladás látsza­tát kelti... Érdekes probléma. Mert tény, hogy napjainkban még jelentős azoknak a válla­latoknak a száma, ahol semmi nem történt, ahol nincs közép­távú szervezésfejlesztési terv, vagy ha van, csupán papíron, végrehajtatlanul és végrehajt­hatatlan ul. A felügyeleti szervek néző­pontja is abba az irányba to­lódott el, hogy ahol léptek, ott sürgessék az újabb lépéseket, az alapfok után következő sza­kaszt. Közben azonban kima­radnak a látószögből azok, akik nem mozdultak, akik úgy vélik, „majd elül ez a kam­pány is”, s megússzák, mint sok mást, cselekvés nélkül. A jelenleginél nagyobb súllyal kell számonkérni a gyárak, vállalatok munkájának meg­ítélésekor, a vezetők minősíté­sekor, hogy legalább az alap­fokig eljutottak-e a szervezés­ben, legalább azt megtették-e, ami kézenfekvő? Mert a párt- és kormányha­tározatok a szervezés fejlesz­tésére nem mai keletűek. Akik évek óta nem hajlandók arra, hogy tiszteljék ezeket a hatá­rozatokat, akik évek óta nem képesek arra, hogy a maguk területén megvalósítsák e ha­tározatokat, azok egész egysze­rűen nem alkalmasak arra, hogy a társadalmi tulajdon egy meghatározott részét — a vál­lalatot, a benne levő termelő- eszközöket — irányítsák. Még kevésbé alkalmasak arra, hogy a társadalom egy meghatáro­zott csoportját — a termelői közösséget — vezessék. Szó sincs ennek kimondásá­val túlzott követelményekről. Csupán azt szögeztük le, hogy a képességeket, az alkalmas­ságot bizonyítani kell. A koc­kák építménnyé illesztésével is. Sőt, most elsősorban ezzel. A népgazdasági hatékonyság növelésének súlyos akadálya ugyanis a vállalati üzem- és munkaszervezés elmaradottsá­ga. M. O. Az MHD váci gyáregysége felvételre keres szállító segédmunkásokat és műhelyi takarítónőket. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom