Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

1971. NOVEMBER 17., VASÁRNAP ifflAtm A skanzenben Lámpagyűjtemény E C N I K A CSAK A NAPOKBAN FE­JEZŐDÖTT BE HIVATALO­SAN A MÜZEUMI HÓNAP RENDEZVÉNYSOROZATA. MÉG NEM KÉSZÜLTEK EL AZ ÖSSZESÍTÉSEK, HOGY HÁNY SZÁZEZREN VOL­TAK KIVÁNCSIAK EZ IDŐ ALATT A múzeumokban örzött kincsekre, rit­kaságokra (TAVALY KE­REK EGYMILLIÓ LÁTO­GATÓJA VOLT OKTÓBER­BEN A MÚZEUMOKNAK), EGY AZONBAN MÁR MOST IS BIZONYOS: NEM FE­JEZŐDÖTT BE AZ ÉRDEK­LŐDÉS A MÚZEUMOK GAZDAG GYŰJTEMÉNYEI IRÁNT. EZÉRT IS ÁLLÍTOT­TUK ÖSSZE E HETI TUDO­MÁNY-TECHNIKA OLDA­LUNKAT A MÜZEUMI MUNKA, ELSŐSORBAN A RÉGÉSZET ÜJABB KUTA­TÁSAIBÓL. Hosszú évek munkájának eredményeként 1975-ben meg­jelenik a tízkötetes, átfogó ma­gyar történelem első néhány kötete. Az őstörténetről szóló fejezet megírására Barta An­tal, a történelemtudományok kandidátusa, a Történettudo­mányi Intézet munkatársa ka­pott megbízást. A tudós az Akadémián már ismertette so­kak számára meglepő, új el­méletét: honfoglaló őseink nem nomádok, hanem ebben az időben már régóta földmű­velők voltak. Barta Antaltól kutatásainak eredményei felől érdeklődtünk. — Az utóbbi időben a honfog­laló« időpontja is vitatottá vált. On hogyan foglal állást ebben a kérdésben? — László Gyula professzor nagy érdeklődést, sok vitát ki­váltott elmélete szerint a Don vidékén élő onogur népek egy csoportja (e névből ered egyébként a magyarok ungar, bungar népneve) már időszá­mításunk szerint 640 után mai hazánk területére vándorolt, a honfoglalás tehát ekkor követ­kezett be. Ebben az időben va­lóban új kultúra jelent meg a Kárpát-medencében. Azt azon-' ban nem tudjuk, vajon magya­rul beszélt-e már az a nép­csoport? Ha ez minden kétsé­get kizáróan bebizonyosodna, abban az esetben elfogadnám László professzor elméletét. A bizánci források azonban 830 Héttonnás mammut A világ múzeumai mindösz- sze tíz teljes mammutcsontvá- zat őriznek. A tizenegyedik és egyben a legnagyobb méretű csontmaradvány nem régen került birtokukba a Kelet- Szibériábzn ásatásokat végző kutatóknak. A Sandrin-folyó partján ''bukkantak rá, áz örökké fagyott.talajban a négy méter magas csontvázra, amelyet három méteres „fesz­távú” agyar díszít. A Novoszibirszkbe szállí­tott csontvázról megállapítot­ták, hogy egykor csaknem hét tonna hústömeg vette kö­rül. A leletnek külön ér­dekessége, hogy az állat bor­dáitól határolva és védve, a kőkorszaktól napjainkig ép­ségben maradtak a mammut hét mázsányi súlyú belső szervei, zsigerei. A vizsgálat alá vett gyomorban egykori füfélék magjaira bukkantak. A tudósok a lelet tüzetes tanulmányozása révén bepil­lantást nyerhetnek abba a korba, amikor a mammutok éltek. Elgondolkozhatnak azon is, hogy a sok évezredes fagy miként konzerválta az egyéb­ként gyorsan bomló fehérjé­ket. után említik, hogy a császár­ság képviselői Árpáddal és Kurszánnal tárgyaltak az Al- Dunánál Emellett a krónikák szerint Bulcsú és Tormás sem beszélt egy korábban ideván­dorolt magyar népcsoportról, amikor Bíborban született Konstantin császárnak Bizánc­ban elmondták népünk törté­netét. Ezért a honfoglalás évé­ül 89'5-öt fogadom el. Ez ter­mészetesen csak a terület ka­tonai megszerzésének éve. Ez­után meg esztendőket vett igénybe a mintegy háromszáz- ötven-négyszázezer magyar át­költöztetése. — Miből következtetett a ma­gyarság létszámára? — Arab kútfőkből tudjuk, hogy a honfoglalás idején őse­inknek körülbelül húszezer harcosuk volt. Mivel egy har­cos felszerelését öt család tud­ta előteremteni, tehát mintetgy százezer családnak kellett len­nie. Az említett következtetés pedig a családók átlagos lét­számának ismerete alapján adódott. — Hogyan jutott arra a követ­keztetésre, illetve később meg­győződésre, hogy őseink a hon­foglalás idején már földműve­léssel foglalkozta? — A honfoglalás és az ál­lamalapítás között egy évszá­zad telt el. István király tör­vénykönyve már házakról, ácsokról, kovácsokról, szőlő­művelőkről beszél. Ilyen ro­hamos fejlődés száz év alatt nem alakulhatott ki. Megerő­sített ebben a meggyőződé­semben az a tény, hogy a ger­mán és az angolszász népeknél az államalapításnak nem egy, hanem három-négyszáz éves előzménye volt. Ebből jutot­tam arra a következtetésre, hogy a honfoglalás Idején —■ mai kifejezéssel élve — nem nulláról indultunk — Milyen tények táraásítják alá ezt á feltétélezest? — A honfoglalás, mint ez közismert, fegyverrel történt. Megszerezni, megtartani a te­rületet: ehhez a katonai szer­vezettség magas fokára volt szükség. A húszezer harcostel kellett tartani, részükre fegy­vert gyártottak, s ez sem volt olcsó mulatság: a magyar harcos fegyvere, vértje, pajzsa, egyszóval vasfelszerelése tíz kilogrammot tett ki! Mindezt nem lehetett volna a nomád portyákon szerzett hadizsák- mányból előteremteni. — Nyers, bárdolatlan őseink e tulajdonságaik mellett tájé­kozott emberek voltak: diplo­máciai tárgyalásokat folytat­tak Bizánccal, Germániával, rendelkeztek tehát egy bizo­nyos intelligenciaszinttel. Mindezek az érvek amellett szólnak, hogy a magyar nép a honfoglalás idején már nem volt nomád, hanem őseink a nagyobb szervezettséget és ma­gasabb kulturális szintet fel­tételező földműveléssel foglal­koztak. — Feltételezésemet igazol­ják a nyelvtudomány és a ré­gészet adatai is. Ezek egyike a legbiztosabb forrásoknak, amelyekre az írásos emlékeket nem kínáló, ilyen kapaszkodó­kat nem nyújtó őskor kutatá­sában támaszkodhatunk. A honfoglalkáskor ugyanis őse­ink szókincsében már ilyen szavak szerepeltek: eke, tarló, borsó, búza, árpa, szőlő, bog­lya, szűr. A Don-Donyec vidé­kén pedig, ahonnan a magyarok a Kárpát-medence felé ván­doroltak olyan kő- és téglaerő­döket tártak fel, amelyek a 8—9. századból valók. Árpa- és búzavermek, könnyű és ne­héz ekék kapák, szőlőmetsző kések kerültek elő belőlük. Bi­zonyos tehát, hogy azon a te­rületen földművelő népek is éltek. Persze, a lelet néma: nem árulja el, ki használta. De annyi bizonyos, hogy az itt feltárt szintre épül honfogla­láskori műveltségünk. — Eddig úgy tudtuk, hogy a vándorélet nem egyeztethető össze a letelepedést kívánó föld­műveléssel. — A germánok, szlávok, go­tok becserkészték egész Euró­pát. És sohasem voltak nomá­dok, mindig földműveléssé) foglalkoztak. A vándorlást nem mai életritmusunknak megfelelően kell elképzelni: hosszú ideig tarlóit, több éves pihenőkkel, egy helyen mara­dással. Ami pedig a feltárt le­letek hitelét illeti: vélemé­nyem szerint az őstörténet ku­tatásában a régészeti adatok a mérvadók elsősorban. A föld nem hazudik. Barta Antal elméletében sok még a nyitott részkérdés. Le­hetséges, hogy kutatásai nyo­mán néhány év múlva más­képp írják majd a történelem- könyveket ... Varga Zsuzsa Borús Ferenc zsámbéki lámpagyűjtő házi múzeum gyűj teményében csaknem négyszáz mécses, gyertyatartó és pet­róleumlámpa van. Szentendrét méltán neve­zik a múzeumok városának. A Ferenczy család munkássá­gát bemutató Ferenczy Mú­zeum mellett mind többen ke­resik fel a Kovács Margit Kerámia Múzeumot csakúgy, mint a kőtárat, a szoborker­tet vagy a Szerb Egyháztör­téneti Múzeumot. Es itt épül az Országos Szabadtéri Nép­rajzi Múzeum is, amelynek első egysége, a Felső-Tisza v-idék építészetét bemutató ki­állítás már a nagyközönség rendelkezésére áll. Különö­sen szombat-vasárnaponként fordulnak meg sokan, hogy megcsodálják a népi építő­művészet remekeit. A föld nem hazudik... Új elmélet a honfoglalásról Gazdag leletek a Duna medréből Kevesen gondolják, amikor megállnak nézelődni a Duna­kanyar valamelyik festői szép­ségű zugában, hogy a Dunán zakatoló kotróhajók milyen nagy segítséget nyújtanak a múzeumoknak is. A Folyam­szabályozó és Kavicskotró Vállalat hatalmas gépeinek hajósai mindig árgus szemek­kel vizsgálják a felszínre ho­zott kavicsot: nem rejt-e ér­tékes kincseket. A Duna med­re ugyanis már sok értékes lelettel gazdagította a mú­zeumok gyűjteményeit. Igaz ugyan, hogy egy-egy lelet felfedezése rövid kény­szerpihenőt jelent a hajósok munkájában: azonnal le kell állítani a szállítószalagot s ez termeléskiesést jelent, a hajó­sok azonban mindig behozzák a leletmentésből adódó lema­radást. A legértékesebb leletre a visegrádi Duna-szakaszon bukkantak, egy 419,2 gramm súlyú aranytányérra. S az újabb leletek: Mayer Mihály kotrómester Pales térségében egy VI. századi germán kardot talált. Az Fk—I36-os jelzésű kotróhajó vitorlása, Páti And­rás Budafok közelében egy késő bronzkori kardra, Schnei­der Henrik gépkezelő pedig egy római bronzkancsóra buk­kant. A Lupa-szigetnél dolgo­zó FK—133-as hajó kotrómes­tere, Bán István figyelmessé­gének köszönhető, hogy kelta vaskarddal, valamint római kori bronzedényekkel gazda­godtak múzeumaink. Eddig a FOKA hajósai több mint négyszáznegyven darab régészeti tárgyat találtak munkájuk közben s juttatták el azokat a különböző múzeu­moknak. Most azt tervezik, hogy a hajók szocialista bri­gádjai szerződést kötnek a múzeumokkal a további lelet­mentés érdekében. A Duna mélyéről felszínre hozott értékes régészeti leletek. A hunok nyomában Magyar régészek Mongóliában Hogyan éltek a hunok, ugyanazt a népet kell-e tekinte­nünk az ázsiai meg az európai hunokban? E kérdésekre keres­nek választ a régészek ásóikkal, azon a Mongóliától Nyugat- Európáig terjedő földrészen, ahol valaha a hunoknak neve­zett nép megfordult. A kevés írásos emlék miatt sok még a homály körülöttük, amelyet elsősorban a régészeknek kell eloszlatniuk. Európában már meglehetősen sok emlékük ke­rült elő, de Ázsiában még a föld mélye rejti a legtöbbet A hunoknak Ázsiában eddig ismert legrégibb lakóhelye a mai Mongólia területén volt. Innen a kínai évkönyvek ta­núsága szerint 150 táján költöztek el nyugati irányba. Nem sokkal később római feljegyzésekben találkozunk velük, mint keletről jött új néppel. Ettől kezdve több mint kétszáz éven át hallgatnak róluk a följegyzések. A IV. század végén lovas­pásztor nagyhatalomként örökítik meg nevüket, és a római birodalom számára is veszélyt jelentenek. Ekkor azonban már erősen különböznek attól a hun néptől, amelyet a kínai följegyzések örökítettek meg. Mongóliában 1924-ben kezdték az ásatásokat az orosz ré­gészek. Attól kezdve más nemzetek szakemberei is bekap­csolódtak a munkába. A mongol és a magyar tudományos akadémiák között kibontakozó együttműködés keretében ma­gyar régészek 1961-ben jártak először e térben távoli, de a ba­rátság sok szála miatt nagyon is közeli országban. Az idei, immár hatodik régészcsoportot dr. Erdélyi Ist­ván vezette. A Mongol Tudományos Akadémia képviseleté­ben D. Cevendorzs régész volt a segítőtársuk. Ezen a nyá­ron is sikerült számos használati tárgyat napvilágra hozni, és ezekkel is gyarapodott a mongol földből előkerült ama le­leteknek a sokasága, amelyekből hű képet nyerhetünk az ázsiai hunok gazdasági, társadalmi és szellemi életéről. Persze, ahhoz, hogy ez a kép valóban hű legyen, még sokszáz sírt kell feltárni. Az eddig átvizsgált sírok száma ugyan még nem éri el a 200-at, már nagy vonalakban ki­bontakozik az ázsiai hunok arculata. Ha ezt összevetjük az európai hunokéval, kétségkívül sok egyezés található, de sok különbség is. A különbségek túlnyomórészt a szálláshely vál­tozásával magyarázhatók. Míg Ázsiában a kínai birodalom szomszédságában éltek, sok kínai hatást figyelhetünk meg rajtuk. Európában ezt germán hatások váltották fel, mivel ők döntötték meg a keleti gót birodalmat, és több germán törzs élt uralmuk alatt. A leletek még kevesek ahhoz, hogy egyértelműen föl le­hessen rajzolni a hun társadalom változásainak mozzanatait. Azok a történészek, akik állítják az ázsiai meg az európai hunok azonosságát, a régészet oldaláról még nem részesül, tek minden kétséget megdöntő támogatásban. Azonban été- tel ellenkezőjét vallók sem meríthetnek a leletekből végér. vényes bizonyitékokat, mert ha.van is különbség a két nép. csoport között, ezek nem olyan nagyok, hogy ne beszélhet, nénk folytonosságról. További serény munka vár még teháf a régészekre, a múlt érne titkainak földerítésében. Ábrahátn Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom