Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

MEGYEM 1974 NOVEMBER 16., SZOMBAT KUSZ Portugália A portugál fegyveres erők vezérkari főnökeinek egyesí­tett bizottsága több száz tisz­tet helyezett tartalékállomány­ba, csökkentve a parancsnoki funkció betöltésének felső kor­határát. Azonnali hatállyal tar­talékállományba helyezték An­tonio de Spinola tábornok, volt köztársasági elnököt is, aki a szeptember 28-i ellenforradalmi államcsíny kudarca után mon­dott le. Mint emlékezetes, Spi­nola neve szorosan összeforrt a magát „csendes többségnek” nevező reakció összeesküvésé­vel. Közben hivatalosan meg nem erősített értesülés szerint az ország néhány részén olyan csapatmozdulatokat tapasztal­tak, amelyekről feltételezik: céljuk az volt, hogy nyugta­lanságot keltsenek a lakosság körében. A PORTUGÁL KOMMU­NISTA PÁRT Központi Bi­zottságának Politikai Bizottsá­ga péntekre virradóra nyilat­kozatot adott ki az országban kialakult politikai helyzetről. Felhívta a közvélemény fi­gyelmét arra, hogy a reakciós provokátorok az elmúlt órák­ban rémhíreket terjesztettek bizonyos csapatmozdulatokról, egyesek még azt is állították, bogy fegyveres erők egyes ala­kulatai fellázadtak. A PB éberségre szólította fel a dol­gozókat a reakció rémhírter- j esz tő kampányával szemben. >,Fennáll annak veszélye, hogy a reakciós erők újabb táma­dásba lendülnek és kétségessé teszik a demokratizálást és a gyarmatosítás felszámolását’’ — áll a politikai bizottság nyilatkozatában. — „Számos tényből arra lehet következtet­ni, hogy a reakció az utóbbi időben fokozta tevékenységét Portugáliában, Angolában és Mozambikban. Hirtelen meg­élénkült a nemzetközi reak­ciós erőknek a portugál de­mokratikus rendszer ellen folytatott kampánya is.” A DOKUMENTUM a to­vábbiakban arra szólította fel a demokratikus, népi tömege­ket, hogy az eddiginél is ébe­rebbek legyenek, leplezték le az összeesküvőket és szánja­nak szembe minden újabb el­lenforradalmi államcsinykísér- lettel. A PKP figyelmezteti a dolgozókat, hogy — a szeptem­ber 28-i ellenforradalmi ösz- szeesküvéstől eltérően — most nem tarja helyesnek a bari­kádok építését. „A népi tömegeknek a je­lenlegi körülmények között diszkrét és óvatos éberséget kell tanúsítaniuk”. A PKP óva int az ideges kapkodástól és a türelmetlenségtől, mert ez a bizonytalanság és a hisztéria légkörét táplálja. „A portugáliai demokrácia ellenségei különböző politikai csoportokhoz tartoznaik, külön­féle kulcspozíciókat töltenek be. Egyesek az országban, má­sok határain túl ügyködnek. Törekvéseikre egy közös vo­nás jellemző: támadásaik leg­kedveltebb formája a kommu- nistaellenesség — írta pénteki vezéreitekében az Avante!, a Portugál Kommunista Párt központi lapja. — A támadá­sok többségével — bevallatlanul is — az a céljuk, hogy kiszo­rítsák a kommunistákat az ideiglenes kormányból.” Az Avante! hangoztatta: a legre- akciósabb külföldi finánctőkés körök, a jobboldali sajtó elké­pesztő kampányt folytat a portugál kommunistáknak a kormányban való részvétele ellen, támadják a kommunista pártot, a demokratikus államot és a fegyveres erők mozgal­mát. A nemrég párttá alakult Portugál Demokratikus Moz­galom (MDP—CDE) Központi Bizottsága péntekre virradóra nyilvánosságra hozott állásfog­lalásában szintén hangoztatja: „S®k jele van annak, hogy a reakció a közeljövőben újabb fasiszta összeesküvést próbál szőni, de nincs ok a nyugta­lanságra, hiszen a demokra­tikus, népi erők és a fasiz­must megdöntő fegyveres erők mozgalma együtt le tudnak számolni a fasiszták, a mono­polisták és az imperialisták mesterkedéseivel”. A. B. T. ETIÓPIÁT köztársasággá nyilvánítják, mert az felel meg a nép akaratának és a császárszág felszámolása után az ország egyetlen lehetősége ■— jelentette ki Aman Andorn vezérőrnagy az ideiglenes ka­tonai kormány elnöke. GERALD FORD amerikai elnök úgy döntött, hogy indul pz 1976-os elnökválasztáson, s megpályázza pártjának, a Re­publikánus Pártnak elnökje­löltségét. Szovjet-amerikai csúcstalálkozó Vlagyivosztoki előkészületek Ford nyitóbeszéde Leonyid Brezsnyev és Ge­rald Ford november 23—24-én Vlagyivosztok körzetében sor- rakerülő munkatalálkozója kapcsán a Novosztyi (APN) szovjet sajtóügynökség tudó­sítója felkérte Vszevolod Szo- finszkijt, a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma sajtóosztá­lyának vezetőjét, ismertesse, hogy a sajtó képviselői szá­mára milyen lehetőségeket biztosítanak a tájékoztatásra. — A Szovjetunióban — mondotta Szofinszkij — nagy jelentőséget tulajdonítanak Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford vlagyivosztoki találkozó­jának. A szovjet—amerikai kapcsolatok javítása és to­vábbfejlesztése nemcsak a két ország és népei számára szükséges, hanem az egész vi­lág érdekeit is szolgálja. A szovjet fél minden intéz­kedést megtesz annak érdeké­ben, hogy a sajtó képviselői­nek munkájához a lehetőség szerint megteremtse a szovjet —amerikai legmagasabb szintű találkozók során már megszo­kott gyakorlattá vált kedve­ző feltételeket. — Figyelembe véve azonban azt, hogy a küszöbönálló ta­lálkozó nem Moszkvában lesz, hanem Vlagyivosztok körzeté­ben, ahol korlátozottak a tu­dósítók elhelyezésének lehető­ségei, a találkozóról tájékoz­tatni kívánó tudósítók számát a helyszín technikai adottsá­gainak megfelelően határoz­zák majd meg. — Teljes határozottsággal kijelentem, hogy minden tu­dósító számára, aki . Vlagyi­vosztok körzetébe jön, hogy tájékoztasson Leonyid Brezs­nyev és Gerald Ford munka­találkozójáról, minden felté­telt biztosítunk a munkához, ahogyan az előző szovjet— amerikai csúcstalálkozókon is történt. ★ Alekszej Akingyinov a szovjet postaügyi miniszté­rium kábel- és rádiórelébe- rendezések főosztályának he­lyettes vezetője közölte a No­vosztyi Sajtóügynökség tudósí­tójával, hogy a sajtóközpont­ban 16 telexberendezés áll majd a szovjet és amerikai új­ságírók rendelkezésére. Ezen­kívül működik majd aTASZSZ szovjet távirati iroda 6 telex­berendezése, Az „Orbita” szov­jet hírközlő sznutnyikrend- szer útján a hírek azonos gyorsasággal jutnak el Vlagyi­vosztokból Moszkvába és Washingtonba. A közlemények továbbítá­sának céljait szolgálja 20 te­lefonvonal. A telefonösszeköt­tetést a föld alatti kábelek és a szputnyikok biztosítják. A szovjet és az amerikai televí­zió, felhasználva a Szovjet­unió postaügyi minisztériu­mának műszaki eszközeit (egyebek között az orbita- rendszert) egyenes adásban közvetítenek a repülőtérről, a tárgyalóteremből, a sajtóköz­pontból stb. ★ Mint a Novosztyi jelenti, a Holnap Athén választ Pénteken lezárult a görög általános választások előtti politikai küzdelem. Utolsó­ként a fő esélyes Karaman- lisz ügyvezető miniszterel­nök mondott nagygyűlési be­szédet pártja, az „Űj Demok­rácia” képviseletében. A de­mokrácia őshazájában tíz év után első ízben, most, vasár­nap rendeznek választásokat. A hét évig tartó katonai dik­tatúra mindössze három hó­napja omlott össze, így a for­mailag demokratikus játék- szabályoknak megfelelő vá­lasztási aktus valójában nem biztosít egyenlő feltételeket a 47 induló pártnak és cso­portosulásnak. Karamanlisz ügyvezető mi­niszterelnök kedvezőbb lehe­tőségeit nemcsak az bizonyít­ja, hogy ő zárhatta le az elő­készületi propagandakam­pány-sorozatot. Kormányfői helyzetéből adódóan a vá­lasztások időpontját saját ér­dekeinek megfelelően hatá­rozta meg. A katonai dikta­túra időszakát természetsze­rűen leginkább a baloldali erők sínylették meg, a Görög Kommunista Párt pedig 1947 óta most lépett elő az illega­litásból. Karamanlisz, vala­mint a másik fő — polgári erő, a Centrum Unió — új erők pártszövetség-vezetője, Mavrosz volt külügyminiszter, népszerűségüket a diktatúrát követő első kormányban be­töltött pozíciójuknak köszön­hetik. ' A hírügynökségek eleve kedvezőbb helyzetük alapján valószínűnek tartják, hogy a mintegy 6 millió választópol­gárnak több mint a fele erre a két személyre, helyesebben pártjára adja voksát, azaz Gö­rögországban a centrumtól jobbra elhelyezkedő erők ala­kíthatnak majd kormányt. A választás előtti hangulatból azonban az is kitűnik, hogy a 300 képviselői mandátumból várhatóan jelentős számban részesedik majd a görög bal­oldal két fő politikai ereje, az egységes bololdal” (amelyben részt vesz a Görög Kommu­nista Párt), valamint a Pa­pandreu vezette Pánhellén Szocialista Unió elnevezésű szervezet. Minthogy a katonai diktatú- ' ra időszaka óta eltelt alig több, mint száz nap nem nyújthatott módot a választóknak az egyes induló pártok tényleges cél­jainak megismerésére, valószí­nűnek látszik, hogy a vasár­napi szavazás kimenetelét in­kább az egyes személyek köz- ismertsége dönti majd el. A konzervatív szavazók fő di­lemmája, hogy az amerikaba- rát Karamanliszt, vagy a Nyu- gat-Európa felé tekintő Mav- roszt részesítsék-e előnyben. Bármi lesz is azonban a sza­vazás eredménye, ez csak ki­indulópontja a görög demok­ratikus kibontakozásnak. Egyelőre még az sem bizonyos, hogy az alkotmányos kor­mányzás Görögországban köz- társasági vagy királysági ál­lamformában valósul-e meg. Erről majd december nyolca­dikén népszavazáson dönt az ország lakossága. felek pénteken megállapod­tak abban, hogy Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford találkozójának eseményeiről 40 szovjet és 40 amerikai újságíró tudósít. A sajtóközpont másfél—két mérföldre van a csúcstalálko­zó színhelyétől, a „Primőrje” szanatórium épületében. ★ Ford elnök csütörtökön es­te, magyar idő szerint pénte­ken hajnalban az Arizona ál­lamban fekvő Phönix egye­temének újságírótagozatán — a fehér házi tudósítógárda részvételével — megtartott sajtóértekezletén kormányzá­sa első 100 napjának leg­fontosabb külpolitikai ered­ményeként emelte ki a hadá­szati fegyverkorlátozásról fo­lyó szovjet—amerikai tárgya­lások előrehaladását. „Sike­rült előmozdítani a SALT—2 megállapodás létrehozásának lehetőségét” — mondotta az elnök, majd Leonyid Brezs- n^ewel, az SZKP KB fő­titkárával rövidesen sorra- kerülő tárgyalásaira utalva hozzáfűzte: „Ügy vélem, hogy a 12 nap múlva esedékes vlagyivosztoki csúcsalálko- zónk egyengetni fogja a meg­állapodás útját. Ezt a találko­zót pedig reményeink sze­rint 1975 nyarán követni fogja újabb találkozónk Wa­shingtonban”. A sajtóértekezlet során egy kérdésre válaszolva Ford el­nök még egyszer különös nyo- matékkal húzta alá, hogy rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a szovjet—amerikai enyhülés politikájának és a SALT-megbeszélések előreha­ladásának. „Minden amellett szól, hogy utazzam — mondotta. — Ami­kor az van napirenden, hogy a Szovjetunióval megkíséreljük továbbfejleszteni és szélesíte­ni az enyhülés politikáját, továbbá, hogy szélesebb ala­pokra helyezzük a SALT—-2 tárgyalásokat, akkor úgy vé­lem, hogy több szól az utazás mellett, mint ellene. Meggyő­ződésem, hogy minden amel­lett szól, hogy az USA elnö­ke elmenjen Japánba és Dél- Koreába baráti-szövetségesi kapcsolatainak javítása és esetleges nézeteltéréseinek rendezése érdekében. És úgy vélem, hogy amikor azzal a céllal megyek a Szovjetunióba, hogy további haladást érjünk el az enyhülés és a fegyverke­zés-csökkentés területén, ez nagyon is hasznos vállalko­zás.” SALT-cáfolat Tolubko hadseregtábornoknak, a szovjet rakétaerők főparancsnokának sajtónyilatkozata Tolubko hadseregtábornotk, Szovjetunió új rakétasilókat honvédelmi miniszterhelyettes, épít. a szovjet rakétaerők főpa- „Különösen nagy örömmel rancsnoka sajtónyilatkozatá- jegyzem meg ezt — mondja ban kategorikusan megcáfolta Tolubko — a vlagyivosztoki azokat a vádakat, amelyek szovjet—amerikai legfelsőbb szerint a Szovjetunió bármi szintű munkatalálkozó küszö- módon is megsértené a hadá- bén.” szati támadó fegyverrendsze­rek korlátozásáról létrejött 1972 májusi ideiglenes szovjet —amerikai megállapodást. Vlagyimir Tolubko az Iz­vesztyija hétvégi mellékleté­nek, a Negyeljának adott interjújában hangsúlyozza: „A Szovjetunió történelme folya­mán soha nem sértette meg a magára vállalt kötelezettsége­ket. Különösképpen kizárt dolog kötelezettségeink áthá­gása egy olyan fontos politi­kai kérdésben, mint a hadá­szati támadó fegyverek korlá­tozásáról létrejött szovjet— amerikai ideiglenes megállapo­dás. Mi szigorúan tartjuk ma­gunkat az aláírt okmányokhoz. 1972 májusa óta egyetlen föld- felszíni indítóállást — rakéta- silót — sem szereltünk fel, semmiféle kísérletet nem foly­tatunk új interkontinentális mozgó rendszerekkel”. A SALT-egyezmény állító­lagos szovjet megsértésével kapcsolatos vádaskodásokról a szovjet rakétaerők főparancs­noka megállapítja: ezekre a koholmányokra az enyhülés ellenzőinek van szüksége. így például James Buckley sze­nátor, a New York-i külföldi sajtóklubban nemrégiben azt állította, hogy az amerikai hírszerzés „meggyőző bizonyí­tékokkal” rendelkezik arról, hogy a Szovjetunió további föld alatti rakétasilókat épít, új, az eddiginél lényegesen nagyobb teljesítményű inter­kontinentális ballisztikus ra­kétát fejleszt ki, mozgó indító­berendezések építését tervezi, folytaitja a rakétaelhárító ra­kétarendszer kifejlesztését, stb. E vádaskodások célja Tolub­ko szerint mindenekelőtt a Szovjetunió befeketítése, bi­zalmatlanság szítása az SZKP és a szovjet kormány békepo­litikája iránt. A második cél: igazolni az amerikai nép sze­mében és válaszintézkedésnek tüntetni fel a katonai költség- vetés nagyarányú növelését. A honvédelmi miniszter- helyettes ^egyszersmind elisme­réssel emlékezik meg arról, hogy októberben és november elején George Brown és Wil­liam Beacher, a Pentagon kép­viselői az ideiglenes megálla­podás aláírása óta eltelt két és fél év óta első ízben cáfolták azokat a jelentéseket, hogy a Tito hazautazott Berlinből Joszip Broz Ti tót, a Jugosz­láv Szövetségi Szocialista Köztársaság elnökét és a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének elnökét, aki Erich Honeckernek, a Német Szo­cialista Egységpárt első titká­rának meghívására négynapos hivatalos baráti látogatáson a Német Demokratikus Köztár­saságban tartózkodott és pén­teken délután elutazott, a Ber­lin schönefeldi repülőtéren for­ró hangulatú búcsúztatásban részesítette-a főváros lakossá­gának sok ezer képviselője. A búcsúztatáson megjelentek az NDK párt- és állami vezetői, a Berlinben akkreditált diplo­máciai testület vezetői. RÓMÁBAN, az ENSZ vi­lágélelmezési értekezletén vé­get ért az általános vita. A” küldöttek most a konferencia keretében létrehozott három bizottságban vizsgálják a be­terjesztett javaslatokat. PÉNTEKEN MOSZKVÁ­BAN az Osztrák Kommunista Párt küldöttsége találkozott az SZKP Központi Bizottságának képviselőivel. A megbeszélé­sen részt vett Mihail Szuszlov, Borisz Ponomarjov, Vlagyimir Dolgih, osztrák részről pedig Franz Muhri, az Osztrák KP elnöke, Erwin Scharf és Hans Kait, a Központi Bizottság tit­KURT WALDHEIM ENSZ­főtitkár és Abdelzaziz Butefli- ka, a közgyűlés XXIX. ülés­szakának elnöke táviratot in­tézett Pinochethez, a chilei junta vezetőjéhez. A két nem­zetközi tekintélyű politikus táviratban követelte, hogy ha­ladéktalanul bocsássák szaba­don Clodomiro Almeydát, a Népi Egység kormányának be­börtönzött külügyminiszterét. ASHABADBAN ünnepi ülést rendeztek abból az alkalom­ból, hogy 50 évvel ezelőtt ala­kult meg a Türkmén Szovjet Köztársaság és a Türkmén Kommunista Párt. Az ünnepi ülésen beszédet mondott And­rej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a, Központi Bizottság titkára. Japán: gondok és lehetőségek Japán pozíciói az utóbbi években rendikívüli módon meg­gyengültek. Alapvetően azért, mert az olajválság és a nyo­mában kibontakozó pénzügyi krízis, valamennyi vezető tő­késország közül, viszonylag a nyersanyagokban legszegényebb Japánt sújtotta a legerősebben. Mindez gyakorlatilag véget vetett a japán „gazdasági csodának”, amely 1950 óta tartott és a távol-keleti szigetországot a világ második tőkés gazda­sági hatalmává tette. Japán gazdasági potenciálja természe­tesen továbbra is óriási. Annak azonban, hogy ezt a gazdasági potenciált ki lehessen használni, és így biztosítani lehessen a termelés és az életszínvonal fejlődését — vagy legalább meg­akadályozni a visszaesést — igen komoly nemzetközi feltéte­lei vannak. Az első kétségkívül az, hogy az Egyesült Államok és Japán közötti gazdasági nézeteltéréseket valamilyen módon rendezni kell. Ford amerikai elnök november 18-a és 22-e között tesz látogatást Tokióban. A megbeszélések középpontjában a két ország közismert katonai kapcsolatán kívül elsősorban a gaz­dasági ellentétek állnak majd. Az Egyesült Államok egyelőre Japán legnagyobb külkereskedelmi partnere. Az Amerikában tapasztalható gazdasági visszaesés azonban erősíti ott a pro­tekcionista tendenciákat. A különböző amerikai iparágak kép­viselői a kongresszustól a japán behozatal csökkentését vár­ják. különös tekintettel a visszaesésre és a munkanélküliség egyre növekvő veszélyére. Gazdasági szempontból tehát Ta- nakáraak igen kemény küzdelmet kell majd folytatnia Ford elnökkel a japán exportérdekeknek megfelelő kompromisz- szum érdekében. Japán általános helyzete és a japán—amerikai gazdasági kapcsolatok kérdése természetesen erőteljesen felveti a távol­keleti szigetország egyéb nemzetközi gazdasági kapcsolatainak kérdését. Néhány évvel ezelőtt a japán üzleti körök és a tőkés világ szakértőinek jelentős része is úgy vélte, hogy a japán—kínai gazdasági kapcsolatok egészen rendkívüli új világgazdasági tényezőt jelentenek majd. Ebből annyi mindenesetre i meg­valósult. hogy Japán lett Kína első számú külkereskedelmi partnere. Mennyiségileg azonban Japán külkereskedelmében a kínai viszonylat továbbra is szerény szerepet játszik: része­sedése alig több mint 5 százalék. Az utóbbi évben még bizonyos egy helyben topogás is bekövetkezett — egyszerűen azért, mert Kína gazdasági fejlődése és sajátos belső gazdaságpoli­tikai módszerei igen szűk határokat szabnak a kínai piac felvevőképességének. Másrészt: a kínai exportcikkek sorából Japánt elsősorban a szén és az olaj érdekelné. Mindkét terü­leten korlátozottak azonban a kínai exportlehetőségek. A szén. esetében a tömegében nagy kínai termelés erőteljes fogyasz­tással párosul — az olajtartalékok feltárása pedig még csak kezdeti szakaszban van. Ilyen körülmények között egyre nagyobb hangsúlyt kapa szovjet—japán gazdaságii kapcsolat. Az őszi hónapokban különösen jelentős eredmények születtek. A gazdasági kapcsolatok alapja az 1973 októberében lét­rejött Brezsnyev—Tanaka-megállapodás. Ennek alapján kö­töttek szerződést a szibériai, Dél-Jakutiában levő szénlelő helyek kiaknázásáról. Ez á megállapodás húsz évre szól, és százmillió tonna kokszolható szénre vonatkozik, amelynek ér­téke mai világpiaci árakon több mint négymilliárd dollár. A Szovjetunió japán hosszú lejáratú bankhitel alapján a szé­nért gépeket és berendezéseket kap A második alapvető hosszú lejáratú megállapodás a tá­vol-keleti fakitermelésben való együttműködés. Ennek során az évente jelenleg kitermelt 25 millió köbméter helyett évente több mint 200 millióra lehet növelni. A harmadik „nagy téma” a tyumeni kőolajkincs kitermelése, amely felté­telezi egy, a szovjet Távol-Kelet tengerpartjáig húzódó olaj­vezeték kiépítését. Szumita, a japán Export Import Bank el­nöke egy moszkvai nyilatkozatában közölte, hogy ennék a finanszírozására esetleg nemzetközi bankkonzorciumot hoznak létre, amelyben a japán bankokon kívül amerikai és esetleg nyugat-európai pénzintézetek is részt vennének. Mindez pá­rosul azzal, hogy a szovjet—japán kereskedelem csak az utóbbi öt évben több mint 150 százalékkal bővült, és ebben az évben eléri a kétmilliárd dolláros szintet. így Japán a tőkés­országok közül a Szovjetunió egyik, legnagyobb kereskedelmi partnere lesz. Mindez természetesen óhatatlanul politikai következmé­nyekkel is jár. A tapasztalatok szerint Japán számára a Szov­jetunió óriási piaca, fejlettsége és nyersanyag-potenciálja kí­nálja évtizedes távlatban a legkomolyabb gazdasági lehető­ségeket. Ez pedig nem maradhat hatás nélkül Japán általános politikájára és a távol-keleti helyzet egészére sem. — i — e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom