Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-30 / 254. szám

1974. OKTÓBER 30., SZERDA (illan Szásha lombatta Mérlegen az ideológiai és tömegpolitikai munka Újságcikkek, szociológiai tanulmányok és szépirodalmi művek sora foglalkozik nap­jaink társadalmi átrétegző- désének egyik — ha . ugyan nem a legizgalmasabb — kér­désével: a munkássá válás folyamatával. A legkisebb tár­sadalmi egységtől — a csa­ládtól — egy iparosodó falu közösségén át egész tájegysé­gek lakosságáig figyelhetők meg e folyamat gazdasági-po- litikai-kulturális jellemzői, okai és következményei. A határozat szellemében Amilyen vívódásokkal, ne­hézségekkel terhes a munkás­sá válás útja az egyén, a család, szőkébb közösség éle­tében, épp olyan próbák elé állítja a nagyobb közösséget a faluból várossá alakulás ezer­nyi gondja-öröme-felelőssége. Százhalombatta alig néhány esztendeje lépett erre az út­ra, nehéz és mégis szerencsés időben. Nehéz időben, mert a nagyarányú iparfejlesztés, a nyomában járó urbanizálódás, a népességnövekedés, s a fiatal város lakóinak rohamo­san növekvő igényei óriási erőfeszítéseket követeltek a város kommunistáitól, politi­kai vezetőitől. És szerencsés időben, mert szerteágazó fela­dataik végrehajtásához az ép­pen akkoriban lezajlott X. pártkongresszus határozatai mutattak irányt, nyújtottak segítséget. Mindenekelőtt — természetesen — a kongresz- szusnak a pártszervek ideoló­giai és tömegpolitikad mun­kájáról szóló határozata. A városi pártbizottság ak­kor így körvonalazta saját tennivalóit: a szocialista köz­gondolkodás, a politikai ön­tudat, a szocialista szemlélet erősítése, elősegíteni a szo­cialista építőmunka lyagyobb megbecsülését; harc az egois­ta szemlélet, a túlzott anyagi­asság ellen; a szocialista in­ternacionalizmus, a Szovjet­unióval és a K GST-országok- kal való sokoldalú gazdasági­politikai együttműködés jelen­tőségének ismertetése, felhasz­nálása a politikai nevelő- munkában; a közéletiség és demokratizmus fejlesztése minden területen, végül a po­litikai és szakmai műveltség gyarapításának állandó támo­gatása a nagyüzemi munkás­ság körében. Segítő és gátló körű Imények A ideológiai és tömegpoli- täkai munkának ebben a fia­tal, kamaszéveit élő városban voltak kedvező feltételei, és nehezítő körülményei. Az előbbiek között elsőként em­líthetjük azt a tényt, hogy a város aktív keresőinek 62 százaléka nagyüzemekben, korszerű technikával dolgozik; ennek következtében a nagy­üzemi dolgozók foglalkozás szerinti összetétele, iskolai végzettsége és szakképzettsége kedvezőbb az országos átlag­nál; a párttagság 85 százalé­ka a nagyüzemekben koncent­rálódik, így az üzemek egyben a politkai élet bázisai is; vé­gül, a dinamikus ipar- és vá­rosfejlesztés kedvező élet- és munkakörülményeket terem­tett, ami viszont előnyösen hat vissza a politikai munká­ra és a közéleti tevékenység­re. Érdekes módon, ugyanezek a sajátos adottságok külön­böző nehézségeket is eredmé­nyeztek: a nagyütemű ipar- fejlesztés például azt, hogy a beruházásokon, a kivitelező vállalatoknál foglalkoztatott — és munkásszállásokon élő! — mintegy 4000 dolgozó poli­tikai nevelése nem járt a kí­vánt eredménnyel, közéleti érdeklődésük, politikai ak­tivitásuk alatta marad az át­lagosnak, igaz, általános és szakmai műveltségük is; ne­hezíti az ideológiai és tömeg­politikai munkát a munkásság — és a lakosság — heterogén összetétele, az a tény is, hogy jó részük a mezőgazdaságból került az iparba, s az élet­forma-változás jócskán meg­előzte náluk a tudat válto- zásait; végül a város ellátá­sának fogyatékosságai, a kü­lönböző területek ellátási színvonalának egyenlőtlensé­ge eltérő szemléletet alakított ki az emberekben. Jelszó — az aktivitás A városi pártbizottság — a fentiek ismeretében — az első perctől kezdve éppolyan nagy súlyt fektetett a vá­rospolitika irányítására, mint az ideológiai és a tömegpoli­tikai munkára. Hogy most mégsem az eredményekkel foglalkozunk — bőven volna pedig mivel, a területi mun­ka színvonalának , emelkedé­sétől a gazdaságpolitikai agi­táció hatékonyságának növe­kedéséig —, hanem a további tennivalókkal, a még megle­vő fogyatékosságokkal, an­nak az az oka, hogy első­sorban ezek kínálnak általá­nosítható tanulságokat. Mert nem százhalombattai specialitás például a kollek­tív vezetés gyengesége a pártalapszervezeteknél, az a hibás gyakorlat, hogy a kom­munista kollektíva irányltá sának szinte minden gondja egyedül a titkárra hárul. Az is elég gyakori, hogy az al­sóbb fokú pártszervek az ideo­lógiai munkát reszortfeladat­nak tekintik, olyannyira, hogy helyenként a pártokta­tás megszervezésére korlátoz­zák. Ugyancsak általában ta­pasztalt fogyatékossága a tö­megpolitikai munkának, hogy hatósugarából gyakran kima­radnak a munkásszállók la­kói, és a fiatalok egy része. A X. kongresszust követő időkben Százhalombattán a pártszervek munkájában elő­térbe került a szocialista köz- gondolkodás fejlesztésének, a szocialista építőmunka foko­zott megbecsülésének elősegí­tése. Ezt a kettős célt szol­gálta a rendszeres marxista— leninista képzésben, a párt-, a szakszervezeti, a KISZ- és az állami oktatásban részt ve­vők számának tudatos gyara­pítása, a differenciált, réte­gekhez szóló politikai oktató munka. A munkásosztály ve­zető szerepének erősödését nemcsak részvételi arányuk emelkedése jelzi a legkülön­bözőbb fórumokon és testü­letekben, hanem társadalmi­közéleti aktivitásuk növekedé­se is. Mérhető eredmények és feladatok A tudatformálás, a tömeg- politikai munka reálisan mérhető eredményei részint a szocialista munkaverseny­ben és a szocialista jbrigád- mozgalomban, részint pedig a lakóhely fejlesztése-szépítése érdekében végzett társadalmi munkában értékelhetők. Ami pedig a társadalmi mun­kát illeti, arról ékesen be­szél az a tény, hogy Száz­halombatta a megyében folyó városfejlesztési versenyben két egymást követő évben az elsők közé került. A város kommunistái per­sze ismerik ideológiai és tö­megpolitikai munkájuk gyen­géit, távol áll tőlük az ön­elégültség. További feladatai­kat épp ezért így summázták nemrégiben: erősíteni a munkásosztály vezető sze­repét, a párt politikájának ér­vényesülését; a gazdaságpoli­tikai agitáción és a termelési propagandán belül még in­kább tudatosítani, hogy elosz­tani csak azt lehet, amit megtermeltünk; megkülönböz­tetett figyelmet szentelni a fizikai munkások, a nők és a fiatalok szakmai-politikai mű­veltségének növelésére, poli­tikai öntudatuk, közéleti ér­deklődésük fejlesztésére; har­colni a közösségi szemlélet erősítéséért, a politikai kö­zömbösség ellen, s végül to­vább javítani a pártszerveze­tek, a kommunisták tájékoz­tatását, rendszeresebbé tenni az eredmények és gondok is­mertetését. Nyíri Éva Az MSZMP Központi Bi­zottságának vendégeként ha­zánkban tartózkodó P. A. Szlezkó, az SZKP Tomszk me­gyei Bizottságának titkára há­rom napon át Pest megyével ismerkedik. Tegnap Ceglédre látogatott Illés Lajossal, az MSZMP Pest megyei Bizottsága mun­katársával. A városi pártszék­házban Gyigor József, a vá­rosi pártbizottság első titkára adott tájékoztatót a város éle­téről, majd a Ceglédi Állami Gazdaságot keresték fel. Itt Szeleczky Mihály igazgató is­mertette a gazdaság munká­ját. Ezt követően a fegyveres erők klubjában P. A. Szlezkó párt- és tömegszervezeti ak­tivistáknak, szakembereknek tartott előadást „A pártszer­vezetek feladatai az SZKP XXIV. kongresszusa gazda­ságpolitikai határozatainak végrehajtásában” címmel. A Tomszk megyei pártbi­zottság titkára ma délelőtt Budapesten, a Pest megyei pártbizottság oktatási igazga­tóságán tart ugyanebben a témában konzultációval egy­bekötött előadást, majd a Du­nakanyar nevezetességeivel is­merkedik. Pest megyei prog­ramjának harmadik napján Vácra látogat. Vándorgyűlés A Magyar Kémikusok Egye­sülete és a Magyar Tudo­mányos Akadémia az idei 4. kromatográfiás vándorgyűlést Győrött a Technika Házában rendezi meg. A programsoro­zat tegnap kezdődött és szom­baton fejeződik be. Hét plená­ris előadásra kerül sor és 52 új vizsgálati eredményt mu­tatnak be. A vizsgálati ered­mények széles területet ölel­nek fel: a gázminőség ellen­őrzésétől kezdve egészen a to­kaji szamorodni aromájáig sokféle témával foglalkoznak. Az idei vándorgyűlést a gyógyszerkutatás és környezet- védelem jegyében rendezik meg. SZAKSZÓ VETKEZETI TA VLA TOK Összehangolt nagyüzemi és családi művelet NEM BIZONYTALAN SZERVEZETI FORMA Időről időre fölvetődő di­lemma a nagyüzemi mezőgaz­daság különböző fórumain: vajon milyen távlatok előtt állnak a szakszövetkezetek, aiz iparosodó-specializálódó nö­vénytermesztés, állattenyész­tés nem veti-e szét a gazdál­kodás eme formájának kere­tét. Persze, némi magyarázat­ra szorul, hogy tulajdonkép­pen miben tér el a szakszö­vetkezeti gazdálkodás a ter­melőszövetkezetekétől. Nos, röviden a válasz: a szakszö­vetkezetben csupán néhány termelési ágban folytatnak nagyüzemi gazdálkodást, ám területük egy részét a tagok egyénileg, kisüzemi módon művelik meg. Túlsúlyban a közös terület A legutóbbi fölmérések sze­rint az országban 76 ezer szakszövetkezeti tag és nyolc­ezer alkalmazott volt. E gaz­daságok birtokában volt a gyümölcstermelő terület hét százaléka, s területi részará­nyukat meghaladó mértékben termeltek szőlőt és bort, mint­egy 15—16 százalékát adva az ország termésének. A szak- szövetkezetben a kisüzemi ter­melés csaknem egyenlő nagy­ságrendű, esetleg túlsúlyba is jut. S mint Moharos József, a TOT elnökhelyettese hangsú­lyozta egy interjúban, amit a Pest megyei Élelmiszer­gazdaság című szaklapnak adott: ez az aránybeli eltoló­Hidroglóbuszok Lakások terven felül Ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Ma már szinte bizonyosra vehető, hogy a IV. ötéves terv­ben számított 400 ezer lakás­nál 20—30 ezerrel több új ott­hont hoznak tető alá 1975-ig — állapította meg keddi ülé­sén az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. A dr. Bognár József elnökletével megtartott. tanácskozáson a képviselők a lakásépítés hely­zetéről, a kommunális ellátás fejlődéséről tájékozódtak; a témáról Hont János, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese tartott beszámolót. Központi témája volt a vitá­nak, hogy nagyobb gondot kell fordítani a lakáselosztást sza­bályozó rendeletek betartásá­ra. A képviselők újabb és újabb lehetőségeket kerestek; hogyan lehetne még nagyobb arányban lakáshoz juttatni az alacsonyabb keresetű családo­kat. Számos képviselő foglal­kozott a magánépítkezések helyzetével, s vélte úgy, hogy az építőkedv még tovább nö­vekedne, ha egyszerűsíteni le­hetne a bonyolult engedélye­zési eljárást. A vitában felszólalt dr. No- vák Béla (Pest niegye 29. vá­lasztókörzet), Riss Jenő, Kis- gergely Lajos, Sas Kálmán, dr. Havasi Béla, Varga István, Inokai János, Radnóti László, S. Hegedűs László (Pest me­gye 24. választókörzet), Mar­ton János, Sándor József (Bé­kés megye), dr. Hargitay Ka­talin, Mráz Tibor, Nics János és dr. Szabó Kálmán ország- gyűlési képviselő. A mogyoródi Arany János Tsz-ben az elmúlt öt év alatt mintegy 120 különböző méretű — 50, 77, és 150 köbméteres — hidroglóbuszt készítettek. Ezeket elsősorban termelőszövetke­zeteknek és állami gazdaságoknak szállítják. Már Lengyel- országba is elkerült exportáruként a mogyoródi hidroglóbusz. dós többnyire népgazdasági érdek, hiszen a szakszövetke­zetek egy része olyan telepü­léseken alakult, amelyeken korábban szétszórt gyümölcsö­söket, szőlőket ültettek, s amelyeket nagyüzemi módon nem lehet gondozni. Kivágá­suk ésszerűtlen lenne, hiszen újratelepítésükre nincsen pénz, ráadásul a modernizálás költségei magasabbak lenné­nek, mint egyebütt, lévén ezek a talajok a legrosszabbak kö­zül valók. A Pest megyei szakszövet­kezetek szervezeti és gazdasá­gi helyzetét, közös tevékeny­ségük fejlesztésének lehetősé­geit — az erről rendelkező kormányhatározat alapján — vizsgálta ki az a bizottság, amely a megyei tanács szak­embereiből, a megyei és já­rási pártbizőttságok, a tsz- szövetségek, a Magyar Nem­zeti Bank és a Földihivatal munkatársaiból alakult. A fölmérés célja mindenekelőtt: megtalálni e szövetkezeti for­ma fejlődésének módját. A vizsgálódás az idén tavasszal kezdődött, s huszonegy szak- szövetkezetre terjedt ki. Ezek a gazdaságok 37 és fél ezer hektár területen gazdálkod­tak, s az országos átlagnál jó­val nagyobb arányban — 66,9 százalékban művelték föld­jeiket nagyüzemi módszerek­kel, közösen, s több helyütt kimagasló eredményeket mu­tathatnak föl a szakosított ál­lattenyésztésben. Tahitótfalu példája Nem egy olyan gazdaság akad, mint például a tahitót- falui Kék Duna Szakszövetke­zet, amelyben szerencsésen öt­vöződik a jól gépesíthető nö­vények, így a búza, kukorica nagyüzemi termelése, másfe­lől pedig a nagyüzemben alig­ha termeszthető, módfelett munkaigényes kertészeti kul­túrák családi művelése. A Szentendrei-szigeten három falu — Kisoroszi, Tahitótfalu és Pócsmegyer — négy és fél ezer holdas határában gaz­dálkodó szakszövetkezet ered­ményeivel rászolgált a kiváló címre. A gabona termésered­ményére az idén sem panasz­kodhatnak, a környék ellátá­sában számottevő húsüzemük­ben majd ötezer sertést dol­goznak fel egy év alatt — ennek egy részét a tagságtól vásárolják, a többit más (sz­éktől, állami gazdaságoktól —, a fővárosban s a környező üdülőtelepüléseken borozóik, pecsenyesütőik vannak. Ta­valy csaknem hatmillió fo­rintos tiszta nyereséget köny­velhettek el, ami az idén nyil­ván több lesz, hiszen ez év január elsején megnőtt a gaz­daság területe: Tahi és Kis­oroszi szövetkezetéhez ugyanis január elsején csatlakoztak a pócsmegyeriék. A gazdaságban évről évre több jut a beruhá­zásra, a termelés fejlesztésére. A tagság személyi jövedelmét jórészt az e vidékeken hagyo­mányos epertermesztés adja. Mindent összevetve tehát pár­huzamosan fejlődik — ideért-1 ve az agrotechnikát, s a gya­rapodás ütemét — a közös és az úgynevezett tagi gazdaság. Nyilvánvaló, hogy a Szent­endrei-szigeten, s az ehhez hasonló helyzetben levő szadi­szövetkezetekben továbbra is indokolt a gazdálkodás e for­májának fönntartása, akár a társadalmi, akár a gazdasági szempontokat vesszük figye­lembe. A cikkünk elején említett vizsgálatot Békési Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője irányította, ö említi, hogy tapasztalataik szerint az elmúlt években so­kat fejlődött a közös és a tagi gazdaság kapcsolata. A tagok a szövetkezettől termelési alapanyagot — vetőmágvat, növényvédő szert, műtrágyát, takarmányt — kapnak, s akad gazdaság, ahol háztáji agronó- mus látja el az egyénileg mű­velt földek szakirányítási te­endőit. Útkeresés, tervek A szakszövetkezetek tavaly 5-i millió 271 ezer forint hal­mozott termelési értéket éritek el, s<221 millió 152 ezer forint bruttó jövedelrpet produkál­tak a megyében. A tagi gaz­daságból 57 millió forint árú terméket értékesítettek a szö­vetkezet révén. A fejlődés jelei mellett azonban számos gonddal is találkozhatunk a szakszövet­kezetek házatáján. Hogy mindjárt a téma közepébe vágjunk: a szakszövetkezeti tagok átlagéletkora 59,7 év, a tagság több mint hetven szá­zaléka elmúlt ötvenéves. A fiatalokat alig-alig vonzza a gazdálkodásnak ez a módja, a hajnaltól estig tartó munka, hiába kínál a tagi gazdaság esetleg jobb megélhetést. Az öregek pedig egyre nehezeb­ben bírnak a földdel. Mind­ehhez tegyük hozzá, hogy a szakszövetkezeti tag csak 70 éves korában lesz nyugdíjké­pes. Érthetően tehát, hogy ahol nagyon idős a tagság, szívesen választja a nagyüze­mi gazdálkodás fejlettebb módját, csatlakozik valame­lyik termelőszövetkezethez. A megyei helyzetkép . sze­rint a Pest megyei szakszö­vetkezetek közül hét gazda­ságban kínál változatlanul is hosszú időre távlatot ez a szö­vetkezeti forma. Másutt a tár­sadalmi és gazdasági érdekek összevetése nyomán arra a;, elhatározásra jutottak, hogy más termelőszövetkezettel, il­letve szakszövetkezettel egye­sülnek, illetve termelőszövet­kezetté alakulnak át. A he­lyenként tapasztalható kiút­keresés és ellentmondások el­lenére azonban — mint a vizsgálatot vezető Békési Sán­dor említi — megállapítható, hogy a szakszövetkezeti for­mában a fejlődés lehetősége adott, ez nem bizonytalan szervezeti forma, kereteiben megvalósítható a népgazdasági csoport- és egyéni érdekeli harmonikus összhangja. A. Z A Tomszk megyei párttitkár látogatásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom