Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-30 / 254. szám
2 1974. OKTOBER 30.. SZERDA item ■yMgs'jr » ktumod Befejeződön a VII. arab értekezlet A Palesztinái nép törekvéseinek teljes támogatásával, önrendelkezési jogának maradéktalan elismerésével végződött kedden este Rabatban a VII. arab csúcsértekezlet legnehezebb vitája. A hétfőn este született PFSZ—jordániai elvi megállapodás után az arab csúcsértekezlet kedden részleteiben is jóváhagyta a legfontosabb határozatot, amelyet mértékadó palesztin' körökben a PFSZ és az egész arab világ nagy sikerének, a rabati csúcs történelmi eredményének tekintenek. A palesztin kérdés lezárása után, késő este a csúcsértekezlet a katonai helyzetet tekintette át, az arab államok katonai együttműködésének fejlesztésével foglalkozott. ★ A MAROKKÓI fővárosban összegyűlt arab államfők csúcskonferenciája ötpontos elvi döntést hozott olyan kérdésben, amely nemcsak az értekezlet, de az egész Közel- Kelet talán legfontosabb problémája. A palesztin kérdésről van szó, amelynek története dióhéjban a következő: Izrael állam születése és az ezzel kapcsolatos történelmi fejlemények külső vagy belső emigrációba kényszerítették a palesztin tömegeket. IZRAELI és nyugati részről sokáig az volt a törekvés, hogy ezt a komplex dilemmát kizárólag afféle menekült-problémaként kezeljék. Az ismert előzmények, a szocialista államok diplomáciai segítsége és egyéb tényezők nyomán a nyugati, főleg az amerikai álláspont némileg módosult. Az igazi továbblépéshez azonban O ki kellett kristályosodnia a palesztin mozgalmon belüli, általánosan elfogadott vezetésnek, és © rendezni kellett a Jordániával fennálló, a múltban nem egyszer véres incidensekbe torkolló nézeteltéréA MOZGALMON belüli rendezés megtörtént: a PFSZ és Arafat személye biztosította magának az arab világon belüli támogatást. Rabat egyik feladata az volt, hogy ezt államfői szinten is egyértelművé tegye. Ez viszonylag köny- nyen és gyorsan megtörtént. A MÁSIK, A NAGYOBB PROBLÉMA, a rabati csúcs igazi nagy feladata az volt, hogy segítsen rendezni a Jordániával fennállott nézetkülönbségeket. Ez is megtörtént: világossá tették, hogy a PFSZ-t tekintik a palesztin nép képviselőjének a Jordán nyugati partján is. Husszein tehát minden vonatkozásban meghátrált. Ugyanakkor a PFSZ a jordániai delegáció keretében vesz részt a genfi konferencia munkájában. A RABATI DÖNTÉS azt jelenti, hogy elhárult az egyik legnagyobb akadály a genfi értekezlet folytatása elől. Az sem lehetetlen, hogy még az ENSZ palesztin vitája előtt megalakul egy idéiglenes palesztin kormány. Mindkét fejlemény segíthet a közel-keleti rendezésben, de önmagában természetesen kevés. A KAIRÓI SAJTÓ történelmi jelentőségűnek nevezi a rabati határozatot. Csak az idő döntheti el, rászolgál-e az ötpontos döntés erre a jelzőre. KEDDEN HÁROMNAPOS hivatalos látogatásra Koppenhágába érkezett Joszip Broz Tito jugoszláv elnök. ŰJABB ÜLÉST tartott kedden Genfben a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. HÉTFŐN PÁRIZSBAN szívroham következtében elhunyt Luis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség tiszteletbeli elnöke, a CGT titkára, a nemzetközi Lenin-békedíj kitüntetettje. MÁLTA megszakítja kapcsolatait a brit koronával, és a szigetország köztársasággá válik — jelentette be hétfőn Dom Mintoff minisz* írelnök. Tárgyszerű, nyugodt, őszinte légkor Szovjet—NSZK csúcs A józan tárgyilagosság, a vitás kérdések megoldására való kölcsönös törekvés, baráti hangulat, Bölling nyugatnémet kormányszóvivő szavai szerint „tárgyszerű, nyugodt, őszinte légkör” jellemezte a szovjet— nyugatnémet csúcstalálkozó keddi napjának kiterjedt tárgyalássorozatát. Délelőtt Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko, valamint Helmut Schmidt, Hang-Dietrich Genscher és Ulrich Sahm, moszkvai nyugatnémet nagykövet tanácskozott. Az eszmecsere „kétharmadában” politikai kérdéseket vitattak meg, elsősorban az európai kérdéseket tekintették át nagy részletességgel. A délelőtti eszmecserék „harmadik harmadát” a felek gazdasága kérdéseknek szentelték. Nyugatnémet részről már ekkor javasolták, hogy a kereskedelmi-gazdasági együttműködés problémáira fordítsanak megkülönböztetett figyelmet. Szovjet részről egyetértettek ezzel, s így felvetődött az a lehetőség, hogy a rendelkezésre álló tárgyalási idő meghosszabítása érdekében eltekintenek a csütörtökre tervezett kijevi látogatástól. Délben a szovjet kormány Lenin-hegyi vendégbázában •Schmidt kancellár ebédet adott Koszigin miniszterelnök tiszteletére. Délután a külügyminiszterek a politikai kérdések vitáját folytatták, Alekszej Koszigin és Helmut Schmidt között pedig igen alapos gazdasági tárgyú véleménycserére került sor. Kedden délután a Kremliben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára négyszemközt, illetve csupán a tolmácsok jelenlétében újabb megbeszélést tartott Schmidt kancellárral. A megbeszélés az esti órákba nyúlt. Este a nyugatnémet vendégek a Nagyszínház díszelőadását tekintették meg. Ma a látogatás programja alapján a keddihez hasonlóan mozgalmas tárgyalássorozatra lehet számítani. Cunhal Moszkvában Alvaro Cunhal tárcanélküli miniszter, a Portugál Kommunista Párt főtitkára, kedden Moszkvába érkezett. Cunhalt elkísérte a szovjet fővárosba Conccicao e Silva őrnagy tájékoztatásügyi államtitkár, valamint több magasrangú portugál személyiség. A vendégeket a repülőtéren Borisz Po- nomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja és Nyi- kolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter fogadta. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter indiai tartózkodásának harmadik — egyben utolsó — napján, kedden folytatta tárgyalásait Csáván indiai külügyminiszterrel. Kedden délután Uj-Delhi- ben indiai—amerikai közös közlemény ismertette a hivatalos tárgyalások eredményeit. Mindkét fél határozottan támogatni kívánja az enyhülés folytatását és általánossá válását célzó erőfeszítéseket. A felek üdvözölték az európai enyhülést, amely az euróBúcsú Jekatyerina Furcevától A szovjet főváros társadalma kedden kísérte utolsó útjára Jekatyerina Furcevát, a Szovjetunió volt művelődés- ügyi miniszterét. Az egyszerű szövőnőből ‘lett párt- és állami vezető földi maradványait a moszkvai Művész Színházban ravatalozták fel. A koszorúk között ott volt az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és a kormánynak a koszorúja. A ravatal díszőrségében Andrej Kirilenko, Kirill Mazurov, Mihail Szuszlov, Pjotr Gyemicsev, Borisz Po- nomarjov, Dmitrij Usztyinov, Vlagyimir Dolgih, Ivan Kapitonov, Kosztantyin Kafcusev és más szovjet vezetők váltották egymást. Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes szavai után az elhunytat Vlagyimir Promiszlov moszkvai polgármester és mások búcsúztatták. Jekatyerina Furcevát a novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra. pai államok közötti szerződés- kötések eredményeként jött létre. Kifejezték azt a reményüket, hogy a Közel-Keleten megvalósul az igazságos, tartós és szilárd béke a Biztonsági Tanács ismert határozatainak alapján. India és az Egyesült Államok síkraszáll az igazságos és tartós béke megteremtéséért Indokínában a térség állami függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása alapján, mindenfajta külső beavatkozás nélkül. Kissinger befejezte látogatását Új-Delhiben Indiai—amerikai közös közleményt adtak ki „A sánta kacsa" bevonulása November 5-én az Egyesült Államokban részleges kongresszusi választásokat tartanak. Újraválasztják az egész képviselőházat és a szenátus egyharmadát. Az újonnan megválasztott honatyák január 1-én veszik át hivatalukat. A választások idején kialakult erőarányok tehát csak akkor érvényesülnek majd. Igaz, közben a kongresszus a régi összetételében még egyszer visszatér a padsorokba a választási szünet után. Ezt azonban az amerikai politikai zsargon már teljes joggal nevezi „sánta kacsa”-kongresszus- nak. Hiszen a képviselők és szenátorok jó részének akkor már kifelé áll a szekere rúdja — nincs tényleges politikai hatalmuk. Az előjelek a republikánus párt és a Ford-adminisztráció számára nem túlságosan biztatóak. Nagy a lehetősége annak, hogy a demokraták a szenátusban megtartják többségüket, sőt esetleg kétharmados többségre- is szert tesznek. Ha ezt a „haditettet” a képviselőházban is végre tudják hajtani — amihez 40 új mandátumot kell szerezniük —, akkor Ford elnöknek egy úgynevezett „vétótörvényhozással” kell majd szembenéznie az 1976-i elnökválasztásokig hátralevő két esztendőben. Ez azt jelenti, hogy a kongresszus a végrehajtó hatalom számos igen fontos — mindenekelőtt belpolitikai — intézkedését hatástalanítani tudja. A republikánusokat fenyegető földcsuszamlás okai részben még a Nixon-admi- nisztrációig nyúlnak vissza. Az emlékezetes Watergate-ügy a végletekig fokozta a közvélemény bizalmatlanságát a köztársasági párt iránt. A demokrata párt gépezete — amely maga sem jobb a Deákné vásznánál — érthetően kihasználta és szította ezt a bizalmatlanságot. Ford elnöknek hatalomra jutása pillanatában talán még lett volna lehetősége arra, hogy begyógyítsa ezt a sebet, és úgy állítsa be a dolgot, mintha a republikánusok példás erkölcsi érzékkel maguk söpörték volna el a szennyet a Fehéz Ház ajtaja elől. Ezt a lehetőséget Ford akkor hajította el, amikor — a törvényes eljárás elé vágva — megkegyelmezett Nixonnak. így olyan helyzetbe került, hogy október 17-én, éppen a forrósodó választási harc időpontjában kénytelen volt megjelenni a képviselo- ház egyik albizottsága előtt, hogy számot adjon a kegyelem hátteréről. Ezzel egy időben más kellemetlenségek is történtek — amelyek Rockefeller al elnök személye körül bontakoztak ki. Nelson Rockefeller voltaképpen a köztársasági párt viszonylag liberális szárnyához tartozik. Amikor Ford őt választotta maga mellé al- elnökül, ezt általában jó húzásnak tekintették. A szenátus és a képviselőház demokrata párti apparátusa azonban elég ügyes volt ahhoz, hogy megtalálja Rockefeller gyenge portijait, s így ez a kezdetben helyesnek tűnő taktikai lépés most, a választások előtti napokban újabb tehertételt jelent a republikánusok számára. Miután Rockefeller közismerten az Egyesült Államok leggazdagabb embere, s ahol pénz van, ott korrupció is van — a demokrata párti apparátus sikerrel bányászta ki Rockefeller különböző „adományainak” ügyét. így — noha a választott alelnök szerint „baráti ajándékokról” volt szó — Rockefeller körül is kialakult egy „mini Watergate” légköre. Ennek az lett a következménye, hogy a szenátus egyelőre nem erősítette meg hivatalában az új alelnököt. Mindez akkor történik, amikor az Egyesült Államok gazdasági helyzete tovább romlik. A gazdasági tevékenységet legbiztosabban mutató bruttó nemzeti össztermék valóságos értéke (tehát az inflációs árnövekedést is figyelembe vevő szintje) 1974 harmadik negyedében újra csökkent. Ez már az egymást követő harmadik évnegyed, amikor a gazdasági tevékenység visszaesik. Előzetes számítások szerint ebben az esztendőben a bruttó nemzeti össztermék reálértéke körülbelül 3 százalékkal kevesebb lesz, mint tavaly. A gazdasági visszaesés természetesen fokozza a munkanélküliség növekedésének veszélyét. Jelenleg az amerikai dolgozó lakosság 5,6 százaléka munkanélküli. Egy esztendővel ezelőtt az amerikai szakértők többsége úgy vélte, hogy 5 százalék az a munkanélküliségi határ, amely felett már politikailag is veszélyes szociális feszültségek léphetnek fel. Az amerikai kereskedelmi minisztérium ma nyíltan bevallja, hogy 1974 végére a munkanélküliség aránya elérheti a 6,5—7 százalékot. Ráadásul tovább gyorsul az infláció üteme is. E „választási pillanatban” a létfenntartási költségek az Egyesült Államokban évi 11 százalékos ütemben emelkednek. A republikánus párt politikai-erkölcsi válsága ily módon olyan gazdasági háttér előtt játszódik le, amely rengeteg „választási muníciót” kínál az ellenfélnek. Hiszen a gazdasági bajok azoknak a választóknak a tízmillióit is érintik, akik november 5-én az urnák elé járulnak s akiket esetleg a kongresszus demokratái, meg a köztársasági adminisztráció közötti politikai birkózás egyébként hidegen hagyna. A külvilágot természetesen elsősorban az érdekli, hogy mindez miképpen hathat a nemzetközi enyhülés folyamatára. Erről e pillanatban csak annyit, hogy ez a folyamat az objektív nemzetközi erőviszonyok terméke. Tehát olyan fejlődés, amelynek lényegét a republikánus—demokrata párbaj aligha érintheti. —i —e A Fülöp-szigeteki Köztársaság % Ma hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Carlos | Romulo, a Fülöp-szigeteki Köztársaság külügyminisz- j tere. Hétezer-egyszáz kisebb- nagyobb szigeten terül el Délkelet-Ázsiában a Fülöp- szigeteki Köztársaság, összterületének 94 százalékát tizenegy sziget alkotja, lakossága (becsült adatok szerint) megközelíti a negyvenmilliót. Trópusi jellegű mezőgazdasági ország, gyorsan fejlődő bányászattal. Névleges fővárosa Quezon, tényleges fővárosa Manila. Az ország hivatalos nyelve a tagalog, angol és spanyol. Számos nemzetközi szervezetnek, köztük az ENSZ, a FAO, az ILO, az UNESCO, a WHO, a SEATO és a COLOMBO-terv tagja. Az ország államfője Ferdinand Marcos, külügyminisztere Carlos Romulo. Az óvilág számára a hóditó spanyolok fedezték fel a Fülöp-szigeteket; a spanyol szolgálatban álló portugál hajós, Magellin 1521-ben ott esett el az ősUtkákkal vívott harcban. A következő expedíció vezetője, López Villalobos a szigetcsoportot Fülöp spanyol trónörökös, a későbbi 11. Fülöp után „Filipinos”-nak nevezte el. A múlt század végén kitört spanyol—amerikai háború idején a filippinók legyőzték a spanyol gyarmatosítókat, azonban amerikai csapatok szálltak partra a Fülöp-szi- geteken. És bár a győztes Fülöp-szigeteki forradalom 1898. június 4-én próklamálta az ország függetlenségét, a spanyol—amerikai háborúskodást lezáró szerződés amerikai fennhatóság alá helyezte a Fülöp-szigeteket. A Fülöp-szigetek csak 1946. július 4-én nyerhette el igazi függetlenségét, amikor a nemzeti függetlenséget és a társadalmi reformokat hirdető erők egységfrontja, a Demokratikus Szövetség a kongresszusban nagyszámú mandátumhoz jutott. Az ötvenes évek végétől rendkívül erős nacionalista hullám kezdődött a szigetköztársaságban. Sikerült fölszámolni az országban három kisebb amerikai támaszpontot, az Egyesült Államok befolyását azonban nem sikerült teljesen visszaszorítani. Az 1930. november 7-én alakult Fülöp-szigeteki Kommunista Párt a haladó erőket tömörítő antiimperialista nemzeti egységfront megteremtéséért küzd. Harcának része van abban, hogy Marcos elnök tervbe vette a kereskedelmi-diplomáciai kapcsolatok megteremtését a szocialista országokkal. A Magyar Nép- köztársaság tavaly szeptember 28-án vette föl a diplomáciai kapcsolatokat a Fülöp-szigeteki Köztársasággal. Romulo Carlos személyében először látogat Magyarországra a Fülöp-szigeteki diplomácia vezetője. Vendégünk 1899- ben született. Író, egyetemi tanár; a politikai életben a harmimcas évek . eleje óta vesz részt, a külügyi tárcát 1968 óta irányítja. Kulcsár László Ford-sajtóértekezlet Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke kedden a Fehér Házban sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy véleménye szerint Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere közötti moszkvai megbeszélések rendkívül konstruktívak voltak. Az elnök szerint csökkent az ellentétek területe a Szovjetunió és az Egyesült Államok szempontjai között. Az előbbrejutás eredményeként be lehetett jelenteni, hogy az SZKP KB főtitkára és az Egyesült Államok elnöke november végén Vlagyivosztok közelében találkozót tart. Ford reményét fejezte ki, ^ hogy lehetséges a megállapo-” dás a hadászati fegyverek korlátozásáról. Hozzáfűzte: rendkívül fontosnak tartom, hogy folytassuk az erőfeszítéseket a Közel-Kelet igazságos békéjének szavatolása érdekében. A BKV Fürst Autóbuszgarázs (Budapest XI., Hamzsabégi út 55—59.) BW-rendszerű kazánja láncrostélyának javítására, és öt kazáncsövének cseréjére KIVITELEZŐT KERESÜNK A munkát 1974. november 30-ig kívánjuk elvégeztetni. Az ajánlatokat a következő címre kérjük: BKV MAGASÉPÍTÉSfl OSZTÁLY 1096 Budapest, Hámán Kató út 1/c. Telefon: 140-815. ügyintéző: Mikszáth Kálmán, a 901-es mellékállomáson.
