Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

1974. OKTOBER 27., VASÁRNAP Pest L yíáóok meejijei öcivan^oiasoi ------------- 122. ________ BA G Dfltijban kerültünk Bagra, látjuk: az út mentén, szép tisz­ta oszlopos tomácú, zsupfede- les ház — a Kisbagi Csárda. Ha a községben bele meleg­szünk a nézelődésbe, beszél­getésbe, úgyis rendszerint ránkalkonyul. Jobb lenne előbb egy kis csárdái ebéddel erőt gyújtani. Bent a mestergerendás, ba­rátságos, szép magyaros be­rendezésű helyiségben zsong a tömérdek vendég. A csárda előtt álló társasautóbusz láto­gatócsoportja. A kiszolgátós gyors, kellemes, az étel kitűnő. X gazdag étlapon rengeteg helyi különlegesség, aimi ^ a szemeket megüti: „Rózsa Sándor kedvence”. Hogy ke­rül ide a Galga-völgyébe Ró­zsa Sándor? A kiszolgáló, egyben a csár­da vezetője, erősgeti, hogy he­lyi hagyomány szerint a híres alföldi betyár ebben a csár­dában bújkált. Ennek csupán az a lehetősége, hogy a Kisba­gi Csárda 1820 körül épült, te­hát ha Szegedtől idáig elpor- tyázott Rózsa Sándor, akár meg is bújhatott volna benne. Némi tere-ferével sikerült meggyőznöm a kedves csár­davezetőt, hogy Rózsa Sándor­ra Bagón csak a mese álmodo­zik, valósága csupán a rabló­pecsenye. Megint sikerült ta­lálnom és eloszlatnom — ha ugyan eloszlattam — egy hiú legendát... Ami nem legenda, hanem tu­dományosan megállapított tény: jártak errefelé a rég­múltban a réz- és a bronzkor emberei, a szarmaták és a honfoglalók nemzedékeinek sarjai. Az Akos-nemzetség ősi birtokának nevét 1394-ben BAAG formában foglalták , ok­iratba. A török uralom alatt teljesen elnéptelenedett; ami­kor a XVIII. században újra­települt Stahremberg ^ gróf, Eszterházy herceg, később a Grassalkovichok tulajdona. A feudális-tőkés rend váltásakor nagykapitalista földesúr ke­zére kerül. Valóságos nagybirtok azon­ban mégsem alakulhatott ki a község területén: ehhez szűk volt Bag határa. Különösen kicsi a művelhető föld a la­kosság számához képest, s mesgyés uradalmak nem biz­tosítottak kielégítő foglala­tosságot a nagyszámú agrár­proletár számára. A aratók még a téli kenyérrevalót sem keresték meg, így _ történt, hogy a bagiak nekivágtak a világnak. A rendkívül^ nehéz, de viszonylag jól fizető mun­kát: a kőtörést vállalták, ez lett sajátos bagi mesterség, amivel nemcsak az országot járták, hanem a két világhá­ború között külföldön, főleg Ausztriában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában is megfor­dultak a bagi kőtörők. Szinte természetes, hogy a falusi elzárkózottságból ki­törő kőtörők haza-haza látoga­tása, majd vissziatelepedése friss levegőt hozott a község­be. Általában ezzel is magya­rázzák, hogy a kulturális igény és érdeklődés hamarabb és erősebben támadt fel Bagón, mint a környező községekben. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a felszabadulás után a 4200 lakosú községben alakult ki a járás egyik legjelentősebb és legintenzívebben működő kulturális gócpontja: a Dózsa György Művelődési Központ. A ritka nagysugárzású intéz­mény jószerint a kultúra va­lamennyi területén munkál­kodik. Hogy tanfolyamait, klubjait, szakköreit summázva felsoroljam: gyermekklub, if­júsági klub, nyolcadikosok klubja, zeneóvoda, alsós rajz és irodalmi kör, KISZ-es iro­dalmi színpad, felső-alsós számtan- és kémiatanfolyam, magyar anyanyelvi foglalko­zás, angol nyelvoktatás, úttö­rő és KISZ népi tánccsoport, színjátszók, fotó- és filmszak­kör, repülőgép-modellező kör, Dekoratív A kicsinyek irodalmi foglalkozása a művelődési központban A szerző felvétele néprajzos csoport, felnőtt ve­gyesikórus — lehet, hogy a hosszú lisitából egyet mást még ki is hagytam. Személy szerint az alsósok rajzait for­gattam át legnagyobb érdek­lődéssel, tiszitelet-becsület ok­tatójuknak, aki ennyi képes­séget tud az apróságokból ki­csiholni. Meghallgattam és megnéztem a bagi népviselet­be öltözött kicsik énekét-tán- cát, ha nem restellném a szokvány kifejezést, azt mon­danám: a szívem repesett. De úgy érzem, hogy legizgalma­sabb élményem az alsós ap­róságok irodalmi foglalkozása volt. Ahogy az ifjú pedagó­gusnő Petőfi és József Attila verseinek ütemes és értelmes recitálására szoktatta a kicsi­nyeket, az forradalmi tett vát. Az én gyermekkoromban míg legfeljebb Pósa bácsinál tartottunk. És amit addig hi­hetetlennek képzeltem: a kis­gyerekek száján világosan, nem szeretnék túlozni — szin­té átéttén csendültek fél' köl­tőink sorai... határában útjel­ző oszlop áll. Rajta két tábla. Az egyik Bag végét, a másik Hévízgyörk kezdetét mutatja. A két község úgy­szólván összeépült. És teljesen összeépült termelőszövetkeze­tük, a jellegzetesen kukoricát, zöldséget, gyümölcsöt termelő Petőfi Tsz. Az ügyes bagiak a tsz-jövedelmet papíripari melléküzemmel szaporítják, amely dobozokat és hasonló árucikkeket készít. A helybe­liek munkaalkalmát leghaté­konyabban a Mezőgépjavító Vállalat telepe és az Aszódi Vegyesipari Ktsz részlege nö­veli. De ez sem változtat a té­nyen, hogy Bag 4200 összla- kosából 2200 személy ingázik községen kívüli munkára. Ki sem merem számítani, hogy ez a ténylegesen dolgozóknak hány százaléka ... Ahogy mondani, még in­kább: írni szokták — az eljá­rók magas aránya társadalrfii- művelődési téren bizonyos fe­szültséget okoz. Az eljárást nehéz összehangolni az aktív népműveléssel, az iparosodás által megnövekedett igények kielégítésére a felszabadulás nyújtotta lehetőségekkel, ilyen körülmények között csak nagy megerőltetéssel élhetnek. Mégis: a művelődési köz­pont építésére 2 200 000, az új iskolára 1 500 000, nevelői la­kásokra, orvosi rendelőre, vil­lanyhálózatra, úttestkövezésre, járdaépítésre további millió­kat szorítottak és izzadtak ki a bagiak. A község csaknem 1000 házának fele újjáépült, s ha a már nem üzemelő Ko­vács-malom tulajdonosa nem támasztana nehézségeket, az Aranyos patakkal öntözött, év­százados fákkal ékes, három- hektáros parkban álló tágas, de roskadozó malomépületet a bagiak meg tudnák menteni és művészteleppé alakítanák át. Biztosan sikerülne. A bagi­ak rátermettségéről, nehézsé­geket lebíró szívósságáról, ügyességéről regéket tudnék mondani. De hadd mutassak rá egy elcsodálkoztató adalék­ra. A Dózsa György Művelődési Központ állami költségtámo- gatásia 110 000 forint. Valósá­gos éves kiadása: 6.70—700 000 forintra rúg. A különbözet...? A több mint félmilliós összeg tagdíjakból, előadások bevé­teléből tevődik össze. Négy­ezerkétszáz lakossal, kétezer­kétszáz eljáróval ez több mint csoda: a szervezőképesség, a gyümölcsöző képzelet és a megszállott akarat valósága. Békés István Boríték, rá a jplige: „A szépség még nem boldogság.” A hivatalsegéd íurcsán néz rám, amikor kézé bt nyomom a levelet, vigye át a szpm- szédvárba, a Magyar Nemzet kiadóhivatalába. Amikor be­csukja maga mögött az ajtót, újból előveszem a hirdetést. „28 éves, kimondottan csinos, dekoratív külsejű, Pest kör­nyékén élő lány megismer­kedne magas, korban hozzá­illő, modem gondolkozású fér­fival, házasság céljából...” Hm. Dekoratív lány? Meg­látjuk. Négy óra, még sok a szabad asztal, a környező hivatalok majd csak fél óra, egy óra múlva öntik ki a finomkodó tisztviselők hadát. Lássuk, kinek az asztalán van ott a megbeszélt jel, a félbehajtott Pest megyei Hírlap? Ha már Pest környéki a dekoratív... Nem ő. Ez... ez ő. Igen, ő, sőt Ő, nocsak, nem hazu­dott. Szép. Talán túlontúl is az. — Kezét csókolom. A Pest megyei Hírlap rendben, én pe­dig azt mondom, amit a levél végére írtam, „az okosság ön­magában nem erény”, azt hi­szem, egymásra várunk, azaz ön, bár én sem késtem el... Nocsak, nem zavarodsz be­le koma, mégha igazi randevú lenne, de így, mit makogsz, miért nem ülsz le, mit bámu­lod ' a lányt, láttál már szépet életedben ... Néz. picit össsze- húzott szemmel, csibészes ma­gabiztossággal, ami riadtságöt leplez. Hallgat, nem nyújt ke­zet, csak néz. — Fiatalabbat várt? Rekedt a hangom, a fenébe is, mint egy kis csaló, akit rögtön rajtacsípnek. — Nem. Kellemes a hangja. Vár, vé­gül elmosolyodik: — Rosszabbat. — Köszönöm, ez kedves volt. Leülhetek? Az okosság önmagában nem erény ... Persze, de hol itt az okosság? Ülök kukán, nézem a lányt, bámulom a cigaretta parazsát, minek kellett nekem ez az egész marha ötlet? A mentőöv,: — Azt írta: Pest környéki? Mit jelent közelebbről? — X-et. Ott élek szüleimmel és ott is dolgozom. — Akkor befárasztottam Pestre. — Nem. Úgy intéztem a dol­gaim, hogy ne csak ezért jöj­jek. Volt sok más. És ez is. Csúfondárosan megnyomja az is-t. Megtoldja: — Vállalati jogtanácsos va­gyok. Három tárgyalás, két terminusegyeztetés, egy szer­ződés aláírása, s utána ... ez. Magánélet. Hirdetés. Legyint, - keserűen, lemon­dóan. Kérdezés nélkül folytat­ja: — Biztos furcsállta a hirde­tést. Én is. Anyám adta fel. Igen, a mamám. Csúnyán összevesztünk, amikor meg­mondta. El sem akartam jön­ni a kiadóhivatalba a levele­kért. Hát mi vagyok én? Az­után eljöttem. Mindegy. Nézze, A Pa2a>^riJ^s lI\í2^kl Igazgatósága az elmúlt evek­ben a különböző helyeken levő rádióállomások működtetésé­vel kapcsolatos munkálatokat rendelt el. Száki József műsza­ki előadó megállapodást kö- relési tött a tennivalókról a Pest megyei Építőipari és Gépjaví­tó Szövetkezeti Közös Válla­lat (ÉGSZÖV) csoportvezetőjé­vel, a homályos múltú, de a szigetszentmiklósi irodában „kulcsszerepet” betöltő Majsai Gyulával. A megállapodásból kifelejtették azonban a jogügyi osztályt. Friedl István üzem­technikai osztályvezető és Ber- náth László csoportvezető mérnök tudott a dolgokról, és a megállapodást Friedl írta alá. Nagyvonalúság? Ezt követően az ÉGSZÖV felvonult az adótorony-építke­zésekhez, Diósdra, Gödöllőre, Szolnokra, Pécsre, Nyíregyhá­zára és megkezdte a munká­latokat. Azonban még a meg­állapodás sem volt tökéletes, jóformán semmit nem kötöt­tek ki benne pontosan, és csak amolyan „éppen hogy le­gyen” alapon készült el. A brigádnaplót hasonlóképpen pontatlanul vezették a dolgo­zók, Űjfalusi Gábor, Lukovics János, Szabó Gyula és Szerem- lei István. így kerültek bele azután olyan valótlan adatok, mint például az úgynevezett „sürgősségi” és más címen- néven nevezett pótlékok, ra­vaszul kifundált úti- és anyag- költségek, amelyek összessé­gükben 840 ezer forinttal ká­rosították meg a posta műsza­ki igazgatóságát. Száki József műszaki előadó rendkívül „nagyvonalúan” el­lenőrizte az ÉGSZÖV munká­ját. A postautalványokra épp csak rápillantott, és e rendkí­vül felületesen ellenőrzött számlák alapján Friedl István szinte minden kontroll nélkül utalványozott. Az első bírói ítélet után az ÉGSZÖV és a Posta Rádió- és Műszaki Igazgatóság között peren kívüli egyezség jött lét­re. Ennek eredményeként az ÉGSZÖV tőke és kamat címén egymillió 100 ezer forintot megtérített. Ezt megelőzően az ÉGSZÖV T- í»$ijsat .Gj’íila révén — el­vállalta az IPARTÉRV szék­házának tatarozását. Ekkor Majsai kérte fel Száki Józse­fet, hogy — úgymond — „vizsgálja felül” a villanysze­relési munkálatok költségeit. Majsai Gyula az ebben az ügyben úgyszólván semmine­mű ténykedést ki nem fejtő Száki Józsefnek (aki mindösz- sze egy szimpla véleményt ke­rekített) 5800 forintot utalt ki az ÉGSZÖV-től. Száki József műszaki előadó egyben a Posta Rádió- és Mű­szaki Igazgatóság újítási meg­bízottja is volt. Akkoriban nyújtott be egy postamérnök az akkumulátorokban haszná­latos inhibitor nevű vegyszerre vonatkozó újítást. Száki és Majsai megegyezett, hogy eb­ből a vegyszerből évi 150—180 litert elkészítenek. Igenám, de hogyan? Ez már tényleg nem fért az ÉGSZÖV profiljába. Ezért Eiselt Bélát, a műszaki igazgatóság csoportvezető mér­nökét — aki rendszeresen be­járt az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem egyik tanszéké­re — bízták meg a kivitelezők megkeresésével. Két egyetemi adjunktus el is készítette az igényelt mennyiségű inhibi­tort. Kölcsönnéven De az üzlet természetesen nem futhatott az egyetem ne­vén. Sebaj. Mire való az ÉGSZÖV? Majsai „kölcsön adta” a vállalat nevét! Tehát az adjunktusok az ÉGSZÖV nevében dolgoztak, az ÉGSZÖV pedig két ízben szál­lított inhibitort a műszaki igazgatóságnak. Harmadszorra már a makádi 7-es számú Építőipari Vállalat nevében jártak el Majsaiék. Ugyanis en­nél a vállalatnál — kideríthe­tetlen minőségben — szintén munkaviszonyban állt Majsai, aki — mintegy az alvállalkozó alvállalkozója — közbeékelte a két vállalatot, s így ÉGSZÖV, illetve 7-es számú Építőipari Vállalat megjelöléssel folya­matosan szállította az inhibi­tort a műszaki igazgatóságnak. Az ezért járó több mint száz­ezer forintra rúgó összeget a két vállalat felvette ugyan, de a különböző lazaságok követ­keztében elképzelhetően Maj­sai és társai sem jártak rosz­szul. Majsai bérjegyzék nélkül, „zsebből” és tetszés szerint fi­zetett. A büntetés A Pest megyei Bíróság dr. Barnaföldi János tanácsa a közelmúltban tartott fellebvi- teli tárgyaláson Majsai Gyulát — aki az eljárás megindításá­ról tudomást szerezve, jogsza­bály megszegésével külföldre távozott — különösen nagy kárt okozó csalás, szövetkezet működésével leleplezett üzlet­szerűen és visszaesőként, je­lentős értékű árura elkövetett üzérkedés, továbbá tiltott ha­tárátlépés bűntette miatt 10 és fél év fegyházbüntetésre ítélte, továbbá mellékbüntetésként a közügyektől 10 évre eltiltotta, azonkívül egész vagyonát el­kobozta. Száki Józsefet, mint bűnsegédet különösen nagy kárt okozó hűtlen kezelésért, valamint szövetkezet működé­sével leplezett üzletszerűen, je­lentős árura elkövetett üzérke­désért és jogtalan előny elfo­gadásával elkövetett köteles­ségszegésért háromévi börtön- büntetésre és 10 ezer forint pénz-mellékbüntetésre ítélte, egyben pedig kötelezte 5800 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére. A brigád dolgo­zói közül Űjfalusi Gábort — az elsőfokú ítélettel egyezően — hathónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és kétezer forint pénzbüntetésre, Luko­vics Jánost, Szabó Gyulát, Sze- remlei Istvánt pedig bűnse­gédként elkövetett társadalmi tulajdont károsító csalás bűn­tette miatt öt-, három-, illetve kétezer forint pénzbüntetésre ítélte. Friedl Istvánt szövet­kezet szabályszerű működésé­vel leplezett üzérkedés bűn­tettében való bűnsegédi rész­vételért és különösen nagy kárt okozó hanyag kezelés vétsége miatt egyévi felfüg­gesztett szabadságvesztésre és ötezer forint pénz-mellékbün­tetésre ítélte. Bernáth László­ra a fellebviteli tanács üzér­kedésben való bűnsegédi ré­szesség miatt 15 ezer forint pénzbüntetést szabott ki, azon­kívül vele és Friedl Istvánnal szemben 10 ezer forint értékű vagyonelkobzást rendelt el. Eiselt Bélát ugyanezen bűn- cselekmény miatt 12 ezer fo­rint pénzbüntetésre ítélték. P. Zs. sok férfi megfordul körülöt­tem. Nézegettek, mint egy ba­bát. És sugdostak a fülembe, meg sugdosnak. Hogy én egy nappal boldoggá tenném őket... Csacsiság. Egy nap? Az élet sok nap. Volt egy udvarlóm. Komoly. Járt hozzánk egy évig. Azután elvette a húgo­mat. Azt mondta, mellettem nem lenne egy nyugodt pilla­nata. Örökké féltékenykedne. Mert az ilyen nőre ráragad mindenki. Értsem meg... Megértettem, mi mást tehet­tem volna? Nagyon jó barát­ságban vagyunk, szépen élnek a húgommal, nemrég szüle­tett kislányuk... Körülöttünk mozog, válto­zik a kép, vendégek mennek, jönnek, a férfiak általában odabámulnak hozzánk. Persze, nem rám. Csak azután, hogy a lányt megnézték. Ki ez a pasas, hogy ilyen bomba nőre telik neki? Mert más talán eszükbe sem jut. Csak az, hogy ilyen nőre... — ...nevetséges, de igaz: egy komoly uavarlóm volt, s az a sógorom lett, azóta sen­ki... No, nem dől össze a vi­lág, amit csinálok nagyon sze­retem, de anyám ... Az ő sze­mében maga a szerencsétlen­ség, hogy lány vagyok, 28 éves, amikor mások ... Már mondtam neki: kimegyek az utcára, s megkérdezem az el­ső férfit, nem akar elvenni feleségül... Elhallgat, mint aki sajnálja, hogy kiadta magát, de azután kedvesen legyint, s ajkbigy- gyesztve rámmosolyog: — No látja, ennyit ér egy kimondottan csinos lány. Szegény mamám. Egész reggel azt hajtogatta, hogy okvetlen jöjjek el ide, mert aki ezt a levelet írta. az egy komoly úriember, ő megismeri a stí­lusáról. Hm. A stílusom. Most kell megmondani: — Én hazudtam magának. A levélben is, eddig is. c­Egy pillanatra utálkozás vil­lan föl a szemében, s nagyon csöndesen kérdezi: — Nős? — Annál rosszabb. Újság­író vagyok. Csak szerettem volna megismerni magát. A dekoratív lányt... Megyünk az utcán, egymás mellett, ha most szembejön egy ismerős, akkor azt gondol­ja... Mit gondol? És fontos az egyáltalán, ki mit gondol? — ... szegény mamám oda­lesz. Egyébként nehogy azt higgye, hogy táskában vittem haza a leveleket Négy jött összesen. Az egyik azt tuda­kolta, lakás van-e, mert ha nincs, akkor nem aktuális ... ugye, mennyi lelki szépség fér egyik-másik emberbe... A kollégáim aranyosak, azzal ugratnak, majd szereznek ők nekem férjet. Becsülöm őkel, mert egyikük sem akart ve­lem kikezdeni, de tudom, saj­nálnak. Én elszalasztottam a nagy lehetőséget, hogy még az egyetemen kössek magamhoz valakit, mint a legtöbb; akkor azt gondoltam, inkább senki, mint az olyan, aki csak egy ismerős, nem több, aki mellet soha nem érzem azt, hogy tényleg az övé vagyok... ‘ A szembejövők jól megnézik a lányt, akiről már tudok min­dent, s nem tudok semm akit szépséggel vert meg . sors, s aki nem tud ezzel mi kezdeni. Tényleg, mit lehs kezdeni a szépséggel, ha rög­tön ez tűnik szembe, ha a: már nem fontos, hogy milyen maga az ember? — Egy pillanat. Belépek a virágüzletbe, ró­zsa nincs, szegfű... Ügyetlenül a kezébe nyo­mom a csúcsosan teker t, tű­zött papírba rejtett szegfű­szálakat. Tiltakozóan emeli a tenyerét, mondom, a mamának küldöm. Bocsánatkérésként. Nevet, búcsúzik, kezetfog, s míg beáll a busz a megállóba, azt mondja: — Ha a vállalatnál jár, néz­zen be egyszer hozzám. Hát­ha addigra elkelek... Biggyeszt az ajkával, s el­viszi a busz. : Mészáros Ottó „Szívesség” — Üzérkedtek, nyerészkedtek, elítélték őket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom