Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

1974. OKTOBER 27., VASÁRNAP XMiiim r •• Onvallalás, értékelés Ceglédbercelen Többet várnak a KISZ-tagokfóI A ceglédberceli Egyetértés Termelőszövetkezet 280 főnyi tagságának és alkalmazottai­nak egyharmada fiatal. Ehhez viszonyítva a KISZ-szervezet egy évvel ezelőiti harmincfős létszámát, nem lehet azt mon­dani, hogy az arány kedvező lenne. Azóta még inkább rosz- szabbodótt a helyzet, ma már csak huszonegyen vesznek részt az alapszervezet munká­jában. Rapi Gyula KISZ-titkár sze­rint az ok a munkaerő-ván­dorlásban keresendő. A fiata­lok könnyebben változtatnak munkahelyet, s még ha anya­gilag meg is találják a számí­tásukat, a mostoha körülmé­nyeket inkább cserélik fel ki­sebb keresetre. Nem véletlen az, hogy az állattenyésztésben és a növénytermesztésben csak elvétve találunk fiatalokat. A szövetkezethez, a mező- gazdasági munkához való kö­tődés különféle ösztönzőit nem könnyű megtalálni, hiszen vannak területek, amelyeken egyáltalán nem lehet a mun­kakörülményeket iparszerűvé tenni, mint ahogy például mindig is kényelmesebb lesz a busszal Ceglédre vagy akár a fővárosba utazni, mint jó néhány kilométert fagyban, esőben, sárban kerékpáron megtenni a falu határában le­vő munkahelyekig. Munkahelyi közérzet Ennek ellenére csak egyet­érthetünk Rapi Gyulával ab­ban, hogy az előrelépésnek számos lehetősége van. Az egyik fontos visszatartó erő például a jó munkahelyi köz­érzet. Ha a fiatal érzi, hogy hozzá tartozik valamilyen kö­zösséghez, amelyben neki is szava, szerepe van, akkor már jobban meggondolja, hogy mi mennyit ér. Éppen ebben te­het sokat a KISZ-szervezet, ha nemcsak formálisan létezik, hanem gazdag programmal, valódi közösségként működik. Enélkül nincs tartalmas moz­galmi élet, nincs érdekvéde­lem. — Tulajdonképpen megvan­nak az alapvető feltételei an­nak, hogy ezen az úton elin­dulhassunk. KISZ-fiataljaink között vannak jól képzett, ve­zető beosztásban dolgozók is, mint például Tözsér János üzemgazdász. Ádori Károlyné agronómus, Horányi László művezető. Ha őket sikerülne jobban bevonni a munkába, tudásukból sokat hasznosít­hatnának a többiek is. Ugyan­akkor a közösség ereje meg­nyilvánulhatna szakmai elkép­zeléseik megvalósításának se­gítésében, a KISZ-tagság munkájának szervezettebb er­kölcsi és anyagi elismerteté­sében is — mondja a KISZ- titkár. Igényelik a pártszervezet segítségét Rapi Gyulát a közelmúltban vette fel tagjai sorába a tsz pártszervezete. A napokban megtartott pártcsoportülésen, majd a taggyűlésen ő számolt be a fiatalok helyzetéről, s ar­ról, hogy miként hajtják vég­re az ifjúsági törvényből és a KISZ KB legutóbbi állásfog­lalásaiból adódó feladatokat. Az egyik legfontosabb tény, hogy —r most először — a KISZ-tagság megtette önválla­lásait. Ez azt jelenti, hogy va­lamennyi KISZ-tag egyénileg vállalt kötelezettségeket a mozgalmi munkában való részvételre, a gazdasági célok segítésére, a munkq minőségé­nek javítására és a rendszeres önképzésre. Tíz hónap eltelté­vel beszámolnak az eredmé­nyekről, s ha valaki önhibá­jából nem teljesítette, amit vállalt, akkor nem újíthatja meg KISZ-tagságát. A cél ezzel semmiképpen nem az, hogy adminisztratív módon próbálják megvalósíta­ni a kitűzött célokat. Az egyé­ni érdekeltség fokozása, a fe­lelősség felkeltése a lényeg. Erre azonban csak azok lesz­nek képesek, akik érzik a kö­zösség segítő erejét. Ezért nemcsak a pártszervezet segít­ségét, hanem bizonyos érte­lemben irányító szerepét is igénylik a fiatalok. Az első lépéseket máris megtették. Máté Gyula párttit­kárral közösen felmérték a KISZ-szervezet vezetői, hogy a szervezeti élet fellendítését célzó akciókhoz milyen tá­mogatásra lesz szükségük. Munka, szórakozás, sport — Ma még inkább csak a terveinket sorolhatom, de kö­zülük jó néhány már a meg­valósulás küszöbén tart — mutatja a programot Rapi Gyula. — Vasárnap társadalmi munkában kibetonozzuk a gépműhely udvarát, járdákat építünk az öltözőkhöz. Az eb­ből származó keresetet a Vietnamban épülő ezerszemé­lyes szakmunkásképző iskola céljaira ajánlottuk fel. Azt is megbeszéltük, hogy mikor és milyen mértékben segítsünk a' tsz barackosában, a metszési és faültetési munkákban. Szeret­nének a község fásítási prog­ramjában is részt venni. A köz­ségi 1. számú óvodában mér­leghintát, rakétamászót, csúsz­dát és egyéb játékokat építünk a kicsinyeknek. A szükséges anyagokról a tsz vezetői és a pártszervezet gondoskodnak. — Községünkben kevés a szórakozási lehetőség, sporto­lásra pedig egyáltalán nincs mód. KISZ-szervezetünk ta­nácskozótermét alkalmassá tesszük a klubéletre, s ehhez ugyancsak nem kevés segítsé­get kapunk. Űj lemezeket, ki­sebb könyvtárat, játékokat vá­sárolunk a tsz anyagi támoga­tásával. A megyei szövetkezeti sportversenyen jövőre kispá­lyás labdarúgócsapattal ve­szünk részt. A rendszeres ed­zési lehetőség biztosítása érde­kében megépítjük a pályát. A salak szállításához kapunk fu­vareszközt, sőt arra is van ígéretünk, hogy a játékosok felszerelését is megvásárolja a szövetkezet. — Egy évvel ezelőtt Romá­niában voltunk, ahol bebizo­nyosodott, hogy ha nehéz is összefogni a fiatalokat, később „le sem lehet lőni” őket. Ki­tűnő volt a hangulat, vala­mennyien jól szórakoztunk. Hasonló kirándulások is sze­repelnek a tervben. Ezek is kedvezményes árú utazások, amelyekre nem keveset áldoz a termelőszövetkezet. Rapi Gyula bízik abban, hogy ezeket a terveket sikerül valóra váltani. Mindössze né­hány hete működik mint megbízott KISZ-titkár — elődje, Fodorné ugyanis babát vár. Ha elérkezik a beszámo­lás időszaka, méltó akar lenni a többiek bizalmára. Szeretné, ha minden fiatal érezné: nem elég kérni, adni is kell! Kovács György Attila Cementben és üvegben ji MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK • - i - - •> Szabó Lajost, a váci szék­helyű Cement- és Mészmű­vek fejlesztési osztálya ve­zetőjét éppen fél éve pró­bálom „tollhegyre tűzni”. Egyszer a minisztériumban volt, máskor az Iparművé­szeti Főiskolán, a nyáron szabadságon, szeptemberben Moszkvában, és... — Ha egy nappal később jön, legfeljebb Tatabányán vagy Dorogon érhetett, volna utói. — Mi dolga a bányászvá­rosokban? — Dorogon mészművünk, Tatabányán cementgyárunk működik; holnap tárgyaljuk a-z 1975. évi fejlesztési feladatai­kat. — És mi dolga volt az Ipar- művészeti Főiskolán? — A szilikátipari tervező tanszék adjunktusaként üveg­technológiát tanítok. Ugyanis vegyészmérnök vagyok. Egé­szen pontos megnevezéssel: szilikátkémikus. A veszprémi Vegyipari Egyetem szilikát- kémiai iparok tagozatán sze­reztem diplomát 1954-ben. Együtt az egyetemmel — ötvennégyben? Akkor az ön évfolyama lehetett az el­ső „eresztés” a veszprémi egyetemen. — Majdnem: egyéves volt az egyetem, amikor a hallga­tója lettem. Nem is volt még önálló, úgy szerepelt, mint a Budapesti Műszaki Egyetem nehézvegyipari kara. Vezető­jét sem kari dékánnak titu­lálták, hanem kari kurátornak, s nekünk ez nagyon tetszett. Minthogy az is, hogy a kari kurátor egy mindössze 28 éves egyetemi tanár lett: Po- linszky Károly. Amilyen fia­tal volt a vezető, olyan volt a tanári kar, és olyan volt a légkör is: lelkes, fiatalos. Mi, hallgatók pedig együtt nőt­tünk fel az egyetemmel: a nyári szünetekben'"’ rés&t vet­tünk az építésben, földet egyengettünk, talicskáztunk, alapoztunk. — Miért éppen a kémiát választotta hivatásul? Csa­ládi befolyásra? — Arról szó sem volt! Már azért is hálás lehettem a sors­nak," hogy jókor születtem: legkisebbnek a három fiú kö­zül. A két bátyám ugyanis munka mellett, esti tagozaton sz-rzett gépésztechnikus, il­letve villamosmérnöki dip­Száraz Magdolna Ambrus János A kínos ebben csak az, hogy a kártolt fonásról gyurűsto- násra átállt ionónŐK éppen azokon a helyeken tanúnak meg új mesterségüket, ahol azonos munKáért több bér jár. S az is nyilvánvaló, hogyha már egyszer tanuttan vauimit, akkor szeretnének anyagilag is előbbre lépni. — A jó szakmunkás január 1-től — így a szakemoer párt­titkár — nálunk is megkeresi a 2700—2800 iorintot havonta. Visszatérve a joggal nekike­seredett Bánvölgyi Istvánné- hoz: a férje üzemvezető a po- mázi gyáregységben, most ép­pen Szarvason gépet szerel. Két nagy fiuk van: az egyik az írószer Szövetkezetnél szer­számkészítő, a másik most ta­nul műbútorasztalosnak. — Nagymosást terveztem erre a szabad szombatra — mondja Bánvölgyné búcsú­zóul —, de majd megcsinálom hétfőn, akkor ugyanis éjszakás leszek. A rekonstrukció másik ki- ero°lkedő létesítménye a gyű­rűsfonodánál is nagyobb elő­Bánvölgyi Istvánná Bodó László fonoda. Itt még sok minden íuoauzik: n.ncs neiyen a par­ketta s a villany- es a íutés- szereies is folyamatban van. A tervezett két eiöíonórenoszer- bol egy azonban a mai napon is termel. Bodó László főművezetővel együtt hatan alkotják a mű­szakot, az egyébként optimális nyolc fő helyett. Az eltérés a megszokottól mindössze annyi, hogy a főművezető és a se­gédművezető — nem hiába van kommunista műszak — o munka irányításán kívül ez­úttal gépen is dolgozik — méghozzá a Saint Andrea C gépen. — Éppenséggel lett volna más dolgom mára — mondja a főművezető —, így azonban legfeljebb csak délután me­gyek ki a Kamara-erdőn levő nyaralómba. Egykettőre ki­repít a jó öreg Wartburg. Majd a vacsora Karika Jánosné ötgyerekes családanya — mégis vállalta a többletműszakot: — A kisebbek óvodában vagy napköziben vannak, amíg hazamegyek — mondja magától értetődő természetes­séggel. — A programban csak annyi változás lesz, hogy ebéd helyett estére főzök meleget. — Mi lesz a vacsora? — Húsleves és töltöttká­poszta. A rendszer teljesítménye műszakonként átlagosan 4— 500 kiló előfonal. A hatórás kurta műszak alatt csökken­tett létszámmal is — tudom meg a főművezetőtől — meglesz a 450 kiló. No, nem azért, mint­ha az egyéb műszakok alkal­mával lazsálnának, hanem mert ezt a műszakot gondosan előkészítették s ebben az éj­szakások vitték a prímet. Még valamit a rekonstruk­ció finiséről: novemberben he­lyére kerül a második előfo­nórendszer s akkor — ahogy azt Bán völgy iné mondta — teljesen önellátó lesz a gyű­rűsfonoda. A telepítésnek azonban elvileg ezzel sem lesz vége, hiszen az előfonódéban mmm Karika Jánosné további két sornak, a gyűrűs­fonodában pedig öt gépnek van még helye. Amennyiben lesz létszám... — sok mon­dat kezdődik így a pomázi gyáregységben —: a három műszakban üzemelő gyűrűsíö- nodában jelenleg is 12 fonónő hiányzik. ★ — Több mint százan jöttek be a mai műszakra — tudom meg végezetül Lugosi József főmérnöktől, aki természete­sen szintén a szabad szombat­ját áldozta fel —, gyakorlati­lag minden ötödik dolgozónk. Azonban tudni kell, hogy a karbantartók már két hete le­tudták a kommunista műszak­jukat, s természetesen nem számíthattunk azokra sem, akik előző éjszaka bent vol­tak. A megkeresett bérből 8 ezer forintot ifjúsági szerve­zetünk átutal a Vietnamban létesülő szakmunkásképző in­tézet egyszámlájára, a többle­tet pedig saját céljaira hasz­nálja fel. Kertész Péter lomát. Édesapám anyagi ere­jéből — kőművessegéd volt Budapesten — az ő tanítta­tásukra még nem futotta. Mire az enyém került sorra, akkorra felszabadult az or­szág, tehát társadalmilag is megnyílt a tanulás lehetősége, és a bátyáim is a maguk lá­bára álltak: apámnak már csak rólam kellett gondos­kodnia. Két pálya vonzott gimnazista koromban: az er­dőmérnöki és a vegyészmér­nöki. A dilemmát a kémia­tanárom döntötte el: úgy ta­nította a tárgyát, hogy nem lehetett nem szeretni a ké­miát. Amellett emberileg is kitűnő kapcsolatot teremtett a diákjaival. A példaltépünk volt... Így döntöttem a ve­gyészet mellett. „Újdonság volt" — Es hogy jött mindehhez az üveg? — A szilikátkémia, a szili- kátipar újdonság volt az egye­temen. Engem éppen ez von­zott: az újdonság varázsa. Egyébként is szeretem az üveget: nagyon szép, korsze­rű anyag, rendkívül széles ská­lájú felhasználási lehetőség­gel, az ablaküvegtől a tv- képcsőig, a háztartási esz­köztől a művészeti alkotáso­kig. — Beszéljünk egy kicsit az utóbbiakról! — Z. Gács György, az Ipar- művészeti Főiskola szilikát­ipari tanszékének vezetője eredetileg festőművésznek in­dult, de szinte nincs olyan anyag, amit ne használna fel alkotásaihoz. Ö az úttö­rője a fény-nobilnak, ennek a hallatalanul érdekes, iz­galmas képzőművészeti irány­zatnak: üveg-beton kompo­zíciói pedig utánozhatatlanok. A múlt pénteken nyílt meg az életművéből rendezett ki­állítás a nagytétényi kastély­múzeumban, érdemes meg­nézni !... Nos, az ő tanszékén oktatom én — heti hat órában — az üvegtechnológiát. Ha az üveg művészi alkalmazá­sára kíváncsi, akkor pedig az Ernst Múzeumot ajánlom: ott nyílt meg a főiskola nö­vendékeinek kiállítása a múlt héten... Iraktól Kubáig — Az egyetemnél tartot­tunk ... — Igen. Diplomával a zse­bemben, az első munkahe­lyem a Salgótarjáni Üveggyár lett. Innen 1957 végén az ÉM. Üvegipari Igazgatóságára ke­rültem, csoportvezető főmér­nöknek. Itt foglálkoztam elő­ször a technológiai és műsza­ki fejlesztés feladataival. 1962- ben az ÉMEXI-be mentem dolgozni. Ez a cég különféle építeanyagipari beruházások külföldi lebonyolításával, üzembe helyezésével foglalko­zik. — Magyarán: gyárakat ex­portál? — Pontosan! Vasbetonalj­f párakat, és így tovább. Az MEXI-nél töltött évek vol­tak életem — eddigi — leg­mozgalmasabb korszaka. — Merre járt? — Irakban, Szíriában, Egyiptomban, Ceylonban, Pa­kisztánban, Indiában és — Kubában. Két évet töltöttem Havannában: 1965-től 67-ig. Egy üvegkombinátot építet­tünk és helyeztünk üzembe. — Két év, távol a családtól, nem könnyű élet... — Itt a család is velem volt. Sőt: a fiam Havannában született! A kislányom pedig — aki II éves volt, amikor kimentünk — spanyol nyelvű iskolába járt. Máig is ő beszél a legszebben spanyolul a csa­ládban, noha nekem is meg­van a felsőfokú spanyol nyelv­vizsgám. Szürke? — Ugorjunk egy nagyot — térben: újra itthon. — Kubából visszatérve, még néhány hónapig az ÉMEXI- ben dolgoztam, aitón a CE- MÜ-be jöttem. — „Rokonszakma?” — Meg fog lepődni: az. A cementtechnológia ugyan úgy része a szilikátkémiának, mint az üvegtechnológia. — Tapintatlan kérdés követ­kezik: a színes, változatosan alkalmazható üveg, s az ÉMEXI-nél töltött színes, mozgalmas évek után — nem túl „szürke” a cement? Szabó Lajos nagyon nyugod­tan és nagyon meggyőzően mosolyog: — Vártam ezt a kérdést. Mielőtt kerek perec nemet mondok, engedjen meg egy kis kitérőt: az a megtisztel­tetés ért, hogy Z. Gács György művész-tanár néhány hete felajánlotta, vállaljak főállást az Iparművészeti Fő­iskolán. Megköszöntem — és visszautasítottam. Nem va­gyok sem kallódó zseni, sem félbemaradt művész. Szdlikát- kémikus vagyok, aki az üveg­ben épp olyan otthonos, mint a cementben. Ráadásul meg­rögzötten szeretem a szakmá­mat, a hivatásomat. És mind­ennek tetejében: jól érzem magam itt, a CEMÜ-nél. Ami pedig a szürke cementet ille-, ti — idézőjel., nélkül, hiszéii Valóban szürke —, á cement- gyártás nélkülözhetetlen bázis­ipar, s a cement nem csak napjainkban egyike a legszé­lesebb körben használható anyagnak, de még sokáig az is marad. Emellett a cement- gyártás technológiája roppant változatos, és világszerte sza­kadatlanul fejlődik. — És az utazások? Nem saj­nálja? — Három hete jöttem hazia Moszkvából. Huszadmagam- mal részt vettem a VI. ce­mentkémiai világkongresszu­son. Talán nem olyan egzoti­kus út, mint a ceyloni dzsun- gelekben bolyongani — ami­ben szintén részem volt —, de gondolom, egy világkomgresz- szuson képviselni hazánkat: a megbecsülés jele. Most a valláskritika _ — A városi pártbizottságon úgy tartják számon önt, mint az egyik legjobb váci propa­gandistát. „Bárcsak lenne még vagy két tucat ilyen felké­szültségű előadó a megyében!” — azt mondták. Gondolom, az egyetem elvégzése óta felfris­sítette kissé a marxista isme­reteit ... — Hogyne. Előbb elvégez­tem a marxista—leninista es­ti egyetemet, aztán a kétéves gazdaságpolitikai szakosítót — Politikai gazdaságtan: oktat? — Nem. Minden évben mást. Most például valláskri­tikai tanfolyamot vezetek. — De hiszen valláskritiká; nem is tanult?! — Ügy érti: az egyetemen" Nem. Most foglalkoztam veU először, amikor megbíztak a: oktatásával. Tudja, milyen ér dekes témakör ez? És nagy or jól tudom hasznosítani a kö­zel- és távol-keleti templo­mokban — mecsetekben, mos- hékban, pagodákban — szer­zett élményeimet, személyes emlékeimet a buddhista, & hindu és a mohamedán egy­házi ünnepekről, a szertartá­sok misztikumáról, a különbö­ző keleti vallásfilozófiák meg­alkuvást, belenyugvást prédi­káló tanításairól. Párttagságának kelte: 1957. Ö akkor találta meg a pártot, amikor sokan épp cserben­hagyták. Nyíri Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom