Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-26 / 251. szám

1974. OKTÓBER 26, SZOMBAT A Pest megyei Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) dasági ágazat — mondotta bevezetőjében. — Egy érzék­letes statisztikai adat: 1964- től — ez évben határozta meg a perspektivikus fejlesztési célkitűzéseket a Pest megyei pártbizottság — 1973-ig a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban együt­tesen 745 millió forintról egy- milliárd 914 millió forintra, azaz 156,9 százalékkal nőtt az állattenyésztés áruterme­lése. A szarvasmarha-állo­mány tavaly 100 millió liter tejet és 1500 vagon húst ter­melt, a sertéshústermelés megközelítette a négyezer va­gont, a juhászaiból 170 va­gon hús és 300 tonna gyap­jú származott. Erőteljesen fejlődött a baromfitenyésztés — 10 év alatt, mintegy 70 szá­zalékkal — 1715 vagon vágó­baromfi és 265 millió tojás jutott a fogyasztóknak a nagyüzemi gazdaságokból, háztájiból. Lakatos Tibor részletesen foglalkozott a szarvasmarha­tenyésztés helyzetével, a tej­termelés új útjaival, lehe­tőségeivel és a gazdaságok teendőivel. Túlnyomórészt e kérdéseket taglalták a hozzászólók is, Vimola Károly, Csemő és Nyársapát tanácstagja, dr. Fördős István, Üllő és Pé­teri tanácstagja, Kelemen Ti- borné, abonyi tanácstag és dr. Kovács Ferenc, aki örboty- tyánt, Csornádat és Vácrá- tótot képviseli a tanácsban. Különösen nagy érdeklődés kísérte Kelemen Tiborné hozzászólását, aki az orszá­gos hírű szarvasmarha-állo­mányáról híres kőröstetétle- ni Vörös Csillag Tsz ered­ményeit, terveit ismertette. Hozzászólásra jelentkezett és a gyepgazdálkodás fejlesztésé­nek lehetőségeit elemezte dr. Baskay Tóth Bertalan ország- gyűlési képviselő. A megyei tanács mindkét jelentést elfogadta. Két új tanácsi bizottság A harmadik napirend ta­nácsi bizottságok átalakításá­val, valamint a megyei tanács szervezeti és működési sza­bályzatának ezzel összefüggő módosításával foglalkozott, írásos előterjesztés alapján. E szerint — az MSZMP Pest megyei Bizottságának 1974. szeptemberi határozata értel­mében — életrehívták a me­gyei tanács közművelődési, to­vábbá a közoktatási és ifjú­ságpolitikai bizottságát. A javasolt két megalakítását a megyei ta­nács egyhangúlag elfogadta s — részben a bizottságok be­iktatásával — módosította az 1/1974. (X. 25.) számú tanács­rendeletet. Felmentés, kinevezés A tanács vb személyi ügyek­ben foglalt állást. Dr. Mondok Pál javasolta, hogy a nyug­állományba vonuló Arany Istvánnak a Pest megyei Ta­nács vb-titkárának, sok évti­zedes közszolgálati munkájá­ért, érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg. A javaslatot nagy tapssal elfogadták. Dr. Varga József a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának ál­talános elnökhelyettese mél­bizottság | tatta a megye vezető közéleti ' tisztségviselőjének munkás­ságát, magasfokú hivatástuda­tát és hivatásszeretetét, amely példaként állítható az állam- igazgatásban tevékenykedő fiatalok elé. Ugyancsak ő jelentette be, hogy a Minisztertanács a meg­üresedett vb-titkári tisztségre dr. Csalótzky Györgyöt, a me­gyei tanács szervezési és jogi osztályának eddigi vezetőjét jelölte. Ennek alapján a me­gyei tanács dr. Csalótzky Györgyöt vb-titkámak kine­vezte, november 1-i hatállyal. A megyei tanács új vb-titká- ra az ülésen letette o hivatali esküt. A megyei tajiács ülése dr. Mondok Pál zárszavával fejeződött be. A. Z. Győri Imre Szolnok megyében Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra csütörtökön és pénteken lá­togatást tett Szolnok megyé­ben. A vendégeket Szolnokon, a megyei pártbizottság szék­hazában dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első tit­kára fogadta és tájékoztatta a megye politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről. Győri Imre ezt követően felkereste a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem szolnoki központját. A látogatás utolsó, csütörtöki eseményeként a Központi Bi­zottság titkára részt vett a vá­ros kommunistáinak nagyaktí­va értekezletén. Tájékoztatót tartott hazánk időszerű politi­kai és gazdasági helyzetéről, majd válaszolt az írásban fel­tett kérdésekre. A Központi Bizottság titká­rának Szolnok megyei látoga­tása pénteken a Hűtőgépgyár üzemeinek megtekintésével fe­jeződött be. NYUGDÍJBA VONULÁSA ALKALMÁVAL Kitüntették Szilágyi Jánost Szilágyi János rendőr ve­zérőrnagy, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság vezető­je — érdemei elismerésével — november 1-én nyugállomány­ba vonul. Ebből az alkalom­ból a Pest megyei Rendőr­főkapitányságon tegnap benső­séges hangulatú összejövetelt rendeztek. Ezen megjelent Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára, Benkei András belügyminiszter, Cservenka Ferencné, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Gál Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsága közigazgatási és adminisztra­tív osztályának helyettes ve­zetője, Kónyi Gyula rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter­helyettes, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, Jámbor Miklós, a megyei pártbizottság titkára. Részt vett az összejövetelen a me­gyei pártbizottság több vezető Gyártmánybővítés beosztású munkatársa, s ott voltak a főkapitányság pa­rancsnoki állományának és pártbizottságának tagjai, a vá­rosi, járási rendőrkapitánysá­gok vezetői. Cseterki Lajos az Elnöki Ta­nács nevében elismerő és köz­vetlen szavak kíséretében át­nyújtotta Szilágyi Jánosnak a Vörös Zászló Érdemrend ki­tüntetést, majd Benkei András belügyminiszter méltatta a nyugalomba vonuló főkapitány érdemeit. Kiemelte, hogy Szi­lágyi János 1936-tól vesz részt tevékenyen a munkásmozga­lomban és a felszabadulás el­ső napjaitól párttagként, pél­damutató kommunistaként dolgozott. A Belügyminiszté­riumban vezető beosztást töl­tött be, majd a Pest megyei Rendőr-főkapitányságon 1958- tól teljesített szolgálatot, és 1962-től volt a főkapitányság vezetője. Cservenka Ferencné a Pest megyei pártbizottság nevében köszöntötte Szilágyi Jánost, aki a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagjaként is tevé­kenykedik, e területen is a párt politikájának következe­tes szolgálatával. Az összejövetelen Bársony István rendőr alezredes olvas­ta fel a belügyminiszter pa­rancsát, amellyel a megyei rendőr-főkapitányság vezető­jévé dr. Honti János rendőr ezredest nevezte ki. Kismarosiól Tc§áig Gátakon és földeken Vwan elhagyva hirtelen el­mer^eaecuK cg. „Szuuu uuo van" — anogy kcsooo egy kis­sé Kapatos raKoaoinuns.astoi uetK.es küszöbén megtudjuk. Ami annyit jelent, hogy az eső nem esik igazan, csan úgy szálldogál a levegöoen. Ha meg leereszkedik az újra ere­jére döbbent vízre — szinte pikiselyezik. Kismaroson a Királyrétre kapaszkodó kisvasút békésen vár a sorára. Szomszédságá­ban, a nagyra nőtt Törökmor­gó patak partján serény mun­ka folyik. A Közép-Dunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóság I-es szakaszmérnökségének tizen­egytagú kubikos brigádja de­rekasan állja a sarat — még­hozzá jócskán nyújtott mű­szakban. Megizzadni nincs idő — szerencsére a nagy torkú kotró egyáltalán nem is isme­ri a fáradtságot. — Vasárnap este óta egy­folytában jön a víz — mond­ja Ficzere András brigádtag. — Hétfőn reggel, alighogy megjöttünk Borsodból, hozzá­láttunk a mentéshez. Félbe kellett hagyni a mederszabá­lyozási munkát. A víz alámos­ta az óvoda sarkán a kerítést s megrongálta a műtárgyat is. A műtárgy jelen esetben a surranó, vagy hogy mindenki értse: a vízlassító, közvetlenül a híd után. — Az óvoda kerítését kőszó­rással még időben aláerősítet­tük, innen szállították a követ a kóspallagi bányából. De ki­javítottuk a surranót is. A megyei tanács által élren­delt helyi vízkárelhárítási ké­szültség továbbra is érvény­ben van. A pórázra kénysze- rített patak — miután bebi­zonyította, hogy „azért a víz is úr” — mintha veszített vol­na haragjából. SzobOíl Stefánek Józsi bá­csi éppen a víztől jön, előké­szítette ladikját az éjszakai halászatra. S ha már ott járt, megnézte a letűzött vízszint- mérőjét is: tizenegy centimé­tert emelkedett a Duna me­gint. Az öreg halász — a maga megélt hetvenhat évével alig­hanem a legöregebb dunai ha­lász — bizakodó mégis: nem lesz nagy víz. Tulajdonképpen ezért a prognózisért keressük. — Hogy miből gondolom? Ha jönnek a fehér sirályok s hirtelen mennek felfelé, más­nap reggelre biztosra vehető, hogy árad a víz. — És ha nincsenek sirályok? — Akkor a csigák másznak fel a kövekre, a fákra, a var­sák karójára. Ha apadás 'van nem jön fel egy se a varsák­ra. Ipolydamásd (lián a 6-os ki­lométerkővel szembenéző ma­gányos kúria lakói ugyancsak nyugodtak lehetnek — nincs odahaza s°uki —, pedig a tel- hetetlenscgében is gyönyörű A Váci Kötöttárugyárban megkezdték a Jacquard jersey és az inter­lock jersey jellegű kelmék gyártását. Ezekből a tréningruhákon kívül szabadidőruhákat Is készítenek. ÜJ kötőgépeken gyártják a jersey anyagokat» Élénk érdeklődés Moszkvában a magyar lenáruk iránt Munkatársunk telexjelenté­se.) Hétfőtől péntekig tartott Moszkvában az a kiállítás, amelyen első alkalommal je­lentkezett, 400 különféle ter­mékével a budakalászi szék­helyű Lenfonó- és Szövőipari Vállalat. Az 5 napos program keretében, a meghívott szov­jet kereskedelmi szakemberek körében, élénk érdeklődés volt a bemutatott áruk iránt. Nagy elismeréssel szóltak a szovjet kereskedők a len alapanyagú divatcikkek bemutatójáról is, (erre 70 modellből tizenötöt a Gyömrői Ruházati Szövetkezet készített). A kiállítás befeje­zése alkalmából Honti László, a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat gazdasági igazgatója így összegezte a moszkvai kiállí­tás sikerét: — Az első bemutatkozás, úgy érezzük, osztatlan sikert aratott. A most kiállított ter­mékeinkkel meg szeretnénk nyerni a szovjet piacot, és ez, a vélemények alapján, úgy látjuk sikerülni is fog. Tár­gyalásokat folytattunk a szov­jet tervhivatallal, a belkeres­kedelmi és külkereskedelmi minisztérium, a RAZNOEX- PORT, az EXPORTLION ve­zető munkatársaival, a jövő­ben esedékes szállításokkal kapcsolatban. Ezenkívül meg­tekintették a kiállítást a leg­nagyobb moszkvai áruházak és méteráru üzletek, valamint a Gum áruház vezetői. Moszk­vában naponta több bemutató is nyílik, ennek ellenére a szovjet tv és rádió 2—2 alka­lommal is foglalkozott a ma­gyar lenipari kiállítással. A kiállítás elérte célját, főbb száz szakember volt a vállalat Vendége. Az V. ötéves tervben, mindkét ország részére kedve­ző feltételekkel, tovább bővül­nek kapcsolataink. Koppány György Ipoly már ugyancsak nyaldos­sa a műutat. Az idei őszön még nem lá­tott ennyi embert a letkési ha­tár. Az országút melletti lapo­son vagy másfélszázan hajla­dozva görnyednek, szedik a cukorrépát. Távol két traktor cammog, csigalassúsággal, a sár fogja a ereket, lazí­tó ekét. Géppel kellett volna fölszedni a termést, de az át­ázott földön csak a gumicsiz­mába bújtatott gyalogmunkás boldogul. Nehezen. A tábla szélén kis csoport hallgat egy viharkabátos szi­kár férfit. Az látnivalóan el­igazítást tart, a tsz egyik me­zőgazdásza, vezető embere le­het. Hamar bebizonyosodik, hogy csak a föltételezés utóbbi része igaz. A megszólításra át-“- lábal az útszegélyező árkon és bemutatkozik: — Rozniki László vagyok, az Ipolyvölgye Tsz ipari fő- ágazatvezetője. — Az ipari? — Az. A tsz-tagak pedig, akik most a cukorrépát sze­dik mind a műszerüzemben, a forgácsolóban, az irodákban dolgoznak. Jött egy brigád is Szobrói, a szörpüzemből, ott, messzebb, mögöttük már a víz van. A víz. A ligetek bokrai, a rét magányos fái víztükörben né­zegetik magukat, zöldből aranyba-bíborba színesedő le­veleiket Látványnak szép a kép. — Harminc hold cukorré­pánk már víz alatt áll — szól az ágazátvezető. — Igyekez­nünk kell, ha valami pénzt is akarunk látni a munkánkból. Még sötét volt, amikor reggel kijöttünk és maradunk, amíg ismét ránk nem sötétedik. Megszokták a műhelybeliek, az irodisták a paraszti munkát. Nem először segítenek a ha­tárban: szedtünk már az idén zöídbabót, málnát,’ ribizlit. Az apró folyó most sebesen hömpölyög. Néhol kilépett medréből, ki a mélyebb fek­vésű rétekre, bele-belenyal a szántóföld nyúlós fekete tala­jába. Vontató étkezik a falu felől, sebesen rákapcsolják a megrakott pótkocsit és indul is vissza. A traktoros, Vésze­iéi András kihajol a volán mellől, nézi a vizet. Kisvártat­va megszólal: — Ügy hallom, holnapig fél métert áradhat, talán az úton is átcsap. Semmi jót nem hoz ez az idő. Nekem most Nagybörzsönyben kéne vetnem, de hát ki mer gépre ülni azon a meredek hegyol­dalon, amikor szinte kenődik a föld. A tsz-irodán haditanács van, Toman István elnök körül a gazdaság szakemberei, a há­rom falu, Letkés, Ipolytölgyes, Nagybörzsöny — ezek határá­ban gazdálkodik a termelőszö­vetkezet — tanácselnökei. Az elnök gyors helyzetképet ad: e szerint az utóbbi három na­pon fölszedték a cukorrépa egyötödét, húsz hektáron le­törték a kukoricát, kézzel, 60 hektáron még száron a cső, a 820 hektár vetnivaló húsz százalékával elkészültek. A be-1 takarítás helyzete biztató, hol­nap iskolások is jönnek segí­teni, meg negyven rendőr Bu­dapestről. A Letkéslol Teáig terjedő, 42 kilométer hosszúságú, 11-es árvízvédelmi szakasz védel­mezője, Márta István, indulna Vámosmikolára, mikor az ipolytölgyesi gátőrházhoz meg­érkezünk. — Annyira szét tud terülni a víz ezen a szakaszon, hogy nehéz előre jelezni. További emelkedés s így mezőgazda- sági területek elöntése várha­tó. — Fokozott figyelés a fel­adat — veszi át a szót Schram Tibor, a KÖVIZIG Il-es sza­kaszmérnökségének vezetője —, ez annyit jelent, hogy két- óránként bejárást s vízszint­mérést kell eszközölni. A leg­kritikusabb a helyzet István- majomál és Letkésalsónál, ezen a két helyen, természete­sen csak egy rövid szakaszon feltehetően elönti majd a víz a műutat. Aggodalomra azonban nincs ok: ha szükséges, időben értesítjük az illetékes KPM- szerveket. Az Ipolyon az árvízvédelmi fokozatokat a szokoleci víz­mérce határozza meg. Már kedden este négy és fél mé­tert mutatott — húsz centi­méterrel alacsonyabban lép életbe a harmadfokú árvízvé­delmi készültség. A 11-es árvízvédelmi sza­kasz biztonságát a védelem- vezető, két szivattyúkezelő, három gátőr, tíz segédgátőr, egy taxi és egy teherautó sza­vatolja. Feladatuk lényegében a néhány évvel ezelőtt épített, Letkés és Ipolytölgyes belte­rületét védő körgátak védel­me. — Bizony, 1963-ban ilyenkor — emlékezik vissza a véde­lemvezető —, már kezdtük ki­telepíteni a lakosságot. Csak­hogy akkor még nem voltak körgátak. A véletlenre azonban így sem bíznak semmit. Buzgáro- sodás esetén — tudjuk meg a Il-es szakaszmérnökség veze­tőjétől — nem lesz hiány munkáskézben — jönnek az emberek, ha kell, százával a szomszédos községekből. Vala­mivel előttünk járt itt a váci járási hivatal vezetője és a letkési tanácselnök, akik hi­vatalosan is felajánlották a segítséget. Hatalmas férfi érkezik, a gátőr, Andrikó László, az egyik őr. A fejbólintásából ki­vehető, hogy minden rendben van. Pedig csak úgy nyeli a levegőt — három napja két órát, ha aludt. — Túl nagy baj még nem történt — mondja, s szélesre tárja a fehérre meszelt szertár ajtaját. Körben kampón, pol­cokon feketére lakkozott vasú csákányok, ásók, lapátok. — Ezek még nem kerültek elő. Szemerkél az eső, a Bör­zsöny erdőbozontos csúcsai mögül elnehezült, sötét felhők ereszkednek alá. Nem sok jót ígérnek. 1974. október 24, csütörtök. Apor Zoltán— Kertész Péter Pénteki Jelentésünk A községeket nem veszélyezteti az árvíz Az Ipoly — árterületéről ki­lépve — Letkés és Ipolyda­másd között két helyen 50—60 centiméter magasan elöntötte a 12-es országutat, ezért Szob és Vámosmikola között a sze­mélygépkocsi-forgalmat leállí­tották, és csak tehergépkocsival lehet közlekedni. Személygép­kocsival Vámosmikolát és a környező községeket csak a 2-es országúton, Vác—Rétság —Balassapuszta—Hont—Vá­mosmikola útvonalon lehe: megközelíteni. A Volán 20-a számú Vállalat a buszforgal mat átszállással biztosítja. A Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság állandó fi­gyelőszolgálatot tart az Ipoiy mentén, és szakembereik sze­rint további áradás nem vár­ható, a községeket az elöntés veszélye nem fenyegeti. Elismerés szovjet kombájnosoknak Pénteken a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumban dr. Dimény Imre mi­niszter kiváló dolgozó címmel tüntette ki azokat a szovjet dolgozókat, akik az esztendő eredményes gabonabetakarítá­sában nagy teljesítményű kombájnokkal, valamint ezek gyors összeszerelésével segítet­ték a magyar mezőgazdaságot. A bensőséges ünnepségen részt vett D. J. Levcsenko, a Szovjetunió budapesti keres­kedelmi képviselője, V. G. Szorokin, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének titká-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom